Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-04 / 40. szám
Tempora mutantur! De azért nem jövünk zavarba. Ha ez a népboldogitó, ez a messiás nem váltotta be programmját — üsd, hajrá! gyű te másik! így váltakoznak a meteorok fölöttünk. Fölemeljük, szárnyon visszük, éljenezzük s aztán mert 6 is csak tán földi meteor, leszavazzuk, lerántjuk — agyonverjük .... Hanem a lelke halhatatlan. Az visszajár! * Hogy a társadalom mindig elégedetlen! Hogy annak semmi se jó! Legyen lángész, mely világit, hódit s megaláz, — legyen ember; ki az isteneket megvijja; legyen ördög, mely eget ostromol . . . megbámuljuk. Indulat a bámulás. Nem tart soká. Elenyész — s szüli az unalmat. Unalmunkban pedig képesek vagyunk legyeket fogdosni, kormányt buktatni, népszerűséget sárba rántani — s aztán spiritisták leszünk — s akkár visszaidézzük a letűnt lelkeket . . . * A lélek visszajár. S mert unalmában az ember néha okos dolgot is elkövet: — észretér, megbánja bűneit, leteszi a csörgő sipkát fejéről — s vezekel a még nemrég óta földben porló meteor padmalához . . . * És megbocsátjuk minden bűnét, és visszavesz- szük, hogy a mit bűnnek néztünk előbb, a mért azokat a most visszajáró lelkeket a sárban hurczol- tuk meg, nem is bűn volt, csak tévedés. Ők tévedtek, de tévedéseikben is igaz hazafi- ság, a nemzetnek jóléte felől aggódás, önzetlen szeretet vezette gondolatját, tettét mindannyinak. Ők tévedtek, de mi hibáztunk, hogy elitéltük őket. Belátjuk hibánkat, s ma újra azokban a visszajáró lelkekben van minden reménységünk. Ti menthettek csak meg, más senki sem. Segitsetek, különben elveszünk. * És mi, a kik igy teszünk — társadalom vagyunk. Az időszerűség elve szerint a „Le vele!“ s a „Sámiel segíts!“ társadalma. Mig kifogyunk emberségünkből s minden embereinkből, a kikre szükségünk van. S tovább .... mig elfogyunk társadalmi józanságunk s életképességünk semmiségében ! Létesítsünk fürdő-könyvtárt Almádiban! Az Almádi fürdő-részvénytársaság a legközelebbi fürdőidény alatt eme kies fürdőhelynek örvendetes emelkedését tapasztalván, a részvények számát százon fölül még ötvennel megszaporitotta, melyek egyrésze már megyénk legelőkelőbb tisztviselői, s oly férfiak birtokába került, hogy ezáltal Almádi jövendője még határozottabb biztosítékot nyert. Minek tudatában s biztos reményében a részvény-társaság elhatározta, hogy e kedves kiránduló és fürdőhelyet már a legközelebbi jövőben minden lehető kényelmi eszközökkel ellátni fogja. Mely czólból egy ötös bizottságot választott saját kebeléből, mely ötös bizottságra az összes teendők eszközlését és kivitelét ráruházta. Ezen ötös bizottság több irányú s nagyobb fontosságú czélt tűzött maga elé, s ezen teendőket tagjai között felosztotta. Elhatározta egyebek között Almádiban egy fürdő-könyvtár felállítását is, és pedig adakozás utján. S e feladat teljesítésével alólirott bízattam meg. Ezek előre bocsátása után mély tisztelettel kérem főkép a nagyérdemű részvény-társaság tagjait, s érdeklődő fürdő közönséget, általánosan pedig mindazokat, kik ily nemesebb czél iránt nem közönyösek, hogy ezen czél elérését részint könyv, folyóirat vagy hírlap, részint készpénzbeni s tetszés szerinti adományaikkal elősegíteni, s ebbeli ajándékaikat hozzám Vörös-Berénybe, vagy postai, vagy pedig alkalmi utón még a tél folyamán april hó végéig eljuttatni szíveskedjenek. A koronként érkező becses adományok részint elismerés okáért, részint pedig az ajándékozni óhajtók tájékozása végett a Veszprémi Független Hírlapban közöltetni fognak. Ezen könyvtárnak ajándékozás utján leendő létesítését az ötös bizottság azon szempontnál fogva látta jónak, mivel egy ily könyvtárnak készpénz utjáni felállítása óriási pénzáldozatba kerülne, mig ily módon pénzáldozat mellőzésével az érdekeltek ügybuzgalmából, a nélkül, hegy ez által bárki is érzékenyen érintetnék, — oly érdekes könyvtár létesítése jő kilátásba, mely az almádi fürdőnek igazi kincsét képezheti, s a íürdővendógeknek igényeit e tekintetben bizton kielégitendi. Kelt Vörös-Berónyben, 1884. okt. 1. Hetessy Dániel, körjegyző. arra a forintra nagy szükségünk lehet a kártyaasztalnál, a sörcsarnokban, korssmában vagy kávéházban. És igy nem a nagy közönség, de még a szakkörök sincsenek eléggé tájékozva a messze jövőkbe kiható nagy fontosságú reforinkérdósekről, holottt azok nemcsak a szakembert, de minden adózó honpolgárt igen közelről érdekelnek, mert évekre terjedő és milliomokba kerülő óriási munkának fo- ganatbavételéről és nem kevesebbről, mint a közhitei megszilárditásáról vau szó. Oh az senkire sem lehet közömbös, hogy ezen milliókba kerülő munka miként vitetik keresztül ? Vájjon az az óriási össeg, mely az amúgy is már nagyon megterhelt szegény adózó népnek véres verejtékkel szerzett filléreiből gyűl, valóban elkerülhetetlenül szükséges és az egész hazára hasznos és üdvös reformokra fordittatik-e, avagy elhibázott czélokra fecséreltetik el ? És vájjon az a közszükség parancsszava által indokolt hasznos és üdvös reform a maga teljes egészében komoly és higgadt s a hosszas gyakorlat tüzbróbáját kiállott nézeteken alapuló és minden részében tervszerűen összefüggő rendszerrel, avagy minden komolyabb terv és rendszer nélkül szélhámos felületességgel félrendszabályok mellett vitetik keresztül ? „Több világosságot/ mondotta Goethe. „Több világosságot!“ hangoztatjuk mi is, és ne szűnjünk meg soha ezt utón és útfélen hangoztatni. Ó, nekünk nagyon, de nagyon szükségünk van a több világosságra — fejeinkben, elveinkben, erkölcseinkben és cselekedeteinkben. — Rajta kell lennünk, ha édes hazánkat igazán szeretjük, hogy minden kérdést teljes világításba helyezzünk, mert a társadalmat mozgató nagy kérdéseket is épp ngy, mint valamely személyt vagy tárgyat, csak akkor ismerhetjük meg tisztán és teljesen, ha azok minden oldalról egészen meg vannak világítva. A telekkönyvi reformokra vonatkozó nagy horderejű kérdéseket is elengedhetetlenül szükséges minden oldalról teljesen megvilágítani. De hogy ezt tehessük, az érdeklődést minden irányban és a lehető legszélesebb körben föl kell kelteni, ami ismét csak úgy történhetik meg, ha az ide vonatkozó szakmunkákat megszerezzük, át s áttanuljuk, a tett javaslatokat meghányjuk s vetjük, — és észrevételeinket nem hányjuk véka alá, hanem szak- és napilapokban vagy önálló munkákban nyilvánosságra hozzuk oly czélból, hogy a törvényalkotásra hivatottak, a fenforgó kérdéseket minden oldalról megvilágítva látván, kiválogathassák a fölmerült eszmékből és javaslatokból a leghasznosabbat és legczél- szerübbet. A telekkönyvi reformokat tárgyazó összes eddig megjelent munkák közül „Milyen legyen a telekkönyvi reform ?“ czimü, Tettey Nándor és társa budapesti könyvkereskedő czég bizományában megjelent könyv (ára 1 frt) maga elég arra, hogy az érdeklődést minden irányban és a legszélesebb körben felköltse, mert a lehetőségig hű és teljes képét adja nemcsak az újabban megindult telekkönyvi reform- mozgalmaknak, hanem a telekkönyvi intézménynyel összefüggő (közjegyzői törvényjavaslat) vagy reá kiható egyéb reformmozgalmaknak is, keretébe felölelvén minden eszmét és minden javaslatot, amely közvetlenül vagy közvetve telekkönyvi intézményünknek előnyére vagy hátrányára lehet. A legközelebb összeülő uj országgyűlés bizonyára még első évi ülésszakában tárgyalni fogja a közjegyzői törvény módosításáról szóló, már beterjesztett [ törvényjavaslatot, és tárgyalni fogja minden valószínűség szerint a telekkönyvi különös betétek szerkesztéséről és a telekkönyveknek a földadókataszterrel való egyidejüleges összhangzásbakozataláról szóló talán eddig már kész törvényjavaslatot is. A telekkönyvi és vele összefüggő reformkérdések felett tehát nemsokára az eszméknek nagy harcza nemcsak a szakférfiak között, hanem az országgyűlés mindkét házában, sőt a nagyközönség kebelében is várható. Valóban szerencsés gondolata volt szerzőnek, hogy éppen időszerűen — kapóra jött — egy oly munkát bocsásson közre, amelyből nemcsak a telekkönyvi szakférfiak, hanem az országgyűlés tagjai, a kir. közjegyzők, ügyvédek, községi és városi jegyzők s az érdeklődő nagy közönség is — a fennforgó reformkérdésekre vonatkozó anyagot (eszméket és javaslatokat) összegyűjtve találván — minden további és bővebb kuta- , tás és utánjárás nélkül tüzetesen megismerkedhetnek a fennforgó reformkérdésekkel és azokról egy vagy i más irányban maguknak véleményt alkothatnak. E munkáról a „Telekkönyvi közlöny* f. ó. 5. száma i ekként nyilatkozik: „A telekkönyvi intézmény fejlesztésére nem lehet sikeresebb eszköz, mint helyes irányeszmékből kiindulva oly pozitív alapot találni, melyre az üdvös reformok épületét biztosan lerakni lehet; jó és kielégitő törvények, rendeletek alkotá- ! sához csakis ilyen reform-eszmék vezetnek; érteke- : zést vagy Írott munkát, mely ilyenekben gazdag, mindig érdem szerint megbecsülni kell. Egy hasonlő munka most van sajtó alatt; *) szerzője nem más, mint az előbbi telekkönyvi mű- ■ veiből már előnyösen ismert Káplány Géza kir. tör- 1 vényszéki biró ur. Volt alkalmunk a munkába körülményes betekintést tenni, azért állíthatjuk, hogy az valódi tárháza a gazdag ismereteknek és helyes ! eszméknek.“ Ugyanazon szaklap f. évi 6-dik száma pedig, miután a mű vázlatát előre bocsátotta, igy * szól: „Felesleges mondanunk, hogy nagy horderejű kérdések mindezek, melyekre a tisztelt szerző az ügy 1 iránti valóságos odaadással, lelkesüléssel, kellő szak- ismerettel, meggyőző érveléssel és ritka elmeéllel ! felel. — Ajánljuk e mű megszerzését nemcsak minden telekkönyvi tisztviselőnek, hanem bírónak, 1 *) Azóta megjelent. Vidék. Telekkönyvi reformok. Évek óta imák, évek óta beszélnek róla, s évek óta nincs semmi látszatja. Vagy talán éppen azért nincs ? 0 nem. Az a sok czikk szak- és napilapokban, a nehány munka a könyvkereskedők kirakataiban, az és azok az 1883. és 1884-iki szaktanácskozmányok az igazságügyminiszteriura kebelében mind nem merítették még ki eléggé a tárgyat. A szó elrepül, a czik- ket elfelejtjük, a szakmunkáknak pedig csak a czi- meit olvassuk el a könyvkereskedő kirakatában, mert hogy tartalmukat is elolvassuk, meg kellene azokat j vennünk, de ilyesmire pénzt kidobálni kár, amikor- ügyvédnek, köz- és községi jegyzőnek, szóval mindéi- telekkönyvi szakkedvelőnek egyaránt.“ A nem szak a ember is élvezettel fogja e művet olvasni, melybei- valóban ritka elmeéllel és meggyőző érveléssel vai , kimutatva, hogy hiteltelekkönyveinknek jelen zilál í állapota gyökeres reformot igényel, s hogy viszo a nyainknak, körülményeinknek érett megfontolás!- mellett egyedül ez vezethez czélhoz. A munkánál 1 legérdekesebb része azonban a III. fejezet, a melyber t azon kérdést tárgyalja, hogy mi módon biztosíthat t nók tartósan a teiekkönyveknek a tettleges birtok r lássál való összhangzását, hogy lehetőleg állandóai 5 hű tükrei legyenek a valóságnak ? Ezen kérdésné , igen érdekesen fejtegettetik a hagyatéki, közjegyző • és ügyvédi kényszer, különösen pedig a közjegyző , novella 20. §-a. Azután szerző az ezen fejezet alat' i fölvetett kérdésekre nézve önálló javaslatokkal ál i elő, melyeket szakaszokba öntve formuláz és kimeri s tőén indokol, és a melyekről ekként nyilatkozik : „Egy pillanat elég arra, hogy mindenki meggyőződ- i jék, miszerint csakis ezen rendszabályokkal irthatjul » ki gyökeresen a zugirászatot, biztosíthatjuk a telek- 1 könyveknek a tettleges birtoklással való tartós össz- i hangzását, segíthetünk a közjegyzők és ügyvédei helyzetén, és pedig nem a közjó rovására, hanen ; annak nagy előnyére, az egyéni szabadságnak na- ! gyobb megszorítása és az egyéneknek különös meg- terheltetése nélkül.“ A munka további folyamában nagy szakavat ottsággal fejtegettetnek a többi közi i a fakultativ bevallási intézmény behozatalára, as előjegyzési és egyetemleges jelzálogi intézmények eltörlésére vonatkozó reformkérdések, melyeket szerzi már korábbi Hiteltelekkönyveinkről és Telekkönyvi reformkérdések czimek alatt irt munkáiban felveteti és megvitatott s a melyekről a „Telekkönyvi Közlöny“ múlt évi 24. száma igy szól: „. . . . a „Jogtudományi Közlöny“-ben tekintélyes és előnyösen ismert nevek alatt megjelent czikksorozatban kitűnő helyet foglal el Káplány Géza kir. tvszóki biró urnák Hiteltelekkönyveinkről czimü értekezése. Ezen kis mű kiváló figyelmünket megérdemli, mert e nemben az első, mely ügyes és bátor kézzel a kérdés lényegébe, a kimaradhatatlan Telekkönyvi reformokba nyúl és azokat elősorolva, gyakorlati alkalmazhatóságukat mesterileg bizonyítja. Nem kevesebb — ha több becscsel nem — bir az előbbinek korol- lláriumaként tekinthető, Tóth Gáspár selmeczbányai ügyvéd ellennózeteit szépen czáfoló „Telekkönyvi reformkérdések czimü dolgozata. Mindkét mő külön füzetben Tettey Nándor könyvkereskedésében, az első 40 kr, a másik 30 krért kapható. A szaktárs urak közül az, ki ezen műveket még nem birja, és a benfoglaltakat tanulmánya tárgyává nem teszi, valóban vétkezik a haladás ellen.“ Végre a IX. fejezetben a telekkönyvek ujjáalkotása tárgyában a f. évi január 3-án az igazságügyministeriumban összeült szaktanácskozmány elé terjesztett törvényjavaslathoz a szerző 15 pontban teszi meg észrevételeit. Kötelességet vélünk teljesíteni, midőn e kiváló szakmunka iránt a nagy közönség érdeklődését fölkeltjük s annak megszerzését és tanulmányozását a legmelegebben ajánljuk. De Káplány Géza a jogirodalom terén nemcsak telekkönyvi szakmunkáival tűnt ki, hanem méltán figyelmet keltett birtokrendezési munkáival is. Már 1879-ik évben „Birtokrendezés Erdélyben“ czim alatt kéziratban egy kötet jogi tanulmányt terjesztett föl az igazságügyministerhez, a mely munka az 1880. XLV. t. ez. és az arra keletkezett utasítás megalkotásánál mint becses materiale lett figyelembe véve. 1880. május 2-án pedig volt ez erdélyi, úgy a volt kraszna, közípszolnok, zarándmegyei és kővárvidéki területeken a megszüntetett úrbéri kapcsolatból fen- maradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről, az hatványokról, arányosításról és tagosításról egy törvény- javaslatot irt és nyomtatott ki, mely a képviselő- házban Jókai Mér által beterjesztve és az igazságügyi bizottsághoz utasítva lett. 1883-dik évben irta „Az erdélyi birtokrendezési eljárásról* ez. munkáját, melyet a m. kir. igazságügyminister 1883. okt. 20-án 2840/1. M. E. szám alatt kelt rendeletével közhasznú műnek ismert el és utasította az erdélyi összes kir. törvényszékek elnökeit, hogy azt a kir. törvényszék és a területén levő járásbíróságok hivatalos használatára egy-egy példányban az irodai átalányból szerezzék be. Szerencsét és sikert kívánunk szerzőnek közjóra törekvő buzgó munkálkodásához. Zircz, október hó 1. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőségének.) A Bakony fenyvesei közé — mondhatnám a világ háta mögé — bujtatott e kis városkából a tudósítónak alig akad alkalma valamit viliággá bocsátani, ha csak minden nagy időben egy-egy majális, vagy egyébb mulatság női publikumának nem akar tömjénezni; most az egyszer azonban jusson a tömjén illatos füstje a férfiaknak, kik egyébbként egészen más nemű füsthöz szokvák, — a tűzoltókat értem. A zirczi önkéntes tüzoltó-egyesület két évi fenállása óta vajmi keveset hallatott magáról, mi természetes is, hisz az egylet eddig csak bölcső korát élé, s csak most izmosodván meg, léphet ki bátran létjogának teljes tudatában a nyilvánosság elé. A Szőnyeghy Alajos szolgabiré elnöksége alatt álló egyesület tisztikara legutóbbi közgyűlésén következőleg alakult meg; főparancsnok ifj. Takácsy Ignác, alparancsuok dr. Kemény Pál, mászóosztály-parancsnok Ernst Ödön, szivattyusosztály-parancsnok An- ezénberger János, rendfentartó parancsnok Keller- mayer György, titkár Kindl Rezső, főparancsnoki segédtiszt Geday Lajos, alparancsnoki segédtiszt ifjú Yizer János, főszertárnok Scherer János György, alszertárnok Xerovits József. Az uj tisztikar legelső kötelességének egy minden tekintetben megfelelő hydrophor beszerzését ismeré, melynek 400 frtnyi költségéhez közadakozás s egy tavaszi mulatság rendezése által már eddigelé is 3000 irtot szerzett. A közel 60 működő tagból álló egylet a rendszeres gyakorlatok sikere által indíttatva érzó mngát működési képességét nemcsak Zirczen, hanem a szomszédos községeknek is bemutatni, s ezeket is meggyőzni arról, hogy az áldozat, melyet anyagi hozzájárulásuk által az egyletnek hoztak, nem méltatlanra pazaroltatott. így a múlt hóban teljes felszereléssel az egylet műküdő tagjai, saját zenekaruk közreműködése mellett Olasz-falu és Nagy-Esztergár községeket látogatták meg, mindkét helyen a templom tornyát s azon kivül Olasz-faluban egy nagyobb házat nyervén működési alapul, a gyakorlat kitünően sikerült, úgy a főparancsnok, mint a legénység derekasan végezték tisztüket, különös elismerést arattak a mászó osztály tagjai valóban hajmeresztő mutatványaikkal, a gyakorlatokat mindenkor a főparancsnok s az e köré gyűlt községi notabilitások előtt végzett diszmenet zárta be, melyeknél a legénység, élén Ernst Ödön mászó parancsnokkal, katonai magatartásával lelkes éljenekre ragadta a közönséget. Lehetetlen itt említés nélkül hagynom azon szives fogadtatást, melylyel mindkét helyen az egyletnek találkozni szerencséje volt; igy Olaszfaluban főt. Hodoly Béla plébános ur vendégszerető házában fogadta a tisztikart, s nemcsak ezt, hanem a legénységet is kitünően megvendégelé, hasonló szives fogadtatásban részesült az egylet más házakban is. N.-Esztergáron Ányos Tivadar, a járás képviselője, barátságos házában talált a tisztikar fárasztó munkája után üdülést, mig a legénységet a korcsmába vendégeié meg a tűzoltói intézmény lelkes hive a képviselő ur. Végül nem mulaszthatom el megemliteni ama odaadást, s nemes áldozatkészséget, melylyel ifjú Takácsy Ignácz ur, az egylet főparancsnoka, annak ügyeit felkaroló, vajha fáradozásait azokhoz méltó siker koronázná. Az egylet s a nagyközönség érdekében adja az Ég, hogy úgy legyen! Bárczi Benő. Építő iparosaink figyelmébe! A budapesti állami közép ipartanodában a télen szünetelő építő iparosok, kőmivesek, ácsok és kőfaragók számára rendezett tanfolyam f. évi november hó 3-ik napján fog megnyittatni. A tanfolyam négy téli félévre terjed, s évenként november hó elejétől márczius hó végéig tart. E tanfolyamon az illető építő iparosok rendszeres szakkiképeztetést s annak sikeres bevégzése után végbizonyítványt nyernek. Tanulókul felvétetnek a 14-ik életévet betöltött azon kőmives-, ács- és kőfaragó-segédek, a kik folyékonyan olvasni, írni és számolni tudnak, s legalább egy évig a gyakorlatban működtek. A felvételre jelentkezők erkölcsi bizonyitványt, továbbá főnökeiktől igazolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gyakorlatban és melyik szakban dolgoznak. A beiratások az intézet helyiségébeu (VIII. kerület, bodzafa-uteza 28. szám) október hó 15-dik napján kezdődnek és e hó végéig tartatnak. Péterd, okt. 3. A „Veszpr. Független Hírlap“ t. szerkesztőjének. A péterdi önkéntes tűzoltó-egylet saját pénztára javára folyó évi szept. 28-án tánczvigalmat rendezett. A tánczvigalom kitünően sikerült, mivel élén a széles ismeretségkörrel biró Erdődy Károly ur állt, akinek ezen nemes irányú egylet is létét köszönheti s most mint főparancsnok az egylet tagjait dicsérendő szorgalommal gyakorolja és vezeti. Kitűnő ízlést tanúsított az ez alkalomra a vendéglői helyiségek feldiszitésénél is, a mennyiben az egész helyiséget egy gyönyörű zöld ligetté alakította át. Este a lampionok meggyújtásakor az ember nem is akarta hinni, hogy Péterden van. A kiszolgáltatás kitűnő volt. Talán szükségtelen is Írnom, hogy oly jó kedv mellett s oly sok szép nő között a kopogós csárdás reggeli 4 óráig tartott. Felülfizettek ez alkalommal: br. Bézsán János 9 ft; nemkülönben a helyiség feldiszitésóre a zöld ágat ingyen adta. Báró Vincze 50 kr, fő tisztelendő Kühne Vincze 1 ft, főtiszt. Vinterkorn Sándor 4 ft, főtiszt. Matkovics Adolf 2 ft, Bertalanfy József 50 kr, dr. Csuthy Károly Kisbérről 1 ft, Kaisay Gyula v. jegyző Kisbérről 60 kr, Schvarczkopf Mária úrnő 1 ft, Oroszlányi Károly 1 ft, Sághy N. 50 kr. Tisztelő hive — r. 1. _ Új donságok. — Szüretünk holnap veendi kezdetét Almádiban. Némely helyen már szüreteltek e héten. A bor kitűnő minőségű. — Az almádi fürdőrészvénytársaság választmánya tegnap, péntek este gyűlést tartott a részvények elkészíttetése tárgyában.
