Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-24 / 8. szám
Részünkről csak csodálkozásunknak adhatunk kifejezést, ama vaskalapos bornirtság fölött, melylyel ily ügyet a minisztérium elé kényszeritett a szűk látkörüség. — Mert tény, hogy kivált községekben nemcsak nem lehet, de első sorban, sőt egyedül csakis a tanító hivatott arra, hogy a tűzoltást tanítsa, vezényelje s szervezze. A miniszter leirata im dekretálja ezt a józan felfogást. Az almádi-i kápolnára. Veszprém, febr. 22. Van szerencsénk ismét az almádii kápolna építésére újabb ajánlók névsorát közölni: Fertig Sándor ur szegzárdi lakos 10 frt, Fertig Mari leánya 5 frt. Fertig Mari nővére 2 oltárvánkost és egv oltárteritöt. Szttcs Kálmán ur 5 frt. Kürtli Károly ur 5 frt. Lang Péter 3 frt. Szabó Cseh József 2 írt. Vajki Gizella k. a. 18 db kehelykendőt, Regényi Lajos ur órás egy órát ajánlott tel — mely kijátszatnék a kápolna javára. Fata János ur lakatos a csöngetyüállváOyt csinálja a csöngővel. A jó és nemeslelkü ajánlattevőknek köszönetét mond a Bizottság. A győriekért. Kimutatás A győri és győrvidéki árvízkárosultak részére Veszprémmegye alispáni hivatalánál folyó évi február 16-tól 21-ig bezárólag beérkezett összegekről. — Zircz község 37 frt 85 kr. Bakonvbél község 10 frt 24 kr. Nagy-Szőllős község 14 frt 5 kr. Dóba község 14 frt 47 kr. Oroszi község 2 frt 38 kr. Bakony- Német-Szomkely 1 frt 19 kr. Derecske község 2 frt 46 kr. Döbrönte község 2 frt 83 kr. Farkasgyepü község 1 frt. Marczaltő község 7 frt 15 kr. Gergely község 6 frt 28 kr. Jákó község 8 frt 84 kr. Iharkút község 71 kr. Kéttornyulak község 15 frt 66 kr. Külső-Vatk község 16 frt 30 kr. Németbánya község 1 frt 40 kr. Nemes-Szalók község 4 frt 95 kr. Vinár község 8 frt 14 kr. Horváth Lajos Pápa 133 frt 50 kr. Csetény község 7 frt 3 kr. Bakony-Nána község 8 frt 50 kr. Dudar község 3 frt 3 kr. Jásd község 11 frt 70 kr. Teés község 3 frt 96 kr. Porva község 9 frt 30 kr. Markó község 18 frt 18 kr. Herend 8 frt 99 kr. Szt.-Gáll község 30 frt 42 kr. Kádárta község 10 frt 47 kr. Rátóth község 11 frt 49 kr. Sóly község 14 frt. Hajmáskér község 18 frt 1 kr. Öskü község 10 frt 20 kr. Várpalota község 64 frt 34 kr. Szt. kir. Szabadja község 21 frt 92 kr. Vörösberény község 18 frt 03 kr. Liter község 7 frt 16 kr. Sz.-István község 8 frt 24 kr. Vilonya község 1 frt 56 kr. Kiskovácsi község 2 frt 70 kr, Berhida község 7 frt 22 kr. Peremarton község 5 frt 89 kr. Német-Bamag község 1 frt. N.-Vázsony község 25 frt 85 kr. Balaton Főkajár 30 frt 98 kr. Nagy- Szőllős 30 frt 90 kr. Összesen 680 frt 17 kr. Veszprém 1883. évi február 22. V é g h e 1 y Dezső, s. k., alispán. A Balaton és a Sió. Miután a Balaton szabályozása a keszthelyi fürdővel, a keszthelyi fürdő pedig csekély személyiségemmel némi összefüggésben van és miután azon árvíznek, mely a keszthelyi fürdőt fenyegeti, természetes lefolyása a kis csatornán volna — ha volna: eljöttem én Siófokra utána nézni, hogyan szabályozzák a híres Siófoki értekezlet óta a mi Balatonunkat ? Már a vasúti kocsiból örömmel láttam, hogy a hivatalos mércze megtoldva és újra kifestve díszesebb állapotban van, mint midőn utólszor láttam: Fekete leves. A Ferkó-installáczió. Az „Angyal“ fogadóba múlt vasárnap egybe- hivott pártértekezlet roppant érdekeltség mellett, soha nem látott fénynyel, pompásan sikerült. Nem is csoda, arról volt szó, hogy a város szeretett Ferkója „ama bizonyos üresedésben levő állomásra“ ünnepélyesen kandidáltassék. Már 7 órakor este megteltek az összes termek díszes közönséggel. Az asztal-középen, két honoratior között ünnepélyesen gubbasztott az est hőse; sas szemeit örömvillogva legeltetvén az általa ezután vezérlendő nyájon . . . Egymásután jövének pedig a hivatalos philisz- teusok, az egyszerű filiszterek és a makkabeusok tömegei, bő palástjaikat szegre akasztván s büzölgő czigárókat rágván, küzdelemre csattogó fogakkal. Azután jövének a vámosi és szabadi-i nobilik küldöttségei, a Kaifási adószedők s Heródes nemzeti hadseregének daliás leventéi magyar álruhákban. A tisztelgők sora nem látszott véget érni; legvégül jövének a szerecsenképü Cyclopsok óriás kalapácsaikkal s a lábszijas napkeleti bölcsek, hozván ajándékul ragadós illatos mirhát és két ünnepi birka-irhát . . . Majd fölállott a népek véne a cserhátiak messze birodalmából s szollá ekképen: „Lánglelkü szülötte sashegynek, apróra sikerült csillaga enhorizontunk- nak! Légy üdvözz s fogadd el tőlünk a főauguri tisztességet, jóravalóbb kandidátusok hiánya miattán!* Háromszor 3-szoros „éljen“ dördült el, mely elrepülve Tihanyig, ott meghétszereződött . . . A 63-ik éljen-riannás után fölkele a Ferko s egyet rántva ősi csalmatag bajuszcsápjain, ünnepélyes adaggioval röffene ekképen: illetőleg nem láttam, csak látni szerettem volna. Mert hajdan ezen mércze, nem levéli nagyobb árvízre számítva, évekig a viz alatt rejlett és csak az tudhatta róla lemérni a vízállást; ki birtokában volt azon államtitoknak, mily magasan van a viz alatti karó feje a tengeri vizszin fölött. Elszállásolván magamat, siettem az -uj mérczé- hez és leolvastam róla, hogy a viz 100.11 ! Ezen szám nem nagy vigasztalásul szolgálhat, mert azt jelenti, hogy igenis árad a Balaton; mert a régi szabályozási null pont 99.01 volt s igy ehhez képest 116 az áradás; de ha az újabb megállapodás szerint számítunk is, hogy a régi null pont nem a szabályszerű vizet, hanem a lehető legkisebb vizet jelenti, mely hogy be ne álljon, tehát 32 cmter tartalékviz jön számításba s igy az igazitott szabályos viz 99.33, még akkor is 84 cmter az áradás, a mi tekintve a Balaton siker partjait és a nagy terjedelmű mellékes mocsárokat, melyeknek kiszárítása volna a szabályozás jutalma, bizony nem csekélység. Kíváncsian közelítettem ezután a Sió zsilipjéhez. gondolván, hogy ily nagy mérvű árviz áradáskor bizonvosan eresztenek le annyi vizet, a mennyi csak folyni tud. De bizony csalódtam. A régi rozzant zsilip lehetőleg összefoltozva és megtámogatva, még mindig megteszi azon szolgálatot, hogy gátolja a víznek különben is csekély mérvű lefolyását. A zsilipen alól a csatornában lassan, lomhán folyik egy kevés viz! — Pedig világos nyoma van, hogy még nem régen háromszor, négyszer annyi vizet eresztettek le a Sión, látni a partokon az előbbi nagyobb viz iszapolását 1 m. magasban a mostani viz fölött. Ezen talány megfejtésének és egyéb a szabályozásra vonatkozó adatok megszerzésének reményében bátorkodtam bekoczogtatni a siófoki vasúti mérnök úrhoz, kire tudtommal a zsilip igazítása és a vízállások feljegyzése bízva van. Megtudtam tőle annyit, hogy magánfeleknek nem árulhatja el az utasok titkait — e végre a vasút igazgatósághoz kellene engedélyért folyamodnom. Szerencsére közelebb is kaptam némi felvilágosítást : a viz partján járó-kelő emberek kivallották, hogy csakugyan már 2 év óta mindig nagy volt a csatorna vize, most azonban 6 hét óta nem eresztik oly erősen. A talány kitalálható, mikor a Duna igen nagy volt, azt akarták szabályozni a Sió által és azóta csakugyan apad a Duna. Ki gondolna ilyenkor a Balaton alig észrevehető áradásával ? Tehát annyira haladtunk, hogy ott vagyunk, a hol voltunk: szabályozzuk a Balaton melléki vidék költségére és kárára a Siót és Dunát, 2—2 frtnvi érték esetleges megmentése végett, koczkáztatunk másutt 100-szor annyi kárt is. De hiszen nincs kizárva annak lehetősége, hogy az idei tavasz szárazsággal kezdődik — mit is pana- szolkodom időnek előtte ! II e n c. z. A szinész-nyugdijalap javára. Veszprém, febr. 24. Városunk áldozatkész közönsége ismét megmutatta, hogy ott, ahol nemes czélra kell áldozni, mindenha az úttörők közt foglal helyet. A hét folyamán ugyanis a helyi színtársulat két művésznője Kohay Etel és Arday Ida kisasszonyok gyűjtöttek a magyar szinész-nyugdijalap javára. A fáradhatatlan gyűjtők szép sikert produkáltak. Kohay Etel k. a. ivén adakoztak: N. N. 2 ft, Abelesz Miksa 1 ft, Moharos Kálmán 30 kr, N. N. 80 kr, Gerencsér József 1 ft, Fáró Ede 50 kr, Huszár Lajos 60 kr, Próder 50 kr, Lovagliy Sándor 1 ft, dr. Laky Kristóf 1 ft, Hercz Ödön 1 fi, Hankóczy Sándor 1 ft, Véghely Dezső 1 ft, Kolozsvári József 1 ft, Rustics „Rrrraim, Önök és Tik ! Belkeblem örvendetes buzogással veszi nyomorult hódolástokat . . . Pszt . . . szamár latyakosok . . . mert látom, kényszerülve vagytok elismerni szónézeteimet . . . csit! —- Rrraim, önök és tik, belátjátok tehát, hogy ki vagyok — én a feltalálója a világrenditő gőzmalomnak . . , mit ? pszt! bélgázerőre ? . . . szamár kötelesek, buta firkonczok . . . pszt! Még az a taknvos korcsmáros is ? . . . Rrrraim, önök és tik! Tudom, hogy megválasztotok — én nem csapom el a lovas honvédeket sőt egy regiment honvédbakát is hozok . . . csitt! micsoda concurrentia P! Én és — a baka! Nevetségtárgy, pszt! Ne csaholj te suszter! Rrraim, önök és tik vagy tik és önök, nyomorult hustömegek; most mosolyogtok, de ha majd a pótlék . . . pszt! szeretlek adószedő . . . igen, behajtjuk a pótlékot . . . pszt, te kicsapott fordös, majd sir ön, rrraim, akkor jó volna még per tu lenni velem . . . Önök és tik! Taknyosok, szamár hustömegek — majd megismernek még pszt! ostobák . . . hogy én vagyok pszt! — nevetségtárgy!“ A gyönyörűen sikerült programmbeszéd iszonyú lelkesedést s rémületes szenzátiót okozott. Odaroha- nának mind a Ferkóban egyesültek s egyhangú riadalommal kapták föl a levegőbe, hogy az úritok a füstös boltozat üregében harangozott s hosszi lábai kalimpálva verék hozzá a napkeleti taktust, önkéntelen bokázással. Elvégre is a dicső jelölt elfelejtett áldomást fizetni a sivatagon átjött szabad keleti diszküldött- ségnek, minek vége az lön, hogy az örvendező seregek haragja forrpoutra hágott — s Ferkó kirepült az angyalok kapuján . . . (E tragédia utánnyomása tilos.) (Pénzért se nyomnánk ki újra! — A szedő.) 1 ft, Kemenes 1 ft, Tallián 2 ft, dr. Palotai Ferenc 1 ft, Tarányi Ferencz 5 ft, Forintos István 2 ft, dr. Rédey Gyula 1 ft, Kosos István 1 ft, Szabó Lajos 1 ft, Devics József 3 ft, Nagy József 2 ft, dr. Kerényi Károly 2 ft, dr. Peczek Gyula 1 ft, Hets Pál 1 ft, Karácson 1 ft, Berky 40 kr, Horváth Kálmán 1 ft, Vargha Lajos 50 kr, T. T. 50 kr, Vargha Kristóf 1 ft, Kopácsy Árpád 5 ft, Kenessey Károly 1 ft, Szalay Mihály 1 ft, Péller Pál 1 ft, dr. Purgly 1 ft, S. M. 30 kr, Fejérvári 1 ft, Musselli 1 ft, N. N. 1 ft, N. N. 50 kr, Rátli Iván 5 ft, Pribék István 3 ft, Spránszky Ferencz 2 ft, T. A. 1 ft, Börzsönyi Antal 1 ft. Hegedűs I. 2 ft, dr. Bezerédy Viktor 3 ft, Köves János 1 ft, Soós Ignác 1 ft, Balogh Károly 1 ft, N. N. 2 ft, H. P. 2 ft, Wurda Manó 1 ft, Hets Ferenc 1 ft, Bauer Károly 1 ft, Szélessy 1 ft, N. N. 1 ft, Strinovics Leóné 50 kr, Krausz Ármin 1 ft, Nay Mór és fiai 1 ft, Béig és Ivohn 50 kr, Becske A. 1 ft, Fodor Gyula 1 ft, Cserna Vincze 1 ft, Ferenczy Károly 1 ft, Steiner Béla 1 ft, Altstädter József 1 ft. Összesen 91 ft 90 kr. Arday Ida k. a. ivén adakoztak: Kovács Imre 1 ft, a kegyesrendi ház 2 ft, báró Fiáth Ferencz 10 ft, Vikár Lajos 50 kr, Tóth Sándor 1 ft, Karsay János 1 ft, Perger József 1 ft, Vörös Mátyás 1 ft, Matkovics T. 1 ft, Szente Károly 1 ft, Fejes Antal 50 kr, Pápai Viktor 1 ft. Összesen 21 ft. A kedves gyűjtők, midőn ezennel nyilvánosan nyugtáznák az adományokat, a szives adakozóknak legforróbb köszönetüket nyilvánítják. Közgazdaság. Nemzetközi kertészeti kiállítás lesz Szt.-Péter- várott ez évi- május havában Növénykedvelők és tenyésztők, krk az orosz császári kertészeti társulat által május havában rendezendő nemzetközi kiállításon résztvenni kívánnak, az erre vonatkozó felvilágosításokat alulírott által, mint Magyarország részére kinevezett bíráló tag által nyerhetnek: Frommer Albert. (VII. kér. Károly-körut 9. sz.) Az eczetes ugorkák megpenészedése ellon. A gazdasszonyok nem ritkán boszankodnak a fölött, hogy nagy gonddal eltett eczetes ugorkáik fölül megpenészednek, illetőleg virágosak lesznek. — Ezen káros jelenségtől ugorkáikat úgy óvhatják meg, ha egy kis vászonzacskóba 20 gr. fekete mustárt tesznek s e zacskót az ugorkás hordóba az ugorkára fektetik. A mustár ellensége lévén a penészgombáknak, azok az ngorkákon nem fognak megtelepedhetni. Korai zöldségféléket kicsinyben, a szobákban úgy termelhetünk, ha cserepekbe tesszük, azok tövét megöntözzük, s mig hajtani kezdeuek kályha mellett, azután pedig az ablaknál tartjuk. Természetesen igy nem sokféle zöldséget, s csakis kis család számára elegendőt lehet előállítani. Tehetünk cserépbe néhány tő sóskát, metélő hagymát, s egy-két gyökér patrozsehnet s 5—6 nap múlva már ehetünk idei sóska vagy hagymamártást, s használhatjuk becsi- nálthoz s leveshez a friss petrezselem zöldjét. A VIDÉKRŐL. Devecser, febr. 23. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) A devecser-vidéki gazda-kör — hallomás szerint — a devecseri járás faiskolák felügyelőjének — az alispáni átiratra — Tek. Vincze Károly ajkai földbirtokos urat ajánlotta; ki ha ezen szép és fontos állást kinevezés esetén elfogadja, járásunk igen sokat nyerne! Vincze ur — ügybuzgó és fáradhatatlan szorgalmú gazda; jeles pomologus, kinek szellemi és gyakorlati ismeretei nagy garan- tiánl fognak nekünk szolgálni arra nézve, hogy faiskoláink jelenlegi szánandó helyzetükből kifognának mozdittatni! Igaz ugyan, hogy járásunkban igen-igen sok teendő vár elvégzésre a faiskolák körül; no de az idő erős akarat mellett virágzásra fogja hozni mindazt, amit elhanyagoltunk! Tekintetes szerkesztő urnák stb. r. 1. Pápa, febr. 23. — A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez. — A pápai izr. hitközség legközelebb volt közgyűlésén 200 forintot szavazott meg a Bocsor- alap javára. A szép tett önmagát dicséri. A pápai „Che vra-Kadischa* jövő hónap 14-én nagyszerű bankettet fog rendezni. A meghívók legközelebb fognak szétküldetni. Folyó hó 16-án délután az Irhás-közben járván Németh Miklósné, egyszerre csak összerogyott. Eszméletlen állapotban szállították az elájult nőt egyik házba, rögtön orvosért futottak, ez pedig borbélyért küldött, mert szivhüdést sejtvén, mindenekelőtt eret kellett vágni az asszonyon. E műtét után uj-utczai lakására szállították a beteget, ki a később konstatáltatott szivhüdés következtében meg is halt. Meghalt továbbá e hét folyamán a 106 éves Tochné és a 96 éves Lichtmann. A jelen nemzedék alig fog ily magas életkort elérni. Győrmegyei Árpás községben hajmeresztő gyilkosság tartja izgatásban a kedélyeket.Ugyanis f. hó 19-én egy ottani parasztasszony meggyilkolta férjét. Hir szerint féltékenység kisértette e fúriát férgyilkossá lenni és — megszökni. A fokozódott mérvben fellépő fejtifusz következtében minden bizonynyal el lehetünk készülve az összes elemi iskolák bezárására, amennyiben e borzasztó, de ez alkalommal nem veszélyes ;ség az iskolás gyermekeket is utoléri. II. J. Pápa. febr. 23. (A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.) Életjelt adott végre magáról a mi színházunk kegyes intendaturája s ott hagyva Mándokyt Győrnek s a győrieket Mándoky urnák, más szomszédban kopogtatott s hozott pápának egy színtársulatot, mely iránt az érdeklődés általános s reméljük az igazgató urnák sem lesz oka az elégedetlenségre. — így tehát a mit nélkülöztünk a téli hosszú estéken, azt kárpótolandjuk most. A mi kis T a p o 1 c z á n k is ki-ki szedi áldozatait bármily szelídnek és csendesnek gondolnék is. Ma reggel ismét egy kis gyermeket fogtak ki egészeu élettelenül a habokból. Folyó hó 18-án egy őrültet fogtak el, ki minden áron a jós-asszonynyal akart beszélni és egyenesen azért szaladt be egyik szomszédos községből, mert úgy mond az ö feleségét valaki titkon szereti, a kit ő meg akar ismerni. Városunkban a tífusz ijesztő mérveket ölt, naponta busásan szedi áldozatait s a betegek közül sokan nem részesülhetnek orvosi segélyben, az orvosoknak végtelen elfoglaltsága következtében. _______ r. 1. FŐV ÁROSI LEVÉL. (Farsang után. — Közeledő tavasz. — A reformátusok gyásza. — A „t. ház“-ból. — írók. — Akadémia. — Irodalom. — Thália templomai. — Kis adag a divatból) Elmúltak a sok „szépemlékü* bálok. Carneval herczeg faképnél hagyta hódolóit, a meglapitott er- szényü papák végtelen örömére, a fekete, szárazfával felfegyverkezett „mívések“, szabók, czipészek kesergő fájdalmára. Pihenőre tétetett a frakk, klakk, lakk, néhol megőrzés végett, s tulajdonosaik elmerülnek ismét a mindennapi élet zűrzavaros gondjaiba, s a sok „bájos“, „szellemdus“ báli angyalkák szép álmokat szőve várják imádottaik kérőkép való megjelenését, a „Carneval“ rovat vezetője pedig a „kymen*-t iparkodik nagygyá tenni. — A sok bóditó szép szemekért pedig a fiatalság között „első vérig“ foly az egész mániává lett párbaj, melynek csak a lapok • kiadói örülnek legjobban, zsebrerakván a „nyilttér“- ért járó dijat. Hogy a kopaszodni kezdő, őszülő honatyák is megkívánják e sportot, azt a Páz- mándy-Radó-féle szomorú kimenetelű összekapás is mutatja. A természet újra felébred nehéz álmából, s az utcza szegleteken levő virágárusok már megkezdték kiabálni az arrajárók felé: „Tessék ibolyát venni!“ A vén Duna szőke hullámain újra ott úszkál a téli lakóhelyéről kiszabadult „Hattyú“, nyilsebességgel repül a „Fecske“, s a „slepp“-es és személyhajók újra hasítják a hullámokat. A főváros kedves találkozó helye a dunaparti „corsó“ is megélénkül, csakúgy hullámzanak a sétálók. Ki megfigyeli őket, fájdalommal hallja meghazudtoltatni azon állítást, hogy a főváros magyarosodik. Mindenfelé a „sógor“ nyelve beszéltetik, s a magyar nyelv csak unikum. Divattá vált ez már a főúri salonokban is, hiszen a miénk nem elég sima, nem alkalmas a társalgásra, mindig a külföldi nyelvet, ruhát majmolják. A kálvintéri ref. toronyból busán zugnak a harangok, hirdetve e vallásfelekezet fő-főbajnokának s lelkes pártfogójának gróf Degen féld Schon- burg Imrének halálát. Nem az „ujmódi* főurak közé tartozott, jó gazda volt, a politikába nem ereszkedett, s sokat segített a szegényeken, de nem azért, hogy neve ott fityegjen a lapok „adományozási“ rovatában. Kerek hat milliócskát hagyott hátra elterjedt családjánák, melyből miniszterelnökünk is kap másfél milliót, hogy bánatát csillapítsa. Egy ideig a „honatyák“ is hallattak valamit magukról, amennyiben a függetlenségi pártból többen kiléptek két elvet hangoztatva: a personalis uniót, s a zsidó emanczipácziót, de a napokban összebékültek. — Újabban a „t. ház“-ban a vadászati törvényt tárgyalták, s el is fogadták. -— E törvény a kisebb birtokosok vadászati jogát s a tulajdon szabadságát is igen korlátozza, a mennyiben a 200 holdnál kevesebbel biró saját területén sem vadászhat, hanem bérbe kell adnia a vadász-jogot. Ezután a megyei háztartási törvényt fogadták el. Menjünk ismét az Akadémiába, hol Szarvas Gábor olvasá fel szőrszálhasogató „szómagyarázatait“ utánna Szász Károly — a Kisfaludy társaság uj elnöke, eddig is legszorgalmasabb tagja — olvasá fel Dávid zsoltárainak fordítását Kálmán Károly kath. paptól, ki a nagy király összes zsoltárait lefor- ditá. Következő ülésen pedig Gyárfás István fejtegette a „jász-kunok állapotát, a német-rend alatt“. Ezután tudósaink zárt ülést tartottak, melyen az ezredév megünneplése végett a honfoglalás idejének meghatározásával foglalkoztak. Erős vita után se tudtak megállapodásra jutni, s a többség véleménye szerint a honfoglalás 895—900. év között történhetett. Futólag megemlítem itt a Kisfaludy társaságot, melynek ugyancsak korteskedő tagválasztó közgyűlése volt. A jó Komócsy Józsi bátyánk, s a jeles elbeszélő Yértesy Arnold méltánytalan mellőzésével Vargha Gyula s az érzékeny dorongoló Bartók Lajos választatott be uj tagnak sokak fájdalmára, s a kitűnő műfordítónknak Szász Károlynak keserű bo- szantására. Az irói körben a „zongorakirály* -nak, Lisztnek tiszteletére banquettet rendeztek. A legnagyobb magyar Írónak, Jókainak születés napján az irók üdvözölték az üde éveinek nagyszáma daczára
