Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-11-15 / 46. szám
dásával a küldöttség jegyzője azzal bizatik meg, hogy szükség esetén a szakértők rendelkezésére álljon s annak idején az ő előterjesztéseikről a küldöttség ülésén referáljon. Áttérve a főmérnöki előterjesztésben kifejtett kiváló fontosságú elvi kijelentésekre a küldöttség helyesléssel fogadja az épület monumentális jellegére mint az elrendezés czélszerüségére és a helyiségek világítására nevezetes befolyással biró azon proposition hogy az épület minden oldalról szabadon állítva négy homlokzatra épitessék, s mivel e végből kisajátításokra leend szükség, az alispánt megbízza, hogy a város polgármesterét hívja fel, miszerint a kisajátítási eljárást törvény adta jogánál fogva az 1881. XLI. tcz. 3. §-a alapján a városi építészeti és szépészeti bizottság közbenjöttével azonnal indítsa meg és saját hatáskörében mielőbb foganatosítsa. Mivel azonban felette kívánatosnak mutatkozik, ha a püspökkertből előtér nyerés tekintetéből a főhomlokzat előtt — ennek minél díszesebb és impo- zansabb jelleget kölcsönzendő—legalább 6—8 méter széles tér megnyerhető volna, Kovács Zsigmond megyés püspök ur ő excellentiája megkéretni határozta tik, hogy az utcza szinmagasságáig feltöltendő kert rész tulajdon jogának épségben maradása, s az ott levő helyiségek háboritlan élvezhetésének biztosítása mellett — az ez irányban szükséges munkálatoknak a megye költségén eszközlendő megtételét engedélyezni méltóztassék. Az e czélból kiküldött bizottságba Yéghely Dezső alispán elnöklete alatt Békássy Károly, Feuy- vessy Ferencz, Kemenes Ferencz, Kovács Imre, Pöschl Károly és Ruttner Sándor küldöttségi tag urak kéretnek fel. Elfogadtatnak továbbá a Paál Dénes királyi főmérnök előterjesztésében foglalt következő irányadó megállapodások. Tekintettel a főhomlokzat előtti utcza keskeny voltára, mely magában véve semmi előtért sem enged, gond fordítandó arra nézve, hogy az épületnél és nevezetesen a homlokzati közép résznél nagy kiugrás ne történjék. A gyűlési nagyterem mellé, mely legalább 100—200 személy befogadására képes karzattal látandó el, lehetőleg két kis terem, de mindenesetre azok egyike helyezendő, és megkivántatik, hogy a nagyterem főbejárata előcsarnokba nyíljék, s hogy közvetlen közelében ruhatári helyiség legyen. A hivatali helyiségek akkép csoportosíttassanak, mint az illető közigazgatási ágak kezelése igényli, kívánatos továbbá, hogy lehető összefüggésben és úgy rendeztessenek el, hogy az elrendezés a nagy közönségnek is könnyű tájékozást engedjen. A magán lakások lehetőleg külön bejáratú osztályt képezzenek és elő- valamint cselédszobával, továbbá külön árnyékszékkel ellátandók. Az összes helyiségek kellő világítására kiváló figyelem fordítandó. Oly megoldás, mely egy udvart alkalmaz — különben czélszerü berendezés mellett — elébe teendő a két vagy több udvarra szakított beosztásnak a jobb légjárat világítás és könnyebben elérhető tisztaság tekintetéből. Minthogy a megye főispánja részére az építendő megyeházban — a kiadott építkezési programúiban hivatali helyiségről gondoskodva nem lett — e hiány pótlására Í3 lehetőleg gond fordítandó. Kocsiszínnek, istállónak, szemétgödörnek a belső udvar téren való alkalmazása kerülendő. Fölkérendők a szakértők az iránt is, hogy az egyes tervek költségvetéseit azon szempontból átvizsgálni szíveskedjenek, váljon költségvetéseik reálisán egybeállitvák-e, s hogy a kivitelre ajánlott terv nem-e kerülne többe az építkezési programmban előszabott 18000 forintnál. Ugyanezen alkalomból a megye alispánja előterjeszti, hogy a megyei pénztárban ez idő szerint 40.740 frt 98 kr. kezeltetik, mely a megyei székház építésének költségeire fordítható^, s ha ehhez hozzá vesszük a jelenlegi székház eladási árát 32.500 irtot, 73.000 frt áll e czélra rendelkezésre; — tudomásul szolgál. 2) Felvétetett továbbá Kovács Imre városi polgármester és társainak azon kérvénye, melyben a megye tulajdonát képező és eladásra kijelelt úgynevezett torna és főispáni kertet, valamint a lövöldéi sétányt, s ezzel kapcsolatos területet a város részére becsárban átengedtetni kérik: Tekintettel arra, hogy a megyeház építési ügyének megoldásánál szükség van arra, hogy a megye és város közönsége ezen mindkét tényezőre kiváló fontosságú és közös érdeket képező kérdésben vállvetve, egymást kölcsönösen támogatva járjon el, — a küldöttség, miután a vármegye jelenlevő tiszti ügyésze a város közönségének azon kérelmét, — hogy a megye tulajdonát képező megnevezett ingatlanok a város tulajdonába becsáron engedtessenek át — teljesíthetőnek jelenté ki, a következő feltételek mellett hajlandó a kérelemnek eleget tenni: elsőben is a kérdéses ingatlanok egyéb, mint közczélokra nem használhatók fel, s az úgy nevezett főispáni kerten keresztül vezető nyílt csatorna a jövő év tavaszán beboltozandó, továbbá Pöschl Károly küldöttségi tag indítványának elfogadásával, — miután a Veszprémmegyei gazdasági egyesület — tekintettel a phyloxera vésznek a Balatonparti vidéken mind tovább terjedő pusztítására — Veszprémben a phy- loxerának ellentálló szőllővessző telepet szándékozik felállítani — és mivel ily telepnek mielőbb történendő létesítése városunk közönségének is kiváló érdekében fekszik — kimondja a küldöttség, hogy a város közönsége a gazdasági egyesületnek ezen alkalomból — a jelenlegi egyleti kert közelében fekvő dombos legelőből a jelzett czélra mintegy 6 holdnyi területet tulajdonul díj nélkül engedjen át. Mely határozatról Veszprém rendezett tanácsú város képviselő testületé a város polgármestere utján további eljárás végett azzal értesittetik, hogy a főispáni kert becsára 346 irtot, a torna kerté pedig 173 frt 60 krt teszen ki, s hogy a lövöldéi sétány és azzal kapcsolatos terület négyszögölenkint 20 krjával váltandó meg. Jelen jegyzőkönyv, egész terjedelmében a nagy- méltóságu magyar királyi belügyminisztériumhoz felterjesztetni, a törvényhatósági bizottság közgyűléséhez bemutattatni, továbbá a megye alispánjának, a királyi építészeti hivatal főnökének, valamint kivonatban az érdekelteknek kiadatni rendeltetik. A jegyzőkönyv hitelesítésére Kenessey Károly, Kenessey Pongrácz és Pöschl Károly küldöttségi tag urak kérettek fel. Dr. Bezerédj Viktor, m. t. főjegyző. Az illyefalvai vál. kerület — Eötvös Károlyhoz. Eötvös Károly megyei ellenzékünk szeretett vezérferfiát közelebb két székely választó-kerület kérte föl képviselőjéül: a székelykereszturi s az illyefalvai. Eötvös egyik meghívást sem fogadta el. A székelykereszturi kerület tisztán függetlenségi érzelmű. Mindig egyhangúlag kiáltják ki függetlenségi képviselőjüket. Most is, hogy Eötvös a jelöltséget el nem fogadta, a kerület Helfyt egyhangúlag kiáltotta ki képviselőjéül. — Az illyefalvai kerület alig áll 300 választópolgárból, s őt 100-nál több aláirásu meghívással tisztelte meg a kerület, mely bízvást nagy többséggel győzött volna Eötvös Károly zászlajával. De Eötvös nem vállalt itt sem jelöltséget. Az indokok, melyekkel tagadó válaszait kíséri, rendkívüli megrongált egészségi állapotára utalnak, és megyénket is érintik annyiból, hogy az illyefal- vaiaknak adott válaszában kiemeli, hogy ,a mi részt a közügyekben venni egészsége engedendi, azt szülőmegyéjének Vesz- prémmegyének kell szentelnie a közel jövőbe n.“ A derék székelyeknek Eötvöshöz való mély, hazafias ragaszkodásáról tanúskodó meghívást alábbiakban adjuk. Tekintetes ur! Az illyefalvi képviselő-választó kerületnek mai napon S.-Szt.-Györgyön tartott függetlenségi és 48-as pártértekezlete, Tekintetességedet, a közelebbről megejtendő képviselőválasztásra, egyhangúlag — jelöltnek kikiáltván: van szerencsénk ezt honfiúi üdvözlettel tudomására hozni. Kettős örömünkre szolgálna, ha Tekintetességed az illyefalvi országgyűlési képviselő-választókerület függetlenségi és 48-as párti jelöltetését elfogadná: egyfelől ama nagy űrnek betöltése, melyet távollétével a képviselőházban maga után hagyott, másfelől ama megtiszteltetés, hogy nekünk székelyeknek jut meg a szerencse, miszerint egy oly fényes nevű államférfiu, minő Tekintetességed, minket képviseljen. Ősi erényei közé tartozott a székelynek, hogy nagy tehetségű honfiai iránt tisztelettel viseltessék; ez erény, a tiszta hazafiság erénye — elnyomatások és kiváltságainktól való megfosztások után is — megőriztetett keblünkben, s ha jogainknak oly szószólója lesz a képviselőházban, mint Tekintetességed — alkotmányunk romjaiban is büszkéknek fogjuk magunkat érzeni. Részünkről kötelességünknek ismerjük mindazt megtenni, a mi győzelemre vezeti ama zászlót, melyet Tekintetességed kezében lobogtat; kérjük tehát, fogadja el az országgyűlési képviselői kijelöl- tetését, és siessen körünkbe, hogy honfiúi áhítattal hallgathassuk Tekintetességed programmbeszédét. Melyek után állandó és igaz tiszteletünkről biztosítva Tekintetességedet — maradunk Tekintetes Urnák Sepsi-Szentgyörgyön, 1884. évi október hó 27-én, párthívei: Dr. Veres Gyula, Intze Kálmán, Balogh József, Bedö Lajos, Incze Gergely, Imre József, Gyulai Sámuel, Ifj. Udö Dániel, Lörincz János, Geréb Sámuel, Fady József, Molnár Balázs, Bedö Sándor, Tegzö Ferencz, Bedö Imre, Záld Adám, Kováts Ferencz, Bedö Latos, Bernek András, Szász Ferencz, Veres Dániel, Géléi Bálint, Kiss József, Szabó Pál, Kiss András, Géléi András, Boos Károly, Barabás Pál, Szabó Benjamin, Thót Ignácz, Balogh Zsigmond, Zeyrend Zsigmond, Imrék György, Kováts Mihály, Orbán Sámuel, Bartha József, Ferencz Gábor, Óvári Antal, Vitályos Antal, Imreh Károly, Sigmond Károly, Bedö Imre, Magyaros János, Thót Pál, Költő István, Intze András, Nagy Károly, Vitályos László, Id. Balogh András, Sebestyén Sándor, Farkas György, Teyler Áron, Ifj. Kolta József, Üttö Ferencz, Pilbart Sándor, Benkö Pál, Sebestyén Ferencz, Csiszár Zsigmond, Kováts István, Farkas Sándor, Sükösd Sándor, Fantsa László, Benkö Imre, Nagy Sándor, Kiss István, Roznek András, Dénes Barabás, ifj. Opra András stb., még számos sajátkezű aláírás. A veszprémmegyei főadózsebrák viselt legújabb dolgairól ismét előttünk fekszik egy akta, mely a polgármesterhez lett küldve, s innen Hegedűs János városi dijnok s a „Veszprém“ szerkesztője által lemásoltatva, mint ukáz kiküldetett a czimzethez. A gyönyörű meghagyatik (a nevet mellőzzük) igy hangzik: 10636. SZ./1884. A tekintetes városi polgármester urnák! Helyben. Felhívom tettes polgármester urat a folyó évi január 28-án 322. és február 20-án 921. számok alatt kelt jelentésére hivatkozással, hogy miutánF. L.-né 1883. évre egy-egy db kétcsövű fegyver után Kün- gösön és Berhidán is megvolt adóztatva 1883. évre fegyveradóval és igy 2 db kétcsövű fegyvere volt,— nevezett úrnőt hívja fel körülményes előadására annak, hogy a szóban forgó 2 lőfegyver kiknek a használatában volt, s jelenleg kiknek a használatában vau, miután a fia tagadja, hogy a kérdéses fegyverek birtokába mentek volna át, s csakis annyit ismer el, hogy atyja után végrendelet szerint örökölt egy fegyvert. Figyelmeztesse polgármester ur nevezett úrnőt, hogyha körülményes felvilágosítást adni vonakodnék, ellene a jövedéki vizsgálat lenne elrendel endő, s ide beidéztetése és kihallgatása elkerülhetlenné válnék.— Veszprém, 1884. október hó 18-kán. — A kir. adófelügyelő. Hara- basevszky s. k. * A dolog pedig abban áll, hogy nevezett úrnő a saját ispánja s csőszének fegyverei után csakugyan fizetett fegyveradót, de természetesen semmi köze ahhoz, hogy boldogult férje az ő két fegyvere közül az egyiket még éltében elajándékozta, a másikat pedig K. fia végrendeletileg örökölte. Hát mi köze ehhez a főadókomondornak, ha ő özvegyasszonyokat fegyveradóra akar kényszeríteni. O bizony bekisérteti Veszprémbe, s majd megmutatja, hogy mekkora »nagyságos“ zsebrák ő. S ha ez az adózsizsik igy bánik igazi nagyságos családokkal, hogy jár el a szegény néppel szemben. Különben csinált ez már nagyobb szemtelenséget is akkor, mikor Szabó, helybeli jóravaló polgártársunkra ráküldteaz ekzekutorokat, hogy 1/t kr. (írva is fél krajczár) államadóhátralékért ekzekválják. Bizony hiba volt, hogy jó Szabó uram ez adóhátraléka fejében elmulasztott egy jó erős kenderkötelet küldeni, ami elbírta volna azt az alkotmányos hájmagazint. Rászolgált arra már régen! Vidék. Balaton-Füred, nov. 14. A „Veszpr. Független Hírlap“ t. szerkesztőjének. A balaton-füredi evangélium szerint a reformáltak templomában uj orgonát állítottak, melynek fel- szentelési ünnepélyét folyó hó 9-én, vasárnap tartották meg. Az isteni tisztelet magasztosságát emelte Nagy Áron szeretetházi igazgató által vezetett polgári dalárdának három, válogatott alkalmi éneke, mit a dalárda az uj orgona kíséretével igen szépen adott elő. Az ének végeztével Segesdi Miklós ref. lelkész igen szép alkalmi beszédet mondott az orgonáról, mely a jelenlevő híveket megindulásra bírta. Az orgona javára este hangversenynyel egybekötött tánezmulatság rendeztetett, mely igen vigan viradattig tartott. A hangverseny mintegy 250 frtot jövedelmezett, melyben közreműködtek a b.-füredi polgári dalárda, Máté István hegedűművész Budapestről, Veszprémből Mátray, Cserauynyi és Ritter urak gordonka, fuvola és harmonium együttes játékukkal, kik művészetükkel mindannyian elragadták a jelenlevő közönséget. Úgy a délelőtti disz isteni tiszteleten, mint az esti mulatságon a helybelieken kívül a vidék is igen szép számban volt képviselve. Az uj orgona Ankszter József pécsi orgonaké- szitő műve, s méltán ellehet mondani, hogy mű, a maga nemében, 2015 írtba került s 12 változata van. Hangja igen kellemes és elég erős, kiállítása díszes, s különös hangszabályzó készüléke van, mely a mesternek saját találmánya, s egyedüli szabadalma. — Ezentúl tehát a fürediek is orgona kisérettel magasztalhatják az Istent. Teljes tisztelettel stb. Farkas János. Harcz a dögi-bogarakra. E lapok szives olvasói immár nem kevesebb, mint 8 hét óta kénytelenek gyönyörködni abban a háborúban, amit e város dögi-bogarai ellen elkövetünk. Az első attakot csinálta Huber alezredes. Mikor ezt hurokra kerítettük, jött egy másik attak, a melyet „bizottság“ aláírással egy máig is névtelenül maradt gazember intézett ellenünk a helybeli „Veszprém“ czimü sunyi-ujságban oly czélból, hogy Huber szerecsenképét valahogy fehérre mossa. Ezt a névtelen svihákot is lefüleltük, s akkor a dögi-bogarak, kik abban a reményben, hogy Huber legyőzi ezt a szerkesztőséget, keserűen csalódtak, egyet gondoltak s most a hírlap anyagi utón való megrontását inscenirozták, hogy annak hitelét aláássák. Erre, miután ezek a dögi-bogarak elég «kos imposztorok arra, hogysem nyílt firmával, saját maguk merjenek velünk szembeszállani: hát fogtak egy alkalmas embert, aki buta is, szemtelen is, vakmerő is, s ezt uszitották ellenünk. Ez a legújabb dögbogár Harabasevszky megyei adófelügyelő volt. A kiadóhivatal 147 frt illetékhátralékban volt. Harabasevszky, hogy a hírlap hitelét megrontsa, egy betűvel, egy hanggal sem szólítja fel a hátralék beküldésére a kiadótulajdonost, hanem fogja magát s lefoglalja Csitári Emil és társa fehérvári nyomdáját, azzal az állítással, hogy ő felelős az illetékekért. Természetes, hogy Csitári ur jogorvoslattal ólt s Harabasevszky arczátlan terve meghiúsult. Az adóba hízott érdemes tökfej erre felbőszült s még nagyobb szemtelenséget követel. Le akarja aveszprémi postán tiltani „a szerkesztő czimére“ érkezendő összes pénzeket. A törvényismerő postafőnök Wir kiér Márton ur azonban kijelenti, hogy e „ meghagyatik* -ot figyelembe nem veszi s nem foganatosítja, mert azt semmiféle törvény meg nem engedi. No már erre a második felsülésre olyan dühbe jött ez a kancsukán nevelt adózsizsik, hogy esze- veszettségében elkövette a legpáratlanabb gazember- séget s tőrvénytiprást: mig a szerkesztő Budapesten volt, itthon lefoglalja s zár alá veszi a hírlapot. Mig Harabasevszky ezt teszi, ugyanaz nap, mikor a hírlap zár alatt volt — arra számitva, hogy ellenlap nincs, szabad a vásár! —• megjelen a „Veszprém“ sunyi újság élén egy alávalóságokkal, koholt piszkosságokkal telt szenyczikk, hírlapunk s annak szerkesztője ellen, Hegedűs János, városi diurnista s 20 f'rtos szerkesztő névaláírásával. Szerkesztőnk megjőve Budapestről, azonnal intézkedett a hírlap kiadatása iránt; Harabasevszky s társai ellen „hivatalos utón s eszközökkel elkövetett rablás“ czimen megindította a bünfenyitő pert; az országgyűlésben pedig Győrffy Géza képviselő ur interpellálta a pénzügyminisztert, Harabasevszky s társai megfenyittetése tárgyában. Hegedűssel röviden bánt el a szerkesztőség. Annak a szerencsétlen fölbérelt nyomoréknak Magyar Gyula ur nyíltan a szemébe vágta, hogy vesztegetési kísérletet tett szerkesztőségünkben — s Hegedűs ma is városi diurnista és 20 forintos szerkesztő. De hagyján. Erről a nyomorult emberről tudtuk, hogy csak eszköz egy alattomos gaz banda kezében, mely mögött Csolnoky László nevű városi fiskális áll. Épen Fejes Dániel ur egy czikkét hozza hírlapunk, mely a Csolnoky által tressirozott „Betét- és köJcsönközvetitő egylet“ igazgatóságára, s igy C8olnokyra is azt mondja, hogy „ők szurkos kezüek, náluk megragad a felek pénze, melyet ők kerüldöző utakon elsinkófálnak.“ Ezt a hírlapot mi nyílt vádlevélképen, további hivatalos eljárás végett áttettük a veszprémi királyi ügyészséghez. A törvényszék a vádat nem találta elég indokoltnak s elejtette. Csolnoky ur erre illőleg reposztirozni óhajtván, ismét upre, ugorj Hegedűs! S ez a szerencsétlen hegedüsflótás a suttyomos uszításra ismét ugrott. Múlt heti lapjában azt Írja, hogy szerkesztőnk „a napokban kivette a helybeli takarékpénztárból az általa összegyűjtött okt. 6-iki gyászalapot, 90 s egynéhány forintot — s elsikkasztotta.“ Ezt Írja Hegedűs János szerkesztő, ki a múlt október hó 4-ikén megjelent „Veszprémi Független Hírlap*-ban szóról-szóra olvashatta, amint következik : „ - Az Okt. 6-iki gyászalap, melyet szerkesztőségünk gyűjt, máig 119 frt s 52 krt tesz ki, mely a helyi takarékpénztárba volt elhelyezve. Ez összeget szerkesztőnk a napokban felvitte ft. Tamaskó urnák, ki eme alapítványt kezelendi; de a rend nevében kijelenti, hogy mig a kikötött 200 forintot össze nem gyűjtöttük, részletekben azt nem hajlandó átvenni. Az összeget igy, kiegészítésig, bizottság által fogjuk kezeltetni.“ Hát miről van szó. Kompolthy Tivadar, a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztője 4 év óta, óvről-évre október hó 6-ika reggelén az aradi vértanuk emlékét gyászün- nepélylyel ületi meg a helyi szent Ferencz-rend templomában. Annak a költségeit évről-évre szerkesztőnk maga gyűjtögette össze ismerői körében, s egyidőben, mikor Hegedűs még Kompolthy ur újdondásza volt, ő maga is 20 krt adott e czélra. Tavaly, 1883. évi október hó első felében, okt. 6-ika után pár nappal fölkereste szerkesztőségünket ftdő Tamaskó, szt. Ferencz-rendi gvardián ur s hivatkozva arra, hogy mig ő s mig szerkesztőnk életben van, ez évről-évre való kegyeletes ünnepély ugyan biztosítva van, de egyikük, vagy mindkettejük halálával e gyászünnep megtartása kétségessé válik. Azt az ajánlatot tette, hogy ha hírlapunk szerkesztője 200 forintnyi alapot e czélra letéteményez a rendnél, a rend kötelezni fogja magát évről-évre okt. 6-ikát gyászmisével megünnepelni. Kompolthy Tivadar ur megígérte s vállalkozott arra. Legközelebbi lapjában Balogh Károly ur 25 forinttal, szerkesztőnk 5 írttal meginditották a gyűjtést, melyhez a legközelebbi napokban Vóghely Dezső 5 írttal, egy 48—49-iki honvédtüzórtiszt (ime meg kell neveznünk: Paál Dénes ur) 30 frt 40 krral, Raszl József ur 10 fttal s Rosenthal Nándor ur 17 ft 82 krral járultak. Több kisebb adománynyal együtt ez összeget szerkesztőnk a veszprémi takarékpénztárban helyezte el s csatolta hozzá a hétről-hétre beérkezett adományokat. így tett be szerkesztőnk az év folyamán 92 ft és 2 krt. Mikor az 1884. évi október 6-ika közeledett, Kompolthy ur felkereste Balogh Károly urat, mint a gyűjtés megindítóját, a gyászalap ügyében, s Balogh ur, tekintettel arra, hogy a 200 ftnak még csak a fele van meg, azt javasolta, hogy az eddig gyűjtött pénzt adja át szerkesztőnk a rendnek, addig is, mig a többi összegyűl. Kompolthy ur erre kivette a takarékpénztári
