Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-06-23 / 25. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 25-dik szám. Szombat, junius 23. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...............................................6 frt — kr. Fél évre...............................................3 frt — kr. Neg yedévre..........................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZÖMRATON. Előfizetési, 'pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. ZHZircLetéselÉ és IKT^iltterels: a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZT ŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. IKIéziratols: "vissza. aa.ezaa. ad.atz.alc. Előfizetési felhívás a „Veszprémi Független Hírlap“ 1883. folyamának második felére. Egy minden irányban független birlap megalapítása hazánkban s kivált a vidéken, hol annyi hozzá közel fekvő ellentétes érdek működik ellene az első pillanattól kezdve, mindenesetre oly vállalkozás, mely amily nagy horderejű erkölcsi tekintetben, ép oly koczkázott anyagi szempontból. S kivált itt, Veszprémmegyében! Itt, a hol a függetlenül gondolkozó, befolyástalan sajtó csak híréből volt ismeretes, hol a hírlapot az úgynevezett „úri* osztály csak olybá vette, hogy azért van, miszerint dicsérje őket mód felett, akár helyes, akár rósz aton járnak s hallgassa el bűneiket, hibáikat illő, köteles tisztelettel. Különben nem prenumerál! Gyökeret kezdett verni ez emberek gondolkozásában azon feltevés, hogy Veszprémmegyében a hírlapot csak a hivatalnoksereg, meg az úgynevezett módos osztály tarthatja fönn. A polgárságot, a szegényebb osztályt a hírlapkiadók itt, üzleti szempontból oly nullának tekintik, mely csak azért számit, hogy s ha számot tevő numerus áll előtte. Annak a népnek a nyomott érdekei csekélyesek (úgyis az „uraktól* függnek!) s többnyire távol is állanak azokétól, hát „az intelligentia mellé kell állani.* Ez volt itt a jelszó. In hoc signo vinces! Úgy lett. Hírlapunk felelős szerkesztője is, attól a percztől kezdve, hogy 9 év előtt Veszprémben az első helyi lapot megalapította, e pressio alatt állott s bizony nem rajtamult számtalan esetben, hogy legjobb akarata, minden erkölcsi bátorsága mellett sem tehette szigorú kötelességét ott, hol erős, kimélytelen fegyverrel a felülről jövő nyomás ellen a nép, a polgárság védelmére síkra szállott volna örömest. Nem állott módjában. Abban a perczben megfogták a karját s le volt fegyverezve. Hiszen már odáig fajult ez a pressio, hogy a kéziratokat elsikkasztották a nyomdában. Ez a nyomás, a független szabad meggyőződés eme lelkiismeretlen megszorítása végre fölnyitotta a polgárság szemét, belátták a veszélyt, mely ilyen sajtó viszonyok mellett minden életérdeküket veszélyeztetheti s — megindult a „Veszprémi Független Hírlap.“ A közönség látta e hírlap vívódását a visszavonással s tántorithatlan küzdelmét ama magasabb régiókkal, honnan minél kevesebb áldás, annál több igaztalanság származott eddig a polgárságra büntetlenül. Természetes, hogy az ellentábor is latba vetette ellenünk minden erejét. A főkolomposok közel és távol sajtópereket insceniroztak ellenünk, szerkesztőnk három ízben kénytelenült íróasztala mellől a fogságba távozni s alig, hogy bezárult mögötte a börtön ajtaja, az előcsahosok rárontották a hírlapra magára, tüzet gyújtottak......................se tűzben aztán elégett a saját otthonuk, álbecsületük, gőgjük. Ist en igazságos. A Nemezis utolérte őket! Hírlapunk visszaverte a támadásokat. Kiállotta a tüzpróbát. Minden egyes nyert csata után mindinkább nőtt erejében, annál több harczost számlált lengő zászlaja alatt s ma, midőn vértezve az egész megyei intelligentia s a nép zömének pártatlan bizalmával, fogságából hazatért szerkesztőnk újból felveszi fegyverét, válságos de igaz küzdelmének folytatására, ma már oly szellemi orgánum élén teszi ezt, melyhez erőben hasonló alig van hazánk háromszáz vidéki hírlapjához hasonló négy vagy öt. Irányunkat, elveinket ismeri polgárságunk. A független Magyarország hívei vagyunk s egészséges, szabadon gondolkozó társadalmat alkotni a törekvésünk. Nincs az a nagy- vagy kisebb fontosságú állami- vagy társadalmi érdekű ügy, mely e két irányadó elvünkkel össze nem függne s amint javára vagy ellenére van, úgy támogatjuk vagy küzdünk ellene minden fegyverünkkel. Ez a mi programmunk. Beváltjuk ezt ezután is, mint eddig. Nem térünk ki a nehezebb küz delem elől s a legkénvesb helyzetben is habozástalan rátérünk arra az útra, amelyet igazságérzetünk, hideg, öntudatos meggyőződésünk nekünk kijelöl. Közleményeink kimeritőek, változatosak s a megye s e város krónikájának hii képét adja hétről- hétre. Számos tudósítóink s levelezőink vannak a megye minden részében s gyors közléseik élénkítik a lap béltartalmát, mig önálló czikkeinket legtekintélyesb ellenzéki vezéreink írják ezután is. Ha lapunk jó s kiérdemeltük, úgy kérjük továbbra is közönségünk szives támogatását. Veszprém, 1883. junius 22. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége. A „Veszprémi Független Hírlap“ ára julius—deczemberi félévre Julius—októberig . . . . .... 3 frt - kr. .... I „ 50 „ A kiadóhivatal. Veszprémvármegyei községi- és körjegyzők egyletének alapszabályai. (Vége.) IX. A. Választmány hatásköre és kötelezettsége. a) Választmány határozatképes csak úgy és akkor lehet, ha a tisztviselők s legalább 5 választmányi tag az ülésben megjelennek. Meg nem jelen- hetésről az elnök rögtön értesítendő. b) A választmány az egylethez érkező mindennemű kérvények, megkeresvények s egyébb ügyek felett előlegesen értekezik, s szükség kívánván, a közgyűlés utólagos jóváhagyása íentartása mellett intézkedik. c) Az egyleti pénztár gyarapítására czélzó intézkedést tesz. d) Egyleti kiadásokat utalványoz. e) Menyiben az egylet magán pártfogóktól is remél segélyzést, e czélból az elnök s jegyző aláírásával aláírási ivet kibocsát s odaműködik, hogy ezen alap czéljának megfelelhessen. f) minden időközi eljárásról a közgyűlésnek annak idejében számot ad. g) Az egyleti közgyűlés határozatait végrehajtja s foganatosítja. h) Az egylet pénztárára fölügyel s annak netaláni károsulása esetén az összes választmány vagyonával felelőssé tétetik. i) A rendes közgyűlések előtt 15 napon belül összeül és a közgyűlés tárgysorozatát megállapítja. B. Közgyűlés által. A közgyűlés rendes és rendkívüli; rendes az, mely évenként két Ízben t. i. tavaszi, mely ápril, — és őszi, mely október-, rendkívüli pedig az, mely a körülmények úgy kívánván, az elnök által időközben hivatik össze. X. A közgyűlés hatásköre. a) A közgyűlés határozatképes, ha a tisztviselők, választmány határozatképes számban és ezeken kívül legalább 20 egyleti tag jelen van. b) A közgyűlésen hozandó határozatok az egylet ügyeire és tagjai irányában érvényesek és kötelezők. c) A közgyűlés az elnök, jegyző, pónztárnok és az egylet ügyei időközi vitélevél megbízott 10 választmányi tagot titkos szavazás utján 3 évre, időközi üresedések esetén pedig a hátralevő időre megválasztja. d) A választmány időközi eljárását megbírálja s azok felett határoz. e) A kitűzött pályakérdésekre beérkező pálya- műveket megbírálja és a pályadij odaítélése iránt titkos szavazás utján határoz. f) A pénztárt illetőleg a pénztári számadásokat megvizsgálja, vagy megvizsgáltatja s annak állásáról magának tudomást szerezvén, a találandókhoz képest intézkedik. g) Az egylet pénztárából segélyzéseket utalványoz. h) Meghatározandja azt, hogy a díjazandó egyleti tag, vagy segélyzendő család mily arányban részesittessék a segélyzésbe. i) Az egyleti szabályokat, ha a körülmények úgy kívánják, módosítja és javítja, a módositás és javítás a magas belügyminisztériumhoz felterjesztendő lóvén. j) A hűtlen és hanyag tisztviselő, és választmányi tagot tisztségétől megfosztja. k) Ha az idők és körülmények ezen egyletet enyészettel fenyegetnék, az esetben a közgyűlés fog az egylet jövőjéről, pénzalapja hovaforditásáról határozni, mely határozat foganatosítás előtt a magas belügyminisztériumhoz felterjesztendő. A feloszlás kérdésében csak a rendes tagok határozhatnak és a határozathozatalhoz a tagok kétharmadrészének jelenléte szükséges, mely szótöbbséggel dönt. — Ha pedig a tagok kétharmadrésze meg nem jelennék, ez esetben egy hónapra uj közgyűlés és pedig azon megjegyzéssel hivandó egybe, hogy ezen második közgyűlésen megjelent rendes tagok szótöbbséggel határoznak. XI. A közgyűlés folyama. a) A közgyűlést az elnök nyitja meg és zárja be. A közgyűlésen minden egyleti tag szavazattal bir, mindazonáltal tekintettel a gyűlés rendes menetére, a szólási vagy előterjesztési jogát mindenki csak úgy és akkor gyakorolhatja, ha magát a szólásra a jegyzőnél föliratta és a sor reá kerül, a mikor szóló kihallgatandó még akkor is, ha valamely ügy felett a többségtől eltérő véleményt nyilvánítana, kivévén azon esetet, ha szólási jogát a tárgytól eltérőleg személykérdésre használná fel; tehát: b) Szóló tartozik magát szorosan a szóbanlevő tárgyhoz tartani, s attól el nem térni, s azonkivül felszólalni csak az elnöknek van joga, ki szólót a tárgyhoz térésre, esetleg rendre utasíthatja, s ez utóbbi nem használván a szót tőle megvonhajta. c) A tanácskozásul felvett ügyhez minden tag csak egyszer szólhat, kivévén az indítványozót, kit az indítványa melletti zárszó is illet; több ízben szót kérhetnek azok is, kik a napi rendet indítványozni, vagy az egylet szabályaira hivatkozni kivágnak, személyes kérdésnél az érdekelt többször is szót kérhet. d) Az inditványozó az indítványát visszaveheti, ha azonban az indítványt 5 tag magáévá teszi, a felett a tanácskozás tovább foly s a közgyűlés dönt el- vagy el nem fogadása felelt. e) A közgyűlés határozatai szavazattöbbség utján alakulván, a szavazás vagy névszerinti felhívás, vagy, ha az ügy kivánná, titkos utón eszközöltetik, mely felett a közgyűlés határoz. f) Szavazás közben beszédet tartani és ez által a szavazókra hatni akarni nem szabad. g) A közgyűlésben már érvényre emelt határozatok felett tovább szót váltani nem szabad, annál kevésbé lehet azt ezen gyűlésen változtatni, vagy ismét vita tárgyává tenni. XII. Jegyzőkönyvek hitelesítése. A köz- és választmányi ülések határozataihoz felveendő jegyzőkönyvek és pedig a választmányi ülés jegyzőkönyvei az elnök és jegyző, a közgyűlés TARCZA. K e n e s s e. Köszöntlek lelkem Tusculánuma Bor-ág övezte ormaid tövén! Sebzett szivem ha dúlja fájdalom Ejnyliet keresni partidhoz jővén: Alomra hi a hullámzó öböl, Hol hableányok tündér serge vár; Hol a dús nádas ös regét zizeg, S ezüst hidat ép it a holdsugár. Mily csába látvány! Nézd meg, jöj ide, Ha már leszállt a csendes, néma est, S elszenderült a zajgó Balaton, Melyre bíbor palástot sző ereszt: Miként szerelmet álmodó leány Meg- megmozdulnak a duzzadt habok, És szétzilálja göndör fürtéit, Melyen átvetve gyöngyfüzér ragyog. S a hableányok násza tánczra kel, Füledbe cseng-bong e tündér zene: Merengő lelked, rajta elpihen, Mintha egy édes álmot érzene. Kéjben füröszt az illatos virány, Szerelmet suttog az árnyas berek, . . . S te önfeledten álmodol tovább, Mint anyja emlőjén — kis gyerek. Itt ölte szárnyat oh! nem egy dalom Abrándaimnak ringó csónakán, Midőn még azt a fényes csillagot: Le nem hullván — enyémnek mondhatám: lleád borult szerelmem szűz ege . . . Mint csillagos meny hullámid fölött Mig — ah! reményem büszke árbocza Villámtól sújtva, össze nem törött. S most, mint haldokló hattyú szállók el Hullámidon ringatni lelkemet. Légy üdvözölve kedves, szép vidék . Nektárt termő hegy, dalt zengő liget! E partok gyöngyöző arany borát Vígan emelje a habzó kehely . , . Amelytől — mig csak egy magyar leszen Hazát szeretni dobban a kebel! Soós T^ajos. Hogy épült fel az uj szerkesztőség? — Érzékeny tragikomédia 7 énekben. — I. — Kicsiny nékem ez a ház, kirúgom az oldalát! Biz’ úgy édes házi uram, s meglássa az lesz belőle, hogy itt hagyom. — Ugyan-ugyan, édes uram ! — Már az nem lehet máskép. Dehát hogy is lehetne, Imhol nézze. A család nő, az irodaszemélyzet nő, a kiadóhivatal nő- s a hajlék ezzel arányban nem nő csigaház módjára, hanem marad a régiben, mint a Tisza Kálmán rósz politikája . . . — Már iszen azt a politikát nem ártana egy kicsit megfejelni! Yág közbe nekivörösödő házi uram, hogy másra vigye a beszédet. — Az is meg lesz, urambátyám, isten segítségével ; hanem az a maga házán nem fog változtatni. Szó ami szó: fáj a lelkem, de felmondok. — Fel-e, komolyan mondja ? ! — Akár az adófelügyelő a szentencziát! Böcsületére légyen mondva. Derék háziuram kezet szorított, csak azt mondta: Biz Isten, erre három esztendő óta egyszer se gondoltam! Aztán nagyot csavarintott s szippantott a vastag szivarjából. Isten vezérelje! Elment. II. — Asszonyom, úgy értesülök, hogy háza ott a i takarékpénztár táján kiadó lesz. — Úgy van. Kihez van szerencsém ? — En a szerkesztő vagyok. A független ! hírlapé. Úgy tetszik, hogy a jó asszony suttyómba | keresztet vetett magára. — Ah van szerencsém! Oh istenem. Hisz jól ismerem. Úgy olvasásból. Aztán a kedves nejét is . . . mikor piczi volt . . . istenem, hogy eljár az idő. . . . Becsületesen meglátszott rajta, hogy eljár. Úgy nézett ki a derék némber, mint valami három kapu- lácziót kiszolgált barométrum. — Hát mondja kérem, mi a bérár itt ? — Eves szerződésre, a mi eddig volt. Akkor még engedek is 10 forintot. — Tessék 10 frt foglaló. Kiveszem. Három hó múlva jövök. — Igenis ! Köszönöm ! Ajánlom magam ! Isten áldja meg ! Jó éjszakát! Másnap elhozta az évi bérszerződést. III. — Gondoltam egyet, szerkesztő ur, kettő lesz belőle. — Ne mondja, kedves háziuram. Dupla vagy semmi! — Tréfa nélkül mond vast. Fogadott már lakást ? — Fogadtam! — Akkor fuccs a plánum! Menni akart. — Hát mondja el legalább. Tessék rágyújtani! Derék házigazdám leült. — Hát azt gondoltam, hogy hát, ha kicsi a lakás, meg hogy hát szerkesztői iroda kőne, ami pedig a legszükségesebb a vármegyében . . . hát azt gondoltam, hogy én szívesen felépittetném. . . . — Fel-e? — Szentuccse fel! — Itt a kezem. Itt maradok! — Hát az uj kontraktus ? — Bízza rám ! Örvendetes ölelkedés. IV. — Tudja-e barátom, hogy magának van Veszprémben a leghosszabb lába meg a leghosszabb nyelve ? — Rágalom! — Azt mondják legalább, hogy ön a Szente- patikától ötödfél lépéssel eléri a nagytemplomot! — Szemtelen hazugság. Akárki raondjá. Különben is, miért ? . . . — Ön amellett nagy hunczut s tökéletes alkalmas arra, hogy elmenvén X asszonysághoz, ott finom raffinériával össze-vissza rágalmaz engem, szörnyű dolgokat beszél rólam, mig megijed s ideszalad s visszakinálja nekem a házárenda-kontraktust. Ön ért. Itt akarok maradni. Redactiót épit a házi gazda. S nekem az uj bérlettől bánomfizetés nélkül nem lehet visszalépni, — Bizhatik bennem! I’ wász schon! Finom szemcsiptetés. El. V. — Hallom asszonyom kiadó a háza! — Már kiadtam. A szerkesztő ur vette ki! A hosszú ember lába egy hosszút döbbent az ijedtségtől.
