Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-29 / 53. szám
Szombat, deczember 29 III. évfolyam, 53. szám Veszprém, 1883 SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, liorgos-utcza 105. sz. hova a lap szellemi részét illető köziemén yek küldendő KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. ELŐFIZETÉSI ARAK: re ......................................, . G frt — kr. ......................................................3 frt — kr, :yr e............................................1 frt 50 kr. iyok ára 15 kr.. s kaphatok a kiadó-hivatalban, szám küldendők. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105 HIRDETÉSEK és NYILTTE REK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. tás, midőn polgártársaink legszentebb jogaikat gyakorolhatják. S az a polgárság tudni fogja mit tartson majd akkor arról a pártról, mely az összérdekeket a legközelebbi restaurátionál oly csúfosan alárendelte egyéni érdekeinek. Az a polgárság mellőzni fogja azt a „jól dres- sirozott mameluk sereget“ minden hivatalos és nem hivatalos pressió ellenében és oda adja szavát annak az embernek, ki érdekét a hatalom ellen megvédi a szabadság fegyverével. Ezért üdvözöljük mi ezt az uj évet.-------— Ves zprém város hatósági élete is szomorú tüneteket produkált az évben. Egyik tisztviselő öngyilkos lett, mert nagy bűnök nyomták a lelkét a maga hite szerint Az árvavagyon körül hanyag mulasztások folytán zavarok támadtak. A vizsgálat most folyik erélyesen. De kell is hogy erélyesen folyjék, hogy a köztünk élő tisztviselők reputatiója helyre áll ittassók. A veszprémi szárnyvasut eszméje is elejtetett ez évben. Ez az eszme lett volna hivatva felvirágoztatni kissé, alvó kereskedelmünk. S magunk ástuk meg ez eszmének sírját. Lesz még idő, hogy keserű könnyeket hullatunk e sir fölött.-----------Kecsegtető reményekkel köszönt he az uj év. Legyen a mi újévi első imánk hazánk boldogságáért. Adjon Isten a magyar nemzetnek erőt legyőzni kül- és bel ellenségeit, hogy beteljesüljön a nagy költő óhaja: Adja Isten, hogy a magyart A fél világ uralja ! ! Aki tudja, hát sirassa meg ezt az elmúlt évet Az uj év küszöbén. Veszprém, 1883. decz. 29. Hát eltemettük ezt az elmúlt évet is, hogy ne támadjon fel soha többé. A kinek kedves volt sirassa meg, — a többi meg örüljön, — hogy elmúlt. A kárpátok ősi népe könnyű szívvel s még könnyebb lélekkel adja meg a búcsúszót ! Nem gyarapodott ez az ország az elmúlt óv alatt sem erkölcsileg, sem anyagilag; hanem e helyett a szomorú jelekből naponként láttuk teljesülni a nagy költő szavát : Pusztulunk, veszünk ! Az elmúlt évek nemzetiségi súrlódásaihoz még a vallási súrlódások is hozzájárultak. A tiszaeszlári rémdráma fenekestül felforgatta az ország némely részének, különösen a Dunántúlnak lakosságát, s „üsdd a zsidót! * jelszóval, a tömeget az elvadult fa- natismus rablásra, gyilkolásra ragadta melynek következménye lett az ő részére a börtön és az akasztófa. Az ország déli határán a nemzetiségi aspirati- óknak nyílt tág terük, A horvát csőcselék nyílt országgyűlésben megtagadta az engedelmességet a magyar nemzetnek, czimerünket sárba, zászlónkat pocsolyába tiporta, a magyar szentet, SZent Istvánt templomából kitaszította az utcza szemétjébe. És nem volt ember ott a kormányon, aki akkor nemzeti érzetében megsértve, elégtételt veendő odakiáltotta volna : Elég és ne tovább ! Országunk terhei nem könnyebbedtek. Uj adó uj adót ért. Az ipar, s kereskedelem, a mezőgazdaság pangásban maradt, s hogy e szomorú jelenségeken mennyire okult a kormány; ott hallhatjuk azt az adóvégrehajtások dobszavában, ott olvashatjuk Szapáry minister uj évi ajándokában — az uj adókönyvecskében! Ami országunk közbiztonsági állapotát illeti biz azzal sem dicsekedhetünk a múlt évről. Az ország biráját, az ország szivében saját palotájában meggyilkolják. Megyénket egész év folyamán rettegésben tartja Savanyu Józsi rablóbandája, annélkül, hogy megakadályozni tudnák működésében. Vámoson egy szatócsnőt. Szt.-gállon egy pásztort, Öskün egy polgár embert gyilkolnak meg an- nélkül, hogy csak sejteni is lehetne a gyilkos kilétét. — — — A Balaton vidékének bortermelését Grladius kardjaként fenyegeti a veszély. A kormánybiztos már Felső-Eőrsön constatálta a philloxera vész jelenlétét, s így manap nem marat egyébb hátra, mint kivágni a szöllöket s az eddig jómódú szőlősgazdának elmenni napszámba — tótországba. — Hanem azért az adó befizettessék! —-------A vá rmegyei élet csak a legutóbbi restaurátió- nál adott életjelt magáról. A megye sorsa iránt addig alig érdeklődött 5—6 ember IV. (1884. évi) folyamára, Hírlapunk ujévkor 4-ik évfolyamába lép. A múlt, melyre hivatkozhatunk, küzdelemteljes volt, de sikeres. A harcz, melyet a megye s a város érdekei védelmében kifejtettünk, a becsület nyílt harcza volt, melynek vívásában nem ismertünk se rokonszenvet, se barátot; fegyverünk az igazságszeretet, czélunk a közérdek megóvása volt. A megye t. közönsége, mely irányunkat, elveinket évek óta ismeri s hathatós erkölcsi támogatásával osztja, velünk volt e küzdelemben s bízvást diadalra is veze- tendi mindnyájunk javáért kifejtett törekvéseinket s a zászlót, melyre az igazság, jobblét s a függetlenséget Írók fel jelszavunkul. A múlt küzdelmes volt; de a jÖYÖ még küzdelem- teljesebb lesz. Pár hó múlva szavazni fog a vármegye népe az ő képviselőire s az elvek nagy harczának tüze ki fog gyűlni a megye minden részében. Mi végig fogjuk harczoini ezeket a csatákat is az elvi megyözödés törhetlen erélyóvel, belévetve a küzdelem mérlegébe minden szellemi erőnket s az erkölcs súlyt, melyet pubííczístai pályánk nekünk biztosit. Hírlapunkat a megyei intelligentia s a független polgárság öszszessége támogatják ; czikkeit hivatott tollak írják s hasábjai változatosak, tartalomdusak mindig. Most, hogy Veszpémben nyomatik az, külön nyomdánkban, még élénkebbé fogjuk tehetni rovatainkat és «hisszük, hogy lapunk gyors s hü tükre leend a megye krónikájának hétről-hétre. Ez a mi programunk. Ezt Ígérjük s meg is fogjuk tartani. S erre kérjük n. é. közönségünk további szives támogatását ez uj évfolyam kezdetén. Veszprém, 1883. decz. 22. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége. hanem akkor megmozdult a vármegye s az előórtekezleten már láthattuk, hogy mily óriási többséggel emelkedik ki a megye ellenzéke a zölc asztalnál a mamelukság fölött. S a megye restaurátiója is bízvást másként üt ki egyes tisztségek betöltésénél, ha rég ismert, jel- lemezhetleu mameluk cortes fogás fel nem ülteti a vármegye tisztességes embereit, még egyszer, utóljára Még egyszer, utoljára mondjuk, mert ezzel megvetette magának a kormánypárt a vármegyében az ágyát. Legközelebb jönni fog ez évben a követválaszHadd áldjam meg parányi éltedet, S porló anyád emlékét is vele, Ki, mint a nap, sötét éjét hagyott, De csillaggá lett benned szelleme ! — Az uradalom ? Hát tartozik nekem az uradalom ? Nagy kövér ujjaival végig simította homlokát, azután felém fordult, rám nézett szelíd kék szemeivel s igy szólt: — Látod fiam, nagyon öregszem . . . rettenesesen öregszem, gyengül a memóriám, nem bírom már eszembe tartani az adósaimat. Én mosolyogtam. 0 pedig fürgén emelkedett fel ócska zöld-bőr karszékéből s odalépett egy fiókos szekrényhez, tömérdek elsárgult papirosokat húzott ki. Odapillantottam s láttam ott feljegyezve mindeni- ken ilyetén formán : „Ezzel bizonyítom, hogy Nagy Jánosnak, vagy Kiss Péternek a mai napon ezer forintot adtam kölcsön.“ — Nagyságos uram, — kiáltám önkénytelenül — hiszen ezek az írások semmit sem érnek! Az öreg nyugalommal fordult felém, bámészan rám nézett s a hangjában volt valami méltatlankodó felháborodás. — Már hogy ne érnének ? Hiszen mind a tulajdon magam írása! Valahol alul megtalálta az uradalom kontraktusát az rendesen volt kiállítva, mert ügyvédek csinálták. — Az ám — monda — csakugyan van itt valami. Hát hol az a pénz ? Tedd le oda az asztalra. Letettem az összeget, de egy cheque is volt közte ezer forintról szóló. Az öreg megnézte a czédulát, forgatta a kezei között, közelebb vitte az ablakhoz. — Hát ez mi légyen ? kérde tűnődve. — Az ezer forint — mondám. — Ezer forint! kiáltott fel csodálkozva. Hát ez pénz ? — Igenis, — teljes — jó pénz nagyságos uram ? — És micsoda országnak a pénze az ? — Az általános bank utalványa. Az öreg a fejét csóválta és megint csak megnézegette. — Aztán adnak ezért valamit ? — Hogy ne adnának! És bizonyos vagy abban édes fiam, hogy meg nem csalnak ? — Bizonyos vagyok benne nagyságos uram le merném tenni rá a hitet. — No fiam . . . ne hirtelenkedjéla dologgal. Megállj csak egy kicsit, behívom inkább a szekretáriusomat. Az oszt’ az okos ember. Tud az mindent. Remény, te tiszta, hófehér galamb, Cseréld, fel e sötét holló madárt, A ki telkemre lakmározni és Szivem vérére folyton inni jár ! Mosolygj, mosolygj kis égi csillagom, Szivem édes reménynyel lesz tele: — Boldog leszek még, — a csillagról is Látom: — a nap nem hunyt örökre le ! Hetesi Dániel Egy kisértet ííz folyton engemet, Egy sötét szellem jár mindiltt velem ; Vezessen bárhová bolygó utam, E sötét szellem mindütt megjelen. Szivembe lopja titkosan magát S e pillanatban már övé vagyok, Lelkem elsápad, szivem úgy remeg ! S rám mondják: ni-ni egy élö-halott! Futnék előle s im a föld inog, Megállanék — s alattam megnyílik ; Imádkoznám — s az ég reám szakad S reám zúdítja hulló romjait. Pihenni vágynám — s ágyam tört hajó, Járván velem vad, örült tánczokat, Egy-egy örvény minden lélegzetem, Uj haláltusa minden pillanat! Meddig üldöz e szellem engemet, Mely boldogságom illykép széttörő ? ! Édes nyugalom s hajnal táviadat Jön-e ez éj s e háborgás fölé? Sehol csillagra nem talál szemem Alattam a mélységben mennydörög Sivár szélvész sikongja bús dalát:_ Az átok, hogyha megfogant, — örök ! Vihar, mely üldözesz, végezz velem ! Szakítsd ki ez érző, hitvány szivet! Szakítsd ki és vágd, sújtsd az égre föl, Mely gyötrelmem közt gúnyosan nevet. Végezz ! Avagy kitépem én magam, És szét szakítom Isten trónusán, S megátkozom . . . De mégse ! Tűrj szivem ! Nézd itt egy csilag int a kis Jolán ! Egy veszprémi kanonokról. Egy öreg kanonok halt meg pár év előtt, a ki a legutolsó volt azok között a jó magyar papok között, a kik nem tudják mi a cheque, sem azt, hogy mire költsék a pénzüket. Jóízű alak volt az öreg, tetőtől talpig magyaros, velős, szelíd nemes arczu. A kamatokat és a törlesztési rátákat szoktam volt elvinni neki negyedévenkint, azon összeg után, mellyel az uradalom tartozott neki. A princzipálisom rendesen engemet küldött el a rengeteg pénzzel, mintegy két-ká- rom ezer forinttal. Mi jót hoztál édes fiam ? kérdé a kanonok, mert csak tenek szóllitott mindenkit. — A kamatokat hoztam el nagyságos uram ! — Miféle kamatokat ? — Hát a mivel az uradalom tartozik nagyságodnak. — No hát tedd oda az asztalra édes fiam ? Mindig ez volt a beszélgetésünk, se több, se kevesebb. Mert a kanonok kikötötte, hogy ő soha semmi írást nem fog adni. Kurtán beszélt mindig velem, de nyájasan. Csak egyszer, mikor már négy öt esztendeje jártam hozzá a pénzzel, bocsátkozott velem bővebb dis- cursusba. — Mit hoztál édes fiam ? — A kamatokat hoztam el nagyságos uram ! — Miféle kamatokat ? — Hát a mivel az uradalom tartozik. Sötét éjem egyetlen csillaga, Kis arva lanyom, edes gyérmékéin f Jer, jer, szivemre hadd szorítsalak, Hadd ringatlak el, fajo keblemen. fámci a. Megváltva. — Épen jött is már a szekretárias Ivonopka Mihály uram nagy hajlongások között. — Domine Konopka — szól a kanonok — igaz-e [ hogy ez jó pénz ? Konopka megnézte a cheque-et s aztán boglyas i fejét rázta. ! — Meglehet főtisztelendő atyám, de én még sohse láttam ilyet I — No látod fiam — szólt a kanonok felém fordulva. — Azért hát én be nem teszem a világért sem pénzem közé, én nem akarom, hogy engem megcsal. janak . . . — De kérem . . . — Semmi de, engem nem tesztek bolonddá, nem vagyok én az uradalomnak a lába kapczája. Ha már meg akarnak valakit csalni, hát csaljanak meg inkább téged, édes fiam, neked adom ezt a papirost. — Nem fogadhatom el nagyságos uram, . . . lehetetlen elfogadnom . . . — Már pedig én neked adom, mert én azt el nem teszem . . . Canis mater. . . velem ne bolondozzatok. — Esedezem hiszen azonnal felváltom, pénzt adnak ezért akárhol . . . Átvettem a chequet, de nem hogy megtartsam, nagy összeg volt az arra nézve és leszaladtam vele egy közelben lévő nagykereskedésbe, a Wurda czéghez, a hol két forint híján lefizették érte az ezer forintot. Szaladtam fel a pénzzel a kanonoki rezidencziába. — No, mit akarsz megint ? — főrmedt rám a kanonok föl sem véve szeméit Ovidiusból, melyet olvasott, meglehet, hogy épen a „Liber amorum“-ot. — Elhoztam a pénzt, nagyságos uram. — Miféle pénzt ? Hát fölváltották a chequet, két forint híján. Itt a kilenczszáz kilenczvennyolcz forint érte. — Fölváltották? Azután ki váltotta fel? — szólt közönyösen, a pénzt a fiókjába seperve. — Wurda a kereskedő. — Wurda? — vágott bele indulatosan. — És két pengő forintot húzott le a fölváltásért ? oh a pogány, lelketlen farizeus. No megállj vérszopó vadállat I Két pengő forintot mert elvenni! Pedig minden vagyona innen van, mert két nagybátyja volt kanonok. Oh - ladatlan korcs ! Ezt még megfogja keserűi"’ Mikszáth Kálmán.
