Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-27 / 52. szám

vezetőnek egyáltalán nem mondható segélyezés egészen más; a humanismus követelményeinek inkább megfelelő alapon fog eszközöltetni.

Ez alkalommal a városi pajtának névszerinti szavazás mellett, eladása mondatott ki s ez által város megmenekült, bogy az ott már szükségessé válandó nagyobb összegű építkezést teljesítse s olyan befektetéseket tegyen, a mely befektetések a reménybeli jövödelemmel arányban épen nem állottak volna.

Tárgyalás alá került még akkor a veszprém- jutasi szárnyvasut ügye, melyet jóllehet a képviselőtestület is felkarolt, mindamellett fájdalom! kellő részvét hiányában a kiépítés abban maradt.

1884. aug. 4-én Mórocza Zsigmond, időközben elhunyt tiszti ügyész helye dr. Cse$e Antal ügyvéddel töltetett be.

Ugyanekkor került szőnyegre az .Ördögárok“ beboltozásának ügye, melyhez a város a kőanyagot meg is szavazta.

A közgyűlés egy bizottságot hatalmazott fel, hogy a főispáni kert, tornakert és lövöldéi sétánynak megvétele tárgyában a megyével alkura lépjen.

Egy igen fontos, a legelő arány megállapítására vonatkozó javaslat is akkor került tárgyalás alá, melynek módozatai megállapítása iránt a megyei gazdasági egyesülethez történt megkeresés.

Tétetett indítvány a kihágási törvény értelmében megalkotandó városi szabályrendeletek iránt, mely a deczember 20-án tartott közgyűlésben később akként intéztetett el, hogy a szabályrendeletek elkészítése egy tekintélyes számú küldöttségre ruháztatott.

A szabadságharcz-szoborra a gyűjtés kimondatván, a gyűjtésre poletánként lettek 2—8 képviselők kiküldve, kik a gyűjtést már nagyobb részben be is fejezték.

Ugyanekkor kimondta a közgyűlés, hogy a bfűredi szeretetházba 3 vagyontalan árva gyermeket elhelyez, melynek folytán az elhelyezés meg is történt.

Bemutattatott a káptalan által a felsővárosi temetőhöz adományozott földterületről kiállított ajándékozási okirat, melynek telekkönyvi érvényesítése elrendeltetett.

A nyugati vasút vezérigazgatósága megkerestetett, hogy a jelenlegi menetrendet, mely a helyi forgalomnak igen czélszerüen felel meg, továbbra is az év minden szakában tartsa fenn.

1884. október 25-én kimondta a város, hogy Veszprémben egy telepet amerikai szőlőveszszők beültetésére kíván fordítani, mely ügy később, a decz. 20-iki gyűlésben akkép oldatott meg, hogy a megyei egyleti kert közelében levő dombos legelőből 6 holdnyi terület díjmentesen engedtetett át e ezélra a m. gazdasági egyesület kezelése alá.

Kimondta továbbá a városi közgyűlés, hogy a fogyasztási adókat ismét megváltja, nehogy a lakosság idegen bérlők által zaklattassék.

A vár csatornázási kérdés felemlittetvón, ez ügy a közgyűlés megbízása folytán később az építészeti szakbizottsághoz utasittatott, mely bizottság az ügyet tanulmányának tárgyává tevén, adja az ég, hogy a hangsúlyozott tavaszi időszakon a csatornázási munka be is fejeztessék.

1884. nov. 15-én a házbéradó kivetési ügyének megvizsgálására a közgyűlés egy bizottságot küldött ki, mely az ügyet meg is vizsgálván, javaslatát a f. deczember 20-iki gyűlésre terjesztette be, s hiszszük, hogy a közigazgatási bizottság, hova a város felterjesztését megtette, a sérelmes kivetéseket megváltoztatja. Ugyanekkor az engedélyhez kötött iparokról a tanács által alkotott szabályrendeletet fogadta el a közgyűlés.

1884. nov. 29-én tárgyaltatott az 1885. évi költségvetés, mely szerint a szükséglet összege 44,263 frt 53 kr., a fedezet összege 19,425 frt 16 kr., s igy a hiányzó összeg fedezhetóse czéljából a pótlék 32 krban állapíttatott meg, melylyel kapcsolatban kimondatott, hogy a jövő 1885. évben a pajta-utcza szabályoztassék, a sédvizi hid kijavittassék, a köz tereken levő kutak tisztán tartassanak, azok tetőzete megujittassék, esetleg kijavittassék, a kolduspótlék bárczák, mint ellenőrző jegyek mellett osztassák ki, a kavicslelepek értékesíttessenek, a községi pótlékok az államadókkal együtt vétessenek be.

1884. decz. 20-án az izr. hitközség templom- udvara és környékének rendezése, s az ott levő tüz- rendellenes állapotok megszüntetése is tárgyalás tárgyát képezte, s hiszszük, hogy az izr. hitközség saját hívei s az iskolákba járó gyermekei érdekében is ezen állapotot mielőbb rendezni fogja.

Ugyanekkor az ördögárok boltozási költségeinek előlegesen kölcsönből való fedezése kimondatott, de megvárja a közgyűlés, hogy az érdekeltek, kik területet is nyertek, továbbá házuk tájékának légköre is tisztábbá s egészségesebbé lett, de árnyékszékeik csatornáit is összeköthetik a főcsatornával, mindezen indokokkal a költségekhez kellő arányban fognak járulni.

Kimondta még a közgyűlés, hogy a jelenlegi városháza helyett, mely a czélnak nem fele] meg, egy más telken vesz házat vagy újra épít, vajha ezen, a közigazgatás által égető sürgősen kívánt ügy mielőbb nyerne megoldást.

A kór- és lázárházi követelések biztosítását is elrendelte akként, hogy az adósoktól a késedelmi kamatok iránt nyilatkozatok vétessenek, ovadékok köttessenek ki, a jelzálogok tűz ellen biztosíttassanak, a kamatok nem pontos fizetése esetében a követelések behajtassanak, a kellőleg nem biztosított követelések részletfizetések által apasztassanak.

Elrendeltetett továbbá, hogy a Szabadi- és kórház-utczák csatornázása iránt tervrajz és költség- vetések készíttessenek.

Ugyanekkor a fontos kisdedovoda ügy kimondatván, egy tekintélyes bizottság kezeibe ezen ügy megoldása letetetett.

Kimondta továbbá a közgyűlés, jhogy az erdőgondnok és erdőfelügyelő hatásköre megállapittassék.

Végül az ebtartásra s ebadéra vonatkozó szabályrendeletet megalkotta, melynek folytán hiszszük, hogy az oly veszélyes ebdüh a kóbor ebek kevesbe- dése folytán ritkábbá válaud.

Magyar regényirodalom.

Magyar regényirodalom ? De hát van-e sajátképen magyar regényirodalom ? Valóban eddig megszokta a közönség, hogy Jókain kívül alig tudott emlékezni magyar Íróra. Maga a napisajtó is elégszer jajdult fel, hogy nincs magyar regényíró, ha Jókai nem volna semmitsem olvashatna a magyar közönség. És ezért nyakra főre adták a lapok a franczia, angol, sőt német regényeket, a közönség csakugyan meggyőződött, hogy nincs magyar regényíró, mert ha lenne, hát a lapok is sűrűbben közölnék müveiket.

Itt-ott megjelent néha egy magyar iró regénye. A közönség rendesen szívesen fogadta.

Miért ? '

Mert magyar életet festett s a maga életének egyes mozzanatait látta híven visszatükröződve.

A drámairodalom terén is fel tudta kelteni a nemzeti és népszinház a magyar színmüvek iránti érdeklődést. És örömmel látjuk, hogy a drámaírók serege napról-napra gyarapszik s tökéletesedik. így esz a regényirodalommal is nemsokára. Van reményünk, hogy igy lesz. Mert a mint meggyőződik a közönség, hogy nemcsak idegen van és nemcsak az idegen jobb, sőt a mi regényeink általában véve

Nem akarunk ezúttal ujjal mutatni arra, ki álszenteskedésében szorgalmasan látogatja még a litániákat is, (természetesen bizonyos, most itt meg meg nem mondható czélból) de azt hisszük, hogy összes üzlettársaik helyeslésével fog találkozni azon megjegyzésem, hogy mégis jó lenne ha adott szavát mindenki szépen megtartva, engedjen vasárnap egy kis szabadságot és pihenőt minden főnök embereinek, kik amúgy is eléggé meg vannak sanyargatva egész pályafutásukon át. Mercur.

jobbak, igazabbak a külföldi termékeknél, azon mértékben fog a magyar regények felé fordulni érdeklődése.

Nevezetes korszak lesz tehát ez a néhány év az újjá ébredő regényirodalom történetében. De mikor ezt örvendetesen tapasztaljuk, szabad-e megfeledkeznünk azokról a vállalatokról, melyek a már szunnyadó magyar regényirodaimat fölébresztették.

Bizonnyára nem. Megilleti teljes elismerésünk, szakadatlan figyelmünk és rokonszenvünk, sőt hálánk. Egy írói tábort látni együvé csoportosulni, mely eddig csak ritkábban jelent meg a közművelődés mezején, csak elvétve irt, mert nem volt kellő tere, kénytelen volt visszavonulni az idegen elől: mindenesetre lélekemelő, magasztos.

A szépirodalmi vállalatok közt egy van különösen, mely megérdemli a legmelegebb pártfogást. Négy eredeti regényt közöl egyszerre, a legnagyobb nevű Íróktól.

Ez a lap a gondosan szerkesztett és csinos kiállításban Budapesten megjelenő „G o n d ti z ő.“

Hetenkint három nagy ivén és színes borítékban jelenik meg; oly terjedelem, minőt alig tapasztalunk más lapnál. E terjedelemhez képest, mely évenkint mintegy 15 kötet regényt foglal magában, e lap előfizetési ára valóban csekélynek mondható, hat forint egy évre. Kiadója: Székely Aladár, ismert nevű könyvkereskedő.

A jGondiiző“ rendes munkatársai: P. Szath- máry Károly, Tolnai Lajos, Vértesi Arnold, Margi- tai Dezső, Mikszáth Kálmán, Kazár Emil, Balázs Sándor, Sziklay János, Endrődi Sándor, Kiss József, Komócsy József, Kompolthy Tivadar, Benedek Aladár, Reviczky Gyula, Lévay Sándor stb. stb. Ismert nevek az irodalomban, kik különböző téren, de leginkább a szépirodalom terén szereztek érdemet, többen közülök már a külföldön is elismerést.

Ezen irói csoporthoz azonban többen is csatlakoznak kisebb dolgozatokkal és költeményekkel, mely apró müvek meg-megszakitják a regényeket, mintegy nyugvó pontul, ha az olvasó kissé kifáradna a regények élvezetében.

A lap ép úgy ajánlható magánosoknak, mint testületeknek, kaszinók, olvasókörök bizonyára szintén nagy köszönetre kötelezik tagjaikat, ha alkalmat nyújtanak nekik, hogy könnyen hozzáférhessenek. Családos ember azonban nem igen lepheti meg kellemesebbel nejét, mint a „Gondüzővel“, mely valóban meg fog felelni nevének és mulattató tartalmával még évek múlva is kedves barátja lesz, mikor künn dúl a zivatar, s a kályhában vidáman lobog a tűz . . . Akkor elvezeti e lap az olvasó gondolatait egy más világba, melyet a költők ékesítenek föl képzelmük hevével.

Pápay Miklós.

VASÁRNAPI M1MASZÜNET.

Veszprém, decz. 23.

Városunk derék füszerkereskedőinek közmegegyezése folytán az üzletek a nyáron át vasárnap és ünnepeken egész délután zárva voltak és tapasztalva azt, hogy e kevés kis szabadság mily jól esik oly embereknek, kik különben kora reggeltől késő estig az üzletben le vannak kötve, az határoztatott, hogy télen is az üzletek vasárnap délután legalább 4—5 óráig zárva maradjanak már csak azért is, hogy a tanulók ne legyenek akadályozva abban, hogy a vasárnapi iskolát rendesen látogathassak.

De hát látszik, hogy bármily üdvös határozatokat is hozzon egy társulat, akadnak egyesek, kik előtt, ha az életben még oly szenteskedők is, semmi sem szent. Eltekintve attól, hogy minden felekezet tiszteli és megtartja a maga ünnepnapját, — még talán a pogány is, — illő, hogy egy ily katholikus, szellemű városban, mint Veszprém, katholikus keres- j kedő ne engedje magát egy kis garasos kapzsiság! miatt oly tettre ragadtatni, mely fölött méltón meg botránkozhatik mindenki.

A hiv. kézbesités-ügy.

Körlevél

a járások szolgabiráihoz.

17915/ki. 1884. A kézbesítés ügyéről községenként szerzett tapasztalataim arról győztek meg, hogy az eddigi viszás állapot megszüntetése a közszolgálat helyesen értelmezett érdekében sürgősen kívánatos és hogy a kézbesítők eljárása folyvást a legébe- rebb figyelemmel kísérendő.

Ezen meggyőződésem alapján s a megye köz- igazgatás vezetéséből kifolyó felelőségem tudatában két irányban intézkedem.

Intézkedem ugyanis az 1875. X. t. ez. végrehajtásának alkalmából és intézkedem a nem bírósági kézbesítéseket érdeklőleg.

Az 1875. X. t. ez. végrehajtásának fonalán értesítem a tekintetes szolgabiró urat, hogy a veszprémi királyi törvényszék elnökét egyidejűleg megkerestem, miszerint a községi kézbesítőknek az 1885. évre szükséges kézbesités-jegyzók nyomtatványokat a királyi járásbirák által a tekintetes szolgabiró úrhoz megküldetni szíveskedjék.

Ezen értesítésem kapcsán felhívom tehát a tekintetes szolgabiró urat, hogy a mint ezen nyomtatványokat megkapni fogja, ezeket minden késedelem mellőzésével, a járása területén levő községi kézbesítőknek vevény mellett adassa ki és a kézbesítés megtörténtét igazoló vevények alapján arról, hogy mindegyik községben az 1885. évre, ki a kézbesítő s hogy ezen kézbesítő a kézbesitós-jegyzék nyomtatványt mely napon vette át, hozzám 1885. évi január hó 8-ik napjáig személyes felelőség terhe alatt kimutatás alakjában, jelentést tegyen s a községi kézbesítők névjegyzékét egyidejűleg az illető tekintetes kir. járásbíróságnak is küldje meg.

Azon alkalommal, a midőn a nyomtatvány a községekbe a községi kézbesítőknek kiküldetni fog, a községi kézbesítők szigoroan utasitandók, hogy ezen kézbesítési jegyzékbe 1885. év első napjától fogva csakis a bíróságoktól érkezett kézbesítéseket vezessék be, s a mennyiben ezen nyomtatvány az óv első napjaiban nem érkeznek meg, s az alatt mégis a bíróságoktól kézbesítések érkeznének, ezekről ideiglenes jegyzéket vezessenek, de a nyomtatvány kézhez vételével az ideiglenes jegyzékből a kézbesítést a kézbesítési jegyzékbe vezessék át.

A községi bírák komolyan utasitandók, hogy a községi kézbesítők által vezetett ezen jegyzékeket gyakorta megtekintsék, késedelmezéseket meg ne tűrjenek és az illető kézbesitők irányában a hivatalos fegyelmet teljes mértékben érvényesíttessék.

A tekintetes szolgabiró úrtól pedig elvárom, hogy a községek látogatásának alkalmával a kézbesítési jegyzékeket is megvizsgálja és hogy igy szerzett tapasztalatairól évenként junius és deczember hónapok utolsó napjaira hozzám körülményes jelentést tegyen.

A nem bírósági kézbesítések ügyében két irányban tartottam szükségesnek intézkedni.

Először a tekintetes szolgabiró ur hivatalában követendő eljárást illetőleg s másodszor a községi kézbesitőkre vonatkozólag.

A megyei árvaszók elnökének hivatalos kívánságához képest felhívom a tek. szolgabiró urat, hogy a megyei árvaszék által a tek. szolgabiró úrhoz kézbesité3 végett megküldött végzésekről vagy egyébb kézbesítésekről, közigazgatási iktatójától külön álló és ide mintául csatolt jegyzéket vezettessen. Ezen kézbesítési jegyzéket a központból a tek. szolgabiró ur részére hivatalom fogja megküldeni.

A közigazgatási iktatóba bevezetendő egyéb kézbesítések száma nyilvántartandó és minden szá- monkérő székre az ügyforgalmi kimutatás külön rovatában tüntetendő ki.

A községi kézbesitőkre vonatkozólag felhívom a tek. szolgabiró urat, hogy minden községre nézve haladók nélkül intézkedjék az iránt, hogy az 1885. év első napjától fogva minden kézbesítés, mely egyes felekre vonatkozik, ne a közös iktatóba, hanem e ezélra nyitandó külön jegyzékbe vezettessék be, a melynek észrevétel rovatában följegyzendő, hogy a kézbesítés közigazgatási, adóügyi stb. jelleggel bir-e ? Ezen eljárás mellett lehetségessé válik a kézbesítést megyeszerte könnyen áttekinthető és igy nyilvántartható modorban vezetni és igy a nagyon kívánatos pontossággal ellenőrizni.

Elvárom a tek. szolgabiró űrtől, hogy most kiadott rendeletemnek is teljes mértékben érvényt szerezzen s ide vonatkozólag hozzám 14 nap alatt jelentést tegyen.

Veszprém, 1884. évi deczember hó 26-án.

Véghely Dezső, alispán.

Újévkor.

(y.) E nap valóban az emlékezésé, mely a múltba néz vissza és a reményé, mely a jövőbe tekint előre. Egy év újra elmúlt s mi különös van benne ? Mint mikor a rengeteg erdő koszorújából egy levélkét ragad szárnyára a vihar, — a tengerből egy cseppet iszik be a szomjas föld, s az örökké

valóság óráján egy rövidke perez suhan el: éppen annyi egy év lefolyása. A végtelen idő nem lett vele sem szegényebb, sem öregebb. Ezredévek jöttek már ki az ő ismeretlen titkos országából, millió meg millió évek jöhetnek még ki onnan, mindig fogy és mégis mindig tele vau ez az ország azzal, a mit mi időnek nevezünk.

De egyetlenegy év is, mely az örökkévalóságban csak semmi, nekünk halandó embereknek olyan igen sok. A mi éveink megvanuak számlálva, azért osztjuk részekre a négy időt, azért jelöljük azt meg az éveknek határköveivel. Ah, a mi életünk bölcsőtől a koporsóig csak annyi, mint midőn az idő egy kis lépést tesz előre azon az utón, melynek nincs vége. S midőn úgy újévkor önkénytelenül is elmélyed, gondolkodik és emlékezik az ember, ezt múlandó véges-voltának érzésében teszi; mert csak egy év lefolyása is meghatóan ábrázolja az egész életet. Az a virág, melyet a szeretet adott, ugy-e mily hamar elfonnyadt ? Az a csók, melyet a hűség nyomott ajkadra, ugy-e mily hamar elcsattant? A reménység, a vágy, melyeket galambokkint bocsátottál ki szivedből, hogy hirt hozzanak a jövőnek fényes országából, nein szárnya-szegetten jöttek-e meg hozzád ? Vagy ha mindjárt a teljesülés örökzöldjével, a békességnek olajágával tértek is vissza, nem újabb meg újabb reményeket küldöztél-e ki a világba, te soha nem nyugvó, te mindig elégedetlen szív ?! És ez öröm ? Nem igy kelle-e felsóhajtanod:

„Édes öröm, ittalak már,

És hova lett az a pohár,

A melyből ittalak téged ?

Összetörött, cseréppé lett.“

Még boldog, a ki tiszta örömet sirat, mert az elmúlt örömnek szép emlékével még nem szegény a szív, — annak van csak gyásza, a ki olyat sirat, a ki többé vissza nem tér az élettelen temetőből. Oh ez a nap újra beszegezi a koporsókat, újra eltemeti a halottakat s ezen a napon újra végigsiratja a szív elhunyt kedveseit! Mind e keservet az idő hozza s mind e sebet az idő gyógyítja meg és az időben az időnek ura, az Isten. Mert, hogy egész életünk csak egy elsuhanó perez, örömünk, reményünk, mint a szétfoszló pára, s minden dicsőségünk egy maroknyi por: ez sarkalja az embert, hogy abba fogózkodjék, a ki örökkévaló. Innen magyarázható meg az, hogy év utóján és év elején még a hitetlen is templomot keres, istent áhit és imádkozik.

Mig az emlékezet igy borong a múlton, sir és imádkozik: addig a reménység vidáman festi a jövőt. Áldott angyal ez a reménység; de csak annak az, a ki bölcs, munkás és nemes; mert az ilyen jól tudja, hogy a jelenből lesz a jövő s igy a jelent felhasználván, nem engedi, hogy hiú ábrándozás miatt nyom nélkül enyészszék el. Valóban az a bajunk, hogy a jövőért a mi nincs, sokszor és sokan feledjük a jelent, a mi van és

Messzebb járnak szemeink;

Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, Sjjkésőn hullnak könnyeink.

A bölcseség tehát, hogy bizton remélhess, erre tanít: carpe diem ! Élj az idővel! „Minden órádnak leszakaszd virágát,* csak arra vigyázz, hogy a virág mérges ne legyen.

Carpe diem! Az időben élj az örökkévalóságnak. Lelked az istenség szikrája, ha ennek nemes lánglobogását érzed szivedben, tetteid túlélik a rövid perezeket.

A NŐNEVELÉSBŐL.

Már régen foglalkoztatja a világot e kérdés: megnyittassók-e nők részére is a felsőbb tudományok temploma: az egyetem.

E tekintetben különféle nézetek nyilvánultak. Sokan igenlőleg, de még többen tagadólag járultak e kérdéshez, sőt nálunk még beszélni sem mernek róla. Azonban az érdeklődés mindinkább fokozódott, s különösen Amerikában termékeny talajra talált.

Midőn 1872. óv körül egy Sage H. W. nevű tanácsnok Brocklinban 250,000 dollárt ajánlt fel az egyetemnek, ha megengedtetik a nőknek is részt venni az egyetemi előadásokban, nagy szelet kavart e kérdés és sok érdeklődőket csoportosított maga kzré. White Andrew D. elnök látván a szerfölötti érdeklődést, e kérdést tanulmányává tette és egyik hosszabb művében ekkép nyilatkozik a nőnevelósi rendszerre vonatkozólag:

A nőkérdés — mondja White a többek között — részint igazakat, részint igaztalanokat és részint téveszméket rejt magában. Általában, azt tartjuk, hogy a nő segédtársa férjének, hogy támasza a nehézségekben, tanácsadója a szerencsétlenségben és vigasztalója szenvedéseiben; továbbá a férj szellemének műveltnek kell lenni, hogy a nehezebb dolgokat alapjában megértse, a nőnek pedig annyi műveltség, a mennyi elegendő arra, hogy magát hasznossá és kedvessé tegye; a férj dicsősége testben és lélekben nyilvánul, melyek valamely nehezebb feladat megoldása, vagy komoly életharcz vívmányai fölött örömet éreznek, a nő dicsősége pedig azon tulajdonságban, melyek lehetővé teszik neki az efféle feladatokat szellemével megvilágítani, de az életharcz- ban n8m szabad részt vennie, legyen a férj munkatere a kalapács, vagy kereskedés, jóltevőleg hat ró, ha gondolatai túlszárnyalják munkaköre határát: a nő munkatere pedig a ház legyen, s sohasem gyakorol rá jótékony befolyást, ha gondolatai a munkaköre határain kivül rajongnak. A férfiúnak műveltnek kell lenni, hogy képes legyen vizsgálódni, megfontolni és határozni; a nőnek csak kevéssel kell több, minthogy tudjon férje határozataiban megegyezni;