Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-24 / 54. szám
Veszprém, 1883. Újévi rendkívüli kiadás (54. szám,) MEGYEI S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................., . 6 frt — kr. Fél évre.......................................................3 frt — kr, Negyed évre............................................1 frt 50 kr. Egy es pélpányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. isstftn&8if mmmw Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr. ; nyilttér petitsora 20 kr.s s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTOSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz. hova a lap szellemi részét illető köziemén yek küldendő KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. Hiőüsgtési imlte- vwé-M VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP IV. (1884. évi) folyamára. Hírlapunk újévkor 4-ik évfolyamába lép. A múlt, melyre hivatkozhatunk, küzdelemteljes volt, de sikeres. A harcz, melyet a megye s a város érdekei védelmében kifejtettünk, a becsület nyílt harcza volt, melynek vívásában nem ismertünk se rokonszenvet, se barátot; fegyverünk az igazságszeretet, czélunk a közérdek megóvása volt. A megye t. közönsége, mely irányunkat, elveinket évek óta ismeri s hathatós erkölcsi támogatásával osztja, velünk volt e küzdelemben s bízvást diadalra is veze- tendi mindnyájunk javáért kifejtett törekvéseinket s a zászlót, melyre az igazság, jobblét s a függetlenséget írók fel jelszavunkul. A múlt küzdelmes volt; de a jövő még küzdelem- teljesebb lesz. Pár hó múlva szavazni fog a vármegye népe az ő képviselőire s az elvek nagy barczának tüze ki fog gyűlni a megye minden részében. Mi végig fogjuk harczolni ezeket a csatákat is az elvi megyözödés törhetlen erélyévei, beléveive a küzdelem mérlegébe minden szellemi erőnket s az erkölcs súlyt, melyet publiczistai pályánk nekünk biztosit. Hírlapunkat a megyei intelligentia s a független polgárság öszszessége támogatják; czikkeit hivatott tollak írják s hasábjai változatosak, tartalomdusak mindig. Most, hogy Veszpémben nyomatik az, külön nyomdánkban, még élénkebbé fogjuk tehetni rovatainkat és hisszük, hogy lapunk gyors s bü tükre leend a megye krónikájának bétről-bótre. Ez a mi programunk. Ezt ígérjük s meg is fogjuk tartani. S erre kérjük n. é. közönségünk további szives támogatását ez uj évfolyam kezdetén. Veszprém, 1883. decz. 22. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége. Az év utolsó perczóben. Veszprém, Szilvester éj, 1883. Régi elavult történet, örökre változó s mindig uj — mint a szerelem . . . Múlandó, pillanatról-pillanatra tűnő s csak azért születik, hogy megsemmisüljön, . . az őrök hzlál! S az örök ólet egyszersmind ; örökké egy, halhatatlan — a mindenség lelke, az idő . . . A múltban meghal s a jövőben születik . . . öröktől fogva mindig van, s jelene soha sincs, mert a pillanatnak miriárdnyi részében a múltba váll visz- sza s egyszerre a jövőbe lép át. . . Örök halál . . . örök élet — a mindenség rejtélye : az idő ...' Nap nap után s óv óv után pereg el az idő mér- hetlen rostáján s velük a korszakok végtelen milliói megannyi porszemekként, fogyhatlanul örökkétig! Mikor vette kezdetét az első pillanat s mikor lesz az utolsó . . . ? A lót első pillanata az idő születése előtt mi volt? . . . Vagy kezdet nélkül való s végtelen lesz? ... A minek határa nincs: a semmi! Óriási talány, soha meg nem fejthető; öröktől fogva való; kételyeiben, bölcseimében, őrületében mérhetetlen, mint moga — az idő. Kezdet nélkül öröktől fogva való megfoghatatlan a n y a g t a 1 a n s e m ni i ... sa minden anyagok anyaga egyszersmind, mert csak henne, általa nyert életet, létezést minden; a világ, a föld, az ég, az ember s a gondolat. . . . Ami mindent feltételez, amitől minden függ; milyen becses lehet az ! Az élet maga az idő s mégis heh furcsa, hpgy annyian szeretünk élni s oly kevesen élünk az idővel. Ragaszkodunk az élethez és az időt repülni hagyjuk sebes szárnyain s röptét alig gondolatban kisóri a múltba lomha emlékezésünk. Minek is a múlt?! ... A letűnt idő még inkább „semmi“, mint amilyen semmi különben s a jövendő pillanatnak csak addig van becse, mig a vele született öröm szappanbuboréka szemükbe csillan. S miért törődjünk, várjunk, készüljünk a jövőre ?! Hiszen jönni fog, mert jönnie kell, ki nem maradható, el nem késhető . . . biztos. Sőt van, aki meg is unja s mert meg nem szüntetheti: — megszünteti önmagát. ... És beteljesedik rajta az isten fiának szava: „Aki pedig közületek meg nem becsüli az időt, elveszti az időt, életet“. S az emberek milliói közül hányán vesztik el úgy az életet, hogy nem önmagukat, de az időt ölik meg ?! Az igaz, hogy ezek aztán nem is élnek. Csak vannak, léteznek, mert — meg nem szűntek. * A hány ember, annyiféle becset tulajdonit az időnek s a szerint — él. Az egyik azért becsüli, hogy okos ember és él az idővel, a másik dolgozik, hogy „jobb időket“ éljen, a harmadik siet élni, hogy „ki ne fogyjon az időből,“ a negyedik azért szorgalmas s buzgó, mert „az idő pénz;“ a legtöbben pedig nem érdemlik, „de 1 opj á k id öt . . .“ s ez ma az idők szomorú jele .. . Agaziz amerikai tudós becsülte az időt leghelyesebben. Egy dúsgazdag newyorki bankár kereste föl s azt az ajánlatot tette neki, hogy lépjen vele társaságba, létesítsenek egy vállalatot, a melyhez a pénzt a bankár, a vezérlő szellemet a tudós adja. — Ez üzlet mellett roppant sok pénzt kereshet ön ! — kecsegtető a bankár. — Sajnálom uram, de nekem nincs időm pénzt keresni; — volt a tudós válasza. Hanem ennek a tudósnak is magva veszett már. Pár óv előtt meghalt. ... S ki tudja lesz-e utódja idővel! A fali óra egykedvűen tiktakol a szoba falán. Egyik verése még visszacseng fülünkbe s már a múltra emlékeztet ... a másik a jövőt varázsolja élőnkbe jelenné. Mint az örökkévalóság litere dohban az idők lelke s számitgatja a múlt perczeit, óráit s milliónyi éveit . . . örökké, őrökké! Boldog, aki stoikus perczenáseit nyugodt lélekkel hallgathatja, hogy éveit úgy becsülte meg, — hogy belőle sem neki, sem a társadalomnak kára nincs .. Mert, hogy haszonra, a világ javára éljenek az emberek, azt ma már nem lehet kivánni az „Én“ uralgó korszakában... Elmúltak azok a becsületes „régi jó idők !“ * 1883-nak még néhány percze függ a uiinden- ségben s aztán lepereg az idők mérhetetlen rostáján. Az utolsó perczczel megsemmisül ez óv is, mint annyi jó s szomorú elődje : sírja bölcsőjévé lesz egy kétes arczu csecsemőnek, mely anyja utolsó lehét magába vévón, tovább viszi az idők életét a végtelenbe. Amit szenvedőnk s mibe gyönyörködtünk egy óv alatt; amit teremtő szellemünk alkotott, vagy pusztító szenvedélyünk rontott; az okozott s átérzett jó—s rósz, a szándékos s véletlen szerencse, vagy balsors ím még egyszer átvonulnak ködképként hányó szemünk előtt... az óv utolsó percze is a múltra váll s a jelen öröme, gyásza — emlékké. * . . . S mikor az év első percze születik, az időméret újabb korszakát kapjuk ajándékba ... egy holt tökét, melyet a rendeltetés az aranyos jövő zálogául ad nekünk. Yajh hányán váltjuk be közülünk e drága zálogot egykor. . . Hányunknak vész oda együtt jövőnk s tán életünk! Hányán leszünk, akik 1884 utolsó perczét boldog nyugalommal hallgathatjuk. . , . . . . S hányán, akik magunk is már a múltba tartozunk majd . . . . mr. Agaziz csendes, álmos birodalmában? . . Ott lenn, abban a doldog „far niente“ — biro- datomban, ahol az idő is, — az ember is semmi! Kompolthy Tivadar. Az első nap. Az esztendő első napja ! Milyen könnyű, kimondani, pedig milyen nagy szó ez. Az egész esztendő jövendő titkát rejti magában. Háromszázhatvanhat üres lapból álló nagy könyvnek, — melynek neve egy esztendő — első lapja ez. Egy lap abból a nagy könyvből, a melyből senki sem tudhatja ki, mit és hányat irhát tele s hogy ki, hány kötetet olvashat el. Esztendőnek nevezzük ezt a nagy könyvet, melyből minden évben készül egy uj kötet s melybe az egyes napokat jelentő lapjaira följegyezzük annak apróbb változásait. A nagy munka felelős szerkesztője a sors, munkatársa: minden ember, a ki ól, uralkodik, vagy koldul, a mint azt számára a sors szeszélye rendelte. Ebbe a könyvbe aztán beleírják az év eseményeit • ót vagy rosszat, vigasztalót, vagy kétségbeejtöt, olyant és azt, a minő az év eseménye. Maradnak üres apók is benne, de vannak lapok sűrűn tele írva olyan doldokkal, melyek állandó nyomokat hagynak városunk, megyénk, hazánk, nemzetünk jellemén, erkölcsén, sorsán, élete folyásán. Az évek eseményei, változatosságai szolgáltatják az érdekes könyv tartalmához az anyagot. Vannak esztendők, melyek üresek, mint sok nagybang- zásu czimmel felcziczomázott könyv, melyet ha végig olvasunk, arra az eredményre jutunk, hogy utóvégre is semmit sem olvastunk. Vannak ismét esztendők, melyek fontosabbak, mint száz meg száz társuk, melyek évezredekre kiható nagy változásokat szülnek, teremtenek és idéznek előHolnap írunk tele ismét egy könyvet, holnap fejezünk be ismét egy müvet, melynek végsorai után írjuk oda azt. hogy : „v é g e“ ; a könyv hátára ráírjuk az „1883“ numerust s eltesszük abba a nagy bibliothekába, melynek neve a múlandóság. Ez a könyv egy közönséges mű, nem kelt nagy feltűnést. Ebben a könyvben nincsenek korszakalkotó események; csak olyan csendes, hét köznapi dolgokkal van tele írva, mely szaporítja ugyan a kötetek számát, de’nem fokozza fel az érdekeltséget, a kíváncsiságot. De lapozgassuk egy kissé a teleirt lapokat, talán találunk bennük olyan dolgokat, melyek ha nem is alkotnak korszakot és nem mozdítanak ki helyükből népeket, nemzeteket, de némileg mégis érdekesek legalább arra, hogy egy futó pillantást és visszaemlékezést vessünk rájuk; talán az eseményekből vonhatunk következtetést a jövőre s ha a lemult évben elvetett szenvedélyek magvából kinőve látjuk a gyomot, a dudvát, talán kigyomláljuk azt s nem engedjük azt, hogy az életkertjét eltorzítsa. . . . A lemult évnek tagadhatatlanul legérdekesebb kérdései voltak a horvát lázadás és a zsidókérdés. Két érdekes fejezet 1883 törtéuelméből. Amott látunk egy hálátlan és vásott gyereket, a mint kiköp és nyelvét öl- tögeti a kenyeret adó és őt szelíden dédelgető édes szülőre, az anyaországra, mely mégis keblére öleli a rakonczátlan k ö 1 y k e t. Emitt vallási gyűlöletből a szenyedélyek árját látjuk magas hullámokban felcsapongni. . . . Amott egy mázsányi áldozatba (a magyar nemzet megaláztatásába) került egy szemernyi haszon ; emitt egy mákszemnyi igazságért belemászttmk egy mázsányi szenvedélybe. Szomorú fejezet mind a kettő. Forgassunk tovább a lapok között. . . . . . . Termésünk rosszabb voll, mint a múlt évben. Midőn a vegotntio megindult, a legszebb kilátások hizlalták a gazda szemét, s midőn már a magtárba kellett hordani a szemet, tapasztaltuk, bogy a vérmes reménység nagyrészben füstbe ment, Sok helyen az elemi csapások, a rozsda, szárazság, nagy esők, jég; egyik helyen az egyik, másik helyen a másik csapás látogatta meg a vetéseket. Mindezek mellett mégsem mondhatjuk, hogy rósz volt a termés, mert középszerű aratásunk volt általában mennyiségre, minőségre pedig sok ponton jó : de a nagy remények még sem teljesültek, a mennyiben még jobb termést vártunk mennyiségre a múlt évinél. Forgassuk a lapokat tovább .... Régi ismerős, eleven, tarka képre bukkanunk, a régi vármegyét láttuk egy napra újra föltámadni mély álmából, hogy alkotmányos jogát — a tisztujitást gyakorolja. Jól esett egy napig elevenen látni a — tetszhalottat, ki előbb-utóbb úgyis öngyilkos lesz. A köz- és személyes érdekek aluszékony megyei életünket felrázta lomha szendergéséböl az utolsó napokban megejtett tisztujitás. És igy megy tovább; nem valami rendkívüli dolgok, de érdemesek mégis a felemlitésre. Épen úgy vagyunk pénzügyeinkkel is, mint politikai és társadalmi erkölcseinkkel, melyek maradtak a régi rossz állapotban. Gyakorlati szempontok uralkodnak a világon s a mindennapi élet kicsinyes érdekeiért küzd, fáradoz az emberek sokasága. A függetlenségnek, a szabadságnak és faj lelkesülésnek nagy eszméi és nagy szenvedélye^ ama fenséges honfi álmák, melyek ékesszóvá váltak a tanácsteremben, most mind-mind a szivek fenekén pihennek. De korunknak — úgy látszik szüksége van egy kis pihenőre. Az élelmesség napjait éli nemzetünk Szoktatja magát a szükséghez, nélkülözéshez, vágyainak mérsékléséhez, a csöndes házi erkölcsökhöz. Oly sok idegen eszmével idegen izü törvénnyel és intézménnyel tömték tele szellemét az utóbbi években, hogy ezeket meg kell emésztenie, saját jelleméhez, erkölcsi szokásaihoz idomítania, mielőtt a további haladás szüksége feszíthetné vágyait. És most visszapillantva a lefolyt évre, legjobb reményekkel üdvözöljük a kezdődő újévet, épen úgy, mint az az újév napja egy boldog szerencsés esztendőnek első napja. Legyen ez esztendő nemzetünk újjáéledésének, szellemi előrehaladásának, anyagi felvirágozásá- sának uj esztendeje, legyen nemzetünk boldogságának korszakalkotó éve — s nyissa meg a kifürkészbetlen jövendő könyvének ejsö lapját a szerencse kivánatokkal s legyen a többi lap tele azok teljesedésével, hogy örömmel zárhassuk majdan a munkát, nagyobb örömmel, mint eddig, s hogy igy büszkén mutatva a múltra még büszkébb örömmel tekinthessünk nemzeti életünk fejlődésének jövendője elé. Adjon Isten boldog uj esztendőt nemzetünknek! Gyerki ór szilveszteresti ultiméi a kávéházban. Boldog éj évet kivánok. Ami illeti engem, aztat se nem bánnám, ha nem is valna éj, csak érne tübbet réginél. Mer óesztendüért még Szüsz bborátom, aki van edj talentiert ócskás kereskedíí, se nem adna semmit. * Tandlvásárról jotja eszembe, hojd minap eladták koldósok a fűtisztlendű kháptalant. Kettők veszekedtek a tőztorony alatt. — Én megyek gratulálni a Vogronicshoz, Palotay- boz, Tarányihoz, Devicsbez, Forintoshoz ... Te pedig elmész a ._.... — Majd elmész a . . . . majd mit mondok. A Forintost nem engedem, a Devics is az enyim, a Vogro- nicshoz együtt megyünk ; a többi a tied — süsd meg. Szóról-szóra igy türtént, so war ich léb 1 Majdnem kedvet kbaptam én is kkérni k’uoldós óráktól e — porczión Bezerédi! * Sadálkozzák azon magukat rajta, hojd szerkesztő oreságlébn (nem a fűtisztlendű antiszemit, hanem a másik !) adta ójszölött piczegepóresz fiacskájának nevit: Holofernes. Tonálom igen belesnek, mer üvé táte is van egy tükéletes — Ördög. Hászt e wohlverdientes Predekát! * Resteráczió bojd elmólfca magát, szegéngy kicseppent fűszáinvevű bborátom elment a füespán exleuczhez s kérdezte, bojd mast mit csinálja ? — Khaparj korta, neked is lesz ; mandta kbenet teljesen füespán ex- lencz, aki van edj thiszteletbeli fűn Unsere Leut............Ünd hat er ihm ernannt für an — étibiztos! * A resterácziónról jotja eszembe, bojd Nomen estomen. Resteráczióknál aVégliely oreság mindig . . . E1 s ő b e 1 y i. Khüvetválesztásoknál pedig kbüvetkezetesen — Véghely . Soll er siclrs mercken ! * Alvásom, hojd megindólja magát e „Pápai Független Hirlap“. ,, Wie bajszt? Mit szólja házzá a loyalitä* -Vinsz 03 Láng ór ? .. . . Fogja megboszólni az atto-'-y10171, í°gJa Pf n,l‘ merálni két példányban ^ „Sonyi • • • Siciteur a n^zetl elsunyasba bele... Phápán!
