Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-12 / 2. szám

Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 2. szám. Szombat, január 12. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................... Fé l évre......................................... Ne gyed évre.................................... Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. i,adó-hivatalban. a mmsmmm wamm Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. A városi választások. Veszprém, jan. 12. Legközelebb megejtetik Veszprőmváros összes kerületeiben a képveselötestiiletből kilépő tagok he­lyett az uj tagok választása. Mindenesetre oly fontos joggyakorlat ez, mely a város legközelebbi jövője s jó vagy balsorsa fölött lesz döntő hatással. A mai képviselő testük ítői nem tagadhatjuk el a jóakaratot, de sokfele hiányait sem lehet lep­lezni. Oly közgyűlési jelenetek folytak le csak legkö­zelebb is a városi közönség színe előtt, hogy azok főlőtt könnyű nembánomsággal lehetetlen lelkiisme­retes embernek napirendre térni. A múltból emlé­kezhetünk arra, hogy a városi számtiszt választása előtt az akkori polgármester kiadta nyílt közgyűlés­ben a képviselőtestületről azt az emlékezetes szegény­ségi bizonyítványt, hogy az uj jelölt oly, képességgel bír, miszerint jf v á r o s öt megvizsgálni k é p t e 1 e n. Legújabban az árva számadásokat kellett vájna a képviseletnek, (mely azokért feielös) megvizsgálni s kénytelen volt e reviziót egy nem képviselőre, egy pénzintézeti tisztviselőre bi/ni. Aztán hány oly rendkívül fontos, életbe- pénzbe vágó kérdés merült fel csak a legközelebbi múltban is, melyhez, ha hozzászólt is két-három lel­kiismeretes, szakavatott ember, a közgyűlési többség mintha nem is létezett volna, adta szavazatát oda — ahová épen az előtte szólott egyik-másik képviselő iránti személyes vonzalma (és korántsem a hozzáér- tőség) kapaczitálta. így bizony helyes irányban nem lehet vezetni egy város adminisztráczióját sem. Vannak a városi közügyeknek jó vezérei, • lelki­ismeretes tisztei — de közkatonái, azok a j ó n á 1 i s j o. b b a k. Képeznek egy sokelemű, szavazógé­pet, amelyik mindig jóleküleg s jóhiszemüleg, — de ritkán jó s helyes irányban szavaz. Pedig hát a jólelküség mellé szakavatottság s mi ezzel jár, objektiv önérzet is szükséges, hogy azt lehessen mondani az illetőkről: e z 1 e 1 k i i s me- r e t e s városatya. Vajli hányról lehet ezt elmondani a mi jő képviselőinkről ? Hát restauráljuk a képviseletet ügy, hogy ka­tonái necsak jók, hanem hivatásukat átérző s átértő, önérzetes, bátor katonák is legyenek. Csak úgy lesznek jól mcgóva a város érdekei s a polgárságnak sem lesz oka minduntalan a képvise­letet okolni egy-egy nagyobb baj kitörése idején. Ezekről gondolkozzék e város miden lelkiisme­retes polgára, mielőtt a választási urna elébe lép. Ezzel mindmagunk lelkiismeretének, — mint a város jövőjének tartozunk. HIVATALOS. A budapesti nagy postarablás. Körözvény. 103311884. fk. sz. Folyó évi január hój.ö-én cl. u. 4 és fél 7 óra között, a budapesti főposta hivatal per­i-ónjáról, — honnan a kocsipostai küldemények kocsikra rakatnak — egy 240 ezer forinttal terhelt ládácská is­meretlen tettesek által ellopatott. A pénz osztrák-magyar állam és bankjegyekből állott s volt közöttük 35 drb. 1000 frtos, 1300 drb 100 frtos, 1000 drb 50 fi tos, 1000 drb 10 frtos, 1000 drb 5 frtos, 10,000 drb 1 frtos. A pénzt magában foglaló ládácská tömör vasból készült 4 nyel vés biztonsági zárral ellátott, barnára festett 30—35 kilográmm súlyú 2 számmal jelzett, kizárólag nagyobb pénzösszegek szállítására alkalmaztatni szokott tartály az a) ábra szerinti alakkal, mely ládácská egy veszsző- ből készült, zöld vászonnal bevont 36 cm. magas, 36 cm. széles és 60 cm. bosszú kosárba volt becsomagolva, lezárva és ólmozva, mint a b) alatti ábra előtüuteti. Fel­kéretnek az összes rendőri hatóságok, miszerint az is­meretlen tetteseket nyomoztatni, esetleg letartóztatni s az eredményt ide távirati utón közölni szíveskedjenek. Megjegyeztetik, miszerint a magyar országos postaigaz­gatóság által a nyomra vezetőnek 1000 frt, a ! tettes vagy az ellopott összeg kézrekeritőjének pedig 3000 frt, jutalom tűzetett ki. Budapesten, 1884. január hó 9-én Tbaisz Elek s. k. kir. tanácsos, főkapitány. 459 k. i. 1884. Veszzprém vármegye alispáui hivatalától. Buda­pest fővárosi rendőfőkapitányság 1033. számú körren­deleté másolat és kellő számú példányokban a járási szolgabirák, továbbá Veszprém és Pápa rend. tanácsú városok polgármestereinek szigorú nyomozás elrendelése végett a „ Veszprém“ Jcziinü hivatalos lapban, végre a Veszprémi Független Hírlap és a Pápai Lapokban is közzététetni rendeltetik. Veszprém, 1884. január ll-én. Véghölyi Dezső, alispán. Sólymosy Elek Veszprémben. Lapunk múlt számainak egyikében jeleztük, hogy Solymosy Elek az országos népszínház kedvelt komikusa a városunkban működő Sághy Zsigmond színtársulatá­hoz eljő vendégszerepelni. Várakozásunkban nem csalódtunk. Solymosy ma szombaton megérkezik, hogy bemutassa azon művészetét nekünk, szerény kis városunkban, mely művészet a fővá­ros színház látogató közönségét, megszámlálhatlanszor az elragádásig lelkesítette. De nem csak Solymosy játékában lesz alkalmunk gyönyörködni, fel fog lépni a négy vendégszereplés al­kalmával neje is, ki első rangú, művésznő és ki jelen al­kalommal egy oly uj találmányt fog bemutatni, melyben eddig csak a világvárosok közönsége gyönyörködhetett. Solymossy ma szombaton e hó 12-én fog elő­ször fellépni, még pedig a „Tündérhaj“ czimü halálra nevettető bohózatban. — Vasárnap a „Furcsa háború“ czimü operetteben. Hétfőn a legújabb jeles nép­színművek egyikében a „Tót leány“-ban és végül kedden saját jutalomjátékául az itt eddigelé még elő nem adott „Perozes“ czimü kitűnő vígjátékban. — A két utolsó da­rab czimzerepeit Solymossyné fogja játszani, ki e sze­repekben már eddigelé is sokfelé nagy sikereket aratott. Ugyan e szerepekben fogja bemutatni ama világra szóló, úgy szólván korszakot alkotó villamos találmányok egyik eredeti productumát, a „villamos rózsát“, melyet még csak a párisi nagy operában pár hét előtt adott „Fandangó“ czimü hallétben alkalmazott a prima balle­rina. Reméljük, hogy városunk közönsége nem fogja el­mulasztani az alkalmat egy oly művész játékának meg­tekintésére, ki mai napság a comicum terén hazánkban páratlanul áll. Hisszük azt, hogy szintermiink zsúfolásig meg fog telni, meH csak az ily pártolás fogja azt eredményezni, hogy más alkalommal is részesei lehessünk egy-egy ki­váló fővárosi művész vendégjátékának. Solymosy Elek a mellett, hogy színészetünknek egyik kimagasló alakja, az irodalom terén is számot tevő jelenség. Irt több vígjátékot, s több más munkát is adott ki, ezek között van az akkoriban nagy port vert. „Egy k önyv czim nélkül“ czimü munka is. Kedvencz tárgyát azonban SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, liorgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendő. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. a bölcsészet képezi, ezzel szeret kiválóan foglalkozni s ez irányban már több kiváló essayt is irt. Solymossy az „Ivók és művészek társaságának1, egyik legjelesebb tagja, kinek kellemes társaságát min­denki keresi, úgy, hogy ott bátran elmondhatja magáról, miszerint: „körűié forog a világ.“ Vendégjátékait ismételten ajánljuk városunk tisz­telt. közönségének figyelmébe ! Vidékről. Szt.-Gál, január hó 6. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Tudva levő dolog az, hogy megyénk több közsé­gében a himlőjárvány dühöng. Ennek a járványnak meg - gátlása czéljából igen szükséges volna, ha minden, 1883- ik év május hó 1-ső napjától eddig született kisded védoltásban részesülne, sőt szükséges volna ez oltást az egész vármegyében hatóságilag elrendelni, nehogy legelőször is a kis gyermekek legyenek a járvány ál­dozatára. Felhívom e czélból összes megyebeli kartársai­mat is, hogy e tekintetben minden tőlük telhetőt köves­senek el, s ha tán elegendő mennyiségű oltó anyag nem állana rendelkezésükre, én azzal mindig szolgálhatok. Szükségesnek vélem továbbá az egyes falusi os­kolákban a gyermekeket orvosilag megvizsgálni, azon okból, hogy ne talán egyik, vagy másik nem volna-e be­oltva? vagy pedig oltási jegye nem felelne mega kívánt eredménynek s igy uj oltást kellene rajta teljesíteni. Ezen eljárás semmi nehézséggel nem jár, mint­hogy ez az időszak az, melyben a gyermekek teljes szám­mal járnak az iskolába. Igénytelen személyem a 3800 lelket számláló Szt.- Gáll községben. 1883. deczember hótól a mai napig, hasonló módon működik. Ezen időtől 62 iskolás gyer­mek lett beoltva és pedig nagyobb részt sikerrel, ezen felül az 1883. május hó 1-től november 1-ig szülöttek mind be vannak oltva. Ami egészségi állapotainkat illeti, kielégítőnek je­lezhető, még ezideig községünkben semmiféle járvá­nyos betegség nem fordult elő. Nevezetes eseményt képez nálunk a farsang kez­dete. Egyre-másra hirdetteknek nálunk a házasulandók. A többek közt tiszt. Barthalos Dezső tótvázsonyi reform, lelkész ur eljegyezte magának Nyirő János közbirtokos ur kedves lányát Esztit. Tartós boldogságot kívánunk a szép frigyhez! Pados iánGS s. k. községi orvos. f 4 & € 14* sziart­Irta: S z i k l a y János. A Balaton-egylet hangversenyén szavalta: PALOTAY PIROSKA. Megzörren a nádas; vadmadár fólreppen... ,Szekeres Boriska mit akarsz te itten P „Szeretőmet várom.“ ,Rózsa pirosarezod, mért sápad el félve P „Alkonyodó napnak bágyadozó fénye. . . Az fehér orczámon.“ Suttogó szél kel a sötétlö berekben, Hajladozó nád közt sírva tovarebben, Mintha gyermek sima . . . ,Szeretőd nem itt van, nem itt keres téged, Halavány orczádra ezt a fehérséget Nem az alkony írja !‘ , Odalenn a révben áll a ringó bárka, Érkezésed rózsád hajnal óta várja !‘ „Szállók szentem, szállók.“ Körötte vidáman csipog a sok fészek; Fiaikhoz vissza most jönnek a gémek.... Nem mer nézni rajok. Szerelemre ké.sztön\hangzik benn a sásba’ Csókolódzó csőrük fürge csattogása, Kaczagó zenéje. Tétovázó lelke vissza mért is tartja ? Epedö, szép legény hívogató karja Integet feléje. ,Gyöngyvirágom édes ! rózsaszálam ékes ! Mély pokol tüzénél forróban ne égess, Hosszan elmaradva; Csókjaidra vágyó ajkkal esdek : jer be Mámontó kéjbe ringató ölembe, Ringó csónakomba !‘ Megindul a csónak, himbálódzva rengve ; Karcsú evezőről perg a víznek gyöngye. Nyugvó nap sugara Áttörve a rojtos, arany felhöszélet, Bíboros hímet sző, szinaranyos fényt vet A leány arczára. Behúzza a legény fáradt evezőjét, Es a hab, mi véle játszva kergetőzék, Ossszefut egy körré. ,Egyetlen világom, szenteknél is szentebb ! Igazán enyém-e, Boriskám, szerelmed P „Örökké, örökké !“ Halászmadár párja repül el felettük, * Fenn a levegőben zeng szeretkezésük Gyönyörittas hangja. ,Megöleli, nézd, a kis hab is habtársát, Az igaz szerető hűn szerető párját Soha el nem hagyja P Ajkaik, karjaik összeforrva, fonva ; Szénhaját a lánynak pajkosan lebontja Nyájas est fuvalma ; Két ragyogó szeme két fekete csillag ; Jaj ! kire a tóból e szem visszacsillog, — Érte belehalnia. ' Megbillen a sajka. Es a lány megborzad. „Mi ez a, mi ez a rémes harangszózat P‘ ,En semmit se hallok !‘ „Badacsony tetején, hallod-e, ó hallod f Odafenn a szilien húzzák a harangot!“ ,En semmit se hallóké „Hallod a harangszót ? Másodszor is csendül / Nekem szól, nekem szól, tudom én azt szentül...' ,Nem Boriskám, nem, nem . . . Ki a szirtharangot le a tóra hallja, Halálos véteknek van azon hatalma ; Te nem hallod, szentemé ,Fehér liliomnál fehérebb a lelked, Nem öltél, nem csaltál sohl egy árva lelket ; Csupán megszerettél. Nem bűn az, hogy vélem eljösz messze távol, Szerelmedért bűnnel istened se vádol . . . Vagy tán nem szeretnél P „Szeretlek, szeretlek ; senkit úgy a földön ; Lángoló szerelmem lett az én nagy bűnöm . . . Megcsaltalak téged. Hallod-e sírni a ... zokogni a nádat f Hideg földbe ottan rejtem magzatkámat, — Ottan öltem én meg !“ /Átkok átkát zúgja háborodó hullám, Haragos nagy isten büntetése hidl rám . . . 0 ha csak ez fájna ! — — Könyörgő kis kezét, nézd, felém hogy tárja, Gögicsélő ajka anyja keblét várja . . . Lemegyek hozzája !“-— — Ziíg, morog a hullám. Mint tajtékzó örvény, Eorgatagos utján mindent összetörvén, Nyíl meg a tó mélye. Iiináros fenekén immár mind a ketten ; A felborult sajka tova árván lebben Holdvilágos éjbe'. Éjfélt kong az óra. Búgnak a hullámok. Fölveszik a holt lányt szőke hableányok. Sajogó aranyba Öltöztetve szépen, szállnak véle partra, Ott pihennek, egymást karjaikban tartva.: Holt gyermek, — holt anyja. Újév napján. Teleki Sándortól. Újév napján reggel korán beállít hozzám X. kit alig ösmerek, nyakamba borul, megfogja mindkét kezem, hosszasan néz szemeim közé, kitöröl szeméből két nagy könycseppet, s .szó nélkül néz hosszasan és meredten. Azt hitte megőrült, körülnéztem szobámban azzal a gondolattal, hogyha kitör rajta, mivel köthetem le, s egy karosszék mögé hátráltam, torlaszt emelvén belőle, köztem és közte. Végre megszólalt! — Boldog újévet jöttem önnek kívánni. — Köszönöm. — Korán jöttem, én akartam az első lenni, ki önt az idén legelsőnek üdvözli. — Szép figyelem uram, ismételve köszönöm. Lát­tam hogy csöndes bolond, kijöttem a karosszék mögül. — Tessék leülni. — Nagy veszedelemben forogtunk min dketten 1883-ban, de hála istennek elmúlt: s a jó isten kegyelmesen megtartotta mindkettőnk éle­tét s megmenekedtünk az ő jóvoltából, álclassék érette szent neve. — Nem tudom uram, de én nem vettem észre azt a nagy veszedelmet, csak olyan volt ez az év is, mint más; meglehet többet esett az eső, mint máskor, s nem volt annyi szilva, ragya is több volt, mint másszor, ne­kem a dinynyémet, ugorkámat agyon ragyázta s dohá­nyom is csupa ragya-foltos. — Az ur nem tudja, milyen veszedelemnek vol­tunk kitéve, figyelme ztetni akartam, meg akartam mon­dani ; több levelet ir tam, de rendre szaggattam el őket» gondoltam magamban, minek nyugtalanítsam én azt a jó urat, mikor ő nem sejti a veszedelmet, amit nem tu­dunk, az nem bánt, elég az, hogy én sinlődöm. Uram | nekem a múlt esztendőben, január elsejétől máig egy nyugalmas éjszakám nem volt, ón 1883-ban egy jóizü falatot nem ettem, egy korty bort nem ittam, egy gyű szünyi pálinkát nem kortyintottam, bogy csak azt mondhattam volna, hogy na! Uram! megvoltam hábo­rodva, féltem, remegtem. — Mitől ? — A haláltól. — De hát miért ? — Elmondom, — de ne ijedjen meg — tavaly, épen ma egy esztendeje, ilyen tájt lehetett úgy tiz óra előtt, nyugodtan sétáltam fel s alá a szobámban s gon-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom