Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-08 / 32. szám
Yeszprém, 1885. • • Ötödik évfolyam. 32. sz. Szombat, augusztus 8. Előfizetési árak: Egész évre .........................6 frt — kr. Fé lévre..........................3 frt — kr. Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó- hivatalban. Megjelen minden szombaton. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, küldendők. = HIRDETÉSEK és NYILTT EREK = a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr,; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap, hétfő és kedd kivételével, naponta 8—1 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Korona-utcza, Hartmann-ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Lesz-e a gabonának ára ? Veszprém, aug. 8. Nehéz, nagy kérdés ez, melyre a magyar gazdaközönség hosszan fohászkodik s kétség és remény közt a jövőre bizza sorsát. Az aratás be van fejezve. A gazda nehéz, terhes munkájának gyümölcse ott van már a szérűn. A betakarított búza, rozs csóplóse javában folyik s néhány nap múlva befejezést érve, a zabra kerül a sor. A gabna-piacz kezd népesülni; a gazda-közönség kocsira rakja termését s megvételre kinálja. Azt hinné az ember az első tekintetre, hogy most már innen-onnan elvetette a gazda a gondját; pedig dehogy, — most jön még csak a java ! Mert mit ér az áldás, ha nem vehetjük hasznát ? Adtál üram esőt, de nincs benne köszönet. Mit ér a termés, ha nem tudjuk illő áron értékesíteni ? Hejh, pedig nagy szüksége van a gazda-embernek a pénzre! Minden árva krajczárnak meg van a helye. Kifogytunk mindenből. A közösügyes bankó ritka-madár ilyenkor a jó falusiak láda-fiában. A mi kevés volt, elvitte a szőllőmunka, kukoricza-, burgonya-kapálás s az aratás. S néhol részben, vagy egészen — oda is veszett. Veszprémmegyében az idén mintegy tizenöt- húsz községeiért a kérlelhetlen elemi csapás. Tönkre tett a tűz s a jég sok száz családot. Honnan vegyék ezek a kárvallottak a pénzt? . . . Uzsorástól, nagy perczentre! . . . Ez a kor visszhangja. így aztán kénytelen a szegény nép pusztulni, a nyomor örvényébe kászolódni, mely menthetetlenül elragadja. A hol elemi csapás nem sújtotta népünket, ott sincs most még egyéb a termetes kazalnál. A kazalnak kell fizetni mindent. A kazalnak kell fizetni az uzsorást, a takarékpénztárt, az adót; de meg még maradni is kell valamelyesnek élelemre, ruhára, cseléd-bérre, szóval háziszükségletre — az újig! Körülbelül mához egy évig .. . T Á R C Z A. Almádi tanyámon. i. Csöndes, magányos, elrejtett tanya, A természetnek fogadott fia. Lomb karjával, mint kicsi magzatát A jó anya, akként Öleli át. S mintha csak a földből nőtt volna ki, Oly egyszerű formája van neki; S az anyaföld mintha csak féltené: Elrejté egy nagy, árnyas hegy mögé. Szelíd, szép tavasz holdas éjeién Szeretek is itt ábrándozni én; Előttem futó, daloló patak, Kis forrás, mely küldőd, megáldalak! S mely ide ültetett, te vén diófa, Legyen áldott a kéz, mely már azóta Rég elporladt tán sírja mélyibe, Pihenjen rajt a nyugalom keze! Mert azt valóban nem mondhatni meg, Mennyi örömet nekem szerzetek. S az Öröm méze el is kél szivembe, Hol annyi kínos emlék van temetve! Hol nem lakik más, csak a bánat