Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-02 / 31. szám
Veszprém, 1884 IV. évfolyam. 31-dik szám Szombat, augusztus 2 MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hirdetések és IST^iltterek a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ........................................6 fit — kr. Fé l évre.............................................3 frt — kr. Ne gyedévre........................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Az iparos és a műhely. Eügedje meg tekintetes szerkesztő ur, hadd járuljunk mi is szerény észrevételeinkkel a fönt irt czim alatt megjelent elmefuttatáshoz tájékoztatásul azoknak, akik időkö- zönkint meg-megszállva az ipar és iparos osztály iránti jó indulattól neki-neki eresztenek a „V. F. H.“ hasábjain az iparosoknak szóló jó (?) tanácsokkal telitett czikkeket. Hát hiszen hogy a jó tanács többet ér a rossz kalácsnál is; ezt mi (a jó urak szerint tanácsra szorult iparosok) szivesen elismerjük, sőt ha belőle okulást menthetünk, szépen meg is] köszönjük. De, hogy bárki, akármily sületlen handabandával előálljon s azt nekünk tanácsként osztogassa, vagy bizonyos körökben tenyésző hulladékait felszedegetvén, azokat nekünk, mint hibáinkat szórja szemünk közé; ezt, bárkitől jöjjön is, visszautasítjuk. Visszautasítjuk pedig „V. f. hir.“ számában elmélkedő egy iparos úrral séfemben annál inkább is: mert névtelen létére — nem tudjuk ki ő — hogy róla példát vegyünk, czikkjében nyilvánuló észjárása pedig azt árulja el, hogy ő abból, amivel egy tanácsot osztogató iparosnak bírnia kell t. i. tapasztolatból igen keveset szerzett. S nemcsak hogy a német és magyar iparos között párhuzamot vonni nőm hivatott, mert Németországot szorgalmas iparosaival együtt csak a piaczon felállított panorámákból isTARCZA. Savanyu Józsiról. Vadgalamb bugása, erdő susogása, virág illat, árnyas tölgy alatt bársonyos gyepágy és mindehhez nagy néma csendesség. . . . . . . Ezekről ábrándozik talán Józsi, a mikor a szombathelyi börtön udvarának hátulsó felében nagy fejlesűtve fel s alá sétál, s mélyen elgondolkozik. Junius egyik napján volt, hogy a zalamegyei csendőrök négy „szegény legény“-t szállítottak a megyeházára. Párosával ballagtak, s kezeik szépen össze voltak bilincselve, hogy útközben valami bolond ne juthasson az eszükbe. A hátulsó pár jobb tagja Savanyu Józsi volt. Feején báránybőr kucsma, tagjait czombig érő barna nadrág, s ugyan olyan szinü mellény födte. Hosszú szárú csizmája gondos munkára vall. Egyenesen fentartott fejjel lépegetett előre, szinte látszott rajta, hogy nem ismeretlen előtte személyének fontossága. Még ki sem pihenhette magát Józsi jóformán, már is vendéget kapott. Az orvos látogatta meg. — Jó Alexy bácsi az üterét tapogatta, a lakatos meg a lábát. Mig társai csak keresztvasat kaptak, Józsit jobban megbecsülték és nyugvását vertek rá. Természetesen ezt el is engedte volna, már csak azért is, mert a vas szörnyen veszedelmesnek mutatkozott a szép magas szárú csizmára nézve. Kért is, kőnyörgött is, még csak saját ruháját a rab- kostümmel fel nem váltották. Hanem a ruhájával Józsi is egészen kivetkőzött magából. Az egyenes tartásu ember egyszerre csak meghajolt. — Feje a vállai közé sülyedt, térdei meggör- bedtek, s korsóját, meg azt a megnevezhetetlen puttont alig tudta azon a 8 lépcsőn lehozni, amikor naponként egy-egy fél órára sétára kieresztették. A mikor jött, süvegét rendesen a kezében tartotta, mert hát nem azért volt Józsi a csavargók fejedelme, hogy illendőséget ne tudjon. Ott sétált a hátulsó fal mellett, fejét mélyen lehajtva, s csak olykor-olykor szállt el egy nehéz sóhaj ajkáról, s kínos arczvonásokkal nézett az égre, meri és a magyar elmaradottságának okait legfeljebb Kutyabagóson tanulmányozta, de iparos létére az iparosok viszonyait, működéseik különbféleségeit, ezekből folyó cselekmények okait, s az iparosnak, mint embernek és mint társadalmi tényezőnek jogait és kötelességeit sem ismeri. S hogy az általa elmondottak nem is a viszonyok ismeretének kifolyása, hanem a fülébe mondogatott hangoknak szajkó módra után kárrogása: kitűnik abból, hogy azt mondja, miszerint: „tudtával ezek még sem lettek felvetve.“ Pedig hát fel voltak azok már nem egyszer s elmondattak szóról szóra nem nagyon régen is épen a Vsz. Függ. Hir. hasábjain s a felelet is megtétetett reá ugyanott. De hát ő szorgalmas iparos lévén, habár a többinek minden lépését reá ér megfigyelni, a nagy iparkodásnak miatta olvasni nem szokott, s igy sok történhetik, amiről tudomással nem bir. Mindazonáltal azonban eltelve lévén azon büszke önérzettel, hogy ő az olympusba (ha bár csak mint statista) bejutott, tehát feljogosítva érzi magát az ott fennt uralkodó szellem értelmében leczkéz- tetni, kinn rekedt haladó társait. Nem veszi azonban észre, hogy ő nem más, mint meg- szeliditett stiglitz, amit kitesznek, hogy csicsergésével csalogassa a mamelukság bol- gogitó kalitkájába szabadon röpkedő társait... Azt is mondja a jóakaró előlegea figyelmeztetésül, hogy: „talán fajúi fog nekünk a jóakaró őszinteség.“ Hát tisztelt „egy iparos“ ur és mindazok, akik az ő általa elmondott nézeteket valják és már többször el is mondották, nem fáj nekünk legkevésbé sem, ha valaki az igazat szemünkbe mondja,ha „azt“ mondja. Hanem hát vetkezzék le önök is azon rossz szokást, hogy mielőtt tudnának, tanitaui akarnak. És, hogy azt hisszik, amit önök mondanak vagy gondolnak, mind igaz. Mert meglehet, hogy azon egy két iparosnak saját magukra nézve talán káros, hogy a kávéházban vagy a sorházban ülnek — ha vannak olyanok, kik ott ülnek. —• De hogy a magyar ipar hanyatlása s az iparos elmaradottsága és nem boldogulhatásának oka az volna, hogy egyik-másik iparos néha a kávéházba is elmenni mei'észkedik s választások alkalmával talán korteskedik is; ezt csak az állíthatja, ki az „egy iparos ur“-ral hasonló világ nézlettel és nemzetgazdászati ismeretekkel bir. Pedig hogy az nem valami igen széles, elmélkedése elárulja. Előbb tehát azon ismereteket tessék megszerezni s csak azután belőle leczkéket tartani. Nem sajátságos-e, hogy ha egy-két iparos, akinek üzleti foglalkozása nemcsak megengedi, de meg is kívánja, hogy emberek, illetőleg a közönség között forogjon s igy a kávéházba is elmenjen, — ebben oly sokan megbotránkoznak — s ez a sok másféle nép, akikkel a kávéházak egész napon át telve vannak, senkinek fel nem tűnik? Avagy minden más osztályú ember ki van e véve azon szabály alól, melyet az iparosok számára némelyek felállítani akarnak, hogy az iparos csak dolgozni teremtetett s azonkívül az emberek között semmi keresni valója nincs ?! Ki az, a ki mai egyenlőséget kürtölő világban ily botorul képes gondolkozni s ily értelmű predikácziókat tartani? Meggondolják-e az ily értelmű czikkezők s a kik ily értelemben beszélnek is, hogy ezzel mit árulnak el? Hát az önző rossz akaraton kívül még azt is, hogy ők az ember rendeltetéséről s a társadalmi élet czéljáról még csak helyes fogalommal sem bírnak. Tessék tehát ezekről tiszta fogalmat szerezni és azután fejtegetni, hogy miben hibásak a magyar iparosok. — Hiszen nem minden iparos jár kávéházba. Sajnos, nagyon is kevés! A kik a kávéházakat megtöltik, egészen más népség. S vájjon azon iparosok, akik ide soh’sem mennek, boldogulnak-e? Ha „egy iparos“ ur ezt megfigyelte volna mielőtt kenetteljes tanácsa megírásához fogott, ha igazságos lenni akar, bizonynyal vagy másképen, vagy sehogyan sem irt volna. Egészen másban rejlik ami hátramaradásunk oka. Tekintsük p. o. a vásárra dolgozó csizmadia és más efféle iparosokat. — Nem járnak ők kávéházba, hanem egész héten át dolgoznak legényeikkel együtt — ha van nekik -- s hidegbe, esőbe, zivatarba viszik készítményeiket vásárra. S az eredmény? bizonyos bőrkereskedőnek nehány kibecsült ház s az ő fáradságuk jutalma a — koldustarisznya. Hát a kávéházba járók azért nem boldogulnak, mert ott töltik el idejüket s költik el keresményüket? Dehogy azért! Hiszen a baromnak is SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. SCéziratols vissza nem ad.atn.als. engednek pihenő időt s ez az embernek is szükséges. Tehát az egyik, a nehezebb munkás fekvésre, alvásra használja ezt. Ha aztán a másik, a kinek foglalkozása könyebb s nem kel hosszasan öltözködnie, avagy épen nem is műhelyében, hanem nyitott üzletében, boltjában szokot illetőleg kell dolgoznia a helyett, hogy lefeküdnék — ami nem is egészséges — egy órára a kávéházba megyeu s ott olvas vagy beszélget, szórakozva pihen és ez által teste lelke uj erőt nyer; ez bizonynyal nem teszi tönkre. Hanem tönkre teszi, vagy boldogulhatásában gátolja az, hogy ma már az ilyen iparost nem keresik fel akárhol, hanem drága üzlethelyiséget kell tartania s ezt fényesen berendeznie, nagy választékban felszerelni, ekkor egyik a másikának tönkretételével is konkurálni. S ha ilyen uton-módon valamit keresni képes, keresményének azon része, a mi a drága lakbér s az ehez mért adónak nagy nehezeni kielégítése után még fenn marad, azaz ami saját szükségleteire kellene, az évről-évre vagy örökre is főkönyvének „Soll“ rovatában díszeleg, ő pedig mellette éhen halhat, s hitelezőinek legjobb akarata, legnagyobb becsületessége mellett sem fizethet, s igy merül az adósság örvényébe s megyen tönkre a legjózanabb munkásság mellett is. Ha tehát máskor is elmélkedésekbe bocsátkozik „egy iparos ur“ vagy akárki más az iparosok nem boldogulhatásának okai fölött: akkor tessék az itt elmondottakat figyelembe venni és tanácsait a szerint for- mulázni, hogy ezen bajokból miként lábaljunk ki? Nekünk pedig engedjék addig is azon szerény észrevételt tehetni: miszerint tessék megfelelni minden más foglalkozású egyéneknek is legalább annyira hivatásbeli kötelességeiknek, amennyire körülményei között az iparos osztály megfelel, akkor mi szebb jövőt merünk jósolni nemzetünknek, habár kávéházba járó és korteskedő iparosai lesznek; ellenben az „egy iparos“-hoz hasonló tanácsadói nem lesznek is. Több iparos. A „Balatonvidéki kör“ alapszabályai. (Vége.) Előadó ülés. 11. §. Előadó ülés lehetőleg minden héten egyszer tartatik. Az előadó ülések tárgyai a bíráló bizottsághoz beérkezett s ez azok által elfogadott munkák felolvasása, szavalatok tartása, azok birálata és egyéb társadalmi és szakkérdések feletti eszmecsere. A választmány. 12. §. A választmány áll a közgyűlés által választott 26 tagú bizottságból, mely a maga kebeléből választja a tisztviselőket, 12 választmányi tagot és 4 választmányi póttagot. Ha a tisztviselők közül időközben egyik vagy másik megszűnik tisztviselő lenni, a választmány kötelessége az illető helyét a legközelebbi közgyűlésig helyettesittetni. — Úgy a tisztviselők, mint a választmány tagjai egy évi időtartamra választatnak. A választmány havonkint legalább egyszer, szükség esetében, vagy öt választmányi tagnak az elnökhöz írásban beadott kérvényére többször is ülést tart. A választmányi ülések idejét és tárgyait az elnök lehetőleg 3 nappal az ülés előtt a választmányi tagoknak tudtul adja. Aválasztmány teendői. 13. §. 1) Mindazon ügyek és kérdésekben, melyek a közgyűlésnek fentartva nincsenek, teljha- talmulag, de felelősség terhe alatt intézkedni. 2) A közgyűlés által megszabott költségvetés határain belül a kör mindennemű szükségleteiről gondoskodni. 3) A pénztárt ellenőrizni (az alelnök mellé két választmányi tagot kijelölni, kik ezzel egyetemben a pénztár és számadásokra felügyelnek) és erről magának minden három hónapban jelentést tétetni. amikor az a csikorgó vas ott a lábát már nagyon kínozta. Különben Józsi maga volt a türelem és megadás. Nem is vesztett rajta. Megsajnálták, és a nyüg- vasat katonavassal cserélték fel. Azóta ismét a maga ruháját viseli, s fejét ismét fennen hordja, mintha csak szabad volna, szabad és csendes estén, a fák lombjain át a fényes csillagokat keresné szemeivel. Én nem is tudom, minek is fogták el ezt a szegény Józsit. Hiszen olyan ártatlan, mint a ma született gyermek. Maga mondja, el kell hinni neki! Nem tud semmit, nem látott, nem hallott semmit, még csak a táját sem ismeri a helyeknek, a hol tanuk szerint rablást követett volna el. Igen ártatlan gyerek ez a Józsi! Pedig hát azok az újságok már ráfogták, hogy milyen raffinirozott. Beszél idegen nyelveket, hol mint gavallér, hol mint bugyros zsidó fosztotta ki a népet; tud elegáns lenni, de hosszasan élt Budapesten mint munkás is. Ebből egy szó sem lehet igaz. Józsi most is csak pásztor, egyszerű magyar juhász, kitől azonban az értelmességet, s némi pallérozottságot nem lehet megtagadni. Régi környezetéből is napról-napra többen érkeznek Józsi után Szombathelyre. Már vagy tizen vannak, kik mint az ég bolygói egymást kerülgetik a megyeház udvarán. Csinos, szálas legény majd mind és fiatal. A bő gyolcs-gatya csak úgy libeg-lobog rajtuk. Hölgye is van a kompániának. A még bujdosó Nárai szeretője, kit csak közelebb hoztak a csendőrök. Nagy része katona-viselt; külön sétáltatják őket, s egymással nem érintkezhetnek, magát Savanyú Józsit pedig még csak nem is láthatják. Amikor Józsit sétára eresztik, akkor minden rabnak ajtó mögé kell vonulnia, hogy az érintkezésnek minden lehetősége kizárassék. A vizsgálatot Józsi és társai ellen Simon Miklós kir. törvényszéki biró nagy erélylyel és sok amtitió- val vezeti. Súlyt fektet arra, hogy a rejtélyes csavargó múltja minél teljesebben felderittessék. Valószínű is, hogy az ő buzgalmának sikerülend mielébb végmegoldás felé vinni azon drámát, melynek hőse évek hosszú során át gyakran beszéltetett magáról a dunántúli vármegyékben. Kóbor Iván.
