Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-08-12 / 32. szám

Ez elveihez hű, törhetlen lelkű s honfierényekben gazdag hazánk nagy fiának érdemei elismeréséhez mi csakis kegyeletes emlékezéssel járulhatunk, — s talán hazátvesztett lelkének ez lesz a legédesebb. Minthogy nemzetünk nagyrésze Lajos király napján szokta kegyeletes emlékezetének örömadóját leróni; ragadjuk meg te! át mi is ez alkalmat, és a legnagyobb élő magyarhoz méltóan ünne­peljük meg e napot. Városunk független érzelmű polgárai vannak hi­hatva arra, hogy Kossuth Lajos névünnepét minél im- pozánsabbá tegyék s e czélból értekezvén, augusztus 25-ike előestéjének megünneplésére helyet jelöljenek ki. Ha az osztrák császár névnapján ős székesegyhá­zunk szentélyében a „Gotterhalte“ gyűlölt osztrák dallam hangjai kergetik a vért arczunkba, százszoros kötelességünk akkor nekünk, a szabadságharcz atyjának, Kossuth Lajosnak névnapját nemzeti szent lelkesedés közt megünnepelni. Megkívánja ezt tőlünk a hazaszeretet, meg lelki­ismeretünk ; mert tudjuk azt, hogy a messze levőnek jól esik, ha övéi ráemlékeznek, és jól, ha tudja azt, hogy mi nem feledkezünk meg róla sohasem, — s o h as e m! Veszély a szomszédban. A phylloxera, ez az átkos állat leginkább a Balaton partján elterülő szőlőket szemelte ki pusztí­tása helyéül. A márnái hegy tele van a pusztító féreggel, a a Balaton alsó részén pedig Meszesz-Györknél kez­dődik a pusztítás. A zalamegyei közbirtokosság a vész elháritása ügyében közgyűlést tartott, melynek lefolyásáról, mint bennünket is érdeklő dologról közöljük a kö­vetkező jegyzőkönyvet: < Jegyzőkönyv, felvéve Keszthelyen, 1882. augusztus hó 5-én tartott értekezleten. Jelen voltak: Svastics Benő, Zalamegye alis­pánja, mint elnök, Gödé Lajos járási szolgabiró, dr. i Csanády Gusztáv és Lehóczky Dezső miniszteri biz- ' tosok, Vértessy Béla és Pöltz Pál jegyzők s a vidéki i érdekeltségből 104 birtokos, i Tárgy: 1 Meszes-Györkön constatált phylloxera infectio. Svastics Benő alispán ur az értekezletet meg­nyitván, üdvözli a szép számmal megjelent érdekel­teket, előadja, hogy a nagyméltóságu miniszter ur a ; kiküldött borászati kormánybiztos ur véleményét fo­gadta ugyan el, a gyéritési eljárásnak általánosság- , báni alkalmazására nézve oly formán, hogy az infí- ciált foltok irtatnak, a többi a terület pedig gyérit- j tetik, mind a mellett az ő legközelebb személyesen r előterjesztett kérelme folytán Zalamegye szőlőszete ! és borászatának érdekében kivételt tenni hajlandó s I az inficiált, mintegy 11 —13 cat. hold terület teljes kiirtását magáévá tette s az ezután felmerülő irtási j költségeknek az állam által leendő viselését meg­ajánlotta, az esetre, ha a megye az egyesek iránti i kártalanítást eszközli. i Köszönetét mond dr. Csanády Gusztáv minisz­( téri biztos és Lehóczky Dezső miniszteri kiküldött i uraknak az inficiált területen a munka szakszerű ve­zetésénél tanúsított fáradhatatlan buzgalmukért, s : előadja, hogy tapasztalat szerint a gyérítés czéltalan, mig beigazolt tény az, hogy az irtott területen tel­jesen kipusztulhat a phylloxera, Az egész megye java tekintetében a nagyméltóságu miniszter ur ígéretét bírjuk, hogy kegyes és kész a megye érdekében min­dent megtenni, mit az értekezlet élénk helyesléssel i és éljenzéssel vett örvendetes tudomásul, az által te­hát, ha az inficiált 11—13 hold terület kiirtatik, a ; megyében levő mintegy 42,000 hold szőlőterület tel­jes megmentése lesz kilátásba. Kérdést intéz ezek után az értekezlethez, hogy elfogadja-e azt, miszerint az inficiált 11—13 cat. j hold terület teljesen kiirtassék és pedig azonnal. Ez értelemben, ha a kiirtandó területért kárpótlás lenne , adandó a megyei 42,000 hold terület holdjára, a megejtett számítás szerint egyszersmindenkorra 15 kr. , esnék. , Kovács János ur igen méltányosnak tartja, hogy a kárpótláshoz a megye összes szőlőbirtokosai hozzájáruljanak; köszönetét mond az alispán urnák, a fenyegető vész ügyében kifejtett fáradhatatlan buz­galmáért. Ángyán János vonyarczi körjegyző az érde- ! kelt meszes-györkiek megbízásából és nevében a ki- ' irtandó szőlőkért cat. holdankint 700 frtot, az idei ■ termés fejében pedig ugyan holdankint 250 forintot : kér megállapítani. Kovács János ur a birtok értéke megállapi- f tására egy azonnal kiküldendő becslő-bizottság meg­■ választását kívánja. i Dr, Csanády Gusztáv ur kijelenti, hogy ez esetben, ha az irtás nem vétetnék foganatba, úgy az i inficiált terület körüli egész szőlőterületet kipusztitja i a jövő évben a phylloxera s minden kárpótlás nél- : kül elvesztik az érdekeltek szőlőjüket; tehát a túl­ságos követelés méltánytalan. Báró Putheány Géza ur a becslő bizottság kinevezése s a kártérítésnek az egész megyére leendő ! kivetése mellett emel szót, óhajtja, hogy ez ügyben az alispán ur mielébb egy rendkívüli megyei gyűlést hívjon egybe. Svastics Benő alispán ur a sürgős intézke- '■ dóst annyival is inkább szükségesnek látja, mert ma : nap az ország majd minden vidékéről érkeznek hi- . rek, hasonló szomorú állapotról; határozottan tart tőle, hogy hosszasabb késedelmezés esetén Zalamegye a nagyméltóságu miniszter ur fentebbi kedvezmé­nyére nem tarthatna igényt. Az általános kérdés feltevése előtt kérdést intéz a meszes-győrki azon érdekelt birtokosokhoz, kiknek szőlője az inficiált 13 holdnyi területbe beleesik, váj­jon ők, az összes megyei szőlőbirtokosok által nyúj­tandó méltányos kárpótlást elfogadva az inficiált terület kiirtását kérelraezik-e, mert ezt kérniök kell miután a fenforgó körülményekhez képest, tagadó esetben úgy is intézkedés fog tétetni. Tolnay József, öreg Mikola István, Bann György, Németh Péter és öreg Mikola Ferencz érdekelt birtokosok kjelentik, hogy szőlejük kiirtá­sába beleegyeznek és azt kérelmezik. Svastics Benő alispán ur felteszi a kérdést: „hogy a megyei szőlőbirtokosoknak a kártalanításhoz leendő hozzájárulását az értekezlet és illetve az e vidékbeliek elfogadják-e ? Egyértelmüleg elfogadtatik. Alispán ur tovább kérdést intéz az értekez­lethez : „Felterjesztessék-e a nagyméltóságu miniszterim- hoz az inficiált terület kiirtása iránti kérelem ?“ Egyértelmüleg felterjesztetni határoztatott. Ujabbi felvilágosítások után az irtandó területre vonatkozólag kárpótlás tekintetében, az érdekeltek 600 frtot kérnek holdankint. Az értekezlet alispán ur ajánlata folytán 500 frtot lát cat. holdankint megállapitandónak. Hosszas vita után az érdekeltek nevében Né­meth Péter, de a többi érdekelt meszes-győrki lako­sok is kijelentik: hogy az irtandó szőlő kártalanítása tekintetében cat. holdankint ajánlott 500 forintot elfogadják. Ezen kártalanítási összeg kifizetésére néz-ve alispán ur elfogadtatni kéri azt: „hogy a kártalaní­tási összeg 3 év alatt, három egyenlő részletben lenne az érdekelteknek kifizetendő, és pedig: az első rész, melyet a megye egyik rendelkezési alapjából kellene kölcsönképen kérelmezni, az irtás megkezdésekor lenne kifizetendő, a második rész egy év múlva, a harmadik rész a második után ismét egy év múlva, mindenkor a községi költségvetések alapján szedessék be a kártalanítási összeg, az illető szőlőbirtokosoktól birtok-aránylag s a megye által fizettessék ki; meg- jegyezvén, hogy a kártalanítás csak a szőlővel beül­tetett területre szól.“ Az értekezlet felkéri a megye alispánját, hogy lehető legközelebb egy rendkívüli megyei közgyűlést hívjon egybe az ügy sürgős megvitatása végett. Svastics Benő alispán ur kéri az értekezle­tet, hogy e jelen nem lévő Koller Ferencz ur, mint legelső sorban érdekelthez, egy küldöttség menjen az irtás és kártalanítási összegnek reá esendő rész tisztába hozatala s illetve annak megértése végett, riván-e Koller ur hasonlóképen megfelelő kárpótlást? A küldöttségbe alispán ur vezetése alatt bevá­lasztattak: Nagy Károly, Nagy Sándor, br. Putheány Géza, dr. Csanády Gusztáv, Hencz Károly, idősb Reischl Yenczel, Lehóczky Dezső, Stokker Antal és Gödé Lajos urak. Alispán ur végül köszönetét mond a jelenle­vőknek az érdekeltség és figyelemért, s az értekez­letet azon óhajjal fejezi be, vajha az intézkedések és tevékenység ne legyenek hiába, hanem vezessenek czélhoz s mentsék meg megyénket a vésztől. Ezzel az értekezlet, éltetve az alispán urat, vé­get ért, azon hozzáadással, hogy az alispán ur által fentebb indítványozott kártalanítási összegeknek ki­elégítési módozataiban ez irtás alá kerülő inficiált területek tulajdonosai belenyugodtak. Ezek után a jegyzőkönyv bezáratott és felol­vastatván aláíratott. K. rn. f. A VIDÉKRŐL. A balaton-fiiredi zsidó-heczcz. (Az alább következő sorok küldettek be közlés czéljáből szer­kesztőségünkhöz, mely sorokat minden hozzáadás nélkül közöl­jük. Lapunk, mint eddig, úgy mindig a nagy közönség és az igazság szolgálatában áll, azért midőn helyet adunk az egyik véleménynek az „audietur et altera pars“ elvénél fogva közöl­nünk kell a másik félét is. Szerk.) „Falu-Füreden.“ A „Veszprémi Független Hírlap“ folyó évi 30-ik száma újdonságok rovatában a fentebb idézett bekez­déssel oly hir közöltetett, *) melynek szaga már mesz- sziről elárulja tendencziáját. „Nagy zsidó-heczcz“-TÖl, ablakbeverésről beszél, s azt mondja: „olyan csődület volt az ufezükön, hogy rosszabb következményektől is tartani lehetett. Az el­keseredés nagy, és az izgalom még mindig tart, ha­bár a hatóság megtette a szükséges intézkedéseket. B.-Füredröl pedig számos zsidócsalád azonnal elpa­kolt.“ Hazugság! Ha nem volnának olyan gazemberek, kik a nyil­vánosság terét ezélzatos koholmányok és hazugságok­kal beszenyezik a lapok hírrovatában, most nem volnék kénytelen hozzá nyúlni oly gyűlöletes dologhoz, mely iá igy halad és növekszik, nem csak a tintát változ­tatja majd epévé, hanem még furcsább következmé­nyei is lehetnek. B.-Füred község, — „Falu-Füred“ nincs a térképen, — jó hírneve szólaltat fel, hogy a fentebbi űrt leszállítsam a maga értékére. Julius 12-én országos vásár volt B.-Füreden. Vá­sárok éjszakáján, midőn esetleg vidéki kocsisok is stb. tanyáznak a községben, félszerek és istálókban, na­gyobb biztonság okáért a rendes éji őrökön és csend­legényeken kívül még a helybeli tűzoltóság is egész éjszakán őrjáratokat teljesít. Úgy történt ez ekkor is. *) Mint utólag értesültem, a koholmány a „Zalai Közlöny “-bői vétetett át. K e ö d J ó z s e f. Hivatalosan megejtett vizsgálatból tűnt ki, hogy éjjeli 10 órakor még minden korcsma zárva volt, egynek a kivételével, hol vidéki zsidók tar­tózkodtak, továbbá, sem a folytonosan czirkáló őrjára­tok, sem senki nem vett észre a községben a nevezett éjszakán semmiféle „csőd öle t“-t s legkisebb zajt sem, és az a különös, hogy reggelre a zsidók házainak ablakai be voltak verve. Az „üldözött“ zsidók csak másnap lótottak-futot- tak a község birájához, a helybeli kisbiróhoz, — ez utóbbihoz nagy mennyiségben hordták a köveket, me­lyek ablakaikon „repültek be* és szobáikban szedték össze stb. V i z s g ál a t o t és ka ton a s á go t „kö­veteltek.“ A vizsgálat meg is ejtetett. Járásunk szolgabirája személyesen teljesítette a helybeli járásbiró (?) részvé­tele mellett, de nem jöttek nyomára semminek. Az egész községben nem volt egy lélek se, ki még csak legkisebb zajt is hallott vagy észlelt volna az ab- lakbeverés éjszakáján! Már most, az a körülmény, hogy a bevert kettős ablakok közt olyan is van, melynél a belső üvegtáblák épen maradtak s ezek átellenese a külső ablakon be­zúzva van, a hajított kő pedig nem állapodik meg a külső üveglemeznél, hanem bezúzza biz a belsőt is, mert csak igy juthat be a szobába. Továbbá, egyik zsidó a szolgálója által már né­hány nappal azelőtt vóletlenségből bezúzott ablaktáb­lák árát is lefogta annak béréből s most azt állítja, hogy azok is a nevezett éjszakán törettek be. Végre egy másik zsidónál pedig nemcsak az ablakok dobáltattak be, hanem a kettős ablakokon belől levő függönyök is letépettek, tehát az ablakbeverők itt már nemcsak dobásnyi távolságról, hanem közvetlen az ablakok közelében kellett, hogy gonosz munkájukat végezzék és az ablakok alatt lévő keritéses virágos kertnek nemcsak hogy egyetlen virága sincs legázolva, ha­nem abban még lábnyomok sincsenek! S még hozzá az összes bevert ablakok üveg­cserepei mind kifelé voltak hullva, nem pedig befelé. Mindezen fontos körülményeket helyszíni szemlével kellett volna a vizsgálatnak konsta­tálni, s belőle a következtetést levonni, mi hogy nem történt, igen nagy hiba s nem tudom elképzelni, mi gátolta annak eszközlését!? Zalavármegye t. alispánja figyelmébe ajánljuk az ilyen „vizsgálat“-ot. Ilyen esetben, mikor egy egész község tekin­télyes számú keresztény lakosságának jó hírneve van pellengére állítva, a hatóságnak mindent, a mi csak emberileg lehető, el kellene követni a tényállás va­lóságának felderítésére, nem pedig megelégedni az­zal, hogy végzésileg megrója a község biráját és elöljáróságát s „felelősség terhe alatt“ még nagyobb őrködésre utasítja. Ez bizony nem elég. így nem orvosoljuk meg a bajt soha! Hátha holnap meg valamelyik zsidó felgyújtja saját házát csak azért, hogy még nagyobb „ü 1 d ö z- tetést* kiabálhasson s még inkább követelhessen katonaságot! Azért is a község bírája és elöljárósága lesz a felelős! ? Aztán kétségbevonhatatlan körülmény az, hogy az ablakbeverések gyalázatos munkájára józan fejjel nem képes vetemedni senki, ilyesmit csak ittas álla­pot szülhet. Bortól hevült kompánia pedig tömeges ablakbeverést véghez vinni csendesen nem tud, az csak zaj, robaj, és kiabálás kíséretében történhe­tik meg, és a zsidók tőszomszédai sem vettek észre semmit, csak reggel értesültek maguktól a zsidóktól. De még ettől is eltekintve, ha már oly gyávák voltak az „üldözött“ zsidók, hogy közülök egy sem mert kimenni lakából, hogy meggyőződést szerezzen az ablakbeverők kilétéről, hát miért nem csaptak lármát ? miért nem kiáltottak tüzet! ? legalább fel­ébresztették volna keresztény szomszédaikat, kik a nyári hőség miatt nemcsak nyitott ablakok és ajtók­nál alusznak szobáikban, hanem künn is feküsznek a tomáczokban! ? Legalább kiabálással tették volna figyelmessé az éji őröket, a czirkáló tűzoltókat, csend­legényeket stb. De mert ezt sem tették s a vizsgálat még ezt a fontos körülményt sem vette figyelembe, én az ilyen hiányos és félkegyelmű vizsgálat ellené­ben az illető vizsgáló biró, és a község keresztény lakosságát ablakbeverésekkel gyanúsító és vádló zsi­dók ellenében azon gyanút táplálom és azt az illetők arczába vissza is vágom, hogy a b.