Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-25 / 30. szám

Vidék.

Levél Amerikából.

A newyorki magyar egylet elnöksége a közetkező levelet intézle hírlapunk szerkesztőjéhez, melyet tárgya érdekénél fogva, olvasóinknak im szives figyelmébe ajánlunk. Ivönyvadványokat szívesen közvetítünk s hir- lapilagnyugtázunk,fa levél igy hangzik.

New-York 1885. jun. 30.

Tekintetes Kompolthy Tivadar szerkesztő urnák

Veszprém.

A New-Yorkban létező „Magyar-egylet“ tekintetbe vevén, hogy az itteni Magyarságnak nincsen alkalma a honi irodalom termékeivel megismerkedni, és ez által anyanyelvi ismereteit fejleszteni, nemzeti érzületét serkenteni, elhatározta meglevő könyvtárát uj alapra fektetve szaporítani, és az itteni magyar közönségnek használatul átengedni, mely rzélból külön könyvtári bizottságot nevezett ki.

Azonban az egylet nem rendelkezvén oly anyagi tőkével, hí gy czélunkat, a könyvtárt valóban művelést terjesztő intézetté alakítani — mielőbb elérhessük, honfitársaink áldozatkészségéhez akarunk folyamodni, segítsenek czélunk kivitelében pénz vagy könyvado- mánynyal.

De a könyvek adományozása csak úgy lehet ránk nézve sikeres, ha Magyarországon akad honfitársaink között, ki szives lesz a hozzá küldött müveket össze - gyűjteni és időszakonként azok csomagolásáról és elszállításáról gondoskodni. A költségeket előleges értesítés folytán természetesen mi viselnék

Ismervén uraságod hazafias áldozatkészségét, bátorkodunk önhöz fordulni azon kéréssel, hogy tekintve a nemes czélt, szíveskednék ezen terhes tisztet elvállalni és minket lehető legrövidebb idő alatt határozatáról értesíteni, hogy szétbocsátandó felhívásunkban felemlíthessük a gyűjtő nevét és lakását.

Ha azonban uraságod megkeresésünket nem teljesíthetné, kérnők becses tanácsát, esetleg közbenjárását, hogy ezen czélra szives vállalkozót nyerhessünk.

Bocsánatot kérve bátorságunkért és magunkat viszont szolgálatra kötelezve, maradunk mély tisztelettel

Weltner H. Armin Magyar Mihály

jögyzo. elnök.

A „New-Yorki Magyar egylet“ helyisége 72 East. 4. StrBalaton-Füred, Julius 22.

(A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőjéhez.)

Balaton-Füred ismét a régi. Tegnap még minden élénk, s ma már mindennek hült nyoma. A tegnapi ünnepély helyére ismét az antik egyszerűség üté föl tanyáját.

Cseh vendégeink, kik a „Balaton-egylet“ által rendezett kiránduláson részt vettek, elutaztak, magukkal vittek egyet-mást a „Magyar tenger“ szépségeiből.

Vittek magukkal balatonparti „kecskekörmöt“ s vig kedélyhangulatot.

Háromszáz hatvanhétén vadának, s mindannyian vig, mosolygó ábrázattal.

Arczukon már akkor látszott az öröm, mikor a külön,fonat a siófoki pályaudvarra robogott. A jókedvű vendé tek söröskancsók s borosüvegek mellett várták be az *gg „Kisfaludy“ indulását.

Mindenki első szeretett volna a hajóra jutni s mily nagy volt vendégeink meglepetése, midőn a kapitány kijelenté, hogyha még reá száll valaki, a hajó itt reked.

A gőzös elindult, otthagyva a vendégek felét, kik arczukon az elégedetlenség kinyomatával, tértek ismét vissza a korcsmába, várni az egyetlen „masinát“, mely eljuttatja az embert a „Magyar tengeren“ át, az ígéret földjére: Balaton-Füredre.

Az öreg „Kisfaludy“ vállain az óriási teherrel, minden baj nélkül kötött ki a balaton-füredi partra, honnan Fenyvessy Ferencz, a „Balaton-egylet“ kirándulási szakosztályának elnöke lelkes szavakkal üdvözölte a megérkezett cseh vendégeket.

Alig ért véget a fogadtatás, máris a Balaton langyos hullámaiban látjuk vendégeinket, kik a fürdéskor másfélszázan valának.

A viz megóheztette a gyomrot. Korgó gyomorral várták a „Kisfaludy“ megérkezését a vendégek „ott- maradottjaival“, hogy a programúiba fölvett társas ebéden megjelenhessenek.

Végre megérkeztek mindannyian!

Következett a társasebéd: halászlé, gulyás, turóscsusza stb.“ Mondták is a csehek: „Noilyent még soha sem ettünk!“

Azután következett az általános lelkesülés, ko- czintások és pohárköszöntők végnélküli sora.

tályból állott, most azonban ; — mint minden nemesi birtokos község ; úgy ez is a lezajlott idők folytán, részint kihalt s elpusztult s a birtok nagy része idegenek, s más bitfelekezetüek kezébe került.

Jelenleg már csak két család lakik ott, hol a régi időkben ezeknek udvarából pár évtized előtt, meg úri fogatok robogtak ki, most idegenek laknak s nagy részük nem katkolikus.

Ezelőtt pár évvel alulírott és öreg Boronkay Miklós ur, a nagyméltóságu m. kir. közoktatásügyi minisztériumhoz folyamodtunk, — a jelenlegi megyei tekintetes alispán urat többször élőszóval felkértük, tegyen lépéseket felsőbb helyen, hazánknak e régiség megmentésére, de kérésünk mindannyiszor elhangzott a pusztába sjfolyamodásunkra válasz még csak kirlapilag sem érkezett.

Végre ez évnek néhány hava előtt, Dr. B. V. megyei tiszt. Főjegyző úrtól azon örvendetes hirt vettük, hogy a nagyméltóságu m. k. magas Ministerium, a megyei alispáni hivatalhoz kelt leiratában 400 azaz négy száz frtot kegyeskedett utalványozni, ezen imaház helyreállítására s eszközöl tetősével a t. alispán urat kegyeskedett megbízni.

Azóta mi többször kértük őt, hogy az idő múlik, s intézkedjék mert az égből áldást hozó minden csepp eső minden dühöngő zivatar, egy sebet ejt imaházunkon, melynek eredeti góth zsindelyi és belső boltjai — megjegyezvén, hogy a tetőzetet tartó — s kőből rakott boltja, úgy a belső góth bolt is, — az egész templomba a régi stii szerint a haranglábakon kívül semmi fa nincs — átt ázva a végpusztulással fenyeget. Néhány héttel az előtt alulírott ismét fölkérte a t. alispán urat Veszprémben élő szóval, hogy intézkedne valamit, ő azt felelte hogy „ Adjam föl, ö most nem teheti, mert a Főispánt beigtatással van elfoglalva“ mire feleltem, hogy „magyar embernek soha sem volt szokása a föladás11 ezt csak egy korts, s ha neve magyar is de lelke fekete, s nem méltó lakosa lenni — szokta tenni, hanem ez ügyet majd fogom a sajtóban szellőztetni.

Azóta a főispáni beiktatási ünnepélyek lezajlottak ; párhete s minden a régi mederbe visszatért, csak nálunk nem történt semmi.

Igaz, hogy ez imaház katholikus, s ha addig — inig a jó időjárás tart, — némileg csak a tetőzete s ablakai ki nem javíttatnak müértők által, ezen régiséget az enyészet vas foga jogja megemészteni.

Alólirott élete alkonyán, mint idevaló lakos’ katholikus, lelkemre nem veszem az utókor előtt, hogy én is oka voltam, ezen — e szegény hazám oly nevezetes régiség elpusztulásának, azért ujjolag fői ’kérem a t. alispán urat, mint a magyar kormánytól kiküldöttet, hogy mielőbb intézkedni sziveskedjék, mivel erre — pár hó elmúlásával már vehetett volna fél napot, Boriddá nem a világ végén lévén.

Kérem becses lapjába e pár sorok szives közlését, Maradok a Ttes szerkesztő urnák stb. stb.

Bezerédj Imre, berhidailakos.

A hölgyek együtt tartottak a férfiakkal, koczin tottak a férfiakkal, sőt mi több. akadt egy kis szőki leányka, ki remegés nélkül mondott felköszöntőt a< egyleti szakosztály elnökére. _

Épen Vrabeket, Jókai regényeinek cseh fordítóját emelték fel székestül nagy lelkesedés közepette midőn egy nasy bajról értesültek a jelenyoltak.

És ez a nagy baj nem volt más, mint azon hír mely szerint a programúiban fölvett badacsonyi kirán dulás a közbejött akadályok miatt elmaradt.

A badacsonyi helyett azonban lett más kirándulás : a szemközt fekvő Tihanyba.

A nevezetességek megnézése után a Garay-kuny- hóhoz mentek s nekiestek a hideg fogasnak, libapecsenyének. vajaskenyereknek, süteményeknek, a mit garmadával hordtak széjjel.

A czigányok húzták vonótörésig. A jó falubeliek bámész szemekkel nézték a mulató idegen vendégeket, majd odább dobtak egy pár asztalt s a „feketegyerekek“ padra állva húztak a talp alá valót.

A falubéli menyecskék által buzdittatva, csakhamar két cseh leány is kiállt a médiumra s elkezdtek tánczolni, mint annak a rendje, czifrán ma gyárosán.

Kézről-kézre vették a cseh leányokat, kik izzad- tan, kipirult arczczal, lihegő kebellel múlták fölül a falusiakat. í .. • * _ •

Vendégeink el voltak ragadtatva.. Örömükber összeölelkeztek.

Kilencz óra elmúlt már, midőn ismét a „Kisfaludy “-ra szálltak, hogy Füredre visszatérjenek.

Balaton-Fiireden rakéták sustorgása közt szálltak ki s vonultak be a nagy vendéglőbe.

Vacsora után ismét tánczra kerekedtek. Itt három óra hosszáig mulattak, amikor hajóra szállva megindultak Siófoknak, hol egy külön vonat várta őket, mely rögtön Budapest felé indult.

A szives látásért nem kívánunk egyebet, csak azt, hogy mondják meg honfitársaiknak az igazat.

Mint h dióm, a „Balaton-egylet bomlik, a csehek kirándulása alkalmából az egyleten kivül eső körülmények miatt Fenyvessy Ferencz a kirándulási szakosztály elnöke már tegnap lemondott tisztéről; őt követi Nádasdy Ferencz gr. egyleti alelnök, Eszterházy Mihály gr. szakosztályi elnök, Sziklay János egyleti titkár és id. Ádám Károly pénztáros, kik a gyűlésen fogják lemondásukat bejelenteni.

Maradtam a tek. szerk. urnák stb.

Füredi K.

Ugod, jul. 23.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Dr. Fenyvessy Ferencz ugodi orsz. képviselő ur most vasárnap kezdte meg körútját, hogy beszámoló beszédeit megtarthassa. Ugodon a vidéki intelligenczia és nagyszámú választók előtt ismertette a törvényhozás múlt évi működését. Szeretett képviselőnket Lukacsét János plébános üdvözölte szép szavakkal.

Ugodon kivül még Homok-Bödögön és Nagy-Tevelen is beszámolt képviselőnk.

Nagy tetszéssel fogadott beszédeiben megérintő, hogy mely ügyekben szólalt fel az országházban ; igy többek közt a felirati vitában, a közgazdasági válságkérdésében. Képviselőnk pendité meg először a párbér nagyfontosságu kérdését is. Beszélt továbbá pártjának álláspontja daczára a miniszterek nyugdija ellen, jne-^ lyet szintén először említett az országházban, úgyszintén pénzrendszerünk reformjáról stb. stb.

A jövőt illetőleg a kormánypárt által hangoztatott 5 éves mandátum helyett egész uj választási reformot követel, s a képviselők számának leszállítását. Az önálló vámterület helyett a földmivelő nép érdeké - ben egy jobb kiegyezést helyesebbnek tart.

Végül kijelenté, hogy továbbra is az ellenzék soraiban fog küzdeni.

Tisztelettel

Egy választó.

Berhida, jul. 20.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) ;

Van e községben egy régi rom. kath. templom, mely mltságos Rómer Flóris régész állítása szerint, még az 1200-ik, s igy még az Árpád-korszakból való, s az országban a Il-ik régiség, ezt még ép korában is, valamint a mostani romladozó állapotában sok idegen érdekkel szemlélte, a legnagyobb bámulatát fejezve ki, építésre nézve. A torony, s déli részének tetőzete, s ablakai úgy látszik eredetileg meg vannak, s csak kevés javítást igényelnek, azonban éjszaki felének tetőzetéről a cserópzsindelynek nagyobbrésze lehullott, a két éj szaki ablak is, — melyet hihető a reformatio alatt, a templomot elfoglalva, a régi sötétebb ablakokat kivették. ujabbstylü ablakokkal pótolták, kidülő félben van.

Ezen község valaha virágzó nemesi földesúri oszVeszprém, 1885. jul. 25.

Beküldettek a következő iskolai értesítők:

1. A kegyes-tanitórendiek veszprémi róm. katk. fógymnasiumának értesítője az 1884-85. tanévről. ,\esyprém F§85. „Szent-Iglyáu könyvnyomda és irod. vállalat.

Mint az általán os kimutatás mutatja az 1884-85. tanévben a Veszprémi róm. kath. főgymnasiumot 315 tanuló látogatta ; és pedig ebből az első osztályra esik Wh, a másodikra : 47., a harmadikra 43., a negyedikre 3th, az ötödikre 36., a hatodikra 34., ég a hetedikre 29.

Az í. osztályt látogatta 55, róm. kath. 10. helv. hitv. 1. ágost. hitv. 20. izr. a II. 29. róm. kath. 6. helv. Bitv. 8. izr. a III. 27. róm. kath. 2. helv. hitv, 3. ágost.

hitv. 5. izr. a IV. 27. róm, kath. 5. helv. hitv. 1. agost.

hitv. 6. izr. az V. 24. róm. kath. 4. helv. hitv. 6. izr. a

VI. 26. róm. kath- I. helv. hitv. 5. izr. a VII, 20. róm.

kath. 5. helv. hitv. 4. izr. A főgymnasiumot összesen 115. helybeli ifjú látogatta.

Az ifjúság viselete, valamint a tanulmányozás általános eredménye kielégítőnek mondható.

Az intézetben oktatást adtak: tiz rendes- és két világi rendes tanár, kik közül magánoktatást adtak Keszthelyi Endre a gyorsírásban, Körösi Albin a fran- czia nyelvben, Hónap Tamás a műénekben, Pápay Viktor a szabadkézi rajzban és festésben.

Volt az 5. 6. és 7. osztály tanulóinak Keszthelyi Endre tanár vezetése alatt „szavaló-köre“ is, ez hathatósan befolyt az ifjúság hazaszeretetének öregbítésére,

Az értesítő elején Lévay Imre igazgató az „Időszaki értesítők“ megszüntetését hozza igen helyesen javaslatba, óhajtva“, hogy a karácsonyi és húsvéti értesítők szűnjenek meg és azok helyett az első félév végén adassék egyszer a mostanihoz hasonló értesítő, a tanév végén pedig a szokásos rendes bizonyítvány.“

skiczczel, üdvözlé a rablófönök és eltávozott társaival.

Két héttel később a fiatal festő szobájában dolgozott, midőn egy férfi lépett be, kiben, ahogy köpenyét leveté, a művész a rablóra ismert.

— Itt vagyok — kezdé a különös látogató — ugy-e nem vártál ?

— Megvallom, nem.

— Pedig megígértem jövetelemet. Hát rendezzük

csak ügyeinket. Ugy-e esztelennek gondolsz ? Tudok ám én az arczvonásokból olvasni és képtelennek tar tlak arra, hogy engem elárulj. Egy festő csak- nem rejteget rendőröket ! Én tehát egész bizalommal jövök, mint becsületes hitelező az adósához kérdeni, .-.vájjon megvan e már a pénz ? j

— Ugy-'e tizenként aranynyál tartozom neked ?

— Jó emlékező tehetséged van. .

— Vilmos kiüyitá asztalfiókját, mialatt a rabló, mint műkedvelő szemlélte a festményeket s figyelme egy uj műre irányult.

— Pompás ! — kiált fel a rabló.

— Mi?

— Az a jelenet, mely a mi találkozásunkat ábrázolja.

— Ah! Sikerültnek véled ? Nyilatkozatod hízeleg, mert hivatott bíráló vagy. íme minden pénzem.

— Nem kell. Nem követelek többé pénzt, sőt én ajánlok néked. Eladod ezt a festményt ?

— Neked adjam el, hát mit csinálnál vele ?

— Mit törődöl vele! mond meg az árát!

— Komolyan ?

— A rabló fölgombolá mellényét, leolda egy övét, mely telve volt aranyokkal s ezt mondá:

— Ez annyi, hogy egy Raphaelnek se lenne kevés.

— Elhiszem, de ha már a festmény annyira tetszik, vidd el a tizenkét arany fejében.

— Nem akarok l nagylelkűségeddel visszaélni, festményed megér nekem kétszáz aranyat. Itt van.

