Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-08-25 / 34. szám
Szombat, augusztus 25. Veszprém, 1883. III. évfolyam- — 34-dik szám. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre...............................................6 írt — kr. Pél évre.................................................3 frt — kr. Negyedévre ............................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hird-etésels és ISTiylittered kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) G kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSEG: Veszprém, hoi-gos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéssiratolc -vissza nem. adatnak. Kossuth és az antiszemitizmus* Veszprém, aug. 25. Nagy hazánkfia abból az alkalomból, hogy tudomására jutott, miszerint a „W. Alig. Ztg.“ után a magyar lapok egy „Kossuth Lajos“ aláírással megjelent hamis levelet közöltek, melyben Kossuth az antiszemiták elveit pártfogolja; levelet intézett Ur- váry Lajoshoz s ebben kijelenti, hogy ez a levél aljas koholmány; nevével rutul visszaélt az illető hamisító. Kossuth e levelében újra kifejti nézeteit, melylyel az antiszemitizmust bírálja. A nagy- érdekű levél e részét adjuk szószerinti „Én — írja — ember és ember között faj, nyelv, vallásfelekezet miatt soha nem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antiszemitikua agitácziót, mint a XIX-ik század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom; — kárhoztatom már csak azért is, mert a fenforgó szocziális és közgazdászat! bajokra nézve a szimptomákat okoknak tünteti fel, s mintha a hazánk jólétét akadályozó idegen éi’dekek szolgálatába állott volna, a valódi okok felismerésétől s az orvoslat kutatásától és sürgetésétől a figyelmet eltereli; kárhoztatom azért is, mert gyakorlati czélja egyáltalában nincs; lehetetlen a magyar józan észről annyi bor- nirtságot feltennem, miszerint csak egy ember is legyen az országban, aki hiszi, hogy az, a mit emlegetnek: „az emanczipáczió eltörlése, vagy épen 6 —700 ezer embernek az országból kiűzése“ a XIX-ik században Európában lehetséges, még ha a gondolat erkölcsi monstruozitás nem volna is; és kárhoztatom azért is, mert midőn a felett panaszkodnak, hogy a zsidók a társadalomban külön összetartó társadalmat képeznek a tárTÁRCZA. Hulló lombok. i. Szálljatok csak hulló lombok, Népesüljön a haraszt; Itt köröttetek bolyongnom Titkos érzés köt, — maraszt. Itt is — ott is egy levélke; Mind — emlékét hord magán: Hisz ott csüngtek boldogságom Törzsének letört gályán! Melynek rejtett sátorában Kis fészket ápoltam én; Melyet egy vándor madárka Hordott össze, a — remény. Most e fészek szerte dúlva, Itt is — ott is egy darab . . . Nagy vihar volt, — a csalódás Mely felette áthaladt. Szálljatok csak hulló lombok, Hisz letörve már a galy! Melynek minden levélkéje Egy-egy bús szerelmi dal. II. Hűs berkemnek lombos sátorára Rálehelt a hervasztó halál. Útra indul búgó gerliczéje, Enyhe fészket itt már nem talál. Vidd madárkám lelkemet magaddal; O is — mint te, más hazába vágy: Oh! de oda!... „hol már nem fáj semmi“ Nincsen érzés, nincs szerelmi vágy. Lelkem is ily foszlányokra tépve; Mint e lombja vesztett bús berek. Kirabolták bűtelen kezekkel Azok a rút, önző emberek . . . Szerte dúlva benn az enyhe fészket; sadalom többi osztályainak megrontásává: az izgatással ép azt eszközük, hogy a zsidók még jobban összetartanak, mint minden nyomás a nyomottakat összetartásra ösztönzi, kényszerűi; (amár annyiszor elcsépelt ethikai s humanitárius tekintetek eszmerendjébe nincs kedv'em átkalandozni) de midőn e nézeteimnek kifejezést adok, egyszersmind kijelentem, hogy azok az emberek, akik még hamis levél-koholástól sem rettennek vissza, nagyon rósz szolgálatot tesznek az ügynek, melyet szolgálni akarnak s hogy maguknak a zsidóknak áll leginkább érdekében mindent elkövetni, hogy az ily emberek leálczáztas- sanak s a közmegvetésnek átadassanak.“ íme igy érez, igy gondolkozik Kossuth a most folyó divatos antiszemitizmusról. Mióta ez őrült, képtelen hajsza foly, mi ugyané nézetünknek, ugyané meggyőződésünknek számtalanszor adtunk leplezetlen kifejezést, nem törődve a nvomoru váddal, hogy zsidókéz vezérli toliunk. Vezérli azt a józan ész, a jövőbe számitó hazafiasság s a legszentebb meggyőződés, hogy ezeréves fennállása óta szegény hazánkban sohsem volt oly nagy szükség minden nemzetiség, faj, vallás békés, együtt ható összetartásán, mint éppen most, a minden perczczel közelebb jövő válság napjaiban, midőn Magyarország létkérdése fog eldőlni óriási véres harczok alatt. Hát oldassák meg a század e legégetőbb kérdése — a zsidókérdés — fontosságához mért komoly alapon, békés alkotmányos utón, reformtörvényekkel, az elvitázhatlan emberi jogegyenlőség szemmeltartásával. — Oldja meg azt a törvényhozás, vagy ha úgy lehet — maga a társadalom. Ezen az utón pedig nincs szükség a vak Szt. István ünnepe Veszprémben. Veszprém, aug. 21. Áldott emlékű első szent királyunk 800-dos ünnepét hazafias ibletü kegyelettel ülte meg városunk. Az ősi város díszbe öltözött. Hatósági rendeletre bezárult valamennyi bolt; a középületekről nemzetiszinü zászlók lengtek; a Perencz-rendi szerzetesek temploma virágfüzérekkel, koszorúkkal díszített ; a püspöki residencia s a székesegyházról nagy trikolór zászlók lobogtak s a város összes harangjai ünnepi misére kondultak. A lelket, a szivet egy megmagyarázhatlan szent érzelem tölté el, mely csak akkor jelenik meg a szív rejtekeiben, midőn valamely nemes és szent az ok, mely lelkesitni késztet. A főtemplom előtti tért már a kora reggeli órákban városunk lakosságának százai tölték el minden valláskülömbség nélkül, a helyi honvéd huszárság díszben vonult ki az ünnepélyre, úgy egyleteink is élükön a tűzoltó egylettel. A törvényhatóságok, élükön Br. Fiáth Ferencz íőispán, Dr. Laky Kristóf cs. kir. kamarás és törvényszéki elnök, úgy Véghelyi Dezső megyénk derék alispánjával mind képviselve voltak. Az ünnepélyen megyés püspökünk személyesen pontificált fényes segédlettel. Es midőn e szent nap reggelén a szent király e templomában megzendültek az orgona hangjai, oh fanatizmus fel ingerlésére, a szenvedélyek fellazítására, őrületes hajszra a sajtóban s képtelen korcsmái diskuszsziókra. Ablakbeveré- seket, boltfeltöréseket igy lehet előidézni, de nagy társadalmi reformkérdéseket igy még nem oldottak meg soha. íme nyilatkozott Kossuth is. A kik minket eddig uem akartak megérteni, tán megértik ezt a szózatot. A rátóthi svábbogarak. A butaságáról s négyszögletű ostobaságáról szomorú hírre vergődött szomszédos Rátóth községben Szt, István ünnepét iszonyú botránynyal ülték meg. A tényállás ez: A községben lakó nemetek a Bach-aera alatt folyamodtak, hogy istentiszteletüket a templomban hétről-hétre fölváltva magyarul s németül tarthassák meg. Az ezidei szt. István ünnepre „német-mise* esett volna, de miután ez ünnep nemcsak vallási, 800 éves nemzeti ünnep is volt, a hazafias rátóthi pap jó eleve kihirdette a népnek, hogy szt. István napján „magyar misét* tartand. A nép látszólag megnyugodott. A mise megtörtént. Mise után amint a kántor kilép a templomból, ráröffen az egész rátóthi svábbogárság s éktelen káromlás s szidalmazás közt már-már kezet emeltek ellene, midőn az ottani magyarság maga a pap pártjára kelt s megmentették. És ez mind azért, mert magyarul mert énekelni. A népet izgató négy főgazember nevei R e z e 1 i György, R e z e 1 i József, P r e n n e r János és R u g János. Ideirtuk őket, hogy megtalálja őket a büntető hatóság. Mert e botrány előidézői példás megfenyitte- tését követeljük a megsértett magyarság s a meggyalázott nemzeti ünnepért. Hisszük, hogy a hazafias megyés püspök ur ez érdemben megkeresendi a kir. ügyészséget. Börtön az ily hazafiatlan gazembereknek. Ez már nemcsak butaság, — de gyalázat! A szárnyvasut ügye. Veszprém, aug. 25. Jövő szerdán, aug. 29-én tartandja meg alakuló — vagy feloszló gyűlését a helyi száruyvasut- társaság. Mióta e közérdekű ügy szőnyegre került, lapunk minden számában számtalanszor jeleztük nagy horderejű fontosságát, városi iparunk, kereskedelmünk s forgalmunk jövője tekintetében. Elfoglalt álláspontunkat nem szükség újból ecsetelnünk. Most a válság küszöbén állunk. A tény az, hogy a vasút legfőbb ellenei a helyi izraeliták. Nem kutatjuk az okot. Elkövettek mindent, hogy a vasút létre ne jöjjön. Harminczketten jegyzettek részvéuyt s ime huszonkilencz visszalépett, illetve nem fizette be a részvényére esedékes 30°/0-etE kötelezettség nem teljesítése szülte azt, hogy az alakuláshoz szükséges tőke nem jött össze s igy az első s legfőbb akadály előidézői ők voltak. Ezt, mielőtt az elhatározó gyűlés megejtetnék, szükségesnek tartottuk e helyen kijelenteni, hogy a helyzettel tisztában jöjjön úgy a polgárság, mint a megyei érdekeltség. Fogják-e ezután teljesíteni kötelezettségüket? Nem tudjuk. De azt igen — hogy a gyűlés eredménye iránt az erköltsi felelősség súlya im rájuk nehezült. Ennyit a gyűlés előtt. Hivatalos. 35367. sz. H irde t. m é n y. A folyó 1883-ik évben megtartandó „erdő-őri* szakvizsgák ügyében. Az erdőőri szakvizsgák a folyó évi október hó 29. és következő napjain Budapesten, Pozsonyban, Beszterczebányán, Kassán, Marmaros-Szigeten, Kolozsvárott, Kaposvárt, Zomborban, Pécsett és Szombatgitandó: számukra korszerű törvényeket, alkotmányt és nemzeti létet szerzett, ezeket pedig, hogy minél szilárdabbak legyenek, a kereszténységre alapította. Ezen bevezetés után történelmi adatokkal világította meg a pogány eleinknek martalék után vágyó és harczias kalandokban gyönyörködő természeti hajlamukat, melyek igen könnyen a már el- szélyedt hunnok és avarok sorsára juttatták volna őket, azért a már Geyza által egyengetett utón haladva, mindent elkövetett István, hogy a magyar népet nemzetté alakitva a miveit európai nemzetek családjába igtathassa. Első gondja volt a külbékét biztosítani. Azután gondoskodott czélszerü és népe hajlamainak úgy, mint szükségleteinek megfelelő törvényekről. Kormányzói bölcsességét tanúsította az, hogy a máig is fönálló megyei törvényhatóságokat rendezte, hogy a honvédelemnek sokban avulni kezdő intézményét szabályozta, hogy a külföldről beédesgetett iparosok által a hasznos mesterségeket a földmivelést, ipart virágzó állapotra emelte, végre, hogy a királyi czimet fölvevén, saját tekintélyét is öregbítette, de a kínos villongásoknak is véget vetett. Azokat, kik intézményei ellen föltámadtak, de le is győzettek, nem csudálja szónok; hanem annál inkább megütközik azon, hogy ma is találkoznak, kik ellenségei a rendnek, gyűlölői a törvénynek és ócsárldi a legfőbb hatalomnak, a miknek köszönhető mégis, hogy béke áldásait élvezve, munkálkodhatunk és gyarapodhatunk, nem úgy, mint sokaknak agyrémei és az örökké nyugtalan szivök ábrándos kép- zelmei kivánják, melyek ha valósulnának, polgári, társadalmi és családi kötelékeket széttépve pusztulás örvénye fölé sodornák a hazát. Vannak, mondja továbbá, kiknek szálka szemükben Istvánnak vallásos szelleme, kivált azoknak, kik elég hiúk elhitetni magukkal, hogy ők Istent mellőzve is tudnának társadalmat alapítani és vallás nélkül az emberiséget boldogítani. Holott minden nagyszerű törvényszerző belátta idáig a legfelsőbb isteni tekintély szükségét és törvényét bárminő, de mindenesetre vallásos alapra fektetve. Szt. István, a czélra a kereszténységet válaszAhol — a „remény-galamb* lakik: Melyben egykor csattogatva szárnyát Dédelgette, pelyhes magzatit. . . . Vidd madárkám lelkedet magaddal, Hús berkedben majd temesd el őt. Sírja felett szebb tavasz viránya Had hímezzen tarka szemfedőt : És zokogd el kínját, szenvedésit, Csendes este — csüngő lomb alól Dalnokodnak ... ki már több szerelmet, Több csalódást, — többé nem dalol. Soós Lajos. akkor oly jól esett elfelejtenünk azt, hogy alig két nappal ezelőtt, a most uralkodó Magyar király 0 felsége születése napján, ugyan e helyen az a dallam zengett, melyet minden magyar gyűlöl: a „Gott erhalte!“ Oh! jól esett ezt akkor elfelejteni!! Az ünnepélyes szent mise után Kisovich József apátkanonok ur lépett a szószékre és e nagy naphoz méltó, ünnepi beszédben adott hálátt az ég urának, ki megengedé e nemzetnek, hogy megérje első királya szentté avatásának 800-ik évfordulóját. A szép beszéd áhítattal tölté el a jelen voltak lelkeit és aki az ősz szónok arczára tekintett onnét is láthatta, hogy a szív szavai voltak ezek a magyar szivekhez. A hazafias, magasztos lendületű beszédből adjuk im a következőket : A bölcsesség könyvének 6-ik részéből idézvén, mintalapigét: hogy a királynak bölcsessége támasza népének, — ezen kezdé a szónok, hogy mily régi a szt. István napi nyilvános ájta- tosság az országban, hogy már 2-ik Endre király aranybullájának első pontjában kötelezte magát és utódjait vagy személyesen, vagy az ország nádora által azokban Székesfehérvárott részt venni. Idők folytában már nem is csupán vallási, hanem annak egyesitett polgári ünnepe lett a nemzetnek. A jelen évi ájtatosság rendkívüli fénye annak tulajdonítandó, hogy éppen 800 évvel előbb, midőn Szt. László fölnyittatván Székesfehérvárott István koporsóját, abban a dicső királynak jobb kezét teljes épségben találta, mely is azután mint nemzeti ereklye Nagyvárad mellett a szt. Jobbi apátságban őriztetett, onnét a mohácsi vész után Ragusában, végre dicső emlékezetű Mária Terézia által szereztetvén a budai várkápolnába került, hol évenkint e napon uyilvános körmenetben végzett ima és ének közt tiszteltetik, mint záloga a hatalmas védelemnek, mely megtartott bennünket idáig, s hogy elmondhatjuk: megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán. Szent István földi maradványáról ő a magán és szellemi működésére térvén át, azért tartja szónok őt bölcs királynak, mert hős, de vad népit boldo-
