Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-29 / 35. szám

r

1

Banga Ferencz indítványozza, hogy az egyesületbe a kiadók is felvétessenek. Kerekes Sámuel óhajtaná, hogy küldessék ki az előkészítő bizottság az egyesület tervezetének kidolgozására.

Kompolthy Tivadar szintén a bizottság kiküldését javasolja, mely a fővárosi hírlapokkal egyetértve, közbenjárjon a kormánynál a hirlapbélyeg eltörlése végett.

A kongresszus ezután kimondja, hogy a vidéki hírlapírói és kiadó egyesületet megalakítja és egy bizottságot küld ki, a tervezet kidolgozására.

Ezután szótöbbséggel elhatároztatott, hogy a bizottság 12 tagból fog állni. Elnöknek megválasztatott. Roboz István; tagokul: Várady Gábor, dr. Tsssy Pál. dr. Holló Lajos, Ardényi Dezső, Varga Lajos, Erődi Dániel, Kompolthy Tivadar, Martonffy, Nagy Sándor, Mócs Zsigmond, Farkas Imre.

Ezután- hosszabb vita fejlődött ki a felett, hogy a bizottságnak-mily instrukcziók adassanak. Elhatároztatott, hogy senki sincs kötelezve arra, hogy belépjen az egyesületbe, az egyesületi tagok pedig iratkozzanak be a fővárosi hírlapírók nyugdíjintézetébe/ha az illetők megfelelnek az alapszapszabályok követelményeinek.

Következett az indítványok tárgyalása.

Szterényi József indítványozza, hogy szervezi essék Budapesten egy postai önálló hirlaposztály, mely függetlenül a levéltovábbító osztálytól, dolgozza fel az anyagot s azt közvetlen a vonatokhoz szállítsa, mig oly vidéki városokban, hol több hírlap jelenik meg, szer .veztessék a postahivataloknál, egy-egy hirlapkezelói tisztviselői állomás és a hirlapkézbesitési dij az egész országban töröltessék el, tekintet nélkül a postahivatalok minőségére és végül a hirlapmellókletek dija ügyében életbeléptetett 25 gramm szerinti díjszabás helyébe ismét a régi árszabály, azaz száz melléklet után 40 kr lépjen életbe.

E javaslat két utolsó pontját egyhangúlag elfogadták, az első helyébe azt határozták, hogy az illet szakminiszter felkéressék, hogy utasítsa közegeit, hogy a hírlapokra a postán nagyobb gond fordittassék.

Mikecz József indítványozza, hogy a kormányhoz kérvény intéztessék a végett, hogy a cserepéldáuyok bélyegmentesen küldethessenek. Az indítványt elfő gadták.

Németh Ferencz, a „Sopron“ szerkesztője indítványozza : Mondja ki a magyarországi vidéki hírlap - szerkesztők kongresszusa, hogy Magyarországon bármely nyelven megjelenő napi-, heti-, havi lap vagy folyóirat felelős szerkesztője csakis magyar állampolgár lehet. S ha ezt kimondotta, határozza el, hogy felter - jesztés intéztessék a minisztériumhoz az iránt, hogy a sajtótörvény revíziójakor ilyen értelmű szakaszt a törvényjavaslatba felvenni szíveskedjék.

Ardényi Dezső ez inditványnyal kapcsolatban azt javasolja, hogy kéressék föl a kormány a hírlapírói kva- iifikáczió megállapítására és ennek elvi feltétele az lenne, hogy a hírlapíró legyen magyar állampolgár.

Mindkét indítvány tárgyalása keddre halaszta to tt és ezzel az ülés délután 2 órakor véget ért.

Ezután nagy ebéd volt Szikszaynál, melyen Roboz István mondott felköszöntőt a királyi családra, Váradi Gábor a fővárosi hírlapírókra, melyre a fővárosi hírlapírók helyett dr, Kenedi Géza a „Pesti Hírlap“ szerkesztője válaszolt s a vidéki hírlapírókat, mint a sok hullámzásnak és külső behatásnak kitett magyar szellem, magyar gondolat és magyar karakter törhetlen védelmezőit éltette.

A társaság ebéd után a kiállításba ment, este pedig a nemzeti és népszínházba.

A második nap folytatólagos tanácskozásán már sokkal kevesebben voltak jelen. Az ülésen Roboz István elnökölt, s felszólította a kongresszus tagjait, hogy az irók és művészek körébe minél számosabban iratkozzanak be. E felszólalásnak már többen eleget tettek.

Ezután napirendre tértek. Első tárgy volt a hirdetés és postabélyeg ügye, mely fölött hosszas vita indult meg. A szólók legtöbbje, — közöttük Mócs Zsigmond, Szterényi József, Porubszky Leo, Vargha Lajos, Bloch Lajos, Kerekes Samu, — számos panaszt sorol föl az ellen, hogy a pénzügyigazgatóság mindenütt tulszigoruan, s igen gyakran igazságtalanul rója meg a vidéki lapokat. Valamennyien arra törekesznek, hogy a hirdetési bélyeg amennyire lehet teljesen megszüntessék, s a postabélyeg, ba lehet, felére leszállittassók. Kompolthy Tivadar azt javasolja, hogy a fővárosi hírlapokkal együttesen járjanak el úgy a pénzügy-, mint a közlekedésügyi miniszternél, mig végre az lön határozattá, hogy a tegnap alakított végrehajtó bizottság a fővárosi sajtótól függetlenül járjon el az illető minisztériumoknál, akár kiildöttségileg, akár kérvény utján. A bizottmáskor többet! Előkelőén hintázva magát, ment kocsijához, kisérve a két együgyű, elfacsarodott szivü öregtől 1

Elment 1

Immár heteljesedtek az álmák, kezdetét veszi a jólét; hogyne? hiszen a lány selyemben van. Valami démon, felülkerekedett rektor uram apai érzelmein, úgy húzta, úgy vonta magával, folytatni csábos álmokat ébren. Belemerülni az önámító ábrándokba, lassan- eladni egy kísértő szellemnek, a lélek, a szív és végtére az ebne mindazon parányait, koboldjait, melyek talán jobb útra vezérelnék, a helyes érzelmek, a józan gondolkodás útjára.

Rektor uram felbontotta a leányától kapott csomagot. Pénz, tenger sok pénz! Egy, kettő .. . ötven .. száz . . . egész ötszáz forint. Amennyi egy summában rektor uram kezei közt még nem fordult meg. Ivott is az öreg leánya egészségére nagyokat. Építették az anyjokkal a kártyavárakat. És rektor uram mind ritkábban sóhajtozott azon, hogy: Hej, csak ez a Zuzanue, Zsuzsó maradt volna ! Hogy értette ezt, nem tudom...

És ezután hírét sem hallották többé. Mindennek daczára az öreg várt és ismét várt. Pedig még mindig a rongyos kabát, mely egy pár folttal gazdagabb lett, mindig a kis viskó, még mindig Zsülye I

A leánytól kapott tenger sok pénz hamar elfogyott. Mert hát egy baja lett ezalatt a rektor uramnak, hogy a várakozás megkönnyítése végett szörnyű módon ivott. S lassan-lassan úgy beléjött, hogy kicsöppent a rektorságból. y

Hej pedig azt tartják arra minálunk, hogy a ki még a zsülyei rektorságból is kicsöppen, annak nagyon csehül állhatnak földi dolgai. Bizony ez nagy baj volt. A szűk viskót fel kellett cserélni még szükebbel, ahol

A franczia lapok a magyarokról.

Az a fényes fogadtatás, melyben a franczia vendégek Magyarország fővárosában és a vidéken mindenfelé részesültek és részesülnek, nem marad visszhang nélkül a világ fénylő metropolisában, Franoziaország fővárosában sem. A franczia lapok már czikkeket hoznak a fogadtatás részleteiről s egész elragadtatással beszélnek a nemes magyar nemzet tüntető rokonszenvéről és barátságáról.

Miért titkolnék el, hogy nekünk, szegény, nem ismert és tervszeriileg századokon át gúnyolt magyaroknak a franczia lapoknak elismerő s az őszinte szeretet hangján írott ezen nyilatkozatai nagyon jól esnek, miként jől esik a társ nélkül bujdosó szegény vándornak, ha a sivatagon nem csak oázt hanem szelíd tűzhelyt, meleg otthont is talál, mely nek falai közt nyájas, szelíd arezok, ölelő karok fogadják, elfelejtetni akarváu a hontalan bujdosóval a kiállott fáradalmakat.

Csaknem megszoktuk, belefásultunk már, hogy a hazánkban velünk együtt lakó nemzetiségek ellenséges, vérben forgó szemekkel tekintgetnek felénk; majdnem bele is törődtünk már, hogy az osztrák lapok folyvást alaptalan hírekkel becsméreljenek a világ előtt bennünket. Nincs testvérünk, gondoltuk magunkban, tehát tűrjünk békén, viseljük csendesen sorsunkat, s áldjuk a jó istent, hogy még csak nyelveikkel marnak ellenségeink bennünket s nem botokkal és fustólyokkal jönnek ellenünk.

így gondolkodtunk s igy gondolkodtak az ország dolgaiba, az események szelének járásába mó- yebben beleavatott vezórfórfiaink is.

még enni való is alig-alig akadt. Azután meg rektornó asszonyomat ágyhoz szögezte a betegség. Az a kellemetlen vendég hü társa a nyomornak. És rektor uram még most is vigasz tál gáttá magát. Várjunkl Nem sójára vége lesz mindennek. Meggyógyul az anyjok is, elmegyünk innen messze^ messze 1 {Keres a leányom nagy vagyont! Előttünk áll még: hir, kincs gazdagság, fény !

Kellemetlen, hideg őszi este volt. Az ég be volt mzva vastag szürke takaróval, szakadt az eső, mintha nem akart volna elállani soha: A kis kunyhó falán alácsorgott a viz, be a szobába. A repedezett falakon, ajtó basadékain csak úgy süvöltött a goromba vendég, a szél, lobogtatva a szomorúan pislogó fagygyugyertya ángját.

A rozzant asztal mellett, melynek negyedik lábát egymásra rakott tégladarabok helyettesítették, ült rektor uram, bámulva a gyertya nagyra nőtt hamvát. De- íogy jutott volna eszébe megkoppautani. Ki tudja, hol járt eltévelyedett, megbabonázott vén lelke.

Az egyik sarokban ágynak alig keresztelhető va- ezokban feküdt sápadtan, dideregve a rektorné. Mintha már ágya fejénél állott volna a kaszás ember zörgő csontjaival, kinek parancsszavára menni kell.

Rektor uram is fázott, pedig az üveg előtte ugyancsak ürült. Ősz haja borzasán csüngött le ránezos íomlokára, zavaros szemei mélázva meredtek egy íelyre. Mennyi barázda volt azon a megkékült arezon ! Összébb húzta magán a rongyos kabátot. Huh, de hideg van itt 1

Künn az eső locsogás és szélzuhogásba idöközönS Íme egyszer csak egy ragyogó ékes szirti vány tűnik fel a magyar égen, melynek földre nyu i két vége két nemzet szivét kapcsolta egybe ogym sál. Egyszer csak hire futott, hogy országos kia111 tásunkat a franczik is megfogják látogatni. Meg a fogatja hazánkat a világ legszabadabb nemzete.; franczia

És meglátogatta. Itt voltak, eljöttek, színről- színre láttuk és öleltük egymást. Sziveink egymás felett dobogtak. Ajkaink a testvériség szent csókjában forrtak össze. Politikai háttere ezen megpecsételt barátságnak nincs és nem lehet. Hisz a politika az érdekek malmának korpája, itt pödig két nemzet cseréli ki egymással érzelmeit; tudniillik, a franczia és a magyar.

A rokonszenvnek ilyetén nyilvánulásai ezen fásult korban majdnem hihetlenek. A tözsdejátékok- nak ezen fásult korszaka alik képes felfogni azt, hogy két nemes nemzet a legmagasabb eszményben is egybeforrhat, s szeretheti egymást földi érdekek,

anyagi rugók nélkül is. . - *

így fogják fel a dolgot a franczia lapok is. A Voltaire vezérczikkben fejtegeti a magyarok tüntető barátságnyilvánitásának okait s a többek között igy szól: „Miért szeretnek ott bennünket anynyira? Hiszen ezért a népért mi semmit sem tettünk; nem harczoltunk vele egy sorban és nem segítettük függetlensége védelmezésében vagy visszavivásában.

Egy szóval, elismeri a Voltaire, hogy a magyarok a francziáknak nem tartoznak semmivel, mint tartozik nekik annyi sok nép, akik azzal boszulják meg a velük tett jót, hogy gyalázattal halmozzák el a francziákat.

