Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-11-17 / 46. szám

— A „Függetlenség“ kiadó-hivatalá- j nak sikkasztásai sorozata — mint a lapok ' jelentik — egy újabb esettel szaporodott.' A lap szibériai levelezője, Berger Vilmos, ki! lapunknak is többször küldött leveleket! Szibériából s megyénkbeli Hajmáskér köz­ségből való, még a nyáron 10 rubelt kül­dött Verhovay Gyula orsz. képviselőnek, kérve őt, hogy e pénzzel fedezze névmagya­rosításának költségeit. Berger azóta már háromszor is irt, mikor magyarosíthatja meg már nevét, de még válaszra sem mél­tatták. Természetesen rubeleit sem küldték vissza. — Véres családi tragoedia történt a napokban Csákváron. Németh Péter ottani lakos, nem tudni mi okból, hármas gyilkos­ságot követett el: először napán, azután sógorán és végre magán. Az eset igy tör­tént: Németh Péter hihetőleg megunva a földi lét keservét, egy revolvert szerzett valahonnan. Ez meg lévén, haza tért s ott először is a tyúkólban meglátott napát, Vargáuét lőtte le. Az udvarról a konyhába futott, s ott elbújva bevárta, mig neje tá­vozik. Ennek távozása után Varga István sógora szobájába ment, s azt minden szó nélkül agyonlőtte. — E közben hazaérő s mit sem sejtő nejét felkérte, hogy gyerme­keit vinné ki szobájából magával. A nő azt hívén, hogy férje tán titkos mondani valót közöl vele, kérelmét teljesité. Mire azonban visszatér s belép a szobába, férje már az ágy előtt állt, revolvert szegezve mellének. A kétségbeesett nő oda rohan, de már ké sőn, mert a fegyver eldördült, és férje halva rogyott össze. — Ez egész eset rejtélyes. Nem tudni, váljon Németh Pétert mi indí­totta e végzetes lépésre. A vizsgálatot a kir. ügyész ur erélyesen megindította, s remél­jük, mihamarabb nyitját vesszük e rejtélynek — A levél vége. A fiatal nagyságos asszony jó kedvében lévén, szobaleánya he lyett, — ki az irás mesterségével nem va lami benső viszonyban áll — levelet ir a Boszniában levő bakakáplárnak. Kifogyván az újság elősorolásából és a gyöngéd üzene tek leírásából, leteszi a tollat s felolvassa a levelet. „Nos Marosa, hiányzik még valami?“ — „Nem nagyságos asszony, kezeit csóko­lom, csak a rendes bocsánatkérés a rósz irás és a hibák végett.“ — Teuyész-állatdijazás Keszthelyen. A zala- megyei gazdasági egyesület az állattenyésztés emelése czéljából Keszthelyen az 1884. évtől kezdve tenyész­állat díjazást rendez; az egyesület érdemes titkára megkereste a városi elöljáróságot az iránt, hogy tudassa vele azon országos vásár határnapját, mely szarvasmarhával leglátogatottabb szokott lenni. A város hatósága e czélra az űrnap után való csütör­tökön tartatni szokott országos vásárt jelentette be. Üdvözöljük a szép eszmét, mely az állattenyésztés emelésére nagy hatással leend. — Vendégszeretett. Vendéglős a kapuban állva, s egy közelgő kocsi tele pillantva. Jaj! csak ne szállna hozzám, mert libát süttettem magamnak és még kitelik tőle, hogy megeszi az orrom elől. — A Zrínyiek sírja. Zalamegye — mint a „Zala“ jelenti — rövid idő alatt egy törté­neti emlékkel szegényebb lesz. A Csáktornya közelében fekvő Szt.-llona kastélyt, mely állítólag a Zrínyiek kedvencz tartózkodási és temetkezési helye volt, tulajdonosa a hozzátartozó kápolnával együtt eladta egy építésznek, a ki e történeti emlék anyagját saját házához akarja felhasz­nálni. — A zala-lövöi zsidóellenes zavargások f. hó 7 -én ismétlődtek. Állítólag egy juhászhoz levelet küldtek pár nappal azelőtt, mely levélben 7 — 8 község elő volt sorolva, honnan a zsidókat ki akarják pusztítani. — Ennek alapján jelen­tés is tétetett a szolgabirói hivatalnál, minek folytán az éjjeli őrség megerősítése azonnal el­rendeltetett. — November hó 7-én este 11 — 1U12 óra között csakugyan mintegy 25—30 ember a felismerhetés elkerülése végett nagyobb részt be­kormozva, fütykösökkel, fejszékkel, sót egyesek re­volverrel felfegyverkezve megjelentek a zsidó temető­nél és Zala-LövŐre szándékoztak bemenni. A Palkovics-féle korcsma és a Mindszent felé vezető ut mellett találkoztak a rend fentartására kikül­dött polgári Őrséggel és foglár őrjárattal. — Az őrség figyelmeztette Őket a szétosztásra. A zavar­gók azonban mozdidatlanul maradták, sőt újbóli felszólításra fenyegető állást foglalva, a felszólí­tásra lövéssel feleltek. — Erre a polgári Őrség és a kiküldött foglárok szintén lőni kezdtek s a zavargók közül kettő: Szőke Péter kemény fai lakos j és Szabó János budafai kocsis azonnal agyon­lövettek. — A tömeg két társáit vérében fekve I látva, más részt íjból tüzeléssel megtámadtatva j szétoszolni kezdett. A futók közül az őrségnek sikerült négyet elfogni; az elfogattak azután több ' társukat megnevezték. A zavargók legnagyobb részt keményfaiak és badafaiak és pedig több­nyire cselédek, részben földmivesek fiai. Egy volt Háshágyi'ól, 5—G-an pedig Vasmegye Kis-Rá­kos községből. A járási szolgabiró f. hó 8-án a vizsgálat megejtése végett azonnal a helyszínére ment, kitől a vizsgálatot szintén a Zala-LövŐre ment Somogy János törvényszéki bíró és Besse- nyey György kir. ügyész átvették. A rend fen­tartására városunkból 26 huszár ment ki egy kapitány vezénylete alatt, kiket a f. hó 9-én este Nagy-Kanizsáról a vasúton jött egy század gya­logság, kik éjjelre városunkban az ipartanmü- helyben voltak elhelyezve, f. hó 10-én reggel váltott fel. — A zavargók közül elesettek bonczo- lásáit november 9-én eszközölték dr. Mányin Károly megyei főorvos és dr. Kertész József körorvos urak. A vizsgálat a legnagyobb erélylyel foly. Elismerés illeti a zala-lövöi polgári rend­őrséget, úgy a vkirendelt foglárságot, hogy bátor és erélyes fellépésűkkel sikerült a zavargókat szét- ugrasztani és ezzel nagyobb szerencsétlenségnek elejét venni. Ez eset egyúttal igazolja, mennyire előrelátó volt a zalai alispán, midőn a legutóbbi közgyűlésre beterjesztett jelentésében különösen hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a község képviselő testületek és azok végrehajtó közegei az elöljáróság a helyi biztonságnak minden körül­mények közt sértetlen megóvására irányuló kö­telmeik szakadatlan pontos teljesítésére a leg­szigorúbban köteleztessenek; mert ha velük együtt a polgárság résen áll, mint a mostani eset is igazolja, a zavargás csirájában elfojtható és a személy- úgy vagyonbiztosság megóvható. — A pantaloil. Egy derék nyárspolgá megrendel szabójánál egy pantalont. A ruha­darab elkészül, haza hozzák. Nagyon hosszú. Vissza akarja küldeni, de a bolt már be van zárva. A mi emberünk megkéri feleségét, vágjo le a pantalonból vagy 15 cmétert, s szegje be. A jeleség nem vállalkozik. Kéri leányát az sem hajlandó, szól az anyósának, ugyan az az ered­mény. Boszusan lefekszik, nemsokára neje meg­bánja ridegségét s megkurtitja a pantalont, a leánynak is eszébe jut a kötelesség az apja iránt s kürtit Ő is; végül az anyós jön jó ollójával s megteszi veje akaratát. Másnap a tisztes család­apa nagy álmosan jelen meg a reggelinél — a hölgyek mind elfutnak; azt hitték, hogy a családfő tévedésből úszó nadrágját vette föl. — A székesfehérvári ügyvédi ka­mara nov. 11-éu tartott közgyűlésén a köz­jegyzői törvény novellája ügyében egy be­terjesztett emlékiratot tárgyalt, melyet köz­helyeslés közt elfogadván, elhatározta, hogy azt küldöttség által adja át a magyar kor­mányelnöknek és igazságügyi miniszternek. Az emlékirat az ügyvédi kar jogosult érde­keit állítja a novella-javaslattal szembe. El­határozta továbbá, hogy ugyanezen küldött­ség az emlékirat átadása mellett kérje fel a kamara területéről választott minden egyes országgyűlési képviselőt az emlékiratban fölhozott indokok mérlegelésére, s ezek alap­ján a törvényjavaslatban a közérdek rová­sára s csupán a közjegyzők anyagi előnyére tervezett lényegesb módosítások elvetésére. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy a társkamarák az emlékirat közlése mellett hivassanak fel hasonló intézkedésre. — E határozatok alakszerűség tekintetében nem találkozván Szüts Sándor kamarai elnök he­lyeslésével, a köztiszteletben álló s 9 év óta ezen minőségben működő elnök állásáról lemondani készül. — A közgyűlés által meg­választott küldöttség megbízatásában azonnal el fog járni, a mint az országgyűlés érdem­leges működését újból megkezdi. — A királyi táblák docentralisatiója tárgyában tett korábbi értekezletekből ki- szivárgott az a hir, hogy Keszthelyen is állittatik fel egy a 9 közül, most a buda­pesti ügyvédi kamara nov. 10-én tartott értekezletében elejtette véleményadásában Keszthelyt, hanem a következő javaslatot terjeszti fel t. i. Budapest, Pécs, Sopron, Pozsony, Kassa, Debreczen, Szeged, Temes­vár és Kolozsvár. — A keszthelyi georgicon halhatat­lan alapitója gróf Festetics György carrarai márvány mellszobra Keszthelyre érkezett. A szobor leleplezése ünnepélyességgel fog tör­ténni, melyet tudvalevőleg a mostani birto­kos gróf ajándékozott a gazdasági taninté­zetnek. — Halálozások Veszprémben november hó 7—16-ikáig. ltakos Mária, 6 hetes, veleszületett gyengeség. Farkas Péter, 60 éves, tüdöszélhüdés. Lóra György, 23 éves, tüdögiimőkór. — Veszprém­ben, 1883. nov. 16. — Dr. Fischer Béla. A közönség köréből. Általános panasz. Számtalanszor hallható e panasz: „Rosszul va gyök, nincs étvágyam, mit csináljak ?* Be kell venni néhány szemet a Brandt-féle svájezi labdacsokból s az emésztési zavaroknak azonnal vége lesz. — Egy doboz ára a gyógyszertárakban 70 kr. A sajtó salakjai. Veszprém, 1883. nov. 16. Korunk egyik hatalmi tényezőjét a sajtó ké­pezi, az a sajtó, mely a tisztességes nyíltság fegy­verével küzdve, szembeszáll bátran mindazon akadá­lyokkal, melyek a közjólétnek ellenségei. Mig a tisztességes sajtó hivatott emberei évek óta ily irányban működnek, mig bármelyik párt­oldalon foglalva állást, mindnyájan egy közös szent czélért, a haza nagyságáért és jobb létéért küzde­nek; addig a más oldalon egy sajátságos és szomorú tünemény vonja magára az irodalmi férfiak figyelmét. Holmi tehetség nélküli egyének elszéditve a sajtó magasztos álláspontjától, szerény társadalmi állásuk latbavetésével s ezen állás kapaszkodóján óhajtanak oda jutni, a hova más hivatott erők, emelve a közhangulat és a kritika elismerése által, önerejükből jutnak. Szomorú jelei ezek napjainknak. Szomorú jelei, nem ugyan azért, mert talán ezek az egyének egy pár Tatár Péter-féle munkával teszik gazdagabbá honi irodalmunkat, hanem szomo­rúak azért, mert ez iránybani működésükkel a hiva­tott osztályba vetett bizalmat csökkentik meg a nép azon rétegeiben, mely általuk elcsábítva, néha émely­gős munkáik olvasása által megrontja eredeti gon­dolkodásmódját. A néptől rabolnak működéseikkel pénzt és időt, ezért nevezik őket: „Irodalmi kapezabetyároknak!“ A hiú embernél nincs veszedelmesebb a vilá­gon, ha ezt hiúságában sértik, képes a világon min­den aljas tett elkövetésére. Az irodalmi kapezubetyá- rok kivétel nélkül hiú emberek, mert nem a hivatás, hanem a hiúság vezérli tollúkat. Aki a hiúság ez embereit hiúságukban meg­sérti, az legyen elkészülve mindenre a világon. — Legyen elkészülve, mert velük szemben nem nyílt ellenségre, nem szembenéző ellenfélre, hanem orv­támadóra talál; aki szemben mosolygó nyájassággal és kalaplevevéssel köszön, hátad mögött pedig meg­forgatja orvtámadó gyilkát. A vidéki sajtó egy részében naponként olva­sunk egyes közleményeket, melyek e kapezabetyárok tollából erednek. Ismertető jelük az: írójuk álnév alá rejtezik, a közlemény egy férfiút ránt le, kire mindenki ráismer, de az iró nem írja ki a meghur- czoltnak nevét, nem nevezi meg őt azon czélból, hogy igy a szerzőt egyenesen meg ne támadhassák, hanem csak gyanúba keveri, mely gyanú roszabb a rágalomnál, mert védeni a megtámadottnak magát ellene, ha akarná is, csak igen ritka esetben lehet. Ez az irodalmi orvtámadás! Ennek az orvtámadásnak emberei az irodalmi kapezabetyárok. Lehet, hogy e vidék közönségének is volt már része ilyféle czikkek olvasásában; lehet, hogy meg­ismerték az abból kilógó lólábat, de lehet az is, hogy a báránybőr alatt nem tudták fölfedezni a hiénát. Hát máskor figyeljék meg ezt! Figyeljék meg és jutalmazzák meg érdemei sze­rint az irodalmi szeny ez emberét, akinek legméltóbb jutalma: a közmegvetés! Magyar Gyula. Felelős szerkesztő: Kompolthy Tivadar. 9904/1883. sz. Árverési hirdetmény. A veszprémi kir. törvényszék, mint tkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Stenger Ferencz, Sten- ger Antal, Stenger Lujza, Stenger Ágnes, Stenger Zsófia, Stenger Mária és kiskorú Stenger István, Stenger Juliánná, Stenger Pál és Stenger Matild — mint néhai Stenger Károly és neje Naup Magdolna örökösei tulajdonukul a veszprémi 508. sz. tjkönyv- ben A. f 1. sor, 625. hrsz. alatt felvett 604. számú ház udvarral együtt 1000 frt kikiáltási árban 1884. évi január hó 21-ik napján d. e. 9 órakor a veszprémi kir. törvényszék tkönyvi osztályánál meg­tartandó s végrehajtási árverés joghatályával biró önkénytes nyilvános árverésen a kikiáltási áron alul is a legtöbbet ígérőnek eladatni fog. A venni szándékozók kötelesek a kikiáltási ár tizedrészének megfelelő összeget bánatpénzül a ki­küldött hezeihez letenni. Veszprémi kir. törvényszék, mint tkönyvi ható­ságnak 1883. évi október 31-én tartott üléséből. Mezriczky, kir. törvényszéki jegyző. Figyelemre méltó! Bátorkodom a t. közönségnek tudomásul adni, hogy a végeladás megkönnyitése végett a még raktáromon lévő álló és függő petróleum-lámpáimat gyári áron alul eladni elhatároztam. Egyszersmind felhívom a t. közönség figyelmét saját érdekében, többi árurzikkeimre is. Tisztelettel Menczel Adolf. Árlejtési hirdetmény. A balatonfüredi „Szeretetház“-hoz 1884. évben szükséglendő élelmiszerek, ruházási s egyéb czikkek, u. m.: mintegy 110 métérmázsa kenyérliszt kétszeres, 45 mtm. kétféle minő­ségű főzőliszt, 800 klgr. főződara, 800 liter kása, 400 klgr. rizskása, 200 klgr. árpakása, 800 liter bab, 500 liter lencse, 200 liter borsó, 900 klgr. só, 50 liter mák, 2900 klgr. hús, 500 klgr. zsir, 1000 liter eczet, 150 klg. ezukor, 40 klgr. kávé, 20 klgr. pótkávé, 400 klgr. petró­leum, 15 klgr. milly-gyertya, 40 klgr. fénymáz, 400 méter ingszövet, 200 méter alsónadrágnak való gyolcs, 240 méter lepedővászon, 30 méter törülközőkendő, 80 méter vánkoseziha, 100 drb zsebkendő, 350 méter kék vászon nyári ruhának, 150 méter posztó téli ruhának, 80 méter kalmük-bélés, 40 méter ujja-bélés, 60 méter téli és nyári kapezaruhának való, 12 darab fehér takaró pokrócz, 15 drb szalmazsák, 60 klgr. bőr, 90 klg. talp, 25 klgr. talp-bélés, 3 kötés bélésbőr szállítása f. 1883. évi deczember 15-én d. e. 10 órakor Ecsy László, fürdő-igazgató s igazgató-tanácsi elnök lakásán, Balaton-Füreden, nyilvá­nos árlejtés utján ki fog adatni. Mire vállalkozni szándékozók azzal hivatnak meg, hogy a feltételek a „ Szeretetház “- ban naponkint megtudhatók, s hogy úgy a netáni Írásbeli zárt ajánlatokhoz, valamint a szó­beli árlejtés megkezdése előtt a megajánlott összegnek, illetőleg kikiáltási árnak 10%-a leteendő. Az egyes czikkek szállítására külön is vállalkozhatni. B.-Fíireden, 1883. nov. 15-én. Az igazgató-tanács elnöksége. Nyomatott a „Székesfehérvár és Vidéke“ könyvnyomdájában, Székesfehérvárott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom