Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-03-17 / 11. szám

lovakhoz a legkisebb contiügenat szolgáltatta. Az eredmény tehát álláspontunk mellett vau.

Ha ezen körülmények mellett nem hagyjuk figyelmen kivül, hogy nem volna egészen méltányos a már családi kötelékeikkel társadalmi nexusaikkal ide kötött tisztek- és altiszteket most egyszerre egész uj hazába áttenni, ha tekintetbe vétetik, mennyit veszítene vidékünk azon közönsége s általa városunk, mely lószükségletét a helyi lovasezredtől nyeri, s melytől az által, ha az ezred innen elhelyeztetik, részint a távolság miatt, részint azon körülménynél fogva, hogy az állomáshoz közelebb lakó egyén mindig könnyebben juthat lóhoz — a legnagyobb rész elesni fog: nem kell nagy bölcsesség ahhoz, mennyivel sujtatnék ismét városunk a 7-ik honvéd lovasezred elvesztése által. — Ezen veszteség pláne egyes adózó polgárainkat, kik a lovasezreddel szállítási viszonyban voltak, legközvetlenebbül sújtaná, hacsak existentiájukat nem veszélyeztetné. — Ezen biztos veszteséggel Szemben a kárpótlaudó előny még vajmi precarius.

Fontolja meg tehát városunk tisztelt közönsége ezen immár acut kérdést, mert mint hangsúlyoztuk „többé nincs veszteni valónk.“

TA N Ü G Y.

Válasz: „Nyílt kérdés a vesz prém- vármegyei néptanítókhoz“ czimü közleményre.

E lapok 9. számának becses hasábjain a fent- jelzett czim alatt egy valaki, erős meggyőződésem, hogy egy tanító, a törekvő és lelkes tanítók táborából, felhívást intéz pályatársaihoz, Yeszprémvármegye néptanítóihoz, hogy egyesítsék erőiket, hogy tömörüljenek ! A mily nagy örömmel olvastam a lelkes és buzdító szavakat, épen olyan szomorúsággal gondoltam a pusztába kiál tónak elhangzott szavaira, melyekre jött ugyan viszhang, de erő és hatás nélküli!

Az eszme nem uj, mely egy vármegyei tanítótestületnek alakítását czélozza, nem uj annyira, hogy volt már ember, a kinek lelkes követői is akadtak, a kik már az eszmének megtestesítése érdekében fáradoztak is: de minden üdvösebb eredmény nélkül! De jelenleg még is uj eszme ez, uj különösen azok előtt, a kik az első sikertelen kísérlet után jöttek a megye területére tanitóskodni!

De nézzünk szét vármegyénk területén és vizsgálódjunk a fennálló egyletek felett! Vessünk számot az egyes felekezeti tanítókkal és gondolkodjunk a felett, kikre számíthatnánk legelső sorban és legjobban a vármegyei tanító testület megalakításánál.

A római kath. tanítók legnagyobb része — talán teljes számban — vagy egyik, vagy másik esperességi tanitóegyletnek kötelékébe tartozik; sőt a rom. kath. tanítóknak van is egy felekezeti jelleggel biró vármegyei tanitó-testületjük, a mely évenként Veszprémben gyűlést is tart. Ezen megyei kath. tanító-egyesületnek nincs, nem lehet annyi tagja, hogy virágzásnak indulhasson. De meg a virágzásnak egyik akadálya az is, hogy a felekezeti iskolák tanítói által alakitott egyleteknél az elnöki széken mindig egy papi ember foglal helyet, a ki aztán bölcs belátása szerint dirigálja az értekezletnek folyását, a ki aztán szépen megtiltja a szabadabb és korszerűbb eszmék fölötti vitának folytatását. A kath.

akartuk. Hiába! . . . Oldalánál térdelt Juliska, kezeibe hajtva homlokát.

Megfordultam s szobácskámba mentem. Csak hajnalban tudtam elaludni. . . Midőn fölébredtem, egészen világos volt. Teljes szépségében ragyogott be a nap a kis ablakon, melyet kinyitva, végig tekintettem a vidám rónán. Emlékezetem csak nehezen tért vissza, kételkedtem, hogy hátba csak gonosz álmaim voltak.

Késlekedve nyitottam ki az ajtót. Ott feküdt Rádai és még mindig mellette térdelt Juliska. Nagyon rósz színben volt, arcza kikelve, egészen elváltozott a szép leány tegnap óta. Az éj egy órája alatt a lelkiismeret tartotta meg nála Ítéletét!

Kimentem s Miskának kiáltottam. A lovakhoz láttunk, mert azt parancsoltam neki, hogy fogjon be. Midőn a szobába visszatérni akartam, hallottam a leányt belülről kiáltani:

— Tovább, tovább! Ne tégy őrültté! . . .

Beléptem, Jóska volt ott.

A fiú alácsüggesztette fejét, még egyszer a leányra nézett, azután elment. . . .

Juliskához léptem, mondani akartam valamit, de nem találtam szavakat. Ezt mondtam csupán: „Isten veled Juliska!“ 0 meghajtotta magát s én kimentem. Miska már várt, tovább utaztunk a szép reggelben.

. . . Ámde ez ej komor képe sokáig szemem előtt lebegett még ezután is!

tanítók viszonya a papokhoz még sokkal erősebb és szilárdabb lábon áll, semhogy remélhetnénk azt, hogy ők is tömörülnének, hogy ők is egyesülnének egy általános megyei tanitó-testiilet alakitása alkalmával azon zászló alá, mely felekezetnélküli- s é g volna felirva. Én még nem gondolom elérkezetnek az időt arra nézve, hogy a kath. tanitók az ügynek megnyerhetők lennének! Tisztelet azon keveseknek, a kik kivételek!

A zsidó tanitók között vannak többen, a kik hajlandók volnának ugyan a vármegyei tanító- testület tagjai közé belépni, de a nagy rész, azon oknál fogva, hogy saját maguknak is van egyletjük, vissza vonulna ! Tehát a zsidó tanítóságnak is csak egy kevés részére számíthatnánk.

Az evang. tanitók megyénk területén két egyletet alkotnak, melyeknek mindegyike külön, saját pap elnöke alatt, a kijelölt körben, melyben mozog- uiok szabad, működik, munkálkodik; természetesen kevés eredménnyel, mert egy 20—24 tagból álló egylet vajmi keveset tehet. Az evang. tanitók közül pedig 5—6, a szomszéd vármegyében jár, az egyházi felosztás alapján gyülésezni! Számban és erőben hatalmai egyletek képesek csak oly dolgokat elvégezni, a melyek eredményeikben üdvösek és hasznosak lehetnek. A kicsiny egyletek, a tagoknak csekély számánál fogva csak annyiból érdemelnek említést, hogy léteznek. Azonban az evang. tanitók legnagyobb részének egy általános megyei tanitó-egyletben való belépését, én hiszem és remélem. Lehet, hogy ezen merész feltevésem sokban megcsal, de azért én mégis hiszek. Hiszek különösen a „somlyóvidéki ev. tanitó- egylet“ tagjaiban, a kik mivel érzik szükségét és nagy horderejét az erők és tehetségek öszpontositá- sának, már eddig is tevékeny mozgalmat indítottak saját kebelükben arra nézve, hogy mit tegyenek, hogyan tömörüljenek, mily irányban mozogjanak és hogyan általánosítsák törekvéseiket. A „somlyóvidéki ev. tanitó-egylet“ nemcsak megyénk területén, de az egész országban egyik legrégibb egylet, munkálkodásának már a múltban igen szép jelét adta, különösen a hatvanas évek elején megjelent szakközlönyével, a jelenben is azon egyletek közé tartozik, a melyek legtöbb szorgalmat és legtöbb tevékenységet fejtenek ki. Ezen egyletben pedig az eszme, egy általános, akár járási, akár megyei tanitó-testület alakítására nézve már nagyon régi, a miért a somlyóvidéki ev. tanítókra, egy általános égylet alakításánál igen bizton számíthatunk!

S végre volnának aref. tanitók! Ezeknek tudtommal a megye nyugati részébeír nincsen egyletjük, ez idő szerint legalább nincs, a hol eszméiket kicserélhetnék, és egyes szakkérdéseket megbeszélhetnének, a miért többen a „somlyóvidéki ev. tanitó- egylet“ kötelékébe akarnak lépni és pedig azért, mert ismerik annak terveit, és tudják az általánosításra törekvő czéljait. Ez már magában véve üdvös mozgalom azon egyesek részéről, a kik tért, egyletet keresnek, a hol saját ügyeikről, a hol a népnevelós és tanítás annyira fontos ügyéről beszélhessenek. Nekem legelső sorban bizalmam a ref. tanitók azon nagy számában van, akik egylet nélkül vannak. Ezek lesznek legelsőben azok, a kik egyesülnek egy közös eszme, egy vármegyei tanitó-testület kebelébe, ezek lesznek, a kik keresnek okokat és módokat a megye területén fennálló felekezeti egyletek általánosítására.

Az iránynak megadására a „somlyóvidéki ev. tanitó-egylet“ van hivatva, melynek fényes múltja messze vissza nyúlik az ötvenes és negyvenes évekbe, a hol mindig és mindenkor voltak jeles és ügybuzgó tanitók, a kik már régen, nagyon régen álmád óztak egy erőben és számban hatalmas és virágzó általános tanitó-egyletről. A „somlyóvidéki ev. tanitó-egylet“ tűzze ki a zászlót, melyre régi eszméjének megtestesülését írja fel, és mi csatlakozni fogunk hozzá. A „somlyóvidéki ev. tanitó-egylet“ lelkes és buzgó tagjaiban mi erős hitünket és egy szebb jövő iránt való biztató reményeinket helyezzük. Az elsőt illeti mindig a vezér szerep, a „somlyóvidéki ev. tanitó- egylet“ pedig tevékenységben és múltban megyénkben egyaránt az első: tehát előre !

Szeretve tisztelt uraim! Kedves pályatársak! Hazánk és az emberiség legszentebb és legáldást- hozóbb ügye, a nevelés és tanitás megköveteli azt, hogy a tanitók, mint ezen ügyek munkásai, lelkesüljenek. A lelkesülésben van elrejtve a csira, a mely annyi üdvös dolognak, annyi szent eszmének megtestesítését vonta maga után, a lelkesülés azon hatalmas erő, mely bennünket a legnehezebb munka elviselésére képessé tesz, a lelkesülés szülte tevékenység emel fel bennünket oda, a hová legjobbjaink szeretnék a tanítói kart a társadalomban helyezni. Lelkesüljünk! A lelkesülés legszebb, legnemesebb kifolyása az egylet alakításoknál kifejtett buzgóság, és az a munka, a melyet egy, többekért, a többek pedig az egészért elvégeznek. Az egyletekben van letéve jövőnk, ügyünk, állásunk javítása, személyünk becsülése, hazánk és nemzetünk felvirágzásának megdönthetien alapja. Az egyleti élet fejti ki a szunya- dozó erőket, fejti ki azon magasztos eszméket, melyek szolgálni vannak hivatva, a tanitás és nevelés ügyének. Felejtsék el megyém tanítói a felekezetiséget a nevelés- és tanítási dolgokban, mert ezek nem felekezeti ügyek, hanem a nemzetnek szent ügye.

Alakítsunk járások, vagy vidékenként általános egyleteket, melyeknek a kath.-, ref.-, evang. és zsidó- tanitók egyaránt tagjai legyenek, bogy igy a járási körök mielőbb megteremthessék a „Veszprém- vár megyei tanitó-testilletet!!“ Találjanak szavaim tanító társaim lelkében hálás talajra, hogy igy megértve egymást, megértve a kor intő szavát haladhassunk bátran: előre!! Paedagogus.

A házaló kérdéshez.

A legközelebbi megyegyülés tárgysorozatának 3-ik pontja tárgyalása alkalmából, jónak látjuk mi is a városunk területén már-már nagyon is elharapódzott vidéki házalás ellen Veszprém városa közönségének közérdeke szempontjából felszólalni.

Igaz ugyan, hogy az ipartörvéuy szabaddá tette az ipart, de nem oly mérvben, hogy az ipar és kereskedelem szabadság elvének palládiuma alatt, a jóhiszemű közönség a vidéki házalóknak, kiknek sem országuk sem hazájuk, úgynevezett „Ausschuss“ czikkeik úgyszólván reá kényszerítése által kizsákmá- nyoltassék. Alig van közhely, hol a munkájától kifáradt közönség pihenésre gyűlve, meg ne támadtat- nék a vidéki házalók által. Az igaz, hogy nem veszélyes ezen had az úgynevezett practicu.s emberekkel szemben, kik jól ismerik a magyar közmondás: „nem minden arany a mi fénylik“ okos szavát, ezek kellőleg reducálják a kínált czikkek értékét, de annál veszélyesebb ezen had a közönség — sajnos — legnagyobb számát tevő, járatlan egyéneire, kik tulcsi- gázott áron veszik meg a szemnek ugyan kívánatos, de mi belértékkel sem biró czikkeit ezen vidéki házalóknak. S mig ez által egy részről polgártársaink keservesen szerzett fillérei úgyszólván modern utón kicsempésztetnek zsebeikből, addig más részről solid és külömben is jutányos árt szabó kereskedőink üzlete pang. Hogy ez azután kettős veszteség, felfogni nem kell nagy bölcseség.

Vajha városunk érdemes közönsége a többi városok példájára, az ipartörvényben engedett jogával élve, a házaló kereskedés okszerű korlátozása czéljá- ból mihamarább intézkedne.

A győriekért.

Kimutatás

A győri és győrvidéki árvízkárosultak részére Veszprémmegye alispáni hivatalához folyó évi már- ezius 8-tól 16-ig beérkezett összegekről: Ajka község 11 írt 40 kr. Tósokberénd község 7 frt 34 kr. Bódé község 4 frt 55 kr. Tósok község 2 frt 1 kr. Pad- ragh község 10 frt. Csekut község 8 frt 93 kr. Siómaros község 9 frt 38 kr. Fokszabadi község 11 frt 25 kr. Kamond község 1 frt 53 kr. Ősi község 9 frt. Bánd község 5 frt 19 kr. Összesen 80 frt 58 kr.

Veszprém 1883. márczius hó 16-án.

V é g h e 1 y i Dezső, alispán.

A VIDÉKRŐL.

Teés, 1883. márcz. 11.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Midőn a magas közoktatási kormányunk a néptanítók országos nyugdíj alapítása üdvös eszméjét megpendítette s azt létesítette, megmutatta, bebizonyította a néptanítók iránti atyai szeretetét s boldogságunk felvirágzása bő kivánatát, miért is mi hálás hódolattal tartozunk. Ki tagadhatja, hogy mások, a nemes érzésű keblek óhajtják, elősegítik a néptanitók anyagi jólétét, de maguk a néptanítók némelyike nem törődik önmaga s családjával, mutatja azon körülmény, hogy az országos tanitó nyugdíj nagy horderejét megértem nem akarják. Hányán vannak még a néptanitók között, kik az országos tanitó nyugdíjasok közé nincsenek felvéve, mert folyton kertelnek, és azon fárasztják elméjüket, mikép kerülhetik ki azt. Vannak továbbá néptanitó társaink között többéin, kik az országos tanitó nyugdíjhoz igényt tartanak ugyan, de a reájok szabott évi dijat minden évben végrehajtás utján fizetik be csak azért, mert megbánták, hogy annak részesei lettek. Az előbbi és utóbbiak azt hiszik, hogy az országos tanítói nyugdíj tőke nincs biztosítva, hogy az egy országos zavar beálltával azonnal megsemmisülhet, oda veszhet. Azt hiszem, hogy a ki igy gondolkodik az csalódik, mert egy országos intézménynek biztos kezekben kell nyugodni. De hát adjuk meg mindenkinek a magáét, okoskodjék kiki, mint neki tetszik, csak azt akarom még mondani és pedig a veszprémi püspök ur, ő nméltósága alá tartozó kath. tanitó uraknak^ hogy a „Veszprémmegyei kath. tanitók gondviselési nyugdíj“ alaptőkéjéhez is szép kevesen fizetik be az évi 3 frt tagsági dijat már pedig azt csak tudja minden tanitó, hogy ezen „Gondviselési nyugdij“ alaptőkéjét a veszprémi káptalan kezeli, tehát a legbiztosabb kezekre van bízva, és ki ne látná annak már is hasznos voltát s előre haladását. Miért nem fizet ide tehát minden kath. tanító ? Oka amennyire tudom az, hogy ezen „Goudviselési nyugdíj“ alapszabályait a tanitók nem ismerik, kívánatos volna azért, hogy ezen „Gondviselési nyugdij“ alapszabálya a legközelebbi, tanitó-egyleti gyűléseken felolvastatnék és határozatba menne, hogy minden kath. tanitó, ki a veszprémi püspökség alá tartozik, akarva nem akarva, a „Gondviselési nyugdij alap“-hoz, évi befizetéssel járuljon és pedig úgy, mint ezt a megyés püspök ur rendelné. Természetes ezt a megyés püspök ur ő nméltóságának kellene a „Gondviselés! nyugdíj“ alaptőke kezelő bizottsággal egyetértve eszközölni, és a tanitókat kötelezni, hogy ezen „Gondviselési nyugdíj“ alaphoz minden kath. tanitó, az életévét igénybe véve, ha nem is egyforma arányban, de évenkint befizetéssel járulni köteles, és ha lehetséges a már meglevő alapszabályokat a jelenkor igényeihez alkalmazni, azokat módosítani kívánatos volna. Végre óhajtandó volna az is, hogy a fiók tanitó-egyletek elnökei évenkint egy—két, vagy ha kívántatik évközben is tartsanak megyei tanítói gyűlést, hol minden fiók tanitó egylet elnöke előadhatja

egyletének kiváuságát, határozatát, azután az ily megyei tanitó-egylet elnöke az országos tanitó-egy- let gyűléseire az állam költségén elmehetne, és érdekünkben szót emelne.

Fogadja tek. szerk. ur stb.

Borbély Lőrincz, kath. tanitó.

Keszthely, márczius hóban 1883.

(A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.)

Az ujonczozás Zalamegyében folyó hó 1-én vette kezdetét. A megye 12 sorozójárásra van felosztva. Zalamegye ad a folyó évben 699 rendes katonát és 70 póttartalékost.

Öngyilkossági kísérletet követett el folyó hó 9-én esti 10 óra tájt Farkas József nevű 19 éves, győr-szt.-mártoni illetőségű fiatal ember, ki jelenleg a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet hallgatója. A szerencsétlen fiatal ember az öngyilkosságot, egy 5 mm. revolverrel az utczán követte el. A golyó, mint halljuk, nemesebb részeket nem sértett meg, s állapota, daczára annak, hogy a golyó a testben maradt, javulásnak indult. Hogy mi vitte, a külöubeu szorgalmas fiatal embert e végzetes lépésre, nem tudhatni.

A keszthelyi csónakázó- egylet folyó hó 11-én tartotta tavaszi rendes közgyűlését. A közgyűlés két uj csónak beszerzésével az igazgató választmányt megbízta, s egyhangúlag elfogadta ennek azon indítványát, hogy a helyben lakó alapitó tagok évenkint 1 írttal járuljanak az egyleti jövedelem gyarapításához. A tisztujitás az egyleti alapszabályok 11. s illetőleg 20-ik §-ai értelmében következőleg ment végbe: elnök: Dr. Csanády Gyusztáv, al- elnök: Csesznék Miklós, jegyző: Sparszam Pál, pénztárnok: Romay Mihály, hajóparancsnok; Kiss József, igazgató-választmány: Csesznék László, Balás Árpád, Vértessy Iván, Dr. Lipp Vilmos, Hoffman Soma és Fábry Pál, póttagok: Koller Ferencz és Garay Sándor. A csónakázó egyletnek ez idő szerint 84 helybeli és 84 vidéki s igy összesen 168 alapitó- tagja van.

A dunántúli tűzoltó-egyletek kerületi szövetségének választmánya husvét napján, d. u. 3 órakor Pápán, mint a választmány székhelyén a folyó évi aug. hóban Keszthelyen tartandó közgyűlés tárgysorozatának megállapítása ügyében ülést tart.

A keszthelyi önk. tűzoltó-egylet az egylet műszaki tisztikara megválasztása ügyében folyó hó 26-án délután 2 órakor a városház tanács-termében közgyűlést tart. Azon óhajunkat fejezzük ki, bárha azon belvillongás, mely az egylet kebelében már majd egy év óta tanyát vert, az uj választás alkalmával végleg megszűnjék.

Tek. szerk. urnák stb. Zalai.

Pápa, márc. 16.

— A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez. —

Folyó hó 11-én Málits István vendéglős Fló- rián-utczai lakásáról többféle ruha- és ágyneműt loptak el. Az esetet a vendéglős azonnal jelentette a rendőrségnél, de a tolvajoknak még máig sem jöttek nyomára.

Márczius 15-ének emlékére városunk polgárai a „Griff“ vendéglő nagytermében díszvacsorát rendeztek.

Garai Ferencz zenekarával f. évi april 1-jén indul amerikai kőrútjára.

Színtársulatunknak nem a legjobban folyik dolga. A mi egy előadáshoz főkellék, az hiányzik, — t. i. a közönség. — Tóth Béla társulata többnyire operettekkel, még pedig újdonságokkal igyekszik közönséget szerezni, s csak közben kerül egy-egy színmű, vagy vígjáték színre. — A hét elején volt Berzsenyinó Adél és Berzsenyi Margit jutalomjátéka; előadatott Moser „Ibolyafaló“ ez. 4 felv. vigjátéka, melyen a jutalmazandókon kivül Arday Ida, Erdey Berta, Bárdy Lajos, Kövesy Albert s Tóth Béla tűntek ki leginkább. Kedden 13-án színre került „Olivett lakodalma“ operette 3 felvonásban. Ezen csinos operette előadása a legnagyobb részben sikerült. Erdei Berta, Kohai Etel, Kaczér Nina, Bárdy Lajos, Szabó Dani kifogástalanok voltak. Szerdán pedig a „Kis Doctor* (Doctor Piccolo) ez. operette adatott meglehetős gyérszámu közönség előtt. Ezen operette szinrehozatala egy kedélyes estét adott a színházlátogató bözönségnek. Kohai Etelt és Erdei Bertát többször megtapsolták gyönyörű énekük és szép játékukért. Kaczér Nina, Berzsenyiné, Kövessy Albert, mint mindig, úgy ma is jól töltötték be helyüket. Tegnap adatott Csiky hírneves színműve „Bozóti Martba“ melyről a jövő számban bővebben fog megemlékezni Juli u s.

Pápa, 1883. márcz. 16.

(A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Tél urunk ismét felülkerekedett; a múlt heti enyhe tavaszi szellőt jéghideg északi szél váltotta fel. Azt tudtuk már, hogy Jdzsef-nap közeledtével sírba szorítjuk az idei telet, de hiszen lakóiunk ebbeli hygrometrális számításunkért! A természet szeszélyei ellen nem harczolhatunk, ergo meleg bundába bújni és várni, mig a kikelet varázshatalma „abczug“-ot dörög tél urunk bosszú füleibe. A földmivelők már nagyban rebegik ég felé tavaszi Miatyánkjukat.

A Tóth Béla színtársulata által eddig előadott darabok kivitelét nem akarom ugyan kritika alá venni, de mégis kell, hogy e társulatot illetőleg oda nyilatkozzam, miszerint a pápai műértő közönség — noha Tóthékat is pártolja anyagilag — minden habozás nélkül a győri színtársulatnak Ígérné oda a