és Rideg lemondás, bus kétségbe sés, De itt e meghitt magány lágy Ölén Úgy érzem, újra élni vágyok én. Mintha szivemnek újra nőne szárnya S remegve vágyna újra a világba. Másodvirágzás, szelíd őszirózsa, Most gondolok először rád azóta. Nem is érdekli most a gazdaközönséget egyéb, mint a gabona, meg az ára. Százszor, ezerszer, milliomszor felmerül a kérdés : lesz-e a gabonának ára? ! Tessék erre megfelelni! Nézzük csak, hogy áll a külországok termése,? A hivatalos jelentések szerint rosszabbul, mint a múlt esztendőben. — Azt mondják, hogy Oroszország gabona-kivitele felónyi lesz a.tavalyihoz képest. Oláhország termése mennyiségre nézve középszerű ugyan, de minőségre határozottan rossz. Francziaor- szág nincs megelégedve az idei aratással. Amerika ebben az évben szintén nem termelt oly óriási mennyiséget, mint tavaly. Lássuk most már, mint állunk mi ? A földmivelési minisztérium azt mondja, hogy általában vóvo jó közép termésünk van. Tehát van mit eladnunk, s igy a külföld kisebb versenyével szemben kellő ára is lesz a gabonánknak. A gabona-árakra azonban tudvalevőleg nemcsak a termés, mennyisége, hanem a politikai viszonyok is nagy befolyással vannak. A háború rendesen felszökteti a gabonák árait, még akkor is, ha a világ másik felén folyik is. Az a kérdés most már, hogy lesz-e az idén háború. ígérkezett, de aligha lesz. Az angol és az orosz csak a kardját csörteti, de nem huzza ki a hüvelyéből. Egyaránt fél mind a kettő a véres háború kiuos következményeitől. Talán a fólvilág lángba borulna, ha e nagy hatalmak hajba kapnának. S ki tudja, a szörnyű harcznak mi lenne a vége ? . . . Csak hadd ijesztegessék egymást. Ez a folytonos kardcsörtetós izgatottságban tartja az ideges börzét Folyton spekulálnak. Hátha mégis ? Éppen ezért lehet számítanunk arra, hogy a gabona-árak, ha nem is igen emelkednek, de nem is csökkennek túlságosan. Az eddigi árakra természetesen nem lehet hivatkozni, a voltaképeni gabona-vásár csak most következik. S leborulván egy ismert kedves arczra Elmélyedek egy édes gondolatba; S a mig szivem hő gerjelemre dobban Merengésemben vélem, mintha ottan A zongicsélve eltűnő habokba Epedő vágyam sima és zokogna, S a lombok közt meg nem afülmile, Hanem az én reményem zengene . . . II. De a mig ilykép kisért engemet Az ábrándos, a tündér képzelet, Mig hallgatom a rezgő lombon át A kis patak csilingelő dalát: — Bent kis szobámban gyöngyöző pohárba Arany gerezdnek habzó nedve járja. Vidám fiuk dalolnak honfidalt, Ámbár divatból ez már rég kihalt. Hohó! Barátim, én is itt vagyok, Borból, dalból egy kis részt adjatok, Szinméz-italt e virágos kulacsba! S zendüljön a szabadság dytirambja. Hurrá czigány, gyújts a „Rákóczira“ ! A ki magyar, az tudja csak, mi af Reszket a vén föld Örömébe lenn S az Istenek tapsolnak lelkesen. Különben is szerették a magyart S egyik köztük egészen is magyar! Petőfitől szólt róla már az ének S elnevezé magyarok istenének! Imádunk is téged magyar hazánk, S ha tán zsarnok vesszője sújt le ránk, Vagy ellenségnek ádáz serge törne A vérszentelt, a drága honi földre A gőzmalmok tartózkodók. Azt várják, hogy sokan legyenek az eladók, akkor majd olcsóbban vehetnek. A nagy gabna-koreskedők pedig a