Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-13 / 37. szám

hogy magát a földadót kifizethessük belőle, a mely negyven millió frintra rúg. Hát a hiányzó összeget miből fizessük ? Hát az adónak egyéb mindenféle nemét hon­nan vegyük ? Nagy és nehéz kérdések ezek! Csak az államadósságaink után száztizenkét millió forintot kellene fizetnünk az idén s a legfőbb jövedelmi ágban nem remélhet az ország lakossága többet bevehetni, mint huszonöt milliót. Az ilyen országnak tönkre kell mennie, még pedig első sorban gazdaközönségének, mely eddig a nemzetet fenntartotta. Azt mondják a modern nemzetgazdák, hogy nem kell a magtermelésre a fősulyt fektetni, hanem a kor igényeihez kell berendezni a gazdaságot. No hát erre csak azt mondjuk, hogy könnyű őnekik heszélni. Hisz gazdáink nem csupán magtermelők; — nagyban foglalkoznak a bortermeléssel is, ezen kívül burgonya s répa, kiváló terménye mezei gazdasá­gainknak. De ezekkel is épp úgy vannak, mint a gabonával: a bort kiforratlanul, must-korában, - kukoriczát gyengén, csövestől, — a burgonyát azon földestől kénytelenek elvesztegetni . . . Miért ? . Mert otthon tart az exekuczió. Gazdáink helyzete siralmas! A bajon okvetlen segíteni kell s a mi szerény véleményünk szerint társadalmi szövetkezés, országos gazdasági véd-egyesület létesítése által. Erre azt mondhatná valaki, hogy van már ilyen intézmény, vannak földhitel-intézetek, kölcsön- s előlegező árutelepek. — Vannak az igaz, de nem azért, hogy gazdáink helyzetén segítsenek, hanem, hogy saját javaikat, a vállalkozók vagy részvényesek mihamarábbi meggazdagodását tegyék lehetővé. Ez legkevésbé sem üdves, sőt káros, mert örök, vagy legalább is hosszú időre megrontja a gazda­közönség bizalmát. Szükségük volna gazdáinknak egy oly egészsé­ges alapon fekvő országos szövetkezetre, mely piaczot teremtene terményeiknek s megvédené őket az áru-tőzsérek önkénykedő uralma ellen. Nem alakulhatna ily szövetkezet megyénk több helyén is? S a többi vármegyék nem követhetnének bennünket! Dehogy nem! Csak akarni kell s a jó szándék megvalósul. Sohse várjuk mi azt, hogy a kormány segítsen rajtunk, mert akkor menthetetlenül elvesztünk a dermesztő s halálos közöny jég-karjai között. — A kormány kortes-politikának ól, minden törekvése e köré összpontosul. Ha nem akarunk végképen pusz­tulásnak indulni, lássunk magunk hozzá, hogy jól felfogott gazdasági érdekeinket érvényre emelhessük. Segíts magadon s az Isten is megsegit! Savanyu Józsi bűntársa Veszprém, szept. 13. Mint már a t. olvasó közönség is tudja, a hír­hedt futóbetyár Savanyu Józsi sensátiós bűnügyében ötvennél több bűntárs került a börtönbe vizsgálat végett. Ez ötven vádlott között, kivéve az elsőrendű vádlottat Savanyu Józsit, egyik sem bir oly rejtélyes múlttal, mint a minap elfogott vámosi juhász, Siki Mihály. — Azt hisszük, nem lesz érdektelen eme bűntárs múltjáról egyet-mást elmondani, mert bizton elmondhatni, hogy ez az ember ritkítja párját az egész országban. sünk és szomorú gondolatai daczára is elmosolyodik. Csak ennyi ? — Ennyi csak, egyébb nincs, meg hát a tiszt­urak német nadrágot viselnek, a mig mi magyart. Ez a katona régula első „fórsriftja.“ Mert a legelső az, hogy az ember a feljebbvalóit ismerje. Látja ott a czugszoba ajtaján azt a táblát ? Minden legénységi szoba ajtaján ott lóg egy kartontábla, arra rá van Írva az illető század összes parancsnokainak a neve, ő Felségétől le a kapitányig. — Látom. — Tud-e olvasni ? — Meglehetősen. — Hozza ide a táblát. A frájbéligos odaviszi. — Ehol-e, itt köll megírva lenni, ki minden parancsol magának. Ha rá ér hát tanulja majd meg. Még most aztán azt jegyzem meg, hogy engem hi- nak „frájter ur Bartalicsnak.“ Hogyhinnak hát engem. — Frájter ur Bartalicsnak, szólt a frájbéligos mosolyogva. — Jól van. Azt a tonkaorru, bajusztalant ott frájter ur Sósnak. Hogy hijják hát azt ? — Frájter ur Sósnak. — Na, elég is mára a tanulásból. Van-e egy szivara ? — Van, frájter ur Bartalics. Tessék. Frájter ur Bartalics a szellemi munkába jobban beleizzadt, mintha másfél óráig „czakunpakk“ „lóf- srittel* vala az udvaron. A szivart azonban alig gyújtja meg s kezd a frájbéligessel „szolgálaton kívüli“ eszmecserét, ismét „hapták“-ot ordít egy baka, ismét becsörömpöl a hadnagy ur. — Itt van-e az önkéntes ? kérdi. — Itt vagyok. — Itt vagyok, — Itt vagyok, micsoda czivil Siki Mihály állítólag 30 éves és született Vá moson Veszprómmegyébeu. Szülei tehetős gazdák voltak és a községben köztiszteletben részesültek. Fiók, Miska gyermekéveiben nekik volt segitségökre a gazdaságban, de előbb néhány normális és gym nasialis osztályba is járatták. Mikor a fiúból serdülő ifjú lett, mintegy 18 éves korában már nagyban mutatkoztak nála a könnyelmű élet utáni hajlam jelenségei és elhatározta, hogy nagyobb városba megy szerencsét próbálni, mert mint többször mondá: „kicsiny neki ez a falu.“ Elhatározását tett követte és egy szép reggelen útnak indult Budapestre. — Egy ideig foglalkozás nélkül kóborol, később azonban egy vendéglőben veinbursch lett. E minőségében szolgálta egy ideig gazdáját, miglen szorgalma és megbízhatósága őt főpinczérré emelte s mint ilyen, több éven át működött. Kalandok után vágyó természete azonban nem sokáig tűrte ezen szolgai életet és a főpinczérséget a faképnél hagyta. Ezen szolgálatából szerzett pénzen aztán faczérkodott jó ideig. Kóborlásai közben a vidéken egy színtársulat­hoz szegődött, mint kardalnok, hol leginkább szép alakjáért tűrték több hónapon át. — Midőn később látta, hogy megélhetése e pályán biztosítva egyál­talán nincs, búcsút vett a múzsáktól és felcsapott juhásznak, haza térve szülő falujába. Midőn itthon érezte magát, első dolga volt régi ifjúkori pajtásait felkeresni, kikről tudta, hogy juhászok. Rájok is akadt, kikkel aztán életre-halálra megkötötték az igaz barátságét. A pajtások örömmel fogadták a Miskát és azonnal be is helyezték egy urasághoz juhásznak. Ez állásában első dolga volt, hogy magát illően hiúságához mérten felöltöztesse, hogy mint mondá: „a legelső juhász akarok lenni az országban.“ Es valljuk meg, Siki Miska valóban igen derék szál juhász lett. Bátran ellehetne mondani „az Isten is juhásznak teremtette.* Szép, szabályos alakja semmi kivánni valót nem íagy maga után, — kicsi szőke vereses haja válláig óg, emlékeztetve a régi ököljogvilágra. Hajlott orra és tüzes szemeiből a valódi magyar typus tükröződik s magas homloka értelemre vall. Midőn kicsipi magát kék sujtásos pruszlijába, )ő fehér gatyája és ránczos szárú magas lak csiz­májában s ha felteszi darutollas kalapját, méltán el­ehet mondani, hogy nem szép juhász, hanem valódi szegény legény* a hires Hortobágyról. Társai büszkék voltak reá és dicsekedve be­széltek a derék Miskáról, ki nemsokára társainak vezére, szószólója lett és rettegték. Persze ilyen hírhez pénz is kell, hogy úgy él- lessen, mint hire van; tehát elkezdett pénzforrásról gondolkozni. Meg is találta, — azt beszélik, hogy vakmerő bátorság és elszántsággal tudja eltulajdo- nitni a más birkáját s jaj annak a juhásznak, ki őt elárulja. — A legnagyobb nyugalommal hajtott el más nyájából 10—15 birkát és árát egyhuzombau Veszprémben a legelső vendéglőkben elverte. Midőn látták, hogy Siki mulat, minden arcz azon kifejezést mutatta, kiét mulatja most el a Miska. A rendőrség maga is tudta, hogy nem igaz jószág, de nem tudtak rá kisütni semmit, oly ügye­sen tudott lopni. — Társai, kik esetleg észrevették, azok a félvilágért ki nem adtak rajta, sőt ha lehe­tett, ártatlanságát igazolták. Kimondhatlan sok bűnesetben volt már elfogva, mint állítólagos tettes, de mindannyiszor igazolta alibijét. A legutolsó vámosi gyilkosságban is ő volt I vádolva mint tettes, de itt is öt tanú vallotta ártat­lanságát. Nemrég megnősült, de nejét elhagyva, egy fiatal nővel megszökött, elvitte magával a leány szüleinek 300 írtját. Ezt is eltagadta. Most végre mégis megcsípték, mert állítólag többen vallottak reá, hogy Savanyu Józsi meghitt bűntársa volt, miért is elfogták és e héten erős őrizet alatt Szombathelyre vitték. — Most is azt kiabálta, hogy maholnap itthon lesz. K. Zs. Ellenőrzési szemle Veszprémben. Hirdetmény. ad. 4178.—1884. ki. Veszprém városában i gyalog és lovas honvéd legénységre nézve az ellen őrzési szemlo folyó 1884-dik évi október hó 7-dik napján fog megejtetni. Az ellenőrzői szemlére — mindazon magyar királyi honvéd legénység tartozik megjelenni — kik múlt 1883-ik évi október hó 1-je óta tettleges szol­gálatban nem állottak, vagy pedig az idő óta a zászlóaljnál bármi czimen bent nem voltak, — továbbá Kötelesek megjelenni az ellenőrzési szemlére mindazon idegen zászlóalj és lovas ezredbeli honvéd legénység is — kik a 71-ik honvéd zászlóalj és 7-ik honvéd lovas ezred állományába nem tartoznak, de annak területén illetőleg — Veszprémben — tartóz­kodnak és kik a fentebbi módon 1883-dik évi okt. 1-je óta bevonulva nem voltak. A szemle a városházánál tartatik, és kezdetét veszi reggeli 8 órakor. Az ellenőrzési szemlére megjelenni köteles honvéd, külön idéző jegygyei meghiva nem lesz — hanem e hirdetmény szolgál tudomásul vételre, — ugyanazért: felhivatnak a szabadságolt állományú honvédek, hogy a kitűzött időben és helyen honvéd igazolványaikkal ellátva mulhatlanul megjelenjenek, mert igazolatlan elmaradás esetén ellenük a fenyitö eljárás fog alkalmaztatni. Veszprém, 1884. évi szeptember 9-én. Kováts Imre, polgármester. Irodalom. A „Szent-István“ könyvnyomda és irodalmi vállalat kiadásában Veszprémben épen most jelent meg :A Műlovar leánya. Regény. Irta: Báró Brackei Ferdinande. Fordította: Pápai. (Dr. Rada István.) — Ára 1 frt 50 kr., — növendék papoknak 1 frt 20 kr. Megrendelhető fenti czégnél az összeg előre beküldése, vagy utánvét mellett. Y i d é k. beszédmodor ez! Czugszfürer, miért nem tanítják meg katonásan beszélni az ujonczot? — Hadnagy ur, jelentem alásan, frájter Barta­lics már abriktolta. — Szépen abriktolta. Jöjjön velem a zászlóalj rapportra, Füleki! (Mert igy hívják frájbéligesünket.) — Megindulnak és haladnak át az udvaron. A hadnagy ur kegyesen legyint „szervusz“ a szalutáló bakáknak, s egyszerre csak észreveszi, hogy a fráj- bóliges csaknem egy sorban gyalogol vele. — Füleki! rivall rá. — Tessék. — Maradjon hat lépéssel hátra. Lám, lassacs­kán csak tanul valamit. Mily vakmerőség is: egy „ember“ csak két lépésnyi távolságban megy a had­nagy úrtól. — Az őrnagy ur színe elé bocsáttatnak végre, különböző czerimóniák után. — Hogy hijják ? kérdi az őrnagy, miután egy­szer már megmondotta nevét. — Füleki Pál, őrnagy ur. — Micsoda az apja ? — Törvényszéki elnök. — Szép hivatal. Most van ön először itt a vá­rosban ? — Itt születtem; régebben volt szerencsém az őrnagy úrral .... — Ügy ? Na, nekem is volt szerencsém most! Elmehet. A frájbéligos szörnyen lefőzve kullog el. Nem ismeri őt, se atyját, pedig jó barátságban állanak. Nem akarja ismerni. A mint leér az udvarra, elgondolkozik felette. Mégis csak más élet ez, a mint gondolta. „Hej baka élet, komisz élet“ — sóhajtja s utána jő a legelső — bakakáromkodás. Ebben nem volt szüksége frájter ur Bartalics „abriktolás“-ára. Gyalog Huszár. Pápa, szeptember 12. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőségének.) Sok szép leány arcza borult el Kisasszony napján e felhős ég láttára, lesz-e szép idő a nőegy­let „k ó s t o 1 ó“-jára, ez volt a kérdés, de azért a közönség nem riadt vissza egy kis megázástót, azért a mnlatságért, minőben a kóstolókon részesülni szo­kott. A kóstolót az idén is felkereste régi közönsége, s Oláh Pali zenéje mellett elfeledte mindenki, hogy milyen udvariatlan volt az idő a nők iránt. — A kóstolónak csak éjfél után lett vége. Marinczer György földbirtokos és haszonbérlő f. hó 9-én tartotta a helybeli r. cath. főtemplomban esküvőjét Barcza Károlyné úrnő szép leányával Mariskával. — Tartós boldogságot kívánunk az uj párnak. A keddi és szerdai orsz. vásárunk majdnem olyan volt, mint a legutóbbi, — csöndes. A keddi az még ugyan ért valamit, de a szerdait az eső egészen elrontotta. A honvédek a hadgyakorlatokról f. hó 15-kén az esti vonattal fognak hazajönni; 16-án leszerelnek s a tartalékosok elbocsájtatnak. Ezután pedig cso­magolnak, s 1-én uj állomásukra Veszprémbe mennek. Mezriczky Károly kir. törvényszéki jegyző f. hó 20-án tartja esküvőjét Ugodban Polgár Ilona ur- hölgygyel. Zavartalan boldogság legyen osztályrésze az uj párnak. Kozma Sándor kir. főügyész ur a hét folyamán rokonai látogatása czéljából városunkban volt. Újdonságok. — Kossuth Lajos, Hagy hazánkfia szü­letésnapi ünnepét e hó 19-én városunk pol­gársága is megünneplendi. Mint halljuk, ez alkalomból bankett fog rendeztetni egyik helyi fogadónkban. Éltesse ősz hazánkfiát az ég még számos boldogabb éven át! — Razzia a boltokban. Ama mérgezési eset alkalmából, melyről előző lapunkban emlékeztünk meg, az alispán rögtön szigorú vizsgálat tartására utasította a város pol­gármesteri hivatalát, mely aztán razziát is tartott az összes bolti gyógyszerekre. A tiszti orvosnak több ily szer vegyi elem­zésre adatott ki. A fő dolog marad — or­vosi tanács nélkül nem élni ily titkos patika­szerekkel ! — Szárnyvasutunk vajúdó ügye a múlt héten uj stádiumba lépett. Ajánlat érkezett be ugyanis a veszprémi érdekeltséghez, mely szerint ajánlattevő e vasutat, úgy a mint azt a kormány kívánja, kiépíti 60 ezer fo­rintért. Most az érdekeltség természetesen az offerttel foglalkozik; erről értesítik Páz­mándy urat, s az uj ajánlattevőt is, s érte­kezlet is volt e héten ez ügyben. — Az almádi fűrdőrészvény-társaság több tagja aziránt intéz e helyen kérdést, hogy a bérház építtetése ügyében a választ­mány mért nem hivatik egybe. Az őszt nem szabad elmulasztani. — A Görgey-kupeczek ugyancsak felsül­tek városunkban is Görgey rehabilitálása házalásával. Mikár főkupecz volt akkora vakmerő, hogy bekopogtatott Veszprémbe is, megkísértvén ez ügyben P. megyei tiszt­viselő urat, ki honvédtiszt volt a szabadság- harcz alatt. P. ur udvariasan elutasította Mikárt, kijelentvén, hogy a megyei honvéd­egylet elnöke s minden tagja Görgeyt már rég elitélte. Mikár ur nem kisértette meg kidobattatását egyéb helyről. Szépen elkot- ródott. — Dalárda alakításán fáradoz városunk­ban több derék ifjú ember. A szép terv, s illetve mozgalom élén Köves János ur áll. Hisszük, hogy fáradozását méltó siker koro- názandja. Ezúton felhivatik minden szives érdeklődő rangkülönbség nélkül, hogy az ez ügyben tartandó értekezletre, jövő kedden, szept. 16-án esti 6 órakor Mátray ur palota- utczai lakásán megjelenni szíveskedjenek. — Siófokon, mint lapunknak Írják, Szabó József ottani jómódú földmivest egy 18 éves suhancz szolgája véletlenből pisztolylyal meglőtte. Szabó a sebesülés következtében elvesztette szemevilágát. — Romándon a szőlőkben az úgyneve­zett lisztharmat nagy károkat okoz. A tel­jesen kifejlett szőlőszemek a lisztharmat által érve, lehullanak. — Viz János, jelenleg esztergomi kir. telekkönyvvezetőt kitüntetés érte; az esz­tergomi tűzoltó-egylet főparancsnokává vá­lasztotta meg. Gratulálunk neki! — Szökött vőlegényt köröztet a rend­őrség. Neve Stein Ferencz, több hó óta a vidékben varrógépek elárusitásával foglalko­zott, honnan rendesen Pápára a központba szokott visszatérni. Itt ismerkedett meg egy kisasszonynyal, kit később magának el is jegyzett. Most akarták volna a lakodalmat megtartani, mi hogy akadály nélkül eszkö­zölhető legyen: a vőlegény ur irományaiért akart írni Szabadkára. Tekintve azonban, hogy ilyen irományok megszerzése nem cse­kély költségbe kerül, — leendő kedves (?) — anyósától 40 frtot kölcsönzött e czélra. Az anyósok tudvalevőleg az esküvő előtt mindig engedékenyebbek, mint utána. így történt itt is. A kandidátus fiam-uram meg­kapta a 40 frtot, a ki azt szépen zsebre rakta, és itt hagyva menyasszonyt, anyóst, istenhozzádot mondott Pápának! — Csavargók. A múlt hét egyik napján Nagy-Démen a szélső házba egy középkorbeli ember ment be, a háznál csak egy kis 7 éves leány volt, ez az idegentől igen megijedt és lármát csapott. Az idegen erre szintén meg­ijedhetett, mert a kalapját is hátrahagyva, mielőtt valamit lopott volna, a ház mellett levő sürü erdőbe menekült. Derék csend­őreink erről értesülve, meg is keresték az erdőt, de ez idegenre nem találtak. A na­pokban azonban ismét megjelent a kérdéses házban, és mint mondják, kalap nélkül. — Csók által megmérgezve. így hang­zott a diagnózis egy a bécsi polyklinikán megvizsgált, magyarországi törvényszéki bí­róról, ki izomzati rezgésben, gégeégetésben, gyakori lázakban és bélkatarrusra való haj­landóságban szenvedett. A beteg nyála hi- ganytartalmu volt és kitűnt, hogy a higany a nejével való csókolódzás következtében jutott testéhez. Neje ugyanis arczát egy Párisból hozatott szépítő szerrel szokta be­kenni, mely tetemes mennyiségű higanyt is tartalmazott. Miután ez esetből kitetszőleg, tehát a titkos szépitőszerek ártalmasak, sőt veszedelmesek is lehetnek, ugyanazért leg­jobbnak tartjuk, ha a nők semmiféle szépitő- szert sem használnak, mert ezektől sem lesz szép, a ki nem szép. A férfiak pedig óva­kodjanak a nejeikkel való csókolódzástól, ha ezek elég gyengék, hogy ily esetek tudomá­sának daczára továbbra is kenik és festik arczukat. — Uj halat fedezett fel a Balatonban Herman Otto orsz. képviselő. A hal népies neve Yasinta vagy Vaskó, a sügér-féléhez tartozik. — Egy angol gyártmányú kitűnő szer­kezetű 3 kerekű velocipéd, teljesen jó karban van, eladó. Bővebbet kiadóhivatalunkban. — A szüret Vörösberényben okt. 1-ére tűzetett ki. Almádiban valószínűleg október 7-re fogják kitűzni. A bor kevesebb is, rosz- szab is lesz a tavalyinál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom