Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-12-08 / 49. szám

Hivatalos.

Körözés. 18055. 1883. alispáni szám alatt a járásokban és rendezett tanácsú városokban közhírré tétetni rendeltetett, hogy Heilbronner J. A. stuttgarti bankáron folyó évi nov. hó 21-én elkövetett rablógyilkosság tetteseinek egyike elfogatott, ki amellett, hogy azok személyleirását közölte, előadta azt is, hogy azok jelenleg Magyarországban tartózkodnak, annálfogva körözések elrendeltetett.

A három tettesnek részletesebb személyleirása a következő:

Az első körülbelül 26 éves 1-75 mtrnél magasabb, erős, csontos testalkatú, vállai szélesek, pofacsontjai erősek, tekintete éles, arcza hosszas, baja sötétszőke. Sötét öltözetet, világos sárga nyári felső öltönyt és fekete kis kalapot visel. Wolfnak hívják.

A második mintegy 25 éves, körülbelül 170 mtr. magas, nyúlánk termetű, hosszúkás, csinos arczú, szőke kis bajuszt, s ajka alatt kis szakállkát (Mück- chen) visel. Ruházata szürkés fehér kalap, szürkés felső öltöny és álló gallér. Ezen egyén állítólag M ag- ner nevet visel, azonban gyanú merült fel, hogy Lim- babher József Bajorország Feucht wangee kerületébe kebelezett Herrieden községi illetőségű egyénnel azonos.

A harmadik 30 éven felül levő, zömök termetű, széles, kissé napbarnított fekete férfi, szája szélén kör- szakáiéból is kilátszó nagy szemölcs van. Ezen egyén magát „Teodor“-nak nevezi és állítólag Oberursel községből való pinczér, és kitanult szabó.

A megyei tisztviselők nyugdíjazása.

A mióta 1869-ben az igazságszolgáltatást elkülö- niték a közigazgatástól s még inkább az 1870. XL1I. törv. cikk óta, mely gyökeresen átalakította a törvény- hatóságokat, közéletben, sajtóban és országházban a legélénkebb discussio tárgyát napjainkig a megyék reformjának kérdése képezi.

A régi megyékre ma már rá sem ismerni. Közjogi állásuk az utolsó évtized-alatt igen nagyon megváltozott s hatáskörük nagy csorbát szenvedett. A pénzügy hadügy és igazságügy az a három ága a megyék önrendelkezésének, a melyet újabb törvényeink s különösen a már említett 1870. XLII. te. nagyon szűk körre szorított, megszakítván ez által a jövőre azt a fényes szerepet, melyet a megyék közjogunk, alkotmányunk történetében vittek.

De akik panaszkodnak az autonómia e megszorításán, tulságig viszik érzékenységöket. Mert való ugyan, hogy az alkotmány főbiztositékai a Becsből intézett támadások ellenében mindig a „vármegyék“ voltak s ezek sohasem késtek felemelni hazafias és mindig nyomatékos szavokat, ha arra szükség volt; való továbbá az is hogy a megyék e nagy fontosságukat épen széles kiterjedésű autonomiájoknak köszönhették: de azért az ön- kormányzatnak újabb törvényeink által való megcsonkítása felett aggodalmaskodni, a megváltozott viszonyok között, mikor immár nemzeti magyar kormány alatt élünk, sok tekintetben szűk felfogás.

Modern államéletünk, a 30-as és 40-es évek reform erei által előkészítve, egészen más ma, mint az 1848 előtti. A 48-iki sarkalatos törvények által uj alapra lévén fektetve az állam, ennek az igazgatásbeli ágazatát megfelelőleg kellett átalakítani. A parlamentális kormányforma, a népképviseleti országgyűlés voltak azok a vívmányok, melyek a többi átalakításokat maguk után vonják.

Az absolut korszak, mely a nemzetben az életerőt erőszakkal visszafojtotta, megakadályozott abban, hogy egész constitutiónkat úgy szervezzük, mint a hogy azt a „uj idők“ megkövetelik. Az alkotmányos aera feltűnésekor aztán kettőzött igyekezettel fogtunk a munkához s hogy még ma sem értünk oda, a hová eljutni törekszünk, annak oka az idő rövidsége.

