Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-12 / 15. szám

Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 15. szám. Szombat, április 12. MEGYEI S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..............................................6 frt — kr. Fél évre..............................................3 frt — kr. Negyed évre ........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. mmM&m mtmmm sxewukT^H. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-ntcza 105. sz., hova alap szellemi részét illető közlemények küldendők. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. A főitámadás ünnepén. Veszprém, ápril 12. Ünnepi imára zúgnak, hívnak a harangok. Ércznyelveik szerte az egész keresztény világon át hirdetik, hogy az üldözött, meggyilkolt Istenember sírjának závára pattant. . . s feltámadt ! A keresztény vallásnak nincs magasztosabb, ihlet- tebb szentebb ünnepe ennél. Jelképezi, kifejezi ez a szeretet s az örökigazságok vallásának ama sarkalatos alaphitét, hogy a jó diadalmaskodik a rósz felett, a világ Istentől megváltatott s a lélek. . . halhatatlan. Valóban nagy örömünnepet ül az egész keresz­tény világ. A megváltó, ki a népek millióinak a vakhit, a hódítók zsarnoki hatalmával szemben lángoló lelke ihlettségével fennen hirdető a felvilágosodás, az er­kölcs, az igazság, szabadság s a népjog elóvülhetlen szentséges tanát :— — s a ki meghalt, hogy szive vérével győzze be szabaditó eszméinek halhatatlansá­gát; ki meghalt, hogy az isteni Igazságosság örökké éljen... új életre kelt s mint örökigaz eszméi : égbe szállt, föltámadott. Ezért méltán a remény, a vigasz magasztos ün­nepe a feltámadás ! A reményé, hogy a halál után is van egy élet, a lélek szünetlen élete s a vigaszé, hogy az igazon, a jón nem vehet erőt a halál sem., mert az kezdet nélkül öröktől fogva raló s vóghetet- len, mint terem tője — az Isten ! Immár a boldog ünnep óta 1850 évnél többet jegyez a világtörténelem. De a századok, az ezred- törtőnetek minden lapja mind fényesebbé, mind vilá­gosabbá teszi az Istenember megváltó eszméit s mind közelebb viszi a diadalra. A feltámadás első ünnepe után 800 évvel vette kezdetét a magyar nemzet történelme s e nemzet őrök büszkesége marad, hogy már első királya, szt. István a Megváltó tanát fogadta el. Azóta ezer év zajlott le a múltba ; küzdelem­teljes válságos ezredév, mely a megpróbáltatások lánczolata volt mindezideig. De véle volta nemzettel TÁ8CU. Elmerengve. Az emlékezetnek fáklyáját meg gyújtom, Ábrándozó lelkem elmereng a múlton S mint vihartól űzött — hullám hányta sajka: Édes vágygyal köt ki a rég ism ért partra, Melynek üde keblén dús tavasz pompázik S puha kerevettel kínál a zöld pázsit. Édes itt pihenni .. . egy bűbájos álom Végig vonja leplét, szendergő pillámon. S mint himes pillangók újra megjelennek Pásztor órái a — boldog szerelemnek . . , Körül lengve, szállva, sugva-búgva halkan: S hő csókba fürösztve — csókra szomjas ajkam. * Es elém ragyog, az üdvösségnek útja — v Kedvesemnek karján végig játszva, futva . . . Úgy kábít e mámor ! egyre jobban-jóbban — Szegény bohó szivem akkorákat dobban : Dobban dobban — dobban — majd ijedve ébred Omladékain a — szett zúzott reménynek. Soos Lajos. Hullámzó Balaton tetején. — Egy délután a viharban. — Mindig vágyódtam oda ki, a hullámos magyar ten­gerre, mindig szerettem volna hosszabb viziutakat meg­tenni, onnét a viz közepéről nézni meg azokat a bűbájos parti vidékeket. Elképzeltem magamban azt az élvezetet, amit ott a locsogó, susogó hullámok tetején szerezhetnek meg maguknak azok a boldog halandók, akik kora tavasztól késő őszig sandolinokkal s más egyébb ilynemű jármü­vekkel szabdalhatják kényük-kedvükre a habokat. Vasárnap délután volt. A gyönyörű, tavaszias időjárás kicsalta a balaton­a hit, a vallásosság, az erkölcs ereje s megállt rendü­letlen a főidet rázkódtató nagy, véres népmozgalmak közepette is. S bár az idők szomorú jelei