Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-26 / 4. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ..............................................6 frt — kr. Fé l évre..............................................3 frt kr. Ne gyed évre..........................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. mmmmM üieoiíí Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTOSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendő. KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. Veszprém, 1884. IV. évfolyam. 4. szám. Szombat, január 26. Post festa. Veszprém, jan. 26. A városi képv. tagválasztások; eredménye által városszerte beállott chaos lűggulni kezd. A fölzavart kedélyek kezdenek lecsillapului s az a gondolat foglalkoztat minden polgárt, hogy „quid nunc?“ Mi lesz hát most? Az a nézetünk, hogy a város amaz emberei, kik szakértelemmel párosult ügybuzgóságukat eddig is oly lelkiismeretesen szentelték a város ügyeinek : legyenek továbbra is lelkesülő harczosai közérdekeinknek s támaszai a város administrácziójának. Az a nézetünk, hogy a képviselőtestületnek eddig is volt olyan része, melyben sem tehetség, sem szakértelem, sem ügybuzgóság nem volt egy csöppse> — hanem vitte azt föl a városházára egy csomó oktalan, bornirt hiúság, hogy hát ime ő is számot tesz a városon, tessék észrevenni . . . hogy hát tessék- 1ássék! A most megválasztott képv. tagok egy része is igy került a közgyűlési Eredo-ba, tisztelet-becsület azoknak, kiket nemes ambitiójuk mellett eddigis képzett, müveit polgár- társainkúl becsültünk. Az a nézetünk, hogy a képviseletneK amaz üresfej ü része eddig sem zavart sok vizet, ha megszaporodtak is s ha kiszorítottak is eddig méltán elfoglalt helyükből sok derék képviselőt, hát ezután sem lesz zava- rosb a város vize s bölcsességük hólyag puffanásától ezután sem esik ám hányát a világ. Az a nézetünk, hogy bár lelkiismeretlen, tolvajemberek által titkon szított bolond szoczialismus vitte őket a képviseletbe, nem lesznek azok ott valami nagyon veszedelmes emberek. Mert ha lesz ott szó dolgokról, amikhez szakértelem kell s kellene hozzászólni okosan — menten olyan csendes emberek lesznek, mint a csuka-raj. Hát az úri osztály, mely ellen nyilt háborút kezdtek, alhatik bókén. Ök azt hitték, hogy ostrom-^ mai im beveszik az egész várost s kisült, hogy mindössze pár csizmadiát fogtak . . . Rajtuk ál már most, hogy megmutassák, mi czél vitte őket abba a csatába, melyet megnyerni lehet, de megtartani csak az tud, akinek esze is van hozzá. Mutassák meg, hogy el tudják igazítani a város dolgait s elképesek vezetni az ő adminisztráczióját. Ezzel tartoznak nemcsak választóiknak, de annak a nagy felelőségnek is, mely a törvény által e város minden dolgáért rájuk hárul eg ász súlyával. S ha ennek az egyetlen, de nehéz feladatnak megfelelnek, nem kérdezzük majd, hogy bolond szoczialismus vagy anarchia hozta-e őket a városházára s úgy legyen, hogy akár sohse lássunk többé a városházán, úgynevezett „urat.“ Et nunc — ad rerum! H I V A T AL 0 S. Hirdetmény. — Veszprém megye alispáni hivatalától — sz. 12901 Ili. 883. Veszprém vármegye alispáni hivatala részéről közhírré tétetik, hogy a törvényhatóság közigazgatási árva és gyámhatósági alább felsorolt szükségleteinek az 1884. évre leendő beszerzése czéljá- ból f. 1884. évi február hó 5-ik napjáig a megyei alispáni hivatalnál 10 százalék bánatpénznek becsatolása mellett írásbeli ajánlatok nyújtandók be ; a későbben érkezett Írásbeli ajánlatok figyelmen kívül fognak hagyatni. I. 8 db. átilla zöld posztóból, zöld fehér zsinórzattal. 8 db- magyar nadrág veres posztóból zsinórzattal. 8 db. bő nadrág szürke posztóból. 8 db. nyári felöltő. 8 db. veres sapka. 8 db nyaköv. 8 db. aczél sarkantyú. 8 pár borjubörből készült magyar csizma. 12 zubbony sötétzöld posztóból zöld fehér zsi- norzattal. 24 bő nadrág sötét szürke posztóból oldalán egyszerű lapos zsinórral. 12 nyári felöltő orosz vászonból. 11 zöld sapka. 12 nyaköv. 12 pár borjubőrből készült rövid szárú csizma. II. 4 rizma miniszter papír. 41 rizma feliér levél papír. 37 rizma fogalmazó papir 2 és fél rizma diósgyőri jegyzőkönyvi papir. 130 rizma lithograpbia papir. 4 egynegyed rizma pakoló papir. A vállalkozni kívánók a szövet mintákat és pedig oly nagyságban kötelesek adni, melyekből az ‘egész vég szövet minősége megállapítható illetve kivehető legyen. Az iroda czikkekből szinte minták melléklendők. A vállalkozók kötelesek a szállítandó czikkeket hazai gyárak és kégzitményekből beszerezni. Veszprém, 1884. évi január hó 14-én . VÉGHELY DEZSŐ alispán. Vidékről. Zircz, 1884. január 16-án. A „V. P. H.“ szerkesztőségéhez. A zirczi önkónytes'tüzoltó-egylet f. hó 12-én saját pénztára javára — tombolával egybekötött zártkörű tánczvigalmat rendezett a polgári olvasó kör helyiségében, a mely igen jól sikerültnek mondható. A jelenlevő szép vendégkoszoru —mely nagyobbára az iparos osztályból állott, — páratlan jókedvű s a táncz- ban annyira kitartó volt, hogy a tánczvigalom csak a késő reggeli órákban ért véget. A jelenvolt szépek közül felemlitendők: Csajthay Erzsiké k. a. Forsthuber nővérek (Pállihállásról) Grá- ezer Karolni k. a. Hoffer Teruska k. a. Kacz Paula k. a. Lambert Sarolta k. a. Rommer Mariska k. a. Scbwarcz Fanni k. a. Szemelveisz Nina k. a. Tejfel Teruska k. a. stb. stb. Az összes bevétel volt 100 frt. 30 kr., kiadás pedig 34 frt, — s igy maradt tiszta haszon 66 frt s 30 kr., mely összeg tekintve egyletünk szerény anyagi körülményeit, de még szerényebb szerelvényeit, igen jó segély a legszükségesebbek beszerzésére. Itt azonban nem mulaszthatom el, meg nem emlékezni kis városkánk ama nemesszivü hölgyei-, urairól, kik részint csinos kézi munkákat, különféle tárgyakat adományoztak a tombola játékhoz, részint becses felül- fizetóseikkel gazdagiták egyletünk pénztárát. Tombola tárgyakat ajándékoztak: Tejfel nővérek (6). Forsthuber Gizella k. a. (2). Aipel Anna k. a. (4). Hermann Juliska k. a. (1). Rommer Mariska k. a. (1). Graaf Ottoné úrnő (3). Csajthay Erzsiké k. a. (1). Wesztergom Anna úrnő (1). Kräczer Karolin k. a. (1). Szemmelveisz Anna k. a. (2). Czémer Anna k. a. (2). Eszlinger Czeczilia k. a. (2). Anczenberger Juliska k. a. (3). Deutsch nővérek (1). Leibl János ur (2). Anczenberger János ur (3). Herkoványi Antal ur (1). Holly Antal ur (1) Krén Mihály ur (2) stb. Felülfizettek pedig: Nagyságos főtisztelendő Supka Jeromos apát ur 10 ft. — Főtisztelendö Hodoly Béla ur 1 ft. — Ftdő Laszczik Bernát ur 1 ft. — Ftdő Gruber György ur 1 ít. Ftdő Pecsner Emil ur 1 ft. — T. Fischl Ferenczur 1 ft. T. Rada József ur (Pápa) 1 ft. — T. Weber Mihály ur 1 ft s Szemmelveisz Ferencz ur 1 ft. Fogadják egyletünk hálás köszönetét! Végre köszönetét nyilvánítok t. Rosos Miklós, Hullmann Daniel s Ernst Ödön uraknak, (rendezők) egyletünk irányában már oly gyakran tanúsított jó indulatukért s tett szívességükért. Kindl Rezső, tűzoltó egyleti titkár Pápa 1884. január 25. — A „V. P. H.“ szerkesztőségéhez. — A h el y b e 1 i „L o y d“ egylet február hó 2-án saját könyvtára javára tánczmulatságot fog tartani. A rendező bizottság tagjai: Dr. Rechnitz Ede elnök. Dr. Hirsch Vilmos titkár. Steiberger Lipót pénztárnok, Lázár Ádám ellenőr. A mulatság nagyon fényesnek ígérkezik, mert a közönség körében már is nagy iránta az érdekeltség. Marczaltő környékén Török József ismert csavargó Savanyú Józsinak adta ki magát, s több garázdaságot követett el ezen czim alatt. A múlt héten is bele kapott egybe, hanem az torkára forrott, mert a marczaítöi jegyző letartóztatta s átadta a hatóságnak. A f. h ó 19-én m egt a r t o 11 p olg ár i bál a várokozáson fölül sikerűit. A „Griff-1 fogadó nagy termében régen volt oly fényes bál. A terem csaknem zsúfolásig telve volt közönséggel. Ezen bálban igazán „kivilágos kiviradtig“ járták. Sághy Zsiginond színtársulata ma érkezik meg városunkba s szombaton kezdik meg az előadásokat „Nézd meg az anyát, vedd el a lányát“ czimü darabbal. A társulat nevezetesebb tagjai közé tartozik: Erdey Berta, Kolosváryné Karola, Tukoray, s Nyiregy- házy Vilmos, ki már a Jakab társulatnál is 3zép elismerést vivott ki Pápán magának. A tapolczafői bál nagyon szépen sikeTittCiA. Bál előtt. — Mamám, mamám ! kiált szenvedélyesen Ilona — már délután 2 óra, s a ruha még nincs itt. Ez a Mo- naszterly mégis hallatlan ember. Soha kiállhatatlanabb embert nem ismertem. Utálom, gyűlölöm őt. — Ugyan légy türelemmel. Nincs rá eset a világ- történelemben, — szól a tudós mama, — hogy egy báli ruha elkésett, s amiatt valaki a bálból elmaradt volna. — Bocsáss meg mama, — szólt a kanapén heverő, s a latint magoló Laczi, 6-ik osztálybeli tanuló, — Publius Ovidius Naso leánya Perilla épen a római jogászbálról maradt le, mert Monaszterlius nöszabó este 11-kor . . .-- Látod mama, látod ! — fuldoklá Ilona, s egy könycsepp jelent meg szeme szögletében. — Ugyan ne engedd magadat bolonddá tenni, te kis backfisch 1 — Nem backfisch, hanem süldőleány, — koty- tyant bele újra Laczi, — lásd a „Nyelvőr“ lV-ik kötetének 3-ik füzetét. — Akár backfisch, akár stokfiscb, de kis ostoba .. Okosabb lesz Ilona, ha egy pohár vizet hozasz nekem. Puff, csirr ... a pohár a földön bever, apró cserepekben, s a viz szétfolyik a parketten. — Ó Perilla, Perilla, Nasella, — vigyorgá Laczi. — De Ilona ! hová tetted az eszedet ? Kati, Kati, hol vagy, töröld fel a padlót! Ilona hol elsápadt, hol elvörösödött . . . bánta ő is a poharat. Kirohant a szobából. A mama fejét csóválta, Kati felszedte a cserepeket. Laczi kárörvendőn ropogtatta a hekszametereket. * — Ugyan hol lehet az az Ilona, szólt a mama uzsonakor: — a kávéja egészen kihűl. Ezzel k-resésére indul. Az apa szobájának ablaka tarva nyxtva, ott könyököl ki Ilona, kékre-zöldre fagyva a hideg téli széltől. — Mit csinálsz az istenért. — Hát lesem a szabót ! szólt a rajta kapót bűnös megszeppenve. — Szerencsétlen, agyonhüttöd magadat, a bőrödet kifújja a szél, cserepes lesz, Ilona mielőtt az ablakot becsukta volna, lopva még egy pillantást vetett az utczáva. — Itt a ruha! — kiált tapsolva, — a kapu alá épen most fordult be egy leboritott báli ruhát emelő ember. Ezzel, mint a nyil, röpült a folyosóra. Csakugyan jön az ember, a házmesternél tudakozódik, Ilona majd nem lekiált neki, hogy: ide ide. (Hogy nem lehet ezt tudni ?), Az ember megindul, már a lépcsőn kopog, hogy dobogott Ilona szive 1 De hát bolond az az ember ? Hisz már ki kellett volna jönnie a folyosóra, ő pedig már följebb kopog. A lépcsőhöz szalad. Csakugyan a második emaletre megy. Ilona utána szalasztja Katit. Csakhamar hallja is Kati rikácsolását: — Atyafi, hová a fenébe viszi azt a jószágot ? — Nem a fenébe viszem azt leányasszony, hanem a második emeletre, T. Józsa kisasszonynak. Honát az ájulás környékezte. Még ez a kisasszony is hamarább megkapja a ruháját, pedig csak varróleány s a lövőbálba megy 1 Ó Istenem, istenem, miért is találták fel a bálokat. A világ legszerencsétlenebb teremtései kétségkívül azok, akik — jogászbálra készülnek. így zokogott Ilona, zilált fürtökkel a kanapéra borulva. * Nagy zajjal beront Pali. Első éves jógász, s a bálbizottság tagja. Izgatott és nyugtalan. — Most zártuk be a kasszát a „Nemzeti szálló “- ban. Fényes eredmény, az első négyesnél 200 párra számítunk. Frakkomat .... az áldóját, hol a nyakkendőm . . . mama, az egyik keztyümről leszakadt a gomb .... Kati ki ne subickold a lakcipőmet . . . Mit pityeregsz te szerencsétlen leányzó .... Nini, most jut eszembe, hogy Kenderesi Gida kéri a harmadik négyesedet, Kati, törölgesd le hamar azt a czipőt. Egy óra múlva az egész bizottságnak a redouteban kell lenni. Klakkomat! Eliol van a ti jegyetek. Apus hol van ? Még húsz bikára (jogásznyelven — forint) van szükségem, szünóra alatt sampuszt (pezsgőt) nyakalunk. Rám is ki van vetve egy üveg. Bolond az eset. Legott, ide az elefántcsont gombjaimmal. így hadart Pali büszkén és boldogan. Laczi kezéből kiesett az Ovidiusz, melynek már a fejében kellett volna lenni s irigyen tekintett Palira, ki néhány perez mulya teljesen kihúzva állt ott. Kezet csókolt annyának, Laczrpak megveregette a vállát, Ilonának megígérte, hogy benéz Monasztex’lybez, a húsz bikát zsebre vágta, Katit fiakkerért küldte s a család közbámulata közt dél- czegen elvitorlázott. , * Hótóra. Ilona mozdulatlanul kimerül/e ül a diván szegletében, s kezét szemére szorítja. Kati beszalad. Itt van, jön már, Ilona felugrik. Oh be ostoba ez a paraszt. Csak a frizőrné. Gépiesen odaül, hogy a frizuráját elkészítse. Kati még beszalad. — Kisasszony, egy hordár van kint, a kisasszonyt keresi. — Hordár ? sóhajt álmatagul Ilona. Mit akar ? — Hozott valamit egy nagy pakkban. — Ugyan ne prézsmitáljon annyit, hanem hozza be. Kati hamarosan behoz egy nagy dobozt, kibontják, óriási kamélia, rózsa, ibolyacsokor, igazán gyönyörű. Benne egy névjegy: Kenderesy Pál. — Ah rózsa ! mereng Ilona ; — én csak töviseit érzem szivemben. Újra csöngetnek. Kati harmadszor is (már lihegve) berohan. — Itt a ruha 1 A ruha ett volt. Fehér volt, szép volt. Ilona úgy felugrott, hogy a fodrászné leejtett fésűt és sütővasat. Ilona neki rohant Katinak és megcsókolta. Apus megjött azt is megcsókolta . . . Mindenkit megcsókolt volna, még azt a csúf Monaszterlyt is, akinél — nincs kedvesebb, szeretetreméltóbb ember a világon. „B. H.“ Bál után. Ráborult a fényes éjszakára szürke fátyolával a ködös virradat. A néma éj varázsa egy ébredő nagy város profán zsivajában foszlik szét. Előbb csak halkan szűrődött át egyes léptek zaja a sűrű ködön, immár ritkul ez is, a kísértetiesen bolygó árnyak élesebben körvonalazva tűnnek elő és változnak át folyton növekvő zaj kíséretében lótó-futó jámbor emberekké. Ott a vigadó előtt, amelynek sötét, komor falai nem is sejtetik a bent áradó fényözönt és csapongó vig- ságot,— bérkocsik bosszú sora áll. Egyszerre csak megkezdődik egy őrült bajsza. A bálnak vége van. Öblösen tátong, a hatalmas kurjantásoktól a tranirozott portástorok. Az első kurjántásra megmozdul minden kocsi, a tizedikre oly éktelen robogás támad, hogy a portási igyekezetnek már csak a tátongó száj marad egyetlen tanúbizonyságául. A vigadó széles ajtaja ontja ki a nyüzsgő tömeget. Mig lehallatszik az utolsó csárdás szilaj zenéje, nagyon czifrázza a czigány, a végit járhatják már. A légvonat egy árva „hogy volt“-ot hoz le még, mit egy merész, de rekedt torok virtusból koczkáztatott meg. A czigány nem is veszi tudomásul. Elég volt a jóból. Menjünk haza. Lassanként csöndre válik a zsivaj. Most még az a halk sóhajtás is meghallatszik, mely onnan az oszlop mellől, egy csinos hölgy kebléből tört elő. Hát ha földindulás lett volua, a legkisebb sóhajtás félét is nem hal- laná-e meg ama hölgy mellett álló szőke fiatal ember, kinek úgy tetszett, hogy a félig lezárt pillák alól egy bűvös tekintet reá esett. Egy éltesebb hölgy (minden bizonynyal a mama) szintén sóhajtani akart, de biz' abból ásitás lett. Türelmetlenül fordul a fiatal emberhez. — Ugyan édes Jani, sürgesse a kocsisokat. A fiatal ember elrohant. — Nem kellett volna eddig maradnunk, — szól újra a mama. Mi vagyunk az utolsók. Irma ! Csak nem alszol itt álló helyedben ? Irma felrezzeut, mohón kapta el fejét anyja válláról.