Mit szeretünk hát mi magyarok a francziák- ban? Szeretjük bennük a dicsőség és becsület nemzetét, mely nem volt önző soha, mely vérét tudta ontani más nemzet szabadságáért is; szeretjük a francziákban a szabadság nemzetét, mely először fújta meg Európában a nagy és a világot megváltó eszmék tárogatóját, azt a tárogatót, melynek hangjai nélkül még ma is a tespedés s buta szolgaság rothasztó álmát aludnák Európa népei.

A „Figaro“-ban Slavet Emil úti jegyzetek alakjában Írja le budapesti élményeit s ezeket mondja: „Nos hát, ha majd visszatérünk erről az álmok országában való kirándulásunkról, elmondhatjuk mi is, habár nem vagyunk néptribunok : Mi is szerepeltünk — Magyarországon.“

Mikor Visegrád alatt ment el a hajó, ezen jelenetről Blavet igy emlékezik meg: „A nap fölkel és a kék folyót óriási aranyteritővel borítja be. Jobb oldalon feltűnik Visegrád régi vára, mely Korvin Mátyás dicsőségéről regél. Igazi tiindérálom fog el bennünket.“

Ulbach a „Gil Blastó-ban magasztalja a magyar baráfságot s lángoló vendégszeretetet s azt mondja, a boulevardon otthonos francziáknak fogalmuk sincs a Dunavidék gyönyörű országáról; aki egy kissé melancholikus, azt a magyar hölgyek szép szemei minden áron mosolyra kényszerítik.“

így írnak rólunk a franczia lapok. Legyünk büszkék a világ legdicsöbb, legszabadabb nemzetének rokonszenvére, barátságára.

Felhívás, Veszprémmegye közönségéhez !

A budapesti országos kiállítás, melynek fényes sikerét a bel- és külföld egyátalán a leghizelgőbb módon ismeri el, a hazai vidéki közönség, különösen azonban a gazdaközönsóg részéről, korántsem örvend oly látogatottságnak, mind azt akár az ország minden vidékéről már előzetesen is tanúsított érdeklődés, s a kiállítók nagy száma alapján várni lehetett, akár azoa kiváló közgazdasági fontosságnál fogva, melylyel a

kint fájdalmasan nyögő hang vegyült, melyre rektor uram is felriadt, tetőtől talpig megborzadva.

Ki jár ott kün ? Ki nyög az ajtó előtt ? Nem felelsz, mi ? Szóllott nagy elhatározással végre, s felkelve kinyitotta az ajtót. Piszkos, rongyos, át ázott alak vánszorgott be lehajtott fővel. Körülnézett a szobában, odarohant a beteg nő fekhelyéhez és fáradtan rogyott le arra a felhőit asszonyra, ki még egyszer hallhatta e szót: anyám !

A beteg felnézett, de mikor meglátta ezt az el- züllött alakot, megriadva kapkodott levegő után, mintha még mondani akart volna valamit, talán tiltakozni az anya szó ellen. Azután lehunyta szemeit örökre ! . .

Rektor uram reszkető ajakkal szegezte szemeit a halottra, valami úgy fojtogatta, az a vén töpörödött szív is nagyokat dobbant. . •

Szenvedéseinek, reményeinek hű társa nem volt többé. Immár ott állt a legfőbb itélö szék előtt. („S lesz nektek a ti érdemeitek szerint.“) Ott állt, hol nem űzünk álmokat, csalóka fényt, hiúságot.

Egyedül volt, És mégse. Ott görnyedt az ágy végében a kincses leány. Hogy hullott le egyszerre az öreg ember szemeiről a fátyol, hogy belé nyilait agyába, amint felé forditotta fejét. Felemelte csontos öklét, nagyot ütött az asztalra, úgy, hogy az felfordult gyertyástól, mindenestől. És az áthatlan sötétségben felhangzott a vén ember rekedt, fuldokló sirása:

Hej Zsuzsó, Zsuzsó az áldóját! Hát az aranyos hangod, hát a becsületed ! ? . ..

Papánek István.

gazdasági élet és a közművelődés minden ágát felölelő kiállítás bir, — kívánatos volna.

Nem lévén czélunk itt a kiállítás czéljait, az ott

szerzendő különféle ismereteknek s tapasztalatoknak, közgazdászati életünk, s annak fejlődésére irányuló kiváló horderejét fejtegetni, de utalnunk kell közgaz- dászatunk ez utóbbi években sajnosán érzett válságaira, melyek nemcsak ébredővé, de mintegy hazafiui kötelességévé kell, hogy tegyék minden gazdának s iparosnak, hogy közgazdászatunk fejlődésének jövő eredményét, saját kezünkbe tartva, annak biztosítására most már komolyan is a tett mezejére lépjünk.

Budapesti országos kiállításunk fényes sikere megmutatja nekünk kincseinket, feltárja előttünk közgazdászatunk ez utóbbi évtizedek alatt történt mikénti fejlődését, s jelenlegi állapotát, megismertet bennünket saját általános körülményeinkkel, s a figyelmes érdeklődő szemlélőnek tanácsot ad, s utat jelez a jövő működési életre nézve. Külföldi gazda s iparostársaink tömegesen ezerével sietnek is, kiállításunk előnyeit, hasznait, tanulmányuk tárgyává tenni, s azt saját hasznukra fordítani, s éppen mi a magyar gazdák s iparosok vonulnánk vissza közönyösségünkkel, kik a haza. szeretet s annak boldogitása iránti törekvéseinkkel s lelkesedéseinkkel éppen a külföld előtt mindenkor páratlan mintaképül állottunk. Ezt tennünk nem lehet, nem szabad ! De magyar hazánk iránt öröklött, s mindenkor tisztán megőrzött hagyományos szeretetünk kötelességünkké is teszik, hogy annak boldogitására s közgazdászati fejlődésére tőlünk kitelhető módon és erővel törekedjünk. Már pedig, hogy ezt tehessük, előttünk itthon a nem mindennap kínálkozó alkalom, a budapesti országos kiállítás. Látogassuk, tanulmányozzuk ott önmagunkat, ott leginkább megösmerhetjük közgazdászatunk fejlődését meg fogjuk ösmerhetni közviszonyainkat, de egyúttal meg fogjuk találni azon czélszerü utat, s módot is, a melyen közgazdászatunk emelésével jövőre haladnunk kell.

A „Veszprémmegyei gazdasági egyesület“ szívesen s egész készséggel nyújt e részben mindenkinek segédkezet. Sőt, hogy a megye közönségének a bmla. pesti országos kiállítás látogatása minden tekintetben a lehető legelőnyösebben megkönnyittessék, elhatározta egyesületünk, hogy f. évi október hó 3-a körül, éppen a gazdakongresszus idejére, a budapesti országos kiállításra egy társas utazást rendez.

Tisztelettel felhívjuk s felkérjük ennélfogva Ve8zprémmegye összes közönségét, gazdáit, iparosait s más érdeklődőket is, miszerint ezen közhasznú intézkedésünket helyeselni, magukévá tenni, s rendezendő utazásunkban mentül tömegesebben részt venni szíveskedjenek. Az utazó közönség igényeit lehetőleg kielégíteni, az utazását kellemessé is tenni, úgy a vasúti kedvezmények megadása, valamint az esetleg kivántató szállások iránt előre intézkedni s minden egyéb szükségesekre nézve, a kellő lépéseket megtenni, a gazdasági egyesület feladata leend.

És hogy ezt egyáltalán, s minden szükségest a kellő időben végezhessünk s megtehessünk, tisztelettel felkérjük, ezen társas utazásban részt venni óhajtókat, miszerint jelentkezéseiket s értesítéseiket legkésőbb f. évi szeptember hó 15-ig napjáig egyesületünk titkári hivatalához múlhatatlanul beküldeni szíveskedjenek, a hol is e részben szükséglendő felvilágosítások bárkinek is, egész készséggel meg fognak adatni. Az utazás idejéről, valamint minden egyéb szükséglendőkről, minden egyes jelentkező kellő időben, külön-külön ér- tesittetni fog.

Veszprém, 1885. augusztus 26.

A gazdasági egyesület elnöksége.

Veszprémmegye őszi közgyűlése.

Fennálló szabályrendeleteink alapján hivatalos tisztelettel felkérem a t. törvényhatósági bizottság, az állandó választmány és a megyei számonkér'ó-szék t. tagjait, hogy az 1885 évi szeptember hó 7-én és a közbeeső ünnep miatt esetleg 9-én és a következő napokon d. e. 9 órakor tartandó törvényhatósági bizottsági, — azt megelőzőleg szeptember 5-én d. e. 9 órakor tartandó számonkérö-széki és ugyanaz nap d. u. 3 órakor, valamint szeptemberhó 6-án d. e. 9 órakor tartandó állandó választmányi üléseken megjelenni szíveskedjenek.

Veszprém, 1885 évi augusztus hó 18-én.

Az alispán szabadságon:

Kolossváry József,

m. főjegyző.

Tárgysorozat:

1. Belügyminiszteri leirat néhai b. Fiáth Ferencz volt megyei főispán arczképének életnagyságban az uj megyei székház nagyterme részére leendő lefestése tárgyában.

2. Belügyminiszteri leirat az 1883 évben Veszprém városban karhatalomképen alkalmazott m. kir. honvédzászlóalj elszállásolása folytán nevezett város által igényelt 414 frt 73 kr kártalanítási összeg mikénti fede- dezésére vonatkozólag.

3. A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeté“- nek a megyei árvaszék által kezelt árvapénzek és tartalékok, záloglevelekbe leendő elhelyezésére vonatkozó megkeresése.

4. Pozsony vármegye közözönségónek a kóborló czigány csapatok megtelepítése iránt a m. kir. Belügy- ministeriumhoz intézett felirata.

5- A megyei házi pénztár 1886 évi költségvetési előirányzata.

6. Rendezett tanácsú Veszprémváros közgyűlésének a „Kapuvári“ féle háznak városházául történt megvételére vonatkozó határozata.

7. Rendezett tanácsú Veszprémváros közgyűlésének a városi árvaszéki ülnök javadalmazásának felemelése tárgyában hozott határozata.

Ságnak feladatává tétetett egyúttal az is, hogy a gyakorta előforduló visszaélések megszüntetésére is törekedjenek.

Következett aAiirdetések díjazásának ügye. Ro- boz István figyelmesei arra, hogy e tekintetben''minő szükséges a vidéki hirlapirók szövetkezése.

Lator Géza indítványozza, hogy alakittassék eg} központi hirdetési iroda, mely egyetlen legyen arra. hogy attól hirdetéseket a vidéki lapok elfogadjanak, — ide nem számítva a magánosok hirdetéseit, melyeket minden akadály nélkül fogadhat bárki.

Ez indítványhoz többen hozzá szólották, de minthogy megállapodásra nem juthattak^ e kérdés megfontolását a végrehajtó bizottságra bizni elha távozták.

Ezután az indítványok tárgyalása következett Azt az indítványt, hogy a fővárosi hírlapírók csakis olyanokat fogadjanak vidéki levelezőkul, akik lapok által ajánltatnak, .—1 elvetették. A központi színész - egyesület kérvényét, hogy a kongresszus tagjai a szi nészet ügyét támogatni hazafias kötelességüknek tartsák, tudomásul vették.

Német József indítványára kimondották, hogy a kormányt fel fogják kérni annak elhatározására, hogy szerkesztő csak magyar állampolgár lehet.

Homicskó Lajos indítványára föl fogják szólítani a nemzetiségi lapokat, hogy a közművelődési egyleteket támogassák.

Mócs Zsigmond kér odahatni, hogy Fiuméb.n az ott érvényben levő 1852-diki patens ln-lyóbe a magyar sajtótörvény léptettessék életbe. (Elfogadtat!kJ

Szterényi József kéri ugyanekkor, hogy intéztes- sék felirat az országgyűléshez s szakminiszterhez az 1848-iki sajtótörvénynek Erdélyre leendő kiterjesztése tárgyában. Egyhangúlag elfogadtatott.

Ezután elhatározta a kongresszus, hogy a kormányt felkéri, hogy szállítsa lejebbb a vidéki lapok kaucióját és egyszeremind intézkedjék, nehogy egyes hatóságok oly közleményeket tekintsenek politikáiknak, a melyek nem azok.

Ezután a kongresszus tagjai köszönetét mondottak a fővárosi hírlapíróknak, az irói körnek és végül Csitári indítványára elhatározták, hogy Kossuth Lajoshoz névnapja alkalmából üdvözlő táviratot intézzenek.

Végül Roboz István mondott köszönetét áz egy - begyülteknek, kik zajos éljenzés után szétoszlottak.

Ezzel a kongresszus, melyen 86 magyar szer kesztőség volt képviselve, véget ért.