Hogy csakugyan nincs még eléggé a modern elvekhez alkalmazva államszervezetünk: mutatja az, hogy napról-napra vettetik fel egyesek által egy-egy javaslat melyek közül nem egyet karol fel a közszellem, hogy megvalósításán munkálkodjék.

Minthogy régi constutitionk eminenter a megyékre volt alapítva, a mai kornak államélletünket átalakító iránya pedig mellőzi a decentralisatió túlságos mértékét (nem azonban az alkotmányosság rovására) : nagyon természetes, hogy a legtöbb reform, melyet egy vagy más részről felvetnek, a megyékre vonatkozik.

Az a kérdés is, melyet ezúttal fölemliteni kívánunk, a megyei törvényhatóságok életét érinti, nem annyira politikai, mint inkább társadalmi oldalról.

A megyei tisztviselők nyugdíjazásának kérdése ez.

Sokan feltűnőnek fogják találni, kogy e kérdést összefüggésbe hozzuk a jogelvvel, mely azt mondja, hogy a viszonyok változtával változzanak az azokra vonatkozó jogszabályok is. A nyugdíj kérdése belső összeköttetésben van a körülmények változásával. Nem volt volna helye e kérdésnek ezelőtt pár évtizeddel, de helye van most. Ez a kérdés immár időszerű s hallgatni felőle ma már nem lehet.

A megyei hivatalokat egész 1844-ig, mikor a hivatalképesség a nemesekre is törvényhozásilag (1884 Y.) • kiterjesztetett, a nemesek bírták kizárólag. Igaz ugyan, hogy az állami hivatalnokok is (ide nem értve némely kisebb „kamarai" tisztségeket) ezideig csak a nemesek köréből kerültek ki; de egészen más^osztályt képeztek a nemesek közt azok, a kik megyei, mást azok, a kik állami tisztségekre vállalkoztak,

Az állami hivatalnokok legtöbbnyiie, mondhatni szabály szerint, a szegényebb nemesi osztályból kerültek ki, abból az osztályból, a melynek nem volt ezer holdakra menő birtoka. Ez az osztály, mely kényszerítve volt önszerezte tudományával keresni kenyerét, ez az osztály vállalt állami hivatalt.

A szoros értelemben vett gentry, ez a született törvényhozó, nem igen volt hájlandó, hogy a tanulás mesterségével terhelje magát; inkább parancsolni szeretett. E™ voit legalább az átalános felfogás; s hogy

mégis igen sokan ezek közül, sőt mondhatni a nagy többség, tudományt, műveltséget szerzett magának; ez oly dicsőség, a melyet az akkori magyar gentry rovására minden alkalommal el kell ismernünk.

Ezekből kerültek ki a megyei tisztviselők: ezek adták a „tón“-t a zöld asztal mellett s bár egy részök csak szájaskodott, virtusoskodott. de a másik rész becsülettel dolgozott hazafias munkákon.

Hogy ez a vagyonos középnemesség, mely mintegy praedestinálva volt a megyei hivatalokra, nem szorult arra, hogy nyugdíjjal legyen ő és halála utáu családja biztosítva; ez a dolog természetéből ered. Ha megunta a dicsőséget, vagy belefáradt a munkába, otthagyta a hivatalt s maradt földesur, a kinek vagyoni existentiája biztosítva volt.

Ma a viszonyok nem azok, a melyek a múltban voltak. Nem vagyunk pessimisták, de lehetetlen el nem ismernünk, hogy a magyar gentry nagyhatalmi állása, mely vagyoni és szellemi erejében gyökerezett, ma már dűlő félen van. Bármiben fekszik is az ok, annyi igaz, hogy a vagyonos magyar családok vágyó nilag egymásután mennek tönkre, a sok szép birtok dobszóra kerül. A megyei tisztviselők, kik azelőtt saját vagyonukból éltek, mindinkább rászorulnak fizetésökre.

Országszerte megindult a múlt évben a mozgalom, mely arra volt irányozva, hogy az állam kishivatalno- kainak fizetése jobbittassék, mert az nincs arányban az élet drágaságával. A közvélemény helyeselte e mozgalmat. Mennyire helyeselhető volna tehát, ha a megyei tisztviselők, kiknek helyzetűk azáltal, hogy a választás alá esnek, még szigorúbb, anyagi biztosítást nyernének nyugdíjazás által.

A mozgalmat ez irányban Biharmegye törvény- hatósága már megindította. Szepes- és Hevesmegyék rávetik e szép példát, s mint a lapokból értesülünk,szép eredménynyel, mert az eszme hódit, Hiszszük, hogy e mozgalom hova tovább nagyobb dimensiókat fog ölteni mert a kezdeményező törvényhatóságok élve levelezési jogukkal, fel fogják hívni pártolásra a többieket is.

& vib£k.röl.

A pölöskei r. kath „mester“ esete.

1883. deczembev 7.

— Ajánlva a megyés püspök, az egyházmegyei fő- és a kir. tan- felügyelő urak magas figyelmébe! —

A devecseri esperességi kerületben, a noszlopi plébániához tartozik Pölöske német község. Ezen német, a vallást illetőleg róm. kath. község tanítója körülbelül másfél év óta Németh György. Ezen Németh György ;anitó ellen egy folyamodvány következtében f. évi nov. ló 7. napján fegyelmi vizsgálat tartatott. Hogy talált-e a fegyelmi vizsgálat-bizottság Németh György ellenében valami törvénybe ütközőt, nem tudjuk, nem kutatjuk. Az a folyamodvány talán nem is törvénybe ütköző adatokat sorolt fel, hanem olyanokat, melyek a törvényt távolról sem érintik. — Határozottan állíthatjuk, hogy az a folyamodvány törvénybe nem ütköző olyan adatokkal töltetett meg, a melyeknek czélja egy ember megsemmisítése, egy tanítónak állásától való megfosztása.

Németh Györgjre a fegyelmi-bizottság kimondotta, bogy gyűlöli az egyházat, hogy vallástalan. Nagyon súlyos vádak ezek ! Minő adatokból következtette a fegyelmi-bizottság Németh Györgynek egyház gyülö- etét és vallástalanságát ? Azokból-e, a melyek a folyamodványban voltak felsorolva, vagy azokból a vallomásokból, a melyeket ellene tanítványai és hívei tettek, nem tudjuk ! Ha Németh György ellen az iskolagyermekek és a szülők soroltak fel adatokat, és pedig olyan adatokat, a melyek beigazolják Németh Györgynek val- ástalanságát és egyházi gjülöletét: akkor mindenben egyetértünk a fegyelmi bizottság eljárásával, egyet ab- oan is, hogy a püspök ő nagyméltsóságánál hozzák javaslatba nevezett tanítónak felfüggesztését és hivatalától való megfosztását. A folyamodványban elmondott okok terhelhetik ugyan Németh Györgyöt, de nem elegendő arra, hogy állásától elmozdítható legyen. Ha az adatokat Németh György ellen a folyamodványiró annak ellenségeitől, roszakaróitól szedte össze, akkor fentart- juk magunknak a jogot arra nézve, hogy azokról az ellenségek- és roszakarókról, általában mindazokról, a kik nevezett tanítónak megsemmisítését, állásától való megfosztását tűzték ki czélul, egyet és mást elmondjuk.

Nem czélja e soroknak a bűnnek legyezése és a bűnösnek megvédése.

Ila Németh György bűnt, merényletet követett el egyháza ellen, ha vallástalanságot terjeszti iskolában és községben, példás és szigorú megbüntetését nagyon terhelő adatok esetében állásától való megfosztását várjuk. De ismerve Németh Györgyöt, ismerve lelkületét, elveit, életnézeteit és életczéljait, ismerve észbeli tehetségét, ismerve a tanításban való jártasságát, ügyszeretét és ügybuzgóságát, ismerve múltját és kínos küzdelmeit, ismerve azt, hogy a magyar nyelv terjesztése körül rövid idő alatt is érdemeket szerzett, a miért a tek. vármegye aranyakkal tüntette ki, nem tudjuk elhinni, hogy bűnt, merényletet követett volna el egyháza ellen, hogy a vallástalanságnak volna terjesztője. Németh György szabadelvüsége mellett is vallásos ember és buzgó ka- tholikus lehet,

Vannak Németh Györgynek elkeseredett, halálos ellenségei, a kikről ezúttal — reverentiából — nem szólunk semmit. Ezen ellenségek el is követnek mindent, hogy földönfutóvá, hivatalvesztetté tegyék. Hogy Németh György számtalanszor túlzásba esik, tudjuk, hogy sokszor tesz egyeseknek nem tetsző nyilatkozatokat; tapasztaltuk. De mivel az okokat is tudjuk, egy cseppet sem csodálkozunk túlzásai és nyilatkozatai felett! Németh György, ha az igazság részén van. egy pillanatra sem riadt vissza, hanem bátran hirdette azt s nem gondolt arra, hogy fejét betörheti. Németh György védelmére kelt agg édes apjának, a ki közel 60 évig szolgálta a r. k. egyházat és 60 év múlva fosztották meg állásától és eresztették világgá nyugdíj nélkül. Ezen védelemre lehet vizszavezetni a f. év nov. 7-én megtartott fegyelmi vizsgálatot.

A nmlt. s főt. püspök urnák, a mi szeretve tisztelt főpásztorunknak, a kinek nagy tudománya, igazságsze- retete, mély bölcsesége, páratlan atyai jó szive, mindnyájunk előtt ismeretes, ítéletét ez ügyben nagy érdeklődéssel várjuk, mert tudják és hiszszük, hogy ő nagyméltósága egy olyan ítéletet nem szentesíthet, a mely egy szegény tanitócsalád szájából venné ki a kenyeret.

Nagyságos dr. Palotai F. egyházmegyei tanfelügyelő ur pedig, a ki a fegyelmi vizsgálatot teljesítő bizottság elnöke volt, meggyőződhetett arról, mennyire bűnös Németh György. Mi meg vagyunk arról győződve, hogy a főtanfelügyelő ur az igazságnak híven olyan jelentést fog ö nagy méltóságához felterjeszteni, a mely a valóságnak mindenben megfelel. Egy humánus, jó szivü, igaz ságszerető ember nem fogja magát befolyásoltatni senkitől, hanem a lelkiismeret szavára hallgatva tenni fog hogy tettét áldani és dicsőíteni, szivének nemességét hirdetni és emberbaráti szeretetét magasztalni lehessen.

A vármegye szeretett tanfelügyelőjét nagys. Stáhly György kir. tanácsos urat pedig kérjük, hogy ismert jószívűségét ez esetben ne vonja meg Németh Györgytől, a vármegye egyik törekvő és buzgó tanítójától. —

Ha igaz, hogy az uj Magyarország megalkotása körül nagy feladat vár a tanítói karra, akkor ne üldözzük annak egyes tagjait, ne bántsuk a tanítót, mert az is egy jogszemélyt képvisel az államban, a kinek kötelessége sok, joga azonban kevés van.

Pápa, 1883. decz. 7.

Egy uj egylet alakult városunkban. Czime; „Kereskedelmi ifjúsági kör.“ Alakuló gyűlését a múlt héten tartotta a „Lloyd“ helyiségében, ez alkalommal választották meg a tisztviselőket is.

Az iparos ifjúság betegsegsegélyző egylete javára f. hó 26-án az állandó színházban hangversenynyel egybekötött szinelőadást rendez. Színre kerül Csepreghy Ferencznek a „Magyar fiuk Bécsben“ czimü, 3 felvoná- sos vigjátéka.

A hagymáz nálunk is kezdi ragadni áldozatait. Tegnapelőtt is egy főgymn. tanulót temettek, ki szintén ennek az áldozatja lett.

Mándokyról írtam a múlt levelemben, hagy e héten jő át társulatával, de biz nem jött és talán nem is jön ; pedig sok bérletet jegyeztek már elő

Ha az időjárás két napig ilyen kedvező lesz, akkor vasárnap korcsolyázhatunk. Ez esetben a korcsolya egylet vasárnap zenével nyitja meg helyiségét.

A m. bizottsági tagok holnap tartják értekézletö- ket a „Griff“ nagytermében Bókássy Gyula ur elnöklete alatt. — De erről a jövő számban,

Siófok, 1883. Deczember 4.

