Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-12-20 / 51. szám
Veszprém, 1884. IV. évfolyam, ol-clik szám. Szombat, deczember 20. MEGYEI- S HELYI ERDEKÜ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ........................................6 frt — kr. Fé l évre..............................................8 frt — kr. Negyedévre........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szóm küldendők. Hirdetések és ISTjriltterelr a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kézirat©}*: -vissza nem adatnak. 99 Előfizetési felhívás Veszprémi Független Hírlap ötödik évfolyamára. 6í Hírlapunk két hét múlva ötödik évfolyamát kezdi meg. Négy, küzdelemteljes hosszú éven át hétről-hétre híven teljesítette be kötelességét, melyet a közönség iránt magára vállalt akkor, mikor e város s a megye függetlenül gondolkozó polgárai belátták, hogy érdekeik védelmében szükség van egy szókimondó tolmácsra, egy minden hatalmi befolyástól ment szabad hírlapra. Alig volt a múltban ez idő alatt oly érdeke ennek a megyének s ennek a városnak, a melynek kivívásában vagy védelmében őszinte nyílt küzdelemmel részt nem vett volna ez a közlöny. S e küzdelmében nem vezérelte más, mint a nép, a közvélemény meghamisitatlan ítélete s őszinte, igaz, higgadt meggyőződése. El voltunk készülve, mikor ez a hírlap alapittatott, hogy a harcz sebeit egyedül mi fogjuk elviselni, s a múlt tanunk reá, hogy a válságokat, üldöztetéseket, panasztalan ajkkal viseltük el. Pedig módunkban állhatott volna sok csapást egyszerűen azzal hárítani el, hogy a felelősség terhét azokra rójjuk, kiket az valóban illetett. De akkor a közvélemény szabad nyilvánulása mihamar béna lett volna, s rövid időn nem lett volna ez a hírlap oly független — mint a milyen ma! S ha mi nem ismerünk alkut semmiféle hatalmi tényezővel akkor, ha a nép érdekeiért küzdelemre szállunk: úgy kell annak lenni, hogy az az ellentámadásokat is készen fogadjuk, magunkra vesszük, s megbízunk abban, hogy igaz ügyünk a legnagyobb üldöztetések közt sem veszhet el soha. Ezek az elvek vezérelnek minket publiczistai hivatásunk szigorú betöltésében. Ilyennek ismerjük mi a hírlapírói tisztes hivatást, mely ha teljes nyíltsággal, szabad meggyőződéssel párosul, csak áldásthozólag hathat a közérdekekre. Ezen az utón fogunk haladni ezután is. S amint nyílt szívvel, kitartó lelkesedéssel ezután is folytatni fogjuk a harczot a nyílt vagy alattomos visszavonással, s az e megyében Oly divatos sunyi pakiipolitikával szemben: ép úgy hisszük, hogy a nagy közönség, — mely törekvéseink őszinte megoldásában eddig is oly buzdító támogatásunkra volt, ezután is részesitend nagybecsű erkölcsi pártolásában. Hírlapunk nyílt tükre úgy társas, mint közigazgatási életünknek. Igaz, hogy tobbb benne a kifogás, s a „veto,“ mint a dicséret, de hát nem rajtunk múlik, hogy kevés a é r dicséretes ember, s dolog ami közügyemk körül. Érdemében bíráljuk el az eseményeket, s azok tényezőit, s ez életünket még csak a politikai pártállás sem befolyásolja, mint azt számos közigazgatási momentumunk bizonyítja. Vezérczikkiróink a megyében s a fővárosban, minden nevezetesb közügyünk felmerülte alkalmával azonnal fölkeresik lapunk hasábjait, s élénk tollal, hű színekkel ecsetelik a polgárság szeme elé a helyzetet, s a megye minden részében, s a Dunántúl nevezetesb városaiban lévő számos tudósítóink hétről-hétre gazdagítják rovatainkat érdekes tudósításaikkal. Hírrovatunk élénk, s mindig változatos. Ami ebben a megyében s e városban egy hét alatt történik, azt minden szombaton föltalálhatja ebben a hírlapban az olvasó. E mellett különös súlyt fektetünk úgy a Bakonyvidék — mint a Balatonmellék specziális gazdasági érdekeire, s szakavatott gazda emberek írnak e fontos viszonyainkról lapunkba nagyérdekü fejtegetéseket. Tárczarovatunk vezetői jónevü ifjú íróink, s gyakran keresik föl azt a főváros legjobb nevű írói is, mig a hírlap egyik legnépszerűbb s közkedveltségü humoros rovata „Gyerki Ór ultiméi“ czim alatt mindig napi érdekű dolgokat hoz, Gyerki őr sajátságos, s utánozhatlan frisseségü humorában. eszprémi IF^o.g'gretlen Irirlstp“ ára-: 1885. egész évre...................................................6 frt. 18 85. jan—júniusi fél évre............................3 frt. 18 85. jan—márcziusi negyed évre ... I frt. 50 kr. Ezzel megnyitjuk az elófizestést az 1885. évi ötödik évfolyamra. Tisztelettel a „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ szerkesztősége s kiadó-hivatala. A vásárügy Veszprémmegyében. (Körrendelet a járások szolgabiráihoz, valamint Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereihez.) 17942/ki. 1884. A megyei közigazgatás vezetéséből első sorban reám háruló felelőség tudatában, s mert ebből kifolyólag körülményes ismeretet kívánok szerezni arra nézve, hogy az országos heti és napi vásárok alkalmával, az illető helyeken, a közrendőri, piaczrendőri, közegészségügyi és közlekedési tekintetek kellő figyelemben részesülnek-e, s a hatósági intézkedések minden irányban érvényesittetnek-e ? a vonatkozó adatok összegyűjtését elrendelendőnek találtam. Mindenek előtt tudni kivánom, hogy minden községben, a hol országos, vagy heti vásárok tartatnak, a vásár teréül szolgáló helyek minő kiterjedésnek, s ezen helyeken az áruló helyek hogyan vannak kiosztva, vagy kijelölve? Nagyon természetes azonban, hogy a vásár teréül szolgáló helyek alatt nem csupán a piaczokat és vásártereket, hanem azon utczákat is értem, a hol az illető czikkek elá- rusitása történni szokott. Tudni kivánom, hogy a most fennlevő gyakorlat minő hatósági intézkedésen alapul ? Tudni kivánom, hogy az üzleti, vagy ipar- czikkek, élelmi szerek, kerti és mezei termények és házi iparczikkek minő beosztással és mely helyeken szoktak az országos és heti vásárokon áruitatni. Az országos vagy heti vásárokban a hatósági felügyelet minő módozatok mellett és kik által gya- koroltatik ? Az áruló helyek berendezése és kiosztása által a rendes közlekedés nincs-e akadályozva ? A marhavásárokhoz szükséges vásárhelyek az 1874. XX. tczikk 19-ik §-ának megfelelőleg vannak-e TARCZA. Megjött a karácsony. . . . Megjött a karácsony, Hát örüljetek, Szép kis rózsa arczu Fürge gyermekek. Hoz a kis Jézuska Most ajándékot, — Mint gyermek koromban Nékem is hozott. Aki jó volt annak Kardot és lovat, Aranyos diót, és <JJabát osztogat. — Ha most nékem hozna, Hozna legalább: Tizenhat esztendős Eleven babát! Noszl opy Tivadar. Szigeti bácsiról.*) A természeti adományokkal gazdagon megáldott művész élete gazdag mindenféle apró eseményben. Szigeti Józsefről, a közös bácsiról nagyon sok mulatságos eseményt őriztek meg már a nyilvánosság számára a nap krónikásai. Én is hozzá akarok járulni egy morzsával. A *) Megyénk e nagy szülöttéről érdekesnek tartjuk a jelen kedves tárczát közleni. A azerk. kit mindenki szeret, annak minden viselt dolga érdekes a közönségre nézve. Nemcsak a színpadon kívánja látni, hanem künn az életben is. Azért bizonyára szívesen fogad minden apróságot, melynek a kedvelt művészhez köze van. Sokat meséltek már Szigeti és Réti tréfáiról. Mintha azok a tréfás csínyek Rétiben bírták volna ébresztőjüket. Mióta az nem él, Szigeti bácsi is csak szóval tréfálózik és nem cselekszi többé a tréfát. Komolyan és magában jár svábhegyi nyaralójában, kedvencz kertjében, melytől nem bírna semmiért sem megválni. Rétivel minden áldott nap felballagott a Svábhegyre. Már akkor sem hagyhatta ezt a helyet. Egyszer korán reggel szinte'n megindultak, mint rendesen. Tarisznyát akasztottak nyakukba, a szükséges elemózsiával, mig fogaik közé makra-pipát szoritának. Mikorra a hegy derekáig értek, már jól fenn volt a nap, sütött kegyetlenül. Réti hamar kiállt. A tarisznya nagyon nyomta a vállát. A verejték csurgott homlokáról. Szigeti bácsi levetette kalapját, úgy ment szótlanul előre. Odaértek, a hol most a fogaskerekű vasút pályaháza van. Akkor még egy kis bódéforma épület állott helyén, melyben egy tábornok lakott. Szép üde pázsit terült el a ház mellett s intett hivogatólag a fáradtak felé. De Szigeti bácsit nem csábíthatta; ő fel akart menni a tetőre. Hanem Réti rögtön kapott a hivogatáson, elterült mindjárt, mint a bunda a gyepen. — Nincs az a hat ökör, mely innen kimozdítson, Józsi! mondá Szigeti bácsinak. Ej! felelt Szigeti bácsi, ne bolondozzál, hanem gyere, nem messze van már a tető, ott aztán heve- redhetel akár Ítéletnapig. — De biz isten nem megyek. — Nem-e ? viszonzá Szigeti bácsi utánozhatatlan gúnyos modorával; de biz isten megmutatom „kendnek“ hogy egy perez múlva feut lesz „kend“ esze nélkül. — Persze! mormogá Réti, nincs olyan a kerek világon. — Nincs-e ? no lám! És Szigeti bácsi megcsóválta fejét. — Biz úgy a! bizonykodék Réti. — No hát jól van ... Szigeti bácsi szép lassan belenyúlt a tarisznyába, s kihúzott onnan egy rozsdától fel nem ismerhető pisztolyt. — Durr! és belő a tábornok ablakán, mielőtt Réti észrevehette volna. Tyüh!! Rohant most eszeveszetten Réti! Micsoda vakmerőség ez ! Belőni egy tábornok házába! (Még a Bach-korszak volt.) Szigeti sem vette tréfára a dolgot; előljárt a példával. De mikor fölért a hegyre, elállt lélekzete, végig terült, nagyot fújva, de diadalmasan mondva Rétinek: — Ugy-e mondtam, hogy fent lesz kend esze nélkül! Ilyen tréfát gyakran űzött az öreg, különösen Rétivel. A svábhegyi nyaraló sok dévajkodásnak emlékére figyelmezteti az öreg ur barátait. S figyelmezteti őt magát is arra a derék pajtásra, a kinél jobb czimborája soha sem volt annyi szerető ember közt sem. K. berendezve ? ha nem, erre nézve minő akadályok forognak fenn. A sertés, malacz, birka, bárány, borjú s a szárnyas állatok eladására szolgáló helyek is, az áruló helyekről készítendő térrajzokon körülményesen kitüntetendők. Yan-e gondoskodva, hogy az élelmi szerek, a tejfel, túró, vaj, hal, gyümölcs, gomba, bizonyos meghatározott helyeken áruitassanak ? — és igy a piaczi felügyelet megkönnyítve és biztosan gyakoroltassák. Indokolt jelentés követelendő be minden községtől, a hol országos vagy heti vásárok tartatnak, arra nézve, hogy az áruló helyek jelen beosztása a nagy közönség minden igényét kielégiti-e ? s a jelenlegi állapot mellett nem merültek-e föl panaszok, melyek más beosztással megszüntethetők lennének? A vásárok után összeszaporodni szokott hulladék és szemét eltávolításáról az illető hatóság vagy elöljáróság szokott-e röktön a vásár után gondoskodni ? Ezen adatokból biztos tudomást fogok szerezni a vásár és piaczügy minden mozzanatáról, s igy alkalmam lesz a hol hiányokat vagy mulasztásokat tapasztalnék, az országos törvények keretében, s a fokozatos eijárás utján a kellő intézkedéseket kezdeményezni, vagy megtenni. Felhívom tehát a t. czimet, hogy hatósága területéről a vonatkozó térrajzokat, térnagyság kimutatásokat és egyébb felsorolt adatokat a legnagyobb pontossággal követelje be, tekintve szerezze meg s hozzám 1885. évi január hó 15-ig minden bizony nyal terjeszsze föl. Elvárom a t. czimtől, hogy most kiadott rendeletéin minden pontjára teljesen pontos és biztas adatokat fog beterjeszteni. Veszprém, 1884. évi deczember hó 13-án. Véghely Dezső, alispán. Nyilvántartás a községekben. (Körrendelet a községek elöljáróihoz.) 1807./ki. 1884. A közigazgatás vezetésénél mindig és folyvást tapasztalom, hogy a hatósági rendeletek közzétételének módjától igen sok függ. Tapasztalom továbbá azt is, hegy a községi költségvetések és számadások közszemlére kitételének kihirdetési módja is a községek háztartására, mondhatnám a községek beléletére nagy befolyást gyakorol. Ezen tapasztalataim, hivatalos észleleteim bírtak arra, hogy a községekben fenn levő kihirdetési és közzétételi módokra nézve is minden község elöljáróságától körülményes jelentést követeljek be. Utasítom tehát a község érdemes elöljáróságát, hogy az iránt, vájjon: a) a járásbeli szelgabiró, vagy a felsőbb hatóságok rendeletéi, körlevelei, szabályrendeletei a községben minő módon szoktak kihirdettetni ? b) a község költségvetés előirányzatának és számadásának közszemlére kitétele minő módon kö- zöltetik a ke'pviselőtestület tagjaival és minő módon hozatik az adózó közönség tudomására ? c) a község elöljáróságától kibocsátott rendeletek, hirdetmények, vagy magánosok hirdetményei mimódon szoktak a községben kihirdetteini ? hozzám közvetlenül még e hó folyamán a helyi viszonyok alapos ismertetése mellett, kimerítő jelentést tegyen. Veszprém, 1884. évi deczember hó 13-án. Véghely Dezső, alispán.