vigasztalan végre jósolnak is — ne hagyjon el bennünket a Hit, hogy a Mindenható, ki ezredéven át őrködött áldólag, fen- tartólag e Hon fölött: le nem veendi rólunk jósága teljét ezután sem, s a közelgő nagy veszélyek köze­pette erővel edzendi meg hazaszeretetünk szent lel­kesedését, — a melylyel elleneinkkel majd bizton szembeszállhatunk. Akkor, ha a megpróbáltatás újabb, végzetes perczei eljönnek majd, legyünk süketek a hamis próféták méregédes szavainak, s elnyomva lelkűnk­ben a pártoskodás viszálymagvát, együttérző lelke­sedéssel ragadjuk kezünkbe a kardot, kivívandó is­mét e hon, e nemzet jogos, igaz szabadságát. A gyász napjait éli ma nemzetünk, szabadsága letiporva, jogai elteme tvék— de ah, nem örökre. Majd földereng még északkelet felöl abiborvóreshaj­nal, melynek piros sugára diadalmas hadaink csil­logó fegyvereit fogják megaranyozni s a győzelmi riadal hirdetni fogja Kárpátoktól Adriáig, hogy a magyar szabadság százados sirja zárait tőré, új életre kelt — föltámadott. . . . Ah, ne csüggeteg szívvel, de vágyó rajon­gással várjuk ezt a regget; szabadságunk föltáma­dása boldog hajnalát ! Kompolthy Tivadar. A veszprómmegyei földadó-emelés az országgyűlésen. Az országgyűlésnek ápril 4-iki ülésén dr. Feny- vessy Ferencz orsz. képviselő beható s hosszabb indo­kolás után a megyénk egyes járásaiban túlságosan fel­csigázott földadóra vonatkozólag a következő interpel­late nyújtotta be: Interpelláczió a pénzügyminiszter úrhoz: Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter urnák, vagy szándékozik-e tudomást szerezni arról, hogy daczára annak, hogy Veszprémmegyében és külö­füredi fürdő park fáinak zöld rügyeit, a szomorú fűzfá­nak levelei már majdnem egészen kibújtak, a meleghá­zakból kirakták a viruló, nyilló rózsákat, a kikötőben a vitorlásbaj ók jártak egéez Tihanyig. Kedvünk jött nekünk is csónakázni. Hárman voltunk együtt. Kompolthy Tivadar ur, S. G. ur és én. Elhatároztuk, hogy átrándulunk Almádiba. Beleültünk Kompolthy ur újonnan épült csónak­jába i elkezdtünk evezni. Hiába intett bennünket a jó angol hajógyáros Young Richard, hogy ne kisértsük az Istent, vihar lesz, hiszen már is háborog a Balaton ; — mi nem tágítottunk. A „Wanderer“ 8 evezős, gyönyörű állású csónak, a múlt évben pályanyertes lett a balatoni evező ver­senynél, erre ültünk mi hárman. A szerepet úgy osztot­tuk fel, hogy Kompolthy ur lészen az első evezős és ha­jóparancsnok, S. ur a kormányos; én pedig a másod- evező kezelése mellett képviselem az összes hajó tiszti­kart és legénységét. Megjegyzendőnek vélem, hogy közülünk Kompol­thy T. ur bár három világrészt összejárt, a Balatonon még nagyobb vizi utat sohsem tett, nekem és S. ur­nák pedig még olyannyira homályos képzeteink voltak a csónakázásról, hogy a hajóba ülve, azt kell-e kérdez­nünk, hogy melyik a vége az evezőnek ? Ily kitűnő készültség mellett neki vágtattunk a kis tengernek s a parton álló hozzánktartozóinknak is­ten hozzádot intve, kezdtünk eltűnni x láthatárból. Az utazás egyideig gyönyörűen folyt, a legszebb a parti tájképek tárultak kiváncsi szemeink elé, evező csapásaink, itt egy csoport kacsát és libát, amott egy gémet vagy gólyá t rebbentettek fel a tó csendes vizéből. A nap gyönyörűen sütött, a téli kabátok lekiván- koztak rólunk, s a tó csendes tükrén, a habok susogása mellett megeredt a kedélyeskedés árja s kezdtünk saj­nálkozni azon, hogy csak most vagyunk részesei először e gyönyörű sportnak. Körülbelől a lovasi foknál lehettünk mír, amidőn , 1 egy vészmadár röppent föl előttünk. Komoly tengeré­nősen a pápai és devecseri vidéken a földadó a mező- gazdasági területet illetőleg e szomszéd megyékhez viszonyítva, eddig is igen magas volt; daczára annak, hogy a Bakony nyugati völgye katlanban feküdvén, s a talajvizek ólvezethetlensóge miatt a gazdálkodás csak nagy befektetés mellett lehet­séges s teljesen bizonytalan sikerű ; mégis a nevezett vidéken a föld tiszta jövedelme, a kataszteri hibás munkálatok folytán, melyek ellen az egyéni reklaTn.áczió néni segíthet, annyira felcsigáztatott hogy az uj adó, szemben a pénzügyminiszter urnák 1883. nov. 30-án tartott otszággyülési beszédében tett azon megnyugtató nyilatkozatával, hogy az egyesek által fize­tett adónál a különbözet legfelebb 20—30 %-kot tehet, az uj adó a községek legnagyobb részében 100—120, sőt 140%-on is felül van : tisztelettel kérdem a pénzügyminiszter urat, szán­dékozik-e ezen rendkívüli sérelmet rendkívüli utón orvosolni ? Szándékozik-e e tekintetben, esetleg póttörvény által is, átmeneti intézkedéseket tenni és végül szándékozik-e különösen az adótöbblet fizetésére nézve, melyet az anyagi exisztenczájukban sértett birto­kosok már az első részletre nézve is csak drága kölcsön vagy a birtok egy részének eladásával tudnának fedezni, a törvény által is megengedett kamat nélküli halasztást adni addig, mig az igazságtalanul ejtett sérelmek igaz­ságosan orvosoltatnak és az uj adókivetések méltányosan megállapittatnak ? Beszéde folyamában Pápa városáról szólva azon reményt fejezte ki, hogy azon kerület képviselője is közre fog működni, hogy azon vidék az adó kalamitásoktól megmentessék. Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a pénz­ügyminiszter úrral. Láng Lajos: Bocsánatot kérek, hogy egy pár perczre igénybe kell venem a t. ház becses figyelmét. A t. képviselő ur szives volt egész indokolatlanul sze­mélyemre nézve is vonatkozást tenni,miután azon vidék kataszteri munkálatainak ügyében szólalt fel, amelynek én képviselője vagyok és aposztrofált engem, hogy ezen a téren is közre fogok működni. Biztosítom róla, t. képviselő urat, hogy ezt meg fogom tenni. De daczára annak, hogy a választások közel vannak, nem értem teljesen a képviselő ur eljárásá­nak helyességét, annál kevésbbé, mert a t. képviselő ur­szek veszedelmet szoktak ebből jósolni, mi mit sem ad­tunk arra az ártatlan madárra, a melynek olyan kedves, szelíd kinézése van. A Sirály madárra nem adtunk semmit, hanem en­nek daczára egyszer csak megmozdult kis hajónk alatt a vén Balaton. Hállámok kezdték föl-föl emelni fejüket, akkorák voltak mint egy-egy megt érmét mészároskutya, kezd­tem örülni annak a kel lemes himbállásnak, amit ez a kis veszedelem előidézett. Egyszersmind azonban azt is észrevettük, hogy hajónk lassabban halad. Valamelyik közülünk megjegyezte, hogyaczigáuy ilyenkor már beígérte a teplomot meg a derék vastag­ságú viaszgyertyát az ur istennek. Én azt jegyeztem meg rá, hogy kezdjük mi csak meg az Ígéretet a fagygyu gyertyán s egyúttal rágon­doltam erszényem állapotára, kétségeskedve a felett, hogy nem mondtam-e ezzel az Ígérettel is nagyot. Hanem azért az izetlen tréfáért aligha meg nem haragudtak a föld feletti, vagy a viz alatti hatalmassá­gok, mert mig az ég odafent elborult, addig itt tompa morgás rázta meg az óriási viztestet, s tajtékzó hullá­mok kezdték felölteni fodros fejüket. Egy-egy hullám odafurakodott a hajó oldala alá azután megbillentette azt, hol ide — hol oda, minekünk az evező lapátokhoz kellett kapaszkodnunk, hogy küzd- hessünk az ellentétes ár ellen. Hanem a jó kedélyünk azért nem hagyott el. Rá fogtuk arra a fodros hullámokra, hogy azok nem is egyebek, mint jókedvű hableányok, akiknek kedve ke­rekedett feljönni a viz színére tisztelegni nekünk, az ar- gonautáknak. Alig kaczagtuk ki e fölött magunkat, mikor alig száz lépésnyire hozzánk egy óriási házmagasságu hul­lám keletkezik. Én rögtönösen ráfogom, hogy ez maga lesz a tündér királyné, midőn egyszerre csak zsupsz ! a hullám mellénk ér s úgy nyakon csap bennünket jóféle balatoni hidegvízzel, hogy szemünk, szánk, ruhánk telve, csónakunk közel áll az elsülyedéshez. Hajónk parancsnoka K. ur harsány hangon adja In i , <' j; : Cl vtA tudhatja, hogy mi aprivát véleményem azoninterpelláczió- jának, helyességére vagy helytelenségére nézve. Én tehát eltekintve minden körülménytől, a képviselő ur eljárása feletti Ítéletet a t. ház bölcseségóre bízom. Fenyvessy Ferencz: Én nem azt mondtam, hogy a t. képviselő ur bizonyosan azt az utat fogja követni, a^mit én, hanem azt mondtam, hogy remélem és hiszem, hogy at. képviselő ur is szivén fogja viselni és mindent megtesz, hogy azon vidék az adókalamitásoktól meg­meneküljön. Láng Lajos : Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy óu kötelességemet teljesítettem akkor is, midőn még a t. képviselő ur nem volt e háznak tagja és meg fogom tenni kötelességemet ezután is és nem szorultam reá, hogy a t. képviselő ur nékem e tekintetben legkisebb oktatást is adjon. Fenyvessy Ferecz : Pedig rá férne ! Hegedűs Károly a somlyóvásárhelyi választó kerület orsz. képviselője a következő sorokat intézte választó kerülete összes polgáraihoz: Mélyen tisztelt Polgártársaim ! Általános és mély megdöbbentést keltett — eddig is kétségbeejtő adózási viszonyaink közepette, — a hirlapok útján csak nemrég nyilvánosságra került azon szomorú körülmény, hogy a Veszprémmegye pápai és devecseri járásban, — tehát önöknél is tisztelt Polgár­társaim — az uj földadó kataszteri munkálatok ered­ménye a jelenlegi adóalapot 120—150%-kai is meg­haladja. E valóban hajmeresztő állapot, — szükségtelen talán modanom — a legközvetlenebbül és legfájdalma­sabban talán énreám hatott, mint a ki a jelen ország­gyűlési ciklus alatt az önök megtisztelő és soha eléggé meg nem hálálható bizalma folytán épen Yeszpremme- gyének egyik érdekelt s legjobban sújtott kerületét voltam, s vagyok még ez idő szerint is szerencsés kép­viselni. Ugyan azért, a képviselöház f. évi március hó 21- én tartott ülésében — az uj adó kataszter ellen intéz­hető felszólamlások tárgyában benyújtott törvényjavas­lat tárgyalásakor, úgy is mint közvetlenül érdekelt kerületi, de úgy is mint országos képviselő egyaránt kötelességemnek ismertem, — az eredményből látható­lag páratlan lelkiösmeretlenséggel keresztül vitt uj földadó kataszteri munkálatok ellen — különös vonat­ki a parancsot, hogy mindenki a helyzet komolyságához méltó legyen, senki ne mosolyogjon és helyéből meg ne mocczanjon, ha élete kedves, mert nagy balatoni vihar van keletkezőben. Én épen jelenteni akartam, hogy közvetíteni fo­gom a parancsot az általam képviselt képzeletben levő legénységnek, midőn egy második hullámhegy közele­dik komoly méltósággal felénk s megbillenti hajónk egyik oldalát úgy, hogy a másik a viz színét érte. Kezdtem érezni, hogy ennek már fele sem tréfa. Nem kellett ezután több figyelmeztetés, kezdő evezős létemre csapkodtam nagy taktusra a hullámokat, mig hátam megett egyre szólt a sok jóakaratú intelem : meg ne mozduljon a helyéről, el ne hagyja kapni a hul­lámtól az evezőket, kormányos a nádhoz közel ne men­jen, mert akkor halál fiai vagyunk ! Már ekkor két óráig voltunk a Balatonon. A hosszú fárasztó evezéstől a karom zsibbasztólag fáradni kez­dett, pedig tudtam és éreztem, hogy még nagy munka vár ránk. Azután a hullám, a vihar egyre nőtt, sokszor báz- maga8Bágu hullámok tetején, más pillanatban két óriás vízfal között találtuk magunkat s kezdtem kétségeskednii hogy ha itt mind a hárman elveszünk, még az sem lesz aki megírja, aki kinyomtatja párti ezédulánkat. Úgy az őrsi foknál lehettünk már akkor, midőn azt veszem észre, hogy egy fekete tömeg közeledik hajónk felé a hullám árban. Figyelmeztettem rá utazó társaimat. Nem tudtuk elképzelni mi lehet, mig nem a láttávolba érkezve láttuk, hogy emberi hulla. Hanyadt feküdt, tehát férfi volt, a térdei össze voltak húzódva, iszapos, kísérteties arczát néha ki ki emelte a vízből a hullám; a szemei nyitva voltak, s olyan megüvegesedett, borzasztó tekintetet vetettek fel az égre . . . Brrr ! Még most is fázom, ha rágondolok ! . .. Nem jó jelnek vettem ezt, de nem szóltem, elég dolgom volt az evező lapáttal. A jelszó az egyöntetű evező, csa­pásra meg csak egyre szólt a hátam megett : Oi ho 1 Oi ho I ! * 4 j 4-^1 r

Next

/
Oldalképek
Tartalom