— A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. —

M. hó 25-én tartatott, a csak néhány hónappal ezelőtt alakult, de már teljesen felszerelt siófoki önkény tes tűzoltó egyletnek bálja; s e nap élni fog emlékében nemcsak a hálás tűzoltóknak, hanem azoknak is, kik a jótékonyság oltárához sietve járultak. Oly szakadatlanul meglepő, annyira megható volt, midőn Hordóssy Endréné ő nagysága, mint bálanya a terembe sorfalat képező 60 tűzoltó közt belépett, hogy nemcsak azok, kik ügyünk iránt lelkesülve, minden lépésünket örömmel üdvözölték, de azok részéről is a bámulat kifejezése hallatszott, kik nyilvános fellépésünket örömmel üdvözölték, kik nyilvános fellépésünket először látva, szemlélték azt a szoros kapcsot, az első összetartást, mely az elsőtől az utolsóig valamennyiünket áthatott. — De azok is, kik részes nem lehettek örömeinknek tudomással bírjanak azon feledhetlen estéről, elősorolom szálait azon virágcsokornak, melyet úgy községünk, mint a vidék megjelent hölgyei képezve, azt fényessé és ragyogóvá tették. S ezek pedig : Hordóssy Vilma, Hordóssy Mariska (Kilitöröl), Horváth Ilonka (Kilitiröl), Tóth Anna, Tóth Gizella, Tóth Erzsébet (Ujpusztáról), Magyar Lujza, Tóth Mária, Tóth Lina, Tachauer Jenni, Rothauser Mariska, Rosenfeld Berta, Porczelláner Nina k. a. továbbá: MillmanLajosné,NemzsúrLajosné (Fok- Szabadiról), Kallberger Gyulánó, Sigray Istvánná, Kardos Ferenczné, Koppstein Károlynó és Bayer Antalné stb. A négyeseket 50 pár tánczolta Csak a meleg részvét eredményezhetett oly jövedelmet, melyét az eddigi bálok krónikája nem tüntet fel; bevétel volt: 236 frt 45 kr., melyből leszámítva a tetemes kiadásokat, 114 frt. maradt tiszta jövedelemként az egylet pénztárában. Felülfizettek ez alkalommal: Hordóssy Endréné 20 frt, Hordóssy nővérek 5 frt, Fischer Herman 1 frt, N. N. 50 kr, Kardos Ferencz 4 frt, Karlberger Gyula 9 frt, Rothauser R. 8 frt, Sigray István 4 frt, Gerber Henrik 4 frt, Kauzli Gyula 1 frt, Magyar Lujza 1 frt, Breuer József I frt, Tóth Iguácz 3 frt, Nemzsur Lajos 3 frt, Kardos Károly' 1 frt, Tauszig Ede 1 frt, Freund Imre 1 frt, Krausz Miksa 1 frt, Koppstein Károly 1 frt, Koppstein Vilmos 1 frt, Kaufman N. 50 kr, Kolin Manó 50 kr, Faragó Mihály 30 kr, Egyed János 1 frt, Österreicher Benő 59 kr, Karlberger János 1 frt, Kálmán János 50 kr, Szinger N. 50 kr. Frapk Fü- löp 50 kr, Goldschmid Gyula 50 kr, Millman Lajos 1 frt, Lőwinger Henrik 50 kr, N. N. 4 frt 50 kr, Térjék István 1 frt, Muth Józef 50 kr, Gerber Sándor 50 kr, Lurja József 50 kr, Horváth Dezső 1 frt, Spitzer N. 50 kr, Hets Miklós 2 frt, Tóth Bálint 1 frt., Bálint István 50 kr, Szelecsky József 1 frt, Soós Péter 15 kr.

A bál reggel fél 6 órakor ért véget.

Tisztelettel: B. Z.

A veszprémi róm. kath. főgymnasi- um felállítására városunkban gyűjtött adakozások.

Folytatás.

Azaláirás a 1 k a Írná v al k i f i z e 11 ék :

Gscheidt István 15 frt, Özv. Szente Ferenczné 8 frt, Mozgay Antal 50 frt, Özv. Dunst Ferenczné 3 frt, Katona Sándor 2 frt, Pintér Mihály 2 frt, Lichtenb r- ger Károly 1 frt, Wolfram János 1 frt, Láng Anna I frt, Husvéth István 1 frt, Androvits József 1 frt, Koller Sándor 2 frt, Benkő István 10 frt. Rigó István 2 frt,

Aláírták, de mégki nem fizették:

Komjáthy Lajos 10 frt, Bokrosy Viktor 10 frt Szarka Sándor 2 frt, Knau Gábor 10 frt, Rostásy István 2 frt, Kopácsy Ipoly 10 frt, Fejes Antal 5 frt, Kovács Ignácz 5 frt, Varjas Lajos 1 frt Györötskey György 2 frt, Soós Lajos 5 frt, Kreutzer István 2 frt

Jófejű Sándor ésneje Knau Borbálya 50 frt, Farkas Constantin 15 frt, Somogyi Mihály 25 frt, Nagy Iván 5 frt, Zsoldos Boldizsár 2 frt, Csikász István 10 frt, Csikasz Imre 4 frt, Frikk Mihály 10 frt. Kovács Imre 50 frt. Stoll Miklós 50 frt, Nagy Károly 25 frt: Papp Ferencz 5 frt, Cseh Alajos 10 frt, Fehér Sándor 20 frt,

Dukovics Sámuel 4 ft Eszterhay Ferencz 20 ft Kjikovics György 2 frt, Hindler Antal 2 frt, Neu Zsigmond 2 frt, Pfeitíer József 2 frt, Neu Leopold 2 frt. Kovács Ferencz 5 ftr, Kohn Adolf 2 frt, Szivér Ignácz 2 frt, Csemay Ferencz 2 forint. Schmidt János 2 forint, Özvegy Mozner Ferenczné 2 fit, Bánoczy Mór 2 frt, Pinkász Mór 1 frt, Tislér Jánosáé 10 írt, Özv. Zsolnai Ivárolyné

3 frt, Ö/.v. Szabó Jánosné 2 frt, Kovács Ignácz 4 frt, Eszterhay Ignácz 3 frt, Scholcz Antal 2 frt, Bélán József 3 frt. Nagy János. 2 frt, Özv Pongrácz Dánielnéés Mariska 4 frt, Fehér András 5 frt, Bencsik Fülöp 3 frt, Széli Ferencz 2 ftDeáki Mihály 3 ft, H ijdy Pál 2 ft, Müller György 4 frt, Liptay János 2 frt, Hires János 2 frt, Fehér István 3 frt. Kommer András 2 frt, Noszlopi Fo- rencz 2 frt, Magyar Lajos 2 frt, Szabó Ferencz 2 frt. Barát István 5 frt, Szabó József 4 frt, Csomay János 5 frt, Bauer Sándor 2 frt, Orbán Bálint 2 frt, Szűcs Pál

4 frt, Farkas Ferencz Jutás 5 frt, Sperg Domonkos 10 frt, Rothauser Miksa 5 frt, Rozsos Gyula 5 frt, Andro- vics Imre 10 frt.

Törvényszéki Csarnok.

(Bűnügyi tárgyalások a veszprémi kir. törvényszék előtt) 1883, évi deczember 11-én.

1. Okirat hamisitással vádolt Kovács Ján. s társai ügyük végtárgyalás.

2. Csalással vádolt Mellári József ügye végtárgyalás.

3. Hatóság elleni erőszak miatt vádolt Szabó Gyulának végtárgyalása.

Deczember 12-én.

1. Lopással vádolt Kovács Rozi s társa végtárgyalás.

2. Sikkasztással vádolt Peidl Antal végtárgyalása.

Deczember 13-án.

1. Magán okirat hamisitással vádolt Somogyiján, s társai végtárgyalás.

2. Zsarolás vétségéért Friedl Lipót elleni bünügy végtárgyalás.

ÚJDONSÁGOK.

A megürült városi árvaszéki ülnöki állás a holnaputáni, hétfői városi közgyűlésen fog választás utján betöltetni. Az árvák ügyeit szivén viselő, rend és igazságszeretettel biró polgárság jelölte az ifjú Lampert János, ezelőtt balaton-füredi, jelenleg veszprémi szorgalmas ügyvéd, ki ellenében a városi ineghagyatikok Körössy ügyész ur felléptetését próbálgatják.Hogy Körössy ur e jelölést elfogadta volna, arról még bizonyosat nem tudunk,deaztmár kijelentette, hogy az eddigi 800 frt fizetés mellett erre nem vállalkozhatik. Lampert ur — mint értesülünk ~ pártja főbb embereinek kijelentette, hogy az eddigi dijjazás fölemelését nem igényli. A derék ifjú ember jelölését részünkről is melegen ajánljuk a képviseleti tagok lelkiismeretességébe.

* A pápai járási értekezlet megtartásáról sürgönyzik lapunknak mai kelettel a következőket; „A járási értekezleten szolgabiróul Horváth Lajos jelöltetett ki 36 szó- és 5 Írásbeli szavazattal Tóth Dániel 32 szavazata ellen.“

* Savanyu Józsi legújabb vakmerő rablása. Savanyú Józsinál vidékünk retteget haramiájáról szól ismét az ének. A múlt hétfőn e hó 2- ikán esti hét órakor a Todeszko-féle uradalom tisztjei, számszerűit heten együtt ültek a nagy-vázsonyi tisítilak irodájában. Egyszerre megnyílik az ajtó és hat tagból álló, fölfegyverzett, bekormozott arczu, ál- bajuszos haramia lép be s a tisztek mellének fegyvert szegezve pénzt kérnek halálos fenyegetések között. Az uradalmi tisztek Savanyu Józsinak ama kijelentésére, hogy aki megmozdul halálfia,az ijedtségtől meredten ültek székeiken. A tisztek közt több erős testalkatú ép ember is volt, de daczára ennek, a pillanat hevében még mozdulni sem mertek. Ekkor Savanyu azt kérdi, hogy melyik itt a pénztáros? A többiek megmutatták, de az született angol létére egy betűt sem tudott magyarul, s igy a gazok kérdéseire sem felelhetett, miuek következménye az lett, hogy a rablók egyike kezét összekötötte és egy balta csapást mért hátsó felére. Savanyú ekkor odakiáltott: „Ne bántsd!“ s kioldotta kezeit. Ezután nyittatták csak ki a pénztárossal a Wertheim-cassát, melyben 500 forint készpénz volt. Ezt magukhoz véve még pénzt követeltek, de az uradalom tisztjei kijelentették, hogy ezelőtt három nappal volt az uradalmi pénztárban hétezer forint, ma már azonban nincs miután a hó végével kiadták. „Hát abban a vas ládá- mi van?“ kérdi Savanyu s felnyittatá azt is s az abban lévő 80 frt készpénzt is átvette. Ekkózben egy férfi és egy nő cseléd jött a szobába, de ezeket az asztal alá bujtatták a rablók, mig a férfi cselédek egyikét az ablak felé forditva állították. „Noha több pénz nincs — mondja Savanyu — most máridevele az órákkal s a privát pénzekkel!“ A tisztek kezdték levenni óráikat. Savanyu odaszólt :„Aláncz nem kell, csak az óra!“ Mikor az urad. főerdész is oda nyujtá óráját és három forint készpénzét Savanyu. kérdezte tőle: „Hát az ur kicsoda?“ „Éii vagyok a Jáger!“ „No a jágernak sem pénzére sem órájára nincs szükségünk!“ Szólt a rabló és visszaadta neki mind a kettőt. Ekkor az ispán szólalt föl: „Tudják mit uraim, önöknek az én órám úgy sem sokat ér, de nekem apai emlék s igy igen drága, adják vissza azt is. „No — mond Savanyu — hajói viseli magát, 9 nap múlva visszakapja.“ Ezen közben egy oldalajtón egy kastélybeli inas nyitott be a szobába, a rablók egyike, megkapta karját, de az inas ennek daczára ki ugrott, mire az egyik zsivány utánna lőtt. A golyó nem talált; a földbe fúródott.

A lövés zajára a két künt álló zsivány a szobába lőtt de ezek sem találtak, a szóban lévő inas pedig a má-