Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-03-15 / 11. szám
Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 11. szám. Szombat, márczms 15. MEGYEI S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ..................................., . 6 frt — kr. Fé l évre..............................................3 frt krNe gyed évre..........................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatok a kiadó-hivatalban. MEG1EEEH: SStHSSW SKeiKSAYMt. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) (3 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSED: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendő. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. Isteni nap lehetett az, A szabadság első napja; Szent csatába ment a gyermek Ép úgy mint az édes apja. Ha ez meghalt — a kardjával Harczolt tovább az a másik-, „Talpra magyar !u hangzott a dal; Kárpátoktól Adriáig ! Isteni nap lehetett az, Össze törtük a rablánczol, A zsarnokság haldokolva Járta azt a halál tánczot . . . Reszketett a zsarnok trónja, S Kossuth Lajos egy szavára : Csata rendbe, harczra készen Alit a nemzet ifjúsága ! Isteni nap lehetett az, A rabláncából lett a penge, Aki ma még szerzetes volt, Másnap volt rajt huszár mente! S akifegyvert még nem látott, Attól futott most az ellen . . . A hőssé vált gyermek sereg Harczolt a fél világ ellen! . . . Isteni nap lehetett az, — Regék szólnak most már róla! — Mit tett ez a magyar nemzet, Mikor ütött a nagy óra ? / Milyen láng volt a szivekben, Duna mentén, Tisza táján ?!. . . A kinek még volt ma apja; Hogy maradt a gyermek árván?! Isteni nap lehetett az, Emlékeznek sokan rája; Elő emlék utcza sarkon A szabadság katonája. A félkezét fölemeli, Izsaszegnél a jobb lába; Dobjatok egy rongyos fillért — — Dobjatok a csákójába! A nagy nap emlékezete. Veszprém, mártius 15. Ma 36 éve . . . Áz elnyomott, — zsarnokai által kirablott, frieggyülázott, vérig sértett magyarság ezen a nagy napon kezébe ragadta a népszabadság ősi lobogóját s hadat üzent nyomorult elnyomóinak. Pest utczáin esteuden százezernyi nép ujjongott melegült a kipirosló szabadság fényes napjának első sugaránál. Ifjú szivü, lánglelkü szónokok a városház téren, a Múzeumnál, a Heckenast-nyomda előtt kihirdették a magyar népnek 13 rövid pontba foglalt alkotmányát s a szabad-sajtó első termékoül osztrák czenzura nélkül ötven ezer példányban jelent meg a „ Talpra, Magyar!“ melyet a nemzet lángszivü ifjú dalnoka Petöfiszavalt a lelkesült, izgatott tömegeknek... Majd felrohant az óriási emberáradat Budavárba. Ott sínlett T á n c s i s Mihály a nemzet bátorlelkü erőstollu újságírója a sajtófogház börtönében. A nép leteperte az őrséget, szétugrasztotta a porkolábokat, fölfeszitette Táncsis börtöne ajtaját s a kiszabadított szabadság hőst ünnepi diadalmenetben, éljen-riadallal hozta át Pestre. Egész éjen át, hajnalig nem hunyta le szemét álomra senki. Egész Pest éberen élte át a szabadság első napját. Másnap aztán követte a főváros példáját az egész ország s a szabadság „éljen“- ei felharsantak Kárpátoktól Ádráig! A zsarnokság megrémült. Bócsben a kamarilla boszorkánykonyhája főzte a mérget, hogy azzal végre igazán megöljék az uj erőre éledt magyar nemzetet. Látszólag megadták a magyarnak az alkotmányt, valójában pedig seregeket toborzottak s uszították nyomorult Jelasicsukkal elenünk a veszett horvátokat. Kossuth a nemzet előtt föltárta a kamarilla gazságát, figyelmeztette a királyt esküjére s mikor a horvátság puskás, lándzsás csőcseléke beözönlött a határokon, Kossuth fegyveres erővel állta a nyomorultak útját. Aztán jött a szerb, jött az oláh, jött aszászság jött a felvidéki tótság s jött végül az osztrák . . . Honvéd szuronyok várták a gazokat mindütt a határokon ; száz diadalmas csatában vérbe fullasztá a zsarnok fényes seregeit s óriás lázadó táborait . . . diadalról diadalra rohant a nemzet ifjú hadserege, egy-egy „félisten“ volt mindenik s mire márczins 15-ike évfordulója volt ... az ország határain, 9 oldalon rohantak ki véres fővel az osztrák felbérelt zsoldos hordái . . . Szabad volt az ország. Most volt csak igazán szabad! A legyőzött, megalázott osztrák nyomorult koldusként oda vánszorgott a minden oroszok fehér czár- jának fekete trónja elé, odaigórte neki minden földi javát s üdvösségét, csak segítse meg a magyarok ellen. Zsarnokságra, jogfosztásra, szabad népek legyil- kolására s minden gazságra kész volt a muszka mindig. Jött segíteni az osztráknak kétszázezer muszka bérencz — s a győztes magyarság az ellen az óriás horda ellen is síkra szállt s a büszke muszka sas számtalan csatamezőn harapott a véres fűbe . . . Mig aztán jött a Megváltás-, a vérrel szerzett kiküzdött népszabadság nyomorult Judása — Görgey! Világosnál . . . A nemzet gyászba borult. Az osztrák megkezdte égbe kiáltó bosszumüvót. A nemzet legjobbjait, kik előtt száz csatában nyál módra futott az osztrák osöcselók ... ez a csőcselék most akasztatta, lövette halomra. S az ég eltűrte ezt a kebellázitó véres munkát, melynél iszonyúbbat nem mutat föl a világtörténelem legborzasztóbb korszaka. Golyó, kötél, börtön! Ez volt az osztrák pacai- fikácziója. A világ, a kerek föld minden népének undora s átka kisérte a hóhérok működését. A zsarnok föl se vette. Hiszen azért — osztrák. Vessünk fátyolt a múltakra. Régen volt, régen! Ma 36 éve. De legyen ez a nap örök mementója a magyar nemzetnek, hogy a vészben-bajban ne számítson senkire s csak a maga erejében bízzék! Növelje, gyűjtse, gyarapítsa ezt a nagy nemzeti erőt, hogy mikor megriad az északi fenevadakkal való leszámolás végzetes, nagy nép csatájának harczi harsonája, ott álljon emelt fővel, lengő lobogókkal a csatasikou, hol eldől majd Magyarország élete, halála ! Velünk lesz a szabadság Istene ! ... S ha Isten is segít, ki bír velünk ? Szabad népek valánk s azok leszünk ! Kompolthy Tivadar. Kik szavaztak aKossuthok száműzetésére 1879-ben. Chorin Ferencz, Csáky László, gr., Csávosy Béla, Csider Károly, Dániel Ernő, Dárdai Sándor, Dessewffy Kálmán, Dimitrievics Miklós, Döry Dénes, Emmer Kornél. Éber Nándor, Fáik Miksa, Farkas Elek. Foldváry Gábor, Fröhlich G. Funták Sándor, Gábor Pét. Gál Jenő (Felvincz) Gál Jenő (péstakai), Gergelyi Tivadar, Gidófalvy Albert, Gullner Gyula, György Endre, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Hérics Antal, Hoffmann Pál, Hosz- tinszky János, Illyasevics Jenő, Ivánka, Imre, Jakab Bogdán, Janitsáry Sándor, Jankó Miklós, Jászay Antal, Jókay Mór, Kaiser János, Kautz Gyula, Kemény Gábor, b., Kemény János b., Kende Kanut, Konstantiny György, Kovách László, Kövér Károly, Krajcsik Ferencz, Kubinyi Árpád, Kulcsár Kajos, Karácsony Gudió gr. Kaczvinczky Ede, Kusevics Szvetozár, Latinovics G., Lázár György, Lohoszky Egyed, Kuka Lajos, Lukács László, Luka Döme, Loncsaris Mark, Mutáska Péter, Mayer József, Markus István, Mariás <y Sándor, Mezey Ferencz, Miebi Jakab, Molnár Antal, Molnár György, Mihalovics Károly, Mistakovics József, Nagy György, Odescalhi Gy. hg, Ormai Károly, Pap Lajos, Pauler Tivadar, Péchy