Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-17 / 46. szám
vál. kér. Noszlopy Viktor, Kun Aladár, Flasits László. , Pados Lajos, Id. Cseh István. , Vida Antal. , Gaál Lajos, Szántó Ignácz. , Pereg János, Trombitás István. , Ifj. Gaál Lajos. , Dézs Károly, Németh Lajos. , Fazekas János, Tóth Dániel , Kovács József, Kiss József, Nagy József. Böröczky Ferencz. Günther Endre, Bélák János Szálátku Kis Zsiqmond, Keller Pál. Pollák Ferencz. Katona Zsigmond, Kovács Péter. Kiss Péter, Günther Endre. Walla Gyula, Kopácsy Antal. Braun Ágoston. , Hannibál Kálmán. , Günther Adolf. , Ihász Sándor, Schönauer Antal. , Sandly József, Kiss László. , Strádl Györgg. , Hegedűs Pál. , André Gyula, Rainiss Gyula. , Lehner Márton, Samu Ignácz. 47. A b.-m.-szombathelyi vál. kér. Kovács B. János. 48. Az oszlopi vál. kér. Hencz Tamás, Czacher János. 22. A gyepesi 23. A küzép-iszkázi, 24. A kislődi 25. A nagy-pirithi 26. A noszlopi 27. A padragi , 28. A s.-vásárhelyi , 29. A tósoki 30. A tüskevári 31. Az ádász-teveli , 32. A csőthi , 33. A dobronyi , 34. Ajákói , 35. A nyárádi , 36. A nagy-de'mi „ 37. A pápa-tesze'ri , 38. A pápa-kovácsii, 39. A salamoni , 40. A szűcsi 41. Avaszari , 42. Az ugodi , 43. Az ács-teszéri 44. A bakony-nánai 45. Az esztergán 46. A lázi-i 49. A rédei 50. A teési 51. A zirczi 52. A bal.-főkajári 53. Az enyingi 54. A lepsényi 55. A m.-komáromi 56. A siófoki 57. A szilas-balhási 58. A takácsi-i Hunkár Dezső. Riffer Nándor, Steiner József, Békeffy Béla. Szönyeghy Alajos. Medgyaszay Zsigmond. Rácz Gyula. Eötvös Dénes. Piringer Gyula, Krisztinko- vieh Aladár, Národy Gyula. Palocsay Gyula, Magyar János. Boda Antal, Pickhardt Károly. Balogh Lajos. Törvényhatóságunk területén a f. é. november hava 10-én megejtett bizottsági tag választás eredménye a következő: 58 vál. ker.-ben 106 m. biz. tag helye töltetett be. Újból megválasztatott 42 m. biz. tag. Ketten két kerületből nyertek mandátumot. Foglalkozás szerint: 2 országgyűlési képviselő, 6 lelkész, 3 állami hivatalnok, 15 tisztviselő, 1 jogtanár, 6 ügyvéd, 1 orvos, 4 földbirtokos, 11 uradalmi tiszt, 1 lapszerkesztő, 2 haszonbérlő, 2 postamester, 2 község- és körjegyző, 4 iparos és 39 kisbirtokos választatott meg. Veszprém r. t. városban 873 összeirt választóból szavazott 298 (34%). Pápa r. t. városban 725 összeirt választóból szavazott 491 (68%). A veszprémi járáshoz tartozó vál. kerületekben összeirt . . 2999 választóból szavazott 717 (24%). A pápai . . . 3050 „ „ 1296(43%). Adevecseri . . 2247 „ „ 1127(50%). Azenyéngi . . 1775 „ „ 437 (27%). Vagyis átlag a 13811 számú választóknak 38-65%-ja vett részt a szavazásban. Legnagyobb érdeklődés a pápai I. alvál. ker.-ben mutatkozott, hol a választók 78%-ja leadta szavazatát (466-ból 366); a peremartoni és pápa-teszéri vál. ker.-ben 69—69% szavazott (240-ből 165 és 200-ból 238). A választási mozgalom leglanyhább volt a b.-főkajári vál. ker.-ben, hol 286-ból szavazott 19 vagyis 6%%, a rátóthi vál. ker.-ben, hol 326 választóból 23 vagyis 7°/0 és a várpalotaiban, hol 355 választóból 31 vagyis 8'5% vett részt a szavazásban. Megye biz. tagul legtöbb szavazattal Kiss László választatott meg a pápai I. alvál. ker.-ben 363-al; legkevesebb szavazattal pedig ifj. Hetessy Sándor Vörösberényben 11 és Bisztricsán József V.-Palotán 13-al. Legtöbb választó van a pápai I. alvál. ker.-ben 466; a veszprémi I. alvál. ker.-ben 393; a nyárádi- ban 381 és szilas-balhásiban 375. Legkevesebb a vaszariban 97 és a kis-lődiben 106. Kis-Kovácsi, Sooly, Kis-Hidegkut, Úrkút, Almádi, Liter, Csehbánya, Nagy-Kamond, Külső-Vath, Iharkút, Olaszfalu, Küngös, Tengelyi, Lajos-Komárom, Suur, Hánta, Gecse, Románd, Csatka, Szápár, Teleki, Bársonyos, Farkas-Gyepü, Bakonybél, Porva, Sókut, Torna, Pinkócz, Kis-Berseny és Döbrönte községek választói nem jelentek meg a választási székhelyeken. A törvényhatósági bizottság 398 tagja foglalkozás szerint következőkép oszlik fel (egy hely ugyanis üresedésben van, ketten két helyen választattak meg, egy egyén pedig, mint legtöbb államadót fizető és választott bizottsági tag szerepel): országgyűlési képviselő 7, lelkész 41, állami hivatalnok 17, tisztviselő 24, tanár-tanitó 10, ügyvéd 29, orvos 5, mérnök 2, földbirtokos 81, haszonbérlő 28, uradalmi tiszt 18, kereskedő 24, lapszerkesztő 1, postamester 2, község- és körjegyző 23, magánzó 3, iparos 14, kisbirtokos 69. Lakás és birtoklás szerint járásonkint elkülönítve: Virilista Választott Összesen Veszprém városban 57 18 75 Veszprémi járásban 17 39 56 Pápa városban 31 15 46 Pápai járásban 17 37 54 Devecseri járásban 20 30 50 Enyingi járásban 21 42 63 Zirczi járásban 38 19 57 201 200 401 Vallás szerint csoportosítva Róm. kath. 203. Ág. ev. 39. Helv. aitv. 105. Izr. 53. Unitárius 1. Összesen 401. Veszprém, 1883. november 15. Hivatalos adatok nyomán egybeállitá: Dr. Bezerédj, t. főjegyző. Kossuth Lajosnál. Huszár Imre október hó 26-án meglátogatta Turinban Kossuth Lajost s vele huzamosabban beszélgetett. A társalgásnak természetesen politikai természete volt s főkép Francziaország képezte tárgyát. Kossuth nagy szerencsétlenségnek tartja, hogy Francziaország, mint európai vezérhatalom, úgyszólván megszűnt létezni. Visszaemlékezett La- martine-nek előtte tett nyilatkozára, hogy Fran- cziaországban lesz köztársaság, de a köztársaság tartósságában nem hisz, mert Francziaországban nincsenek republikánusok. És valóban — mondá Kossuth — Francziaország, mely mindig a szabad eszmék előharczosa volt s más nemzeteket szabaddá tett, maga sohasem volt szabad. Olyan volt, mint a gyertyatartó, mely árnyékban marad, mig a benne égő gyertya lángja másoknak világit. Érdemes volna Arcza most halványabb, de élénkebb volt; észrevehető zavarral tekintett körül. Most megpillantotta a rózsát, utána nyúlt, hosz- szasan szemlélte az elgyürt, bepiszkolt szirmokat — és szemeiben könnyek tündököltek. — Miért sir ? kérdém. — A rózsát siratom. Nézze, mivé lett. Úgy vélekedtem, hogy valami mély értelműt kell mondanom. — Könnyei lemossák a piszkot, — szóltam nyomatékkal. — A könnyek nem mosnak le semmit, a köny- nyek mindent elégetnek — válaszolt ö, aztán elfordult és a virágot bedobta a kandalló kialvó tüzébe. — A tűz még jobban éget, mint a könnyek, mondá kaczérkodva, és nedves szemeiből boldog mosoly sugárzott felém. Tudtam, megértettem, hogy bizony ő is megégette magát. önző. Meg volt minden kelléke, hogy családja ostorává legyen. Egészséges és gazdag volt születésétől kezdve, egészséges és gazdag maradt egész életén keresztül. Soha hibát nem követett el, soha tévútra nem tért, soha nem ígért olyasmit, amit teljesiteni nem akart, vagy nem tudott, czélját mindig elérte. Becsületéhez nem fért gyanú, és e becsülete büszke tudatában teher volt mindenkinek — rokonainak, barátainak, ismerőseinek. A becsület tőkévé lett rá nézve és uzsorakamatokat hozott. A becsület feljogosította őt, hogy könyörtelen legyen és megtagadjon minden jótéteményt, mit nem a törvény irt elő. Csak jogait védte, midőn könyörtelen volt és jót nem tett, mert a megparancsolt jótétemény megszűnt az lenni. Saját mintaszerű személyén kívül soha mással nem törődött és komolyan megharagudott, ha mások js nem ép oly buzgón törődtek vele. De azért épenséggel nem tartotta magát önzőnek — ellenkezőleg, szidta, üldözte az önzést és az önzőket; — természetes dolog! Mások önzése a saját magáénak állt útjába. Miután tudta, hogy ment minden gyöngeség- től, mások gyöngéit sem értette és tűrte. Általában véve nem értett ő meg semmit és senkit: mert egészben véve minden oldalról, alulról és felülről, élűiről és hátulról csak saját személye által volt körülvéve. Még arról sem volt fogalma, hogy mi a megbocsátás. Önmagának nem volt mit megbocsátania .............miért bocsátott volna meg tehát másoknak ? Saját lelkiismerete bírói széke előtt, saját istensége láttára e csoda, az erény e szörnye magasra emelve szemeit, szilárd határozott hangon mondá: „Igen, én tiszteletreméltó, erkölcstiszta ember vagyok !“ Halálos ágyán is e szavakat fogja ismételni és még akkor sem indul meg semmisem az ő kőszivében, e mocsoktalan, érintetlen szívben. Ó te korcsszülötte az önmagát dicsőítő, hajthatatlan, olcsó áron szerzett erényeknek. . . majdnem undokabb vagy, mint a bűn leleplezetlen torzalakja. látogatás. Május elsején, kora reggel . . . nyitott ablakom mellett ültem. A hajnalpir még nem sugárzott, távol keletről csak egy fehér sáv ragyogott; a meleg, sötét éj hajna- lodni hülni kezdett. Köd nem derengett, szellő nem lengett; minden egyszínű ...............De az ébredés már közeleg — a har mat illata érzik. A nyitott ablakon könnyed szárnyacsattogással berepül egy nagy madár. Megijedtem és figyelmesen utána néztem. Nem madár volt, hanem egy kicsiny, szárnyas, női alak, melyet szorosan testhez álló, dús redőzetü ruha ■fedett be egészen. Gyöngyszürke szinü volt; csak szárnyainak belső tollain ömlött el az alig kinyílt rózsához haerről a sajátszerü tüneményről mélyebben és alaposabban gondolkozni és okait kutatni. Én fájdalom nem tehetem, mert az utóbbi pár hónap óta nagyon hanyatlani érzem munkaképességemet. Nem biro vagyis inkább nem tudok dolgozni. — Huszár Imre utalt Kossuthnak a törvényhatóságokhoz irt nagybecsű leveleire amelyek mindenesetre a legnormali- sabb szellemi működésről tanúskodnak. Kossuth erre ezeket mondá: Ön bizonyára ismeri a példabeszédet arról az egyetlen szál szénáról, mely a megrakott szekér tengelyének kettétörését előidézi. Ki tudja nincs-e már ez az egy szál széna a szekér tetején! Annyi bizonyos, hogy egy idő óta úgy érzem, mintha a lélek, — vagy az a valami a mit léleknek szoktunk nevezni, nem bírna többé parancsolni az agyvelőnek. Nem csupán a törvényhatóságokhoz írandó levelekről beszélek, de általában mindarról, amit imom kellene és Írni szeretnék. De az emlékező tehetség még mindig a régi szivóságga. bir ? kérdé Huszár. — Igen és nem. Mint öreg embereknél rendesen lenni szokott; a későbbi évek eseményeire kevésbbé világosan emlékezem, mint gyermekéveim legjelentéktelenebbjeire. így példán bizonyára életemben egyéb dolgom volt, mint visszaemlékezni azon ribizli históriára, melyet a Lucsivna tulajdonosának, Szakmári urnák közelebről irt s némely lap által reprodukált köszönő levelemben említettem. Szakmári ur válaszolt e levélre és azt írja, hogy atyja, ki nagyon koros ember volt, gyakran említette előtte azt az esetet, s mikor nevem a megyei politikai életben kezdett feltűnni, több ízben tűnődött rajta, vájjon ez-e az a Kossuth Lajos kivel a ribizli história történt. E kitérése után a társalgás — a Budapesti Hirlap közlése szerint — ismét Franczaországra fordult. Kossuth elmondta véleményét a párizsi grófról és Napoleon herczegről. Nem hiszi, hogy ez utóbbival lehetséges lenne egy bonopartisztikus restauráczió, mert a herczegről ellenségei az hiresztelik el, hogy gyáva, ez azonban csak rágalom. Francziaországra nézve Kossuth abban a véleményben van, hogy a franczia népnek kell valaki, a ki neki parancsoljon, a legnagyobb baj az, hogy valóban parancsolni csak katonaember tudna, ez pedig nem éri be azzal, hogz a respublika elnöke maradjon, hanem kikiáltaná magát császárrá. Áttérve Németországra, Kossuth kijelenté, hogy ő épen Németországot tartja hivatottnak arra, hogy erős és maradandó köztársasággá legyen s az egyetemes európai köztársaság bölcsőjévé, ép úgy, mint a re- formáczió bölcsője volt. A társalgás ezután a német ipar vívmányairól s a német vagyonosság gyarapodásáról folyt, majd áttértek a magyarországi viszonyokra. Oroszország titkai. (Előfizetési felhívás ily czimü munkára: „Oroszország Titkai“ irta: Ugodi János, egykori orsz. képviselő.) Sohasem állott jobban érdekében a magyarnak ismerni az oroszt, mint manapság. A döntő harcz, mely köztünk s az orosz közt, hihetőleg a magyar sikföldön nemsokára lefolyni fog, egyike leend a világ legiszonyúbb drámájának, melytől éltünk vagy halálunk függ. Mert ha az orosztól — mit Isten ne engedjen! — irgalmat tőle nem várhatunk; ő megfojtani szokta a népeket, mint tigris a prédáját, vagy elevenen kiszopolyozni, mint a legóriásibb polyp. Lengyelország s Kaukázus népeinek története elég szomorúan bizonyítja ezt. Nemrég egy ismert nevű tábornok, Európa meghódítására vonatkozólag ezt a tervet ajánlotta a czárnak: „Kétszázezer kozák sonló gyönge pir, fürtéit gyöngyvirág-koszorú tartotta össze — szép, magas homlokán pedig a pillangók csápjaihoz hasonlóan, két pávatoll ingott. Néhányszor körülröpülte a szobát, picziny arcza mosolygott; nagy, fekete fénylő szemei is mosolyogtak, a mint azokból pajzán jó kedvének gyémántsugarai löveltek ki. Kezében egy pusztai virág hosszú szárát tartá, — „királyi pálczá“-nak nevezik az oroszok; — de hasonlít is hozzá. Röptében megérinté fejemet a virággal. Meg akartam fogni ... de már kirepült az ablakon és eltűnt. A kertben, a syringabokrok sűrűjében a gerlegalamb turbékolása fogadta ... és a hol eltűnt, a tejfehér égboltozat pirkadni kezdett. Fölismertelek, képzelet istennője! Még egyszer meglátogattál — és elrepültél az ifjabb költőkhöz. O költészet! ó ifjúság ! ó szűzies női szépség — A kora tavasz hajnali óráiban egy-egy pillanatra még feltűntök előttem. Holnap! Holnap! Mily üresnek, hiábavalónak, értéktelennek, íasztalanul eltöltöttnek látszik minden elmúlt nap! Alig hagy maga után nyomot: öntudatlanul, ostoba módon múlnak az órák egymás után. És az ember mégis élni akar; becsüli az életet, ragaszkodik hozzá, bizik benne, vár, remél a jövőtől .... ó, mily gazdag áldást remél tőle! De miért képzeli azt, hogy a többi, még csak jövő napok nem fognak hasonlítani az elmúltakhoz ? Hiszen nem is képzeli. Egyátalában nem szeret gondolkozni — és igaza van. „Nos, holnap, holnap!“ — ezzel vigasztalja, biztatja magát, — mig ez a „holnap“ sírba nem dönti őt. És ha egyszer ott nyugszik, — a gondolkodás, képzelődés önmagától megszűnik. és kirgiz lovast neki kell Európának futtatni, akik mindent tüzzel-vassal pusztítsanak el, és az általok ilykép egyengetett utón, füst és romok között vonuljon a rendes orosz hadsereg!“ Mily iszonyú terv! . . . melynek első hullámai a mi szegény fejünk fölött fognak összecsapni! A régi századok sötét despotismusa, az autókra kérlelhetlen önkénye, nemhogy elriasztotta, hanem maga köré gyűjtötte az egymást úgy is gyűlölő szláv-fajokat (miknek egyébként egyetlenegy fényes napjok sincs a múltban, s a lengyelt kivéve soha semmiféle államszervezeti képességet nem tanúsítottak) s megtermett a minden oroszok és pánszlávok istene; — önkény és rabszolgaságból öntve, — az orosz czár személyében! Mig e bálvány ledöntve, s az őt tömjénező hóhér csorda szétszórva nincs, legalább mi magyarok, alig vehetünk lélekzetetet. Nagy Fridrik mondá: „Nem elég az oroszt megölni, hanem le is kell dönteni !* Jelen műben orosz nép összes társadalmi, politikai, közigazgatási, katonai, családi, privát és nyilvános stb. élete leiratik, hűn, a legbiztosabb történeti adatok nyomán, vegyülve a pánszlávok nyomoru üzel- meivel, kik saját hazájok alatt és ellen gyűjtik össze a robbanó szereket, legiszonyúbb ellenségünk javára, a kiért mint biztosan tudom több lelkész isteni tiszteletet tart, Istent ekként káromolván: „Isten óvd meg a czárt!“ Ez ellenségtől az összes magyar haza körül van véve. — Leplezzük le a gonoszok törekvéseit! részint a magyar nép megtartása, részint a nemzetiségek s a még tőrbe nem estek tanácsadása végett, hogy tanulják meg mi szolgál a békesség ez idejében még — üdvökre! Hadd tudják meg, hogy az orosz kereszt alatt, — mely nem a kereszténységet, hanem az ázsiai barbárságot képviseli, a knut és kancsuka czirógatása — és nem a megváltás — vár reájuk, melynek vérző barázdáiban már oly tömérdeken fúltak meg! A déli és egyéb szlávok márig is érzik torkuk körül az éjszaki medve karmait, — mely nyalogattatja ugyan velők a mézet, de csak — az üvegen keresztül. Álljunk hát résen a — muszka ellen! Erre tanít s lelkesít jelen mű, mely 3 vastag kötetre fog terjedni. Előfizetési ár: 3 forint. A kötetek sorba jönnek egymás után, mihelyt a mű kiadása elegendő előfizetők által biztosítva lesz. — Az édés hazám iránti gyötrő, aggályos, mondhatnám eszményi szeretet kénytetett arra, hogy még ezen — (tán utolsó művemet!) a haza oltárára letegyem, s féltett nemzetemet figyelmeztessem az ellenség hű lefestése által a feje fölött villogó veszélyre, boldog leendvén ha némileg czélt értem, s a szunnyadozókat fölób- resztettem. Kik a honszerelem dolgában mindig az első sorban ragyogtok, lelkes magyar nők! a ti pártfogástokért esedezem, nem az én, hanem gyermekeitek, az áldozatra szántak, és a szent haza nevében! Az előfizetési pénz Ugodba (postahely Veszprém megye) küldendő. Isten velünk! 1883. okt. 24. Ugodi János egykori orsz. képviselő. A kajári erjesztő. Győr, nov. 6. A győrvidéki gazdasági egyesület legutolsó közgyűlésén Krisztinkovich Ede országgiilési képviselő s egyesületi tag jelentése alapján, miként annak idején jeleztük, örömmel vette tudomásul az egylet azon intézkedést, hogy megyénk Kajár községében Sárkány Miklós bakonybéli apát egy erjesztő-telepet rendezett ke. Az országos borászati egylet, az ország különböző borvidékén már rendezett be nagyban is ilynemű erjesztőket s a győrvidéki gazdasági egylet óhaját fejezte ki, bár Győrvidékén is létesítene az országos egylet ily nemű erjesztőket. Kezdetnek azonban igen üdvös kezdet a kajári ilynemű kisebbszerii telep is, melyet egy magános főpap létesített. De hát voltaképen mi is az az erjesztő ? ! Erre a kérdésre akarunk ezúttal megfelelni. * * * Azon vegyi munkát, mely a must némely alkatrészeit részben vagy egészben átalakítván, egészen uj alkalkatrészeket hoz létre, szóval az édes mustot szeszes borrá változtatja, a must forrásának, helyesebben: erjedésének nevezzük. Fontos dolog tudnunk azt először is, hogy miféle tények azok, melyek a must szeszes erjedését létrehozzák, és másodszor, melyek azon körülmények mik annak tökéletes létrejövételét elősegítik, föltételezik ? A must alkatrészei közt egyetlen egy tényező van, mely az erjedésnek alapjául szolgál, ha ez nem volna a mustban, az sohasem változnék át borrá, vagyis a szeszes erjedés soha sem következik be nála, és ez a fehérnye. A must erjedésének okozója pedig, mely nélkül a must, fehérnyetartalmának daczára sem erjedne meg soha, a levegőben létezik, és pedig ez korántsem maga a levegő, vagy annak élenytartalma, mint sokan még maiglan is hiszik, mert lám, a zu- zatlan szőlőszem leve is érintkezik a szőlő héjának apró lyukacsain keresztül átszűrt levegővel és igy annak élenyével is, még sem erjed meg, eltartható édesen, tehát a szó szorosan vett értelmében nem maga a levegő az erjedés tényezője, hanem a levegőben létező milliárdnyi penészgombák, miket helyesebben csirmagvaknak, vagy élesztősejteknek nevezünk, melyek oly bámulatos kicsinyek, hogy szabad szemmel épen nem, vagy csak igen erősen nagyitó üveg segélyével láthatók. Ezen csiramagvak a szabad levegőben töméntelen mennyiségben hemzsegnek, s a mint alkalmas
