Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-17 / 11. szám
MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .................................................6 írt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Negyedévre............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEG JELEK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzeli a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. ZE^irdetéseik: és ILT^ilttereik a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICézira-tolr vissza nem. ad.atn.alz. A feltámadás ünnepén. Budapest, márczius 21. (K. T.) A kereszténység egyik legszebb, legszentebb ünnepét üli most világszerte, a feltámadás ünnepét. Ezernyolczszáz év előtt szentesült meg az isteni igazság halhatatlansága. Sivárlelkü, buta, hitetlen néptömeg keresztre feszitette az Istenembert, ki eljött — hirdetendő az erkölcs, az emberiesség, a felebaráti szeretet, a változhatlan igazságok, s az örök élet vallását. A sötét kor nem tűrte az ő szellemes fényét — s megölte. De ime, a szent sirnak zára pattant s — az Istenember feltámadt! S miként (), úgy támadt fel halottaiból az általa képviselt Örök Igazság is, s ennek vallása, ennek szentséges hite, a keresztény vallás rövideden tért foglalt a világ minden részében s ma — ezer és nyolczszáz év múlva a föld minden népeinek milliói hivő, ihletett szívvel járnak az Istenember áldó nyomdokán .... Nagy jelentőségű ünnep ez a mai. Nemcsak a vallás ünnepe ez, nemcsak hitünket erősiti és emeli — de tanúságot, tesz az Igaz örökkévalóságáról, halhatatlanságáról is. Forgassuk ma a világtörténelem lapjait. Rideg tények kérlelhetlen végzetet festnek elénk. Látni fogjuk, hogy a tévtanok büszke vőrei egyenkint hulltak romba; százmilliókat számláló óriás nemzettestek, kiket csak rab- szolgaláncz, zsarnoki önkény fűzött össze, nyomon! foszlányokká szakadtak szét, s nyomtalan tűntek el a föld színéről; látni fogjuk, hogy a mely nép csak hivalkodásnak élt — ötödik nemzedékét sem érte meg, s viszont tapasztalni fogjuk, hogy a föld ama népei, kik hitük, állami életük s törvényeik alapját a szeretet vallásában keresték, s arra alapiták — ime azok, küzdve bár ezernyi véres harczot — élnek, s erőben, számban gyarapodnak századokról-századokra. „Nyolczszor százezerén voltak a magyarok“ írja az egykorú történelem, mikor őseink kijőve Ázsiából, számunkra e hont elfoglalák. íme elmúlt ezer év. A földnek számtalan népe, nemzete halt ki azóta, s e vérázott földön ma tizén^miilliónyi magyaréi! A magyar nemzet hivatásos nép. Egykoron testével födte Nyugat-Európa kereszténységét a keleti barbarizmus betörései ellen; ma hivatása a polgárosult világ áldásait továbbítani Kelet felé, s a czivilizáczió világával eloszlatni a tévhitüek fanatismusát. Igaz, ma a magyar nemzet alig felel meg e hivatásának. Mert nem teheti. Maga az ország is a visszaesés lejtőjén hanyatlik lefelé, s a nemzet aggodalommal várja a Messiást, ki erős kézzel ragadja meg a kormány gyeplőit, kiverje törvényhozó szentséges templomából a lelketlen, nyomoru kufárok hadát"!I q ■ Ez a megváltó nap is el fog jönni. A visszaesésnek is van határa .... S a nemzet, mely „annyi balszerencse közt s oly sok viszály után“ is, istencsodájaként áll — — ez a nemzet uj életet fog élni, s a mint ma megdermedettek tagjai, ereibe friss vér szökell — s a tetszhalálból — feltámad! Ős Veszprémmegjm székesegyháza tornyaiból a feltámadás ünnepére csendülnek a harangok, s községeink derék népe is áhítattal keresi föl kisded egyháza csarnokát. A mi népünk is tagja az államnak s szenvedéseit, terheit most a válság, a megpróbáltatás nehéz napjaiban egyaránt osztja véle. Itt, saját tűzhelyünk körül mi is érezzük az államélet sivár derinedettségét, és saját nyomorunk visszautalólag emlékeztet az összes ország nyomorára. De a feltámadás, a Remény ünnepén szálljon szivünkbe a jobb jövőbe vetett bizalom szent Hite, hogy a válság borúja után egünket a jólét áldó napja világositandja be. Az Igaz, Nemes és Jó öröktől fogva való és halhatatlan. Oly nép pedig, mint a mienk, oly polgárság, mint ős Veszprémé, mely az Emberiség, a Jótékonyság, magasztos erényeit oly nagy mérvben hordja fen- költ szivében — saját lelkületében is egy boldogabb végzet zálogát bírja. Haladjunk ezután is az erény e tiszta ösvényein, nyugodt öntudattal, rendithetle- nül s az örök igazság Istene beváltandja e drága zálogot. Ez a mi imánk. '**, Ez a mi szent Hozsannánk! Fölhívás, a hazatelepítendő csángó-magyarok érdekében. Több lelkes hazánkfia — azok kik hónukat az előhaladás terén minden irányban vezetni hivatva vannak, ezúttal czélul tűzte ki, hogy székely származású hazánkfiait, kiket sorsuk Moldva és Bukovinába vetett ki — az úgynevezett csángókat — hazájukba visszatelepitse s ez által a magyar államban a magyarok számát 2000 lélekkel szaporítsa. S a most jelzett czélra érdemekben megőszült hazánkfiának, Somsich Pál országgyűlési képviselőnek elnöklete alatt alakult bizottság törekvéseit már eddig is szép siker koronázta, a mennyiben a csángók közöl ezeren készek haza jönni, hogy egyelőre az aldunai töltós-épitéseknél mint munkások alkalmaztassanak s ezután a pancsovai kerületben fekvő nagy kiterjedésű kincstári birtokon részükre kijelölendő földeken állandóan megtelepedve, ismét szülő hazájuk polgáraivá legyenek. De hogy a czél megvalósítható legyen, ahhoz tetemes pénzösszegre van szükség, mert csángó honfitársaink, — kiket a honvágy mellett a megélhetés lehetetlensége is sarkal a bevándorlásra — szegénységük miatt e hosszú ut költségeit födözni nem képesek, s miután azt, hogy az útiköltséget részükre az állam előlegezze, a nemzetközi jog elvei titják, ezen összeget a hazafias áldozatokra mindenkor kész magyar nemzetnek közadakozás utján kell előteremteni. Tudva tehát a közvetlen tapasztalatból is, hogy Veszprém vármegye lakosainak hazafias áldozatkészségében nem kételkedheteni, egész bizalommal fordulok vármegyém minden rendű és rangú lakóihoz, kérve, hogy a csángó honfitársaink hazatelepitésére szükséges összeg előállításához hozzájárulni, és ekkép lehetővé tenni szíveskedjenek, hogy csángó honfitársaink, kik nemzetiségüket és nyelvüket idegen nemzetiségek közt töltött annyi évek után is sértetlenül megőrizték, hazájukat ismét vissza nyerjék és az alduna mellett — a hol arra annyira szükség van — nemzetiségünk erős, megbízható védbástyái legyenek. Veszprém, 1883. évi márczius hó 16-án. Véghely Dezső, alispán. TARCZÄ. C sálig ók. Kik vissza vágytok szép hazánkba csángók! Csak jertek, várnak hü testvéritek, Bájos leányitokra száll virág s csók Vig nászba őket itt kiséritek. Itt éljünk együtt: Székely, Hajdú, Kun s Jász S itt aki bujdosó lett bú miatt, Kit már megőszitett a régi bú s gyász Kossuth! kit egy egész nemzet sirat. Csak vissza vissza mind! nincs számotokra E nagy világon árnyas enyhe hely ; Még sirba sem szállnátok megnyugodva Ha nem hazánk viránya födne el. Jöjjön minden magyar, kiben van élet, Együtt kezdjünk el egy uj ezred évet. Szűcs Dániel. Feltámadás! Dicső hang, mely zeng a sírok felett, a télen álomba merült, gyászos szemfedéllel beborított, meghalt szent természet sírja felett: Feltámadás! Halleluja, mely zeng az igazság bajnokának, az emberiség nagy halottjának, vértanújának, az istenember megnyílt sírja felett; a szabadságért, egyenlőség, testvériségért kiszenvedett dicső honfiaink, nemzetünk annyi ezer vértanúinak sirhalmai, emlékszobrai felett ; mert nem halnak meg az igazak, az igazságérti nehéz küzdelmekben elvérzett bölcsek, hősök; feltámadnak, élnek diadalra jutott magasztos eszméikig11- — Élnek mind örökké! A megújulni, ébredni kezdő nagy természet hirdeti a föltámadást; örömre hangolja sziveinket csak egy kis virág nyílása is, mert ez már előjele a természet nagy ébredésének, midőn pedig látjuk lengeni hegyen-völgyön, mezon-réten a gyászos szemfedél fekete színe helyett a feltámadt nagy természet piros, fehér, zöld lobogóit, kimondhatatlan öröm, kéjérzet ragadja meg sziveinket, midőn a csalogányok, a légkör kardalnokainak bájos zengése belevegyül vig énekünkbe. Feltámadás van a természetben, feltámadást látunk a szellemvilágban; a halált hamar követi a feltámadás — néha harmadnapra. A nagy istenember elvérzett a sötét Golgotán, el dicső eszméiért, az igazságért, az emberiségért, még a fényes nap is elhomályosult az ártatlan halála fölötti keservében, a föld megrendült az iszonyú gonoszság terhe alatt, melyet elkövették a megváltó felbőszült ellenei; örültek, tomboltak, hogy megölhették az igazság szent bajnokát, de csak pillanatnyi volt örömük, átkozott diadalmuk, harmadnapra rémülve hallották e szavakat: nincsen itt — felt á- m a d o 11. Csaknem kétezer év óta hirdeti a kereszténység dicső megváltónk föltámadását, mint most a húsvéti szent ünnepekben, örvendező szívvel énekeljük: Nincs már szivem félelmére Nézni sírom fenekére Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából, stb. Minden nemzetnek vannak vértanúi, vannak a magyar nemzetnek is, talán az egész nemzet ezredes I élete nem egyébb, mint vértanuság, de azért élünk, I nem is halunk meg soha, mig az igazság, a nagy j istenember örök eszméi élnek sziveinkben; föl tehát j a Golgotára is, ha kell! de az igazságot meg ne j tagadjuk, ne legyünk árulók, mint Judás, hogy legyen örökké tartó húsvéti ünneplésünk! Szűcs Dániel. Adomák. Egy miniszter, egy kis városkán utazván keresztül, történt, hogy egy lovának kötőféke elszakadt. A város elöljárósága uj kötőfékkel szolgált, azonban sehogysem akarta elfogadni a minisztertől I a kötél árát, mit az erővel kifietni akart; mígnem . a biró ártatlan jó aknrattal igy szólt a miniszterhez: I — Excellentiád városunkban már több mint egy j kötélre tette magát érdemessé. Ez argumentumra a minisztor engedett s elfogadta a kötőféket. IV. Henrik király kőrútjában egy kis városba érkezett, hol fényes küldöttség fogadta. A küldöttség szónoka a királyt éppen egy hosszú beszéddel üdvözölte, midőn egy szamár közbe ordított. — „No no urak csak sorjában, ne vágjanak egymás szavába !“ kiáltott fel a türelmét vesztett király. * Nevelő: Mondja meg nekem, hány sziget van a középtengerben és hogy hívják ? — U r f i: A közép tengerben igen sok sziget van s engem Szabó Pepinek hívnak. * Egy helységben a szarvasmarhákat írták össze, de a jelentés hiányos lévén, a következő pótjelentés tétetett: Alázatos pótlék-marhajelentés. M. jegyző ur — 1 ökör, K. tanító ur — 1 ökör, N. kántor ur 1 ökör. Összesen 3 ökör. * S i r i r a t a várpalotai temetőben. Itt nyugszik már most N agy méltóságos Gróf Waldstein János Parádés kocsisa Szekeres Ákos Szül. 1813-ban, meghalt kolerában. Jó recipe. — Komám uram! csak egy szóra! kiált a falusi ember a, másik után. — Csak hamar, mert sietek. — Mit adott kend inni a múltkor beteg tehenének ? — Egy font terpetint! Aztán sietett utján tovább. Harmad napra megint találkozik a két koma. — Rosszat tanácsolt kelmed, komám uram! — Hogy-hogy? — Hiszen a tehenem megdöglött a font ter- petintől. — No hisz az enyém is, de ezt a nagy sietségben elfeledtem mondani. * Kutyahűség. — Az volt aztán a kutya, az én szegény kis mopszlim! — Miért szomszéd uiam ? — Képzelje csak, egy napon meghallotta, mikor a feleségem előtt elpanaszoltam, hogy fogytán vagyok a pénzmagnak. S tudja mit tett a hű állat ? — Ugyan mit ? — Tudván, hogy holnap éppen ebadót kell fizetnem, lefeküdt és — kiadta páráját. Ez aztán a kutyahüség! * „Eredj hozz nekem egy font dohányt* mondja a hadnagy a freiternak az őrállomáson. „Lehetetlen hadnagy ur két perez múlva üti az órát és akkor fél kell váltanom az őrséget.“ No hát hozzál egy fertályfontot, ahhoz csak lesz még elég idő!“ * T a 1 á n y. Melyik szárnyas állat egyetlen a maga nemében? U{ipppZ93[ J9A-„X4“ ijem ‘ozs TinpoXSa zn zo ^uora „jpnfy* y * — Kedélyes végrendelkezés. Dunaföldváron Vigyori Gyuri napszámosnak meghalt az édesanyja, Maradt utánna egy szőlő a dunaföldvári hegyekben s egy borjú. Ezekről a következőkép végrendelkezett : „Végső akaratom az, hogy hagyományom Gyuri fiamé és Panni leányomé legyen oly formán, hogy Gyuri dolgozza a szőlőt, végezze a szüretési munkákat, — maga a szőlő azonban és a bor a leányomé legyen. Ami a borjúmat illeti, mely pár nap előtt elszaladt a háztól, Gyurié legyen, addig, a mig elő nem kerül, de ha előjön, akker a leányomé legyen!“ Az a kérdés támad most már, hogy mennyi illetéket kell majd fizetni a fiúnak az örökség után ? * Ha pénzed van, mindened van, ha pénzed nincs, semmid sincs. A fődolog tehát pénzt keresni. Keress pénzt feleség nélkül, ha pedig a nélkül nem találod, feleséggel. * Az élet hosszú a szerencsétlennek, rövid a boldognak, játékszín az okosnak, álom a szerelmesnek, mámor a könnyelműnek, pusztaság a szegénynek, örömház a gazdagnak.