Jenő, Péchy Manó gr., Perczel, L, Plachy T., Podma- niczky F., b Pongrácz L-, Pór A., Popovics V., Prilészky Tade, Probsztner Artur, Prónay József, Rakovszky György, Rakovszky István, Ráday Gedeon, gr., ijf. Ráth Károly, Román Sán dór, Rakovszky Géza, Zichy Radoslav, Sánta Lajos, Scitovszky János, Stojkovics Péter, Sto Károly, Sváb Károly, Strazimir Károly, Szabó Imre, Szabovljevics Szakáll Antal, Szajbely Gyula, Szeberényi Andor, Szende Béla, Szeniczey Ödön, Szilágyi Dezső, Szitányi Bernát, Szlávy Olivér, Szontágh Pál (göm.) Szontágh Pál (nógrádi) Szőgyény László, Tanárky Gedeon, Teleky Géza gr., Tisza Kálmán, Tisza László, Tomcsányi László, Trefort Ágoston, Urbanovszky, Ernő, Vécsey Tamás, Vizsolyi Gusztáv, Wahrmann Mór, Wieland Arthur. Wodianer Albert b., Vuscsics József, Zichy Ágost gr., Ajkay Gyula, Andrássy Gyula, Antal Gyula, Apháthy István, Babies István, Bacon József, Baross Gábor, Basznern Guidó, Bánff'y Béla gr., Bánhidy Béla br., Beniczky Ferencz, Behőtky Algernon, Bittó Béni, Boer Antal, Bohus Zsigmond, Bedekovich Kálmán, Beruta József. Az „uj ipartörvény-javasliit“ érdekében városunk összes iparosainak értekezlete. Múlt vasárnap, folyó hó 9-ón tartották meg a helybeli összes ipartársulatok az „Uj ipartörvény-javas- lat“ érdekében általános közgyűlésüket, a „Korona“ vendéglő nagytermében, amely majdnem zsúfolásig megtelt városunk derék iparos polgáraival. Valóban öröm volt látni ily szép számmal egybe- gyülve az iparos-osztályt, mert ebből megtudtuk Ítélni azt, hogy valóban érdeklődnek az ügy fontossága iránt és hogy ezen osztály kedvezőbb körülmények közt meg fogja alkotni hazánknak azon tiszteletreméltó közép osztályát, a melyre a magyar nemzet mindég csak büsz- kességgel tekinthet és hogy abban egy oly hatalmas támasz oszlopot nyer e nemzet, mind politikai, mind társadalmitekintetben, a melyre minden körülmények között bizton számítani lehet. Ami a gyűlést magát illeti, az oly nagy kigadtság- gal és szép rendben folyt le, a mely városunk iparos polgárainak a legszebb értelmi és erkölcsi bizonyítványát adja. A gyűlést Balogh Károly ur, mint az iparos-kör elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a szép számmal egybegyült iparosokat és elmondta röviden a gyűlés czélját; hangsúlyozta az „Uj ipartörvény-javaslat- nak“ azon hiányait, a mely végett szükségesnek t artotta a többi ipartársulatok elnökeivel egyetértőleg egy általános iparos-gyűlésnek egybe hivását, s kéri továbbá a megjelent iparosokat, hogy a gyűlés megtartására a szokásos elnököt, jegyzőt stb. megválasszák. Az elnökségre egyhangúlag Balogh Károly ur választatott meg ; tiszteletbeli elnöknek: V i k t or iGyörgy és Valentin Lajos urak; jegyzőnek Mészáros Mihály ur, háznagyoknak: ifj. Varga István és Katona Sándor urak választattak meg. Balogh Károly ur az elnöki széket elfoglalván és a személye iránti közbiza'mat megköszönve, felkéri iparos barátait, hogy igyekezzenek higgadtan az ügy érdekében nézeteiket előadni, és hogy a sorrend megtartása végett, minden szólani akaró a jegyzőnél magát feljegyeztesse. Benkö István adta elő ezután az értekezlet tárgyát. Ezer éve — úgymond — bogy a magyar nemzet itt lakik és ezalatt sok századokon át csalódni voltkén- telen a nemzet és igy iparpolitikát nem lehetett folytatni, ma már ugyan eljutottunk oda, hogy erre is rákerül a sor, csak hogy kevés a köszönet benne, mert a bölcs honatyák és a tudós állami emberek az iparosok élet kérdéseivel keveset gondolnak, csinálnak ipartörvényt de nagyon rosszakat, mert a tisztességes kenyér keresetet az 1859-iki osztrák ipartörvény utánzása megszüntette, mert iparos lehetett mindenki, a milyen akart ha azt soha nem tanulta is, de ezen intézkedés szét rombolta mindazon kötelékeket is, a mely az iparos osztályt annyi századokon át a törvényes rend értelmében ösz- tartotta. Az 1872-iki„ Ipartörvóny“ pedig, mely kimondáaz iparszabadságot, még ennél is tovább ment, mert ez megteremtette azon eszközt, a mely végkép aláásta azon alapot, a melyen az iparos, — mint e nemzet középosztálya — annyi századokon át szilárdon fenn állott. Most pedig midőn azt kérdjük, hogy váljon, mit mutat fel ezen korlátlan iparszabadság napjainkban Magyarországon. Én azt hiszem, hogy mi alig válaszolhatunk erre egyebet, mint azt, hogy ezen szabadság eltemette a Magyar nemzet azon közép osztályát, melynek társadalmi élete annyi sok erkölcsi fénnyel, dicső múlttal és ősi becsülettel van tele, hogy az ipar-szabadság pótolni képtelen. De nézzük tovább, hogy mit teremtett e helyett az iparszabadság? Teremtett egy pár százezer szédelgő kontárt, akikből születik az állam nyűge, az adó képtelen polgár, az éretlen iparos, a proletár, a börtönök lakója, a városok és községek nyűge stb. Mindezt az iparszabadság hozta a nyakunkra. Miért is az iparosok általános felszomlalására az 1879-ik évi II-ik országos iparos Congressus hivatott az okból össze Bpestre, ahol erélyes tiltakozás történt több mint 6000 iparos képviselő részéről ezen viszás állapot ellen, egy kérelem nyujtatott be a kormányhoz sürgetve az ipartörvény módositásás és azon sérelmek orvoslását, a mely a tisztességes iparost tönkre teszi. Végre a kormány engedve az iparosok számos kérelmének egy „Uj ipar törvényj a vaslatot “térj esztett be a képviselőbáz elé 1884. február 7-én. De ezen ipartör- vény-javaslatban meg van minden csak az nem, a mit az iparosok leginkább követelnek. 176 §-ra terjed az, amit még ügyvédnek is sok volna át tanulmányozni, az iparos pedig arra képtelen, mert annak más a feladata, más a kenyérkeresete. Azért mi kívánjuk, hogy legyen az ipartörvény rö- videbb, de az iparosok kívánalmainak megfelelőbb és hagyassanak abból ki mindazok, a mik^nem oda valók, úgy mint a hordárok, zsibárusok, pálinkamórök, cselédszerzők, személyszállítók, bérszolgák stb. melyek uem az iparosok kategóriájába valók. Kérjük e helyett azt, a mi az ország összes iparosainak általános óhaja, úgy mint a képesítés és kényszer társulás kimondását; a vásár ügyek rendezését; a fegyeuez-ipar szabályozását; a házalás betiltását, az állam szükségletek fedezését a hazai iparosok által. S végre ragaszkodunk a II-ik országos iparos con*£ gressus határozataihoz és kérjük annak törvénybe való ,1 igtatását. Én tehát azzal végzem szavaimat, hogy egy kérvény készíttessék, a melyben elmondjuk mind azt, hogy mi fáj nekünk s mik azon sérelmek, a melyeket a törvényhozás van hivatva orvosolni, a minek most van az alkalma és ideje s e végből terjesszük be ezen kérelmünket miudelőbb a törvényhozás elé ! Ezen indítvány általános helyesléssel elfogadta- tik. Következett: Szilágyi Mihály: Tisztelt uraim ! Ha széttekintek e teremben, megvallom, ösztönszerüleg érzem magamban, hogy első sorban is azon örömnek adjak kifejezést, hogy ily tekintélyes számban látom önöket egy- begyülve saját érdekeiknek megbeszélése végett. Nekem nincs szándékom azon sérelmeket, a melyet az „Uj ipartörvény-javaslat“ magában foglal hosz- szasabban részletezni, hanem csak is egy két nevezetesebb részéről akarom nézetemet elmondani.
