Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-03-17 / 11. szám

A sajtó és feladata.

Vegyétek el a sajtót az emberi társadalomból, ép oly sötétség lesz, mint a természet világában lenne, hogyha a fényes nap egyszerre csak végkép kialudnék. A mi a nap a világ egyetemben, az a sajtó az emberi társadalomban. Az atomok a természet betűi, a betűk az emberi társadalom atomjai. Az atomok alaktalan zűrzavarából a mai természeti világ fenséges összhangzatát teremteni a világosságnak volt hivatása. Az emberiségre nehezendő éjszakából, e másod ckaoszból az eszmény harmóniáját teremteni eló a sajtó feladata. E kettős világ teljes összhangzata rejti a jövő tökéletességét. E tökéletesség felé törekedni, — közeledni az emberiségnek czélja, hivatása. s az emberiségnek ezen útjában a sajtó világítja meg a kijáratot. Fenséges adomány, mely mintegy megdöbbentőleg Tsten közellétét árulja el. Szövétnekül látszik, mely a sötét átjárókon mintegy a láthatatlan isten kezéből világit le az emberiség elé.

A sajtó tehát hatalom, mely az emberiségnek fölötte áll, mint a nap a föld forgásának. A sajtót elnyomni akarni annyi, mint eltorlaszolni igyekezni a hajnal támadását. A ki elnyomja a sajtót, követ hengerit a kráter torkába, anyagot gyűjt a forradalmak kitöréseinek. Mert a sajtó az emberiség öntudata, akarata, gondolkodása, s a gondolkodás az emberi lélek levegője, tehát elnyom- hatlan. Világosság, mely elől elbújni elrejtőzni lehet, de melyet elbújtatni, elrejteni lehetetlen. Megkisértése már nevetséges, mert elárulja a félelmet, a rettegést a másik részről. A másik részről igen, mert a sajtó a tudomány, a világosság, a jog, az igazság, honszeretet s erény szolgálatában van csak otthon, van csak elemében, a butaság, a sötétség, a zsarnokság, a honárulás s a bűn, pedig amazok ellentétek, de melyeknek szintén meg vannak a maguk emberei, kik ellenségüknek tekintik a sajtót, mert megvilágítja a sötétséget, mely minden rosznak a szülő anyja.

A mint a sajtó emezek szolgálatába téved, mindjárt szembe ötlik, hogy nem igazi hivatását teljesiti, mint a nap, mikor rajta napfogyatkozás van.

A sajtó igazi hivatása az emberiség, a nemzetek elhaladásában megvilágitni a távol czél láthatárát, melyen túl a hajnal titkos derűje él s megvilágitni az örvényeket, melyek alatt a halál, az éj lakik. A szenvedő emberiség kezébe bibliákat, az elnyomót nemzetek kezébe a történet, a hagyomány intő iratait adni. Megjelenni mindenütt, hol rabnemzetek élnek s a rablánczokból kardot olvasztani, a kétségbeesés csüggedt redői helyett a szabadság égi lehét csókolni áléit homlokára, s a jogtalanság romjai fölött a jogot, az igaztalanság fölött az igazságot, a vak gyűlölet közepett a szeretetett s a sir felett hirdetni a feltámadást. Balzsamát képezni az ütött sebeknek, pokolkövét a fekélyeknek. Általában az emberiségi élet, a társadalom legfelsőbb fórumának lenni, ezekben áll a sajtó valódi feladata, — hivatása.

Az a sajtó, mely csak annyiban az, mert nyomtatott papiros, melyre hetenként vagy naponként mint egy maguktól nyomtatott hetük rakodnak le, mely tulajdonkép nem is szerkesztetik,hanem csak úgy „amint jön“-féle módon szerkesztődik, nem teljesítheti igazán hivatását, valamint az sem, mely mellékérdek szolgálatában áll.

A sajtónak, hogy magasztos hivatását teljesíthesse, minden idegen befolyástól, még a saját érdek nyomásától .is mentnek kell lennie.

Vájjon napjainkban a sajtó ide vonható-e1? Részben igen, de nem általában.

Vannak korok az emberiség életében, midőn a társadalom szemére mintegy nyomasztó álom nehezedik s az összeség közkincsét képező sajtó kisiklik kezéből s egyesek tulajdonába megy, hol vagy a rút magán érdek szolgájává sülyed, vagy mint egyesek a megélhetés kenyérmesterségévé fajul.

Ezek a sajtó kinövéseinek tekintendők. Hiszen a folyamok útját nem az elöntött árterek után, hanem az anya folyam medre után mérjük.

Elalélt társadalomnak csak korcssajtója

lehet. A stilus maga az ember, a sajtó maga a nemzet.

Jövend-e kor, midőn nálunk is a sajtó ama magasabb ideál keretében abban a szerepben. melyben mozog, beilleszthető lesz? Hiszen nem kell egyéb hozzá, mint csak fölébredés. De vájjon a mostani nehéz, makacs álomra várható-e ugyan felébredés? Ki tudja? ma, a reménység diadal ünnepén, a feltámadás szent napján nem szabad taga- dólag válaszolnunk. Hetessy Dániel.

Biztos szer a íilloxera ellen.

Nyüstyit a Katinak. Csak nem akarnak békét hagyni azoknak a Noé hangyáinak. Irigylik a nyomorultaknak, hogy ők is szeretik a tütüt, a bor bogyónak nedvét. Pedig mi sem vagyunk jobbak. Vagy tán éppen azért zavarjuk szegényekneknek a mulatságát, mert féltékenyek vagyunk ? Nem tudom, mi szeretnénk-e, ha a karezos, meg a murczi szopo- gatása közben valamely mennyei filloxera biztos egyszerre csak szénkéneggel bukná teli az orrunkat vagy éppen a legújabb scála szerint bemeszelné szánkat ?!

A kőnek aranynyá változtatása, az örökmozdony, a kormányozható lumbalom, vagy a háromszinü kan- macskának stb. világ csodáinak feltalálása nem foglalkoztató annyira a két lábú tollatlan állatok koponyáit, mint ama szőlőtőke-tetük elleni biztos szer előállítása. — Minden újabb filloxera évad rukkultat elő egy-egy Vöröshegyi Dávid-féle uj „találmányt.“ Hanem azért azok a bogarak csak szaporodnak egyre mint a szintén kiirtásra jelölt semita-faj. Falnák föl egymást kölcsönösen.De azért, ha antisemita vagyok is, inkább ezek szaporodjanak, mert ők nem isszák meg előlünk a bort, mint a filloxerák. Inkább adnak ha kell — pénzért, az meg nem baj, mert a magyar i n g y é r t úgy sem fogadná el tőlük.

Hanem megyült a bajunk az asszonyokkal, mióta megtudták, hogy Szabadi barátunk a meszet azoknak a fránya bogaraknak a kiirtására akarja felhasználni. Nem volna tanácsos t. barátunknak kirándulni ide. Ha más baja nem történnék is, legalább bemeszelnék bizonyosan. — „Bár a kemencze oldalára meg a póczikra kerüljön,“ — mondják. — „Nem elég, hogy a hurkatőttőt már kivették kezünkből, most meg már a meszelő is kéne ? Dehogy nem, majd filloxert irtani utóbb oda adunk minden konyhabelit ?“ — Hurkatőttőnek nevezték el a szénkének fecskendezőt. Az igaz, hogy olyan is egészen. A különbség csak az, hogy abba szénkéneget, ebbe meg disznótoros kását öntenek be. Hanem a mészért jobban haragusznak. Nem fér a fejükbe, hogy ugyan mórt akarják azokat a parányi állatokat mészszel megjelölni, mikor ők csak azoknak a lölköm kis gő- böly malaczoknak a hátát szokják vele megkenni, hogy el ne cserélődjenek a szomszéd asszonyéval.

Tehát ez a t. barátunk „tonolmányának“ rósz következése. De van neki egy jó is. A mivel aztán vigasztalhatja is magát.

Hire jár ugyan is, hogy a rátóthi meszesek deputatióval akarnak önzetlen elismerésüknek kifejezést adni. Sőt tervben van, egy óriási disz-mész- darabnak album alakban előállítása, melynek czim- lapján t. barátunk alakja lészen szomorú lenyomatban, ennek ellentétbe pedig a hátsó lapon L. D. filloxera biztos képe lesz látható dombor k i- nyom atban, s ennek ünnepélyes átnyujtására, mint halljuk Meszes Polykárp várnagyot fogják felszólítani. — T. Gy. barátom is, mint értesülünk kap egyet, mint szintén anti-fénkénegista, de csak miniatűr képben.

Hanem eddig ez mind csak tréfa, amolyan húsvéti pirostojás forma. Pedig meg érdemlené, hogy vele komolyabban foglalkozzunk. Daczára, hogy ezen szer hatása ellen rendkívül bizonyit az a körülmény, hogy filloxera Zalamegyében éppen csak Meszes- Györkön találtatik, pedig az asztán igazán meszes, én mégis ezen szer biztossága mellett egy eclatáns példával szolgálhatok. — Egyik filloxera-biztosunk, ugyanis, a filloxerák őrizése közben véletlenül lenyelt egy filoxerát. — A filloxera persze azt hivé, hogy a legpompásabb borvidékre jutott, rémitően jól érezte magát. Elkezdte kétszeresen kifejteni a szaporító képességét, úgy annyira, hogy filloxera-biztosunk stomachusának mintegy 1600 négyszög ctm. catasztralis területe csakhamar inficziálva lévén, ágynak esett. — Itt már a gyéritési művelet mit sem ért, szükségkép az irtási módot kellet volna alkalmaznunk, de persze nem lehetett, — mert mint tudjuk, az irtás nemcsak a férget, hanem a tőkét is kiöli s ez esetben másik biztosról kellett volna gondoskodnunk. Zavarba jöttünk rémitően. — Ha még hozzáveszszük azon félelmünket, hogy a bogarak szárnyarakká fejlődhetnek, képzelhetik kétségbeesésünket. Attól tartottunk, hogy valamerre Zalamegye felé elrepülnek vele. Ekkor jött nyomtatásban t. barátunk szere. A tempó jött éppen. Megitattunk vele egy pohár meszes vizet — s ime betegünk megint eleven, filloxera biztos.

Hát bizony ezzel a találmánynyal kár volt egyenesen a franczia consulátushoz nem fordulni s minden himezés nélkül kellett volna követelni a franczia kormány által kitűzött nagy jutalmat. Igaz, hogy most sem volna késő, ha én ezalatt még ennél is biztosabb szert nem találtam volna ki, de hát én bizony találtam ki olyat, hogy arról alig álmodtak az uritökfejü akadémikusok.

Legczélszerübb lesz, ha az inficziált területeken minden szőlőtőke oldalára egy-egy vizikátort (hólyag- huzó) ragasztanak. Ez aztán felszívja a gyökerekből a nedvet, a tápanyagot, s a filloxeráknak nem marad semmi s rövid idő alatt éhen megdöglenek. Aztán lassanként majd elkezdődik a normális állapot megint. A nagy jutalom pedig, ha megkapom, akkor jó lesz nekem, ha pedig meg nem kapom, akkor a meszespártiaknak kárpótlásul átcedálom. Korpor ál.

Veszprém város közgyűlése.

Városunk képviselőtestülete folyó hó 19-dikén rendkívüli közgyűlést tartott, mely alkalommal tárgyaltatott az iparos tanonczok is kola ügye. A kiküldött bizottság javaslatát akként formulázta, hogy ezen iskola fentartásának költségét egyharmad részben a város, egykarmadrészben az iparos tanonczok , egykarmadrészben pedig a kormány fogná viselni. Az iskola az úgynevezett uj-városház termeiben lesz elhelyezendő.

A javaslat egyhangúlag elfogadtatott s a költségvetés az illető szakminiszternek fel terjesztetni rendeltetett.

Tárgyaltatott azután az úgynevezett Tallián-kut számadása, mely a pénzügyi bizottság véleméuye és Ruttner Sándor bizottsági elnök nyilatkozata alapján elfogadtatott. Hozzászólott bővebben H u s- véth János képviselő. (Ez ügy részleteiről helyszűke miatt jövő lapunkban külön czikkben fogunk megemlékezni. — A szerk.)

Tárgyaltatott továbbá H e r c z e g István molnár kérvénye, melyben 500 forint évi bérösszegből 100 forintot a mostani üzletpangás miatt leengedtetni kér. A kérvénynek hely adatván, a gazdasági bizottság véleménye alapján Herczeg Istvánnak 500 írt bérösszegéből 100 frt leengedtetni rendeltetett.

Több folyó ügy elintézése után olvastatott Ruttner Sándor képviselő urnák úgy a pénzügyi, mint a szépitészeti bizottság elnökségéről való lemondása, melyhez, daczíra az ujabbi felkérésnek, szigorúan ragaszkodott.

Lemondása elfogadtatott s a pénzügyi bizottsághoz Eszterhay Ferencz, a szépitészeti bizottsághoz pedig elnökül Bezerédi Viktor választatott meg.

A közgyűlés ezután véget ért.

Közgazdaság.

Mezőgazdasági és üzleti tudósítás

A múlt héten volt havazás után ismét enyhe idő következett be, mi reményleni engedte, hogy a tavaszi munkák most már még is megkezdhetők lesznek. De ezen reményünk meghiúsult a ma bekövetkezett havazás által, mely hó ismét gátot képez a szántóföldek megmunkálásában.

E hét folytán piaczunkon nagyobb forgalom volt észlelhető. Ugyanis az eladók nagyobb hajlamot mutattak áruik árbabocsátására, mi csak is annak tulajdonítható, hogy a bekövetkező ünnepnapok által előidézett pénzszükségleteiket gabnaeladás által kívánják fedezni.

Habár az árbabocsátás nagyobb volt, azért az árak még sem csökkentek, mert a vételvágy is kedvező volt.

Következő árakat jegyzőnk:

Búza métermázsánkint frt 9.40—9.70.

Rozs „ „ 7.20—7.70.

Árpa „ névlegesen „ 8.00—8.50.

Tengeri „ „ 6.20—6.60.

A yidékrőlT

Pápa, 1883. márcz. 23.

(A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Színészeink f. hó 15-én mutatták be Csiky Gergely „Bozóti Mártha“ ez. színművét igen sikerült előadásban; különösen kimagaslott Arday Ida remek Bozóti Márthája, de Bárdy Lajos, Kövessy Albert Kovács Mór és Tóth Béla is szépen alakították szerepeiket ; Berzsenyiné, Berzsenyi Margit, Kaczér Nina, Arday Attila és Aranyossy József hűségesen járultak az előadás sikerültségéhez. Közönség szép számmal. F. hó 16-án a városi szegények javára „Sátán leánya“ ez. vígjáték adatott elő, nagyon kevés számú közönség előtt. Itt is Arday Idán kívül Berzsenyiné, Kovács Mór, Kövesy Albert és Aranyossy József, úgyszintén Bárdy Lajos tűntek ki leginkább. Folyó hó 17-én került színre „A drago- nyosok, vagy a remete csengetyüje“ ez. opera. — Kohay Etel kellemes hangja, mosolygó tekintete és nyájasan enyelgő játékával a hallgatóság nagy részét lebilincselte. Erdey Berta is igyekezett szerepének jelentőségét ügyes játéka és szép hangjával kiemelni. Aranyossy József, Kövessy Albert és Szabó Dani kifogástalanok voltak. Vasárnap, 19-én a „Hamelni patkányfogó* adatott elő, melyen Arday Ida, Erdey Berta, Kohay Etel, Aranyossy, Bárdy, Kövessy tűntek ki leginkább. Hétfőn Kövessy Albert javára Szigligeti bohózatos vigjátéka „Liliomfi“ adatott elő igen szép számú közönség előtt. A jutalmazandót többször kihívták; barátai pedig egy szép koszorúval tisztelték meg. Kedden „Ördög bibliája“ és „Házasság politikája.“ Szerdán pedig a karszemélyzet javára Tóth Ede hírneves népszínműve a „Falu rossza“ adatott elő, melyen Berzsenyi Margit, Erdélyi Margit, Lévai Ilon, Mártonfi Jenő, Palóczi Pál és Vértesy Andor tűntek ki. A társulat tegnap távozott városunkból Nyitrára, hol talán nagyobb pártolásban részesülnek* mint nálunk.

Városi alorvossá a f. hó 17-én tartott gyűlésen dr. Mathia János, városunk köztisztelet és szeretet- ben álló orvosa választatott meg nevezetes szótöbbséggel. Üdvözöljük.

Ludovics István itteni polgár f. hó 21-én élte 67-ik évében elhunyt. Béke hamvaira.

______ Anonymus.

Lov

as, 1883. márczius 18.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

A múlt napokban hivatásomnál fogva szőlőhegyeken jártam, midőn községünk csaknem legszegényebb asszonya szomorú megcsalatásáról sírva beszélt el egy vakmerő tettet, adom azt röviden a következőkben:

Egy szegény özvegy nőnek a lovasi hegyen vau egy kis szőlője és pinezéje, melyben télen-nyáron lakik s napszámmal keresi kenyerét. E szegény nőhöz a múlt napokban beállít két ezigányasszony és kértek egy darabka kenyeret. A nő adott is ; a két czigánynő az özvegy elé tartva e kenyeret kijelenték, hogy e darab kenyér az ő szerencséje, mert úgymond, ők egy táltos társaság küldöttei s minden hét esztendőben adatik meg nekik a hatalom valakit szerencséssé tenni. Miután pedig látják, hogy jó szive van, elhatározták hatalmuknál fogva őt szerencséssé tenni az esetre, ha a szt.-gaáli táltos társaság tagjai őt kegyeikbe fogadják. Ezzel a két csaló czigánynő eltávozott azzal, hogy eljönnek harmadnapra az eredményt megmondani. A két csaló el is ment az özvegyhez és kijelenték neki, hogy a társaság kegyeibe fogadta és meghagyta e két nőnek a helyet megmutatni, hol a sok kincs van elrejtve, de előlegesen fizessen tiz frtot, egy fekete kakast és tyúkot, valamint ruhaneműt, hogy azt elvigyék Szt.- Gaálra hírül adni, hogy kegyeibe a társaságnak bízik és felajánlja a kérteket, hogy annál nagyobb szerencsét hozzanak, hasonlót „Südinééhez“, kinek az ő szerencséjük folytán F.-Örsön nagy szőlő birtokába jutott. A szegény asszony minden vagyonát képezte ezen összeg és tárgyak, de odaadta és még hozzá 3 akó összes borát is, minek átvétele után a két czigánynő eltávozott, hogy soha többé vissza ne térjen. A szegény asszony csak sokára, midőn látta, hogy ígéretük szerint nem jön a két nő, látta be megcsalatását s sírva beszélte el nekem szomorú helyzetét. Ezzel kapcsolatosan arról értesíthetem, hogy csakugyan létezik Szt.-Gaálon egy csaló czi- gánybanda, ki már régóta lizi ezen mesterséget egész háboritlanul.

(Miről szives tudomásvétel végett az illetékes szolgabirói hivatal órtesittetik.)

Fogadja tek. szerk stb.

D. J., hegybíró.

Ajka, 1883. márczius 20.

(A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.)

A magyar nemzet történetének örökké emlékezetes napját: márczius 15-ét Tamaskó Lajos evang. lelkész urnák vendégszerető házánál tartottuk meg; a ki lelkes szavakban emlékezett meg a nagy, a dicső, a Klió által örökbetükkel bevésett márczius 15-ről; a mely napon lépett nemzetünk ezelőtt 35 esztendővel azon végzetszerü actióba, azon függetlenségi harezba, amelyben annnyi sok ezren lettek áldozatai hazájuk forró szeretetének; és a mely harczból nekünk csak az az egyetlen hasznunk lett, hogy a magyar nemzetet az egész világ előtt ismertté és becsültté tette! Majd Tamaskó ur beszédje végeztével a nagy nap dicső emlékére elszavalta Petőfinek „Talpra magyar“ czimü örökbecsű költeményét!

A megjelent vendégek közül Yincze Károly ur adott kifejezést azon érzelmeinek és gondolatainak, a melyeket márczius 15-ke keblében felébresztett; összehasonlította a jelent a 35 év előtti múlttal és sajnosán nyilvánította ki azt, hogy ők 1848. márczius 15-én egészen más reményekkel voltak eltelve; de más reménnyel volt eltelve Kossuth Lajos is, a ki előtt csak egy ideál lebegett : a független Magyarország ! Yincze ur szívből fakadó beszédje végén éltette a hontalan Kossuthot, akinek neve egygyé van forrva márczius 15-ével, egygyé van forrva a magyar nemzet függetlenségi harczának gyászos történetével.

Jelenvoltak még Biró József, ny. kapitány, Baráth József, Szilvágyi Károly és Szoliák Pál ev. tanítók.

A kedélyes együttlétel egészen éjfélutánig eltartott, a mikor búcsút vettünk a vendégszerető családtól; de éltetve 1848. márczius 15-ének emlékét. Sz.............1.

Nagy-Kanizsa márcz. 22.

(A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.)

Bukovinai csángó testvéreink javára f. hó

17-én műkedvelő hangverseny tartatott. A rósz idő daczára a hangverseny, melyet még tánczvigalom is követett, igen látogatott volt. A hangverseny műsorának első pontja egy alkalmi költemény volt, melyet Tuboly Viktor ügyvéd ur szerzett, melyet nevezett fel is szavalt. A tiszta jövedelem 300 frt volt, mely összeg a „Pesti Napló“ szerkesztőséghez lön átküldve.

A helybeli tűzoltó-egylet kebelében egy 22 tagból álló zenekar alakult.

E hó 20-án érkezett városunkba az itteni izr. hitközségnek újonnan választott főrabinusa, Dr. Neumann Ede, s pompás fogadtatásban részesült. Az indóháztól egyenesen a templomba indult a menet, hol dr. Neumann Ede ur ékes és velős beszédet tartott, melyben községével való frigyét azon frigyhez hasonlította, melyet Isten Israel lel kötött. Beszédét a chorus által énekelt Kölcsey „Hymnus“ követte s este diszlakoma tartatott. Erényi.