Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-04-12 / 15. szám
Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 15. szám. Szombat, április 12. MEGYEI S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..............................................6 frt — kr. Fél évre..............................................3 frt — kr. Negyed évre ........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. mmM&m mtmmm sxewukT^H. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-ntcza 105. sz., hova alap szellemi részét illető közlemények küldendők. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. A főitámadás ünnepén. Veszprém, ápril 12. Ünnepi imára zúgnak, hívnak a harangok. Ércznyelveik szerte az egész keresztény világon át hirdetik, hogy az üldözött, meggyilkolt Istenember sírjának závára pattant. . . s feltámadt ! A keresztény vallásnak nincs magasztosabb, ihlet- tebb szentebb ünnepe ennél. Jelképezi, kifejezi ez a szeretet s az örökigazságok vallásának ama sarkalatos alaphitét, hogy a jó diadalmaskodik a rósz felett, a világ Istentől megváltatott s a lélek. . . halhatatlan. Valóban nagy örömünnepet ül az egész keresztény világ. A megváltó, ki a népek millióinak a vakhit, a hódítók zsarnoki hatalmával szemben lángoló lelke ihlettségével fennen hirdető a felvilágosodás, az erkölcs, az igazság, szabadság s a népjog elóvülhetlen szentséges tanát :— — s a ki meghalt, hogy szive vérével győzze be szabaditó eszméinek halhatatlanságát; ki meghalt, hogy az isteni Igazságosság örökké éljen... új életre kelt s mint örökigaz eszméi : égbe szállt, föltámadott. Ezért méltán a remény, a vigasz magasztos ünnepe a feltámadás ! A reményé, hogy a halál után is van egy élet, a lélek szünetlen élete s a vigaszé, hogy az igazon, a jón nem vehet erőt a halál sem., mert az kezdet nélkül öröktől fogva raló s vóghetet- len, mint terem tője — az Isten ! Immár a boldog ünnep óta 1850 évnél többet jegyez a világtörténelem. De a századok, az ezred- törtőnetek minden lapja mind fényesebbé, mind világosabbá teszi az Istenember megváltó eszméit s mind közelebb viszi a diadalra. A feltámadás első ünnepe után 800 évvel vette kezdetét a magyar nemzet történelme s e nemzet őrök büszkesége marad, hogy már első királya, szt. István a Megváltó tanát fogadta el. Azóta ezer év zajlott le a múltba ; küzdelemteljes válságos ezredév, mely a megpróbáltatások lánczolata volt mindezideig. De véle volta nemzettel TÁ8CU. Elmerengve. Az emlékezetnek fáklyáját meg gyújtom, Ábrándozó lelkem elmereng a múlton S mint vihartól űzött — hullám hányta sajka: Édes vágygyal köt ki a rég ism ért partra, Melynek üde keblén dús tavasz pompázik S puha kerevettel kínál a zöld pázsit. Édes itt pihenni .. . egy bűbájos álom Végig vonja leplét, szendergő pillámon. S mint himes pillangók újra megjelennek Pásztor órái a — boldog szerelemnek . . , Körül lengve, szállva, sugva-búgva halkan: S hő csókba fürösztve — csókra szomjas ajkam. * Es elém ragyog, az üdvösségnek útja — v Kedvesemnek karján végig játszva, futva . . . Úgy kábít e mámor ! egyre jobban-jóbban — Szegény bohó szivem akkorákat dobban : Dobban dobban — dobban — majd ijedve ébred Omladékain a — szett zúzott reménynek. Soos Lajos. Hullámzó Balaton tetején. — Egy délután a viharban. — Mindig vágyódtam oda ki, a hullámos magyar tengerre, mindig szerettem volna hosszabb viziutakat megtenni, onnét a viz közepéről nézni meg azokat a bűbájos parti vidékeket. Elképzeltem magamban azt az élvezetet, amit ott a locsogó, susogó hullámok tetején szerezhetnek meg maguknak azok a boldog halandók, akik kora tavasztól késő őszig sandolinokkal s más egyébb ilynemű jármüvekkel szabdalhatják kényük-kedvükre a habokat. Vasárnap délután volt. A gyönyörű, tavaszias időjárás kicsalta a balatona hit, a vallásosság, az erkölcs ereje s megállt rendületlen a főidet rázkódtató nagy, véres népmozgalmak közepette is. S bár az idők szomorú jelei vigasztalan végre jósolnak is — ne hagyjon el bennünket a Hit, hogy a Mindenható, ki ezredéven át őrködött áldólag, fen- tartólag e Hon fölött: le nem veendi rólunk jósága teljét ezután sem, s a közelgő nagy veszélyek közepette erővel edzendi meg hazaszeretetünk szent lelkesedését, — a melylyel elleneinkkel majd bizton szembeszállhatunk. Akkor, ha a megpróbáltatás újabb, végzetes perczei eljönnek majd, legyünk süketek a hamis próféták méregédes szavainak, s elnyomva lelkűnkben a pártoskodás viszálymagvát, együttérző lelkesedéssel ragadjuk kezünkbe a kardot, kivívandó ismét e hon, e nemzet jogos, igaz szabadságát. A gyász napjait éli ma nemzetünk, szabadsága letiporva, jogai elteme tvék— de ah, nem örökre. Majd földereng még északkelet felöl abiborvóreshajnal, melynek piros sugára diadalmas hadaink csillogó fegyvereit fogják megaranyozni s a győzelmi riadal hirdetni fogja Kárpátoktól Adriáig, hogy a magyar szabadság százados sirja zárait tőré, új életre kelt — föltámadott. . . . Ah, ne csüggeteg szívvel, de vágyó rajongással várjuk ezt a regget; szabadságunk föltámadása boldog hajnalát ! Kompolthy Tivadar. A veszprómmegyei földadó-emelés az országgyűlésen. Az országgyűlésnek ápril 4-iki ülésén dr. Feny- vessy Ferencz orsz. képviselő beható s hosszabb indokolás után a megyénk egyes járásaiban túlságosan felcsigázott földadóra vonatkozólag a következő interpellate nyújtotta be: Interpelláczió a pénzügyminiszter úrhoz: Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter urnák, vagy szándékozik-e tudomást szerezni arról, hogy daczára annak, hogy Veszprémmegyében és külöfüredi fürdő park fáinak zöld rügyeit, a szomorú fűzfának levelei már majdnem egészen kibújtak, a melegházakból kirakták a viruló, nyilló rózsákat, a kikötőben a vitorlásbaj ók jártak egéez Tihanyig. Kedvünk jött nekünk is csónakázni. Hárman voltunk együtt. Kompolthy Tivadar ur, S. G. ur és én. Elhatároztuk, hogy átrándulunk Almádiba. Beleültünk Kompolthy ur újonnan épült csónakjába i elkezdtünk evezni. Hiába intett bennünket a jó angol hajógyáros Young Richard, hogy ne kisértsük az Istent, vihar lesz, hiszen már is háborog a Balaton ; — mi nem tágítottunk. A „Wanderer“ 8 evezős, gyönyörű állású csónak, a múlt évben pályanyertes lett a balatoni evező versenynél, erre ültünk mi hárman. A szerepet úgy osztottuk fel, hogy Kompolthy ur lészen az első evezős és hajóparancsnok, S. ur a kormányos; én pedig a másod- evező kezelése mellett képviselem az összes hajó tisztikart és legénységét. Megjegyzendőnek vélem, hogy közülünk Kompolthy T. ur bár három világrészt összejárt, a Balatonon még nagyobb vizi utat sohsem tett, nekem és S. urnák pedig még olyannyira homályos képzeteink voltak a csónakázásról, hogy a hajóba ülve, azt kell-e kérdeznünk, hogy melyik a vége az evezőnek ? Ily kitűnő készültség mellett neki vágtattunk a kis tengernek s a parton álló hozzánktartozóinknak isten hozzádot intve, kezdtünk eltűnni x láthatárból. Az utazás egyideig gyönyörűen folyt, a legszebb a parti tájképek tárultak kiváncsi szemeink elé, evező csapásaink, itt egy csoport kacsát és libát, amott egy gémet vagy gólyá t rebbentettek fel a tó csendes vizéből. A nap gyönyörűen sütött, a téli kabátok lekiván- koztak rólunk, s a tó csendes tükrén, a habok susogása mellett megeredt a kedélyeskedés árja s kezdtünk sajnálkozni azon, hogy csak most vagyunk részesei először e gyönyörű sportnak. Körülbelől a lovasi foknál lehettünk mír, amidőn , 1 egy vészmadár röppent föl előttünk. Komoly tengerénősen a pápai és devecseri vidéken a földadó a mező- gazdasági területet illetőleg e szomszéd megyékhez viszonyítva, eddig is igen magas volt; daczára annak, hogy a Bakony nyugati völgye katlanban feküdvén, s a talajvizek ólvezethetlensóge miatt a gazdálkodás csak nagy befektetés mellett lehetséges s teljesen bizonytalan sikerű ; mégis a nevezett vidéken a föld tiszta jövedelme, a kataszteri hibás munkálatok folytán, melyek ellen az egyéni reklaTn.áczió néni segíthet, annyira felcsigáztatott hogy az uj adó, szemben a pénzügyminiszter urnák 1883. nov. 30-án tartott otszággyülési beszédében tett azon megnyugtató nyilatkozatával, hogy az egyesek által fizetett adónál a különbözet legfelebb 20—30 %-kot tehet, az uj adó a községek legnagyobb részében 100—120, sőt 140%-on is felül van : tisztelettel kérdem a pénzügyminiszter urat, szándékozik-e ezen rendkívüli sérelmet rendkívüli utón orvosolni ? Szándékozik-e e tekintetben, esetleg póttörvény által is, átmeneti intézkedéseket tenni és végül szándékozik-e különösen az adótöbblet fizetésére nézve, melyet az anyagi exisztenczájukban sértett birtokosok már az első részletre nézve is csak drága kölcsön vagy a birtok egy részének eladásával tudnának fedezni, a törvény által is megengedett kamat nélküli halasztást adni addig, mig az igazságtalanul ejtett sérelmek igazságosan orvosoltatnak és az uj adókivetések méltányosan megállapittatnak ? Beszéde folyamában Pápa városáról szólva azon reményt fejezte ki, hogy azon kerület képviselője is közre fog működni, hogy azon vidék az adó kalamitásoktól megmentessék. Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a pénzügyminiszter úrral. Láng Lajos: Bocsánatot kérek, hogy egy pár perczre igénybe kell venem a t. ház becses figyelmét. A t. képviselő ur szives volt egész indokolatlanul személyemre nézve is vonatkozást tenni,miután azon vidék kataszteri munkálatainak ügyében szólalt fel, amelynek én képviselője vagyok és aposztrofált engem, hogy ezen a téren is közre fogok működni. Biztosítom róla, t. képviselő urat, hogy ezt meg fogom tenni. De daczára annak, hogy a választások közel vannak, nem értem teljesen a képviselő ur eljárásának helyességét, annál kevésbbé, mert a t. képviselő urszek veszedelmet szoktak ebből jósolni, mi mit sem adtunk arra az ártatlan madárra, a melynek olyan kedves, szelíd kinézése van. A Sirály madárra nem adtunk semmit, hanem ennek daczára egyszer csak megmozdult kis hajónk alatt a vén Balaton. Hállámok kezdték föl-föl emelni fejüket, akkorák voltak mint egy-egy megt érmét mészároskutya, kezdtem örülni annak a kel lemes himbállásnak, amit ez a kis veszedelem előidézett. Egyszersmind azonban azt is észrevettük, hogy hajónk lassabban halad. Valamelyik közülünk megjegyezte, hogyaczigáuy ilyenkor már beígérte a teplomot meg a derék vastagságú viaszgyertyát az ur istennek. Én azt jegyeztem meg rá, hogy kezdjük mi csak meg az Ígéretet a fagygyu gyertyán s egyúttal rágondoltam erszényem állapotára, kétségeskedve a felett, hogy nem mondtam-e ezzel az Ígérettel is nagyot. Hanem azért az izetlen tréfáért aligha meg nem haragudtak a föld feletti, vagy a viz alatti hatalmasságok, mert mig az ég odafent elborult, addig itt tompa morgás rázta meg az óriási viztestet, s tajtékzó hullámok kezdték felölteni fodros fejüket. Egy-egy hullám odafurakodott a hajó oldala alá azután megbillentette azt, hol ide — hol oda, minekünk az evező lapátokhoz kellett kapaszkodnunk, hogy küzd- hessünk az ellentétes ár ellen. Hanem a jó kedélyünk azért nem hagyott el. Rá fogtuk arra a fodros hullámokra, hogy azok nem is egyebek, mint jókedvű hableányok, akiknek kedve kerekedett feljönni a viz színére tisztelegni nekünk, az ar- gonautáknak. Alig kaczagtuk ki e fölött magunkat, mikor alig száz lépésnyire hozzánk egy óriási házmagasságu hullám keletkezik. Én rögtönösen ráfogom, hogy ez maga lesz a tündér királyné, midőn egyszerre csak zsupsz ! a hullám mellénk ér s úgy nyakon csap bennünket jóféle balatoni hidegvízzel, hogy szemünk, szánk, ruhánk telve, csónakunk közel áll az elsülyedéshez. Hajónk parancsnoka K. ur harsány hangon adja In i , <' j; : Cl vtA tudhatja, hogy mi aprivát véleményem azoninterpelláczió- jának, helyességére vagy helytelenségére nézve. Én tehát eltekintve minden körülménytől, a képviselő ur eljárása feletti Ítéletet a t. ház bölcseségóre bízom. Fenyvessy Ferencz: Én nem azt mondtam, hogy a t. képviselő ur bizonyosan azt az utat fogja követni, a^mit én, hanem azt mondtam, hogy remélem és hiszem, hogy at. képviselő ur is szivén fogja viselni és mindent megtesz, hogy azon vidék az adókalamitásoktól megmeneküljön. Láng Lajos : Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy óu kötelességemet teljesítettem akkor is, midőn még a t. képviselő ur nem volt e háznak tagja és meg fogom tenni kötelességemet ezután is és nem szorultam reá, hogy a t. képviselő ur nékem e tekintetben legkisebb oktatást is adjon. Fenyvessy Ferecz : Pedig rá férne ! Hegedűs Károly a somlyóvásárhelyi választó kerület orsz. képviselője a következő sorokat intézte választó kerülete összes polgáraihoz: Mélyen tisztelt Polgártársaim ! Általános és mély megdöbbentést keltett — eddig is kétségbeejtő adózási viszonyaink közepette, — a hirlapok útján csak nemrég nyilvánosságra került azon szomorú körülmény, hogy a Veszprémmegye pápai és devecseri járásban, — tehát önöknél is tisztelt Polgártársaim — az uj földadó kataszteri munkálatok eredménye a jelenlegi adóalapot 120—150%-kai is meghaladja. E valóban hajmeresztő állapot, — szükségtelen talán modanom — a legközvetlenebbül és legfájdalmasabban talán énreám hatott, mint a ki a jelen országgyűlési ciklus alatt az önök megtisztelő és soha eléggé meg nem hálálható bizalma folytán épen Yeszpremme- gyének egyik érdekelt s legjobban sújtott kerületét voltam, s vagyok még ez idő szerint is szerencsés képviselni. Ugyan azért, a képviselöház f. évi március hó 21- én tartott ülésében — az uj adó kataszter ellen intézhető felszólamlások tárgyában benyújtott törvényjavaslat tárgyalásakor, úgy is mint közvetlenül érdekelt kerületi, de úgy is mint országos képviselő egyaránt kötelességemnek ismertem, — az eredményből láthatólag páratlan lelkiösmeretlenséggel keresztül vitt uj földadó kataszteri munkálatok ellen — különös vonatki a parancsot, hogy mindenki a helyzet komolyságához méltó legyen, senki ne mosolyogjon és helyéből meg ne mocczanjon, ha élete kedves, mert nagy balatoni vihar van keletkezőben. Én épen jelenteni akartam, hogy közvetíteni fogom a parancsot az általam képviselt képzeletben levő legénységnek, midőn egy második hullámhegy közeledik komoly méltósággal felénk s megbillenti hajónk egyik oldalát úgy, hogy a másik a viz színét érte. Kezdtem érezni, hogy ennek már fele sem tréfa. Nem kellett ezután több figyelmeztetés, kezdő evezős létemre csapkodtam nagy taktusra a hullámokat, mig hátam megett egyre szólt a sok jóakaratú intelem : meg ne mozduljon a helyéről, el ne hagyja kapni a hullámtól az evezőket, kormányos a nádhoz közel ne menjen, mert akkor halál fiai vagyunk ! Már ekkor két óráig voltunk a Balatonon. A hosszú fárasztó evezéstől a karom zsibbasztólag fáradni kezdett, pedig tudtam és éreztem, hogy még nagy munka vár ránk. Azután a hullám, a vihar egyre nőtt, sokszor báz- maga8Bágu hullámok tetején, más pillanatban két óriás vízfal között találtuk magunkat s kezdtem kétségeskednii hogy ha itt mind a hárman elveszünk, még az sem lesz aki megírja, aki kinyomtatja párti ezédulánkat. Úgy az őrsi foknál lehettünk már akkor, midőn azt veszem észre, hogy egy fekete tömeg közeledik hajónk felé a hullám árban. Figyelmeztettem rá utazó társaimat. Nem tudtuk elképzelni mi lehet, mig nem a láttávolba érkezve láttuk, hogy emberi hulla. Hanyadt feküdt, tehát férfi volt, a térdei össze voltak húzódva, iszapos, kísérteties arczát néha ki ki emelte a vízből a hullám; a szemei nyitva voltak, s olyan megüvegesedett, borzasztó tekintetet vetettek fel az égre . . . Brrr ! Még most is fázom, ha rágondolok ! . .. Nem jó jelnek vettem ezt, de nem szóltem, elég dolgom volt az evező lapáttal. A jelszó az egyöntetű evező, csapásra meg csak egyre szólt a hátam megett : Oi ho 1 Oi ho I ! * 4 j 4-^1 r
