Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-29 / 48. szám
terházy Jeu5, gróf Esterházy Perencz, gróf ErdSdy Fereucz, Freystädtler Antal, dr. Bezerédj Miklós, Ta- rányi Ferencz, gróf Esterházy György, Eötvös Károly Puzdnr Gyula, Máday Izidor, Kisovics József, dr. Sárkány Miklós, dr. Bezerédj Viktor, Pap János, br. Besán János, gróf Esterházy Béla, báró Üchtritz Zsigmond, gróf Zichy Jenő, Ihász Imre, Rosos István, gróf Zichy Lajos, Tallián Lázár, Pribék István, ifjú Kun György, Tóth Kálmán, Ihász Lajos, dr. Palotay Ferencz, Wertheim Hermann, Zarka Dénes, Koller Jánes, dr. Eőri Farkas Kálmán, br. Fiáth Pál, Ajkay Imre, Vogronits Antal, Pick Ignácz, Nagy Károly, Molnár Antal, id. Purgly Sándor, báró Fiáth Ferenc, Tóth Lajos, Bischitz Dávid, Békássy Károly, Eőri Szabó Sándor, Tóth Ede, Sarlay Károly, Szakonyi Miklós, dr. Halassy Vilmos, Bischitz Mór, id. Bélák István, Szabó Imre, Kőrössy Lajos, Hunkár Mihály, dr. Kenessey Pongrőcz, Lamm Armin, Ajkay Miklós, Schricker Imre, Halász Károly, Kenessey Károly, Bruck Sámuel, Lőwy Adolf, Mészöly Gyula, Ányos Tivadar, Kemenes Ferencz, Mihályi Sándor, Griinfeld Ignácz, Dallos Imre, Horváth Antal, Várady Lipót, Pápay Kálmán, Kenessey Mór, Bottka Mihály, Bauer Károly, Kopácsy György, Schlesinger Mór, Wittmann Ignácz, Raffel Mihály, Fleischmann Ignácz, Csapó József, Hunkár Sándor, Schricker Sándor, Jánosy Ágoston, Hoffner Albert, Néger Ágoston, Stern Armin, Horváth Sándor, Ruttner Sándor, Ányos László, Devics József, Czompó Gábor, Pap Ferencz, Galamb József, Wohlrab János, Preisach Gábor, Bibó Dénes, Krausz Márkus, Fromm Miklós, Fodor Kálmán, báró Fiáth Miklós, Spitzer Ignácz, Kemény Andor, Berger Izrael, Herczeg Ferencz, Vámos Gyula, Paál Dénes, Pöschl Károly, Szabadhegyi Kálmán, Kántor Mór, Herczeg Mór, Sörös Zoltán, Rothauser Sámuel, Barcza Bálint, Spitzer Salamén, Dienes József, Ney Móricz Bárándy István, Steiner Herman, Schneider Lipót, Wertheim Sámuel, Ferenczy Károly, Bezerédj Iván, Sinor János, Sághy Gyula, Miszóry Ferencz, Lakat Mihály, Stetina Vincze, Kolossváry Gyula, Hamburger Mór, Krausz Armin, Gombás János, Lőwy Mózes, Schlesinger Nándor, dr. Steiner József, Kopácsy Viktor, Kopstein József, Kovács Gábor, Auerhammer Ferencz, Ficher Manó, Popper Henrik, Wolf József, Karácson János, Tarczy Dezső, Reó Jenő, Kadelbur- ger Emil, Koréin József, dr. Telegdy Miksa, Kardos Ignácz, Wessel Lipót, Fekete Károly, id. Berzsenyi József, Vida Antai, Füsi Molnár József, Weisz Elek, Konkolyi Lajos, Noszlopy Gyula, Ungar Sámuel, Herman János, Bohn Gyula, Pfuhl Kristóf, dr. Jánosi Sándor, dr. Pillitz Benő, Krausz Lázár, Weisz Henrik, Lőwenstein Adolf, Baráth Ferencz, Raszl József, Békeffy Béla, Szilágyi Mihály, Hencz Tamás, Plosszer István, Csepely János, Kovács Elek, Kőrössy Antal, Molnár István, Deutsch Adolf, dr. Óváry Ferencz, Spitznr Simon, Perlaky4Góza, Blum Salamon, Steiner Mór, Tőttősy Mihály, dr. Zsoldos Ignácz, dr. Csete Antal, Stern Salamon, Horváth Lajos, Szalat- kay István, Horváth Pál, Schreiber Jakab, ifj. dr. Matkovich Tiv. dr. Levatich Kálmán, Karsa István, Csillag Gusztáv, Kenessey Zoltán, Csolnoky László. Szükség esetén behívandó póttagok: Karl- berger Gyula, Grünfeld Antal, Obermayer Ferencz, Barcza Kálmán, Mandl Mihály, id. Gaál Lajos, Wurda Manó, Schmelczer Mátyás, Bezerédj Lajos, Vadas József, Barthalos István, Szepauer János, Rác Károly, Altstaedter József, Korbóly György, Rosenthal Nándor, Sandly József, Berger Adolf, Bermüller József, Pály János, Wellner Lajos, Id. Rápoch Sándor, Veledits Mihály, Mészáros Pál, Barcza Kálmán, Hunkár Dénes, Szőke Károly, Rosos István, Fischer Dávid, Iglauer János. * 13 ig. vál./1884. Ifjú Bélák István enyéngi, Horváth Kálmán veszprémi, Kiss Gábor, Kreisler József, Mikovinyi Ödön pápai, Szűcs János enyéngi, és Tóth László veszprémi lakosoknak azon kérvénye, melyben magukat a legtöbb államadót fizető megye bizottsági tagok 1885. évi névjegyzékébe felvétetni kérik — a választmány jegyzőjének előterjesztése alapján — tárgyalás alá vétetvén; az előterjesztéshez képest ifjú Bélák István 526 frt 31 kr kétszeresen számított, Horváth Kálmán 579 ft 20 kr kétszeresen számított, Kiss Gábor 674 frt 34 kr kétszeresen számított, Kreisler József 562 frt 57 kr, Mikovinyi Ödön 506 frt 8 kr kétszeresen számított, Szűcs János 640 frt 44 kr kétszeresen számított és Tóth László 501 frt kétszeresen számított adóval a legtöbb államadót fizető megye bizottsági tagok 1885. évi névjegyzékébe felvétetni rendeltetnek. — Miről nevezettek illetőségeik utján becsatolt okmányaik visszaadása mellett és a választmány jegyzője a névjegyzék megfelelő átigazitása végett értesittetnek. Ifjú Bodri János déghi lakos feltételesen vétetett be — utasittatott adóbizonyitványának vagy könyvének bemutatására. Dr. Bezerédj Viktor, választm. jegyző. A talmi-emberekről. (K. T.) Immár bllktri az arany, bliktri az ezüst. De már annál többre vittük. Magunk csináljuk az aranyat talmiból s ezüstünk 'predikátuma: chinai, meg brittaniai. Csak a rezet nem hamisitjuk meg. Mert a — garasokon tengünk. * Hanem azt ne tudja meg senki: csak mi. Délben legyen krumpli, meg bableves az étel — de az esti ebédünk fényes legyen ... a fogadóban. Keservesen fizetjük meg otthon a fagygyugyertya árát, de a bálok csillárait könnyen fizetjük meg. ■ Múló ez a fény — de szebb. . . . S ragyogása mellett fényesebben csillog — a talmi. * Izzadás, veríték, küzködés, gond — a napirend. Hanem azt ne tudja meg senki. Csak mi. Sima bársonyos, salonfekete az öltözékünk . . . de a mi titkunk, hogy a fehérneműnk láthatatlan. Csak finom legyen a nyak s mellkötö s tiszta — a gallér. * Egész nap a látszatnak élünk . . . s este elmegyünk a — színházba. . . . Hogy versenyt játszunk a színészekkel. S ragyogjunk — mint a talmi. * Buborék-existentia az életünk, fellegvár a házunk — s ködfátyolkép a képünk. Aki lát, megsüvegel igen komolyan, s a kit mi látunk, köszöntjük grandieuse. S a ki bennünket igy lát ... s a kit mi igy látunk: azon gondolkozunk; vájjon hát ugyan miből, hogyan? Sajátságos. . . . Hát talmiból — s fényesen. * A látszat s — a ruha. A hazugság s a tisztesség. Ha nem látszol nagy urnák, bízvást akár milliomos lehetsz — a koldus se köszönt. Ha nem „tisztességes“ a ruhád, — lehúzzák rólad nemcsak a bőrt, de a becsületet is. Legyen szép ruhád, gyarló laikus — s azt mondja a világ „becsületesen“ nézesz ki. Látszass valaminek . . . s megbecsülnek. Amint sokszor megbecsülik aranynak — a talmit. * Nincs tamdtságod ? Nem vagy tudományos ? Sebaj. Csak azon a csepp eszeden járj. Légy szemfüles. Kapkodd fel — a mivel más nincs tisztában, a miről az újságok is felcsóválva beszélnek: pro vagy contra állíts valami vakmerőt s csak beszélj nagy hangon, idézz soha nem létezett tudósokból, soha meg nem irt költeményekből . ... s szájtátva bámulnak tenálad okosabb embereid is. Csak bátran a ködbe . . . Ott nem látni s a te ostobaságodat sem látják. . . . De a talmi ? Az ott is csak fénylik. * S az erény ? Beszélhetsz a pessimista világnak a semmiről, mondhatsz kadencziát a buroktalan hólyagra — ékesen szólhatsz a világi romlottságról, bebizonyithatod, hogy ami erény — már olyan nincs. S azt fogod tapasztalni, — hogy suttogás, zavar, zaj, zsivaj keletkezik a hallgatóság csendes népe közt ... te argumentálsz s hivatkozol ostoba fővel a korra s a jelenlevőkre . . . s kidobnak. Nagyon okosan. Mert szükség ordítanod a farkasokkal, ha éhesek — bárha te jól vagy is lakva. Mért beszélsz te Kaliforniáról akkor — ha tudod, hogy hallgatóid — khinaiak? Mért mutatod a china arany órák ellenében, hogy az igazi arany órán hányat ütött az óra ? Helyesen, ha agyonütik órádat. . . . S tégedet is! *■ De hát mi ennek az orvossága? Mi lesz ennek a vége ? ! Az óra jár, jár . . . s lepereg. A talmi addig arany, mig mindenki megismeri. Csak addig lesz értéke. Ha mindenki tudni fogja, — hogy „nem mind arany, a mi fénylik“ — óvatosabb lesz a világ a csillogás iránt. S csak kötve hisz a talminak! . . . S ezt az időt nem lehet társadalmi krízissel provokálni. Majd csak egyenkint dobáljuk el a talmit . . . A pápa-keszthelyi vasút. Ideje már, hogy mi is hozzászóljunk egy ügyhöz, mely közgazdaságilag a Dunántúl nagy részére, első sorban pedig Zalamegyére s a mi vidékünkre is főfontosságu a pápakeszthelyi vasút ügyéhez. Az ügy jelenleg a teljes megvalósulás stádiumában van, s igy nincsen szükség aca- demica dissertatiora, hanem reálisán fejtegethetjük a bennünket közelről érdeklő tényeket. Az uj vasút építésére az engedélyt már jóval ezelőtt megkapták gr. Esterházy Móricz és társai, az építésre egy angol kapitalistakonzorcium, M. Wilsonnal élén, vállalkozott. A kivitel módozatainak tüzetes megállapítása céljából a megye bizottságot küldött ki, mely bizottság — a vidék nagy érdeklődése mellett — e hó 15-kén ülésezett Keszthelyen. Ez a gyűlés meghozta a kívánt eredményt; a bizottság a legközelebb, e hó 22-kén megtartandó megyei közgyűlésen azt fogja indítványozni, hogy a legközvetlenebbül érdekelt három járás, a keszthelyi, tapolczai és mümegi járás, közmunkaváltságából 10 éven át évi tizenkétezer forinttal járuljon a vasútépítés költségéhez. — Az érdekeltség közül eddig Keszthely 20,000 frtot, Tapolcza és vidéke 84,000 frtot, Sümeg és vidéke 65,000 frtot, Pápa város és vidéke 70,000 frtot, az Esterházy grófok külön 50,000 frtot Írtak alá. A vállalkozók az érdekeltségtől 780,000 frtot kívánnak, ők maguk pedig 1 millió 400,000 írttal járulnak hozzá, s igy, miután feltehető, hogy az érdekeltek buzgalma, saját érdekékben való buzgalma, csökkenni nem fog, bízvást kimondhatjuk, hogy a vasútépítési munkálatokat nemsokára tényleg megfogják kezdeni. A vállalkozók által kívánt összeg különben már szinte teljesen begyültnek tekinthető. Mert amit az érdekeltség eddig aláirt, az kitesz körülbelül 350,000 frtot. A kormány 300,000 frt névértékű törzsrészvényeket vesz, s ezek ára fejében síneket ad, Zala- és Veszprémmegyék közmunkaváltságából 150,000 frtot fognak a vasút czéljaira fordítani — a 780,000 írthoz tehát nem hiányzik semmi, ha a megye csakugyan megadja azt, amit a vasúti bizottság javasol. Hogy Zalamegye ezt csakugyan megcse- lekszi, ebben alig van kétségünk. Fel fogják ott fogni azt az éppenséggel nem problematikus hasznot, mely ebből a vasutból a megyére háramlani fog. Ezt a hasznot, de még az építendő vasútnak, mint ilyennek rentabilitását is, szépen és meggyőzően fejtegette az említett keszthelyi gyűlésen Vidéki Adolf ur, az építési vállalkozók képviselője. Úgy magának az ügynek, valamint közönségünknek jó szolgálatott vélünk tenni, ha e helyen reprodukáljuk azokat, amiket Vidéki ur a vasútnak mintegy prospektusa gyanánt előadott : Fontos ez a vasút, úgymond, a vasut- politikai, nemzetgazdasági, kereskedelmi és személyközlekedésre nézve egyaránt. Összeköti a Pápa és Keszthely közti vidéket a világforgalommal, Győrön keresztül Bécscsel, a déli vasút által Budapesttel, Fiúméval sőt Trieszttel és az Arlbergi vasúttal is. Azután áttért Keszthely és a Balatonmellék természeti tájaira s hangsulyozá, hogy ezeket a helyeket nemcsak az ország legtöbb városának teszi ez a vasút hozzáférhetővé, hanem eljönnek ide még messze külföldről is. Továbbá Somogybán a déli vasútnál ismét egy elágazást terveznek egész Barcsig ez az elágazás Szt.-Györgytől Belegen keresztül Barcsig vezetne, Belegig a vállalkozók, Belegtől Barcsig a kormány építené ki. így aztán az alduna vidékéről erre a pályára tereltetik a forgalom. Szerencsés eszmelánczolatban kiemelte, hogy e vasút 5 — 6 kiágazó vonalnak lesz idővel központja. Úgyszintén a földbirtokot és a forgalmat minden esetre emelni fogja. 15 évi tanulmány alapján mondhatja, I hogy ennél a vasútnál a nyers jövedelem kilométerenkint 3700 frt lenne, a mi átlag 57* %-ot fog hozni. Említette azt is, hogy mily jelentékeny forgalmat nyerhet ez a vasút némely terményre nézve, igy Pécs- Barcs felé kitűnő kőszéntermelés van, Tapolcza és Keszthely vidékén különösen a borkereskedésre előnyös, Sümeg pedig jó mészszel bir, mely egymaga elég arra, hogy a vasút jövedelme kellően fokozható legyen. A nyugati vasút Devecsernél szeli át, hol a forgalom egy része szintén erre a vasútra jöhet. A fináncziális állapotot illetőleg az angolek két fő elvet tartanak: egyik az, hogy ingyen semmit nem kívánnak, mert „ajándék lónak nem kell a fogát nézni,“ másik az, hogy ők biztosítékot látnak befektetett pénzeikre vonatkozólag azon fekvés által, melyben e tervezett vasút már a térképen is feltűnik. — Ennek bizonyságául szolgálhat, hogy bár a törvény a viczinális vasutakat illetőleg elrendeli, miszerint az építéshez szükséges összeg V§ része lehet törzsrészvény, 3/s része pedig elsőbbségi kötelezvény, mégis ők az érdekeltségtől csak 780,000 frtot kívánnak, s maguk 1 millió 400,000 írttal járulnak hozzá. Ezt aztán úgy teszik lehetővé, hogy a részükről felajánlott összegnek azon részét, mely a 780,000 írtnak % részig kiegészítésre szolgál, szintén törzsrészvénynek tekintik, a többi pedig elsőbbségi kötvényekbe fekszik. Az elsőbbségi kötvények után addig, mig törzs- részvények meg nem kaphatják az 5 és fél %-ot, semmi nyereményt nem húznak. A törzsrészvények 100 frt névértékkel bírnak és ez az érdekelteknek 56 frtjokba kerül, az építő társulatnak pedig törzsrészvényei 75 írtba, vagyis 100 frt készpénzért, megfelelő névértékű törzsrészvény adatik ki. A vasutak jövedelmezősége sok tekintetben függ építése minőségétől és kezelésétől. A pápa-keszthelyi vasút szilárd alapon fog építtetni, szélesebb és vastagabb talpfák rakatnak le, mint vannak a nyugati vasútnál, hogy a csavarok, melyekkel a sínek leerősittetnek, egykönnyen meg ne lazuljanak. Némely vasútnál a fen- tartás és kezelésért 46%, másutt 77%, itt erre 50% számittatik a nyers jövedelemből, miből aztán csekély számítás mellett kiderül, hogy a tiszta jövedelemből 57»% jut egy-egy törzsrészvényre. Ezek volnának tékát általánosságban az uj vasút által elérendő hasznok. A remény elég cáábitó és szivünkből óhajtjuk, hogy mindez megvalósuljon. Örömmel üdvözöljük tehát azokat a tényeket, amik ez eszme megvalósitása körül eddig történtek és üdvözöljük azokat, akik a közhasznú ügyben szellemileg és anyagilag buzgólkodnak. És nagyon szeretnénk látni azt is, ha Kanizsa, e közelről érdekelt kereskedő város, szintén kitenne magáért a részvények aláírásánál. Tudtunkkal eddig ott még semmit sem írtak alá. Pedig ez az aláírás azonfelül, hogy szép, még hasznos is. Pro d o m o. Hegedűs János városi diurnista, a „ Veszprém,“ czimü sunyi ú jság szerkesztője valószínűleg azt akarja, hogy megbotozzam. Még nem teszem. Hanem ha erre csakugyan kényszerütve leszek s a türelmem elszakad, és elhegedülörn rajta az Ö legkeservesebb nótáját, hát aztán ne menjen ám panaszra senkihez. Csolnoky vigasztalja meg. Szükséges közlenem az alábbi sorokat: Nyilatkozat. Alólirottak ezennel kijelentjük, miszerint Kompolthy Tivadar ur f. hó 3-át megelőzőleg, tudomásunkkal felvette a takarékból az október 6-iki gyászalapra gyűjtött 92 frt 2 krt, és a hozzá gyűjtött 27 frt 50 kr., összesen 119 frt 52 krnyi összeget, hogy azt október 3-án a Sz.- Ferencziek szerzetes rend főnökéhez felvigye; ez azonban a pénzt, mert 200 forintig össszegyüjtve nem vala, sem akkor, sem több hétre reá felvenni nem akarván, bennünket — kik a pénzt ő nála teljes biztonságban levőnek tartottuk — annak átvételére végleg fölkért, a mit mi együttesen Balogh Károly városi tanácsos urnák átadván, a pénzt további kezelésre és kamatoztatásra átvettük. Kelt Veszprémben, 1884. nov. 28-án. Dr. Halasy Vilmos. Husvéth János. Balogh Károly. * A Hegedűs János városi diurnista ellen beadott sajtópanasz f. évi november hó 9-dikén adatott be. A vádlevelet ifj. Matkovich Tivadar, orsz. képviselő ur szovegezte. Jövő lapunkban teljes szövegében közleodjük. Hegedűs János városi diurnista a „ Vasmegyei Lapok“ nyomán azt írja Busa Kálmán úrról, hogy „semmi se.“ Mi Busa urat Vasmegye ellenzéke legfőbb pártvezérékint ismerjük s tiszteljük. Hogy azonban Bertalanffy Józsefről, a „ Vasmegyei Lapok“ érdemes szerkesztőjéről mi a véleményünk, az kitetszik Pázmándy Dénes ur egy leveléből, melyben szószerint Írja: „Berta- lanffyt nem tartom olyan embernek, kivel becsületdolgokat elintézni lehessen; a lapjának pedig rágalom a kenyere!“ Hát egy hétre legyen elég mind a két redaktoréknak. A viszontlátásig! * A „Veszprém“ legutóbbi száma megütközésének ad kifejezést a fölött, hogy a „ Veszprémi Független Hírlap“ -ban az adófelügy elő ur ö „nagysága“ igaz hűséggel lefotográfáltatott és működése érdemileg mél- tattatott. És kérdi a „ Veszprém“ ha illik-e valakiről igy írni csak azért, mert adófelügyelö ? Mi meg hát azt kérdezzük „ Veszprém“-iektöl, ha illő volt-e Hosztert Illavárra vinni csak azért, mert asztalos-legény? A mi pedig az irodalmi tisztességet illeti, hát tanulja meg mitölünk a „ Veszprém,u hogy nein az a lap tisztességtelen, a melyik megmondja az igazat, hanem igenis az, a melyik iparszerüleő űzi a talpnyalást. Megyénkben alig találunk valakit, ki szivében bensöleg nem helyeselné az áltálunk elmondott tényeket. Csak a legnagyobb „Sunyi“ veheti a mi adófeliigyelönket is oltalmába. Ha szerkesztői hivatását erezné vagy értené, s polgártársai jólétét akarná előmozdítani, vagy a keservet, bánatot, a sok könnyet, melyet az adóprés annyiszor kisajtolt, számba venné, vagy ha párszor látta volna a csüggedt, kétségbeesett arczokat, midőn még a betegek utolsó vánkosát is elvették, akkor talán ö is átkozná a végzetet, mely városunkat annyira sújtotta. De a legfőbb „Sunyi“ költői lelkét, mindez érintetlenül hagyja, nála a hízelgés, a talpnyalás olyan szenvedély, melyről képtelen lemondani. Piruljon az olyan ember, ki polgártársai rovására akar az adófelügyelö kegyeibe jutni, ki dudásként saját vérét eladja, hogy 20 forintos diurnu- mát kegyesen fölemeljék talán 25 forintra is. Régente úgy tánczoltak, a hogy húzta a hegedűs. Ma a hegedűs tánczol úgy, ahogy húzzák neki Nyuzóék. Rovatvezető. Y i d ék. Bakony-Szombathely nov. 27. A „Veszprémi Független Hírlap* t. szerkesztőségének. „Tüzoltó-ügy“ czimmel becses lapja 46. számának ujdonsági rovatában megjelent egyletünket
