Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-24 / 8. szám
Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 8. szám. Szombat, február 24. MEGYEI S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ..............................................6 frt — kr. Fé l évre..............................................3 frt — kr. Ne gyed évre..........................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. mmmmm mmmm Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, liorgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendő. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. Iparosaink helyzete. Veszprém, febr. 22. Az úgynevezett alkotmányos világ kezdetétől fogva máig, aziparügyek rendezésének kérdése, minduntalan fölmerül tengeri kígyóként, úgy a törvény- hozás, — mint a napisajtóban. Egy ideig főlszinen van, kísérti, csábítja a szegény iparosságot — aztán ismét elsülyed a közöny s a törvényhozás lelkiismeretlenségének mélységes tengerében. A kisiparosság nagy zömét tekintélyes részét képezi a magyar adózó közönségnek s igy, miután a közterhek súlya főként ez osztályra, mint személyileg kereső adóosztályra nehezül, — méltán követelheti is jogai, érdekei védelmét attól a törvényhozástól, mely nagyrészt ezáltal van, s ennek köszönheti főként létjogát. Hanem hát nálunk az iparosságot nem tekinté eddig sem s ugylátszik ezután sem fogja a törvény- hozás oly nemzeti tényezőnek tekinteni, mely hivatva volna fejlett rendszer mellett az ország közvagyono- sodását, anyagi jövőjét előmozdítani s biztosítani: hanem tekinti egyszerűen eszköznek, melyet kortes czólokra fel lehet használni szépen s egy-egy festett álomképpel, neki nyújtott mézes madzaggal oda lehet fogni a kormány rozoga, döczögő taligájához, akkor amikor neki tetszik. íme, az ország három óvenkint 444 országgyűlési képviselőt választ. Mindeniknek van annyi esze, hogy a választás előtt számbavehető „tömeg“ - nek vegye az iparosságot s mindenik veri a mellét, hogy ő a jövő ülésszak alatt igy, meg amúgy fogja sürgetni az iparügyek rendezését, az ipartörvény revízióját, helyesb módosítását, ... a jólelkü iparosság rámegy a lépre s csürheszámra küldi a Sándor- utczai akolba a mamelukokat. Aztán elmúlik három év s az alatt nem történik az érdekükben semmi s mikor, mint pl. most, ismét uj választás közeledik, a mamelukhad hirteleniben ösz- szefoldja, sámfára veri az ipartörvóny rongyos csizmáját s odakinálja az iparosoknak, hogy tessék most — ezen nyargalni. Három év előtt is úgy volt ez, most is. Három óv előtt is, ugyan-e lapokban bemutattuk igy az érn»cu. Rabló világ. Veszprém febr. 22. A Bakonyvidék ugylátszik ismét rettegett fészkévé akar fajulni a rablóknak. Alig múlik el egy-két hét s újabb rablások, gyilkosságok hírét vesszük a*Bakony- bób A. csendőrök éjjel nappal talpon vannak, valóságos haj tó vadászatot tartanak a gazemberekre ; a megye statáriumot hirdet s Savanyu Józsi máig sincs elfogva s a Bakony sűrűségeiben lépten-nyomon találnak a kerülők agyonlőtt embereket, koborgó rablókat. A múlt pénteken is az a bir jött el hozzánk, hogy a rathóti erdőben egy agyonlőtt embert találtak. A bulla arczarol a dúvadak már lerágtab minden bust s a kezeinek arjain is alig volt már egyéb csontnál. A bonco- last dr. Lethy Ede teljesítette s a meggyilkolt koponyá- jabol revolvergolyót szedett ki. A bulla mezitlen volt, befödve egy két rongygyal s sörü bokrok közt feküdt. . Ki v°b a meggyilkolt ? Senki sem tudja s valószínűleg sohasem is lesz konstatálható. Annak a borzasztó katastrófának, melynek áldozatáúl esett, ott az erdő sűrűjében, tanúja nem volt — a rablógyilkosnak nyoma veszett s a halott ajkai többé szóra nem nyílnak. ,. Ugyanazon napon összetűzött a baj máskéri erdőved Belafy József, egy a Bakonyban torbézoló rabló cziganycsapattal. Ezek először etették- itatták őt lopott horral-bussal, majd mikor árulástól kezdtek félni, re- volvereket rántottak s mind a heten lődözni kezdtek az ?L°V?drei' , *s Ugyverre kapott s az egyik rablót úgy lőtte homlokon, hogy az menten szörnyet balt. . U hírekre kisiettem Hajmáskérre. A jegyzői lak eiöpitvaraban hosszú asztaion ott feküdt a rabló bullája, epe vei betakarva, fölemeltem a lepelt s megnéztem. najalmas lövést kapott. A bomiok kellő közepén dióre\zftffUi yuk1tát0üg°ítYeresztül a fejen; a velő nagy- tnSÍ A u ?, k°POIUabo1 VS)' át lehetett látni a lŐesa- ulla arcza nyugodt, nem mutat semmi, a demes, lelketlen mameluksereget s elneveztük őket „politikai iparlovagok “-nak. Három óv előtt becsukatott minket a kormány s meglehet, most is becsukat, hanem azért a politikai iparlovagok most sem különb legények, s ezután sem lesznek egyebek politikai iparlovagoknál. A revideált ipartörvény, mely az ország nemzetgazdaságának egyik legfőbb emeltyűjét kell, hogy képezze, minden rendezett államban, he fog terjesztetni a törvényhozás elé. Kérdezzük meg most az iparosságot, mit szól hozzá, mennyiben látja érdekeit ezáltal megóva, mily biztosítékát látja e tákolmányban, anyagi s erkölcsi jövőjének?. . . Az iparosság szerte a hazában megfelelt erre már. Tiltakozott mindenfelül e fórezmunka ellen, mely javitni nem fog helyzetükön; hanem teszi a vajúdó iparügyet még bonyolultabbá s nehézkesebbé magát a rendszert. Ily utón az iparügy nem a fejlődésnek tekint elébe, hanem szemben a nyitott vámvonalokon beözönlő külföldi konkurrentiával — csak a romlásba siet gyorsabban. A veszprémi iparosság is mozgalmat indított ez ügyben; az iparoskor alelnöke Szilágyi Mihály maga is résztvett a budapesti orsz. iparosgyiilós tanácskozásaiban s e kouferenczia memorandumát átadták a kormánynak. Mi lesz ennek az eredménye ? Rövideden megtudja aztis az iparosság — a saját pusztulásából. Rég odaírta azt a kormány az ő palotája fölé, az iparosság ómenéül: Lasciate ogni speranza Voi, ebi enträte! . .. Az ipartörvény-javaslat ellen. Mély felháborodás, valóságos forradalom tört ki a hazai iparos-osztály körében annak hírére, hogy az ipartörvény módosítása czimén készült férezmü még ez ülésszak folyamán tárgyalás alá kerül. A megdöbbenés teljesen indokolt, mert az uj javaslat nemhogy segítene az ipar elnyomott helyzetén, de sőt uj zavarokat, bonyodalmakat léptetne életbe. Az iparos osztálynak a második orsz. iparosgyülésen kifejezett közóhajtásai alig vétettek figyelembe, s a javaslat csak arra jó, hogy az iparosokat a kormány még inkiállott halálkinra; a rabló bizvást egy pillanat alatt szörnyet balt. Ölnél magasabb, athlétai termetű zsívány volt — megélhetett volna abból, ha pénzért mutogatja magát. Hanem hát persze az ő nevelése magával hozza, hogy lopásból s csak rablásból lehet megélni — hát rabló lesz s halála a golyó, a kötél. A falu népe persze csudájára járt a meglőtt rablónak, mig odabenn a jegyzői irodában komoly, biró ült s vette föl az előnyomozási jegyzőkönyveket. Künnt áldogált az erdővéd, a ki a rablót agyonlőtte. Halotthalvány volt szegény s félt, hogy most majd még talán büntetést kap, amiért önvédelemből ezt a a zsiványt ledurrantotta. Furcsa dolog is nagyon, hogy ami törvénykezésünk szerint az erdővédet, urod. vadászt, aki saját biztonsága tekintetéből fegyvert hord, minden körülmények közt eltiltják a fegyver használatától. Ha engem utasként az országúton egy rabló megtámad s én azt keresztüllövöm, a törvény jogosult önvédelemnek veszi ezt s az ügy — ad acta tétetik. Hanem ha az erdővéd, urod. vadász lő meg önvédelemből egy fatolvajt, vagy hegyi betyárt, azt a szegény embert becsukják, vallatják s köszönje, ha fel nem akasztják ebben a statáriumos világban. Tavaly is egy intelligens, derék vadász, családos ember ült a helybeli börtönben 2 hónapig, amiért egy tetten kapott s ellenszegülő erdei zsiványt megserétezett úgy, hogy még csak be se kellett kötni azt az apró sebet. Hát igazság ez? Igazság a ménkűt ! Ha nem szabad lőniök a hivatalból erdőjáróknak, hát vegyék el tőlük a puskát 1 Akkor legalább majd nem akad boloud ember, aki vadász, vagy erdő- véddé lesz. Szomorú viszonyok azok a mostaniak. S hogy elharapóznak, szaporodnak a czigány rablóbandák — az nagyon természetes. lm a kormány keményen megparancsolja a községeknek, hogy keresztül vonuló czigánybandákat még kább megrendszabályozza, a nélkül, hogy az ipar fölvirágzását gátló akadályoknak csak egyikét is elhárítaná. Különösen sérelmesnek tekintik iparosaink, hogy az ipar megkezdése az uj ipartőrvény szerint sem lenne a képesség kimutatásához kötve, azaz: az uj ipartör - vény is meghagyja a káros iparszabadságot, helyesebben mondva: az iparszabadosságot. Pedig ez az iparososztály megölője, ez elv ültette a szédelgőket az iparosok nyakára, ez elv vette ki a falatot sok iparos szájából. Nagyon természetes tehát, hogy iparosaink éveken át táplált reményeik meghiúsultát látván, fölháborodnak s jogos felháborodásuknak erélyes kifejezést adnak. A fővárosban négy külömböző gyűlés tartatott e tárgyban. A vidéken is tiltakoznak mindenfelé a javaslat ellen. Igen érdekes e tekintetben a kun-félegyházi első ipartársulat, közgyűlésének e tárgyban hozott határozata, melyben kimondja, hogy az uj törvény által megalkotandó helyzet ezerszer rosszabb a réginél, mert oly állapotokat teremt, melyek megölik a kézműipart. Különösen kikelnek a korlátlan iparszabadság ellen, követelik a kvalifikácziót, tiltakoznak a javaslat ellen s kijelentik, hogy támogatni fognak minden mozgalmat, mely a javaslat megbuktatására vezet. A fővárosban megtartott iparos-gyűlések eredményéről röviden közöljük a következőket. A második orsz. iparösgyülés központi bizottsága elhatározta, hogy kérvényt intéz az országgyűléshez, melyben kifejti ragaszkodását a második orsz. iparos- gyűlés határozataihoz, s kéri e határozatok érvényesítését. Követeli, hogy az ipar megkezdése képesítéstől tétessék függővé, hogy minden városban, melyben lega lább 100 iparos lakik, az ipartestületek felállitassanak, ebbe köteles legyen minden iparos belépni, s a fővái’os kivételével minden más városban csak egy ipartestület szerveztessék. Végül, hogy az ipartestület maga válasz- sza elnökét s a testület az iparhatósági biztosok által önkormányzati jogának szabad gyakorlatában ne kor- látoztassék. A budapesti kersk. és iparkamara szintén követeli a képesség kimutatását, s ha valaki többféle ipart akar űzni, a kvalifikáczió mindenikre nézve megkiván- tassék; a valóságnak meg nem felelő jelvényeknek (péld. érmek) a czég-czimekben használása tiltassék meg ; a munkaidő meghatározása az ipartestületekre bizandó; végül munkakönyv csak oly segédnek adható, ki a ta- nonczidőt kimutatta s 16 éves korát betölötte. A kamara még nem végezte be tárgyalásait ezen ügyben. Az országos iparos értekezlet, a négy gyűlés között a legtekintélyesebb volt. Zichy Jenő gróf és R ath Károly fővárosi iparoson kivül részt vettek e gyűlésben nemcsak a főváros előkelő iparosai, hanem 38 magyaregy óráig sem szabad türniök a határban, keresztül kell őket vezetni a községen, s még csak a határban sem szabad őket 24 óráig megtűrni. Hát mi lesz abból ? Az lett, hogy lia egyetlen község sem tűri őket, hát miből éljenek ? Kell, hogy raboljanak, s hajó szerivel nem megy, hát gyilkolnak is. Élni akar a legnyomorultabb féreg is—a czigány is. Az is ember. Annak a létjogát sem lehet elvitatni. Isten képére teremtett szülötte a földnek s jogosítván ennek terményeiből élni. Ha azonban az emberek kiközösítik őket maguk közül, s ha a kormány űzőbe veszi őket vadállatonkint... hát lesznek vadállatok, Ellenségei az embereknek, társadalomnak s rablásaik, gyilkosságaik lélektanilag önfentar- tási szempontból teljesen szükségszerűek s — jogosultak is. Azt mondja a kormány: nem lehet azokból munkás, tisztes népet nevelni. Hiszen igaz, megmondta az egyszeri, munkába hivott czigány az ispánnak; „Ispán úr, hát igazsán varjú a varjú?“ „Igaz hát!“ Feleli ez. „Izs nem lesz abbú gálám sose nem?“ „Bizony sobsem!“ „No lassa, in belélem se lesz párást . . . csak czigán lesek.“ S elszaladt .... Hát ebből a czigány generáczióból — elhisszük — nem lesz már rendes nép. De hát az ifjú nemzetséget nem lehetne sehogy- sem emberekké neveltetni ? Dehogy nem ! Hanem persze az ilyen emberies dolgokról való gondolkozásra soha sem ér rá ami kormányunk. Hogy áldja meg hát érdem szerint az Isten ! Kompolthy Tivadar. országi város küldöttei is. Az értekezlet élénk és beható vita után a következő határozatot hozta : Az ipar megkezdhetése a képesség kimutatásától tétessék függővé s pedig akként, hogy az illetőnek igazolni kell, hogy iparát szakszerűen megtanulta, hogy 24 éves elmúlt s legalább bárom évi gyakorlati foglalkozást képes kimutatni. Az ipartestületek szervezésére nézve ugyanazon határozat fogadtatott el, melyet a központi bizottság szombati ülésében kimondott. Végül kimondja az értekezlet, hogy a törvényhatóságok hatalmaztassa- nak föl a városok szabályozására és a nem helybeli iparosoknak a hetivásárokon árulását korlátozó intézkedésekre. E határozatok figyelembe vétele iránt az értekezlet nevében kérvény intéztetik a képviselőházboz. Végül a mérsékelt munkáspárt tartott ugyanez ügyben igen látogatott népgyülóst a „Tyukketrecz“ czimü helyiségben. E gyűlés — az előadók indítványára — szintén kérvényt intézend a képviselőházboz az ipartörvény ügyében, melyben kívánják a kvalifikácziót, a vasárnapi munka eltörlését s a munka-időnek 10 órában megállapítását. Eelhivás! Magyarország kereskedelmi ifjúságához. Tisztelt kartársak ! Azon óhaj által vezetve, hogy a hazai kereskedelmi ifjúság szellemi művelődését s ezzel egybefüggőleg a kereskedelmi osztálynak társadalmi emelkedését tőlünk telhető módon elősegítsük : Felhívjuk hazánk kereskedelmi ifjúságát, hogy azok, kik oly városokban vannak alkalmazásban, hol legalább 50—100 kereskedősegód van, egyesüljenek és társulatot, egyletet alakítsanak azon czélból, hogy önképzés s társas összejövetelek által a kereskedelmi tudományokat, úgy a kereskedőtől okvetlenül megkívánható magasabb műveltséget, ezen utón lehetőleg elsajátíthassák. Az igy megalakult társulatok egyesüljenek egy Budapesten felállittandó központi szövetkezettel, hogy ezáltal ne csak a saját körükben előforduló intézmények, hanem a kereskedő ifjúságot érdeklő minden ügyek, az országban létező kereskedő ifjúság tekintélyes számához méltóan a központból nyerjenek elintézést Felkérjük tehát különösen a kereskedő főnök urakat, szíveskedjenek a kereskedelmi osztály társadalmi tekintélyének növelése, segédeik kiképezése s a kereskedelem magyarosodása érdekében ezen ügyet pártoló- lag kezükbe venni, a városukban létező kereskedelmi szakférfiakat és tanerőket részünkre megnyerni és a kereskedelmi ifjúságot ilynemű egyesülésre buzdita ni, hogy igy mielőbb elérhessük azon időt, hogy hazánk kereskedői a külföldiekkel a versenyt kiállhassák, a társadalomban az őt megillető helyet méltán elfoglalva, édes hazánk felvirágozását tőlünk telhetőleg elősegítsük. Egyúttal felhívjuk az alakuló s a már fenálló rokonegyleteket hogy az egylet, vagy társulat hivatalos czimót s alapszabályainak egy példányát a „budapesti kereskedő ifjak társulata titkárságához“ (Budapest Gi- zellatér 2 sz) mielőbb beköldeni szíveskedjenek. A budapesti és debreczeni kereskedő ifjak társulatainak közös értekezlete. Évnegyedes megyebizottsági közgyűlés. Meghívó. 2487. ki. 883. Tisztelettel felkérem a törvény- hatósági bizottság, a választmány és számonkórő- szék t. tagjait, hogy a szabályrendeleteink értelmében folyó évi márczius 3-án, esetleg következő napjain tartandó törvényhatósági bizottsági, — február 28-án, esetleg a következő napokon tartandó állandó választmányi és márczius 1-ón tartandó szá- monkérőszéki üléseken Veszprémben, a megyei székházban mindenkor megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1884. évi február hó 18-án. Véghely Dezső alispán. A közgyűlés tárgysorozata a közetkező : 1. A magyar kir. belügyminiszternek a m. pénztár 1881. és 1882. évi mérlegeire vonatkozó 70098 IV. számú intézvénye. 2. A íöldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszternek az Eger város által alkotott házalási szabály rendeletre vonatkozó intézvénye.
