Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-09-15 / 37. szám
T Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 37-dik szám. Szombat, szeptember 15. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMIT HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre.................................................C frt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Negyedévre............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Egy életérdekünk. Veszprém, 1883. ezept. 15. Hogy ha szórakozásra szánt óráinkban összebarangoljuk ezt a mi hegyes-völgyes, vad regényes városunkat, arra a tapasztalatra jövünk, hogy ha bár itt üdülésre, pihenésre alkalmas hely, zöld pázsit fölös számban mutatkozik is; mégis annak a nagy közönség egészségi szempontból, hasznát nem veheti, mert hát oda: tilos a bemenet. Egy városnak, — hogy lakható legyen — legelső életfeltétele az, miszerint levegője éltető, fekvése egészséges és a szükséges szórakozásra olyannyira elkerülhetlen sétányai is legyenek. No nekünk a levegő ellen épen nem lehet kifogásunk, annál kevésbé a jó fekvés ellen; mert hát biz a jó isten „magas“ polczra helyezett berniünket, közel vagyunk az éghez! De mikor azt tapasztaljuk, hogy az iparos munkája bevégezte után, a hivatalnok a hivatalos óra után a szükséges testmozgást ott kénytelen véghez vinni, ahol a lenge .szellő Számum fellegéhez hasonló porhalmazokat sodorit orra elé; akkor önkénytelen támad az az óhajtásunk: Hogy ha adtál uram levegőt, kérünk hozzá egy kis helyet is, ahol azt élvezhessük! Ha a provincziális városokat összejárjuk, azt tapasztaljuk mindenütt, hogy ott maga a városi hatóság létesített — az emberi egészség szempontjából oly annyira szükséges — sétahelyeket. Fehérváron ott van a „Vörösmarty-tér“ — a „Zichy-liget“; Pápán a „Gróf-kert“; Győrben a „Szinház-tér“ — mind benn a város kellő közepén — csak nekünk veszprémieknek, kiket a természet oly bőven halmozott el kincseivel — csak nekünk nincs városunk kebelében egy talp- alattnyi helyünk, ahol a munka után üdülést, szórakozást kereshetnénk! Pedig lehetne! MEG JE LEN MINDEN SZOMBATON. Előfizeted pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hird-etésels és H^3riltterel£ a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Ott van a városnak csaknem kellő közepében a nméltóságu veszprémi püspökség tulajdonához tartozó két kert is, a külső és belső püspökkert. Ha a városi hatóság — városunk lakosságának egészségére való tekintettel — lépéseket tenne a jó szivéről általán ismert megyés püspökünk, Ivovách Zsigmond ő excellent iájánál: nem hiszszük, hogy ezen lépésüket ne tartaná teljesíthetőnek. Mert hisz ama kertek a jószágigazgatóság által úgyis csak gazdasági czélokra használtatnak fel; akkora birtokrészt pedig mindig tud nélkülözni a veszprémi püspök uro- dalma! Hogy azután mily átalakítással lehetne azt a nagy közönség részére átadni, arról csak akkor szólhatnánk már, ha a kérelmező városatyák azt adnák tudomásái*a Veszprém város közönségének, hogy jólelkü főpásztorunk ismét szaporította nemes cselekedeteit és „igent“ mondott! Tegye meg ezt a kérelmet városunk polgársága, mi azt hiszszük: föllépését siker koronázandja í r Es áldani fogják ezért őket ezeren, mert szükségünk van egy ily sétahelyre egészségi, aestheticai szempontból! Mert ha igaz az, hogy . most is kevesen halnak el közülünk; mi azt hiszszük, hogy akkor meg igaz lesz az, miszerint „sohasem halunk meg!“ A veszprémi szárnyvasut részvényeseihez. A veszprém-jutasi szárnyvasut részvényesei tisztelettel felhivatnak, hogy a múlt augusztus 29-én tartott gy ülésbem megállapodáshoz képest folyó hó 20-án d. u. 3 órára a városház tanácstermében tartandó gyűlésen a válalat létkérdésében hozandó végérvényes határozat megalkotása végett megjelenni szíveskedjenek. Kelt Veszprémben, 18S3. szept. hó 12-én. Páál Dénes. Felhívás a hazai gyümölcs- termelőkhöz. Az országos m. gazdasági egyesület már az elmúlt évben egy gyümölcsminta-csarnokot létesített oly czélból, hogy eladásra szánt gyümölcsmutatvá- nyok kiállítása által a nemes gyümölcsöt, a bpesti és más fogyasztó közönséggel megismertesse, s ez által a termelő és fogyasztó között közvetlen összeköttetést létre hozzon. Ma, midőn az országnak bő gyümölcstermése van, a gyümölcsminta s annak intézménye kétszeresen szükséges, mert tudvalévő körülmény az, hogy Budapest nemes gyümölcsszükségletét eddigelé nagy részben a külföld fedezte, s jelen évi bő termésünkkel végre meg kell tennünk a kísérletet arra, hogy az ország fővárosában a hazai gyümölcscsel az idegent kiszorítsuk. Hogy azonban ezt sikerrel tehessiik, figyelmeztetnünk kell hazai termelőinket két körülményre: 1-ször a kellő csomagolásra, 2-szor és különösen arra, hogy csakis a mutatványnak megfelelő árut küldjenek be. A fővárosi gyümölcskereskedők azért fordultak főleg a külföldhöz, mert onnan jól csomagolva és a mutatványnak mindig megfelelő árut kaptak, ellenben telve vannak panaszokkal a magyar termelők ellen, kik sem csomagolásra nem ügyelnek kellően, sem arra, hogy a mutatónak megtelő gyümölcsöt küldjék. Hogy tehát a fővárosi gyümölcskereskedők e méltányos panasza a jövőben alappal ne birjon, szükségesnek tartjuk a termelő közönséget először a csomagolásra nézve figyelmeztetni és felhívni figyelmét arra, hogy sértetlenül az alma, körte és más gyümölcsfélék kosarakban (ez előnyösebb) vagy ládákban úgy szállíthatok, hogyha a gyümölcs lehető szorosan rakatik egymás mellé, úgy, hogy az utón rázás által helyéből ne mozdulhasson. Akár papirosba, (sokan ezt tartják legjobbnak) akár finom sarjuba vagy polyvába történjék e csomagolás, ez elvet soha sem szabad szem elől téveszteni. Egy másik fontos követelmény a szállításnál még az is, hogy a gyümölcs folyton czirkuláló levegővel birjon, s azért is ha a szállítás ládákban történik, oldalai több helyen kifurandók, hogy az igy támadt nyilasokon a levegő szabadon járhassa a gyümölcsöt át. Egy másik fontos körülmény az, hogy a mutatványnak megfelelő gyümölcs küldessék be. — Erre nézve szükséges volt a gyümölcsminta-csarnok szabályzatát azzal pótolni ki, hogy az eladott gyümölcs átvételénél a vevő a minta-csarnok kezelőségét igénybe veheti, s ha ez a szállított árut nem találja SZERKESZTŐSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratod vissza jaena ac3.atn.alr. mutatványszerünek, az esetben az áru visszautasit- tatik. S hogy ennek érvénye legyen, még az is felvétetett a szabályzatba, hogy minden kistermelő, ki a gyümölcsminta-csarnok utján árusítja el terményét, köteles magát alávetni a mintacsarnok szabályzatának. A téli gyümölcsévad nemsokára kezdetét vevén, a mintacsarnok is elkezdendi működését, s azért a szabályzatból fölemlítjük a következő pontokat: Az eladásra szánt gyümölcsből 1 — ll/a kilogrammnyi mutatvány küldendő be az országos gazdasági egyesülethez. A termelés helye, a vasuttóli táválságának úgy szintén az eladásra szánt mennyiség megnevezésével. A beküldő tartozik a darabonkinti egy méter- mázsánkinti árat megnevezni úgy az eladás helyén, mint loco Budapest. Ha azonban az árra nézve tájékozva nincsen, akkor a mintacsarnok kezelősége részéről az esetleg történt kínálatok az eladóval közöltetni fognak. Az országos gazd. egyesület elnöksége. Veszprémmegye néptanítóihoz! A múlt augusztus 28-án Péterd községben dühöngött borzasztó tűzvész alkalmával, — midőn az iskola és tanitólak is a lángoknak áldozatul esett, — Marschall Márton néptanítónak a szószoros értelmében mindene porrá égett, úgy, hogy a rajtalévőn kívül egyebe nem maradt. A szegény tanítónak az ez évre már beszedett és a padláson volt pár gabonája is elégett, s igy nejével és öt gyermekével a tél küszöbén a legnagyobb nyomornak néz elébe. A humanismus nevében oly kéréssel fordulok tankerületem nemesszivü néptanítóihoz, hogy szerencsétlen pályatársuk kétségbeejtő helyzetét filléreikkel enyhíteni siessenek. A beküldött könyöradományokat összegyűjteni, rendeltetési helyükre eljuttatni emberbaráti kötelességemnek ismerem, és azokat hirlapilag nyugtázni fogom. Veszprém, 1883. szept. 10-én. Stáhly György, kir. tanfelügyelő. Törvényszéki csarnok. (Bűnügyi tárgyalások a Veszpr. kir. törvényszék előtt.) 1883. szeptember 18-kán. — 1030/883. sz. a. Zsarolással vádolt Jakab Lajos és társai — végtárgyalás. — 700/883. sz. a. Súlyos testi sértéssel vádolt Csizmazia Mihály és társai ellen — végtárgyalás. TARCZA. Hire neve a magyarnak régi, régi, Drágább, szentebb öröksége nincsen néki. Mást se hagytak az apák . . . Ettől meg nem foszthaták Ellenségi. Apáim szent örökséget tiszta. vagy te, Mindenféle hitvány nép néni piszkálhat be, És ha mégis mást akart, Megtanítjuk a ezudart Becsületre ! Miért fenik a fogukat oly nagyon rád ? Kinek vétett és mit vétett ez az ország? Melyik népe tévelyeg t Melyikkel nem osztja meg Minden gondját ? Epen azért fenekednek annyin rája l liávágynának az utolsó falatjára : Adja oda mindenét, Hírnevét és életét! Ez a hála. No csak rajta, gyáva had te, hacsak ez kell! Elérheted á szándékod könnyű szerrel. Gazdátlanabb mi lehet, Mint a magyar becsület ? Jer vedd el. Majd ráismersz még egyszer a nemzetemre, Majd eszedbe jut, mi voltál nem régente! Ki az urad, megtudod, Süvegelni is fogod, Istenemre ! Dal ma dy Győző. Szabó Biri esete. Irta: Magyar Gyula. (Vége.) „Szeretlek, őrülten szeretlek, mert oly nagyon hasonlítasz valakihez, de hogy kihez, azt megmondani magam sem tudom . . .“ A lány elszédült, mint a lepke, mely a lobogó mécs fénykörébe kerül, azután lehull ... Az ifjú becsületes volt, megígérte, hogy jóvá tesz mindent. Nem fogja szégyenleni magához fölemelni azt, a ki érette feláldozta mindenét , . . Az ifjú elutazott . . . A lánynak még nagyobb ür támadt szivében ...Ha te úgy . . . én is úgy! . . . Szabó Pálné asszonyom valami nagy dologra készülhet, mert magára veszi ezer ránezos barna szoknyáját, . . . elejbe köti azt a két szél kötényt; azután azt a fekete-tarka selyem kendőt is előveszi az öregalmáriómból, amit csak sátoros ünnepek alkalmával szokott a fejére kötni . . . Azután oda ereszkedik a nagy zsölye-székbe, Birit is behívja a parádés szobába, . . . nagy dologra készülhet nagyon! . . . A lány oda ül elejbe a kis székre, azután csak néz rá azzal a szomorú szép, nagy szemeivel Szabó Pálné asszonyom egyet köhint, mintha nagyon nehezére esnék neki az, amit most elakar mondani, hanem azért mégis csak hozzá fog előbb-utóbb úgy is meg kell történnie. Elmondja egy fekete gyászruhán szomorú úri dáma történetét ... A Birinek úgy tetszik, mintha azt hallotta volna már, úgy néha télfüllel a fonóban ... csak mikor ő ott volt, . . . akkor hagytak föl : nagy hirtelen ezzel a históriával . . . Szabó Pálné asszonyom azután, mikor megmondja, hogy ki volt ez az úri dáma, mikor a nevét is oda súgja nagy halban a lány fülébe; akkor csak látja, csak nézi bámulva, mint lesz haloványabb, — egyre haloványabb az ő Birikéje, — mint esik össze egyszerre, mint egy élettelen holttest . . . Szegényt bizonyosan nagyon meghatotta ez a szomorú történet! Azután nem is kelt fel többet . . . Ahogy jött a tavasz, ép oly mérvben lett a szép lány is naponként sárgább, fehérebb ... Egy napon fölemelkedett ágyában, hallgatód- ! zott, mintha muzsika szót hallana. — Kérdezte, hogy micsoda mulatság van a faluban. Nem tudták előtte j eltitkolni, megmondták neki, hogy a Nagy Pista tartja oda át a nagykorcsmában a lakodalmát! . . . Azután nem szólt többet ... Az alkonyi sugár benezett az ablakon . . . ott künt a tavasz hírnöke a kis fecske csicsergett az eresz alatt . . . Ittbenn egy szenvedő szív szűnt meg dobogni . . . Oda át egyre szólt a hegedű, itt a szemfedőt várták zokogva. Úgy éjfél tájban azután, megnyillott a halottas ház ajtaja, egy szép, sugár, halovány férfi lépett be, egy szó nélkül bement az első szobába, . . . oda rogyott a ravatal elé ... s elkezdett keservesen zokogni . . . Az Nagy Pista volt, ... a vőlegény ... Nem merték zavarni, hadd sirja ki magát . . . De az csak sirt ott sokáig, sokáig, . . . már a hajnal is kezdett bevilágítani az ablakon . . . A menyasszonya jött át érte, elakarta vezetni onnét a ravataltól, megszólította, de az csak nézett rá nagy mereven . . . Azután felkaczagott, mintha legjobb kedve volna . . . . . . Megbolondult a lakodalma napján! — — A temetésre két úri hintó érkezett a faluba, az egyikből kiszált egy fekete ruhás úri nő, a másikból meg egy fényes ruháju huszár-tiszt . . . Ott a sírnál találkoztak, . . . megismerték egymást ... Az egyik az anya volt, a másik a fiú. Egyik a lányát jött megnézni, a másik a szeretője látogatóra indult. S temetésre érkezett mindegyik. Az egyik a lánya, a másik a testvére temetésre ! . . . Ma egy éve voltam a faluban, ott mentem el a temető mellett ... A temetőben a fakeresztek közül egy szép márvány pyramis emelkedik ki, nincs rajt semmi más, csak az az egy szó van szép aranyos betűkkel bele vésve: „Bó r i s k a.“ Bementem a temetőbe ... A Mezétlábos Tóth Jóska volt ott, — az utat kaparászta, fölvitte az isten a dolgát a sirásóságig . . . Kérdeztem tőle, kié az a sir, azt mondta, hogy a Szabó Birié: Oda mentem ahhoz a márványkereszthez, egyik felül egy cziprus ág, a másik felül egy szomorú fűzfa volt ültetve melléje . . . Oda ültem annak a kőkeresztnek a tövébe, elgondolkodtam, ... az a cziprus ág súgta el nekem ezt a szomorú történetet . . . Egyszerű, unalmas történet volt ez nagyon, az a nagy hiba is megvan benne, hogy igazán megtörtént . . . . . . Kár is volt végig olvasni! . . .