-füredi zsidók ma­guk verték be saját ablakaikat, azért, hogy üldözte­tésről kiabálhassanak és hogy a kormány védelmét még nagyobb mértékben szorgalmazhassák és csikar­hassák ki, félvén oly eshetőségektől, melyek indokait, hogy magukban hordják, ők tudják legjobban. (Vége következik.) Keöd József. Újdonságok. — Mindazon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik még előfizetési összegeiket nem küldték be — kérjük elő­fizetésük szives megújítására — nehogy a szétküldés­ben akadályozva legyünk. — A halaton-füredi fürdő-vendégek szórakozta­tására, mint lapunknak Írják, legközelebb a „ Kisfaludi* gőzösön, Badacsony irányában sok élvezetet ngujtó kirándulás volt, melyen mintegy nyolezvan tagból álló társaság vett részt. A hajó délután 3 órakor hagyta el Keöd József derék kapitány vezénylete alatt a b.-füredi kikötőt, magával vive a fürdőből elutazó vendégeket is, kiket, miután Siófokra szállított, irá­nyát a távolból kéklö Badacsony hegy felé vette. Áthaladva a Szántód és a Balatonba benyúló tihanyi földnyelv közt levő szoroson, a hajó csakhamar a nagy Balatonba evezett. Három órán át haladt a hajó ez irányban, érintve a bal parton Zamárd, Szántód, Szárszó, Kőröshegy és Szemes községeket, míg nem Szépeidnél nagy fordulatot téve, visszafelé vette útját, s a túlsó oldalon feltűnő Akaii, Udvari, Örményes és Aszofö faluk előtt elhaladva, végre esti 10 óra után ismét elérte kiindulási pontját B.-Füredet. Hét órán át hajókázni a Balaton ringató habjain, máskor talán egy kissé hosszadalmasnak látszanék, mig ezúttal a kirándulásban résztvett kedves, ismerős körben gyorsan s észrevétlenül haladt az idő. Már maga a minduntalan váltakozó tájék szépsége is kellemes időtöltést nyújtott, de egyéb iránt is gondolkodott a rendező Berger Lajos különféle szórakozásokról. Időként hatalmas léggömbök eresztettek fel, melyek sokáig képezték a feléjük irányzott szemek s távcsövek czélpontját, mig nem végre elenyész­tek a fellegek között. Mulatságul szolgált másrészt a tombolajáték több csinos és tréfás nyereménnyel. Közbe közbe pedig a czigányzene hallatta nótáit. K közben esti 8 óra lett s a láthatár kezdett bealkonyodni; de majd csakhamar megvilágosodott ismét, a tájék a fel­emelkedő teli holdvilág fényénél, mely a Balaton tükör sima felületét hosszú csíkban ezüstölte be. A rendező szava vacsorához szólított s a társaság csakhamar a hajó hátulsó részén f elterített két hosszú asztal mellé telepedett s a legderültebb hangulatban mulatott ott poharazás, dal s felköszöntés közt egész megérkeztéig. Vacsora után a kirándulók fiatalabb elemei tánezra- kerekedtek s a czigány zene mellett olyan tüzes csár­dásokat jártak, hogy csak úgy remegett s dobogott a hajó fedélzete bele. A b.-füredi partokhoz közeledvén a hajó, tűzijátékot volt alkalmuk a megérkezöknek szem­lélni, kiket a fellámpiónozott kikötö-hidon s a parti sétányon az idő késő volta daczára is százakra menő tömeg fogadott. A kiránduláson a többi közt a követ­kező hölgyek vettek részt: Kabay Dánielné, Nagy Arön­né, Farkas Kálmánné, dr. Szabó Jakabné, Kolb Gi­zella, Pál Antalné, Mihálykovics Ilonka, Kobáríné, Haas Flóra, dr. Neskovics Döméné, dr. Schwarcz Ignáczné, Dietlné, Blumné, Nasics Berta, Weisz Mik- sáné, Leopold Izsóné, dr. Wiesel Jakabné, Leopold Rudolf né, Neumanné leányával, stb. Aug. 25-ére Keszthelyig terveznek ehhez hasonló kirándulást egész napra. — Szenzácziós eset. Augusztus 2-ikán, mint lapunknak írják, szenzácziós eset történt Zalafön. Három héttel ezelőtt temettek el ugyanis a községben egy Zsoldor Dánielné, született Kósa Judit nevű 65 éves pór asszonyt. Temetés titán hire járt, hogy a menye, Pap Zzófi s ennek társa méreggel elegyített pálinkával ölték meg a szegény asszonyt. Az eset híre annyira terjedt, hogy végre nem lehetett előle elzárkózni a bíróságnak sem. Augusztus 2-kán reggel hét órakor Hambeck Alajos járásbiró, Treplán albiró, továbbá Otth Ferencz megyei főorvos és Gueth Simon orvos Szént-Gothardról megjelentek a helyszínén. A holttest a köztemetőben felásatott. Bizonyos holttestrészek egy bádogdobozban elvitettek, hogy a méregokozta haláleset annál bizonyosabban kideríthető legyen. A mérgezéssel vádolt Pap Zsófi és társa Farkas Karolin, az utóbbi szentpéteri származású, a csendőrök által vizsgálati fogságra Szent-Gotthardra kísértettek. Pap Zsófi gya­núsított társát még az nap este szabadon bocsátották. A hullabonczolás nyolez órától kilencz óráig tartatott meg. Az eredmény még nincs konstatálva. — Biztos szer a szépiák ellen. X. városban a kanálisparton sétált egy fiatal hivatal­nok. Egy csöndes, árnyas lugas előtt egy fátyolos hölgy jött véle szembe kezében faágacskával. A hölgy megállt és aggódó pillantással, fürkésző szemmel nézte, ügy látszott azonban, hogg a szemle megelégedésre vezetett, mert a másilc pilanatban kitárja karjait, az ágacskát feje körül csóválta s aztán az ifjú keblére dőlt és mindkét arczáját megcsókolta. Ez még fel sem ocsúdott bámulatából, midőn a hölgy fellebbenti fátyolát s előtte egy gyönyörű leányka áll, ki kezét arczára nyomva, pirulás közt e szavakat tördelte: „Gondoljon rólam a mit akar, én nem telhettem másképen.“ Az ifjú leányka válaszul egy könyvecskét húz a zsebéből, felnyitja s e szakaszra mutat: „A rokonszenv könyvéből.’1' — Abban pedig e szavak valának írva: aCsalhatlan szer a szeplő ellen. Menj egy délelőtt a viz mentében, szótlan, kezed­ben egy faággal, s az első ifjút a kivel találkozol és neked megtetszik, csókold meg, még pedig mind a két arczát, miközben az ágat vesd magad mögé.“ Az ifjú ember csodálkozik a bájos babonás leányka felett, karját nyújtja s elvezeti a helyről, a hol a szeplöket el lehet veszíteni. Másnap mint kérő állított be atyja házához s csakhamar boldog jegyesek lettek. — Pikáns eset. Keszthely és Tapolcza közt fekvő Ns. — V. faluban egy — nyelvéről hives család ilyen tartalmú nyílt levelező la­pot kapott: N.-né asszonyság és M. leányának. Legközelebb küldünk önök számára egy leg­jobb minőségű kofa-ernyőt a legnagyobb és tartós fajtából, hogy a nagy melegek beálltá­val alatta hüselve, minél több pletykát gyárt­hassanak. Tisztelettel N. N. és társa, Nyelv utcza Budapest. — Minden pletykázónak egy ilyen lefőzés kellene, akkor tán nem volna annyi.“ — A fiatal Roth Kálmán hangver­senyét vasárnap, f. hó 6-án tartották meg B.-Füreden. A gyógyterem tágas helyiségé­ben igen szép közönség gyülekezett össze, a mely az ülőhelyeket majdnem egészen elfog­lalta. A kis bangversenyző korához képest valóságos virtouz. Hallgatói mindhárom da­rabját nagy tetszéssel fogadták, de különösn a Vieuxtemps Fantasie Caprice-át, a melynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom