Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-11 / 41. szám

zeretetónek s büszkeségének tárgya. S míg harcz- képességének évről-évrei haladását örömmel vesszük tudomásul: addig megvárjuk és megköveteljük tiszt uraktól, miszerint állásuk fontosságát, méltósá­gát tudva, érezve, tetteiben mindenkor komoly, szi­lárd, tiszta, férfias jellem által vezéreltessenek. Irtózatos sulylyal nehezednek vállaiukra az ország terhei. Zúgolódunk sokszor és — méltán. A honvédségnek azonban áldozunk szívesen. De Önnek alezredes ur, népem nevében, felpanaszlom, melyet mi adunk, a — mindennapi kenyeret. Ne váljék egészségére ! A „Huszárbravour* írója. * Bekildetett. T. Szerkesztő ur! A Hubert eseménye után két izgatott közt egy kávéházban folytatott párbeszéd. A. Hogy hívják ezen alezredest, ki a válasz­tásnál jelen volt ? B. Hubert. A. Hiszen ez nem magyar név. B. Persze hogy nem, hanem 48-ban volt a neve Hublicsek és hogy észre ne vegyék, hogy cseh, meg- magyarositotta a nevét Hubertre, s igy juttattatott a hires honvédhuszárokhoz. A. Ha az alezredes 1859. és 1866. években szinte oly bátorsággal bírta volna az olaszok-, fran- cziák- és poroszokra neki ugrasztani, most máskép állna Magyarország. B. De én úgy hiszem ő akkor csak freiter volt a Kudelka regimentben. Jótékonyság. A szerencsétlen őrült H erez eg mol­nár városunkban sinlődő szegény családja felsegé- lósére hívtuk föl előző lapunkban jószivfi közönsé­günk figyelmét. Felhivásunkra Heller József ur Nagyállásról (Pestmegye) küldött hozzánk postai utón e szegény család részére 3 frtot, melyet a vá­rosi kapitányság utján azonnal eljuttattunk a sze­gény családnak. Fogadja jólelkü olvasónk ez utón hálás köszönetünket. Szomorú bizony, hogy mig oly messze távolból jő segély e szerencsétleneknek, addig helyből senki se segíti. Még egyszer kérjük részükre közönségünk jószívűségét. Nyugta: Hogy a »Ve szprémi Független Hírlap* tek. szerkesztősége a szerencsétlen őrült Herczeg molnár családja részére, kézbesités végett átadott 3 forintot, elismerem és nyugtatom.—Veszprém, 1884. október hó 9-én. Fejes Antal, r. kapitány. Az „almádi-i fürdő-könyvtárra* ajándékoztak újabban: Lehoczky Dezső phylloxera biztos ur 1 frt, Krisztián József almádi-i biró 1 frt, Laposa Dániel, ref. lelkész egyelőre Pap Gábor köl­teményei 1 kötet, Kompolthy Tivadar ur „A műlo- íar leánya* Pápai által forditott 1 kötetes regényt, Magyar Gyula szerkesztő a »Magyar szalon* folyó­irat egész évi folyamát. V.-Berény, 1884. október 10. Hetessy Dániel. Újdonságok. — Ellenzéki pártértekezlet tartatott a hét folyamán városunkban, melyen többeu jelentek meg a megyei ellenzék vezérférfiai közül, s kimondták, hogy az ellenzék megye- szerte szervezkedni fog, s ennek keresztül­vitelére legközelebb bizottságok fognak az egyes kerületekben alakíttatni. A szervezés foganatosítására Eötvös Károly ur kéretett fel, ki a megtiszteltetést elfogadta, s e czélból legközelebb Veszprémbe jön. — A városi képviselet figyelmébe. La­punk egyik számának vezérczikke tárgyalta azt az ügyet, hogy az uj városháza hol lenne építendő. Erre vonatkozólag most egy tekintélyes városi polgártársunk levelet in­tézett hozzánk, hogy hívjuk fel a városi képviselő testület figyelmét a Kapuvári házra, melyet a nevezett czélra ki lehetne venni. Ez az épület nem csak tágas helyi­ségeinél, a város központjábani fekvésénél, hanem azért is czélszerü volna e czélra, mert udvarán keresztül egy rövidebb utat lehetne létesíteni a Jeruzsálemhegy és a belváros közt, mely ut az uj megyei szék­ház felépítésekor bizonyára nagy kényelmére szolgálna városunk jeruzsalemhegyi lako­sainak. — Krausz Ármin nyomdatulajdonos leg­ifjabb fia, ki hosszú évekig tartózkodott Amerikában, a hét folyamán megérkezett városunkba. — Egy irgalmas nénét temettek el a hét folyamán városunkban. Alig volt 22 éves s már elhervasztotta a halál rideg szele. Temetése nagy részvét mellett ment véghez. Tanítványai könnyezve kisérték ko­porsóját. Legyen könnyű fölötte a hant! — Ismeretlen. Izsákfán, Kis-Czell mellett szept. 25-én egy vándornő hirtelen elhalt. Miután seki nem ismeri, s nála semmiféle nyomra vezető iromány nem volt, azért kö- röztetése vált szükségessé. — A póterdi önkéntes tűzoltó-egylet által saját pénztára javára rendezett tánezvigalom igen szépen sikerült, mely f. évi szeptember hó 28-án kellemes idő mellett ment általános jó kedv közepett végbe; a kedves és díszes tásaság csak éjfél után kezdett oszolni, de egész reggel öt óráig tartott. Feliilfizet- tek: br. Bésáu János Gicről 9 ft, Ihász Imre llat- halomról 4 ft, Biró Vincze Páltelekről 50 kr, főt. Kühne Vincze Varsány 1 ft, főt. Matkovics Adolf Lázi 2 ft, főt. Winterkorn Sándor Péterd 4 ft, dr. Csuthy Károly Kisbér 1 ft, Karsay Gyula Kisbér 60 kr, Bertalanify József Gicz 50 kr, Hidvéghy Sándor Gicz 50 kr, Schwarczkopf Mária Péterd 1 ft, Orosz­lányi Károly Románd 1 ft, Szabó János Románd 50 kr, Hajnoczky N. Lázi 1 ft és Sághy N. Váuány 50 kr, melyért fogadják az egylet hálás köszönetét. Péterd, 1884. október hó 1-éu. Erdődy Károly, fő- parancsnok. — Sümegen f. évi szept. 29-kén a Ta- polczára vezető országút mentén egy díszes kőkereszt lett beszentelve; az egyházi szer­tartást jeles beszéddel főt. Páli János esperes végezte. A keresztet Kovács Mihály városi helyettes biró emeltette és főntartására alap­tőkét tett le. A jámbor lelkű vallásos férfiú-' nak már ez a harmadik ityetén nemes cse­lekedete. Lelje jutalmát a hit boldogító tu­datában. — A fáradtig emlegetett szüret amint hirlik Sümegben f. évi okt. 14-én veszi kez­detét. Ha eme kedvező időjárás megmarad, hasznos volna 30-ikig várni vele. Szürettel általános rósz szokás divatozik Sümegen, ha 13-ára tűzetik a szedés napja, ezt előzőleg szüretelnek, szóval a kitűzött határidőt köz­népünk nem szereti bevárni. — Az aradi tizenhárom vértanú halálának 35-ik évfordulóját okt. 6-án múlt hétfőn ismét, mint 5 év óta évenkint hazafias kegyelettel ülte meg polgár­ságunk. A szent Ferenczrendi helyi zárdája templo­mában volt felállítva a számtalan lángban ragyogó óriás fekete ravatal, rajt a 13 vértanú s Batthyány képeivel, kardokkal, virágfüzérekkel díszítve. — A requiem fényes segédlettel tartatott meg s a templom zsúfolásig telt meg a kegyelet áldozóival. Az ünne­pélyről következő gyászlapot adott ki szerkesztősé­günk, mint e requiem állandó rendezősége: f 1849. okt. 6. Az 1849-dik évi október hava 6-dik napján reggel martyrhalált szenvedett tizenhárom aradi vér­tanúnak kiszenvedésük gyászos emléknapján f. évi okt. 6-án d. e. 10 órakor a veszprémi szt. Ferencz- rend zárdatemplomában ünnepélyes gyászistenitisztelet tartatik. Ezen gyászistenitiszteletre Veszprém város kegyeletes polgársága hazafias tisztelettel meghivatik. A nemzeti nagyság és önzetlen honszerelem üdvözölt bajnokai a magas egekben Isten csillagtrónusáuál imádkoznak szegény hazánkért, nemzetünkért. Egye­sítsük szent ajkukról elszálló imáikkal lelkünk fo­hászait s kérjük, hogy a Magyarok Istene Árpád nemzetét isteni erejével óvja s tartsa főn az évezre­dek viharai közt; azoknak pedig, kik haláluk árán vivták ki szabadságunkat, adjon örök boldogságot a csillagok felett! — Időjárásunk egyszerre roszra fordult. Ködös, esős napok járnak. Ez a szőlőnek nem kedvező s minden esetre nagyon fogja siettetni a szüretelést befejezéséhez. — Aki puskával bánni nem tud, legjobb, ha érintetlenül hagyja. Igen sok szomorú példa igazolja, hogy ezt jó volna megtartani. Legutóbb Perlakon történt, hogy Spitzer József, vadász, agyonlőtte ügyetlenségből Blazincsics István perlaki lakost. A szomorú eset miatt egy ifjú nő özvegységre s három gyermek árvaságra jutott. — Színészek, úgy látszik ez évben nem jönnek városunkba, legalább eddig még egy színigazgató sem folyamodott hatóságunkhoz engedélyért. — S ezen ne csodálkozzunk ha a legjobb társaságok deficittel mentek el tő­lünk, hát kinek volna kedve még ide jönni ? — Magyar Gyula ur, a „Zentai Híradó“ derék szerkesztője s hírlapunknak éveken át volt jeles belmunkatársa, felgyógyulván leg­utóbbi párbajában kapott súlyos sebeiből, e hét folyamán övéi látogatására körünkbe ér­kezett. Se fogyva, se törve érkezett szerető ismerői körébe s vidám kedvvel vett részt a neki mindig kedves Almádi szüreti mulat­ságain. Adja az ég, hogy ifjú lelke rugékony- ságával még soká hasznává lehessen nemze­tének, mely kivált ott az alvidékek nemze­tiségein közt, bizony rászorul a jó és bátor publiczisták támogatására! — A „Sunyi“ csak — sunyi marad! Ez a szerencsétlen ujságpapiros csak nem javul. Legutóbb most már nem is szerkesztik, csak úgy szabják, mint a szabó a katufrékot. A múlt héten ugyanis nem jutván semmi okos gondolat a redaktió fejébe, kapja magát a redaktor s kiszabja röfszámra a „Zalai Köz­löny“ előző heti három hasábos czikkét s ki is nyomtatja e czim alatt (forrás megneve­zés nélkül) „A vidéki sajtó megmételyezői.“ Hát hisz az nem baj, hogy a tisztelt redak- torokból szabólegények lettek, csak aztán ab­ból a különben jó s kiszabásra valóban ér­demes czikkből valamit tanulna is az érdemes redaktorság. Mert abból a sok jó tanácsból bizony ráférne egy jókora dupla porczió. — Ellopott ludak. — Veledus Mihály molnár jutási malmából 27 db. ludját vilá­gos nappal ellopták. — Másnap a csendőrök reá bukantak a ludakra s a tettes nyo- moztatik. — Megugrott. A hét egyik napján 70 kiló húst hozott egy öcsi mészáros vái-osunkba eladás végett. A fogjmsztási adót szépen meg is fizette, minek következtében csaknem tel­jes bátorsággal árulta azt. — Tudvalevőleg a városi tanács egy végzése által a vidékben levágott maidiának húsát eladás véget a vá­rosba hozni eltiltatott. E szerint a városi biztos el akarta csípni a vidéki mészárost, illetve a becsempészett marha húst. Azonban a csempész sem hagyta szemét nagrágja zse­bében; rávagdalt lovaira és mint a sebes szál rohant ki a városból. — Üthette nyo­mát a gyalogra került baka rendőr. — A rendőrségtől Fauser János bérko­csis rakonczátlankodása miatt rendőrileg meg­büntetett, és a béi’kocsizástól eltiltatott. — Czollenstein Ferencz, társas kocsiját a napokban Weisz Móricznak eladta, s ezen­túl csupán egy társaskocsi fog közlekedni a vasúthoz. — Kitűnő tej. Rendkívül dicsérni kez­dik ismét városunkban Wilde hajraáskéid is­pán ur által gyártott tejet. Az említett folyadék mondják igen sokban hasonlít a te­héntejhez s ha oly átlátszó s ritka nem volna még rá is fognák, hogy csakugyan az. — Hát még az ize, — az kitűnő! Mondják nagyon hasonló aromája van a hajmáskéri u. n. ka- czalkői kút forrásának vizéhez. — Ajánljuk a hideglelősök figyelmébe! — Balaton-Füreden ez év folyamán 1999 fürdővendég fordult meg. — JÓ emléket hagyott hátra hitelezőinél Németh István volt városi írnok, ki a hét folyamán költözött el Győrbe, hogy a vasútnál uj állomását elfoglalja. Jótállói körében élénk eszmecsere foly most a felett, hogy váltóit ki váltsa ki ? A kiállító, elfogadó vagy a forgatók valamelyike-e ? — Az 1884. évi XVII. t. CZ., az vgyneve­zett uj ipartörvény, f. hó 1-én lépett életbe. Aki ezt behatóan áttanulmányozta, nem fog csodál­kozni azon, hogy iparosaink körében bábeli zűr­zavar állott be, mert ezen törvény a tanoncz és segédek változásánál annyi Írásbeli munkát ir elő, hogy akár egy írnokot tartsanak e czélra és folyton az iparhatóságnak jelentést készíttessenek. Vájjon bejelentik-e azt, hogy a philoksera az egész Balatonvidéki szőlőket és vele a termelőket is koldusbotra juttatja, s igy a kádáripar ma­gától érthető, hogy tönkre silányult. Vájjon ezek­ről gondoskodik-e az uj ipartörvény, vagy Ame­rikába utaztatja őket, megtanulni a rovarmentes szőlőművelést ? — Vadászat Szentgálon. Emberemlékezet óta nem ejtettek el annyi szarvast, mint a jelen őszi vadászaton. Különösen Szentgálról csaknem naponta szállítanak egy óriási szarvast váro­sunkba. Manap már 10 krért lehet venni fontját a szarvashusnak. Olcsóbb a krumplinál! — Jótékonyság. Szeitl István bérkocsis tu­lajdonos részére Breuer Gábor, jószívűségéről ismert derék polgártársunk, szinte gyűjtést eszkö­zölt, melynek eredménye a következő: Breuer Gábor 1 frt, Velin er Lajos 1 frt, Weisz Elek 1 frt, Krausz Armin 1 frt, Ney Mór és fia 1 frt, Schvarcz Ignácz 50 kr, Stern Móricz 30 kr, Steinbeck Sámuel 20 kr, Fischer Miksa 40 kr, Szusz József 20 kr, Karádi Jakab 40 kr, Stei­ner József 20 kr, Ungar Lipót 30 kr, Schvarcz Antal 30 kr, N. N. 20 kr, Bornstein Ignácz 20 kr, Kohn Bernát 20 kr, Weisz A. Mari 50 kr, Meiszner Lipót 20 kr, Berger Sámuel 50 kr, Beer Manó 50 kr, dr. Fischer Béla 20 kr, Weisz Ede 10 kr, Wesszel Sámrel 40 kr, Bothauser Mór 30 kr, Schulteisz 40 kr, Margulit 40 kr, Fischer Dániel 30 kr, Rothau- ser Sándor 10 kr, Guthardt 10 kr, Beeske 20 kr, Köves Béla 50 kr, Rosenthal 40 kr, Lány Ferencz 30 kr, Deutsch Mari 30 kr, Rosenberg 30 kr, Stern 10 kr, Horváth Sándor 60 kr, Benkő István 50 kr, Rothauser Rudolf 50 kr, Mautner Gryida 30 kr, olvashallan név 20 kr, Pollitzer Aron 30 kr, Rosenblatt Mór 30 kr, Kovács- Komjáti 50 kr, Gnnszt Ignácz 20 kr, N.' N. 30 kr, Kollin Lázár 30 kr, Ransburger Dávid 50 kr. Végül még adakoztak Lakatos Ignácz lelkiatya 1 frt, Kertész Ferencz 1 frt. Isten áldása legyen a nemeslelkü adakozókon. — A budapesti 48-as honvédegylet a hét folyamán lobogóját szentelvén fel, egy arany szeget küldött a veszprémi honvéd­egylet elnökéhez, dr. Halassy V. úrhoz is, azon kérelemmel, hogy az itteni honvéd­egylet is vegyen részt az ünnepélyen. — Honvédegyletünk képviseletében Varga Lajos és Csernyi László urak utaztak fel Buda­pestre, a szeget beverték a lobogó nyelébe, mely után Ugodi Lukácsek János plébános, volt honvédfőhadnagy mondott egy rendkí­vül hazafias egyházi beszédet, mely a jelen­voltakat mélyen meghatotta. — A fapolezai