Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-03-22 / 12. szám
Szombat, márczius 22. Veszprém, 1884 IV. évfolyam. 12. szám. r ‘ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .............................................6 frt — kv. Fé l évre.............................................3 frt — kr. Ne gyed évre........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. A veszprém-jutasi szárnyvasut. Veszprém márcz. 22. Előző lapjainkban jeleztük, hogy egy tőkepénzesekből alakult csoport tervbe vette a mi városunk szárnyvasutjának kiépítését úgy, hogy érdekközösséget tartson főn magával a várossal az által, hogy maguk a polgárok is némi részvény-jegyzés által befolyjanak a vasút ügyvezetésébe. A vállalkozók most megtették ebbeli ajánlatukat s miután alkalmunk volt az offertbe betekinteni — alábbiakban jelezzük azt. Vállalkozók ezek: Az Union-bank, Wiedenthal A. lovag, Pázmándy Dénes orsz. képviselő és Konn bankár urak. A vasutkiépitési költség tesz összesen 80,000 forintot, beleértve az összes al- és felépítményeket, indulóházat, örházat, egy 60 és 40 lóerejü locomoti- vot s két személy waggon fc. Az indulóház, mint azt már két lapunkban jeleztük, a Kreutzer Antal-féle vendégfogadó tó- szomszédságába építtetik, a városi kőbányával szemben. A vállalkozók ez előiráuyzati 80,000 forintból kötelezik magukat a vasutat teljesen uj anyagokból felépíteni és annak biztosítására, hogy az többe nem kerül, saját veszélyükre megfelelő nagyságú összeget, négyezer forintnyi biztosítékot tesznek le külön a veszprémi takarékpénztárba. A részvények felét negyvenezer forint értékben megtartják a vállalkozók, mely összeghez egyenkint és külön nyolcz ezer forinttal járulnak s igy 48,000 forint általuk biztosíttatván, jegyzés alá marad még 32,000 forintnyi részvény. Ha ez az összeg tulje- gyeztetik, a vállalkozók saját jegyzésükből át énéiig edik a megfelelő számú részvényt. Ha a 32,00ü forintnyi részvény-jegyzés ebben a számban nem jegyeztetnék, 12,000 fr. költs ógreduk- czió foganosittatik az által, hogy egyelőre csak a nagy 60 lóerejü locomotiv szereztetik be; a kisebb, 40 lóerejü gép s a két személykocsi bevásárlása mel- lőztetik, miután a nyugati vasúttársaság annyi kocsit bocsát a helyi érdekeltségi szárnyvasutnak dij* A a c a a. A kis argonauták.*) Két hét óta uem akart leszállani a szél a Bakony odvaiból. Mint télen a medve, most nyár derekán ő vonult vissza a bükkök hűs árnyába, a szűk barlangokba. A Balaton sima lapja egyenesebb volt, mint a csiszolt tükör; egy hajszálnyi hullámvonal sem emelkedett síkján. A vén tó megunta a nagy lustaságot, néha-néha, alkonyat előtt elkezdett dörmögni, haragudni, meg-meg- rázkódott, mintha csak nagy szél borzolná haját; de csakhamar meggondolkozott: eh! semmit sem ér az ilyen játék szél nélkül! Mire a nap utolsót kukkantott le a zöld ormu hegy mögől, megint szépen meghunyászkodott, resten, fáradtan, ellankadva a semmitevéstől Még az ölelő partot is rest volt megcsókolni; egyetlen kis hab sem loccsant meg a vizi liliomokon. Az almádi íürdozők is megunták a vihartalan melegséget. A szőlő fonnyadt bogyója peregni kezdett, mintha repce lenne; levele már napok óta hevert a porban. A hólyugraegy és az ínycsiklandozó kajszinbaraczk megaszalódott fájáu. A vad-szeder ragadós levelét belepte a meszes por ; az úti fü korbácsos virágja sorvadottan konyitá le fejét a sárga levelekre. Talán a hal is megfőtt a meleg vízben, hogy nem tudtak fogni a halászok. Csornai bácsi kikötötte egy rideg csónakját a nádba, ott feküdt az a nyirkos homokon, mint a naplopó cseléd. Az evezőnek nem volt egyéb dolga, mint bámulni a mozdulatlan vizet, mely fölött a szitakötők és szúnyogok zümmögtek, cincogtak, örülve a tüzes aranykarikának, melyet a nap rajzolt a tükörlapra unalmában. ) Mutatvány Sziklay János derék ifjú irótársunknak a múlt hét foiyamán megjelent „Szép Balaton mellől“ czimű érdekes müvéből. Budapest, Légrádyak kiadása. Ára 80 kr. Melegen ajánljuk. tálán rendelkezésére, amennyit szükségei. A kis locomotiv 8000 forintnyi s a két személy-vaggon kót- két ezer forintnyi beszerzési költségei elmaradván, a vasúti összes költségelőirányzatot ez esetben 68,000 forintnyi részvény összegből garantirozzák a vállalkozók s általuk az esetben redukálólag 41,000 frt. fedeztetvén, érdekeltségi jegyzés által fedezendő lenne még 27,000 forint. A bevétel s kiadási előirányzat, igy áll: 8 évi pontosan felvett hivatalos forgalmi adatok nyomán előirányzatba vétetett bevételül: 1. A mostani személyforgalomnak csak kétharmad része, I. osztályú 15 kr, s II, osztályú 10 krnyi menetjegyekkel. Oda s visszaváltva I. oszt. 20 kr.; II. oszt. 15 kr. menetjegyekkel. 2. A mostani teherszállításnak csak a fele vétetett föl, métermázsánkint 6 krjával; egyáltalán nem számítván a csomagszállitás s kisebb áruk után befolyó nagyobb dijakat. Az igy a legkisebb miuimumra számított bevételi előirányzat évi 15,000 forintot biztosit, mellyel szemben áll a nyugoti vasúttársaság által fölszámított pályafentartási, tiszti személyzet fizetése, szén- szükséglet, s egyáltalán az összes kiadások czimein kitüntetett 7200 forintnyi évi kiadás. A legkissebbre számított évi nyeremény kitesz eszerint hétezernyolczszáz forintot, ami megfelel a 9 száztólinak, akkor is már, ha, mint emlittetett, a legkedvezőtlenebb forgalmi arányt vesszük. Az indulóháznak a vásártérre s illetve a Todesco-házba, vagy a szénatérre helyezését a vállalkozók a következő szempontokból mellőzték. 1. A vásártérből az indulóház tényleg egy ötöd részt elfoglalt volna s igy a helyi iparosság, s a vásári közönség jogos felszólalását respektálni kellett, mert a vasúttársaság a vasút által nem zsibbasztani, de fejleszteni kívánja a forgalmat a gyors és olcsó közlekedés által. 2. Az említett helyeken, vagyis a vásártéren a vasútvonal 3 helyen ment volna át az országutakon, s igy a kocsiközlekedés naponta sokszor elzáratott volna. Két kis kópé szökött le a nagy melegben a Varjasék szőllőjéből. Pöttön mind a kettő. A rakonczátlan Mukucs, és a vásott Ilma. A mama elaludt. Jól besötétitette a szobát, hogy ne zavarja az olvasztó napsugár. Nem fogja észrevenni, mikor hanyatlik le a uap. És nem fogja tudni, hová lettek ők kettenHa tudná, bogy a Balatonnál járnak, ha tudná, hogy eloldják a csónakot... Mukucs megmarkolja gyönge kezével a súlyos evezőt (nagyot nyög, a mig fel bírja emelni), belemélyeszti a havicsos homokba. Elég ez a kis mozdulat is, hogy a hegyes orrú ladik megre- pessze a sima lapot. Az apró nádszálak udvariasan térnek ki a két nagy ur előtt. Mert valóban nagy ur most a két kis jószág. Szabad ! Mukucs már régen ácsánykodolt, hogyan mehetne titkon csónakázni. A Balatonból nem látott még egyebet, mint a menyit a távoli kenesei meg gamászai part és az örsi fok megengedett. A mama sohasem engedte, hogy ráüljön az ingó-bingó hajóra. Veszedelmes egy alkotmány az ilyen vásott gyermeknek. De most nem látja. És Csornai bácsi sem látja; a kivel egyszer már komolyan kezdett alkudozni a nagy szívességre, hogy vigye be a hálóval együtt őt is a tóra. De szerencsétlenségére oda jött a mama (hogy a mamák mindig a legjobb pillanatokban toppannak a hátunk mögé !) és megtiltotta Csornai bácsinak, hogy ki ne merje valahogyan vinni a csintalan kenyérkunyhót (igy nevezvén a fiút torkossága miatt), mert soha sem veszi meg többé a halát. Pedig jó vásárlót veszített volna benne, kivált pénteki napon, mert a mama meg szokta ám tartani a böjtöt. Reggel megvigyázta a hunczíut, hova köti Csornai bácsi a ladikiát, és azt is megvigyázta, hogy egészen magára hagyja. Jó lesz ezt tudni. Könnyen fordulhat úgy a sora, hogy leszökhetik délután, s akkor .... Mintha 3. Elkerülni akarták még eshetőségét is az el- gázol tatás szerencsétlenségeinek, melyek heti-, vagy országos vásárokkor, mikor a vásárterek, egészen zsufolvák néppel, netán előfordulhattak volna. 4. A locomotiv által, mely bár teljesen biztos szikrafogóval lesz ellátva, mint a gazdasági locomo- tivoknál, mégis a szénatéren netán okozható tüzve- veszélyt akarták végleg elkerülni. 5. Eloszlatni kívánták az aggodalmakat, hogy a vásártérről talán majdan tovább akarja vinni a társaság a vasutat Füredre s igy városunk átmeneti állomást képezne. Ez okok arra bírták a társaságot, hogy levezesse a vonalat ama magaslat alá, melynek tetején a „Cseresnyés-major“ áll s mely magaslat levágatván, az igy nyert terület aljára az indóbázat ópiti, közvetlen az országút mellé. Innen tovább vezetni a vonalat egyszerűen képtelenség. Az e helyre épített indóházhoz, rossz időben is, tiszta járdán jut el a gyalog utas, mig a vásártéri tervezet e tekintetben is hasonlithatlan hátrányban volt. így áll ma a veszprémi szárnyvasut ügye. Tegnapelőtt, csütörtökön adták át a vállalkozók az ő fennjelzett ajánlatukat a városnak, s a 32.000 illetőleg 27,000forintnyi részvényekre a jegyzés ezen a napon tényleg meg is kezdetett, úgy, hogy a jelen voltak azonnal 14,000 forintnyi jegyzést tettek. Az érdekeltségi bizottság (Comité) holnap, vasárnap fogja magát konstituálni s a még jegyezetlen 18.000 frtnyi részvény aláírását eszközölni. Ebben az esetben a vasút építése áprilhó 15-ón tényleg megkezdetik; a vállalkozók nyomban befizetik a 48,000 frtot a helyi takarékpénztárba s a kifizetés csak a vasút teljes kiépítésekor eszközlendö. A szárnyvasut e szerint ez évi jidius hó 1-ső napján adatik át a forgalomnak s az építés iránt a vállalkozók a veszprémi főbb építészekkel már érintkezésbe is léptek. egy szép leányt les a fiatal ember, merre, hová és mikor megy, hogy a legelső alkalommal odaszegődhessék hozzája. És sejtelme nem csalta meg. A mama elaludt. Ő meg fogta Ilmát, kiben szintén régóta ébreszt- gette a nád titokzatos susogása a bűnös kíváncsiságot, hogy ne csak a partról, hanem benn láthassa a Balatont. A ladik megindult. Lassan ment az evezés a nagy lapáttal; a kis fiú homlokáról sűrűbben görögtek a verejték-gyöngyök ; sokkal nagyobbak, mint azok a cseppek, melyeket a vizen birt felcsapni az akaratos evezővel. A leánykának nagyon lassú volt az utazás, neki állt segíteni, kis kezével vékony barázdát szelve a vízben. (És meg volt győződve, hogy most már sebesebben megy a csónak.) Ilma kihajolt a viz fölé, nézte a hosszú lábú vizi pókot, mint szökik tova sebesen; letépett egy zsázsalombot, megriasztva az alája bujt halacskát. A cziczká- nyok, kis keszegek fel-felugráltak pajkos kedvükben; a süllők lehuzódtak a mélyre, nem szeretik ezt a nagy melegséget. A nádas zöld karimája kezd ett kiemelkedni a parton. Nem sürü erdőségnek látszott immár, hanem egy hosszú fükoszoruuak, mely fölött aranyos pillangóként repdes a vizi madár. Le- lecsapott mellottök a ragyogó fehérségű halászmadár, éles rikoltással surranva fel a magasba zsákmányával; odább egy buvár-pár bukdácsolt, vadrueza falka úszott kényelmesen a kákás felé. Ott fent a sötétkék mennybolton hóhegyeket rajzolta nap. Oly magasan jártak a fehér felhők, hogy mire árnyékuk leért a tóra, csak akkorának tetszett benne, mint fodros mousseline ruha... És a kis Ilona ábrándozott: ha majd ilyen szép ruhája lesz, mikor először megy majálisra 1 lm, híven, egy betűig hűen állítottuk polgárságuk elé a szárnyvasut ügyét. Tény, hogy egyetlen óletórdeküuk csak forgalmunk emelése lehet, melyet e fő közlekedési vonalunk által beláthatatlan mérvben tényleg emelünk. Mi egy évvel ezelőtt rámutattunk arra, hogy a mily biztos jövedelmezőséget mutatuak az eddigi hivatalos forgalmi adatok, biztosra vehető, hogy ha mi általunk nem, hát kiépül az a vasút idegen tőkével idegenek által, idegen érdekekre. Hát utoljára is itt az alkalom, hogy a város polgársága befolyást biztosítson magának arra az egyetlen pályára, mely külforgalmát, főóletórdekét képezi. Rendelkezzék ezzel a vasúttal, annak a tarifájával s jövőjével maga a város s legyen annak jőve delme a városé is, ha már egészben nem is, — felében. Fontolja meg minden, szülővárosa jövőjét szivén hordó polgár e jelentőségteljes pár napban e vállalat horderejűt s miután befektetendő pénze magában a vállalat anyagában biztosítva: vanve- gyen abban kiki részt tehetsége szerint. És lesz idő, midőn a közügy érdekében való ez elhatározásának százszoros anyagi gyümölcsét élvezendi majd! A czeglédi véres nap. Márczius 15-ikét ünnepelte az egész ország. Ahol csak lelkesülni tudó magyar hazafiak laknak e hon bérczei közt, ott mindenütt szent napként ünnepelték meg nemzeti újjá ébredésünk emlék napját. Csak egy város nem ! . . . Ahol egy magyar szív dobogott, az mind rá gondolt e napon, a nemzet élő vértanújára, Kossuth Lajosra. Csak egy város feledkezett meg arról a tiszteletről, a mellyel ő a nagy száműzött személyének kétszeresen tartozik. Ez a város Czegléd városa. Ugrón Gábor, Herman Ottó, Br. Prónay G. Hoitsy Pál, Hegedűs Károly képviselőket meghívta Czegléd városa a nagy nemzeti nap megünneplésének emelésére. Verhovay Gyulát meghívta a maga pártja. Yerhovay népe, a nemzeti ünnep szent napján in- zultálta a nemzet öt képviselőjét. Ugrón Gábort leütötFelugrott, meg leült; hiába szólt rá minduntalan bátyja. A csónak meg sem billent alatta, nem érezte könnyű testének súlyát. — Félek... szólt egyszerre magrezzenve. Mukucs szeme közé nevetett. — Jerünk haza ! Forduljunk vissza. — Épen most! Nézd ! A leányka ámulva fordult nyugat felé. Soha sem látta ezt a gyönyörűséget. Az örsi fok hátra húzódott; megnyílt az egész tó, fenséges bájában szabadon kéje- leghetett a szem a tihanyi hegyig, mely aranycsillámos, szürke ködfátyolba burkoltan olvadt össze a sötét menybolt halványkék szegélyével. A fiúcska leejtette az evezőt. Izgatott tekintete röpke sietséggel futott végig a nagy kanyarodásu partokon. — Ha ez mind az enyém lenne ! A leányka pityeregni kezdett. — Mi bajod? riadt rá a merengéséből kizavart fiú. — Nézd mennyire benn vagyunk ! — Hát aztán ? A mama megharagszik. Kétségbeesik. . . . Istenem, ha tudtam volna . . . Hol van a másik part ? . . . Nincs is vége annek a tónak. Milyen messzire bejöttünk s látod ? Kenese még most is olyan messze van, mint előbb. — Persze, nincs vége 1 Hogy beszélhetsz olyan balgaságot? Még a tengernek is van vége. (Tanult már valamit.) Ez pedig nem tenger. — De én félek. Nem megyek tovább. — Kidoblak, ha nem hallgatsz. rUszszál ki aztán I A szegény kis leány meglapult a csónak fenekén. Nem mert sírni. Az ülődeszkához szorította keblét, hogy el ne árulja szive dobogása, mennyire fél. Mórt is jött el? Mért volt szófogadatlan és csalta meg anyját! Mit mond az, ha fölóbred és nem találja otthon őket*
