Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-04-07 / 14. szám

Veszprém, 1883.

III. évfolyam. — 14-dik szám.

Szombat, április 7.

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre

.................................................6 firt — kr.

Pél évre......................................3 frt — kr.

Negyedévre............................................1 frt 50 kr.

Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban.

MEGJELEN MINDEN SZOMBATON.

Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-ntcza 105. szám küldendők.

Hir&etésels és 2>T;yIltterek

a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg.

SZERKESZTÖSEG:

Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

^Kéziratok: -vissza, nem ®.Äa,tr>.a.k:.

A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között.

Előfizetési felhívás

a „Veszprémi Független Hírlap“

1883. ápril—júniusi folyamára.

Az uj évnegyed alkalmából ajánljuk lapunkat a megyei t. közönség további szives pártolásába.

Iránya marad a régi. Küzd a magyar ellenzék elvei mellett, mert csak ezek érvényesülésével reméli az ország anyagi és erkölcsi további romlásának megakadályozását, s állami függetlenségének visszaállítását.

Mint vidéki lapnak nem lehet ugyan föladata a nagyszabású politikai kérdéseknek irányadólag fejtegetése, de feladata igenis saját körében a magyar állameszme, a honszerelem iránt való lelkesedés szent tüzének szitása s érdeket kelteni minden iránt, ami a magyar faj tömörülését, erősítését czélozza; hogy a nemzetiségi küzdelmek készületlen ne találják s a megpróbáltatás nehéz válságában diadalra vezessék e nemzetet.

Hírlapunk, e megye független polgárságának szellemi orgánuma, azt hisszük, helyesen ítéli meg feladatát s helyesen is oldja meg.

Törekvéseiben következetes s elveiben rendületlen. Leküzdötte az ellenébe támadt hatalmi visszavonást s ma már nemcsak e megye polgárai túlnyomó többségének, — de az ország publicistái s irói köreinek teljes elismerésével s támogatásával dicsekedhetik.

Buzdításunkra lesz e támogatás és azt hisszük, hogy hírlapunkkal a közönség a jövőben is meg lesz elégedve. — Pártolni fogja szive teljével a mi jó s irtani a gazt, igazságos érzülete legkimélytelenebb fegyverével.

Ez a mi jelszavunk. Ez van írva a mi küzdelmünk zászlajára. Ezt a zászlót diadalra visszük! A szerkesztőség.

A „Veszprémi Független Hírlap“ ápril— júniusi folyamára az előfizetés 1 frt 50 kr.

A „Veszprémi Független Hírlap“ kiadóhivatala.

Szárnyvasuti részvényeink jegyzése.

Veszprém, 1883. ápril 7.

A veszprémi szárnyvasut ügye, mint azt lapunk más helyen is jelezzük, immár biztosnak tekinthető. Az érdekeltség kibocsátotta a részvényjegyzési iveket s Budapesten és Veszprémben azok jegyzése már meg is kezdetett s pedig oly nevezetes eredménynyel, hogy biztosra vehető, miszerint két hét leforgása alatt a jegyzések be is fejeztetnek.

Az érdekeltség megválasztotta a végrehajtó bizottságot s röviden felhívást intézett Veszprém város s a megye közönségéhez, hogy a részvények jegyzésében részt vegyen.

E felhívás tárgyilagosan a közönség elébe adja azokat az adatokat, ama forgalmi eredményeket, melyeket a jutási vasútállomásnál a legutóbbi 8 év alatt tapasztaltak, s melyek alapján a szárnyvasut jövőjére következtethetünk.

A számítás a legreálisabb bázison eszközöltetett úgy, hogy a mostani forgalomnak csak fele vétetett alapul s az eredmény még e mellett a pessimistikus számítás mellett is az, hogy a szárnyvasutnak okvetlenül jövedelmezni kell.

Azt belátták Budapesten is, Bécsben is, s ezért áll a dolog lígy, hogy a veszprémi szárnyvasut fölépült volna idegen tőkével még akkor is, ha Veszprém város maga nem kezdeményezte volna.

De ennek nem szabad megtörténni. Ha már megengedjük, hogy a 80,000 frtnyi befektetési tűke fele Veszprémmegye határain túl jegyeztessék is, felét (400 drb, 100 frtos

részvényt) okvetlen jegyezzünk mi, hogy a mi legfőbb forgalmi részünket képező vasútvonal tariffájához közünk legyen, hogy a mi forgalmunkkal legalább részben mi is rendelkezhessünk.

A ki ért a reális számításhoz, vegye kezébe e vidék áru- és személyforgalmáról szóló hivatalos statisztikai adatokat, — mérlegelje meg a beruházási s fentartási költségek budgetét a felényi forgalom mellett is okvetlen mutatkozó jövedelemmel . . . s a ki igy reálisan utánszámit e vállalat mérlegének: az tisztában lesz az uj vasút jövője i r á n t, amellett, hogy a beruházási tőke épületekben, locomotivok, kocsik és anyagértékben m e g m arad s értéket képvisel minden körülmények közt.

Ezeket gondolja meg a mi közönségünk s ha e város életérdeke szivén fekszik, ne engedje, hogy azzal kizárólag idegen eleinek rendelkezzenek, de törekedjék arra, hogy e tekintetben is saját jövőjének ura maradjon.

A részvények jegyzése városunk legelső köreiben már is szép eredményt mutat. — Maga az érdekeltség, első gyűlésében már 100 részvényen fölül jegyzett ; a főispán ur ő exja melegen érdeklődik a kezdeményezés iránt s derék főpapságunk, mint mindenkor, mikor közhasznú városi vállalat életbeléptetéséről van szó, ezúttal is hathatós pártfogásában részesitendi az uj szárnyvasutat.

Vegyen is részt e vállalatban mindenki, ki csak teheti, mert polgáraink ezáltal nemcsak jól s biztosan helyezik el tőkéiket, de a város érdekeit is emelik, hatványozzák nagy horderejű mérvben.

A jó családapa, a jó polgár tartozik ezzel magának is, szülővárosának is!

Egy uj piaeztér Veszprém ben.

Veszprém, ápril 6.

Az elűző várost közgyűlésen, mint azt már jeleztük is, a szépészeti bizottság részéről An ár ovi ts Imre b. tag jelezte, hogy a koronakutat födött, díszes szivornyakuttá szándékszik átalakítani, egyúttal az előtte elterülő teret kiköveztetni. Mondanunk sem kell, hogy a városi képviseleti közgyűlés ezt az indítványt élénk éljenzéssel fogadta, s annyival inkább, hogy Androvits ur kijelenté, miszerint ezt a 700— 750 frtba kerülő szépészeti építkezést a városi budget további megterheltetése nélkül reméli eszközölhetni.

A bizottsági tag urat határozott embernek ismerjük, s föltettük, hogy szép tervét, mely a várost egy újabb s szép köztérrel gazdagítaná ja, foganato- sitandja is. Nem reméltük azonban, hogy oly gyors eredményt mutathat föl, mint a milyenről már is örvendetes tudomást vettünk.

Androvits ur u. i. már hozzálátott a szükséges pénzösszeg beszerzéséhez, s e helyen dicsérettel kell megemlékeznünk Kopácsy György s Horváth Sándor urakról, kik e czélru már is ÍOO—ÍOO frtot adtak, s úgy tudjuk, hogy a püspök ur ö nmltsága ez ősz- szeget 200 frttal gyarapitandja, hogy a közegészség- ügyre nézve ily fontos- s eddig elhanyagolt tér ren- deztessék, köveztessék, oldalain parkiroztassék s kútja czélszerübb s diszesb szerkezetűvé változtathassak át.

tt

O nmltsága bizonyára lekötelezte ezáltal egész városunkat, mely rendezett terekben oly szegény, s hisszük, hogy ily nemes példája városunk kevésbbe vagyonosabb polgárait is arra sarkalandja, miszerint adományaival e szép terv létrejöttét elősegítse.

Városunk e tér rendezése által . szépészeti tekintetben s egészségügyileg is nevezetes haladást tesz, s Androvits Imre ur önzetlen, derék vállalkozását im — az öszpolgárság teljes elismerése kiséri!

TÁRCZA.

Csak tégedet. . . .

Csak tégedet ne ismernélek:

Nem élne ajkamon a vád,

Nem kéne lázas álmaimban Átkom viliárait szórni rád.

Te is — tán boldogabb lehetnél,

Engem se kinzaua ez élet;

Szerelmem letört rózsaszála

Ha tégedet nem ismernélek ! ?

Csak tégedet ne ismernélek:

Te csábos bűbájos szirén,

Ki ott mosolygtál életemnek Eziistfodru nyílt tengerén:

S midőn — feléd repült a sajka,

Egyszerre . . . hullámsirba mélyedt! . . .

— Nem vergődném most tört hajósként Ha tégedet nem ismernélek ?!

Csak tégedet ne ismernélek:

Lehullott fényes csillagom . . .

Nem volna szivem rejtekében Ez a setét, rémes vadon:

Hol — a bánat gyilokvasától Átütve, vonaglik e lélek. . . .

Mig megszakad, — áldva a perczet Melyben téged megismerélek!

Soós Lajos.

Cs. kir. gyönyörűségek.

(Prófuntus élvezetek.)

A huszárnak lova, a bakának borjúja van. A különbség csak az, hogy a huszárt viszi a lbva, a borjut pedig viszi a baka. A hasonlóság csak a pu- czolásban van meg. A borjú szőrét is mindennap tisztítani kell, meg a katonalóét is. Mindennap szépen, fényesre kell kipuczolni. Ez a bakák paripája. Nagyobb becsben van a tiszt urak előtt, mint maguk a bakák. Berendezését csak hosszas tanulmányozás által sajáthatni el. Majdnem egész házi „einrigtüm“-ot kell bele elhelyezni, takarosán, sorrendben, úgy mint a „dienszt Reglement“ előírja. De más egyébnek nem is szabad a borjú házi szentélyébe belepogánykodni, — mert az valóságos szentségtörést képez, mely kurcz und dunklit von maga után. •— Probátum est und nid ájmál.

És ezt a babkár módra kipakolt iszony uságot, ha baka vagy, hátadra kell venned s hurczolnod, mig csak ki nem öltöd a nyelvedet, vagy mig valamelyik utszéli árokba be nem vágod magad. — Úgy rád kapaszkodik, mint a czigányasszonyra a purdégyerek. Mint egy óriási köppöly tapad házadra, körmeivel hónodaljába ragaszkodik letéphetetlen ; kínozva, ha- rapdálva, égetve folyton, szüntelenül. Huhog nyakad között mint egy locomotiv. Majd midőn kínodba, mérgedbe megrázod magad, mint a bogaras ló, egy kis szünetet látszik tartani, hogy annál hevesebben támadjon ismét reád. Majd a czipődön ránt egyet, majd a melledet rántja össze, hogy csaknem elszédülsz bele, hol a nyakadat karmolássza körösztül- kasul, hol meg a hátod közepén szí egy akkora hólyagot, mint egy zsömle. Hol meg mind a négy féle taktikáját egyszerre, egy rohamban teljesiti s mintha az egész dolog csak tréfaszámba menne, dé- vajkodásbol közbe-közbe meg is csiklandozza kissé honodalját. — Ilyenkor aztán szeretnéd darabokra tépni. — De ekkor veszed észr^*hogy az a borjú nem élettelen tárgy, hanem élő lény, lelke, pokoli lelke van neki, a „subordínatió“, mely elválhatat- lanul hozzád köti, mint lényed alkatrészét. Kétség- beesésedben aztán nem marad más hátra, minthogy az átkozott borjúval együtt hanyatt vágod magad, mint egy agyonütött béka, s hagyod, hogy mint maródit szólítsanak tovább. Ilyen állattá válik holta után az a szelíd képű borjú.

Az 1878-ik évben sokan birkóztunk mi vele. A boszniai birtokháborítás forgott a diplomatiában napirenden. — Kellettek a bakák fenemódon. Beruk- koltattak minket is, a 19. ezredhez tartozókat.

Az ezred maga már jó ideje lent volt, mikor mi, részint elmaradottak, részint 15 napi engedéllyel bírók mintegy 200 Köpfe az ezred után útnak indíttattunk Győrből.

Gyönyörű szép őszi délután volt, mikor a nagykaszárnya udvarán menetkészen összeálltunk.

Televoltunk rakva virágokkal, a győri szép nők és leányok szívességéből, annyira, hogy úgy nézett ki mindegyik baka, mint egy bazsaruzsabokor. Nekem is akkora búkét settenkedett a mellemen, mint egy pompos. Ekkor megjelent Schaffer őrnagy térparancsnok, jelenleg már mint alezredes, szedi a bun- dásokat Pápán. — Ránk rivallott egész auctoritással. Herunter mit die Blumen, dörgé. Keservesen lekoppasztottuk magunkat a virágoktól, ügy néztünk ki utánna, mint mikor ősszel a fa leveleit lehullatja. Hanem nem is soká tartott a regula. A mint kiértünk a kapun, ezrek szórták ránk újra a virágokat s mi felkapkodtuk s úgy értünk az indóházhoz, mintha egy mozgó virágos kert menne. — Ott jött még a java. Yolt sör, szivar, enni való, de sok; ha időnk is annyi lett volna, még talán most is ottan ennénk. — Soha se láttam olyan lelkesedést. Pedig mi csak törököt nyirbáltunk. Elképzeltem, minő lehetett az a lelkesedés, mely a szabadság félisteneit kisérte a múltban, s minő lehetne az, mely a szabadság katonáit kisérné a jövendőben.

A győriek tízezer darab szivart is küldöttek velünk az ezred után. Eszékig hajón mentük; szép utazás volt nagyon. De ennek elbeszélését máskorra hagyjuk. — Eszéken kiszálltunk és el lettünk kvár- télyozva. — Öten kerültünk egy pékmesterhez, Meszlenyi barátunk egy rokonához, szállásra. Őrmester ur P i r i n g e r , jelenlegi mezőkomáromi, őrmester ur Hidy, jelenleg bödögei nótárius; gefreiter Mészáros, ki a rátóthiakat egy kissé megvámolván, Vámosra kívánkozott által s ottan gyarapodik, Korporal Jozefus Kányay, enyingi segédszolgabiró ur, én, ki ha idevaló nem volnék, hát peleskei nótárius szerétnek lenni. — Czukszfürer Akáczius Szűcsöt Győrött hagytuk porolgatni a bundákat és gallérokat. Szabó Lexit meg a főhadnagy ur Fitz nem eresztette le, mert velem együtt mindig utánozta, ami elég volt, hogy nevetséges legyen.

Denikve harmadra Eszékről elindultunk gyalog szakadó esőben, a hosszú útra előre küldvén korpo- rál Szakonyit harmadmagával kvártélycsinálónak. A mi parancsnokunk feldvebel Piringer volt. Yolt egy főhadnagy is, de c*zt csak luxusnak tekintettük. Piringer rendkivö jól nézett ki diszmagyar szakállával és bajuszával. Beillett pompásan az extraeom- páni vezéréül. — Ekkép mentünk, mendegéltünk, tovább-tovább a hosszú utón. — Az első napot kibírtam még én is. De a második napon Diakóvárra már sántikálva menten. S a harmadik státiónál már legyőzött a borjú. A főhadnagy látva, hogy csakugyan maródi vagyok (pedig nem igaz ám) felültetett arra a bosnyákszekérre, mely az ajándékszivarokat szállította, s egyszersmind átadta őrizetem és felelősségem alá egész Bródig. Először is komottá tettem magamat. Jót huzattam a czemflaska tartalmából, a mókusvizből. A ferslag tetején aztán jól éreztem magam. A borjúból pedig elővettem Dante „Divina comédiáját“ s kezdtem olvasgatni. Minden újabb státióig elolvastam egy-egy „éneket“ belőle, mely tudvalevőleg minden újabb éneknél alább sii- lyeszti az olvasót egy-egy fokkal a pokol mélységébe. Úgy találtam, hogy hozzám illik éppen. Enekről- énekre, státióról-státióra, éppen összepasszol. — Szentül azt hittem, hogy olvasásban is,*meg a szekéren is egyszer csak a pokol fenekére érek. — El- szontyorodtam rajt érzékenyen.

Aztán minden lépten-nyomon el-elmaradt egy- agy ábrázatából kikelt, káromkodó baka s mindegyik csak úgy nyekkent úgy vágta a szekerembe a borjut ékes titulusok között, melyekből magának a császárnak is kijutott bőven. Mire Vinkovczéba értünk, úgy körül voltam rakva borjukkal, hogy csak a hajszpintlim meg miczim látszott ki egy kicsit. Úgy tűnt fel, mintha annak a rengeteg sok borjúnak csak egy feje volna éppen.

Itten találkoztunk az ezred egy pár századával. Ismerősökkel is találkoztunk. Korporal Szőke, a jelenLgi moóri kir. közjegyző, korporai Udvardy a káptalan gazdasági tisztje, sat. régebbről ismert sok önkéntes és ezek. Ekkor vettem észe, hogy egyik szivarosláda tetejét beütöttem az utón. Kivettem egy csomag Virginia szivart, s mintha csak „egyedül az én érdemem“ volna, büszkén szétosztottam. Dicsértek is b kőkek jóízűen. Aztán odább mentünk Bródba. Ott néhány napot késve, hajóra ültünk, hogy tnlaj- donképeni stationkra Samatzra, ón meg az olvasásban a könyv végére jussak.

Mikor a hajón utaztunk Samacz felé, ott történt a legszebb emlék velem, melyre mindig jól esik em-