Ezt mondva, egy arany nyal telt szekrényt dobott az asztalra, hóna alá fogta a festményt ■ s nevetve monda a csodálkozó festőnek :- -i " —Jó üzletet csináltam ; ez a festmény egy Rosa Salvator ecsetére, á rablók festőjének ecsetére méltóEzzel aztán eltávozott, egy áriát dúdolva Donizetti legújabb operájából: Három hónap mult el a különös eset óta.

1 Vilmos az imént érkezett volt meg Velenczébe és barátjához gróf Fér Adrianhoz szállott.

— Kedves "Vilmos barátom, — kiáltá örömében Adrian, nagyon vártalak már.

— Hogy együtt utazzunk Párizsba ?

— Igen, de hárman fogunk ám utazni,

— És ki lesz a harmadik ?

— Velencze legszebb hölgye.

Szerelmi kaland ?

— Nem, több ennél; mi gróf Fernével utazunk Szeretetreméltó asszonykát viszek el, d’ Ascoli bárónőt és még ma bemutatlak menyasszonyonmnak. Már szóltam rólad és ő óhajtja ismeretségedet.

Adrián, ki már láthatólag nyugtalan volt, barátját a bárónőhez kisérte.

Fényes palotába léptek, hol egyenruhás szolgák lépkedtek egymás sarkába. Minden a legnagyobb fénytől ragyogott.-— A bárónő sétálni ment —jelenté a komornyik.

— És visszatér nemsokára ?

— Igen, gróf ur.

— A komornyik egy pompás terembe nyitott ajtót. Alighogy beléptek, Vilmos hangos kifejezést adott nagy ámulatának.

— Mi bajod? — kérdé Adrián.

A festő nem felelt, mozdulatlanul és némán állott meg egy kép előtt, mely az általa alkotott rablójelenetet ábrázolta.

— Ugy-e szép festmény, — kérdezte könyedén a gróf.

— Igen szép, de hogy kerül ez ide ?

— Nagyon egyszerűen. Ajándék, melyet a bárónő, nem rég unokabátyjától kapott.

— Unokabátyjától ?

— Igen egy fiatal embertől, ki megvallom, gyakori látogatásaival már kissé nyugtalanított. De tegnapelőtt egyik Róma vidékén lévő kastélyába utazott.

— És ez az unokabátya fiatal ember ?

— Körülbelül karmincz éves.

— Magas, erőteljes termetű, fekete hajú, kék szemű, kifejező arczu ?

II. Veszprém rend. tan. város államilag segélyezett

elsőfokú ipar-iskolájának értesítője. Az 1884-85. tanév végén. Közli Meszes Polikarp, ipar-iskola igazgató.

Veszprém, 1885. „Ssent-István“ könyvnyomda és irod vállalat.

Az ipai-iskolát mely három osztályból áll, a2 1884-85. tanévben egész a tanév végéig 286 tanuló látogatta. Ezek közül felszabadult 50, maradt tehát 237. Ebből az előkészítő osztályra esik 35, kik között 31 róm. kath. 3 helv. vallásu és 2. izr. volt.

Az I. oszt. látogatta 87 tanuló, kik között 3o róm kath, 16 helv. vall. 5 ágostai v. és 12 izr. vallásu volt. a II. oszt. látogatta 58 tanuló kik között 35 róm. kath. 3. helv. v. 4. ágost. vall. és. 13. izr. volt. a III. oszt. látogatta 51. tanuló, kik között róm. kath. volt 33 helv. volt. 14. ágostai 1, izr. 3.

A rajzosztályt látogatta 13 tanuló, és pedi róm. kath. 9. helv. v. 2, izr. 2.

Az ipariskolát összesen 155 helybeli tanuló látogatta.

Oktatást adott 9 tanár.

Az ipariskolai tanulóknak mind viselete, mind pedig szorgalma, áttekintve az általános kimutatásban az arányt, — kielégítőnek mondható.

Az értesítő elején Nagy Lajos tanár „Fejszámolás az ipariskolában“ czimü czikke jelent meg.

III. Cisterci rend székesfehérvári kath. főgymnasi - urnának értesítője az 1884-85. iskolai évről.

Budapest, Franklin-társulat könyvnyomdája 1885.

A székesfehérvári főgymnasiumot az 1884-85. tanévben 429 tanuló látogatta, kik között 35 veszprém- megyei volt. A rendes érettségi vizsgálatokra ezen iskolai év vékén előleg jelentkezett 40, tényleg megjelent 38 tanuló. Az érettségi vizsgálatok f. é. jun. 15. 16. 17. napján tartattak. Az összes vizsgálatokat sikerrel kiállották 38-an.

