Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-08 / 32. szám

— Ösztöndíj. A dr. Kovács Zsigmond veszprémi püspök által alapított ösztöndíjra Pécsett a hétfői köz­gyűlésen első helyen Nendtvich Jenő, másod sorban Katies István, harmadik helyen Cziegler Mihály ter­jesztettek fel a megyés püspökhöz. — Pályázati hirdetés. A budapesti (budai) és nagy-enyedi m. kir. állam vinczellerképezdékben, úgy­szintén a pozsonyi magyar királyi szőlészeti és kerté­szeti szakiskolákban több növendék a tanfolyamot be- vegezvén, méltányos díjazás mellett alkalmazást ke rés. Ugyanezen tanitézetekben több részint allami-, részint sajat költséges tanulók felvételére pályázat nyittatik. Felvételi kellékek: 16 évet betöltött életkort igazoló keresztlevél; ép, erős és gyakorlati munkához alkalmas testalkatot igazoló orvosi bizonyítvány ; isko­lai bizonyítvány legalább is a népiskola teljes ' befeje­zéséről, középiskolákat végzettek és 20 évesnél idő­sebbek, különösen szőlőmivelők fiai előnyben részesül­nek : községi bizonyítvány az eddigi erkölcsi magavi- seretről szülők vagy gyámok beleegyezése. A földmi- velés, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. miniszté­riumhoz intézett folyamodványok az egyes intézetek igazgatóságának küldendő meg. Közelebbi felvilágosí­tással az egyes intézetek igazgatósága készséggel szolgál. — A Pápa-Keszthelyi vasút ügy egy lépéssel ismét előbbre van, a törvény kívánalmainak megfelelő flnan- cirozási tervezetet terjesztette a végrehajtó bizottság elé, melyet gróf Eszterházy Móricz ur úgy is mint fő engedvényes és úgy is mint főispán egy sürgető feli­rat kíséretében terjesztett fel a nmlt. minisztériumhoz, kérve a póttárgyalás mielőbbi kitűzését és ennek foly­tán a törvényjavaslatnak mindjárt az országgyűlés ele­jén leendő beterjesztését. — Sághi Zsigmond színtársulata Szentesről Mak­kóra tette át állomását. — Eljegyzés. Rothauser Miksa a „Betét- és köl­csönközvetítő- egylet“ ezég és könyvvezetője m. hó 29-én eljegyezte Marton Fanni kisasszonyt Tapolczáról. Gratulálunk 1 — Megszűnt lap. A Tapolezán Székely Emil szerkesztésében megjelent „Balaton“ czimü társadalmi hetilap legközelebb megszűnt. A lap megindulásakor főfeladatául tűzte ki a Balaton mellóki borvidék érde­keit képviselni s őszintén elmondhatjuk, hogy ebbeli feladatának derekasan megfelelt. Nem volt ugyanis egyetlen száma, mely az okszerű borászat köréből n.e közölt volna szakavatott közleményt. Hű képviselője volt egyúttal Tapolcza és vidéke érdekeinek. Sajnos azonban, hogy kellő anyagi támogatás hiányában az ügybuzgó szerkesztőnek be kellett szüntetnie jobb sorsra érdemes lapját. — Víziszony. Szörnvü betegség ez, mely még szörnyűbbé válik, ha olyan magyarázatban részesül, a milyet egy börzsönyi asszony fundált ki. Ezt a dillet- táns vizivó asszonyt megmarta a rósz szomszéd kutyája. Már pedig minden ilyen kutya veszett szokott lenni Az asszony tehát fiskáliskoz viszi a dolgot, aki országra szóló port jósol a rósz szomszéd kutyájának vérhá- boritó cselekedete miatt. De megszeppen erre a rossz szomszéd s inkább alkudozásra veszi a dolgot. Alku­dozni kezdenek, a. megmart asszony tanúkkal bizo­nyítja, hogy mióta a rossz szomszéd kutyája inegka- rapta, azőta határozottan kifejlődött víziszonyban szenved. Minthogy pedig nincsen olyan jó módja, hogy rettentő betegségében folytonosan borocskával oltsa pokoli szomjúságát azt követeli: hogy a mig él, a rossz szomszéd jó borral tartsa. Nagy érdeklődéssel várjuk, hogy milyen fordulatot fog venni a viziszonyatos al­kudozás. — Vadászok tizparancsolatja. 1. Csak oly távol ságra löjjünk, melynél biztos találásra számíthatunk. 2. Mindig a vad elejtéséhez legalkalmasabb töltényt használjuk (golyó, sörét). 3. Megsebesített vad amen­nyire lehet, gyorsan és fájdalom nélkül ölendő meg, a kegyelemlövést nem kell sajnálni. 4. Megsebesített vad gyorsan keresendő és gyorsan megölendő. 5. Oly va­dászkutyákat, melyek a megsebzett vadakat fól- falják, elpusztitandók. 6. Sebzett vadat fiatal ku­tyáknak dressurkópen átengedni nem helyes. 7. A kutya oktatásánál minden nyerseséget és kegyetlenséget ke­rülni kell, mert vannak oly oktatási módok, melyekkel ezt teljesen mellőzhetjük. 8. A ragadozó állat sem kínozandó kíméletlenül. 9, Csak használható, avagy kártékony vadra lőjjünk. 10. Minden ezekkel ellen­kező vélemény vagy szokás, mint állatkínzás tekinte­tik és az ilető ellen fenyitő eljárás indítandó. — Fiiszerkereskedósbe egy jó bizonyítványokkal ellátott ifjuember, kevés fizetéssel, segédül ajánlkozik. Ajánlatok hírlapunk irodájába intézendők. — Városunk kihalt. A ki csak szerét teheti, für­dőre, szabadságra megy. Csak pénteki napokon élénk az s akkor a vendéglőkben érdekes megspektálni a sza­bad pórázra eresztett sok szalmaözvegy férjek dinom- dánomát. Hogy is mondja a nóta ? „Nem lehet az em­ber fából — Ki kell rúgni a hámfából!“ — Díszes taplómunkákat készít városunkban Sza- bóné-Komáromi Katicza asszony. Tanítványokat is el­fogad. Lakása Kupa-utcza, Császár-ház. Ajánljuk. — Pápán, egészséges ivóvíz nyerhetése czéljából ártézi-kutat akarnak furatni. A tanács erre az elcintéz- kedéseket már megtette. — Óriási égiháboru dúlt ma szombaton éjjel Veszprémváros fölött. Esti 10 órakor roppant villámlás közt rettentő férgetek csapott a városra ; dühöngő szél­vész felhőszakadásszerü esőt csapdosott, s a villámok pillanatnyi szünet nélkül ütöttek le. A városban is több helyen leütött s egy helyen, a temetőbegyen, gyújtott is. Itt özv. Rados fazekasué házába ütött s ez rögtön kigyuladt s perez múlva a szomszédos Plank fuvaros s Frei Mihályné háza is lángban állt. A vészkongatásra elősiető tűzoltók megfeszített munkájának sikerült a tüzet lokalizálni s több ház nem égett le. A házbelieket a villám nemérte. Éjfélfelé a vész teljesen lecsillapult; de éjfél után 2 órakor ismét teljes erővel tört ki az or­kán s a villámok még sűrűbben czikkáztak; az ég foly­tonos lángba volt. Ekkor csapott a villám a piaozon a Fekete-ház sarkába, összetörve a tetőzetet, de nem gyújtott. A vihar nyoma ma szerte meglátszik az utczá- kon, tereken s különösen a vízlevezetők mentén való­ságos Ítélet éjele volt. Szerencse, hogy nem volt több szerencsétlenség okozója. — Ma este a „Köves“-féle kávéház helyiségében Ungár Fáni világhírű lengyel delejes nő által nagy előadás fog tartatni a Spiritismus és bűvészet köréből Cumberland nyomán. Ez érdekes mutatványokra előre is felhívjuk a nagyérdemű közönség figyelmét. — Sziics Nándor zongora-hangoló Szombathely­ről, tisztelettel értesíti a t. közönséget, miszerint Vesz­prém városában — a Keglovits-féle házban (yolt pan­dúr-laktanya) mint zongora-hangoló végleg megtelepe. dett. Mindennemű és szerkezetű zongorák hangolására és javítására, valamint hosszú zongorák megrövidíté­sére, nemkülönben orgonák javítására vállalkozik, y megbízásokat: jótállás és utólagos hangolás kötele­zettsége mellett a légin éltányosabb árakon teljesiti. — Ajánljuk a t. közönség figyelmébe ! Csarnok. Mit susognak a habok? Leáldozik a nap ; sugaraival a Balaton csendes t ükrét vérrel festi meg s hibor-piros palástjával be­fedi azokat a szép szőlődombokat, a mik koszorúként övedzik körül a „Magyar tengert.“ A tó tiszta tüköréről mosolyognak azok a csacska hableányok s a ragyogó csillagok milliója guuyosan mosolyog milliárd mostoha testvérjeire. . . . Mik azok a fénylő csillagok az égen? Angyalok. Hallottam olyanokat, akik azt mondták, hogy angyalok nincsenek. Pedig vannak. Az a sok ezer meg ezer csillag, amely oly szépen ragyog az ég tiszta menyezetén — mind megannyi angyal. Mik az angyalok ? Korán elhunyt szerelmesek.:. . Nekem is van egy mostoha angyalom ! De mi úgy szeretjük egymást s ha sokáig nem láthatom, önkéuy- teleuül köny tódul szemembe s úgy fáj valami a szivem tája felé . . . A múltkor is, hogy nála voltam, úgy örült szegény és én véle örültem. Midőn elválltam tőle sírtam . . . zokogtam . . . Most is rád gondolok kedves testvérem ! Itt ülök a szép Balaton partján s elmerengve né­zem azokat a balga kis halakat, melyek oly mohón kap­kodnak a bedobott kenyérmorzsa után . . . s hallgatom azokat a kedves, csacska kis habokat . . . olyan szép mesét susognak . . . csevegnek, hogy ők milyen boldo- gák voltak egykor, de most már nem azok . . . mert elragadták tőlük a boldogságot a nymphák, a hab­leányok . . . És olyan szépen kérdik, hogy miért ülök s szo- morkodora itt egyes-egyedül a néma magányban ? . . . Aztán regélnek nekem tovább egy mélabus regét a szerelemről, a szerelem tündéréről s a halandó­ságról . . . Azután játszadoznak maguk között, susognak, csevegnek . . . Milyen jó is volna már nyugodni ott lent a föld alatt. Milyen édes lesz nyugodni a virágos hant alatt . . . ahol majd nem háborgat senkisem. Mert én úgy szeretem e csendes magányt ... a kedves temetőt. Ott nyugodtan alhatik az ember, az al­konyat estharangja nem zavarja az álmot s nem ébreszt a regg dalos madara. * Lassú léptekkel emelkedik az égre a csen­des est . . . A halak alig mernek közeledni a tó felszínéhez ; halotti csend lesz. Még a fűszál is elfojtja lélekzetét és kíváncsian szemléli, amint a hold, miként egy fénylő tányér ki­bukkan a kék égen tovább úszó bárányfelhők mögül. A kék égen tovauszó bárányfelhők elém varázsol­ják a réges-régen múltakat . . . Oly ifjú vagyok még, tán félig gyermek s már is oly sokat éltem és szenvedtem . .. És most, midőn szeretni kezdtem az emberiséget, most midőn kezem megizmosodott a küzdésre, midőn megtanultam járni azon a göröngyös utón, melyet élet­nek neveznek . . . érzem, hogy itt kell hagynom ezt a zajos világot . . . Még nem is voltam boldog! . . . * A távol falu harangocskája rémesen kong s kon- gása összevegyül a langyos szellő fuvallatával. Végre minden elcsendesedik . . . siri csend lesz — a természet aludni tér . . . Csak egy ifjú van ébren . . . elnémulva mereng el a természet bámulatos csendében, hallgatva a langyos szellő susogását s a csacska habok mélabus regéjét . . . És ez az ifjú én vagyok ! Elmerengve ülök itt a „Magyar tenger“ partján egyes-egyedül; látköröm tágul, szivem szorul és lelkem egy magasabb aether uránjai felé törekszik ... és hall­gatom a csacska habokat, a mint mesélnek . . . regél­nek .. . egyhangú, monoton hangokon. A nymphák is regélnek ... a csacska habok szü­löttei, habszülte játékaikról. Kecsesen lejtik tündér- tánczaikat körülem a bohó Manók s a kedves kis Viliik. A syrenek búsan, lágy symphoni ákban olvadoznak . . hívogatnak . . . csalogatnak . . . Mennyei hangjaik varázsérzeteket keltenek fey lelkemben . . . Milyen szép hazájuk is van a tündéreknek ! Ott nincs vihar, nincsen forróság, a tündérek nem ismernek keserűséget . . . fájdalmat . . . A keserűség helyett az élvezetek örömbillikoma ragyog tulvilági fényben, a fájdalom helyett a gyönyör kínálkozik édes rezgéssel; a nefelejtset, a boldogság és emlékezés kék virágját bár mikor leszakíthatod, nem kell vérző szívvel s testtel kapdosni utána és éppen akkor veszíteni el, midőn a legvérmesebb reményeket táplálod . . . A szerelem virága virít mindenütt, a hűség koro­nája minden bokornak. Milyen jók . . . egyetértők ezek a tündérek . . . Nem űznek gúnyt érzelmeik szentségéből, nem ámítják egymást édes-mézes szavakkal, hanem szeretik egymást. . . igen nagyon szeretik . . . Mert a tündérországban a szerelem nem keres rangot 1 A rút hitszegés és a hűtlenség csalárd fája régóta száműzve van a tündérországból és helyette minden­honnan, minden parányból a hü szerelem sugárzik . . '. s nem kell félned, hogy ez vagy azon lány lerontsa él­ted minden boldogságát . . . sírba teperje élted minden üdvét és odaadó szerelmed isteni fényéért rut és gú­nyos hahotával semmisítsen meg! . . . Volt nekem egy szegény jó barátom ! Én nem tudom mi volt az oka, de sokszor oly levert volt szegény'. Néha-néha megszállja a nyomorúság ... és zo­kogott szegény . . . igen nagyon zokogott. Neki is fájt valami a szive táján. Szerelmes volt . . . Szeretett egy kis barna lányt; feketeszemü, ében hajú, cseresznye ajkú kedves kis gyermeket. Kimondhatlanul szerette, annyú kint állt ki szi- vecskéje . . . Én sokszor mondottam neki. Barátom ne szeressd úgy, mertmz a leány nem lesz a tied . . . más fogja si­mítani a holló fürtöket, a piros ajkat más fogja csókolni. És igazam volt! . . . Egy esztendőig szenvedett . • . szeretett boldog­talanul . . . Nem hittek a könnyeknek kigunyolták azokat, pedig azok oly igazat beszéljek . . . Igaz gyöngyök voltak azok a szív mély tengeréből halászva . . . Később belátta, hogy igazam volt, megsiratta . . zokogott. Istenem ! miért nem alkotád úgy a sziveket, hogy szerelme tárgyát mindenki föltelje, hogy minden szív csupán oly szívért dobogjon, ki örök időktől, réges- régen neki van szentelve! . . . Akkor nem volna fájdalom . . . nem kergetne .. . nem gyötörne senkit sem a fájó érzelem ... és olyan jól erezné magát . . . olyan boldog lenne mindenki sa­ját kedvese körében . . . Akkor nem történne meg az, hogy a szív végső reményét sírva áldozza föl a csalt szerelemnek. És a tündérországban minden a legjobban . . . legbölcsebben van elrendelve. Én is úgy szeretnék e jobb hazába költözni, ahol minden bokron a szerelem virít, ahol „csengőbbek a dalok“ . . . * Elmerengve ülök itt a néma magányban s hall­gatom a csacska habok méla-bus regéjét .. . Mily kellemes hangok ezek ! Mintha szivem és lelkem mélyéből fakadnának ki; mintha e tündérország lakosai ismernék kedélyvilá­gomat . . . Oh mi édes! Oh mi kedves ! ✓ Oh én Istenem, hagyjd megszakadni szivemet hagyjd követni a hullámok csábjait! . . . Hullám. Gyerki ór ultiméi a kávéháziján. A Dalfi sógerom nevet aztotat, hojd tokorék- péndztár előtti lámphásnak mindig köszöntök. Ho todná a Dalfi, hojd van ez a lámphás nadjob ór mint ü, mer van nekhi négyezer florin alap ; bize- mosan sövegelné ü is aztot! * Micsede khölömös, hojd o herr Gráf fűn Pápa ódj fenfintorodja üvé méltóságos orráját, mikhar vad- jok én is ódj földbirtokos, mint ü. Igaz, hojd van neki 73 ezer, nekem pedig csak 3 hold. A tübbi: piktesz maskülosz ! * Hallok, hojd várasházán mast jőlés tart edj adó- rekviráló bizecságés hojd lehet avval alkhodozni, men- gyivel lehet adós maradni. Tsak azt nem thodok, hodj fikszomra, vadj fele­hoszonra möködi tisztelt bizecság ! * Hojd üthös bizetság állítja fül lámpbásokt 01- mádiba, propenálok, hojd Írjon rá edjottal: Zsebthal- vaj-oraktól óvako ják 1“ * 0 bózapiaczon olcsó o zab. Ennek okhájáér adóekzekótorokt már szúrja is. * Mast kümpenálok edj nadj-zerő kalendáriomt a jüvő évre. Lesz üvé czime: „Györki ór naptíra 1886 szökő évre. Ajánlok khölömösen elszökhő bankdirektor és péndztáros órok üvék fidjelmébe. 0 pragramba lesz tübb kültemény és prózai türténet, pl. egy adófel- ögyelgő üvé szétphokkedási tragédiája; városi hivetha- los svindlérek biegrafiáje, emlékbeszéd edj fülnyársalt ökhör s tübb meglopott gráfok fülütt; egy 100 eszten- düs titoláris ember és valóságes fütisztelendü zsogori naplóje, khölönféle igozi és sonyiattakok élethő pano- rámáje, napi krónike egész esztendűrül, khölönféle jeles mondások khitöuő várasi honczfotoktól, minden hétre nadszerő orákolomok és spektákolomok. Lesz üvé ára tsak 50 kr, de megéri 50 florintot. Jüvő héten je­leni meg rá prenomeracziónsz-orditvángy. Ajánlok fid- jelmedbe tiszthelt podlikom. Nadszerő kongressosra jőlésezik üssze vidéki re- dakter órok. Ho redakterek khölön khölön todják tsinálni olejan nadj lament ünd gezéresz — micsede égiháboró lesz kongreszszosnak üvé küvetkezése?! * Nem érthek, hojd bolthosok nem tódnak megtar- thani vasárnapi monkliaszönet. Én egész életembe tartliok monkhaszönef, mégse apadja meg thüle — o puczakham. * Mihál thodjon mi ? Prenemerálja mogo a Gyerki- naptárt. Nem okor ? Hát akkor lekvittolonk ebire. Drüm brengn ze mer e limenád ünd e fünfer stinketóresz ! Közönség köréből. Ezen becses lap ma kétheti számában egy névte­len választó polgár felszólalt, bizonyos Pfeiferné kávé- háza ügyében. — Annyit tudunk, hogy a névtelen polgár utczai verekedésért volt fenvitve és azért sze­reti védelmezni az oly üzleteket, melyek az éj homá­lyában űzetnek és kész tanúskodni oly dolognál, hol jelen nem volt és mit sem tud. Több választó polgár. Következő sorok a t. ez. lottójátszó közönség­nek különös figyelmébe ajáultatnak. 11 'Stass&óll Mihalik János név ma már világszerte hangozta- tik ! „Mihalik János“ a jelenkor jelszava! Itjak és öregek már jól ismerik a hires számmüvészt Mihalik János urat, aki magasztos műveletei által a legszebb babérokat aratott. — Ahol csak ember hirtelenül gaz­daggá lett, minden bizonyny.il Mihalik ur neveztetik mint jóltevő ; — ahol csak ternonyeremény éretik el, ott ismét csakis Mihalik ur az aki a nyereménythozó számokat kidolgozta! Nincs is a világon Mihalik uron kívül oly ember, ki oly kitűnő szellemi tehetséggel bírna, hogy azon számokat, melyek a kis lottón kihú­zattak minden biztonsággal előre kiszámítani képes volna. — Nincs oly tudomány vagy művészet, — nincs oly uj találmány a világon, mely az összes emberiség jólétére annyi befolyással volna mint Mihalik ur szám­képletei, melyek már ezer meg ezer embert gazdagí­tottak, boldog jóléthez juttattak. — De túl is haladják minden eddig már létezőt, Mihalik ur terno combina- tiói, melyek valóságos remekmüvészeknek mondhatók. — Nem csodaszerü-e azon eset, hogy ón mint szegény ember utolsó pénzemmel, 50 krajczárral tettem meg a Mihalik úrtól kapott 45. 21. 19. számokat a Trieszti lottóba, mely számok a f. hó 1 -én megtörtént húzásnál ki is huzattak és én most 2400 forintnyi összegnek örvendhetek ? Már most én is mondhatom a többiek­kel ; csakis Mihalik ur hozhat nekünk áldást és sze­rencsét; csakis Mihalik ur a leguagyobb számművész ; csakis Mihalik ur a legnemesebb jóltevőnk, csakis Mihalik ur menthet meg minket nyomor és Ínségtől és ezért csakis Mihalik úrhoz forduljon mindenki sze­rencse számokért! Barátaim! — Polgártársaim 1 — írjatok haladéktalanul a hires mathematikus Mihalik János úrhoz, hogy ti is sorakozza’ok azon számtalan nyerőkhöz kik szerencséjüket s boldogságukat csakis e páratlan férfinak köszönhetik! Tehát fel! Mihalik úrhoz! — „Mihalik János“ legyen jelszavunk! — Éljen Mihalik Jáuos ur, éljen még sok éven át szegény embertársaink boldogitására ! — Köszönetem ismétlé­sével maradtam, kiváló tisztelettel Wurmbrandt Károly nyug. állami hivatalnok Wirchova, főtér 4. sz. papnö­velde épületben. Mihalik János úrhoz (Budapest, Kerepesi-ut 74. sz. I. em. 7. ajtó) czimzett levelekhez kéretik 3 drb. 5 kros bélyeget mellékelni válasz végett. Nyilttér.* *) Várpalotán, 1885. julius 27. A „Veszprémi Független Hirlap“ 30-ik számában megjelent s ellenem Kunerth Ferencz által aláirt czikk- ben felhozott rágalmak egész terjedelmében valótlanok s nem egyébb, álávaló hazugságnál, a miket a reája dördült menykő által előidézett düháramlatok kény- szeritettek a világ elé hozni. A lap 28. számában megjelent czikkem után a fenntnevezett, ellenem mindenhez folyamodott, s oly dolgokat akart kürtölni, melyekért a világ előtt csak nevetség és szánalom tárgya lett; nem volt más mit tennie egyebet annál, házról-házra járva egy az ő igé­nyének megfelelő extra czikk fogalmazására embert keresni, — másfél heti lótás futás után végre, vagy tizszeri könyörgésre kapott egy nemesszivü megmen­tét, ki a czikk aláirón megkönyörült, s kívánságát tel­jesítette, már csak azért is, hogy magas állásán (akarom mondani ketrecz-állványáu) a brutális tulajdonságaival egyenlőfoku észbeli tehetséget is mutathasson fel a világ előtt. A czikk aláíró képességét, a hátulgombolós nadrágba illő emberecske tudományát nem vonom két­ségbe s meg is tanulta az A. B. C.-t, de annyit mégis kijelentek, hogy előttem ismert alapkészültsége, társa­dalmi modora, s a fejbeli spiritusz hiánya miatt nem- - csak a közölt czikk, hanem a hivatala körébe megki- vántató beszédmondat korrekt kifejezésére sem .képes. A nevezett czikk aláíró előtt származási helyem ismeretlen, erre nincs is szüksége, elég ha a környék­beli t. közönség tudja neveltetésemet; a társadalom legalsóbb rétegébe számítja, — bizony az embernek úgy kell magát alkalmazni; mint a milyen társadalmi komisz emberrel dolga van. Spiczlinek nevez, ezt is helyesen mondta, mert ő mindenesetre nagyobb spiczli volt hajdan és akkor, midőn maga, társadalmi hivatali tekintélye és személye az álspiczliuek kötelességszerü dolgot ád homályutról az iguzság kiderítésére ; nem­különben zsarolónak nevez, természetesen azért, mert nincs bíráló tehetsége, hogy mi az igaz keresmény, — továbbá felemlíti, hogy a helyett, hogy hivatalos köte­lességemnek eleget tennék (majd ő reá bízom), a fen- sőbb hatóságot a község informácziója ellen a felek feljelentésével tévútra vezetem. E helyen kijelentem, ha az ő bűnös eltitkolás feljelentési esetén kívül, (mit mások figyelmeztetésére voltam kénytelen tenni,) bár­minemű megadóztatásra, vagy a folyamatban volt adó­ügy megrontása ellen csak egy feljelentést is bizonyí­tani tud, akkor kötelezem magamat, hogy 150 frtot a palotai szegények alaptőkéje javára leteszek, esetleg azt minden holmimból s fizetésemből behajtathatja s letartóztathatja, mig ellenben, ha be nem bizonyítja, akkor előttem Kunerth Ferencz nem más, mint egy, az *) E rovatban foglaltakért nem felelős a szerk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom