Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-24 / 21. szám

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .........................................6 írt — kr. Fé l évre.................................................... frt — kr. Ne gyedévre.............................................. frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MERJELEK MINDEK SZOMBATOK. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. lEíird-etéseüs és 2<T-yiltteiek a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. IKézira/tols -vissza, nem ac3.atn.als. Fölhívás Veszprém vármegye összes lakosaihoz ! A küszöbön álló általános képviselő-válasz­tások módot és alkalmat nyújtanak arra, hogy a választó polgárok politikai meggyőződésüknek nyíltan, a választás székhelyén kifejezést adjanak. Alkotmányos államban a választási jog a polgári jogok legszebbike! — De éppen azért, mert ezen jog a polgári jogok legszebbike, — mert ekkor nyűik alkalma minden egyes választó polgárnak befolyását az állam ügyeinek vezeté­sére érvényesíteni, kell — feltétlenül kell, hogy az minden idegen befolyástól menten, tisztán a választásra jogosult meggyőződése szerint gyakoroltassék! Ezt várja a haza minden polgárától! Ezt várom én Veszprém megye művelt lakosságától! Fölhívom, fölkérem tehát Veszprém megye Összes lakosságát, hogy a választások alatt, a mi­diin nem személyek küzdelme, hanem elvek harca folyik — midőn mindnyájan a Haza javáért dolgoznak, különbség csak az eljárás módjára nézve állhat fönt, tartózkodjék mindenki minden visszaéléstől, a választás eredményének meghami­sítására czélzó és a magyar büntető törv. könyv Vili. fejezetébe ütköző bűnös cselekménytől. — Ezt várom annál inkább, mert ismerve kötelessé- gevntét; gondot fogok fordítani arra, hogy minden kísérletet, a melyek a választók megveszte­getésére, megfélemlítésére s így a választás meghamisítására tétetnének, törvényes eljárás mellett személyválogatás nélkül megtoroltatni fogok. Veszprémben, 1884. évi május hó 21-én. Véqheln Dezső, alispán. A választások előtt. Veszprém, május 23. Az országgyűlés bezártával a megye mind a hét választó-kerületében egyszerre megindultak a választási mozgalmak. Értekezletek tartatnak; kijelölő küldött­ségek, bizottságok jönnek-mennek; e jelöltek programmbeszédeiket mondják el; zászlós, lobogós kocsisorok kisérik őket községről községre, s maga a nép is, mely eddig, mondhatni közönynyel nézte a pártok vezér­emberei lázas tevékenységét, maga a nép is izgatott, s forr a pártélet forrongó áradatá­val együtt. Ezek az izgalomteljes válságos napok, a mily nagy horderejűek az ország jövendő sorsát illetőleg, oly jelentőségteljesek magára a választóközönségre is. lm maga a kormány figyelmezteti a törvényhatóságok utján a választóközönséget, hogy tartózkodjék min­den legkisebb kihágástól; figyelmezteti a jelölteket, hogy az etetest-itatást börtönnel sajtja a törvény, s figyelmezteti a közigaz­gatási s illetve községi hivatalos közegeket, hogy a hivatalos pressió, rábeszélés vagy fenyegetés hivatalvesztést s fogságot von fejükre. Lesz-e foganatja a felső helyről jött figyelmeztetésnek, nem tudjuk. A nép, ha magán a népen állana, bizonyára megszív­lelné a figyelmeztetést, s ellenállna úgy az etetés-itatás csábjának, mint a rábeszélés és fenyegetés kortesfogásainak, de hát itt is úgy van, mint más közügyeink körül, hogy nedvteljes giliszta! Csak a felfogás külömbsége dönt épen ez ügyben. „Ez volna aztán csak a nyelv az én gusztusom szerint“ kiált fel talán némely szegény diákocska, kinek a syntaxis szabályaihoz már átkozott (?) latin és görög sokszor álmatlan órákat szerez a szerény tanulószobában, de édesen elaltató órákat az audi­tóriumban. Es holmi sokat gyötrött gouvernante, kinek öufejü, makacs tanulója a kedves mainácskaval minden fáradság daczára sem akar francziául con- versálni, parlirozni, mulatozni és — raisonnirozni, csak helyeslőleg osztandja e Syntaxista alapos nézetét. Életemben magam is inkább heverésztem, va­lamely sötétre festett tónak partján, odvas fűzfák és sürü bokrok árnyékában örömestebb ügyeltem az ingadozó nád morajára, ama elátkozott királyfihoz hasonlólag szívesebben tanulmányoztam a brekegő posványlakók s hasonló népek nyelvét, mint a gra- matikáimban előforduló „kivételeket.“ Nemes hála- datosság érzetétől ösztönöztetve tehát, azon örömért, melyet az említett énekesek néha — bizonyára nem mindig — szereztek nékem, akarok valami keveset életökből és munkálkodásukból elbeszélni; nem tudom ugyan nagy szolgálatot teszek-e ezzel nékik, azonban 10 ember között 9 nem haragszik meg azért, ha róluk egypár szegényes adat iratik és — ami fődolog — plane ki is nyomattatik valamely kedvelt lapban. — A részlet ugyan nem illik az egészre és volt érdemdús tanárom a logikából bizo­nyosan „alig kielégíthetetlen“ kalkulust adna, ha a fennebbi (emberi) tulajdonságot a békákra akarnám alkalmazni; mindazonáltal bátorságot veszek ma­gamnak ezt megtenni, azon édes öntudattal eltelve, hogy állításom legközelebbi alkalommal valamely élestollu béka által megczáfoltatik. Ha egy, számos posványcserjével berekesztett vizgödörböz közeledünk, rendesen már kevés lé­pésnyi távolságban, kellemetlen érzés futja át tag­jainkat, melyet leginkább „ijedség“ -nek szeretnék elnevezni, ha ezen szót ama „borzasztó“ érzemény felette „nyomorult“ okát tekintve méltóságunkkal megegyezőnek tekinthetnem. A csöndes víztükrén ugyanis „valami“ gyorsan egymásra következő po­tyogások közt merült fel. Kíváncsian szemléljük a tárgyat és ime észlelhetjük, mint búvik a mélységbe a hatalmas bóka, mint terjeszti széjjel hátsó lábait „fejétől büdösödik a hal“, s ha a nép azt látja, hogy az ő vezéreik, elöljáróik, jegyzőjük sem veszi semmibe a választási visszaélésekről szóló büntető törvényt, hát bizony a törvény-tudatlan nép is a szerint cselekszik s eszik-iszik, hagyja magát lelki- ismeretlen elöljárói, kortesei által rábeszélni, megfélemlíteni, s szavaz oda, hol „többet ad nak.“ Szomorú dolog ez nagyon, s kifolyása annak, hogy a néptől a nyomorúság folytán járó megalázkodás révén kihalt a becsületes önérzet, a lelkiismeretesség s az egyéni ha­zafias ambitió. A kiket három éven át csak jó messzii’ől volt szerencsés köszönthetni, azok a derék, nagy jó urak, most egyszerre olyan fáin, parasztikus demokraták lesznek, hogy még maguk süvegelik meg az „ő rongy paraszt nép“-ükét, a hogy nevezni szokják a népet. Sőt poharat koczintanak és paro- láznak vele, hogy az ember azt hinné, biz fenékig tejfel ez a nagyúri bögre. Pedig va­lójában úgy van, hogy a tejfelt azok a jó urak kanalazzák le a szegény parasztnép szavazata képiben, s a választások után a népé marad — a savó. Aztán három évig nem törődik velük megint az ördög se, legfellebb az adóvégre­hajtó. Süvegelik megint a hajdani választási úri czimborákat nagy alázatosan, mint a német mondja: Still sein — und weiter die­nen ! Csitt, hallgass! és szolgálj tovább! Ha az elöljárók s a nép betartanák a választási törvényt, akkor nem volna szük­ség „választási költségre“, s a szavazáskor a katonaságra. Hanem hát nálunk erőszak­kal csinálják a politikát, s Írott malasztnak a törvényt. Alkalmaznák azt egyformán minden megszegőjére — akkor nem hami- sittatnék meg a nép lelkiismerete, s nem rendülne meg minduntalan alapjában az al­kotmány, a mondvacsinált pressió — de- pressiója folytán. Hát a kormánynak a választási büntető­törvénykönyvre vonatkozó figyelmeztetését különösen ajánljuk a megyei közigazgatási tisztviselők, a községi elöljárók s az etető­itató követjelöltek tisztességes megszivlelé- sére. A népet ne tessék félteni. Az megmaradna örömest becsületesnek. Csak ne tanitsák törvényszegésre s ne kergessék bele erőszakkal — a gazember­ségbe ! Budapest, május 23. A belügyminiszter következő körrendeletét in­tézte a törvényhatóságokhoz: „A közrend és béke megőrzése, a személy- és vagyonbiztonság fenntartása mindenkoron a törvény­hatóságnak, önkormányzati hatóságából kifolyó, egyik kiváló jogát és kötelességét képezvén, részemről kü­lönös súlyt fektetek arra, hogy a törvényhatóság a küszöbön álló képviselőválasztási mozgalmak alatt és a választások idején e jogát teljes mérvben érvé­nyesítse és abból folyó kötelességét pontosan telje­sítse. Nem szükség a törvényhatóságot figyelmeztet­nem, hogy bármely visszaélés vagy bűntény, azért, mert az a választási jog — a közjogok legszebbiké- nek — gyakorlata közben követtetett el, nem eshe- tik enyhébb beszámitás alá. Fölhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy önkormányzati hatáskörében tegyen meg minden szükséges intézkedést a végből, hogy a képviselőválasztási mozgalmak alatt és a vá­lasztás idején törvénybe ütköző és államellenes iz­gatások, törvénytelen cselekmények, rendellenességek és zavarok elő ne forduljanak és ha mégis előfor­dulnának, azok a törvény értelmében rögtön meg­szüntessenek és szigorúan megtoroltassanak. Külö­nösen pedig szükségesnek tartom, hogy a törvény- hatóság az 1874. XXXIII. t. ez. 96—161. §-aiban, valamint a magyar büntetőtörvénykönyv (1878. V. t. . ez.) nyolezadik fejezetében ide vonatkozó iutézkedé- I sekre a lakosságot, egy e czélból külön közzéteendő I hirdetmény úján figyelmeztesse, s egyúttal alárendelt tisztviselőit oda utasítsa, mikép szigruan őrködjenek a felett, hogy a törvény rendelkezéseinek minden irányban érvény szereztessék.* — A választási visszaélésekről szóló intézke­dései az 1874. évi XXXIII. törvénynek, melyre a belügyminister a törvényhatóságokhoz küldött s ál- tálunk tegnap közlött körrendeletében hivatkozik, következőleg hangzanak: 96. §. A ki a választónak, vagy családja vala­mely tagjának azon czélból, hogy bizonyos jelöltre . szavazzon, vagy ne szavazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, vagy mert valamely jelöltre szavazott . vagy nem szavazott, pénzt, pénzértéket vagy más előnyt ad, vagy igór, vagy azt valamely előny elvo­násával fenyegeti, a választói jognak 3 évre felfüg- ,' gesztésével s 1000 írtig terjedhető birsággal, vagy . 6 hónapig terjedhető fogsággal büntetendő. Ugyan­azon büntetés alá esik azon választó is, ki a neki, vagy tudtával családja tagjának a jelen §-ban meg- . jelölt czélból adott pénzt, pénzértéket vagy más előnyt fogadtat.- 97. §. Az előző (96.) §-ban kitűzött büntetéssel j sújtandó az is, a ki az azon §-ban említett okból etet és itat, valamint az is, ki ezen etetést és itatást i elfogadja. j 98. §. A ki nyilvánosan, szóval, vagy irat ter­3 jesztése által a tulajdon sérthetlensége, valamely l nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen törvény- j: télén fellépésre izgat, úgy szintén, a ki törvények vagy a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázit, választói jogának három évre felfüggesztésével és 1500 írtig vagy egy évig terjedhető fogsággal büntetendő. , * TÁRCZA. Múzsámhoz. Jer, jer leánykám, ifjú múzsa Ölelj meg, csókold homlokom . . . Ringass el újra lágy öledben, Dalolj, mesélj ■— mint egykoron —----­So ha nem szűnő boldogságról, Örök üdvről beszélj nekem, Amely után, mint alvajáró Annyit bolyongtam át az életen. . . . Igaz . . . elfáradott a lelkem A hosszú vándorútokon ! De a szivem erős, te láttad, Rogy szarnyal át a bűn, bajon 1 , . , A végzet setét viharában Mint villám sokszor lecsapott. . . A borús ég dörr ént titánná S aztán napfényre változott. . . . Jer, jer leánykám, ifjú múzsa Hűvös beszéddel ajkadon . . Mesélj az örök boldogságról Mesélj, mesélj — én hallgatom! Vigy el magaddal túl a felhőn. Repüljünk át a csillagseregen — Ahol valóra vád az álom S örök az üdv, a szerelem. . . . _______Kompolthy Tivadar. Va lamit — a békáról. (Zóoligiai essay.) Brekeke, brekeke ! Koax tuu. Kedves olvasóm, soká ne töprenkedjél rajta vájjon mily zengzetes nyelv sajátját képezheti i fenti motto. Ép oly kevéssé van spanyol mint sau- skrittörök, vagy chinai, japán hottentot modorbar készítve röviden kimondva, egy a békák nyelvéből írott dal, mely mindazon nemes gondolatokkal ét eseményekkel teljes, melyek csak a béka agyábai és szivében szülemlhetnek s ez isteni teremtménj fejében és keblében foglalhatnak. — A fenntidézet szavak magyarul ép úgy jelenthetik ezt, hogi „Egyetlen béka kedvesem, én önt imádom!“ - mmt azt, hogy „Ej be pompás falat is volt i s miképen hajtja őket ismét egybe. — Csak türelem ! a derék ifjúnak nem méltóztatik sokáig a fenéken mulatni, — lám! ismét itt van, lassan és meggon­doltan úszik a felszínre, óvatossággal nyújtja ki fejét a viz alól, okosan pillant jobbra-balra s ezután erőteljes lökésekkel evez valamely kődarab felé, megmássza ezt és egész nagyságában, pompájában és méltóságában guggol ezen magaslaton. Felette tiszteletgerjesztő külsővel is bir. Teste tömött, pöffedt s ami a posvány, vagy a tónak egyéb lakóinál neki respektust szerez, nyaka széles; nagy és kerekded feje eléggé „marezona“ kinézésű, hátha még száját nyitja fel —hu! az ember agyában iga­zán valamely tátongó örvény eszméje merül fel s a szende gőte kisasszonyok s egyik-másik nagysámék a szépnem legbájosabb gracziájával egymásután elájulni méltóztatnak. Ha a tavasz megérkeztével a tónak vastag jégkérge olvadozni kezd és a napsugarak a viz fe­nekéig hatnak melegitőleg, akkor a béka is felébred hosszú téli álmából és még félszenderben kezdi meg- soványodott tagjait nyugtatni. Rosszkedvüleg hagyja el buvhelyét, de a mint a lanyha szellőtől érintetik, sejteni kezdi, hogy a zord tél már ajánlotta magát s örömében azonnal egy-két nagy ugrást tesz, mely felett maga sem kevéssé van meglepetve. Most vadászatra indul s jaj azon szegény lénynek, mely útjába esik. A rovarok, patkányok, és csigák minden fajával, tölti meg éhes gyomrát, veszélyben forog a tüzgyik, szalamandra és egész családja, sőt a gyenge kis ruczák lábait is megra­gadja e merész állat s leviszi őket lábastul, cső­röstül, toliastul Plútó vagyis Neptun országába. — Ha végre gyomra kívánságának eleget tett, ábrán­dozva merül el valamely széles lapon vagy a part­szélen s unalomból nyelvével a szemtelen legyek után kapkod, — melyek ő méltóságát háborgatni merészük. A béka egyszermind a zeneestélyek baráta s a művészies irány meleg pártolója. Egy szép májusi est megérkeztével a himbékák nagy része csöndes megállapodás után összegyülekeznek a partszélen és ekkor valamely „primadonna“ (masculin generis) ép oly zengzetes, mint „értelmes“ Brekeke ouver- turrel nyitja meg a hangversenyt. (Vége következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom