Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-03-10 / 10. szám
lapot szellemi és anyagi pártolás által oda j függetleníteni, oda fejleszteni, hogy az ne legyen az élet gondjainak rabja, hanem folyton a kitűzött szent czél felé haladva a közélet ébrentartásának hatalmas tényezőjévé váljék, s haladásában a forrongó eszmék próbaköve legyen, a melytől megdiesértetni felemeltetés, s megrovatni szégyen, s mely még is minden irányban igazságos legyen, — valóban szép és gyönyörű czél. Méltó minden agy, minden kéz működésére s minden érdek áldozatára is. — De óriási feladat is, melynek megkisértése, istenkisértés már maga. Csirájában kiöli a részvétlenség jog- kérge, melynek felolvasztásához kevés volna egész Bakony erdő lángja. Mi a közélet e megbénulásának okát a hazafiatlauság terjedésében találjuk meg. De hát ennek politikai okai vaunak, melyek fejtegetése e lap keretébe nem vonható. De tény, hogy a maj» gyár hazafiság oltára körül egyre gyérülnek a hívek. Pedig a magyar hazafiság hitvallásának ép úgy meg vannak a maga emlékeztető jelei, uton-utfélen, mint a keresztyén vallásnak a maga szent keresztjei. Egyik úgy, mint a másik a Golgotára, a sir és feltámadás jelképére emlékeztet. Járuljatok emez oltárhoz — áldozni — dolgozni a szent hazának, mert a ki áldozatot rak a közügy oltárára, a saját érdekének szaporítja biztosítékait! H e t e s s y Dániel. Veszrémmegye évnegyedes közgyűlése. Veszprémmegye martius 5-én tartá évnegyedes közgyűlését. Főispán ur ő excellentiája 9 érakor megnyitván az ülést, örömmel üdvözli a szép- számmal egybegyült bizottsági tagokat; jelzi és constatálja a tisztviselők buzgó tevékenységét s csupán egy helyen volt hátramaradás, de az sem a tisztviselők hanyagsága, hanem az elintézendő ügyek tulhalmo- zottsága folytán következett be; s ez az árvaszék, hol is főispán ur ő excellentiája 3 ideiglenes ülnököt nevez ki: Yikár István ügyvéd urat, ügyvédi karunk egyik derék tagját, Szélessy Dániel és Koller Sándor urakat. A Vikár István ur által üresedésbe jött megyei tiszti ügyészi állásra pedig dr. Csete Antal ügyvéd urat nevezi ki. Az elnöki megnyitó beszéd után Yéghely Dezső alispán ur meleg szavakban emlékezve meg városunk volt polgármesteréről Dunszt Ferenczről, egyszersmind bizottsági tagról, ajánlja a közgyűlésnek, hogy jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét, s erről a gyászoló családot is értesítse; mely inditvány egyhangúlag elfogadtatott. Mielőtt a tulajdonképi tárgysorozat tárgyalásába bocsátkoznék a közgyűlés, Kolozsváry József ur megyei főjegyző bemutatja és felolvassa Bélák István ur indítványát, melyben az ország területén egy vagy több siketnóma intézet felállítását javasolja. Bélák István ur szóval is indokolja indítványát s ajánlja a közgyűlésnek javaslata elfogadását s az eszme megtestesítését s hivatkozva Fekete Károly nyességét beszélém el. Alig beszélhetém el élményemet, midőn egy fájó jelenet következett. A hárfás leányka dala végeztével széttekintett, s engem meglátva, hozzám futott s átkarolt. Én a meglepetés miatt alig jöhettem szóhoz. Zara Gregoj leánya volt! — Itt vagy hát erdei vándor! — kiáltá. Tudd meg, hogy ón téged szeretlek, s érted hagytam el atyámat, a csendes házi tűzhelyt, hogy hárfám segélyével eljuthassak e zajos világban hozzád, kit az első látástól szeretlek. Én némán mutattam nőmre s tagadólag ráztam fejemet, de a leányka nem akart keblemről távozni, sőt csókjaival halmozott el. Nőm mereven nézett majd rám, majd a lányra, az utóbbi nyakán függő medaillonra. — Menj vissza a Mátrára! — szóltam, nekem már van nőm, kinek örök hűséget esküvék, én már mást szeretek. S ezzel gyengéden eltávolitám magamtól. A hárfás leány felsikoltott, szivéhez kapott, s leroskadt a kövezetre. Hárfája kiesett kezéből, és mégegyszer pengett, s húrjai szétpattogtak. — Én elsiettem. Harmadnapon egy kis temetést láttam. Fővárosi ember nem érdeklődik, s nem tudja, ha szomszédja hal is meg. Hiszen mindig visznek ki a csendes világvárosba lakókat, minennap sokan kötnek ki a roncsolt hajón ama kikötőbe, hol annyi fáradság s szenvedés után a test megpihen. Szegényes temetés volt. Nem fényes, nem koszorús, nem zenekaros. Kórházi temetés volt. Egyszerű, feketére festett deszkákban nyugodott a halott, felette egy szétszakadt húrú hárfa. Pap, nép nem kisérte, nem zengtek felette gyász-indulót. Szegény Zara Gregoj leánya! Kiki- sértem a végtisztességre. Zuhogtak a hideg hantok, s egy új kis halmocska emelkedék. Jeltelen, árva, virágtalan, mint a benne nyugvó élete volt. Többször kikijárok a csendes nyugalom hazájába, s virágokkal, koszorúval borítom, könyekkel áztatom annak a sírját, ki oly igazán, oly kimondhatlan hévvel tudott szeretni. ur, a váczi siketnéma intézet igazgatójának e szellemben irt egy hírlapi czikkóre bizonyítgatja, mily kevésbe kerülne egy ily intézet felállítása. \ éghely Dezső szólt Bélák indítványához, módositványt terjeszt e tárgyban a közgyűlés elé, mely egyhangúlag | elfogadtatott. Ő is pártolja Bélák ur indítványát, szép és humánus kötelmének ismeri el azt, de egy — plane több ily intézet felállítását az ország területén lehetetlennek tartja. — Szomorúan kell ugyan consta- tálnia, hogy a megye területén 237 siketnéma van, kik tökéletesen megfosztvák ez intézet jótékonyságától, mert bár mint az inditványozó is előadta a veszprémi káptalannak a váczi siketnéma intézetben van egy alapítványa, de annak jótéteményét csak kevesen élvezhetik. Javasolja tehát a közgyűlésnek, hogy az alispánt utasítsa, hogy társadalmi utón hasson oda, hogy közadakozás utján egyelőre egy alapítványi helyet létesítsen a központi intézetben s szólítsa fel egyszersmind a megyei magán pénztárt, hogy mily összeggel támogathatná e nemes intézményt. Egyszersmind javasolja a közgyűlésnek, hogy az országos képviselőházhoz feliratot intézzen a végből, hogy a honatyák hassanak oda, hogy vagy a már meglevő oly intézetek kibővítessenek, vagy újak felállitassanak. Véghely Dezső szép és eszmegazdag beszéde után úgy az inditványozó, mint az egész közgyűlés elfogadja az alispán ur módosítását. A megyei gazdasági-egyletnek gr. Eszterházy Móricz elnök ur által beadott azon indítványa, hogy a Pápával való nehéz közlekedés előmozdítása végett a közlekedési miniszter megkerestessók, szintén egyhangúlag elfogadtatott. E két inditvány után a közgyűlés áttérve a tárgysorozatra, pontonként tárgyalja azt s némely pontnál igazán szép és szellemes vita fejlődött ki. Tárgysorozat. 1. A m. kir. belügyministernek 9955/1883. sz. alatt kelt és a „köztisztviselők minősítéséről1- szóló törvény életbeléptetésére vonatkozó intézvénye. Tudomásul vétetik s miután a legközelebbi városi polgármesteri választásnál e törvényt alkalmazni kell, utasítja a közgyűlés az alispánt, hogy a törvény értelmében járjon el. 2. A közmunka és közlekedési m. kir. miniszternek a törvényhatóságok és az államépitészeti hivatalok főnökei és helyettesei közötti viszonynak általánosan s elvileg való rendezése tárgyában 2533/883. szám alatt kiadatott intézvénye. Tudomásul vétetik. 3. A földmivelés ipar és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium a házaló kereskedést Debreczen város területére nézve betiltó szabályrendeletet 49342/1882. számú intézvényével jóváhagyja. Tudomásai vétetik. 4. A közmunka és közlekedési m. kir. minisztériumnak 3436/882. szám alatt kelt azon intézvénye, mellyel a csatkai, tótvázsonyi és koppányi hidakra vonatkozó 152. 175 és 202/1882 számú m. biz. határozatokat jóváhagyja. Tudomásul vétetik s egyszersmind a két hid építésének foganatositása elrendeltetik. 5. A m. kir. honvédelmi minisztériumnak 55430/1882. sz. a. kelt intézvénye a melylyel tudatja, hogy a pápai honvéd laktanyának osztályozására bizottságot nem küld, hanem a honvédhuszárságnak Veszprémből Pápára és a gyalogságnak Pápáról Veszprémbe leendő áthelyezése iránt kezd tárgyalásokat. A miniszter leirata tudomásul vétetik s a pápai laktanya felépítésére tárgyalás végett Fenyvessy Ferencz, Békássy és Szabadhegyi Károly urak kiküldettek. 6. Budapest főváros tanácsának a szabadságszobor felállítását érdeklő felhívása. Tudomásul vétetik, de egyelőre csak társadalmi utón indit meg megyeszerte gyűjtést s a gyűjtő- bizottságba az alispán ur elnöklete alatt: Kisovics József, Kenessey Pongrácz, Ruttner Sándor, Rosenthal Nándor és Pöschl Károly urak választatnak meg. 7. Mosony vármegye közönségének a névmagyarosítások körül tapasztalt visszaélések jövőre való meggátlása iránt az országgyűlés képviselőházához intézett felirata. Mosonymegye feliratához először Dénes József ur szól. Fájdalmasan hat reá — igy kezdé beszédét — midőn látja, hogy nagy és históriai neveket, nem átalannak potom ötven krórt megvenni. A mai kufár és anyagi világban — úgymond — minden megvásárolható csak az ősök hagyománya nem. Pártolja a feliratot. Utánna Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő szólalt fel, de beszédével tökéletesen meghazudtolta nézetünket. Mi Fenyvessyt a modern czivilizáczió egy úttörő bajnokának hittük, de a beszéd után sajnosán győződtünk meg ennek ellenkezőjéről. Sőt egy helyen azon kezdetleges s nem hozzá való szónoki érvvel élt, melyen meglátszott, hogy csupán nevettetni s nem meggyőzni akarja a közgyűlést elvének. 0 nem annyira a nevek rokonsága, mint inkább annak kiírása körüli visszaélések: meggátlására hívja fel a közgyűlés figyelmét s e! visszaélésekért egyenesen a belügyminisztert kárhoz-j tatja. Tisza — úgymond — igy gondolkodik, ha én tűröm, hogy az én nevemet nem emberek is viselik, tűrje más is, ha nevét, bármily régi legyen is az felveszik. Fenyvessy után Főispán ur ő excellentiája szólalt fel s gyönyörű beszédben felelt a két előtte szólónak. — 0 ellene van a javaslatnak, mert ő kor haladó szellemével ellentétesnek látja a feliratot. Széchenyiben, Rákócziban és Bercsényiben — úgymond — nem azt tiszteljük, hogy Széchenyi vagy Rákóczynak hívták, hanem tiszteljük a szellemet, mely azt mozgató, mely azt nagy és nemes tettekre készteté. Szerinte senkinek érdeméből nem vonhat1 le az, ha valaki az ő nevét veszi fel, valamint nem szerez magának érdemeket az, ki más híresebb ember nevét veszi fel, ha magának érdemet nem szerez. Ami penig azt illeti, hogy mindezért a belügyminisztert vádolják jogtalansággal visszautasítja. Devics József ur szólalt most fél, hogy ő a belügyminiszterről nem szólt, s igy őt jogtatalansággal nem is vádolhatta. Még Fenyvessy szólt, s a közgyűlés a feliratot elfogadta. 8. Holdmezö-Vásárhely város könsége megküldi az országgy’ülés képviselőházához intézett azon feliratát, melyben a Bukovinában, Moldvában és Oláh- orszagban kint élő magyarok betelepítését kéri. Pártolólag felterjesztetni határoztatik. 9. Hont vármegye közönségének a tanügy terén az állami ellenőrzés szigorítása és kiterjesztése iránt az országgyűlés képviselőházához intézett felirata. Tudomásul vétetik. 10. Sáros vármegye közönsége az amerikai kivándorlás tárgyában megtartott enquette megállapodásainak ki nem elégítő volta miatt a m. kir. miniszter-tanácshoz intézett feliratát megküldi. Tudomásul vétetik, bár mi azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy erre szükségünk nincsen mert megyénkben kivándorlásokról szó sincs. 11. Somogy vármegye közönségének a rövid idő alatti elévülésnek — mint a hitelviszonyok javítását előmozdító intézménynek behozatala tárgyában a m. kir. igazságügy miniszterhez intézett felirata. Bevárandó az uj törvény. 12. Somogy vármegye közönségének a vasárnapi munkaszünet és ünnepsértések meggátlása czéljából a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez intézett felirata. Devics szól először e tárgyhoz pártolólag s ajánlja a felirat elfogadását. Kenessey Károly szép beszédben, melyben különösen a mezőgazdákra nézve káros voltát bizonyítja a feliratnak, azt elvettetni kéri, hasonló szellemben nyilatkozik Kenessey Móricz is. A többi kevésbbé fontos tárgyakon vita nélkül ment át a közgyűlés és 12 órakor főispán ur ő excellentiája a gyűlést bezárja. Felhívás! A veszprémi iparos ifjúság önképző- és beteg- segélyző-egylete 7 évi fennállása óta számtalanszor bebizonyította életrevalóságát. A művelődés zászlaját lobogtatva tört mindig előre s ma ott áll, hogy 200 törekvő ifjat számlál tagjai közé, kiknek önképzését s betegség esetén gyógykezeltetését eszközli. Nagy jótétemény ez nemcsak szellemi tekintetben, de anyagilag is, úgy a segédek, mint a munkaadókra uézve. Mégis — fájdalom! — nem részesül a meg- érdemlett támogatásban. Városunk minden nemes és jóra áldozatkész lakossága, főleg jobb módú iparosai, lehetetlen, hogy tétlenül maradjanak akkor, midőn a jövő reménye — az iparos ifjúság — kéri pártfogásukat. Az egylet magasztos czéljai csak úgy lesznek elérhetők, ha az anyagi segély nem vonatik meg tőle. Az egylet pártoló-tagsági dija egy évre 2 frt. Mutassuk meg, hogy törekvő fiatalságunk előmenetele szivünkön fekszik ; mutassuk meg, hogy megértettük a kor intő szavát 8 belátjuk, hogy csak művelt iparosok kezében virágozhatik fel iparunk. Pártoljuk a veszprémi iparos ifjúság önképző- és betegsegélyző- egyletét! Egyiparos. Eég letűnt dicsőségteljes napoknak romjain, ha a múltra tér vissza emlékezetünk — öröm és bánat fogja el keblünket. Öröm, hogy ily dicső tettek is fel vannak jegyezve történelmünk lapjain, s bánat, hogy ily dicső férfiai örökre elnémultak, kihulltak soi’ainkból. Nem is oly rég, 35 éve csak, egy emberöltő sem, egészen más világ volt itt. Kobzán lelkesült hangokon hirdető a költő hazája nyomorát, arany szavakkal ecseteié a szónok az ország vesztét, s bátor szavakkal, lelkesült hévvel karolá fel a katona hazája megszabaditását. Minden elnémult. Csend, siri csend lett mindenütt. Békéit lerázta magáról a nemzet; de legnagyobb fiait, leglelkesebb harczosait el- veszité. Hol van magyar, kinek szive gyorsabban nem ver, midőn e napokra emlékezik, midőn a félistenek hősi tetteiről hall beszélni. — Hellas és Róma rég letűnt hősei támadtak fel újra, hogy magasztos érdekért, nagy eszmékért küzdjenek. Szegény nemzet, szegény magyar nemzetem, hiszen már annyit szenvedői, mennyit rajtad kivül senki e világon. Elfeledett, mostoha gyermeke voltál a világnak, s mégis mi távol még egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez, Százezrek ajakán. Jertek összetett kezekkel az ur zsámolyához, milliók imája szálljon az egek urához, buzgó fohászunk szálljon a menybe. Magyarok Istene, tekints e hazára. S ti nagy hősök, elmúlt dicső napoknak dicső nagyjai, nyugodjatok békén; sírotokon túl is itt lebeg közöttünk szellemetek a hármas bérez fiai még nem satnyultak el, megtanultuk tőletek szeretni a hazát s vérrel öntözött földjén itt állunk rendületlenül, híven az édes anyához — magyar hazánkhoz. A VIDÉKRŐL. Ajka, 1888. márczius C. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) E lapok múlt számában közölt hírre vonatkozólag, — mely az ajkai tolvajbanda elfogatásáról szól — még a következőket Írhatom. — Igaz, hogy a tolvajbandának egy kis töredékét, — két tagját sikerült a kis-utezai polgárságnak, nem pedig az előjáróknak elfogni. Az esetet érdekességénél fogva a következőkben adom elő. Az ismert tolvajfirma két bátrabb tagja elhatározta — úgy hiszem a többiek tudta ás beleegyezésével, — hogy K. E. urnák padlását, melyen zsírt, húst, lisztet stb. gondoltak találni — kirabolják. A szándékot a cselekvés követte a miért szerdán éjjel elindultak, hogy merész elhatározásukat végrehajtsák. Egy hosszú lajtorjára volt szükség, melyet a szomszéd telkes-gazda kertjébe minden utánjárás nélkül találtak is. — A házat a kémény mellett szép csendesen kibontották, és igy óvatosan bejutottak a padlásra, ahol a „tolvajmécs“ világánál összepakoltak mindenfélét. — Azonban a dörömbölésre a szolgáló, ki még el sem aludt, figyelmessé lett, és azonnal felkeltette a házi urat, a ki már akkor a boldogok csendes nyugalmát aludta. A házi ur nagyon álmos lehetett, mert nem is igen hallgatott a figyelmeztetésre; de a szolgáló nem volt rest, a béreseket is felkelteni, a kik azonnal talpon voltak és siettek a vizsgálat megtartására. A háziúr sem vette a dolgot tréfának, azért felkelt, a házat megkerülte, s ime egy lajtorjába akadt; ezt azonnal eldöntötte, hogy a gazemberek a tetőről ne jöhessenek le. Eközben lármát kiáltottak, melyre az egész kis- utcza lakossága készen állott és megkezdődött a harcz a gazemberekkel. Ezek felül — a háztetejéről a kémény tégladarabjaival dobáltak az alant állókra, a kik a dobálást szintén kénytelenek voltak viszonozni — kövei. Nemkülönben a póznák és hosszabb léczeknek is jutott szerep — a szurkálásra. Ment a hajsza vagy két órán keresztül, de a gazemberek még sem akartak lejönni a házról. A hajsza közben egy derék fiatal ember vállalkozott arra, hogy felmegy a háztetejére, és ledobálja a gazembereket, — azonban vállalkozása majdnem életébe került; mert a tolvajok egyike egy fél tégladarabbal úgy fejbe dobta, hogy a koponyacsont majdnem ketté hasadt. A szerencsétlenül járt bátor fiatal ember orvosi gyógyezelés alatt van. — Végre a háztető hőseinek ütött a leesés percze, és azon vették észre magukat, hogy a földön vannak. Képzeljék a szives olvasók a nép dühét akkor, midőn két ezégéres gazembert kezei közé kapta, a kik csak gyalázatjára vannak a községnek. Volt nemulass! Volt ütlegelés „quantum satis“, azonban mégis szép tett a jelenvolt ajkai lakosoktól az, hogy felkorbácsolt szenvedélyükön uralkodni tudtak, és nem kívánták a gazemberek életét! A két tolvaj már a devecseri járásbíróság börtönében ül, a hol várják méltó büntetésüket a számtalan gaztettért, melyet életükben elkövettek. Wiesner Uajmundot az „Ajka-Gsinger völgy“ bánya-telep volt derék és közbecsülésben álló igazgatóját és mérnökét, a községi képviselő-testület „ajkai díszpolgárrá választotta.“ — Wiesner urat a bányatársulat Teplitzbe — Csehország — helyezte át egy nagyobb és terjedelmesebb bánya-telep igazgatójának. A derék és művelt igazgató a napokban vett búcsút ismerősei és barátaitól, mely után elindult uj állomásának elfoglalására. — Fájó szívvel hagyta el hazánkat és nem örömest távozott körünkből, a hol majdnem 10 évig lakott. Wiesner ur Magyarországon, Selmeczen született; és csak azon egy hibája volt, hogy nem beszélte honunk drága és zengzetes nyelvét a magyart? Löbií Benjámintól az ajkai zsidó hitközség volt elnökét, a zsidótanitónak „miniszterét“ azon lealacsonyító tettéért, hogy a tanítót az iskolában egész „hivatalosan“ megakarta verni, a devecseri járásbíróság 50 frt pénzbírságra — a kincstár részére — és 15 frt perköltségnek megtérítésére büntette, ami ellen Löbli természetesen appellált. A másodfokú bíróság ítélete csak úgy lenne üdvös és hasznos, ha a büntetést megduplázná! Ezen botrányos iskolai ügy e lapok becses hasábjain volt a nagy közönség elé hozva, — a közleményre — melyet ez ügyben irtunk — Löbli egy nyílttéri czikket bocsájtott közzé — hitelbe! — úgy hiszem kamatozás végett hagyja a Szerkesztő ur a nyílttéri dijat többinél; pedig kár, mert uzsoráskodásnak képezhetné ismételve alapját, a melynek valamely szegény ajka-rengéki atyafi adhatja meg keservesen az árát! Újabban pedig valamiféle sikkasztásról beszél a fáma, — mely ha igaz lesz, azonnal közre bocsátja. Menykői Villám Eustach.