külföldi aratások befejezését várják. Nagyon valószínű, hogy jobb árak lesznek ! Lehet, hogy csalódunk; de kívánjuk, hogy adja az Isten, miszerint ne csalódjunk.! A városi pénzkezelésVeszprém, aug. 7. Előző számunkban jeleztük, hogy a múlt héten tárgyalt Veszprém város számadására térünk. Tesszük ezt most azért, mert az odiózus vásártéri kút ezen számadással összefüggésben van, de másrészről mert több polgártársaink által felszólit- tattunk, hogy ez érdemben sajtó utján adjunk felvilágosítást. Előrebocsátjuk, hogy a költségvetés keretén tulmenni nem szabad, a törvény 113. s 117. §. értelmében külön engedély nélkül. íme ide iktatjuk a száraz számokat; a ki elolvassa, vonja le a konzekvencziát. 1884-ik évben kiadásba elÖirángoztatott 41.712 frt 31 krt, számadás szerint kiadatott 41.814 frt; tehát több kiadatott 195 frttal mint előirányozva volt. A költségvetési előirányzat 32-ík pontja szerint a vásártéri kút tartozására elő irány oztatott 1060forint, mely Összegnek kifizetése nem teljesittetvén, ha most Összeadjuk a fenti 105 forinttal, a tulkiadás eredményez 1165 frtot. A jelzett számokból tehát kitűnik, hogy a költségvetés ki lett •merítve, sőt 1165 forinttal tulköltöttek. Igaz ugyan, hogy a pénzügyi bizottság előterjesztésében indokoltatik, miszerint ezen Összeg más czélokra fordittatott, melyek hiteles nyugtákkal vannak igazolva, de másrészt régi tartozásokból és pótlékokból mintegy 3000forintnak nevezetes részét ugyanazonpontban mint behajthatat- lant leíratni javasolja, mind ezek daczára javasolja a pénzügyi bizottság a bevételeknek 42.041 frt 12 kr, a kiadásoknak pegig 41.817 frt 42 S megharsannak a harczi trombiták : Majd lát csodát ismét a nagy világ, Mint hős oroszlán szákiunk harczmezöre. Neved éltetve száguldunk előre ; S gyönyörrel szedjük ott a harcz alatt Szent küzdelem, piros rózsáidat! A mig zászlónkat győzelemre vice, Rajongva tűzzük diadalmi ívre, Büszkén hirdetni, hogyha Összetart, Megbánja, ki megbántja a magyart! S ha áldott béke, mennyországi sátra MintkéklÖ ég mosolyg le szép hazánkra; S üszkot nem kap a vándor gólya fészke S a fecske bátran jár a ház-ereszbe: Tudunk munkálni úgy is a honért Mutatja fején most is a babér ! Munkálkodjál is, édes nejnzetem Saját jövödért folyton, szüntelen ! S most élni, küzdni, tenni a honért Több: — mint csatában érte ontnivért: Mindenkit egy szent eszme hasson át, Nagygyá, magyarrá tenni e hazát! Fiuk! szórjunk virágot, fel pohárra! Czigány, zendits tust, legszebbet reája! $ Veszszen ki faja, vagy legyen magyar, Kit e hon szült s egével betakar ! Fogjon kezet az ég a földdel itten S éljen a hon az idők végeiglen! Hetesi Dániel. krbani mzgállapitását s igy a számadás elfogadását. Kérdjük már most t. polgártársainkat, vájjon czélszerünek, szabályosnak tartják-e az ilynemű pénzügyi eljárást akkor, midőn tényül hozzuk fel azon körülményt, hogy pl. a honvédlaktanya melletti hidra kizárólagosan előirá- nyoztatott 1882-ben 1000 frt, 1884-ben lépcsőkre és hidakra 1000 frt, 1885-ben kizárólagosan ismét ezen hidra 591 frt 90 kr, s ezen híd még máig sem készült meg, az erre előirányzott ezer forintok azonban évről évre elköltettek!! Ezt nevezik Veszprém városában rendes pénzügyi