Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-10 / 41. szám
Szombat, Október 10. Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 41. sz. e e MEGYEI- S HELYI EKBEKU, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre......................................6 frt — kr. Félévre ............................................3 frt — kr. Ne gyedévre.....................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiad óhivatalb an. Előfizetési felhívás a „Veszprémi Független Hírlap" ötödik évfolyamának október — deczemberi évnegyedére. Ötödik évfolyamunk negyedik negyedét nyitjuk meg jelen hírlapunkkal s mint eddig ugy: ezutánra is kérjük t. közönségünk szives támogatását. Nem teljesíthető programot nem tűzünk magunk elé. Évről-évre hírlapunk minden száma Veszprémin egye s Veszprém város érdekeinek van szánva; nem Írunk egyetlen betűt is, mely a mi megyei vagy helyi érdekeinket nem érintené. Czikkeink mindig a közügyet szolgálják; hő s páratlanul gazdag hírrovatunk, melyhez több mint száz levelezőnk s külső dolgozótársunk szolgáltatja gyorsan az adatokat, a napiesemények pontos krónikáját tárja az olvasó elé. Hogy a közönségnek hírlapunk arányaihoz évek óta kötött várakozásának méginkább megfelelhessünk, külön könyvnyomdát, ©gy legújabb szerkezetű nagy angol gyorssajtóval rendeztünk be „Petőfi- könyvnyomda“ ezim alatt. így alkalmunk lesz, mi eddig kivihetetlen volt, fontos!) eseteit alkalmából, még az napon, külön rendkívüli hírlapokat kiadni s e ggorsasá- gunk által a fővárosi hírlapokat is megelőzni. Hisszük, hogy e sok munkával s lelkiismeretesgonddal szerkesztett hírlapunk ezentúl is kedyencz lapja leend t. közönségünknek s ebbeli támogatását kérve — nyitjuk meg im az uj évnegyed előfizetését. Veszprém, 1885. szeptember 25-én Hazafias üdvözlettel: A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerk. s kiadóhivatala. Előfizetés az okt.—ilecz. évnegyedre 1 frt 50 kr. í TÁECZA. Amit a poharak beszélnek. Elég a napnak terhe mára; Ne töprengj a világ során. Arany nedűt tölts a pohárba Es idd ki vígan, szaporán. Hajrá, szamár mind, a ki tűri, Hogy gond zavarja éjjelét. Kicz-kocz, a rossz kedvet legyűrni: Ez a valódi bölcseség. Ne bánd, ha a rossz véleményű Világ korhelynek is nevez. Vizet iszik a bikavérű, S azért a józan még sem ez. Ne hajts jámbor filiszterékrc, Italuk hadd legyen savó. Kicz-kocz, kinek van vére, lelke, Annak nem viz, de bor való. Ne jajgass, hogyha életednél Jobban szerettél valakit, S mert szegény ördögnek születtél, Más pénzéért véled szakit. A nő csak nő legyen, ne bálvány; Alert akkor kinevet s lenéz. Kicz-kocz, öleld, csókold, ha rááll; Ha nem : mást lelni nem■ nehéz. Barátod is volt szebb időkbe’? Rábíztad minden titkodat. Karod, szived megnyílt előtte; Ismerte mind n álmodat. S4 kisült, hogy önző, irigy dinok, Örül, ha bajt okoz neked . . . Kicz-kocz, ne legyen más barátod, Mint a ki bort iszik véled. Ne bánd, hogy nem tudsz boldogulni! Nézd a világnak ezreit; Zöld ágra jut, ki ért hazudni, Csúszik, csal és hízelkedik. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. HIRDETÉSEK és NYÍLT TEREK kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egykasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra közfltt. ______ Ho gy csinálja a kormány az ő népszerűségét? Veszprém, okt. 10. Épen tiz éve most, hogy Magyarország egyik legnemesb szivü. legáldozatkészebb s hazafias püspöke, Hanoidéi- János veszprémi püspök halála óta, a kormány a helyett, hogy a fenkölt lelkű s áldott emlékű egyházi four kegyeletének emléket emelt volna, oly botrányt provokált -— mely párját ritkitja hazai igazságszolgáltatásunkban. Tiz éve beszél erről a botrányról nemcsak Veszprémvármegye, de az egész Dunántúl s mi bizony nem azért szóllalunk föl most is, mintha az erkölcsi kár, melyet e botrányáért a kormány népünk minden rétegében szenved, minket alterálna. De föl kelle szóllalnunk elvégre is azért, hogy oly nemes- lelkű férfiúnak, kit megszámlálhatlan sok jótette, magasztos humanismusa jóval kortársai fölé emelt s mondhatni a szentek közé jogosított, annak a jólelkü hazafinak neve, emléke ne hurczoltassék meg a sárban tovább is, e skandalum által. Hogy is történt az? Ran older János boldogult veszprémi püspököt jótetteiről, monumentális alapítványairól ismerte az egész művelt világ. Ahol hazafias áldozatkészségről, szerencsétlenségek enyhítéséről szó volt, ott azonnal s első sorban ottláttuk ez áldókezü főpapot, amint jósága teljével százezreket adózott egyszerre a jótékonyság oltárán. Tudjuk felőle, hogy számos leánynevelö intézetet, apácza-zárdát, számtalan iskolát alapított, sok templomot épített s e számos intézetet mind gazdag alapitványnyal látta el, hogy azok ma is az ország legvirágzóbb intézetei. Tudjuk Ranol- derről, hogy óriási befektetések által arra törekedett, hogy a magyar borokat a világ- piaczon megismertesse s tényleg neki köszönheti csupán az ország, hogy ma a világpiacz e téren nekünk nyitva áll; ott a világhírű tokaji, hegyaljai, badacsonyi, csopaki szőllei, miket százezrek befektetésével csupán azért kulfivált mintatelepekké, hogy a külföld borpiaciam versenytárs nélkül jelenhessen meg j a magyar bor. Hogy ez óriás vállalkozása teljes erkölcsi sikert hozott az országra — tudjuk mind. S e nagy áldozatain felül konstatálva lett az is, halála alkalmából, hogy csupán j azon jótékonysági összegek, miket egyszerre j 500 forinton felüli összegekben áldozott kü- löntéle hazafias s humánus czélokra — meghaladták a másfél milliót! Mennyire rúgtak ezenfelül azon összegek, miket naponta áldozott kisebb összegekben egyes szerencsétlenségek enyhítésére, nem számíthatta meg senki; de bízvást tetézik a fenti összeget ! Hisz emlékezünk, hogy ha az ő három vármegyéje bármely községében, vagy itt, székvárosában tűzvész pusztította a szegénységet, az ő küldöttei még azon órában megjelentek élelmi szerrel rakott kocsikkal a vész helyén s élelmet, pénzt osztottak ki a könyező nép között. Ilyen ember volt Ranolder János. A megtestesült nemesség, szivjóság mintaképe. Legyen örökszent emléke áldott! — — -— Mint a hirtelen feketére sötétülő ég, úgy hatott halálának gyásza az ő híveire. Annyi szem nem siratott még úgy embert, amennyien s ahogy őt siratták! A temetés után megjöttek a kormány küldöttei, hogy a püspökségi uradalmat leltározzák s a hagyatékot x-endbehozzák. És csináltak is olyan rendet, hogy a bábeli állapot példát vehetne róla. A közoktatásügyi miniszter s a közalapítványi ügyigazgatóság azon a czimen, hogy az uradalmakon sok kár konstatálható, melyeket a hagyatéknak fedezni kell: pörrel megtámadták a magánörökösöket. Az örökösök megnyerték a port s va kormány emberei más préda után néztek. A hagyaték ellen magánhitelezők is léptek föl követeléseikkel, s ezek biztosítást vezettek a hagyatéki ingóságokra (borok stb.), melyek árverési vételárából be is folyt 45.500 forint s ez összeg a veszprémi kir. adóhivatalba téteményeztete.tt le. Máig is ott van. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. E hitelezők kivétel nélkül azok voltak kik a legutóbbi időben a püspöki háztartáshoz rendes folyó szám- lára az élelmi szereket szállít- t o 11 á k, vagy akik a püspöki uradalmi épületeken iparilag működtek, ugyancsak rendes folyó számlára. A püspök halálával e folyó számlák nem lévén kifizetve :— igy kérték a hagyaték ingóira a biztosítást, mely javukra el is. rendeltetett. A hitelezők közt van 2 építőmester, 2 ácsmester, 2 fakereskedő, 1 asztalos, 2 lisztkereskedő, 2 pék, 2 fűszer- kereskedő, 1 mészáros, 1 papirkereskedő, 1 üveges, 1 kéményseprő, 2 szövetkereskedő, 1 szappanos, 1 sókereskedő stb.; szóval mind olyan szegény mesteremberek és kereskedők, kik keresményükre és tőkéikre nagyon is rá vannak szorulva. A kormány emberei s nevezetesen a közoktatásügyi miniszter s a közalapítványok ügy igazgatósága ezek ellen a szegény emberek ellen is pörrel támadt. Mindaddig ezek nem pöröltek; hisz azt csak nem képzelhetők, hogy egy Ranolder után maradt konyhakontót, — liszt, zsír, só, hús, ezukor, kávé árában, a kormány elpörölni megkísértse. Megkísértette s pörre került a dolog. A szegény iparosok megnyerték a port mind a három fórumon. S mit tesz mosta kormány? Mem nyugszik bele, hogy e zaklatott szegény emberek saját pénzükhöz jussanak, hanem elsőbbségi igényt támaszt a már fennt hivatkozott letéti 45.500 írtra s uj port kezd. Az első bíróság ismét elutasítja a kormányt, de a királyi tábla helyt ad neki. Most a Curián vár megoldásra a botrány. Hogy e skandalum erkölcsi mérvét jellemezzük, szükséges megtudni a világnak azt, hogy ugyancsak ezt a sokszorosan kormányi- lag igényelt és porolt letéti 45.500 forintot maga a közoktatásügyi miniszter s a közalapítványok ügyigazgatósága, egy ízben már o dák in ált a e hitelező iparosoknak, hogy azon kielégítsék magukat. Elismerte, hogy ehez a pénzhez joga nincs. Az életből nem tudtacl-e meg, Hogy az igazság meztelen? . . . Kicz-kocz, szörnyű bolond az élet; De van vigasz, csalc bor legyen. Hajszoljon más, míg boltra fárad, Csalárd szerencse, tégedet; Legyen más rabja kapzsiságnak, Lesvén arany csengésedet: De ha borozó társaságnál: Pohara csendül, szebb zene. Kicz-l:ocz, minden jó, hogyha másnap Nem fáj a ezimborák feje. REVICZKY GYULA. A dalnok. — GOETHE. - Mit hallok ah, a kapuhói, Ki zeng a kis hidon? Hadd halljuk azt a dalnokot, Hadd hallja a salon! Mond a király, fut a futár; Az ifjú jő, szól a király: Jöjjön be az öreg! „Üdvözletem, nemes urak És drága hölgyeim! Te drága ég! mily gazdag ék. Nézzétek szemeim! Mily meglepő e disz-terem; Záródj be oh, kiváncsi szem, Hiába bámulod!“ Bezárja két szemét az agg Fs dcdl szép éneket, Hogy bámulat ragadja el A czifra hölgyeket. Szól a király: „Ezt szeretem. E daj igen tetszik nekem. Fogadd e lánczot el!“ „A drága ék nem kell nekem, F hős lovagnak add, Kinek bátor tekintete Lennőzi a bad at t Vagy add oda ez urnák ott, Ki épen a kincstárnokod. Vigye a többihez.“ „Fn daliok csak, miként madár A lomb között dalol, Elég jutalom az nekem, Ha tetszik kis dalom. De hogy ha még is kérni kell: Amott van egy arany kehely, Add borral azt színig!“ Kiitta már az ősz dalos Az enyhítő italt. Örvend szive, hogy ily dicsőn JutalmcCzák a dalt. „Ha jól megy egykor dolgotok, Istennek hálát adjatok, Miként én .a borért.“ HULLÁM. Arcanía királya, (Amerikai naplófeljegyzéseimből.) Irta: Kompolthy Tivadar. 1876 szeptemberbe) 4-én a philadelphiai kikötőben, a 48. piernél ugyanazt a sürgés-forgást lehete észlelni, mely rendesen egy-egy postagőzös elindulását jelzi. Borongás, hűvös őszi regg volt. Az eső is permetezni kezdett s amint egyes csöppjei a „Margue- ritte Franchetti“ gőzös fülő kazánjaira estek, éles serczeges, pattogás zaját okozák. A kapitány, m r. B o u r n a i s türelmetlenül járt-kelt főim a födözeten s harsány hangon osztá rendeletéit. A szigorhoz szokott matrózok nyakra- főre rohantak a födözeten, huzvavonva" a roppant molo-köteleket s fölcsigázva a középső mars-vitorlákat is, miután gyönge parti szél kerekedett. A szegény utasoknak, kiknek a mindinkább erösbülő eső miatt ugyancsak sietőssé lön a kajórajutás, bőven kijutott a matrózok ismert nyerseségéből. Munka közben a tengerész nem ismer se istent, se embert s igy lón, hegy az utjokba akadott utasok olykor csak úgy csapódtak a födélzetvédkez, hogy észre ' se vették. A. „M a r g u e r i 11 e‘ kis, alig 350 tonnás személyszállító postagőzös volt s egyenes összeköttetést tartott fönn a philadelphiai közkiállitás alatt Philadelphia s Havre, illetőleg Páris közt, mert Pá- ristól a legközelebb tengeri kikötő Havre s igy a franczia elite természetesen ez utat választá az amerikaiak kiállításához. A „Margueritte“ különben magánhajó volt s a „Cunard-line“ egy tisztviselője, mr. Peels tulajdouát képezé. Roppant gyorsasága (óránkint 18—20 t. mértföldet futott) s kitűnő, kényelmes, fényes berendezése valóban kielégithete minden igényt s a párisi kiránduló haute créme bízvást nem panaszkodhatott. Mr. Peels jól számított. A „Margueritte“ a kiállítás tartama alatt oly roppant hírre kapott, hogy utijegyei s cabinjei rendesen már elfogytak, midőn az Óczeán túlsó feléről jőve, a kikötőben megjelent. A roppant utat rendesen kilencz, sőt 8 nap alatt tette meg, mig a leggyorsabb liverpooli vagy bremeni gőzösök 12—15 nap alatt futják be ez utat. A hajó ez előnyei természetesen mr. Peelsnek szép kis összeget hoztak össze, a kiállítás tartama alatt. Az utasok csakhamar elhelyezkedtek cabinjaik- ban s a kazánok minderősb dübörgése, a ventilátorok lázas dobogása „teljes gőzt“ jeleztek. A kapitány rendeletet adott ki a horgonyok fölszedésére s a gőzkorong csakhamar kiemelte a kétágú vasszörnyeket a mélyből. A tisztek „k é- szen'-t jeleztek, mire harsány fütty hangzott s a gőzös lassan kiindult a kikötőből. A véletlen engem is e hajóra hozott, hogy hazautazásomat Európa felé ezen tegyem meg. Hitből ismertem gyorsaságát s szerencsésnek éreztem magam, hogy még jegyet kaptam. Alikor a hajó kiért a kikötőből s a nyílt tengeren voltunk, lementem a közös étterembe. A terem közepén két hosszú asztal körül vörös bársony támpadolr álltak s ezeket nagyobbrészt elfoglalták az utasok, kik közt volt angol, ir, holland, spanyol, franczia akármennyi, csak magyarosztrák egy sem. Hely után néztem. Már alig reméltem ilyenre akadni, midőn az egyik asztal túlsó végén egy öreg potrohos ur intett, hogy mellette még elférek. Szomszédai egy fiatal pár, kik igy természetesen zavartattak általam, nem a legrokonszenvesebhen pillantottak reám, midőn a kijelölt helyet elfoglaltam.
