Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-19 / 3. szám

des bírák: Simor János, királyi törvényszéki biró. Kö- vés János, királyi törvényszéki biró. Potbir&k: Soos lg- nácz, királyi törvényszéki biro. Dr. Hankoczy Sándor, törvényszéki biró. Fegyelmi jegyző : Mezriczky Károly. V. Vizsgáló bir^k. Tóth László, királyi törvényszéki biró. Bossányi József, kir. törvényszéki I. oszt. jegyző, lakács Lajos, kir. törvényszéki II. oszt. jegyző. Mezriczky Károly, kir. törvényszéki aljegyző. VI. Pertárnokésczégjegyzék vezető: Bossányi József, kir. törvényszéki I. oszt. jegyző. VII. Rögtönitélő bíróság. Elnök : Dr. Laky Kristóf kir. tszéki elnök, vagy az 1871. évi XXXI. t. ez. 6. §-ban meghatározott helyet­tese. Bírák: Karácson János, kir. törvényszéki biró. Berky Károly, kir. törvényszéki biró. Dr. Hankóczy Sándor, kir. törvényszéki biró. Köves Janos, kir. tör­vényszéki biró. Pótbiró : Horváth KálmáD, kir. törvény- széki biró. Jegyzők: Mezriczky Károly, kir. törvényszéki aljegyző. Vlassics Károly, kir. tszéki joggyakornok. Veszprémmegye területére 1883. deczember 21-en 60682 J. M. 883. számú rendelettel fél évi időtartamra, rögtön ítélő bírósági eljárás engedélyeztetett. Dr. Laky Kristóf, kir. tszéki elnök. Viszálkodások egyleteink körében, Veszprém jan. 19. Városunk társaséletének fölelevenitésére, hatal­mas tényezőként szolgál a polgárságunk által alapított és mind e mai napig szép virágzásnak örvendő két tár­sas egyletünk a „Polgári kör“ és az „Ipar és kereske­delmi kör.* A két egylet kebelében a közel múltban történtek meg a tisztujjitó választások. A „P o 1 gá r i kő r“, méltányolva egyik tagjá­nak Pongrácz Dánielnek az egylet körül már 30 éves tagsága óta szerzett érdemeit, s méltányolva azt, hogy Pongrácz ur az egyletet pénzzavaraiból, mulatsá­gok rendezése s egyébb czélszerü intézkedései által több­ször kirántotta; elhatározta, hogy az egyleti elnökségre őt fogja megválasztani. Pongrácz ur hivatkozva hivatalos elfoglaltságára, megköszönte a bizalmat, de mégis engedve a többszöri felkérésnek hajlandónak mutatkozott az alelnökség el­fogadására. S mi történik ? Történik az, hogy mig valahol egy „hivatalos“ ebéd folyik, a polgári körben ezalatt standé pede megejtik a választást, s a már alelnöki tisztségre egyhangúlag felkért Pongrácz Dániel helyett Rothauser Mórt választják be egyleti alelnöknek. Ugyan ilyen paklizás történt az „Ipar és kereske­delmi kör“-ben is. Az egylet eddigi alelnöke H u s v é t b János ellen, ki egyletének felvirágoztatása körül elévülhetlen érdemeket szerzett magának — ellenségei ráfogásokkal s egyéb kortesfogásokkal agitálni kezdtek; úgy hogy őt az alelnökségből kibuktatták. Husvéth János ellen felhozott érvek, hogy mily ne­műek lehettek, nem tudjuk, de tudjuk azt, hogy szár­mazhattak azok csak politikai ellenségeskedésből és nem másból. Mert Husvótb ur ellen tudtunkkal semmi mást fel nem hozhattak. De azért Husvéth Jánost az alelnökségből kibuktaiták és betöltötték a helyét Szilágyi Mihály úrral. Hát nekünk sem Rothauser Mór, sem Szilágyi Mi­hály urak ellen semmi kifogásunk nincs, valamint nem lehet a város polgársága közül senkinek sem. De ha társadalmi s egyleti életünkben az ily intri- guákat látjuk, ha azt kell tapasztalnunk, hogy egyle­teink egyes tagjai az ily paklizásokkal tagjaiknak leg- buzgóbbjait maguktól elidegenítik, akkor az ily műkö­dés felett ahelyett, hogy elismerésünket nyilvánítanék, kell, hogy szánalmunknak s felháborodásunknak adjunk nyilt kifejezést. így nem emeljük a társas életet és a közszel­lemet. Rosszabb ez — a hátramenésnél. A városi képviselő választások. Az előértekezlet. A megejtendő városi képviselő választás érdeké­ben a polgármester folyó hó 18-ára, a múlt csütörtök estére egy értekezletet hivott össze a városház nagy terméb e, hol a biz. tagok nagy száma meg is jelent. Kovács Imre polgármester megnyitván az értekezletet, hangsúlyozza annak fontos voltát. Véghelyi Dezső köszönetét mond a pol­gármesternek az értekezlet egybehivásáért. Balogh Károly felolvastatni kéri azon városi képviselők nevét kiknek megbízatásuk lejárt. Mire tel- olvastatik Vikár főjegyző által a következő névsor: Véghely Imre, Palotay Ferencz, Súly Ede, Berger Sámuel, Androvics József, Grün Vilmos, Pongrácz Dá­niel, Rothauser Mór, Lichtenberger Károly, Benkő Ist­ván, Molnár Pál, Hochmuth Ábrahám, Kenessey Pon­grácz, Varga István, Szente Járás, Husvéth János,, Ko- pácsy Árpád, Keresztes Pál, Hegyi Ignácz, N^gy Károly, Kürti János, Kisovics József, Kleczár Ferencz, Csornai Lőrincz, Horváth József, Pap Ferencz, Liptay János, Eszterhay Ferencz, Kovács Ignácz, Nemesik Sándor. V óghelyi Dezső szólal fel ezután beszédjé­ben hangsúlyozza a választás fontosságát; — de ép ezért felhozza az eddigi képviselő testület egyes^ hiá­nyait is, melyek oly közgyűlési jeleneteket eredményez­tek néha, mely jelenetek ép nem illettek he egy városi törvényhozás keretébe. Felkéri egyszersmind az érte­ke' letet, hogy a régi képviselet jelesb tagjait ismét válassza be, s a kimaradandók helyét oly egyénekkel töltse be, kikben a jó akarat a tehetséggel párosul. Kéri az értekezletet, hogy atyját Véghelyi Imrét a biz. tagságra ne candidálják, miután agg kora miatt óhajtja ö is, hogy helye egy ifjabb tehetséggel töltessék be. (Éljenzés.) Szilágyi Mihály az iránt szólal föl, hogy a városi virilisek, mi után virilis jogaikat úgyis gyakorol­hatják, választás utján ne hozassanak he a képviselet kebelébe. Ezen indítvány elvben, de nem általán elfogad­tatott. Az értekezlet által azután az egyes kijelölések egyhangúlag a következőkép ejtettek meg: Az I. kerületben rendes tagokul: Súly Ede, Ber­ger Sámuel, Kolozsváry József és Perlaky József; pót­tagokul : Próder József és Meszes Polikárp. A II. kerületben rendes tagokul: Androvics Jó­zsef, Rothauser Mór, Lichtenberger Károly, Benkő István, Kompolthy Tivadar és Dr. Steiner Kálmán, pót­tagokul : Husvéth István és Katona Sándor. A Hl. kerületben rendes tagokul: Dr. Kenessey Pongrácz, Hochmuth Ábrahám, Balogh Károly, Brenner Lőrincz, Peczek Gyula, póttagokul: Berleg József és Mészáros Mihály. A IV. kerületben rendes tagokul: Husvéth János, Kopácsy Árpád, Fodor Gyula, Nagy József, póttagokul: Meszlényi János, Gaunai János. Az V. kerületben rendes tagokul: Kisovics Jó­zsef, Nagy Károly, Kleczár Ferencz, Csomay János, Sziver János, Schmied János, póttagokul: Pfeifer József és Kürti János. A VI. kerületben rendes tagokul: Pap Ferencz, Eszterhay F erencz, Pongrácz Dániel, Kovács Ignácz, Liptay János, póttagokul: Szűcs Pál és Kommer An­drás jelöltettek ki az értekezlet által. Ezzel az értekez­let véget ért. A választás. A mai napon lefolyt választása város mind a hat kerületében nagy izgalom közt folyt le. A szegényebb sorsú Déposztály óriási erőfeszítéseket tett jelöltei érdé kében s — a zsidók ellen. E mellett az volt általában a jelszó, bog/ „az urak nem kellenek.“ Ily antisemitikus s szoczialistikus mozgalom nyil­vánult minden kerületben, kivéve az elsőt, a belvárost, hol persze ez elemek egyáltalán nem honosak. Azonban ebben a kerületben is elbukott a zsidó jelölt. A nagy érdekű, választás eredménye a következő. Megválasztattak: Az I. kerületben: Kolosváry József, Súly Ede, Per­laky József, Próder József, — Póttagok: Regényi Lajos, Kiss István. A II. kerületben: Androvits József, Katona Sán­dor, Fábián Károly, Fekete Károly, Csomay Imre, Benkő István. — Póttagokul: Husvéth István, Gémessy János. A III. kerületben: Balogh Károly, Brenner Lő­rincz, Varga István, Szente János, Berleg József. — Póttagokul: Kész Antal, Fejes Antal (ács). A IV. kerület: Kürti Károly, Husvéth János, Ko- v áts Károly, Meszlényi János. Póttagokul: Becsák Fe­rencz és G annay János. Az V. kerületben : Kissovits József, Kleczár Fe­rencz, Nagy Károly, Csomay Lőrincz, Sziver Ignácz. Schmid János. Póttagokul; Csomay János, Kürti János, Pfeiffer József. Veszprém város közgyűlése. — Január hó 14-én. — A polgármester üdvözölvén a biz. tagokat az ülést megnyitottnak nyilvánitja. Mielőtt a tárgys. megkezdetnék, Husvéth János kérdést intéz a polgármesterhez, hogy van-e tudomása a honv. buszárok és rendőrök közt történt verekedésről s mi intézkedés történt ez ügyben ? A polgármester felolvassa erre a rendőrkapitánynak jelentését és Huber honvéd őrnagynak ez ügyben intézett átiratát, mire a közgyűlés a választ tudomásul veszi. A kór és lázár-házi gondnok Ferenczy Károly ur ez állásáról lemondván, helyette gondnok választás vált szükségessé. A választás a közgyűlés utolsó tárgyává tű­zetvén ki; ekkor Androvi cs Imre ur egyhangúlag kór és lázár-házi gondnokká választatott Városi tiszteletbeli tiszti ügyésszé Morocza Zsig- mond ügyvéd ur választatott meg egyhangúlag, kiért is küldöttség menesztetvén, még a gyűlés tartama alatt letette hivatalos esküjét. Ezután szőnyegre került a városi szegény ügy. Rosos István ur, inditatva érezvén magát lapunkban a szegény ügyről szóló czikk által, levelet intézett a pol­gármesterhez, melyben kifejti, hogy tudtával az ő elnök­sége alatt semmiféle biz. ez ügyben nem alakult. Ha mégis neve benn foglaltatnék tudtán kívül valamely bi­zottságban, úgy ezúttal lemondjmindenféle biz. tagsági-ól. Bezerédj Viktor szólalt fel ezután ez ügy ben, miután a polgármester kinyilatkoztatja,, hogy éven­ként 5200 frt van szegény ügyre előirányozva; indítvá­nyozza, hogy az egyébb alapítványok igénybe vételével s a káptalan segítségével egy városi: szegény ház épites- sék. Vé ghelyiDezső: Pártolja Bezerédj indítvá­nyát, csak' azzal a módosítással óhajtja kiegészíteni, misze­rint mondassák ki hogy Veszprém városa elérkezettnek látja az időt egy szegény ház felállítására s hogy igy ennek mielőbbi elérhetése végett azonnal egy bizottság küldesék ki. A közgyűlés elfogadja az indítványt s ennek foly­tán a több tagból álló biz. Kemenes Ferencz elnöklete alatt alakult meg. Tagjai : Bezerédj Viktor, Kopácsy Árpád, Androvics Imre, Pilicz Benő, Ruttner Sándor, Paál Dénes. A polgármester azután kinevezi a városi képvise­lő választás tartamára az igazoló választmány tagjait Bezerédj Viktor, Rosenthál Náudor és Nagy Iván urak személyében. A választás határnapját pedig Január hó 19-ére tűzte ki a megye alispánja. A veszprémi 4-ik választó kerületben választási el­nökké Brenner Lőrincz ur választatott meg. Utolsó tárgyát a közgyűlésnek a város tulajdonát képező pajta eladatása képezte. Az eladás szavazás ut­ján elhatároztatott. — A szavazás megtörténte után Hus­véth János azon kérdést intézi a polgármesterhez, hogy váljon a pajta árából befolyandó vételár a „város törzsva­gyona“ czimén fog-e kezeltetni a takarékpánztárban. Interpellálló az igenlő válaszban megnyugodott s ezzel a közgyűlés véget ért. A veszprémi királyi törvényszék szaktanácsainak, biráinak, jegyzőinek és joggyakorno­kainak beosztása az 1884-ik évben. I. Polgári tanács. '.’’anácselnök: a kir. tszéki elnök, vagy esetenként általa kirendelt helyettese. Bírák: Karácson János, polg. perek, úrbéri és hagyatéki ügyek előadója. Berky Károly, váltó, csőd, kereskedelmi és ezég ügyek előadója. Hor­váth Kálmán, polg. perek, úrbéri és hagyatéki ügyek előadója. Tóth László, polg. perek, úrbéri és hagyatéki ügyek előadója. Beosztva: Csoluoky István aljző. Ke­nessey Aladár, joggyak. Mezriczky Károly, aljző. II. Büntető tanács. Tanácselnök: a kir. tszéki elnök, vagy esetenként általa kirendelt helyettese. Bírák: Dr. Hankóczy Sán­dor, büntető ügyek előadója : Köves János, büntető ügyek előadója. Beosztva: Vlassits Károly, joggyak. Marinczer Antal. III. Telekkönyvi tanács. Tanácselnök : Vargha Lajos, kir. tszéki biró, vagy rangban következő valamelyik tkköuyvi előadó. Bírák : Vargha Lajos, telekkönyvi ügyek előadója. Simor János, telekkönyvi ügyek előadója. Soós Ignácz, telekkönyvi ügyek előadója. Beosztva : Éveli István, joggyak. Je­szenszky Ákos, I. oszt. jző. Keserű Imre, joggyak. IV. Fegyel mi tanács sorsolás utján. Tanácselnök a kir. tszéki elnök, vagy az 1871. évi XXXI. t. ez. 6. §-ában meghatározott helyettese. Ren­Szép téli nap van. Az utczákon kővé fagyott a po­csolya, s a máskor csendes folyam módjára hömpölygő sár elég szilárd réteggel födi el a más alkalommal egy és fél láb magasra kiemelkedő sóskő darabokat, amelyek igen alkalmasaknak bizonyultak arra a czélra, hogy az éjjel kóborgó korhely népséget egy-néhány orra bukás árán a csendes otthon maradásra szoktassák. Az ablaktáblákra gyönyörű jégvirágokat rajzolt a fehér szakállu vén művész, a tél; az utczákon egy-nehány kósza gyermek csúszkálása rontja az amúgy is nagyon „szolid“ állapotban lévő járdát; a bolt ajtókban egy- nehány fagyos kereskedő ásitoz ; vissza idézvén múltra emlékező leikébe a régi jó időket, amikor is Merkur isten néha-néha még is rágondolt az ő kulimásszal, selyemszövettel, érett sajttal, vitriollal, s diák abrakkal üzérkedő népére. A fagyos utczákon néha-néha át-át surran egy-egy téli ruhába mélyen „elpakkolt“ bájos hölgy alak, mire a kávéház és egyébb épületek ablakában „kirakat“ gya­nánt megjelenik egy sereg mosolygó arany ifjú; hiva­tott bírálója a „kicsike“ bájainak, szoknyájának, kalap­jának, czipője sarkának és harisnyájának. A kicsike pedig — látva, hogy őt szemlélik s igy érezve fontosságát, a helyzet magaslatára emelkedve végtelen bájos mosollyal válaszol az őt illető kalapeme­lésre dobogó szívvel siet — vasárnap lévén, — a tem­plomba. Igen a templomba, az Isten felszentelt házába, hol lelkét elvonva a földi salaktól, felemelheti a magasba, ahol a szellem élete kezdődik, ahova csak a tiszta szív imája hathat el. A mi templom unk különösen is alkalmas arra, hogy lelkünk hangulatát elvonja a földiektől. Kívülről tekintve is hatalmas épület, a belső részeit elfedő antik, de izlésteljes festészet pedig nagyban emeli a hatalmas oszlopokon nyugvó régi épületnek szépségét, melynek első alapkövét a legelső magyar király tette le. A szép egyházi zene felhangzása után megtelik szép lassan a templom hajója s a buzgó hivek közt nem csekély részt képez a város ifjúsága, kik közül az egyik rész a hosszú padsorokban, a másik rész pedig az osz- lopzatok közt foglalja el helyét. De hagyjuk el a templomot buzgó hívőivel, kik bizonyára imádkozni mentek el a fölszentelt helyre, s ha már itt a várban vagyunk, kezdjük itt meg sé­tánkat. Az emeletes épületek közt a legimposánsabb a püspöki lak, melynek zöld redőnyei kevés kivétellel majdnem mindig leeresztve vannak. A püspöki lakkal szemben egy sárga, egyszerű emeletes ház emelkedik, mely előtt 30—40 szegény ember álldogál. Azután meg­nyílik annak a sárga háznak az ajtaja, kilép rajta egy jó szivü vörös talláros öreg ember és szétosztja utolsó fillérét is azok közt a nyomorúságos kinézésű embe­rek közt, akiknek arczárói le rí a nyomor, akiknek sze­mébe könnyeket facsar az éhség. Hogy ki az a jóságos főpap ? minek mondjam meg, úgyis tudja azt a város minden lakója s áldva em­líti nevét. A várból két lejárat is van. Amint azonban az egyikhez odaérünk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ott mindent lehet tenni, csak lej á r n i nem. — Haj­danában bástyáját képezé ez a lejárat az ősi Veszprém várnak, azóta azután csak úgy maradt, ha az eső egy- egy gödröt mosott rajta, a szél bedöniötte a bástyának egy-egy falát ezzel aztán betölt a gödör, s jó volt min­den. — Hoszter Fülöpnek is az volta szerencséje, hogy nyáron kisértette meg a szökést, mert ha télen megy erre, biztosan a nyakát szegi. — Különben úgy hall­juk, hogy a főtisztelendő káptalan ezt a lejáratot legkö­zelebb restaruáltatni fogja. Adja Isten ! Amint első czélunkban meghiúsulva, a másik le­járat felé igyekeznünk, üde ifjú énekhang üti meg fü­lünket. A gymnasiumi ifjúság tartja isteni tiszteletét s egészséges, még semminemű szivarfüst s más egyéb veszedelmes szerek által meg nem rontott üde hango­kon oly jól esik elmerengeni, hisz a merengőnek eszébe jut egy szép kép, édes ifjúságából ! A gymnasiummal szemben lévő sárga épületben egy minden szépért, jóért lelkesülő ifjú lelkű, öreg főpap békés otthonára ismerünk, kinek szeretetre méltóságát, vendégszeretetét városunk lakoságának nagyrészt ismeri. Komor arczczal, szürke külsővel, kissé tovább a régi időknek emléke, a vármegyeház ötlik szemünkbe zsúfolásig töltve emberekkel, kiknek egyrésze az igaz­ságot intézi, más része az igazság megsértéséért szen­ved. — Nagy lelki épülésére szolgálhat az is a templomba járó embereknek, hogy mikor az isten házát odahagy­ják egy csoport meglánczolt emberrel találkoznak, akik egy vizes lajtot czipelnek. Bizony czélszerübb volna azt a vizet úgy esténként, vagy a kora reggeli órákban be, szállítani azoknak a szerencsétleneknek, kiknek leikéből ily módoni pellengére állítás által még a szemérem utolsó szikrája is kioltatik. A választás alkalmával kisebbségbsn maradtak s igy elbuktak : Kenessey^ Pongrácz, Peczek Gyula, ft. Nagy József, Kopácsy Árpád, Fodor Gyida, Kompolthy Tivadar, Pongrábz Dániel, Lichtevberger Károly, Ber­ger Sámuel Dr. Steiner Kálmán, Rothauser Mór és Hochmut Abrahám. Ehhez a névsorhoz nem írunk kommentárt. S a ssellem, a töke, a jó kabátok elleni eme válasz­tási háborúból s annak szomorú visszahatásából vonja le komoly tanulságát a — város összes közönsége. _________Vidékről. Pá pa. 1884. Január 18. A pápai jogakadémiai polgárai segélyegyletük javára f. hó 12-én zártkörű bált rendeztek a „Griff“ nagy termében, mely daczára annak, hogy jól sikerült, da még se annyira, mint gondolták, mert nem hogy tiszta jövedelem lenne, hanem néhány frt. deficit van. A pol­gári bál, mely holnap lesz, talán jobban fog sikerülni. Savanyú Józsiról, erről a hires rablóról már egész mondakör kering. Legutóbb városunkat is megtisztelte látogatásával :folyó hó 12-én este az urasági téglaháznál egy rongyos parasztrubába öltözött férfi kopogtatott be az ablakon és szállást kért. A téglás kijött, s ekkor látta, hogy a férfival egy nő is van, aki azonban szintén beillett férfiúnak is, mert látszott arczán a pelyhedző bajusz és szakáll. A téglás elutasította őket azzal, hogy az uraság megtiltotta azt, hogy idegeneknek szállást ad­jon. Erre a férfi, kinek szűre alól a balta s pisztoly ki­látszott, kezét nyújtotta a téglásnak, de az nem fogadta el. Azt gondolja maga, hogy mi rossz emberek vagyunk ?“ mondja erre a férfi s elmentek. Alig mentek 20 lépésre visszafordultak s a férfi öklével fenyegette a téglást s e szavakat mondta neki: „Megállj még az ágyadból is ki­ugornál, ha mégegyszer szállást kérnénk,“ s azzal el­mentek. A téglás leírta a két egyént, s a személyleirás rá illett Savanyúra, ki nőiruhába volt, s Náraira, ki tud­valevőleg Savanyúnak rablótársa. A casinó folyó hó 20-án délután tartja tisztvá- lasztó gyűlését. Elnöknek az eddigi derék elnököt Os- vald Dániel urat fogják újból megválasztani. Városunk fiatalsága február 16-án a „Griff“ nagy termében picknik-bált rendez, melyre a meghívók leg­közelebb fognak szétküldetni. Újdonságok. * A veszprémi „Ipar és Kereskedelmi kör“ ez évi tisztújító válasz tását folyó január hó 13-án ejtette meg. Megválasztatott majdnem kizárólag a múlt évi derék tisztikai-. A választások eredménye névszerint a követ­kező: Elnök : Balogh Károly. Alelnök : Szilágyi Mihály. Jegyzők: Tima Kálmán, Buday József. Pénztárnok : Kiss István. Könyvtárnok : Buday József és Rigó István..Biz­tosok : Katona Sándor, h. Kurcz Rudolf. Számvizsgálók : Androvics Imre, Perlaky József és Knau Gábor. Választ­mányi tagok: Androvics József, Berleg József, Brenner Lőrincz, Becsák Ferencz, Czollenstein Ferencz, Duko- vics Sámuel, Fejes Antal, Fülöp Mihály, Garay Mihály, Gémesi Dániel, Huszár János, Husvéth János, Husvéth István, Kovács Imre, Kovács József (kovács), Kommer András, Krisztián József, Kürtly Károly, Liptay János, Márton Gyula, Pongrácz Sámuel, Ruttner Sándpr, Szente János, Zsolnay Sáudor. Póttagok: Fáró Ede, Horváth Dezső, Lang Péter. * Halálozás- Mély megilletődéssel vettünk tudomást a súlyos csapásról, mely közéletünk egyik jeles s álta­lán tisztelt és szeretett tagját Kenessei Knroly me­gyei tiszti ügyész urat érte. Szeretett neje született Ka­rácsony Terézia e hó 13-án rövid szenvedés után jobb létre szenderült. — A mélyen sulytott férj egy kedves nőt, gyermekei pedig egy szerető gondos anyát veszítet­tek az elhunytban. Folyó hó 15-én vitték a megboldo­gultat az örök nyugalom csendes helyére. A temetésen részt vett városunk összes intelligentiája s polgárságunk nagy része, jeléül az őszinte ragaszkodásnak, melylyel a köztisztelet és szeretetben álló családot mindenha ré­szesíti. Legyen könnyű a föld az elhunyt bamvadó po­rai felett! — A kiadott családi gyászjelentés így hang­zik : Kenesei Kenessey Károly veszprémmegyei tiszti ügyész maga és gyermekei, Josefa ifj. Gaál Lajosné, Aladár, Károly és Kornélia Galamb Istvánná, unokái Gaál Árpád Lajos és Galamb Ernő s az egész rokonság nevében mély fújdalamtól megtört szívvel jelenti felejt- betlen kedves nejének Karácson Teréziának, a legjobb anyának 8 napi kínos szenvedés után Veszprémben. 1884. évi január hó 13-án esti ] 0 órakor, életének 53-ik évében történt gyászos halálát. Hült tetemei a megbol­A várból leérve először is a „Nemzeti Casinó“ ötlik szemünkbe. Szép czélja van ennek a nemzeti Casinonak, meg is esik benne évenként néhány estély, hanem azután társas életünket nem is igen segíti egyéb­bel előre. Vájjon nem volna e czélszerü az irói kör egy­két tagját a tél folyamára néhány felolvasásra meg­nyerni ? Az nem is kerülne sokba, csak néhány sorból álló udvarias levélbe. A Casinó előtt ott áll a veszprémi tanács bölcses­ségének kút forrása, a piaczi kút, mely arról nevezetes, hogy évenként csak 50 hétig nincs benne viz. A kút körül a kofa hölgyek üttenek sátort, ja- vitva a levegőt kóbos fazekak illata által. Néha azután az is megesik, hogy egy-egy ilyen melegítő eszköz explodá nagy rémületet okoz a gyümölcsnemek amazon termé­szetű elárusítói között. Ha azután eljő a csendes este s rendes szokás sze­rint mély sötétséget terjesztenek a város lámpái, akkor ismét megnépesül a kút környéke, a kuti nymfeák és dézsa tündérek kaczagásától visszhangzik a piacz, ső' néha egy-egy gyöngéd kebel érzemónye „Csicsóné gálám bőm“ dallamán is elmereng, mindaddig; mig egy-egj Mibaszna András szét nem rebbenti a mulató bölgyko szőrűt, nem respektálva a verset: .... setéibe, Jól esik a csók is sebtébe . . . „Mert hát röndnek „muszáj lönnyi.“ (E közleményt időközönként folytatni fogjuk.) Ambuláns.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom