Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-03 / 40. szám
A vértanuk sírjain meging a vér virág, a nemzeti Genius csókjától. Imádkozzunk .... Veszprém, 1885. Ötödik évfolyam. 40. sz. Szombat, Október 3. MEGYEI- S HEEYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ................................6 fit — kr. Fé lévre..........................._ . 3 frt — kr. Ne gyedévre................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór. Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Meg jelen minden- szombaton. Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-haz, küldendők. HIRDETÉSEK ésNYILT TEREK a kiadóhivatalban'fogadtatnak el. -—- Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, nap'onta d. e. 8—12, d. u.' 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, . Babóchay-tér, Kovács-ház, a .Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás „Veszprémi Független Hírlap“ ÖTÖDIK ÉVFOLYAMÁNAK október — deczembcri évnegyedére. Ötödik évfolyamunk negyedik negyedét nyitjuk meg jelen hírlapunkkal s mint eddig úgy ezutánra is kérjük t. közönségünk szives támogatását. • Nem teljesíthető programot nem tűzűnk niágünk elé. Évről-évre hírlapunk minden száma Veszprénimegye s Veszprém város érdekeinek van szánva; nem Írunk egyetlen betűt is, mely a mi megyei vagy helyi érdekeinket nem érintené. Czikkeink mindig a közügyet szolgálják; bő s páratlanul gazdag hírrovatunk, melyhez több mint száz levelezőnk s külső dolgozótársunk szolgáltatja gyorsan az adatokat, a napiesemények pontos krónikáját tárja az olvasó elé. Hogy a közönségnek hírlapunk arányaihoz évék óta kötött várakozásának méginkább megfelelhessünk, külön könyvnyomdát, egy legújabb szerkezetű nagy angol gyorssajtóval rendeztünk be s jelen hirlapszámunk már ezzel nyomatott. így alkalmiunk lesz, mi eddig kivihetetlen volt, fontos!)1 esetek alkalmából, még az napon, külön rendkiviilí Jártasokat kiadni s e ggorsasá- gunk által a fővárosi hírlapokat is megelőzni. Hisszük, hogy e sok munkával s lelki- ismeretes gonddal szerkesztett hírlapunk ezentúl is kedvencz lapja leend t. közönségünknek s ebbeli támogatását kérve — nyitjuk meg im az uj évnegyed; előfizetését-. Veszprém, 1885. szeptember 25-én Hazafias üdvözlettel: A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerk. s kiadóhivatala.-+■ oon 4— Előflüietés az ökt—decz. évnegyedre 1 fi t 50 kr. T Á R C Z A. Elmereng a lelkem, mint a bérczlakó sas E kopár jélennck rideg sziklaormán. Felette a bánat fellegei szállnak, Kósza fürteikkel, sötéten mogorván. Majd a képzeletnek aranyos sugára Tarka szivárványt szó a libegő ködbe . . És — mint szűz jegyesét a szerelmes Hét szinti szalagból font pártával föd be, Lent a láthatár— mint álmodó menyasszony Elpirulva váltja gyöngyhimezte léptét; S tovalebben lelkem, tündér völgy ölére: Hol kanyargó csermely, tarka-barka lepkék, Tavasz verőfénye, hús berek magánya Csillag súg áros éj, bus csalogányének, Mormoló hullámok, titkosárnyu lombok S rózsa lúgosai nyílnak a reménynek. Alakítsunk a megyében msgryei iiyelvterjesztÓ ;ej^res-ü.letet! Veszprém, okt. 1. Az önfenntartási ösztön ama nemes nyilvánítása, mely az erdélyrészi magyar közművelődési egyesületnek létet adott, mint villamos delejfolyam csikkázott át minden magyar szivén. Midőn Európa minden népe fajilag összetart s uralgóvá lett a nemzetiségérti küzdelem, — midőn azt látjuk, hogy kontinensünk legapróbb néptörzsei is a késdöfésig való ádáz harczot folytatnak nemzetiségük fejlesztése érdekében s fölkeresik a legtávo-. labbi fajrokonságot is, más testvernépekkel való egyesülésükre: akkor valóban tizenkettedik órája ütött annak, hogy a mi magyar nemzetünk is, mely rokontalanul, elszigetelve áll itt Europa népeinek conglomerátumában, faja erősbitésére, nemzetisége megszilárdítására elkövessen mindent, mit önfenntartási ösztöne sugall; honszerelme követel s örökjoga biztosít. S valóban, Magyarország népe fölébredt lethargiájából. Kárpátok bérczeitől a hullámos Adriáig • egy az óhaj, egy az akarat: hogy legyen e hazának minden fia magyar; szivében, lelkében, nyelvében egyaránt! \ Az ország szivében magyar iskola egyesület alakult; Erdélyben a közmivelödési egyesület; Temesvárott a délvidéki magyar nyelv-terjesztő egylet. Most alakulnak a duna- melléki s a felvidéki közmivelödési egyesületek s az ország számos megyéiben névmagya- rositó egyletek buzgólkodnak a magyarosítás hazafias, nemes munkáján. Lázas tevékenység mindenütt; a honmentés nagy művén milliók lelkesedése munkál. A miagyarok Istene elküldé, ezer éves küzdelmek árán, vérrel megváltott szent halmaink fölé leghűbb Nemtőjét, a Hazaszeretet Geni- usát! A Dunamellék népei is mindenütt oda- sereglenek a magyar állameszme dicső zászlaja alá. Ott Baranya, Somogy, Tolna, Fejérmegye! Mindenütt a megyebeli idegen ajkú de magyar érzelmű községek magyarosítása ügyében hazafias mozgalmak indultak meg. Veszprémmegye sem zárkozbatik el e nagy horderejű s létfeltételünk alapját képező honfiúi kezdeményezés elől. A mi megyénkben is van tenni való sok. Száznyplczrannégy megyebeli községünk hozzál harminezhatban idegen ajkú nép lakik, mely nemcsak születésénei, de érzelmeinél fogva is magyar '— s csak az anyanyelv különbö- zete von köztük s miköztünk válaszfalat. Pedig hát — nyelvében el a nemzet. Ha érzelmei magyarosak' is, nem magyar az a nép addig, mig magyarul nem beszél. Csak akkor érti meg a. magyar, szív verését; csak akkor tud lelkesülni a magyarságért, ha maga is érti s ki is fejezi magyarul az ő hazafias jó indulatát. Hát módot kell nyújtani a népnek — nyelvünk mielőbbi megtanulására. •Ahhoz nem elég, hogy 1—2 tánitót magyaros'-törekvéséért évente pár aranynyal dotáljunk, hanem szükséges az, hogy magyar olvasó köröket, a községekben ingyen könyvtárakat rendszeresítsünk; ingyen naptárakat osszunk szét; a névmagyarosítást díjmentesen eszközöljük; a munkaadók a magyarul beszélőket előnyökben részesítsék; a lelkészek mindenütt magyar szentbeszédeket tartsanak; az iskolai tanítás pedig kötelezőleg magyarul történjen. Itt nem lehet erőszakos magyarosításról .szó; mert ez intézkedések nem lesznek a nép ellenére életbeléptetv.e. A nép maga is óhajtja a magyar nyelv bírását; de hát ha kijön a némettel, minek beszéljen magyarul. Ezt m-ondja mind. És — igazuk van. Kell, hogy társadalmi, mint egyházi s közigazgatási úton e türbetlen állapotokon segítve legyen s e czélra a legjobb az, hogy alakítsunk Veszprémmegyében egy magyar, nyelv- terjesztő egyesületet s legyünk, annak tagjai mind, kik jó hazafiak akarunk lenni. Ez ügyben legközelebb részletes indítványt teszünk. Adja az ég, hogy a hazafiasság szent ügyét mi is diadalra segítsük! Midőn a .csalódás hideg széle rád nyit . . Csókold sorba hönyed hulló harmatával Vesztett üdvösségem széttépett virágit! — Sóos Lajos. Isten nevében! Veszprém szept. 29-én. Az első két szó, melyet új sajtóm alá írok; az első két szó, melynek betűit a nyomdai szekrényekből az én kezem emelte ki. Isten nevében! Ezt a két szót olvastam ezelőtt 14 évvel díszes keretbe nyomottan, annak az első nyomdának a géptermében, melybe először beléptem. Hügel Ottó nyomdája volt ez' Nagyváradon, ahol akkor első müvem nyomatott ezzel a czimmel: „Három óra a Niagaránál.* Illetődve álltam meg a fölirat előtt s mere az érzelmek, mik vérereimen át akkoron, alig húsz éves emberkoromban szivembe szökelltek, azok az érzelmek, ihlett gondolatok ma ismét megragadják lelkemet. Isten nevében! A munka, a szellemi küzdés emberei ott sü- rögtek-forogtak serény munkában a gépsajtó körül. 1849, október 6. A nemzeti gyász örökemlékü szomorú napja. Dies irae, dies illa! Emlékezzünk róla. A honfiúi kegyelet vérző szívvel járul e szent napon 'a bon szabadságáért elvérzett bősök véres Golgotájára, megszentelendő égő könnyeivel a drága halmokat. Yérvirág nő azokon, a hősök véréből s illatuk a szellő szárnyain szerte leng a hazában, széthordva a gyásznap örök mementóját .... Harminczhat éve már! Pedig mintha még tegnap történt volna! Mintha még hallanók a magyarok győzelmi riadalmát, a diadal harsonáinak egetrengető dallamát ..... Ámint aztán lassankint elmúl a csatazaj, egy-egy ágyú dörrenése a diadal végét jelzi ...............Aztán fölharsan Arad pi aczán a „Gott-Erhalte“ — a dobpergés .... s a vértanuk halálhör- gése .... Dies irae, dies illa! Legyen áldott a martyrok emlékezete. Áldó szellemük szálljon az utódok szivébe, hogy a melyért ők a küzdelem félutjában elvérzettek — járjuk be mi a szabadság tövises útját erős szívvel, honmentő fegyverres karral, az északi daemonok véres utjai fölött! Annak az óriás érczkarjai, ezernyi emeltyűi sok százezernyi apró betüatómot alkotnak össze egy egésszé s lelket, szellemet öntnek a holt anyagba. . . . mely aztán gyújtva, izzva tör az emberiség leikébe szivébe, agyába, . . . rontva a rosszat, építve a jót .... megsemmisítve a gonoszt 8 hallhatatla- nítva a jót. Isten nevében! Az érzelmek viszfénye, a képzelem százszoros ecbója, mint visszajáró éji szellem tartja fogva most is az én lelkemet — amikor az előtt a sajtó előtt állok, a melynek ura én vagyok. Hogy az a sajtó úgy fog működni, az az ércz- kolosszus úgy fog megdobbani — amint az én szivem vére dobban; a mi a lelkem iránya, hová szellemem szárnyal, oda készít ez majdan sok százezer agynak, szívnek szellemi ösvényt.... Hogy ez az ösvény a rózsák útja legyen, kedves és andalító — s illata több a tövisnél .... ez a sorsunk Isten kezében van. Rálépek e szellemi útra. Istennek nevében. A bolt anyag majd lelket ölt. Az a sok milliónyi apró érczatóm lélekzeni kezd, egymáshoz símúl, összefog; színt ölt, életet vall s megszületik — az eszme. A gondolat utat tör más agyakba; a képzelem Édes itt pihenni — álmodva a múltról; Boldog szerelemnek kéjtől duzzadt keblén . .. A Jelen siralmát, a jelen keservét, Mintha nem is volna, egyszerre feledvén. Álmaim tündére gyöngyöző serleggel Kínálja im hévült; csókra szomjas ajkam; Karjaiban ringat, és selyem palástját Gyöngéd szeretettel vonja végig rajtam. S felebbeüti titkos fátylát a jövőnek; Ahová a múltról aranyhidat épít E két angyaltestvér: Emlékezet' Kemény . . Óh mily gyorsan folg e kedves munka nékik S belépve a jövő fényes csarnokába: Szerelmem leánya kezembe kis kezed , ! Mely az üdvösségnek igazgyöngyei hintett, Virágokkal hímzett ösvényein vezet. — — Én merengő lelkem sződd tovább ez álmot! S koszorúba fűzve legyen minden emlék , , Amely egykoron a boldog szerelemnek Kéjtől duzzadt keblén üdvben meg szül emlék, És ha álmaidból a valóra ébredsz ■ —
