Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-12-15 / 50. szám
YESZPBEHI FÜGGETLEN HHILiF megyei s helyiérdekű, vegyes tartalmú hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................................., . 6 frt — kr. Fél évre.....................................................3 frt — kr. Negyed évre..........................................1 frt 50 kr. Egyes pélpányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. aSNfS&SSR HlHtllH 8S«*8ATOH. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz. hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendő KÉZIRATOK VISSZA NEM ADATNAK. Yeszprómmegye tisztujjitása. Veszprém, decz. 15. Holnapután, hétfőn ejtetik meg a tisztujjitás e vármegyében. Örömmel konstatáljuk, hogy ez a választás a méltányosság és az érdem szemmeltartásával fog megejtetni. Erre mutat legalább az, hogy a megye ellenzéki pártja nem kiván a tisztujjitásnál, mint párt fellépni s nem készül a választásnál mérlegbe vetni az ő erkölcsi súlyát, számszerinti fölényét. Ez a párt Kimondotta a stabilitás elvét s ehhez szigorúan ragaszkodni fog. Érdekellenesség, klikkspekuláczió mindig volt. Most is van. Vannak, a kik ma is csak koncznak tekintik a vármegye kenyerét, amivel be kell dugni a száját az éhes mamelukhadnák. Ezek előtt az érdem, a szakképzettség semmi. Ha hivatalt ád, majd ád hozzá észt is az Isten. Ez az elvük. Szerencsére az ilyen lelkiismeretlen erkölcsi nyomorékok száma mindinkább apad e vármegyében s ennél a választásnál ezt a konczosztogató csőcseléket már észre is aligha veendi a vármegye tisztes bizottsága. A legkapósabb korteselv most az, hogy „hajrá most vagy soha, mert ez lesz az utolsó restaurátió.“ Hogy t. i. behozzák a kinevezési rendszert. Hát be is fogják ezt hozni elóbb-utóbb. Hanem mig Tisza Kálmán ól: addig nem. Talán megőrült, hogy a legfőbb hatalmat, a többséget csináló „vármegyéket“ kieressze a gyeplü alól. Mert, hogy tőle nem függő kinevezett megyei hivatalnokok reá szavazzanak, neki csináljanak többséget majdan, — no olyan népszerű firmának még sem hiszi magát. Nem olyan bolond a vármegye. Hát csak semmi rémkép. Restaurálunk és fogunk még egynéhányszor restaurálni. S mig tőlünk, a vármegye közönségétől függ ami közigazgatásunk, hát vessük latba ami szavazatunkat a valódi érdem, s mi fő, a megye érdekei mellett. A megye érdeke jó tisztviselőket, nem pártkorteseket igényel s a kiket holnapután pártszinezet nélkül megválaszt hivatalnokaiul a megye közönsége, azoktól lelkiismeretes ügybuzgó hivataloskodást vár s el várjá, hogy a kezeikbe fektetett hivatalos hatalmat s befolyást nem fogják orvul felhasználni a politikai pártok küzdelmeikor sem az egyik, sem a másik párt mellett. így megy az ellenzék a választásra. S a tisztesség ez elvének érvényesítését várja az ellenpárttól is. Vegyük bele ezt a feltételt a politikai becsület notes-ébe. A tisztujitás jelölései. — Veszprém, decz. 16. A megyei tiszti állásokra holnapután fogja jelöléseit a választó biz. tagok előtt kijelenteni a kandidá- czionális választmány. Ma szombaton a kombinácziók igy állanak : Alispán: Véghelyi Dezső. Főjegyző: Iíolozsváry József. I. aljegyző : Dr. Bezerédj Viktor. II. aljegyző : Dr. Purgly Sándor. Arvaszéki elnök: Takács Adám. 3 ülnöki állomásra: Pongrácz Dániel, Koller Sánd. Szelestey Lajos, Szélessy Dániel, Tőttösy Mihály. Arvaszéki jegyző : Szeglethy György. Megyei tiszti ügyész : Kenessey Károly. Főpénztárnok: Peczek Gyula. Főkönyvvivő : Hets Pál, Matyók Kálmán. Két könyvvivő: Matyók (Hets), Szőke Ignácz. Főszámvevő: Bóday József, Tóth Dániel, Fromm Miklós. Gyámi nyilvántartó: Kasenszky János. Főorvos: Dr. Kerényi Károly. Levéltárnok: Acs Rudolf. Állatorvos: Becsák Ferencz. A járásokban: Veszprémi járás: szolgabiró Kleczár Ferencz, segéd : Papp Gyula. Orvos: Dr. Sándorffy Miksa. Pápai járás: szolgabiró Horváth Lajos, Tóth Dániel, Segéd: Ihász Sándor. Orvos: Dr. Makara György; Enyingi járás : szolgabiró Kenessey Miklós. Segéd Kányay József. Orvos: Dr. Telegdy Miksa. Zirczi járás: szolgabiró Szőnyeghy Alajos. Segéd: Végh István. Orvos : Dr. Baumann. Devecseri járás : szolgabiró Noszlopy Viktor. Segéd: Persaits Sándor. Orvos : Dr. Schultheisz Miksa. Veszprém város közgyűlése. — Decz. 10. — Kováts Imre polgármester üdvözölvén a megjelent képv. tagokat a napirendet megelőzőleg Ruttner Sánd. terjeszti elő jelentését ama bizottság részéről, mely Soós Lajos öngyilkossá lett árvaszéki ülnök ügyei megvizsgálására kiküldetett. Ruttner Sándor biz. elnök konstatálja, hogy a bizottság elolvasta Soós hátrahagyott leveleit. E levelekben Soós vádolja a volt gyámot, hogy az árvakincstárt hibásan, sőt nem becsületesen kezelte. A bizottság az eddigi vizsgálatból meggyőződött arról, hogy a vád ama része, mely a hibás kezelésre vonatkozik, a helytelen rendszerben találja nyitját s indokát, a vád második része merő agyrém, Soós nem értette ki magát, ö az árvaérték fedezetét összekonfundálta az árvapénztár fedezetével, sőt úgy látszik, a beutalásoknál is többszörösen tévedett. Soóst a nagy mérvben felszaporodott munka elijesztette, mert hiszen 9 éven át tévesen vezetett számadások még felülvizsgálva sem voltak; kétségbe esett bűnös mulasztásai következményei fölött, megzavarodott, a munkában helytelen kiindulási pontot vett fel, helytelen'számadatokkal számolt s igy az eredménynek is hibásnak, tévesnek kellett lenni. Soós 4600 frtnyi hiányt konstatál, a bizottság e vád iránt még tisztába nem jöhetett, Egy bizonyos, hogy hibák, nagy hibák vannak, de az sem all, hogy itt már sikkasztásokról lehetne beszélni. A főbűn az, hogy a számvevő által kellőleg észrevételezett számadások 9 éven át nem vizsgál tatván felül, igy a szükséges ellenőrzés s hatósági intézkedések elmaradtak. így történhetett csak az, hogy pl. az 1881. év végén az árvavagyonfedezet sem volt meg. Akkor persze helyén lett volna az ügyész szigorú beavatkozása, de hát ez sem történt meg. A baj meg van s azon segíteni kell. Indítványozza, hogy egy bizottság vizsgálja meg az összes számadásokat tételröl- tételre s egyszersmind minden árvával külön-külön számoljon le. Csak igy lesz kideríthető a hiány, melyet majdan a városnak fizetni kell. Ha ez nem történik meg, akkor leszünk ugyan rendezett tanácsú város, de nem rendes emberek. (Hosszantartó éljenzés. Elfogadjuk.) Az indítványhoz hozzászólott Dr. Halassy Vilmos, ki e bizottságban egy szakértőt kér kiküldetni, s arra utal, hogy e vizsgálat folytonossága meg ne szakitassék. Szóltak még ez ügyhöz Brenner Lőrincz, Kenessey Móricz, Benkő István, mire a közgyűlés elfogadja Ruttner Sándor h. elnök indítványát a módosítással együtt. Fizetéssel működő szakértő, továbbá a számvevő s egy-egy képviseleti tag fogják eszerint a számadásokat felülvizsgálni s minden árvával külön-külön leszámolni. A vizsgálatban részt veendnek Ruttner Sándor, Altstädter József, Berger Sámuel, Eszterhay Ferencz. DukovitsSám. Wizner János, Kopácsy Árpád, Fejérváry József, Husvéth János s Benkő István biz. tagok. A mára hirdetett árv. ülnökválasztás e hó 22-ére halasztatott. Ezután 65 szóval 1 ellen elhatározta a város a tulajdonát képező malomnak 5000 frt kikiáltási árral való elárverezését, mely legközelebb fog meghirdettetni a helyi lapokban. Az ülés déli 12 órakor ért véget. Yeszprómmegye gazdaközőnsógó- kez és községeihez! A szarvasmarhateuyésztós emelése s fejlesztése érdekeben a nagymóltóságu Földmivelós,- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium által magán tenyésztőktől tenyésztési czélokra alkalmas bikák fognak össze vásároltatni. Megvétetnek csak is magyar, berni, (simmen- thali) Kuhlandi, pinzgaui, möllthali és algaui bikák és pedig a magyar fajtákból a 2 és fél— 3, a többi elősorolt nyugati fajtákból az 1 és fél — 2 évesek. Továbbá a magántenyésztők és községek, kiknek ily tenyészbikákra szükségük van, ilyeneket a földmivelési ministerium utján beszerezhetnek. Magán tenyésztők a bika vétel árát három féléves, mindenkor julius és január hó 1-én, minden kamat nélküli részletekben törleszthetik. A községeknek pedig a bika vételárából rendszerint 20 perczent leengedtetvón, a fönmaradt vótelárt hasonlóul három féléves részletekben fizethetik le, TABCZA. A király-hymmis. Pegazusom ! Föl! A ki lelke van! Haszn álj gazdádnak, itt az alkalom, Versenyre föl, dija száz arany; Legyen tehát első az én dalom ! Húzd ki magad a versenyzők között, Délczeg-kevályen pályázzunk előre, Mintha gyöngyök közt járnád tánczodat, Mintha menyasszonyt vinnél esküvőre ! Mi ez ? A szilaj sárkány lomhán meglapul ? Mint egy csökönyös, életunt gebe ? Tapodtat sem megy ámbár nógatom, A sarkantyúm majd elkopik bele. Gunnyaszt alattam, mint egy vén túzok, Mint egy záporvert beteg sas mogorván, Mellyel máskor felhőket csapkodott, Szárnyával most a föld porát kotorván. Mi ez ? Ki egyszer a nagy végtelent Keresztül-kasul szágultad velem, Kinek lefutnod oly kevés vala A rónaság ott fönt a kék egen, Ki elkerülted a szálló vihart S elmerültél fényrózsás jövőbe : - E szűk versenytér ijjeszt tégedet ? ! Szegyeid magad, — szálj gyorsan előre ! „Nem ijeszt az, — ekkép felel csikóm, De mintsem, hogy én hámos ló legyek, Korbácsod alatt készebb meghalok, Fuvarba a királyhoz sem megyek . ..“ Isten veled versenydij, száz arany ! Derék gyerek vagy csikóm, istenemre ! Hagyjuk a dijat másoknak, mi meg Rohanjunk hát a szabad végtelenbe ! Hetesi Dániel. Rabló világ a Bakony vidéken. — Veszprémmegyei képek. — Magyarországot, kiváltkép a Bakony vidékét úgy ismerte hajdanában a külföld, mint egy ázsiai vadont, hol minden bokorból egy gyilkos puskacső mered az utazóra. Az igaz, hogy a régi j ó időkben közbiztonsági állapotaink nem is voltak a legjobbak, mindazonáltal ez a helyzet nem volt privilegizált tulajdona hazánknak, mert valamint nálunk, úgy más országokban is voltak minden időben egyes rablóbandák, kik egész vidékeket félelem és rettegés közt tartottak, Hogy csak néhányat is említsünk Bajorországnak is például meg volt egy időben a hírhedt rablója: Hei- szel, a vérszopó Szinder Hansza, a Gráczban két társával kivégzett Graszli, Olaszországban a hírhedt Abelino és Rinaldo Rinaldini, sőt még azt is merjük állítani, hogy Schiller Mór Károlyának is volt valaha történelmi alakja. Hogy Magyarország is bővelkedett a hires zsivá- nyokban valaha, az tény, de tény azután az is, hogy mig a külföld haramijáit, bravoit a kegyetlenség jellemezte, addig a magyar betyár jellemében mindig volt egy vonás amit talán gavallérságnak is nevezhetnénk. Az 1848-ik év előtti rablóbandáknak ép úgy voltak alapszabályai, mint mai napság valami jótékony társulatnak. Az igaz, hogy azokat az alapszabályokat nem látta el a nádor ispán a jóváhagyó végzéssel. — Azon rabló azután keservesen meglakolt, ki e szabályokat a legkevésbé is megsértette. — Különösen a gyilkolást és rablást illetőleg voltak kemény szabályaik. Kegyetlenség csak igen ritkán fordult elő. Milfait Ferkó a hírhedt bakonyi zsivány bandája egy alkalommal egy tekintélyes úrnőnél tett látogatást. — A rablók egyike durva erőszakkal akarta lehúzni a gyűrűket, midőn Milfait a rabiéra rivalt s illő udvariassággal fosztotta meg a delnőt ékszereitől. Ugyancsak itt történt, hogy Mil- feit felkérte a méltóságos asszonyt, miszerint kisérné le őket a pinczébe ; a kérést teljesíteni kellett s az udvarias Milfeit nehogy bájos kísérőjük meghűljön, egy meleg kendővel födte be annak hófehér nyakát. Mondják azután, hogy mikor Milfeitot akasztani vitték, egy szép asszony nagyon-nagyon megsiratta. Ugyancsak Milfaitról tudjuk, hogy midőn egy gyáros kirablására indult, a gyárost nem találták otthon. Milfait a gazda távollétében védtelen nejéhez be se ment, hanem áttért bandájával a közeli csárdába, hol néhány embere fosztogatni kezdett. Milfait ezt nem akarta, azért fegyverét e szókkal: „elég legyen legények I“ levágta az asztalra. A fegyver az ütés következtében elsült s a golyó Milfait czombját keresztül szakította. Hát Becskereky, Zöld’Márczi s az alföldi Angyal Bandi, Rózsa Sándor s Patkó Pistáról hány oly vonás van feljegyezve, mely mind arról tanúskodik, hogy ez emberekben minden vadságuk mellett maradt még egy kis hely a szívnek. Mint már előbb említettük, a régi rablóbandáknak voltak bizonyos alapszabályaik, melyek megszegéséért a legkegyetlenebbül bűnhődtek a banda tagjai. Szolgáljon például a következő történet. Az abszolút uralom korában, az 50-es és a 60-as években a régi jó nemes emberek mind visszavonultak a közpályától s hagyták a tért Bach kuszárjáinak. Vesz- prémvármegyének jelenlegi érdemekben megőszült le- vóltárnoka Ács Rudolf is a kies és róna mezőföldre vonult. Itt ismerkedett meg tekintetes nemes és nemzetes M. Z. urambátyámmal, ki táblabiró létére arról volt nevezetes, hogy bár már 1789-ik esztendőben meglátta a napvilágot, s igy 1863-ban már 74 esztendős volt, kivéve pápai diákkorát és pozsonyi philosofuskodását soha teljes életében nem volt könyv a kezében. Pozsonyba német szót tanulni küldék öregei, azonban nem volt renegát, hogy megtanuljon ebből a gyűlölt nyelvből csak egy betűt is. A latinból is csak ezt a két szót ismeite: executio, portio. A nagy almáriom tetején ugyan ott állt Mészáros „Cartigám“-ja, hanem ezt is úgy örökölte valamelyik ősöregapjától urambátyám. Saját szavai szerint: „Én csak az asszonyokat és jó lovakat szeretem, nó még a jó futó agarakat, de a könyvet, no azt már nem.“ S valóban 74 éves kora daczára lelkesült a szép asszonyok- és jó lovakért s neki voltak a mezőföldön a legjobban futó agarai. Mint már előbb említettük, azzal a jó öreg „Pató Pál“-lal ismerkedett meg Ács bátyám az elnyomatás korszakában s köztük a gyakori találkozás folytán a legjobb viszony fejlődött ki. Az 1863-ik év körül azon a vidéken Patkó Pistá^ keresték a zsandárok s egész kajtóvadászatot rendeztek ellene. M. Z. urambátyám megbotránkozott azon, hogy a szegény futó betyárt úgy üldözik most, s sóhajtott a régi jó idők után, midőn a szegénylegény csak azt nem bántotta, akit nem akart. Ács bátyám azutáu felvilágosította az öreget, hogy ez azért van, mert az 1848-ik év előtt a paraszt embernek nem volt polgárjoga, s a betyár úgy tekintette, mint aki a vármegye ellen harczolva, az ő részén van, s igy a paraszt kötelességének tartotta védeni tőle telhetőleg azt, aki vele egy táborba sorakozik. Azután meg a régi betyároknak szabályaik is voltak . . . — „Megállj öcsém, kiáltott most fel M. urambátyám, erről a zsivány reguláról jut most eszembe egy história, ami velem történt meg : — Fiatal ember voltam — igy kezdé — szerettem a szép asszonyt, jó lovat, jó futó agarakat, s többnyire lóháton jártam. Egyszer egy kis pénzre lett volna szükségem, azért lóhátra ülve, két töltött pisztolyt a nyeregkápába helyezve, elindultam Enyingre. Az agarakat is mellém vettem. Enyingen felvéve a pénzt, elindultam a nap nyugtával haza felé. Jó paripámon, még ha korom sötét lett volna sem féltem volna; hisz töltött pisztolyok voltak nálam. A pénzt pedig bekecsem belső zsebébe helyeztem. Hát öcsém, amint Enyingről kiértem, a szántóföldön egy akkora nyúl ugrik fel, mint egy bika bornyu! Az én két agaram utánna, én meg lovammal a két agár után vágtattam tüskén, bokron át letérve a biztos útról. A H—i erdő szélén elfogták agaraim anyulat,leszálltam tehát lovamról s azt felvéve, nyeregkápámhoz kapcsoltam. Akkor már kezdett sötétedni, az országút messze volt, én ismerve az erdőn át vezető gyalog utat, arra tartottam. A hodosi erdőben ember emlékezet óta szegénylegények szoktak tanyázni, nekem ez ekkor eszembe sem jutott volna, hanem amint a sűrű közt nyargalok a lovam kantárját egyszerre csak elkapja valaki s rám kiált: „Megálljon az ur!“ Tudod öcsém, én úgy megijedtem, hogy arról is elfelejtkeztem, hogy töltött pisztoly is van a világon! Az ismeretlen a lóról leszállított, s vezetett befelé a sűrűbe.