kezelésnek! Újdonságok. — Győry Elek urat, az országos függetlenségi párt egyik ragyogó tehetségű vezórférfiát, ki a legközelebb megejtett veszprémi képviselőválasztás alkalmával is oly önzetlenül nagylelkű ajánlatot tett a helyi függetlenségi pártnak, a hajduszoboszlói kerület a múlt héten Tury Albert kormánypárti ellen megválasztotta képviselőjének. Szivünkből örvendünk megválasztatásán I — Eljegyzés. Megyei ifjúságunk egyik kiváló tagja, felsőbükki Nagy István fiatal, földbirtokos eljegyezte magának a szép és müveit Lakat Mariska kisasszonyt, Lakat Mihály birtokos ur kedves ifjú leányát. Koszoruzza az ifjú pár szivfrigyót az égiek örök áldása ! — Hát ez mi ? Ma vettük az országos rfSzabad- ságszobor-bizottság“ kimutatását a beérkezett adományokról. Az állag ma 127 ezer forint. Veszprém város adományát azonban hiába keressük a kimutatáson. Nem lenne szives a hatóság azt a gyűjtött összeget postára tenni ? Nem vetőmagnak lett az összekolle- dálva. — Kivégzés Veszprémben. Halálra ítélte tegnapelőtt Budapesten a legfőbb itélőszék is azt a szerencsétlen vörösberényi legényt, Herczeg |1eren- czet, ki ez év február 8 án apját meggyilkolta. Az ügy most a király elölt van s ha ő felsége, mint valósziuii, nem gyakorolja kegyelmét: Herczeget legközelebb kivégzik a veszprémi börtön udvarán. A Balaton mellől.*) Almádi, julius végén. A szép magyar tenger északi vége egyik hajlásúban, Veszprémtől egy órányira, dél felől ordőkoszoruzta halmok, észak felől magas szőlőhegyektől körülvéve, kies völgykatlanban fekszik a fürdőhely, melynek neve e sorok keltét jelöli. A ki figyelemmel kisérte a Ba- latonegylet kirándulási szakosztályának működését, annak programmjában gyakran találkozhatott e névvel az utóbbi időkben, s bizonyára azt gondolta, hogy : ime ez is egy szép kirándulási hely, melyet a Balaton- egylet fedezett fel a kirándulásokat kedvelők nagy gyönyörűségére. Nem akarjuk a Balaton-egvlet érdemeit kevésbiteni, de a felfedezés érdemét meg kell tagadnunk tőle, mert biztos adataink vannak, hogy Almádi in illő tempore már a rómaiaknak kedvelt fürdőhelye volt, 8 mióta kaezagányos őseink jóvoltából mi öröklöttük a négy folyamos országot, mindig egy nagy vidék lakossága zarándokolt Almádiba, hogy itt keressen és találjon üdülést a szép Balaton langyos hullámaiban. Kevés pont is van a Balaton mellett, melynek a természettől oly előnyös fekvése volna, mint Almádinak. Mindenfelől hegyektől körülvéve, azoknak magasabb pontjairól ritka szép kilátás nyílik a szemlélőnek. Előtte terül el a kékes víztömeg sűrű nádasaival, jobbról a zalamegyei parton elszórt falvak ; távolabb Tihanynak a habokba könyöklő bérczei vetnek határt a szemnek, mely onnan átsiklik a kékelő somogyi partokra s megakad szemben akenesei partok vadregényes szikláin; balról a Balaton sürü nádassal szegélyezett északi vége, a szőlőhegyeken szétszórt barátságos, fehérlő nyári lakok ; összesógébeu egyike a legszebb panorámáknak, melyekben emberi szem valaha gyönyörködött. Új 1 :j .. . És mégis alig néhány évvel ezelőtt idegen vajmi *) E közérdekű sorukat az .Egyetértés“ szerdai lapjából vettük át s örülünk, hogy Almádi ügye ituár a fővárosi sajtó rayonjába is került. A szerk.