járásnak, mint a »Balaton* Írja s magunk is értesültünk, e napokban ritka, érdemes vendégei voltak. A balatonfüredi parti nádas kigő­zölgése a közegészségre s a fürdő szép jövőjére hát­rányosnak mutatkozván, az ügy megvizsgálása czél- jából Svastits Benő alispán, dr. Mangin Károly tiszti főorvos, Sturm György kir. főmérnök és az érdekelt birtokosok képviselői a múlt szombaton Balatonfüre- den megjelentek. Ugyanitt csatlakozott hozzájuk dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, ki ez alkalom­ból tankerülete két egyházi főhatóságát, a szombat- helyi és veszprémi püspököket látogatta meg. Neve­zettek a »Kisfaludy* gőzösön érkezvén meg, a hajó­hídon Szentmiklóssy Gyula szolgabiró és Kovács Rezső s. szolgabiró által fogadtattak. A partra ki­szállván, a község nevében Király Gábor biró szép szavakban üdvözölte a megye derék alispánját, ki ismert ékesszólásával köszönte meg a községnek irá­nyában táplált jó érzületét. Ezután a küldöttség Ecsy László fürdőigazgatóhoz ment ebédre. Délután az egész társaság a b.-füredi szeretetházat látogatta meg. Dr. Ruzsicska Kálmán, megyénk ügybuzgo tan­felügyelője, több órai beható szemle után az intézet berendezése, a gyermekek kinézése és a tapasztalt előmenetel felett teljes megelégedését nyilvánitotta. Az alispán viszonozta a községházánál a balaton-fü- redi község elöljáróságának látogatását; a tanfelü­gyelő pedig a szeretetház b.-füredi fiókját, annak szőlőjét s a b.-füredi reform, iskola helyiségét szem­lélte meg. Másnap megtartatott a tárgyalás a ná­das ügyben, oly eredménynyel, hogy a nádas tulaj­donosai a tihanyi apátság és az Eszterházy grófok jelenlevő képviselői hajlandóknak jelentették ki ma­gukat a nádast bizonyos kárpótlás mellett kivágatni. A kárpótlási összeg megállapítása végett a tulajdo­nosoknál nyerendő tájékozás után később fog tár­gyalás tartatni. Az ebég ismét Ecsy vendégszerető házánál volt s mintegy negyvenen vettek benne részt; köztük az alispán tiszteletére megjelent kül­döttségek is. Ecsy igazgató az alispánért, Király Gábor a derék fürdő igazgatóért mondott ékes kö­szöntőt. Délután a társaság a tihanyi apátság szives meghívása folytán Tihanyba rándult, megtekintve annak históriai nevezetességeit s költői szépségű ki­látásait. Másnap reggel az alispán dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő, dr. Mangin Károly főorvos kí­séretében Tapolcza felé vette útját. A város nagy számú küldöttsége^ a Gyula-Keszi útnál fogadta a vendégeket, hol Árvay Lajos főjegyző sikerült szó­noklattal üdvözölte őket. A városba mozsarak dör­gése közt megérkezvén, az alispán a szolgabirói hi­vatalt, a főorvos a gyógyszertárt vizsgálta meg; a tanfelügyelő pedig a teljes számban megjelent isko­laszék- és tantestülettel egyetemben megbeszélte a felső népiskola történetét, tájékozást szerzett magá­nak szervezetéről, belső viszonyairól s a befejezett tanácskozás után együttesen megtekintették annak helyiségeit, melyek tisztaság- és felszerelés dolgában ahg hagynak kívánni valót. Ugyan ekkor megtekin­tették a befejezéshez közel álló róm. kath. felekezeti népiskola szép nagy termei. Svastits Benő alispán a megejtett tüzetes vizsgálat után kijelentette, hogy megelégedésének nem akar czifra szavakban kifeje­zést adni; mert meg van győződve arról, hogy a hivatal fiatal tetterős tagjai a dicséretet leginkább megtalálják ama tudatban, hogy kötelességüknek tő­lük telhetőleg eleget tesznek. Déli 1 órakor bankett volt Mojzer vendéglőjében 40 terítékkel, melyen a vendégeken kívül a város és vidék legtekintélyesebb polgárai vettek részt. A sok felköszöntő sorát Svastits Benő alispán nyitotta meg éltetve a jelen­levő társaságot s ékesen tolmácsolva örömét a sze­mélye iránt nyilvánuló bizalom és ragaszkodás fe­lett. Utána Dunszt Ferencz l.-tomaji lelkész a tan- felügyelőre emelte poharát, ki meghatottan jelentette ki, hogy amily boldog és szerencsésnek érzi magát a megye részéről nyilvánuló támogatás és gyengéd­ség tudatában, ép oly odaadással fog igyekezni, hogy a megye is egykor büszke lehessen munkásságára. Utáua Csigó Pál az alispánra, majd a szolgabiróság tagjaira, a bírói karra, a »Balaton* szerkesztőjére s a közegészségügy jelenlevő kekviselőjére emelte po­harát; Glaser István a megyei főorvost, Svastits Benő alispán a bírói kar tapolezai tagjait éltette, mely utóbbi felköszöntésre Strausz Lajos aljbiró sa­ját és társai nevében talpraesett beszédében adott kifejezést ama kívánatnak, hogy a közigazgatási és bírósági tisztviselők egymást támogatva, igyekezze­nek a közjó előmozdítására közrehatni. Ezután a tanfelügyelő a községi iskolaszék elnökét Csendes Józsefet köszöntette fel. A társaság czigányzeue mel­lett vigan mulatott együtt d. u. 5 óráig, midőn a vendégek szívélyesen elbúcsúzva a jelenlévőktől, Skublics Gyula ur meghívására Dörögdre távoztak. Dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő különösen meg volt hatva a szívélyes fogadtatás és a tanügy terén tapasztalt eredmény által s kijelentette, hogy addig nem nyugszik, mig az eddig sok közönynyel küzdő tapolezai felsőbb népiskola eléri hivatásának magas­latát és azon álláspontot, melyet részére nemcsak a törvény biztosit, hanem a népnevelés érdeke is kí­vánatossá, sőt most már elodázhatlan követelmény- nyé tesz. A megye szeretett alispánja pedig e szép napon meggyőződhetett arról, hogy személyének és buzgalmának nem csak sokan, de igaz érzéssel és őszinte elismeréssel adóznak. — RÖVID HÍREK. Gyilkosság boszuból. Újvidéken egy rovott életű hentes Oberkue- zits alkuszt a vendéglőben a vendégek jelen­létében agyonlőtte. A gyilkosság oka magán- boszu. — Kolozsvárott a tüzérlaktanya is- tálójában tűz ütött ki, mely mintegy 1000 frt kárt okozott. — Egy pórul járt revolver- zsournalista. Budapesten Hans Jörgl czimii német zuglap Sz. bácsmegyei képviselőt a legocsmányabb sértésekkel illette. A képvi­selő megtudván, hogy az illető szerkesztőtől sem lovagias, sem sajtóbirósági utón elég­tételt nem vehet, harmadmagával felment a szerkesztő lakására s ott somfa-bottal eldön­gette; erre Hans Jörgl revolvei’t fogott, de lefegyverezték. — B.-Gyarmaton egy ügyvéd szőlejében egy diófa tetejéről oly szerencsét­lenül esett le, hogy hátgerinezét eltörte. — Kettős kivégzés. E hó 6-dikán végezték ki a newgatei börtön udvarán Orrok Thomas Henry és Harris Thomas gyilkosokat, kik 1882-ben Cole rendőrbiztost s nejét meg­gyilkolták. — Balatonfüreden az idei fürdő évadban 1999 fürdő-vendég fordult meg. — Merész csónakázó. Egy Rus30 Lipót nevű német származású fiatal ember Württem- bergből Budapestig jött csónakon; itt azon­ban rosszul lett s Mohácsig útját gőzhajón folytatta. Innen hétfőn reggel csónakon ment Galaczig, hol rokonainál néhány Dapot pihenni szándékozik, hogy aztán ugyanezt az utat vissza, fölfelé a Dunán csónakon • megtegye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom