Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-31 / 22. szám

Veszprém, 1884» IV. évfolyam. 22-dik szám. Szombat, május 31. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..............................................^ frt kr. Fél évre...................................................3 Irt kr. Negyedévre ..............................................1 ^ ^ kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-ntcza 105. szóm küldendők. Hirdetések és 3ST^rlltterek kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyiltte'r petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Eléziratols vissza nem acLa/tzialc. A választás. Veszprém, május 31. A veszprémmegyei központi választmány jun. 13-ára, az általános választások határ­idejének első napjaiba tűzte ki a választást megyénkre nézve. Sokakat meglep az a sietség, hogy mi­dőn úgyszólván a pártok alig szervezvék s pedig úgy jobbról, mint balról, mégis a leg­rövidebb terminus tűzetett ki. Mi a magunk s a választó közönség ér­dekében ezt az intézkedést csak helyeselni tudjuk. S egyik párt részéről sem helytele­níthető az. Mert a pártszervezkedések ará­nyai mind a 7 megyei kerületben (Pápát sem véve ki, bár ott az ellenzék jelöltje még meg sem neveztetett), teljesen egyfor­mák; — amennyit megtett a kormánypárt, annyit tett az ellenzék is; a sance-ok egyen­lők s a választóktól függ, hogy ezután mily erőt fejt ki jelöltje mellett. Alábbi czikkünkben jelezzük a pártállá­sokat, tárgyilagos keretben. A kormánypárt jelölteket állított 5 kerületben; a független­ségi párt 6 kerületben bir jelöltekkel; mig a 7-ik kerületben (Zircz) csakis a két ellen­zéki árnyalat, a függetlenségi s a mérsékelt mérkőznek meg egymással. Minden kerületben lázas tevékenységet fejtnek ki az ellentétes pártok s a megyei lakosság két egymással vívó ellenséges tá­borhoz hasonlít. A győzelem bízvást azé lesz, ki a választás utolsó napjain fogja a legtöbb erőt kifejteni. A megyei tisztikar más választások al­kalmával sok panaszra adott okot. Nem óvta meg a kellő s tekintélyéhez szükséges ob­jektivitását s teljes erővel korteskedett a kormánypárt mellett; részt vett a jelöltek körmeneteiben, sőt itt-ott beszédeket is tar­tottak a néphez s hivatalos befolyásukat is latba vetették a jelölt mellett. Ma — hála lelkiismeretes tapintatuk­nak! — nincs úgy! Belátták, hogy a megye bizalmával visszaélniök nemcsak nem illő, de bűn is, melyet még ellenükben is meg- torlólag üldöz a törvény s belátták, hogy ha ők kívánják a választókkal tiszteletben tar­tatni a törvényt, hát nekik is jó példával kell előljárniok s ők is kell, hogy tisztelet­ben tartsák azt. És helyesen van igy. A nép amúgy is izgatott; egy-egy álhir elegendő, hogy lángra lobbantsa az izgatott kedélyeket s minél inkább közelebb van hozzánk a választás, a pártok forrongása annál lázasabb, szenvedé­lyesebb. Az ellenzéki pái’t mindent elkövet, hogy a nép mozgalma a törvény keretén belül maradjon; tisztelettel viseltetik az ellenséges jelöltek irányában s azok személyét ez a jó­indulatuk jobban őrzi, mint a zsaudárok szuronyai. De midőn igy viselkedik az ellen­zék, hasonló loyalisságot vár el a kormány­párt részéről is s hinni akarjuk, hogy ebben a várakozásában nem is fog csalódni. Ezt kívánja a megye békéje, tisztessége iránt való mindnyájunk közös érdeke s kí­vánja maga a két elv is, melynek diadalra jutásáért im két táborba szállt a választó közönség. Adja Isten, hogy a választás utáni na­pon ne legyen egyik résznek sem gyülölségre, megvetésre oka! Adja Isten, hogy ellenzék és kormány­párt őszinte békejobbot foghasson egymással a választás utáni nagy napon! Választási mozgalmak megyénkben. Veszprém, május 31. A veszprémi választókerületben a kormány­párt részéről Kisovits József apátkanonok, — a függetlenségi párt részéről Hegedűs Károly, Som- lyóvásárhely volt orsz. képviselője állanak egymással szemben. Kisovits az utóbbi héten sajátságos viselke­dést tanusitott. Múlt pénteken egy 50 tagú iparos­küldöttség felszólitotta a jelöltség elfogadására s Kisovits úgy ez alkalommal, mint vasárnap, midőn ezt a küldöttséget bucsulakomára fogadta házánál, becsületszavát adta a küldöttségnek, hogy ezúttal nem lép föl s midőn az iparosok őt ez eset­ben Ráth Károly jelöltségének támogatására fel­hívnák, Kisovits ezt is megígérte. Kedden reggel az iparosok küldöttei Benkővel s Szilágyi Mihálylyal élükön Budapestre utaztak s felkérték Ráthot a mérsékelt ellenzéki jelöltség elfo­gadására. Ráth elfogadta a jelöltséget s táviratilag kérte Kisovitstól a megígért támogatást. Épen akkor, mikor ez a távirat megérkezett, járt Kisovitsnál egy 20 tagú kormánypárti küldöttség s Kisovits ezektől elfogadta a kormánypárti jelöltséget, mit rövid táv­iratban közölt is Ráth-tal. Egyúttal Balogh Károly utján levélben értesité elhatározásáról a helyi ipa­rosságot s a szörnyű levélben a többi közt a követ­kezőket Írja: „Sajnálkozzanak rajtam; Ítéljenek el — csak meg ne vessenek! En ismét áldozat vagyok.“ Legyen e levélből egyelőre elég. Ráthnak s az ipa­rosságnak ily csúf kijátszatása iszonyú elkeseredést szült városszerte s Kisovits abbeli védekezése, hogy Benkő felszólítását lehetetlen volt komolyan vennie, nem segit az ő baján. ügy halljuk, hogy Ráth ily viszonyok mellett a jelöltségtől visszalépett. Hegedűs Károlyt, kit az országos függetlenségi párt központi végrehajtó bizottsága is ajánlt s tá­mogatni fog, pár nap múlva tartja meg programm­beszédét s körútját a kerületben, miről a választó közönség falragaszok utján fog értesittetni. Eötvös Károly Nagyváradon lépvén föl Tisza Kálmán ellen, a neki felajánlt veszprémi jelöltség az ő indokolt ajánlatára ajánltatott föl Hegedűs Károly urnák, kit e kerületi kőrútjában a központ részéről Mocsáry, Helfy Ignácz s Prónay Gábor fognak kisérni. A zirczi kerület értekezlete múlt vasárnap volt Cseszneken s ezen szerkesztőnk is részt vett. Megjelent 23 község küldöttsége: André Gyula elnök tartalmas, lelkesült beszédben fejti ki a függetlenségi párt álláspontját s a kerület eddigi megállapodásait, melyek a függetlenségi jelölt felállítása mellett szól­nak. Utánna közvetlenül H u n k á r Mihály szólt s a mérsékelt zászló mellett küzdött. Ezután Szűcs István csetényi lelkész tartott hatalmas, erőteljes beszédet a 48-as eszmék mellett, majd a hántai lel­kész s végül Szabó József dudari ref. lelkész szólt roppant lelkesedés mellett, ajánlva a függetlenségi párt jelöltjéül Ányos Tivadart, Ányos magvas, higgadt beszéddel köszönte meg a jelöltséget s el­fogadta. Hunkár ajánlatára erre leszavaztattak a 23 község küldöttségei, hogy kitudják, nem-e a mérsé­kelt ellenzék van többségben. Az eredmény az volt, hogy mind a 23 község Ányos függetlenségi mellett nyilatkozott. Ányos holnaphoz egy hétre tartja meg körútját a kerületben. Az értekezlet Hunkár Sán­dor eddigi képviselőnk, Peleskei birtokos indítványára, jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az enyingi kerületben holnap lesz az érte­kezlet, melyen ifj. Matkovich Tivadar fog kijelöltetni a függetlenségi párt részéről. Pártja igen nagy s diadala több mint valószínű. Ellenjelöltje Magyar János kormánypárti. Hirlett, hogy Csapó Kálmán mérsékelt is fellép, de ez a hir még nem nyert megerősítést. A nagyvázsonyi kerületben Szent-Gáll község kormánypárti emberei fejtik ki a legnagyobb akcziót jelöltjük mellett. Folyton kirándulásokat tesznek a többi községekbe s azon a vidéken nagy erőre is tettek szert. Győrffy pártjának központja Vámos, Szabadi s a párt itt Horváth buzgó elnök vezetése mellett mindent elkövet jelöltje érdekében. TARCZA. Este. A toronyból... bim-bam, bim-bam, Szól a harangszó ájtatosan... Aki megérti ezt a zsolozsmát, A szive úgy ver, bánatosan — •— Nyugalom édes a nyugodt szívvel Tisztes, erős napi munka után; Szól a harangszó ...bim-bam,bim-bam, ... Sok nem is hallja talán! Kompolthy Tivadar. Pünkösd napja. Lélekemelő a lelkesülés apotheozise és szükség, hogy manapság is lelkesülés hassa át az emberiséget előrehaladásában az elhárithatatlanoknak látszó aka­dályok leküzdésére. A kereszténység, mely nagy harczát kiállotta, meglazul lelkesülés nélkül. És a társadalom elvadul és visszaesik kereszténység nélkül. — A megrontott társadalomban az egyén cselekedeteinek egyedüli oka önérdeke és önakarata, gazságát és rafinériáját csakis a külső kényszernek kész alárendelni. A be­csületes lélek megtörik az élet felén és öngyilkos­ságba menekül. Azontúl gyülölség nemes verseny helyett, melyben csak győző, de legyőzött nem lehet, háborút csinál, a család az erkölcsiség összetartó kapcsa nélkül fölbomlik s a nép tömege keresztényies erkölcsök hijján hatóságai és a rend ellen fordul, melyet csak szuronyok tarthatnak fenn. Nagy a kevélység istene, de még nagyobb az alázatosság istene. Nagy a hatalom istene, de még nagyobb a szeretet istene. Nagy a boszuállás istene, de még nagyobb a mindent megbocsátó könyörüle- tesség istene. Nagy a sinai isten, de még nagyobb a Calva­ria hegyi isten. Keresztre feszitik, megsebzik, szom­jaztatok s még is igy szól: „Atyám, bocsáss meg üldözőimnek, bocsáss meg hóhéraimnak, bocsás meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.“ A ke­resztény vallás az alázatosság, szeretet és a megbo­csátó könyörület vallása. A krisztusi hit alapelve: tiszta lelkiismeret, becsületes kereset és felabaráti szeretet. Nyiljékmeg a gazember lelkiisme­rete, ki a néptömeg szeme előtt fölbó- relve arczátlanul embertársai jó lelki­ismeretének megrontására tör és elha­tározásának legyen az erkölcsiség ru­gója s akaratát fékezze meg a kereszté­nyies becsületesség érzete. Legyen meg az emberek között az alázatosság, munka, becsület és a szeretet. Legyen a munkás hősként tisztelve, a nyo­mor könyei felszántva, embertársunk emberi méltó­sága megbecsülve. Legyen tökélyesb alapon társa­dalmi s állami szervezet, melyre szerzé azt a ke­resztény társadalom megifjult szelleme. Lelkesüljünk egy párszervezetünkért iránt is. A vallás külső rendje tartja össze az emberiséget. A gyermek nevet s pártfogókat a keresztségben és keresztszülőkben kap. A gyermeket megtanítjuk imád­kozni. A hit adja meg a szegénynek drága kincsét, hogy megtanuljon tűrni és remélni. Házasságunkra esküt teszünk hitünk szerint. A vallás tart vissza sok embert a gonosztól s a ki hozzá fordul, ez ad neki vigaszt. Végre pap kisér ki bennünket a teme­tőbe s emlékfa jelzi a hantot, mely nekem legked­vesebb mindazok fölött, mik a kerek világon létez­nek, — mely alatt van az elődeim sírja. Keresztényies elven épült föl a család, a csa­ládon a keresztény vallás. Férfinak nővel való foly­tonos viszonya, vagy több nővel való viszonya még nem család, a család csakis azon erkölcsi alapon lé­tesül, melyre azt a keresztény vallás helyzete tartja fenn. Viszont meg a család az, mely a keresztény vallást megvódelmezi, ugyanis keresztényies elvek, tiszta erkölcsökben felnőtt tagjainak lelkületén erős­ből meg a keresztény társadalom fundamentuma. És családi körben enged a gyermek szive legjobban a benyomásoknak, családi körben szívjuk be lelkünk legszentebb érzelmeit, melyek életünk folytonos kí­sérői lesznek. Azután meg családi körben a nő űzi el mosolyával a férfi gondot az ember homlokáról, családi körben közölhetjük bánatunkat legjobban öveinkkel, családi körben lehetünk egyedül boldogok, mert boldogságot a szívnek csak a részvét melege ad. Szeressük tehát ssaládunkat, legyen az az erköl­csiség termékeny talajává. Előttünk lebeg hazánk képe, milyen volt azelőtt. A Kárpátoktól az Adriág, a Feketetengertől a Vörösoroszországig mienk volt minden, föld és nép. Nagy hatalom volt Európában, hires, gazdag és győzhetlen. Szabadságban nem volt párja, csak Anglia. Királya volt korának legigazságosabb feje­delme s legnagyobb hadvezére, a ki Szófiáig űzte a törököt s elfoglalta Bécset s midőn meghalt, az a közmondás maradt főn róla: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság.“ Hadvezére volt a világ legnagyobb hőse, a ki megmentette a keresztény világot az Iz- lamtól, meghódította Boszniát, Herczegovinát, Szer­biát, Romániát, Moldvát és a törökön fényes győ­zelmet vett harminczháromszor. Mily nagy emlékei ezek a ősi dicsőségnek ! Később, hogy önzetlenül megmentettük nyuga­tot az izlamtól, az vette el szabadságunkat, midőn belefáradtunk hálátlanságból. Hősök, hazafiak, vértanuk nagy és fényes szel- lemárnyai tekintenek le ránk háromszázados szabad- ságharczunkból Bocskaytól le egész gr. Bathiányi Lajos és Kossuth Lajosig. — Melegedjék fel emlékeiken hazafiságunk s égjünk a vágytól a régi dicsőségre visszaemelni az országot. — Borostyán a hazafi homlokára s átok a szent ügy Judássára. A kormány bölcsen kormányozzon, a nép helyes or- szággyülést válasszon, hazafiságból válasszon, hogy az országgyűlés hazafiságának kifolyása legyen, hogy jó törvényeket hozzon. A népet ne rontsák meg a lelketlen vórszipolyok raffineriái, de szellemileg, va- gyonilag éljen, gyarapodjon, virágozzon. Egyenetlenség helyett közértelem, hazafiság tegye az országot bent virágzóvá, kívül hatalmassá. Szóval mindenféle te­kintetben legyen olyan nagy és dicső, mint régen volt. Lelkesüljünk hazánk iránt! Pünkösd napjával most már 1884-ik esztendő­ben 1850-ikszer ünnepli meg a keresztényvilág a lelkesedés emléknapját. De ennek a megünneplésnek csak úgy lesz meg a kellő haszna, ha mi magunk is fellelkesülünk a lelkesülés apotheozisén, hogy a társadalomnak, egyházunknak, családunknak és ha­zánknak használjunk. Vörösmarty Izidor. Valamit a — békáról. (Zóologiai essay.) (Vége.) Brekeke, brekeke! Koax tuu. Mindenik „énekes“ azon naiv nézettel bir, hogy a főczél az „önmulatás“ volna, és a kinek a „dal­lam“ összhangzónak tűnnék fel, lehet oly kegyes fülét bedugni. Ezután ritka kitartással brekegnek a közreműködők az egész éjjelen keresztül, majd hal­kan piano, vagy dolce, a vágyakozó szerelem leg­gyöngébb édes hangján, majd fortissimo, maestoso és szenvedélyesen mint púzónok dörgése az ítélet napján. Csak virradtával némulnak el egymásután a „művószetenthusiasták“ s csak néha hallik egy áb­rándosán kérdező Brekeke, melyre egy-egy komor „quarr“ érkezik válaszul. „Viel Feind, viel Ehr’“ vagy megfordítva: „Viel Ehr’, viel Feind“ ezen példabeszéd tanulmá­nyunk hősére százféle alkalmazást nyer. A vidra a békapecsenyét legjobban kedveli épen úgy a sasnak több nemes, a hosszúlábú gólya csőre a békák né­pénél körülbelől az, a mi a Görögöknélnél az olló az Atropos kezében, ama Párkáéban, ki életfonalun­kat metszi át; csuka és más ragadozók a mikor csak szerét tehetik, elnyelik a szegény békát és maga az ember sem hiányzik a sok ellenség között. Mert az utóbbi jól tudja, hogy a békaczomb ép oly jól Ízlik, mint a kirántott csibehus és azért őszkor legjobban ezek után sóvárog. — Mondom ezek után, t. i. a béka czombjai és nem az egész állat után, mert nálunk csak az előbbiek consumáltatnak, mig Olasz­országban különösen böjti eledelül az egész béka pur et simple szolgál. De nálunk a béka nemcsak a szakácsnő keze alá, de leginkább Anaton és Physio- log bonczeszközei alá kerül. Hányszor kell szegény­nek valamely megrögzött tudós theoriáját, és lenne ez még oly alaptan és téves életével és szive vérével meglakolni! — Bókák és tengeri nyulak, ezek a modern Hekatombák, melyek a tudomány oltárán áldoztatnak fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom