Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1884-12-06 / 49. szám

\ Az adóügyi visszaélések Veszprémben.

(Veszprém r. tanácsú város részéről 1884. évi november hó 15-dikén tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvéből. — Kivonat.)

81. kgy.—1884 Benkő István városi képviselő nr előterjeszti, miszerint a házbéradó kivetési lajstromok a f. évben az adófelügyelöség közege által majdnem minden tételeiben vörös tintával kiigazit- tattak, a fekete tintával beirott összegek igen sok esetekben túlságos összegekre emeltettek, melynek következtében t"bb háztulajdonosok felemelt adójuk ellen a közigazgatási bizottsághoz felebbeztek, feleb- bezésükkel azonban, — miután a vörös tintával beirott összegek, vagyis az adófeltigveloség javaslatai fogadtattak el, — elutasítva lettek, ennélfogva kérdi polgármester nrtól vájjon a városnál házbéradó kivetési bizottság íétezik-e? és ha igen, mi módon történhetett a házbér adó lajstrom tételeinek kijavítása ? melyre vonatkozólag polgármester ur előadja, hogy a házbéradó kivetési bizottság tagjaiul Balogh Károly és Yizner János v. tanácsos urak lettek kijelelve, ők a házbéradó lajstrom tételeit meg is állapították, s az általuk megállapított összegek az adóügyi osztályokban fekete tintával a lastromba be is vezettettek, azonbau az adófelügyelöség kiküldötte Kántor Ferencz a lajstrom tételeit magasabb összegekre emelte, s ezen tételeket a már megállapoitott tételek fölé vörös teafával bejegyezte, hogy pedig a közigazgatási bizottság a királyi adófelügyelöség javaslatait fogadta el és igy a folyamodókat felebbe- zésükkel elutasította, erre vonatkozólag megjegyzi, hogy a felebbezéseknek mimódon történt elintézése az ő hivatalos hatáskörét túl haladta.

Szabó Imre v. képviselő ur, mint a közigazgatási bizottságnak egyik tagja felvilágositáskép előadja, hogy a felebbezések elbírálásánál a közigazgatási bizottság a lajstromnak mind fekete tintával,— min vörös tintával beirott tételeit megvizsgálta és tudomással btrt arról, hogy a fekete tintával beirott összegek a kivetési bizottságnak, a vörös tintával beirott tételei pedig az adófelügyelőségnek javaslatai, igy a fellebbezések elbírálásánál tévedésbe nem ejtetett.

Csóluoki László t. ügyész ur azon véleményének ad kifejezést, miszerint ha a közigazgatási bizottság a fellebbezések elbírálásánál tudta, hogy a kivetési lajstrom tételei közül, melyik az adókivető bizottságnak és melyik az adófelügyelőségnek javaslata és határozatait ily értelemben hozta, az esetben ez ügyben a közgyűlésnek eljárni nem lehet feladata a feknek azokban jogukban áll a közigazgatási bizottság határozatai ellen a közigazgatasi pénzügyi bizottsághoz folyamodni.

Dr. Halasy Vilmos képviselő ur felhozza, hogy sok esetben a kivetési lajstrom fekete tintával beirott tételei oly annyira keresztül huzattak, hogg ez által a bizottság javasolt tételei f eisern ismerhetők.

Mindezen s még több oldalról történt felszólamlások s vitatkozások folytán a közgyűlés a következő határozatokban állapodott meg:

Polgármester ur felhivatik, hogy miután a törvény meg nem engedi, hogy a kivető bizottságok lajstromai kikorrigáltassanak, a jövőben intézkedjék, hogy az adó lajstromokban javítások ne engedtesse- oek meg. Tekintve továbbá, hogy a házbér adó kivetése 8 évre történt s a felhozott sérelmek ez időszerűit csak úgy orvosolhatók, ha kiderittetik, hogy a közigazgatási bizottság a fellebbezések elbírálásánál tévedésbe ejtetett, — ennélfogva Dr. Halasy Vilmos, Balogh Károly és Benkő István urak bizottságilag kiküldetnek az iránt, hogy ezen ügyet tüzetesen vizsgálják meg, s eljárásukról ide kimerítő jelentést tegyenek. Kiadta : Y i k á r, v. főjegyző.

Ez a hivatalos jegyzőkönyvi kiadvány már magában véve is elegendő arra, hogy a kormány figyelemmel kisérje az adóügyi zsarolásokat ebben a városban.

Es ezt. tekintve a városban uralgó általános izgalmat, el is várjuk attól a kormánytól, melynek első sorban kell, hogy szivén feküdjék a nép érdeke; valamint nem lehet közömbös előtte az, hogy a népnek a kormány iránt való bizalma és ragaszkodása, itt a vidéken működő közegei által igyen megingat- tatik, megingatván ezáltal egyszersmind a törvény, — s hatalom iránt való tiszteletet is, mik pedig a jogállam első s főfeltételei is.

Az adóügyi visszaélések kiderítésével megbízott s fennjelzett városi bizottság egyébként minden pontjában megerősítette ami, ez ügyben tett összes felszóllalásainkat. .

Konstatáltatott, hogy midőn Balogh és Vizner tanácsos urak közbejöttével a kivetés megtörtént a városházán. Kántor adófelügyelőségi tisztviselő e hivatalos adókivetést egyszerűen kikorrigálta vörös tintával, majd az adófelügyelő az igy felsrófolt tételekkel sem érte be, hanem, áthúzván az összes tételekkel, kék irónnal jegyezte oda „a megállapított összeget.“

S konstatáltatott, hogy a közigazgatási bizottság rendszerint a magasabb adókivetési összeget fogadta el tárgyalási alapjául s igy természetesen védelem nélkül maradt a nép.

Erről a jövő városi közgyűlésen hivatalos jelentés is fog tétetni.j

Hát majd meglássuk, fog-e tudni valaha a maga lábán járni.

Vagy pedig megvárja, mig koldusbotot ad neki támaszul a kezébe. — Harapiscsipisrugis!

A Jegyzői intézmény.

Veszprém, decz. 3.

(K.) Egyik-másik czikkünkben már bőven foglalkoztunk a közs. és körjegyzői intézménynyel, jeléül annak, hogy mi ez osztályt társadalmunk oly faktorának tekintjük, melytől a vidéken sok, úgy szólván legtöbb függ.

Az ügyes-bajos szegény ember, kinek ismeretköre vajmi szűk határok közé van szorítva, jegyzőjét keresi legelső sorban fel; annak tauácsa után indul, megszokja annak véleményét magáénak tekinteni, sőt legtöbbször magán és közéletét is követendő például fogadni el: — szóval viszonyaink a községi jegyzők kezébe tették le úgyszólván az alsóbb néposztály életét, fejlődését.

Ok állanak legközelebb a néphez, ismerik bel- életét, goudolkozásmódját; tudják, melyiken, mi segíthet stb. A jegyző politikai és társadalmi nézetei legtöbbször beszivárognak a nép lelkületébe is.

Ezekből is látható már, hogy mi helyesen gondolkozunk akkor, midőn a községi jegyzőket becsü- lésre méltó társadalmi osztály tagjaiul fogadjuk el.

Állításainkat csak megerősítik a legújabb belügyminiszteri rendelet intézkedései.

E rendelet azzal, hogy a közs. jegyzőktől oly sok oldalú qualifikácziót kíván, mely jóformán majd nem egy ügyvédi diploma nyomába hág, országilag elismerte e testület társadalmi és politikai fontosságát.

Ám olvassa el bárki is az 58,285/IV. b. sz. a kibocsátott rendeletet, s meg fog győződni, hogy a 12. pontban elsorolt kívánalmak úgy a közigazgatás, adó, iskola, telekkönyvi stb., mint katonai, egészség- ügyi, községi beléleti stb. ügyekben oly széles látkört követelnek a szigorlatra menőtől, hogy a komolyan, törvényszerűen megvizsgált, nem protegált jelölt egész kis kiadású univerzális lexikonként kerül ki a vizsgálatból.

Maga tehát a törvényhozás oly nagy súlyt fektet ez osztály szellemi és erkölcsi kiképzésére, hogy szemet hunyni nekünk sem lehet.

Megyénkben a közs. jegyzők ellen panaszt nem igen hallunk. Jó része feltudja fogni, hogy ő az érintkezési pont a felsőbb hatóságok és a nép között: helye uem könnyű társadalmi állás, kötelességei pontos tellesitésétől sokban «gy-egy falu jövője függ.

Az uj belügyminiszteri rendelet, mely az 1882. évi köztisztviselői minősitésről szóló törvényjavaslat, majd az 1888: 1. t. ez. 9. §-ának nyomán szerkesztetek, magában foglalja a községi és körjegyzők által leteondö szigorlat tárgyait és megtartási módját s a megyei vizsgáló bizottság szervezetét.

A szigorlat tárgyait sem oly nagy terünk, sem kedvünk egymásután itt elsorolni, csak annyit jegyzőnk meg, hogy benne foglalvák az országnak igen sok közjogi s a közigazgatásra vonatkozó összes törvényei mind elméletileg, mind a foganatosítás terén gyakorlati alkalmazásban.

A vizsgáló bizottság oly apparátusból áll, mely az eddigi gyakorlatot jóval fölülmúlja s talán tul- ságig is terjed.

Maga a szigorlat alapfeltétele is meg van szorítva ; kíván legalább 22 éves életkort, 6 gymnáziumi vagy annak megfelelő osztályok végzését, egy évi tényleges szolgálatot (praxis), a szigorlandó előéletének hol és miként lett eltöltét igazoló bizonyítványt s nagyon helyesen a magyarnyelv bírását.

Igazolva van ezekkel ame fennebbi állításunk, hogy az állam nagy, igen, nagy igényeket kőt a községi jegyzőkhöz: sok oldalú tudományt, műveltséget és gyakorlati képzettséget követel minden egyes jelölttől.

Sokban helyes e rendelkezés, csakhogy* egy igen, igen nagy hibája van. Elfeledett ugyanis arról gondoskodni, hogy ha már ennyi sok mindent kíván egy közs. jegyzőtől; meg lesz-e hát készültsége és munkássága eléggé fizetve ?

Hiszen az elfogadott fölirati javaslatban nagyon is érthetően ki van fejozve a polg. perrendtartás re- visiójának s a telekkönyvi ügyek reformálásának égető szükségessége, mely esetben a jegyzők elesnek egyik fő jövedelmi forrásuktól, a telekkönyvi átíratások, kikeblezések eszközölhetésétől, mert az ilynemű beadványok a legnagyobb valószínűség szerint csak ügyvédi ellenjegyzéssel lesznek beadbatók.

Már pedig azért a 400—600 frt évi fizetésért, mellékjövedelem nélkül aligha kapunk egy-egy, az uj belügyministeri rendelet kívánta minősítéssel biró jegyzőt.

Aki annyit tud, mennyit egy közs. jegyzőtől kivannak, az nem igen fog 400—600 írtért reggeltől estig dolgozni; h^nem megy Ausztráliába — államol alkotni.

Ezek után tehát* minden esetre nem utolsó dolga lesz a törvényhozásnak, de meg a közs. jegyzők országos egyletének is, gondoskodni arról, hogy ha már a törvény valóságos qualifikácziót és sok tanulmány és fáradtsággal megszerzett qualifikácziót követel tőlük: képzettségük és munkásságuk kellő fizetéssel honorálva is legyen s mint már egy alkalommal emlitettük, diplomájuknak szereztessék meg az a jelleg, mely az adóösszeg kétszeres számittásá- nak alapjául szolgálhat.

Fegyintézet Veszprémben.

Veszprém, deez. 5.

Az a hire a városon, hogy a kormány a Dunántúlban építendő kerületi börtönök egyikét Veszprémben akarná felállítani.

És persze, mint minden uj dolognak, ennek az ügynek is vannk kolportáléi, szószólói, hogy ennyi, meg annyi pompás előny fog ebből származni a városra; hát kövessen is ám el mindent a polgárság, hogy valahogy a mézes madzagot el ne szalaszsa.

Már az igaz, hogy sok vitális életérdekében szedődött reá ez a város az ő lelketlen, vagy köny- nyelrnü sáfárai által, hanem hogy ebben a dologban is áldozatául essék könuyenhivőségének, azt mégse merjük föltenni, az ellen síkra kell szállani minden gondolkozó, s a város jövőjét szivén viselő polgárunknak.

Hát arról van szó, hogy egy kerületi börtön, vagy javító intézet építtessék Veszprémben. Mi abból az előny ?

Az előny az, hogy mig az építés foly, a munkások a helybeli korcsmákban elköltik keresményük egy részét. A második előny az, hogy majdan az ott alkalmazott 5—6 fegyházi tiszt s a 20—24 főnyi porkolábnépség Veszprém piaczárói fog élni. A harmadik előny az, hogy annak a pár száz rabnak való húst is Veszprém mészárosaitól fogják bevásárlani s mi felteszszük, hogy a nagyobb kereslet mellett mészárosaink talán le is fognák szállítani az általános árakat. Ezt is felteszszük, bár nem hiszszük.

De hát ezeknél nagyobb s több előny egyáltalán nem származik a városra. Husz-huszonöt becsületes, s 4—600 gonosztevő gazemberrel lesz több e város határain belül.

Ezek az előnyök. S kérdjük, hát előnyök-e ezek egyáltalán ? S azzal az ezernyi anyagi és erkölcsi hátránynyal, amivel egy fegyintézet a saját vidékére van, arányban vannak-e egyáltalán ?!

Bizony nincsenek!

A mai börtönügyi rendszer, már csak csupa humanitási, emberséges szempontból sem tűri, hogy a rabok kizárólag heréi legyenek a társadalomnak, hanem az az elv, hogy büntetésüket folytonos munka közt töltsék; elvonván őket a roszra való gondolatoktól, megkerestetvén velük a saját eltartásuk költségeit, s meg is takarittatván velük annyit, arneny- nyivel kiszabadulásuk után legalább rövid ideig eltengődhetnek, nem kényszerülvén mindjárt az első napon újra betörniök, rabolniok, nem úgy, mint az pl. itt Veszprémben is történt pár év előtt, hogy egy kiszabadult fegyencz mindjárt az első szabad éjjelében kirabolta magát a királyi ügyészt, Szabó Imrét.

Hát eszerint az elv szerint széles Magyarországnak nemcsak minden fegyházában, de börtöneiben is mindenütt dolgoznak a rabok, s a ki most ilyes fegyintézetet meglátogat, az inkább azt hiszi, hogy valami óriási ipartelepen van, mint egy töm- löczházbau.

Aztán természetes, hogy öt—hatszáz rabember sokat tud ám dolgozni egy napon át, s az is áll, hogy annyi ember nem dolgozhatik egyfélét. Se ta- nultsága, se testalkata olyan, hogy minden iparnak az üzésére felhasználni lehetne. Az asztalos, czipész, csizmadia, szabó, bognár, köteles, lakatos, takács, cserepes, harisnyás, szövő, kalapos stb. stb. bizony a fegyházban is csak az marad, ami szabadember korában volt, mert a múltban gyakorlott ügyességét a rabruhában sem veszti el, s mert bolond is volna az állam, hogy olyan emberrel egész napon át rosz- szul gyalultasson, aki pl. félnap alatt egy jó kabátot meg tud csinálni.

Hát hiábavaló mesebeszéd az, hogy a magyar fegyintézetekben nem űznék az ipar minden nemét. Nemcsak hogy igen, de már a műipar is gyakorol- tatik, s a legszokatlanabb iparok is, milyenek a gépészet (Budapesten) s a gőzmalom (Váczon) is bele- vonvák a fegyházipar keretébe.

Igaz, hogy ma azt is beszélik a mi polgárainknak, hogy az itt épitendő fegyház ipartermékeit nem lesz szabad Veszprémben elárusítani, s hogy itt csak olyan iparczikkeket fognak a fegyenczek készíteni, aminőket a mi veszprémi iparosaink nem készítenek. S jobb hát, ha itt s nem másutt épül föl a fegyház, mert legalább nem lesz kitéve a mi iparunk a rab-konkurrencziának.

Bárgyú ámítás. Amiről meggyőződhetik minden veszprémi polgár, aki egy-egy napra ellátogat Vácz, Szamosujvár, Illává, Munkács, Lipótvár stb. helyekre. Ott csak az nem dolgoztatja ipari szükségleteit a rabokkal, aki épen nem akarja. Az élelmes fegyház- igazgatók abban az esetben, ha az illető polgár nem akarna szakácsnőt tartani, még tán a konyháját is ellátnák frissen főzött elemóziával.

íme mit használt például Vácz városának, hogy az országgyűlési képviselője ifj. Ráday Gedeon gróf, a közelebb elhunyt honvédelmi miniszter, Tisza Kálmán egyik legközelebbi rokona volt ? Minduntalan deputáczióztak nála a váczi tönkremenő iparostestületek, s viszont Ráday is deputácziózott Tisza nrnál, s mi volt a vége ? . . . Semmi!

Váczon ma is foly a fegyintézetben az ipar mingen neme, s Vácz városban rohamosan tönkremén évre év után az iparnak minden ága.

Hát természetesnek találjuk, hogy ma a veszprémi jó polgároknak is azt mondják, hogy majd igy, meg amúgy, majd menszoritják ám itt a fegyházi ipart úgy, hogy a veszprémi iparosnak nemcsak hogy kára nem, de haszna is lesz abból — de hát ismerve a mi excellentiás imposztorainkat, s azt is természetesnek tartjuk, hogy az Ígéretből semmi sem lesz, a szótartás nem lévén a mi sikerült kormányunknak egyáltalán semmiféle oldala.

S aztán ez iparos városnak, Veszprémnek az anyagi romlás mellett, az erkölcsi lomlás is mérlegelendő.

íme nézzük a fegyházakkal biró városokat, vidékeket. Hogy néznek ki azok erkölcsi tekintetben.

A több évre elitéit fegyencz, amint kijő a fegyházból, soha sem siet egyenesen haza. Vagy ott

a fegyház városában kezdi ismét a gonosz életet, — vagy ha megjavult, restel haza menni, s ott keres m%ukát. Számtalan példa van arra a magyar fegy- házas városokban. Veszprémben is igy lesz. Eleinte majd nehezen megy. Nehezen tud itt ragadni a kiszabadult fegyencz, mert tartózkodva fogják fogadni házainknál, de aztán majd bele szokik a város, s mint másutt, itt is jó menedékhelyük lesz a kiszabadult gonosztevőknek.

Hát ilyen jövőre, ilyen állapotra ennek az úgy is minden sorscsapásával küzködő polgárságnak egyátalán szüksége nem lehet.

Ha minden közös birtok, minden forgalmi erő, közlekedési vonslak nélkül eddig ellehetett, s el is van — hát a rabok telepe nélkül is ellehet.

Boldogítson más vidéket a kormány.

Találhat más olyan koldus vidékeket is Magyarországon nem egyet, mely nem bánja, ha minden emberestül egyszeribe a levegőbe is robbantják. Hát küldje oda a rabjait.

Veszprém polgársága szegény, s nem engedheti, hogy az utolsó darab kenyere, az utolsó szik- rányi erkölcsi érzéke is elraboltassék.

És meg fogja tudni azt óvni a kormány mézes madzagával szemben is. Kompolthy Tivadar.

Újdonságok.

— Az év végéhez közeledvén tisztelettel kérjük mindazon vidéki t. olvasóinkat, kik némi előfizetési hátralékban vannak, hogy ez összegeiket most már annyival is inkább beküldeni szíveskedjenek, hogy kiadóhivatali könyveinket lezárhassuk. Tisztelettel a kiadóhivatal.

— Városi közgyűlés tartatott múlt szombaton városházunkon, melynek főtárgya a jövő évi költségvetés volt s mely el is fogadtatott. Napirend előtt érdekes vitát keltett Husvéth János interpellácziója a kórház mellett, Abeles és társa által egy jogtalan tanácsi végzés folytán eszközölt utcza- térfoglalási ügyben. A vitában számosán vettek részt s indítvány tétetett aziránt,, hogy ez ügyet még egyszer vizsgálja meg az építési s szépitészeti bizottság. A közgyűlés azonban 22 szóval 20 ellen elvetette ez indítványt, s az elkorlátozást haladéktalanul elhordatni rendelte.

— A várból levezető kanálisok ügyében a polgármester a jövő közgyűlésnek teend jelentést.

— Theaestély volt e hó 30-án a helyi nemzeti Casino termében a nőegylet javára. Az estély igen szépen sikerűit, táncz és kedv volt quantum satis s kellő anyagi eredményt is szült a nőegylet pénztára javára.

— Zongoraleczkéket óhajt adni, kezdőknek, egy szakképzett úrnő, saját házában, kedvező feltételek mellett. A czimet hírlapunk irodája adja meg.

— Megjelent a veszprémmegyei naptár

a jövő 1885 évre; számos képpel, érdekes közleményekkel s megyei érdekű hivatalos adatakkal. Megrendelhető 35 krért Számmer Imrénél, Székesfehérvárott. Melegen ajánljuk !

— A vidéki szegény tanítók érdekében, kik évente 1—2-szer a kerületi tanifcógyülé- sekre saját költségükön kénytelenek utazni, hívjuk fel ezúttal illető községeik figyelmét. Vegyék ez úti átalányt föl a költségvetéseikbe; a megye ebbeli határozataikat helyben hagyandja. Ä szegény tanítók e méltánylatot megérdemlik a községi néptől. *

— Igen érdekes. Nemrégiben kigyult s le is égett Veszprémben az izr. hitközség vásártéri korcsmájának az istállója s akkor, ha a szél más irányt vesz, menthetlenül ki- gyul a hitközség nádfedelü háza s vele a zsidótemplom is. Az alispán ekkor látva a veszélyt, leiratát intézett a városházhoz, hogy e tűzfészek ügyében erélyesen intézkedjék. A kiküldött egészségügyi s építési bizottság megejtette a vizsgálatot s átirt a hitközséghez egy jóakaratu figyelmeztetést. A hitközség ‘most per longum et latum visszaír a városra, hogy ő biz a nádasházat nem rombolja le, tessék a városnak a többi nádas házakat is lerontatni előbb. Sokkal okosabb s tisztességtudóbbnak hittük az izr. hitközséget, semhogy ezt a bornirtságot feltételeztük volna tőle. Hát majd vegye hasznát veszekedő viszketegének!

— Rabiátus pék. Egyik helybeli sütőnk elbocsátotta a legényét; ez leitta magát s estenden beverte a volt gazdája 18 ablakát. Most a hüsön ül babérain!

— A pékekre sok a panasz. Most már oly kicsinyek a sütemények, hogy alig látni meg. Jó lesz, ha mig komoly dolog nem lesz a sok panaszból, elejét veszik a bajnak maguk a sütők.

— Időjárásunk egész téliessé változott. Hegyeinket hó födi s a Bakony tele zizegő zúzmarával. A Balaton is beállott már. Az állandó fagy megdrágította a fa árát.

— Amerikai szőlővessző telepet rendszeresít a megye Veszprémben. Ez iránt a kormányt közgyülésileg megkereste s hihető, hogy kora tavaszszal a telep már beültetve lesz.