Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-20 / 51. szám

A csángó vezér.

— Odescalchi Arthur herczeg. —

Ha az olasz hazánkban megtelepül: jó magyar lesz belőle. így, tudjuk, hogy báró Amadé László a múlt század egyik kedves dalnoka, s aztán a derék gróf Gvadagni József, vagy a mintő magyarosan írni szokta: Gvadányi, — olasz eredetűek voltak G v a d á n y i-nak szive-lelke elvolt keseredve, midőn látta, hogy a magyar nemzet mint hagyja el régi szokásait s vele együtt öltözetét is.

Magyar volt szive-lelke, épp úgy, mint herczeg Odescalchi Arthur-é, a csángók vezéréé. Oly kor ban él ő is, — mint ólt a hires G v a d á ny i; de az ősi szokásokat még sem hagyja el, — még öltözeté' ben is magyar !

Halljátok ezt: németek, ráczok, horvátok, szászok és tótok ? akik itt éltek e hazának szent föld jén ! Ha ti is ilyen igaz magyarokká lettetek volna, úgy veletek együtt mi is boldogok volnánk most, Az igaz, hogy akkor Tisza Kálmán ő excellentiája aligha sunnyogatna a miniszterelnöki bársony széken

Némely ember még „b a g ó z* is, hogy magyarnak lássék; pedig az nem magyar, hanem czigány tempó!

A nemes herczeg nem kérkedik hazafiságával, hanem úgy tesz, a mint szive sugalja. Politikában a „függetlenségi párt“ elveit vallja s annak elveit képviselte a múlt országgyűlésen.

Igazi daliás alak, — mintha a nagy ősök közül támadt volna fel valamelyik. Ha mellette el megyek, még a szivem is hangosabban dobog.

Azt írják róla, hogy kastélya is egész magyarosan van berendezve ; én azonban most csak néhány apró dolgot említek fel.

Odescalchi Arthur herczeg foglalkozik az irodalommal is, — történelmi munkája, melyen évek óta dolgozik, ha elkészül, igen becses könyv lesz.

De ha a nemes herczegnek egyébb érdeme nem lenne is, — az, hogy: a csángókat ide vezérelte, ez maga oly nemes tett, melyért neve a történelemben ragyogni fog.

A házasságban is azt szerette : „három a magyar igazság“, háromszor nősült.

— Ezelőtt hót évvel a [csurgói gymnáziumban tanult Odescalchi Arthur herczeg fia, Olivér. Mindig magyar ruhában járt, sarkantyus"csizmában, kis rézfokossal.

Odescalchi Arthur herczeg többször meglátogatta ott fiát, s egyszer egyik tanáromhoz — kinél én laktam — szintén eljött. Ekkor láttam én a nemes herczeget először.

Tanáromtól e szavakkal búcsúzott el: azért hoztam ide fiamat, mert tudom, hogy önök igazi magyar szellemben fogják nevelni; s ón azt akarom, hogy belőle a hazának derék fia legyen!

És én megvagyok győződve arról, hogy ha a nemes herczeg már kidől, Olivér követni fogja apja nyomdokát. Kívánom azonban, hogy a magyarok istene, hazánk javára még igen sokáig éltesse!

— Ha gróf Teleki Sándorral találkozik, tudom a két jó kurucz örömében könnyezik!

Noszlopy Tivadar.

szék a borban feloldódhatnak; a bor, ba a viszonyok nem szerfölött kedvezőtlenek, néhány hónapig is seprűn állhat, anélkül, hogy az bomlani kezdene hanem a fentemlitett ok abban rejlik, hogy a must ban a seprünövény csirája mellett sok más növény csirái is vannak, melyek az uj borra igen káros ha tást gyakorolhatnak, ha fejlődésnek és szaporodásnak indulnak, mielőtt az egész erjedési proczesszus be nem fejeztetett. Az uj bor ugyanis még mindig tartalmaz bizonyos czukormennyiséget, melynek az utó erjedésnél teljesen alkoholláfkell. átváltoznia. Ez ál tál kettős eredményt érünk el, az egyik az, hogy bor alkoholtartalma nagyobb lesz, a másik, hogy nem találunk benne többé czukrot, mely erjedésnek indulhatna; mindkét tényező azért igen fontos, mert a bor tartóssága nem kis mérvben függ tőle, úgy hogy teljesen kierjedt bornál sohasem állhat be az hogy a bor nyúlóssá legyen, mert az ily változás csak addig lehetséges, mig kelhető czukor van i borban.

Ha azonban erős és tökéletes utóerjedóst aka runk az uj bornál elérni, tudni kell, hogy a hőmér séklet, melynél az erjedés történik, nagyon alacsony ne legyen, s hogy az uj bor az első lefejtésnél levegővel jól^összekevertessék. Éppen az a körülmény, hogy sok helyütt az uj bort azonnal a hideg ászok pinczébe fejtik le, gyakran azt okozza, hogy az utóerjedés megszűnik, mielőtt a czukor mind elerjedt volna; az ily bor aztán tavasszal, midőn a hőmérséklet emelkedik, rendesen újra erjedni kezd. Ha a must erjedése nagy kádakban történt, s ezek külső ehütés ellen kellőképen megóvattak, a bor a főerjedés befejezése és a legdurvább seprürészek kivá asztása után még mindig oly meleg lesz, hogy hűvösebb pinczében is teljesen kierjed; a különben sem igen sok seprű, mely a nem egészen tiszta uj borban még lebeg, az utóerjedési seprűvel együtt üllep- szik le.

Az uj bornak levegővel való jó összekeverése rét irányban is mozdítja elő a bor fejlődését, és pedig egyrészt az által, hogy ama élesztő, mely az utóerjedóst okozza, a levegővel”való érintkezés által erősbödik, úgy, hogy gyorsan szaporodik és nagy

Az állami közép ipartanoda igazgatóságától.

A gözmozgony (locomóbil) és gözcséplögépek ke zelöi számára rendezett tanfolyam a budapesti állami közép ipartanodánál (Vili. kerület, Bodzafa-utcza 28. sz.) jövő 1885. évi január hó 5-dik napján fog megnyittatni s ápril hó 15-dik napjáig tart.

E tanfolyamon a gözmozgony (locomobil) és különböző cséplőgépek szerkezete és kezelése fog ta nittatni.

Tanulókul felvétetnek a 20-dik életévöket betöltött önálló lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárak főbb munkásai, továbbá cséplőgép tulajdonosok ; azok, a kik már locomobil és gőzcséplő gépek mellett foglalkoztak, előnyben részesülnek, belépőktől erkölcsi bizonyítvány kívántatik s tudniok kell írni, olvasni.

A beiratások az intézet helyiségében f. évi deczember hó 15-dik napján kezdődnek s jövő évi január hó 5-dik napjáig köznapokon este 6 órátó 7-ig, vasárnap és ünnepnapokon pedig d. e. 9 órátó

12-ig tartatnak. Vidékiek okmányaik beküldése mellett levélben is jelentkezhetnek, a tanfolyam megnyitásán azonban személyesen meg kell jelenniük.

Az uj bor lefejtése.

Az uj bornak a főerjedés után való lefejtése a pinczegazdaság legfontosabb teendői közé tartozik. Ha a lefejtés kellő időben történik, ez által a bor kifejlődését tetemesen előmozdítjuk, s oly kellemetlen véletlenségektől szabadulunk meg, melyek a nem rendes időben lefejtett boroknál az utóerjedésnél gyakran tapasztalhatók. Ellenben, ha nem alkalmas időben fejtjük le a bort, ez által azt érhetjük el, hogy vagy rosszul fog kifejlődni, vagy épen egészen elromlik. Az uj bor lefejtésének egyik főczélja az hogy a seprűtől elválasztassék, mely munkát soha sem kellene tovább halasztani csak éppen a mig szükséges, azaz a mig a főerjedés nem teljes s a folyadékban még meglevő seprő annyira le nem ül- lepedett; úgy, hogy a bor kevésbbé zavarosnak látszassák. Némely bornál különben az is előfordul, hogy a főerjedés befejezése után igen sokáig tart, mig derülni kezd, minélfogva az ily boroknál tanácsosabb a lefejtést anélkül elvégezni, hogy a megfelelő tisztulást bevárnék.

A fő ok, melynél fogva a bort minél előbb le kell fejteni, nem az, hogy, mint sokan állítják, a seprű bomlásnak indul, s az igy különvált alkatréerjesztő erőt képes kifejteni, mi által a kevés czukor, mely a borban még van, csakhamar alkohollá változik át. A másik hatás a fehérnye kiválasztásában rejlik. Ott, hol az uj bort régi szokás szerint, vödrökbe fejtik le, a bor elég levegővel érintkezik. Máskép áll azonban a dolog a szivattyúval való lefejtésnél, melynél más uton-módon kell a bort a evegővef kellő érintkezésbe hozni, a mi legkönnyebben úgy történik, hogy a bort csekély széles edénybe eresztjük, s a szivattyú csövét ebbe illesztjük, a nyomó-csövet pedig nem a hordóba, hanem csak a bordóra alkalmazott tölcsérbe engedjük. A levegővel való érintkezés itt ép oly teljes lesz, mintha a lefejtés vödörrel történt volna, mert az uj bor mint a kádban, mint a tölcsérben elég levegővel érint- kezhetik.

Többen abban a hiszemben vannak, hogy az első lefejtést és az ezután következőket is addig kell halasztani, mig derült ég mellett északi szól fuj. Ennek is meg van természetes magyarázata. A mikor ez az időjárás beáll, a légnyomás rendesen nagyobbodik, minek következtében az uj borból vagy igen kevés, vagy épen semmi szénsav, sem távozik, s igy az uj bort zavarositó testek a nyugodtan álló folyadékban leüllepedhetnek. E szerint nem nehéz a régi szokást természeti alapra fektetni s ezt és a borban történő változást összeköttetésbe hozni. Akinek baro- metruma van, annak természetesen fölösleges az északi szelet lesni, mert hozzá foghat a borlefejtéshez, amint a barometrum higanya nagyon emelkedik, mert ekkor a légnyomás nagyobbodik. Meg kell azonban jegyezni, hogy erre inkább a fejlődésben már jól előre haladt bornál kell figyelemmel lenni, mert ennél főképen arról van szó, hogy minél tisztábban lefejtsük ; uj bornál inkább arra kell vigyázni, hogy a lefejtés az utóerjedéshez szükséges hőmérséklet mellett történjék.

Végül még azt a szokást is megemlítjük, mely némelyeknél dívik, hogy t. i. az uj bort a jövő nyárig hagyják a söprűn állni, mely a főerjedésnél kivált. Hogy ez mily téves és helytelen eljárás, azt magyarázni sem kell. Nagyon természetes, hogy : seprűnek, mely a borral ily sokáig érintkezik, er jedni kell, mi csak a bor minőségének hátrányára történik. Az ilyen sokáig a seprűn hagyott bor rendesen feltűnően sötét szinü, sajátságos kellemetlen mellékize van, melyet a borismerő azonnal megérez és végre tartóssága igen csekély. Minél melegebb volt a pincze, melyben az ilyen elhanyagolt bort kezelték, annál nagyobb rendesen a baj; minélfogva az ily borok a kereskedők részéről többnyire figyelembe sem vétetnek. A borok mindenesetre jobbak, kereskedésre alkalmasak volnának, ha nem hagyták volna esztelenül ilyen sokáig a seprűn állni.

Az uj bornak első lefejtése és az ezzel szorosabb kapcsolatban álló utóerjedés lefolyása döntő hatással van a bor további fejlődésére. Kevés szóba egybefoglalva, a következő momentumok azok, melyeket itt különösen figyelembe kell venni: az uj bor a főerjedés befejezése után minél előbb akkép ’ efejtendő, hogy a levegővel jól összekevertessék; a pinczének hőmérséklete pedig, melyben az illető íordók állnak, valamivel magasabb legyen, mint az ászok-pineze hőmérséklete, hogy az utóerjedés hábo- ritlanul vógbemehessen, azaz a borban még meglevő összes czukor alkohollá változzék.

Mennek a csángók!

— Odescalcliy Arthur herczeg figyelmébe. —

Jönnek a csángók 1 Ez volt az örömhír, mely csak rövid idő előtt szárnyalta be hazánkat és Kárpátoktól az Adriáig büszke és hazafias önérzettel töltő be mindnyájunk szivét annak hallatára, hogy szeretett anyaföldíiuktől egykoron elszakadt bukovi- niai magyar testvéreink visszatérnek az édes szülőföldre „melyen kívül nincsen a magyar számára hely.* Mennek a csángók 1 Ez a szomorú hir, melylyel egy idő óta siránkozó hangon feljajdul a fővárosi és vidéki sajtó. Azt hittük, hogy legalább is túlozva van az a nyomorúság, amely következtében csángó rokonaink keserű tapasztalatokkal megrakodva kénytelenek hátat fordítani a tejjel és mézzel folyó Kánaánnak, de sajnos, személyesen kellett az ellenkezőről meggyőződnöm.

F. hó 9-ikón, hideg téli reggel két szegény csángó kopogtatott be nálunk: „egy kis segedelmet“ kérendő. Jakab Györgynek hitták az öreget, aki Gyurka fiával egyetemben neki indult a világnak felkeresni a mostoha anyát, aki sokkal jobb az édes anyánál, a szeretett hazánál. Kérdéseimre az öreg ekképen adá elő szomorú élelmónyeit:

„Hát mi csángók vagyunk|uram; Bukovinába megyünk, nehogy itt éhen haljunk. Hetek óta gyalogolunk, nincs egy fillér zsebeinkben, egy falat kenyér a tarisznyánkban, koldulni meg nem akarunk. Bár már „otthon“ lennénk, uram, soh’sem mozdulunk egy tappodtat .sem többé 1“

Megindultan hallgattam végig az öreg csángó keserű kifakadásait, s kérdém tőle, volt-e valakinél segélyt kérendő.

„Voltam uram, feleié keserűséggel, a herczeg ur Öméltóságánál, Tallián Dezső alispán, meg Nagy György kormánybiztos uraknál, de mikor híjában volt minden.

Nem kaptam egy talpalatnyi földet sem, pedig úgy volt ígérve, hogy kapunk földet. Ej már jobb minékünk Andrásfalván. „Isten áldja meg uram 1“

S ezzel az” öreg kampós botját markába szorítva indulni készült.

Nagy nehezen bírtam némikép csititani keservének heves kitöréseit.

A helyi fűrészgyár gazdag franczia tulajdonosaihoz utasitám őket azzal az ígérettel, hogy tolmácsuk és szószólójuk leszek.* De az öreg szomorúan csóválta fejét. Nem, édes uram, én „gazda ember* vagyok, a koldulás nem kenyerem; „a jó Isten áldja meg 1“ S ezzel egy meleg kézszoritással búcsút véve, folytattaj[utját a hazátlan haza felé. Ki tudja nem-e veszti el őket az éhség, a hideg; nem-e tépik szét a farkasok, mielőtt viszont látnák az idegen földet, mely jobban felkarolja őket a hazánál. Mennek a csángók 1 Jobb is szegényeknek távol innen az adóprések földjétől 1

Reffeny-Oroszmezö. (Erdély) 1884. decz. hó 11-én.

Veszprémi Soma.

Ilyen világ van nálunk mór vagy két éve mindig, s ha az ember megakarja kóstolni a fáradságának leendő pecsenyéjét, bizony nagy nyugodtan nem alhatik, hanem mindig hegyezve kell a fülének állani, s igen sokszor háza körül‘bakteroskodni.

Elkelne azért nálunk az éjjeli őrjárat midenkor, s mert tudom, hogy a községi elöljáróság még e nagy rablás daczára sem ébred kötelességének tudatára és nem kezdi meg a patrollerozást; kérve kérjük a közigazgatás eleit, hogy személy és vagyonbiztonságunk érdekéből a parancsokat az illetőknek kiadni és azt megtartatni ne terheltessék.

A farsang nálunk már is megkezdődött, a leányok minden kocsi zörrenést maguk részére magyaráznak, minden a faluban megjelenő kocsin kérőket látnak s van eset, hogy nem is csalódnak, mert hát a leányt felkeresik és feleségnek elviszik. A legények pedig, kik otthon nem találják fel szivök másik felét, botot ragadva, mennek faluról-falura mindaddig, mig szives fogadtatásra nem találnak, mert hát ez ősi szokást igy és nem másként lehet végezni. Adjon azért Isten jó farsangot, kiki találja maga-magáét és ne bántsa a másét, mert hát ez igy szép és igy leend üdvös.

Hazafiu üdvözlet és boldog újév kívánásával tek. Szerk. urnák stb. stb. tisztelője.

Szakonyi József.

Vidék.

zsiM.-Barnag, deczemb. 19.

A „Veszpr. Független Hírlap“ t. szerkesztőjének.

Nem hiába a Bakony tövében lakunk, de vany világot is élünk ám 1 Nem múlik el hót, hogy tyuk, lúd, disznó, borjú lopás és házfeltörés ne ret- tegtetne bennünket. Már is oda jutottunk, hogy egy egész Savanyu-fóle bandát képezünk hajlékaink között ólálkodni, s épen azért rósz biztonságunk érzetében már este 6 órakor bezárkózunk, nehogy egyéniségünk is veszélyeztetve legyen.

Elhallgatva a községünkben mostanában történt kisebb s nagyobb lopásokat, egy ujabbi, e hó 17-én virradóra történt házfeltörés és rablást mondok el.

Szentes István községünkben lakos és jóbirtokos háza majdnem az utcza közepén a jelzett nap virradójára feltöretett úgy, hogy egy az udvarra is szolgáló, az utczától körülbelül másfél ölre bent eső kisebb ablakból a vasat, egy az udvar hátuljában levő doronggal kifeszitették, az ablak egy fiókját kitörve, az ablak zárakat leforditották s mezítelen lábbal — mert a nyomok erre mutatnak — bementek a szobában és a ház tulajdonosának egy, az almáriomban levő 390 frt készpénzét, s nejének több felső és fehér ruhaneműét elvitték. Hogy pedig az egész rablást sötétben kellett végezniök, abból is ki tűnik, hogy az asztalon egy könyv alatt levő mintegy 5 forintnyi aprópénzt ott hagyták. S még is hogy májter hullás a feszítés következtében ne legyen hallható, a gazemberek az ablakelőtti tért szalmával behintették s az ablakban levő mintegy másfél literes üveget a ház előtt levő pincze falához támasz tották. Meg kell itt azt is jegyzenem, hogy a rablók egész éjjel tanakodhattak teendőik felett, mert hajnali 3 óráig mi sem történt s csak is azután kezdték meg munkájukat azzal, hogy a gangajtót, melyen már azelőtt a gazda annyának testvérje kiment s azt csukatlan hagyta, előbb bekötözték s csak később, félórával, az anya kimenni akarván, szakasztottá el a kötelet. Yésüt is használtak a rablók az ablakvas eltávolításánál, melyet a gazda szomszéd ipának istálló ablakából kölcsönöztek, kinek szintén azon éjjel a pinczében zár alatt levő kövér ludját is elvitték.

Hogy ezen egész ténykedésben házhoz tartozónak is kellett közreműködni, abból is világos, mert a feszitő rudat és az ablak vasat a tett színhelyétől körülbelül 16 ölnyire találták a trágyatetőn s az egész rablásnál mezítelen lábbal működtek. Már pedig ha egészen idegenek lettek volna a rablók, miért vetették volna le csizmáikat és miért távolították volna el a bűnjeleket ? 1

Irodalom.

— Felhívás a magyar úri közönséghez 1

A „Szemle* megindításakor kijelentettük, hogy kizárólag a legelőkelőbb magyar úri osztály számára szerkesztjük lapunkat oly czélból, hogy a magyar nemességnek, gentrynek érdekeit támogassuk első sorban. Reméljük, hogy a nemesi osztálynak, a gentrynek minden tagja méltányolja és előmozdítja törekvésünket.

Társadalmi és irodalmi közleményeink érdekességet azzal növeljük, hogy mindeme, valamint sport közleményeinket is a legelőkelőbb osztályok tagjainak tollából adjuk. Gazdasági rovatunkban pedig vállalat-terveket, eszméket és hasznos apróbb ismertetéseket adunk, melyek osztályunkat érdekelhetik.

Átalános szemle és Nővilág rovatunkban időszerű és érdekes eseményeket köziünk, hogy a Szemle ne legyen fölösleges, hanem hézagot pótló olvasmány.

Ezen kívül a Szemle minden száma szép képeket hoz.

A Szemle a nemzeti önállóság, az ősi erkölcsök, a hazafiui erények előmozdításának hirdetője kíván lenni. E czélok elérhetésének előmozdítását az igen tisztelt olvasók intelligensebb részéről várjuk. Reméljük, hogy a hazafiasán gondolkodó előkelőbb közönség e törekvésünket támogatni fogja, különösen ma, midőn annyira vagyunk utalva az összetartásra 1

A főrendiház reformkérdésében mi pendítettük meg először ama népszerű eszmét, hogy a megyebeli magyar nemesség válaszszon a főrendiházba egy-egy követet életfogytiglan, kit mint ilyen főrendi tagok az országban lévő összes magyar intelligentiát képviseljék a főrendiházban.

Eddig írtak a „Szemle“-be;

Balázs Sándor, Bárczay N., Barcsay János, Beniczky Gy., gr. Bethlen N., Buda Ádám, Chernél István, főt. Dvorzsák János, gróf Eszterházy Pál, dr. Farkas Mihály, H a n v a y Zoltán, K á 11 a y A., báró Kemény Béla, dr. K o r o d a Pál, Lakatos Károly, gróf Majláth I., gr. Mig az zi Vilmos, Majthényi L., Mikszáth Kálmán, báró Nyáry Gyula. Orczy Gyula, Porzsolt Kálmán, dr. Prém J„ Reviczky Gy., Szentiványi E., L. t. gr. Tele ky Sándor, Vajda János, itj. báróVay Miklós, gr. V a y A., ifj. gr. Z a y Miklós stb.

A „Szemle“ x/4 évre 2 frt 50 kr. félévre 5 frt.

Szerkesztőség és kiadói hivatal: Budapest, Lövész-utcza 5. Gr. Zichy Imre, gr. Kreith Béla,

szerkesztő-kiadók.

— Előfizetési felhivás a „Magyar Háziasszony“

háztartási, gazdasági és szépirodalmi hetilap, a magyar gazdasszonyok orsz. egyletének hivatalos közlönye IV. évfolyamára. A magyar hölgyek ezen egyetlen szaklapja ma már nagy elterjedésnek örvend, a társadalom minden rétegében. Képviseli a nők összes érdekeit, hasznos tanácsokat ad és amellett, hogy a takarékos gazdálkodás és rendszeres háztartás elveivel megismertet, még kellemes szórakozást nyújt akkor, midőn a nő elvégezte házi teendőit. Iránya olyan, hogy a család minden tagja, a serdülő leány, a fiatal menyecske, a szerető anya, a gondos háziasszony és az öreg anyóka, egyaránt élvezettel olvashatják. Egyes rovatai, mint a háztartási, kertészeti, egészségügyi (házi orvos) és divat rovatai, valamint vezérczikkei is szakavatott irók és írónők által töltetnek be és emellett a tárcza és regény rovat ban is az elismert többi munkatársakkal találkoznak olvasóink; méltán megérdemli tehát azt a nagymérvű érdeklődést, melyben részesedik, mert hol egyszer beköszöntött, ott nélkülözhetlen társalkodó a „Magyar Háziasszony“ az olvasó asztalon. — A csinos kiállítású, vasárnapokon 12—16 oldalon megjelenő lapnak előfizetési ára: egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Előfizetések a „Magyar Háziasszony*“ kiadóhivatalához: Budapest, váczi körút 20. sz. a. intézendők és a hó bármely napjától elfogadtatnak. A „Magyar Háziasszony“ kiadó-hivatala mutatványszámokat ingyen és bér- mentesen küld mindazoknak, a kik ez iránt hozzá — legczélszerübben levelező lappal — fordulnak. A „Magyar Háziasszony“ kiadó-hivatala Budapesten, váczi-körút 20. E szaklapnak egyik háztartásból sem szabadna hiányozni, miután útmutatásai mellett több száz forintot lehet a háztartásban megtakarítani.

— Vettük a „Gondüzö 13. számát és teljesen meg vagyunk győződve a lap életrevalóságáról, mert ez első évnegyedben megjelent számai közül egyetlen egy sincs, mely, tartalmát illetve, fokozatosan ne emelkedett volna, nem csupán a megjelenése alkalmával hirdetett programnak felelt meg a legnagyobb lelkiismeretességgel, hanem a szó teljes érteményében többet adott, mint a mennyit Ígért. Hévvel ajánljuk olvasóinknak és figyelmeztetünk mindenkit, hogy mutatvány számot hozasson magának, melylyel a kiadó szívesen szolgál. A „Gondüző“ megjelen minden vasárnap három stirüen nyomtatott ivén félivnyi