Oktatást adott 17 tanár.

Az értesítő elején Yincze Ambró „Jogvédelem és emberi élet a régi görögöknél“ czimü értekezése jelent meg.

A majdnem’száz lapra terjedő és a Franklin-társulat által kiadott értesitő elegáns kiállítású.

IV. A székesfehérvári kereskedő- társulat által fenntartott és államilag segélyezett kereskedelmi középtanoda és az ezzel egybekapcsolt vasárnapi iskola érteai- tője, az 1884—85. tanévről. Szerkesztette Faludi Miksa, id. igazgató. Székesfehérvárott nyomatott, a „Székes- fehérvár és vidéke könyvnyomdájáéban. 1885.

A tanuló ifjúság száma: 105.

Az éretségi vizsgálaton 6 tanuló közül 2 jól megfelelt, 3 megfelelt, 1 javító vizsgálatra utasittatott.

Oktatást adott 10 tanár.

Az értesitő elején Weisz Károly tanár „Carmen Sylva“ irodalmi arczképét nyújtja az olvasónak. Az értesitő kiállítása megfelel követelményének.

Elnöki jelentés a balaton füredi szeretetház 1884-ik évi állapotáról és 14 évi működéséről.

Szerkesztette s az igazgatótanács 1885. évi már- czius ,31-iki gyűlésen előterjesztette: Ecsy László & Ferencz-JÓ7.8ef-rend lovagja s igazgató-tanácsi társelnök. Kiadja a szeretetház igazgató-tanácsa.

„A balaton-füredi szeretetbáz“, mely egyike Magyarország legjótékonyabb intézeteinek, egy általános kimutatást nyújt a tanügybarát kezébe: ismertetve a jótékony intézet állapotát és működését, az 1884-ik évről. '

A múlt évben, azaz 1884-ben 68 növendék nyert neveltetést, kik közül vallásukra nézve: r. kath. 52, ev. ref. 14, evang, 1, izr. 1; nemzetiségükre nézvee : magyar 63, német 2, tót 3 volt.

Illetőségükre nézve veszprémmegyei volt 17.

A nevelő személyzet állt 5 tagból. Nagy Áron vezetése alatG

Nsgos Écsy László társelnök ur az értesitő elején ismerteti az intézet szellemi működését, mígnem bemutatja a tanü jy barátainak az intézet 14 éves múltját. Az intézet ingó- és ingatlan vagyona 38528 frt 99 kr.

A 160 oldalra terjedő vaskos, elegáns kiállítású kötet szintén a „Szent-István“ könyvnyomda és irodalmi vállalat nyomdájában jelent meg.

Újdonságok.

— A megyés püspök Kovács Zsigmond ő exja Os- tendében élvezi a fürdőidényt, innét'Gaszteinba megy, s azután Jánosi Ágoston oldalkanonok kíséretében Szalczburg vidékén utazást tesz, onnét csak augusztus hó közepén tér vissza Veszprémbe s innét csopaki szőllőjébe, hol augusztus és szeptember havakat tölteni szokta.

— Ep ilyen. Hát ismered? Különben meggyő- ződhetel róla, festett képe itt függ ebben a szobában.

— Igen, igen, ő az ! — kiáltá Vilmos, mi közben a bárónő öltöző szobájába lépett.

— Hol találkoztál te Mentefiori lovaggal ?

— Róma környékén egy napon, midőn öt rabló társaságában órámtól és tárczámtól megfosztott . . .

— Megőrültél V ilmos ?

— Nem, de azt a képet, mely nagy termedben függ, én festettem és az állítólagos lovag kétszáz aranyat adott érte. Menjünk barátom, fussunk ! Mi itt egy rablófészekben vagyunk és itt ez a báróné, kit nőül akarsz venni, unokanővére vagy szeretője egy rablófőnöknek. Még jókor érkeztem . . .

Vilmos elbeszélte Adriannak kalandját és ez meg volt semmisülve,

Hiába tudakozódott a bárónő viszonyairól, mély titok környezé azt és csak vak szenvedélye gátolta, hogy annak borzadalmaiba még-mélyebben bele hatoljon.

Még azon este elhagyta a két barát Velenczét, minden feltűnés nélkül.

— Te életemet mentetted meg! — mondá Vilmos barátjához — s én boldognak érzem magamat, hogy néked oly nagy szolgálatot tehettem. Néha még nyeris az ember, ha meglopják.

—1 —g-