Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-06 / 1. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 1-ső szám. Szombat, januaí MEGYEI- S H ELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre...............................................6 frt kr. Félévre . . . ................................3 frt - kr. Neg yedévre..........................................1 frt 50 kr. Ejeö példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hird-etésels: és ^Tyilttexels kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéiziratols: vissza, n.exxi aciatziahc. Előfizetési felhívás i „Veszprémi Független Hírlap“ harmadik, 1883. évi folyamára. űrlapunk nehány nap múlva harmadik é violám át kezdi meg. A kezdet nehézségein immr túl van s növekedett erővel fogja folyttni a nyilt küzdelmet a polgárság igazáért, jváért. űrlapunkra szükség volt; elismerik azt azok s, kiket e hirlap nem egyszer kíméletlenül megtámadott, midőn a sunyiság utján alattomos paklizásokon értük. — Elismerik, mert be kell íátniok, hogy a független sajtó nyilt, bátor szavaira szükség van, hogy megmondja az igazat leplezetlenül minden hivatalos és nemhivatalos hatalmasságoknak, midőn azok a megye, a város érdekeiről megfeledkeznek, pedig igen sokszor. Hírlapunk a közönségé. — A polgárság igazát keressük védjük s ezért ami küzdelmünk nem meddő soha. Azt megmutattuk a múltban, hogy az ellentámadásokra mindig készen vagyunk s személyes szabadságunk elvesztését is nyugodt lélekkel eltűrjük csak azért, hogy a szó az igazság szava legyen független, szabad ebben a vármegyében! És független, szabad lesz ezután is. Ha elnyomott, eltagadott érdekeit fogja keresni a polgárság, akkor látni fogja mindig, hogy e független hirlap sorompóba száll védelmére s igaz ügyét el nem hagyja soha. Mi önzetlenül, igaz szívvel szolgáljuk közönségünket, nem tekintjük hírlapunkat üzleti vállalatnak, hanem eszköznek, fegyvernek az igazság nehéz harczában. Lapunk mindig változatos és tartalom- dus. Minden olvasó találhat abban érdekest, mely az ő érdekkörét érinti. Főbb czikkein- ket elsőrangú magyar ivótársaink Írják s úgy városunkban, mint a megye minden részében vannak kitűnő czikkiróink, megbízható, jó tudósítóink. Ezenfelül tárczánkat ezentúl még érdé-*“ kesébbé teendjük, lapunk szerkesztője Kompolt, hy Tivadar urnák négy világrészben tett utazásai érdekfeszitő közlései által s hisszük, hogy az minden körben a legnagyobb érdeklődést keltendi. Előfizetési áraink: Január—márcziusi évnegyedre 1 frt 50 kr. Január—júliusi félévre . . . 3 frt — kr. Az év elejétől — év végéig. . 6 frt — kr. Azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy szives gyűjtőinknek, kik lapunk elterjesztése körül buzgólkodni szíveskednek, egy nagybecsű kedvezménynyel szolgálhatunk: Ugyanis, mindazon eddigi vagy ujonan belépett előfizetőnknek, ki maga mellé 2 (legalább negyedéves) előfizetőt gyűjt lapunkra: Bell Currer kitűnő angol regényíró „VÉSZMADÁR“ czimü III kötetes regényét, melyet Kompolthy Tivadar tett át magyarra s melynek bolti ára 2 frt 40 kr. díjtalanul, kedvezményképen s portomentesen megküldjük azonnal. Hisszük, hogy t. elvbarátaink segitend- nek nagybecsű támogatásukkal a jövő küzdelmeire is s részünkről csak megújíthatjuk abbeli ígéretünket, hogy az érdekükben vívandó harczban latba vetjük minden szellemi s erkölcsi erőnket, melylyel ivói hivatásunkhoz megáldatánk! Veszprém, 1882. deczemher 24-én. A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőségi tagjai nevében: Kompolthy Tivadar, felelős szerkesztő. Zsebrákvilág*. Veszprém, jan. 5. Az adóbehajtások körül megyénkben tapasztalt szigorúságról nem egy alkalommal kellett megemlékeznünk. Ecseteltük a községi nép szorult anyagi helyzetét, melyen épen semmit nem változtatott az a hires bő termés, amelyre most Szapáry urék hivatkoznak. Nem változtattatott pedig már csak azért sem, mert egy évi közepes termés 10 előző év csapásait nem -korrigálhatja rögtön. Az év vége felé több Ízben utaltunk erre s kértük az illetékes hatóságot, hogy legyen kíméletesebb s legalább napokra ter- jedőleg enyhítse az adóhátralékok behajtása szigorát. Nyilt kérelmünk édes keveset használt s lapunk a megye minden részéből közölte folytatólag a községek panaszait az adóvégrehajtók könyörtelensége ellen. De nemcsak a községi nép, itt benn a város polgársága is a leghallatlanabb zaklatásoknak van kitéve. Hiszen itt is annyira ment a dolog, hogy ha bármily vagyonos háztulajdonos polgártársunk nyomorult 10 — 20 forinttal volt hátralékban, sans géné odaküldték az ekzekucziós kocsit s ha rögtöu nem tudta megfizetui a tartozást, a világért sem kapott csak egy órai halasztást sem, hanem fölpakkolták a házi bútorokat s vitték be a városházi fészerben levő m. kir. adóhátralékos vaczakbazárba! A meddig arról van szó, hogy a törvény által megengedett szigort és könyörtelenséget az adófelügyelőség nem akarja, vagy a kormány követelésével szemben nem tudja enyhíteni, addig természetesen nem tehetünk egyebet, mint hogy belenyugszunk a dolog nyomorúságába; de az adóbehajtások körül már oly visszaélések fordulnak elő, amik aligha történnek az adófelügyelőség tudtával s a melyek nem egyebek — valóságos rablásnál. A sok közül elmondunk nehány esetet. Egyik helybeli jómódú polgársunk 20 frtnyi adóhátralékát beviszi a városházra; ott nem érnek rá azonnal a pénzt bevezetni a naplóba, hanem arra igen, hogy egy óra múlva oda- küldjék a végrehajtós kocsit a polgár házához s mivel hogy az nincs otthon, a gazda kocsiját odakötik az ekzekucziós kocsi végébe s fölvontatják nagy diadallal a városházhoz. — Egy mezőföldi községi birtokos bizonyos, részben már kifizetett hátralék megfizetése iránt intést kap. Az abban kitüntetett összeget az adóhivatal utólag kikorrigálja s egy második intést küld az újabb összegről a birtokosra. Mikor aztáu mind a két intés megérkezett, megérkezett a végrehajtó isésmindakét összegre nézve foglalást eszközöl. Most aztán a birtokos, ki tulajdonkép semmivel sem tartozik egy hibásan s egy kikorrigálva kirótt összeg iránt perelheti az államot — birtokon kívül. A harmadik eset a legczifrább. Múlt szerdán beállít a veszprémi adóvégrehajtó sereg egy helybeli iparoshoz. A szerencsétlen ember 10 frt 75 krral volt adós. Égre földre kérte ezeket, hogy csak várjanak újév napjáig, akkor az ő évi számlái is esedékesek s pénzéhez jutván, szívesen fizet. Nem volt pardon. A szegény ember összefutja a rokonságét s összepumpol nagy nehezen 5 frtot; ezt lóhalálbaü viszi a városházra s ígéri, hogy a másik öt forintot megviszi újévkor. Megdicsérték érte s mikor másnap nyugodtan dolgozna műhelyében, egyszerre csak ott teremnek ismét a magyar királyi sáskák s követelik a fönmaradt 5 frt 75 krt, különben „pakkolj Pista!“ A szegény iparos majd kővé vált ijjedtében, de nem volt segítség. A jó- lelkü ekszekutorok csak azt a kegyelmet gyakorolták, hogy azt mondták neki, ha a bur Szűcs Dánielhez. Múlt időknek tisztes, ősz alakja, A hazának leghívebb fia, Szabad-e az uj-kor gyermekének Lelkesülve hozzád szólnia ? Lantodon mért nincs hang, melyen egykor Annyi bájjal zendült meg a dal, Hymnusa a hazaszeretetnek, Orom-ének, vagy fájó sóhaj? Az a lant volt, mely föltárta egykor Egy letűnt kor omladékáit, Es dicső Hellas egy nagy fiának Utánzengte bűvös hangjait. Oh dalolj ősz táltosa hazámnak; Hallgat téged ifjú és öreg, Énekelj az elhullott dicsőkről, A kik egykor veled küzdtenek. Zengj a fényes múltról, dalaiddal Emelj annak fényes oszlopot; Múlton az agg úgy tud lelkesülni, És az ifjú szív elandalog. Oh ne hidd, hogy lantod hervadó fa, Ijombja tépve, törzse alig él, És a mint az őszi szél megrázza, Le-lehull egy sárguló levél.... A Te lantod örökzöld fenyőfa, Nyári hőség el nem égeti, fis hajó a télnek zord viharja, Agait le nem tördelheti! Oh dalolj hát! Múltról a jelennek, Vagy jelenből jósold a jövőt, Költő be tud nézni a jövőbe, Mit az Isten tündérujja szőtt. Koszorúdon sok bár a borostyán, Gyújts te arra még több levelet, Többet ér az minden koronánál, Mert örökre hirdeti neved! (Kolosvár, Újév 1883. SÁRFFY ELEK. \ Anyámhoz. Te sírsz anyám, omolnak Keservfacsarta könnyeid, Zokogsz, haldokló gyermekednek Újítván sebeit, S miért, ó mond nekem ? Azért sírsz tán, hogy a halál Letarolja oly ifjan Éltem virágait s kihűl Szivem, s ölelő karodon Csak holttetem marad? Ah, jó nekem a gondolat, Hogy elhagyván ezt a sivár világot, A boldogság honába térek el! Szerelmem veszve, szivem csalva itt, Ily fájdalmon csupán a sir segít . . . A csillagok örök honába, Túl még az égető napon, Hol megenyhül majd néma bánatom: Anyám, oda . . . oda kívánkozom ! LUTOR LAJOS. Mikor a „Veszpr. Függ. Hirlap“ elkésik. Boldog olvasói e soroknak, önöknek arról fogalmuk sincs, mekkora állapot az, mikor a nyomda olyan hibát követ el, ho'gy ez a lap egy napot késik. Az aztán az igazi sajtóhiba! Szivesen kikorrigálnók egy évvel az életünkből. De hát a nyomda nem spekulál a szerkesztő életével, hanem — az előfizetőkével. Pedig hát olykor bele kell nyugodni ebbe a borzasztó sajtóhibába is — s beáll az az állapot, mint a múlt héten, hogy elkésik a lap, Karácsony estéjén összejő a szerkesztőség minden tagja s alapos tárgyalást folytat az újévi lap kiállítása iránt. El lesz határozva, hogy ez a lap brillians ki- állitásu lesz. Közölve lesz abban a megye s a város közéletének tükre a múlt évi tevékenységről s minden intézet, egylet, hatóság egy évi működése vázolva lesz abban hiteles adatok alapján. A szerepek ki lesznek osztva. Ez a munkatárs ezeket a tárgyakat, emez azokat dolgozza föl. Egyik a hivatalos urakkal, másik a közintézetek fejeivel fog konferálni; ez megírja a tárczát, emez másodmagával az ujdonsági rovatot szerkeszti; vezérczikk Budapestről jön, azt nem kell megírni: csak ki kell adni s fogságba menni érte, ha netán megint hajba- kapunk az államügyészséggel. A programm kész. A munkatársak eleve már gratulálnak a „b r i 1- lians“ laphoz, amilyen újévi száma egyetlen magyar vidéki lapnak sem lesz s aztán leszerelvén a szerkesztői asztalt minden emberirtó kalamusától s ollójától — melléje telepszenek s csendes polgári kvaterka mellett fogdossák egymás kriszkindli pagát- jait s polgármesterinstalláló huszonegyesét. Mikor éjféli misére kondul az öreg harang; a társaság leteszi az ördög bibliáját s búcsút vesz egymástól. Foly a munka erősen. Csütörtökön este a lap fele kész. A főczikkek beérkeztek s a fehérvári nyomda dolgozik gőzerővel. Péntek reggel elkészül a közéleti rovat. Huszonhat intézet, hatóság, egylet egy évi működése van abban leírva részletesen. Péntek délben a vidéki rovat s az újdonságok mennek; akkora rakás, hogy a postán már nem le- vélileg, de ajánlott express csomagul adatik föl. Péntek este az utolsó hírek, késve jött táviratok mennek s Yi^-kor kiiratik a szerkesztőség ajtajára: „A lap 52-ik száma bezáratott.“ Égy évi küzködéses munkának vége! Pihenjünk. Menjünk Kubayhoz mulatni, „Nemzet“-et olvasni. Még meg sem csömörlöttünk egészen, rohan be a kávébázba a szerkesztőségi szolga. — Tessék kérem hazajönni. Még egy sürgöny jött! Ez a „még egy sürgöny“ mindig rosszat jelent. Péntek este Fehérvárról sürgönyt kapni, fölér egy apró gutaütéssel. Rendesen az áll benne, hogy nem-e késhet a lap ? Három óriási lap készül el ott ugyanis minden pénteken s igy hol az egyik, hol a másikra nehezedik az elkésés. átka. Most is úgy volt. íme a sürgöny szószerint: „Független szerkesztőségnek. Veszprém. Kézirat borzasztó sok. Mit csináljunk ? Csitáry.“ Yálasz: „Csitáry szerkesztő urnák. Fehérvár. Mellékletet csinálunk. Kompolthy.“ A választávirat meglepő lehetett, mert elmúlt egy óra, mig újabb sürgöny jő: „Mellékletet adni időrövidség miatt lehetetlen. Cs.“ Küldjük a következő választ: „Kitűnő lapnak kell lenni. Melléklet okvetet- len. K.“ Nyolcz órakor újabb sürgöny: „Melléklet erőnket felülmúlja. Késhet alap? Cs.“ Irtóztató lelkiküzdelmet vívunk öt perczig. Már látjuk a lapkésés veszedelmét; már szembeszállunk lelkűnkben a- szörnyű állapottal — végre erőt veszünk a belenyugváshoz s küldjük ultimátumunkat: „Közönség az első. Lap kitűnő legyen. Teljes melléklet. Késhet a lap. K.“ Másnap a közönségnek értésére adatik a lap- késés. De ez nem változtat a dolgon. Sok száz ember nem vesz erről hirtelenében tudomást s szombat esti 3/46-k°r, a lapkiadás érájában beáll a teljes anarchia, a legkiterjedtebb mérvű forrongás. A kávésokat, vendéglősöket előveszik, hol a lap. Ez kijelenti, hogy elkésett. „Nem igaz — a kiadóhivatalba kell küldeni.“ A fogadós, kávés veszekszik a vendégekkel egész este, oda is küld a kiadó- hivatalhoz — s még sincs lap. Ezalatt a kiadóhivatal borzasztó látványnak színhelye. A szolgák, cselédek sötét tömegei eltorlaszolják az udvart s fenyegető állást foglalnak el. — Dühösen dideregnek a hidegben s nem akarják elhinni, hogy ma nem kapnak lapot. „Az mindegy, ha sunyi is a gazdám, de a lap nekem köll; itt a pénz, tessék — nekem újság kell. Muszájn adni!“ — „A gazduram prelaminás, neki dukál az újság. Hol az újság ?!“ Ily rémes zsarnoki hangok töltik be a független levegőt s a két kihordó utévégre is erőszakkal hordja ki az egész potpourrit^ az udvarból. Elmúlik egy borzasztó éj. Álmainkban újság- éhes olvasók' fenyegető szellemei kisértenek s íáthat- lan ökleikkel verik le szemünkről az álmot... Egyik oldalról a másikra fordulunk, meg vissza; végre földerül a nap s érkezik a megválté sürgöny: „A lap elment.“ Az újság megérkezett! az udvar még egyszer megtelik. Sunyi és nem-sunyi megbocsát. A két kihordó előbuvik rejtekéből, hová a nép dühe elől rejtőztek s fütyörészve, büszkén csapják hónuk alá a lapot. Tessék! A közönség aztán elolvassa. .... És mikor jé nagyokat nevet a hasábok egyes élczén, nem gondol arra egyátalán, hogy az nekünk mennyi bajunkba, gondba került! A. es Js jlu rk.
