Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-02-19 / 7. szám

Azzal védekezni, hogy egy félig agyonvert em­bernek adott egy „olyan írást,“ melyet ha „sze­mélyesen* elvisz a járásbírósághoz, hát felvették volna panaszát!? De ha az illető beteg annak idejében lábra állni sem tndott, hát hogyan mehetett volna el személyesen a járásbírósághoz ?! Hát az a bizonyos „irás“ miért nem volt a rendes orvosi látlelet? Azt tetszett volna a beteg kezébe adni, majd azzal elment volna valamelyik családtag, vagy ügyvédje a járásbírósághoz, és ez a sürgősségszülte szükség ese­tén majd teljesítette volna a beteg kihallgatását a házánál! 1 Hát ha esetleg a beteg meghal minden ki­hallgatás nélkül!? Quid nunc? Használt volna-e az a mentség, még ha egy járásbíróság által van is ki­állítva, hogy a látlelet „régen“ le volt téteményezve a járásbíróságnál!? de erről, — ha csakugyan úgy lett volna is, — az érdekelt félnek tudomása nem volt, s igy a vizsgálat sem történt meg kellő időben. Nem tudom, jogosult-e bármely járásbíróság igy járni el, és ily eljárást, — mely egyértelmű a mulasztással, — még mentegetni is, nem vitatom; de egyúttal el nem mulaszthatom az illetékes fenhatóság figyelmét fel­hívni arra, hogy ha ez eljárás nem korrekt, akkor egy perczig se tűrje azt, mert veszedelmes praecedens, gyalázatos dolgok burjánozhatnak fel nyomában. Hisz mennyi időbe került az, mig Pálfy Imre fellábbadt, és utánna járhatott annak, hogy a körorvos mulasztása feljelentessék !? Úgyszinte az is időbe ke­rült, mig a feljelentésre válasz és vizsgálat következett, tehát a szolgabirósághoz intézett, körorvos úr jelenté­sének keltéig sok idő múlt el attól az időponttól, melyben az orvosi látleletet sürgősen ki kellett volna állítani, ezt a körorvos maga is elismeri a „ré­gen“ kitétellel, csakhogy az egyátalában el nem fo gadható mentség, azt hiszem; mert az orvosi lát­leletet annak kell adni, aki kéri, az nem tartozik senkire, hogy az illető mit akar vele tenni, és miczélra kérte aztl Az illető járásbíróság elé csak akkor tartozik, ha vele mint okmánnyal az illető panaszos fél, vagy szükség esetén meghatalmazottja a szenvedett sérelmeket igazolja és keresetét megindítja. Én tehát kénytelen vagyok azt hinni, hogy az ilyen védekezés azon tág lelkiismeret kapkodása, mely üzletszerüleg mérlegeli az emberiség irányában tartozó kötelmeket. Ha sikerül, jó, ha nem sikerül majd talál mentséget! s még sajnálandóbb az a körülmény, hogy akad ember; ki csupa pajtáskodásból az ilyen erőltetett mentségre az államtól nyert tekintély zo- mánczát pazarolja, mert az áltál egyúttal el is ho­mály osítja azt! Forró óhajom, hogy ezen jó indulatból származó megjegyzésem illetékes íűlekre találjon és orvosoltas- sék a baj, mert ha ez igy tart, nem jó lesz belőle! Nem a „pajtáskodás“ kedves urak! hanem az „igazsági“ Nem a gescheit, hanem a köte 1 es- ség lelkiismeretes teljesítése a fő dolog. Ügy bizony! Kivált ha még fizetést is húzunk érte!! No de menjünk tovább, hadd folytassam a mi gyönyörűséges állapotaink illustrálását, melynek ki­magasló hőse a mi körorvosunk. A múlt napokban meg Pécseién hunyt el egy öreg Z8id0nő. A törvényes kellékekkel ellátott hulla­szállítási engedélyt a mi körorvosunk zsebre vágta, s B.-Füredre szállíttatta a hullát, itt el is temettette, s az elöljáróság mint helyhatóság csak akkor jutott privátim a dolog tudomására, mikor már a hulla el is temettetett. Tehát senki sem ellenőrizhette, hogy a hullaszállítási rendszabályok és követelményeknek elég tétetett-e vagy nem. Ez valóságos kijátszása a tör­vénynek 1 Szeretném, ha ehez a dologhoz nálamnál illeté­kesebbek hozzá szóllnának, mert mégis furcsa dolog az, hogy még hullaszállítási engedéllyel is con amore a harmadik, negyedik község határába szállítsanak oda, ahol az illető hulla, mig élt, illetékességgel nem birt! Ezt én nem értem A mi körorvosunk nagyhatalmasságnak képzeli magát. A vidéki hulla eltemettetésénél is öokényüleg járt el. A községi elöljáróságot ő tekintetbe sem veszi, ezt egy alkalommal az összes előjárók iűlehallatára harsogtatta. Fene gyerek ő kigyelme! Nem is nézné ki belőle az ember! No pláne, mikor a szolgabiró úr felhívta, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvbe mondja tollba ő maga saját védelmét, hát ott kezdte, hogy idézte a törvények és paragrafusok sokaságát, melyek értelmében ő a szolgabiróság illetékességét el nem ismeri és kifogásolja, de azért védelmét előadja sat. Olyan paragrafusokat czitált, melyek a kinevezett tör­vényszéki orvosokra szólnak. No ezzel ugyan megjárta a körorvos úr, mert ő nem kinevezett, hanem választott tisztviselő, mint ilyen pedig a közigazgatósági hatóság, nem pedig a kir. járásbíróság fenhatósága alá tartozik, sőt a községi előjáróság is, mint helyhatóság a körorvos úr felett áll. Jó lesz, ha mindezt értésére adja jogtudó „paj­tásáénak, és egyszersmind köszönje meg neki, a tu­dományt, a paragrafusokat, — mert ezeket a körorvos úr bizonyosan nem „Bécsbeu“ tanulta, — melyek­kel ugyancsak felült. N> d° iay van ez jól! „A sánta kutya elsántikál, de a hamis emL ért utol érik.“ Azt mondja a példaszó A feli uvalkodottság a butaság édes test­vére, ezek pe . g önmagokban hordják saját vésztőkét! Ezt meg én mondom. Keöd József. Tüzkárosultaink javára. l l apunk íult számában felhívtuk közönsé­günk könyor tességét a f. hó 9-ki tűzvész által sújtott, szegén'- polgártársaink felsegélósére. Szavunk viszhangra talált. Szerkesztőségünk­höz eddig beérkeztek a következő adományok: Brenner Lörincz ur 2 frt, Özv. Mozner Ferencznó úrnő 3 frt, Egy ismeretlen emberbarát Paksról (utalványon) 3 frt, Tek. Dr. Bezerédy Viktor me­gyei tiszt, főjegyző gyűjtő ivón: Véghely Dezső 2 frt. Pap Gyula 1 frt, Csolnoky László 1 frt, Benkö István 1 frt, Hubai Hugó 2 frt, Dukovics Sámuel 1 frt, Altstádter József 1 frt, Horváth Jó­zsef 1 frt, Hartmann Adolf 1 frt, Soos Lajos 60 kr., Grün Vilmos 60 kr., Molnár Pál 50 kr., Be­zerédy Viktor 2 frt, Fejérváry József 1 frt, Viz- ner János 50 kr., Holles Ferencz 2 frt, Kőrössy Antal 1 frt, Dunst Ferencz 2 frt, Kovács Imre 1 frt, Rozenthál Nándor 1 frt, Súly Ede 1 frt, Varga István 50 kr., Márton Gyula 1 frt, Vikár Lajos 1 frt, ltuttner Sándor 5 frt, Szabó Imre 1 frt, Fejes Antal 1 frt. Összesen 33 írt 60 kr. Újdonságok. — Nagy csapás érte Kenessey Móricz kir. közjegyző urat és kedves családját. E hó 11-én az esteli órákban kis 8 éves Ödön fia örök álomra szenderült. Temetése városi iutelligentiánk tömeges részvéte mellett ment végbe. Nyugodjék a kis ártatlan békében! — Hangverseny. A veszprémi jóté­kony nőegylet holnap, vasárnap, a „Korona“ nagyveudégíő nagytermében, több helyi műked­velő ur és úrnő szives közreműködésével, táucz- czal egybekötött hangversenyt tart, melyre a kö­zönséget falragaszok után hivja meg a nőegylet. A zeneestély tiszta jövedelme a városi szegények közt osztatik szét. — A tűzoltó-egylet hushagyókeddi ál- arczos menetére folynak az előkészületek. Mint halljuk, ez alkalommal a Darázs nagybőgője is tisztességesen el fog takarittatni. — Ez álarczos menetre már a város összes hosszufülű, keresztes — hátú állatai lefoglaltattak. — „Dunántúl“ czim alatt megjelent a vasmegyei függetlenségi párt közlönye Latky Ká­roly felelős szerkesztése mellett. Tárczájában Kossuth Mikesének, Ihász Dánielnek rokonaihoz intézett nagybecsű leveleit hozza. Az egész lap kitűnő összeállítású és tartalmú, úgy, hogy a többi vasmegyei lapokat bizony nagyon elhomá­lyosítja. — Babolcsa községben agyonlőtték a rendőrök Koppányi Gyula nevű karakói illető­ségű szökött honvédet. — Koppányi Gyulát a pa­rancsnokság megye és országszerte köröztette; halálát az okozta, hogy az őt elfogó fegyveresek­nek ellenszegült. — Lókuton a múlt kedd virradóra isme­retlen tettesek egy veszprémi vásárról hazatérő csóthi ember négy ökrét ellopták. — A veszprémi adóhivatal tárnoka, Dózsa N. tegnap hagyta el varosunkat s Erdélybe Nagy-Szebenben utazott. — A Gerencze vizében találták meg Kovácsics Lajos és neje takácsi lakosok 4 éves kis leányukat. A kis leáuy ozsonna időre nem jött haza, a szülők keresésére indultak és késő este meg is találták a Gerencse jege alatt meg­futva. A hulla szája szalmával volt tele, a mi fel­tűnt a mélyen sújtott szülőknek; ezért kérdőre is vonták Velner Jóska nevű szolgájukat, ki azután töredelmesen bevallotta, hogy a kis lányra játék­ból szalmát dobált, mikor azt azonban a szalma alól ki akarta szabadítani, már meg volt fulladva. Hogy tettét elpalástolja, a hullát a Gerenczébe dobta. — A vizsgálat megindittatott e szomorú ügyben. — Dr. Pillitz Benőnek, volt megyei fő- és volt kórházi orvosnak a király a koronás arany érdemkeresztet adományozta. — Dynamit-veszedelem. Lakodalom volt Fenyőfő községben e hó 13-ik napjáD. Jó­módú legény volt a vőlegény, szóltak is a me­nyegzői pisztolyok, örömére a falu férfiruhában járó ifjúságának. Schándli Poldi nevű reményteljes ifjú, egy dinárait töltényt dobott a földre és kanó- czot gyújtott azou czélból, hogy majd csinál ő most egy nagy „spászt“. Nem jó szemmel nézte ezt Schnelbach Lújzi, föl is tette fejében, hogy el­rontja a tréfát és hogy ezt meg is tegye, mennybe ballagóival a dynamitra taposott, az eldurrant s a szegény fiú lábait egészen szétszaggatta, úgy hogy az félholtau rogyott össze. A szerencsétlent a pá­pai irgalmas rendűek kórházába szálították, hol lábát már e hó 14-én amputálták is. — Állapota életveszélyes. — A pápai keresk. „Lloyd“ társu­lat jövő márczius hó 5-én táuczvigalmat rendez, melyre a meghívók a napokban fognak szétkül- detui. — Pápáról Írja egyik levelezőnk, hogy ott a Griff-teremben a fiatalság által rendezett úri vándorbál szerdán éjjel igen kitünően sikerült. Az első négyest 42 pár tánczolta, s a kedv kitar­tott reggeli 7 óráig. Veszprémi ismerőink közül ott voltak a kedves Boda Mariska, Gängern Anna bárónő, Szeutirmay Irma k. a., Peczek Gyula lovag ur, s Kemény Andor, ki a íüzértánczot igen sike­resen rendezte. A báli rendezőség tapintatosságát, ügyességét s íaradhatlauságát levelezőnk kieme- lőleg dicséri. — A múlt hétfői országos vásár igen népes volt. Iparosaiuk ugyan nem nagy keresletről szólhatnak; miután leginkább a ló és marhavásár volt a szokottnál élénkebb. — Áthelyezés. Kratzer József, gyana- falvai állomás főnök, hasonló minőségben Várpalo­tára helyeztetett át. Kedvelt egyéniség volt Gyana- falván mind a lakosság, mind a vele szolgálatban állott egyének előtt. — Polgári bál tartatik holnap, vasárnap február 19-én a „Magyar király“ szálloda nagy termében, melyre a meghívók most küldetnek szét.. Belépti dij: személy-jegy 50 kr. Családjegy 80 kr. Felhívjuk e sikerültnek Ígérkező tánczmulatságra e helyen is a meghívottak figyelmét! — A helyi előkelő fiatalság által a múlt szombaton, f. hó 11-én a „Casiuó“ban rendezett táncz-estély sikere nem volt olyau, mint a minőt vártak. A négyest — úgy halljuk — vagy 20 pár járta, — kedv volt meglehetősen, de a szo­kásos deficit sem maradt el. — Városunk volt rendőrbiztosa Vörös György, a budapesti államrendörséghez, mint tiszt kineveztetett a minisztérium által. Állo­mását már e hó 15-én el is foglalta. — Szent-G-áll községben f. hó 14-én tartatott meg az általunk is eleve jelzete táncz- vigalom. A község szine-java ott volt, közel s távol vidékről az ismerősök s Veszprémből is többen rándultak ki oda víg találkozóra. Az üunepélyt a kerület szeretett országgyűlési képviselője, usgs Győrffy Géza ur is megtisztelte jelenlétével s mondanunk is fölösleges, hogy e derék község mily mondhatlan lelkesedéssel üdvözölte körében a nép pártja ez őszinte, nyílt, bátor szószólóját. Az ő reá mondott felköszöntések képezték a valóban kitü­nően sikerült estély fénypontját. A vigalom kivilá­gos virradtig tartott s az ősi vendégszeretet istenei akarták, hogy némely hazamenő utivendégek lema­radjanak pás perezre a kocsiról. Et fecerunt mag­num — áldomás. — Ellopták a postakocsit. A vár palotai postakocsi, a mely este és reggelenkiut szokott Székesfehérvárral közlekedui, — ellopatott lovastól, mindenestől Székesfehérvárott. — A dolog úgy történt, hogy mig a postakocsis a küldemények egy részét a székesfehérvári állomásnál postára adta, addig a kocsi és lovak magukra hagyattak. Ezt az időt használta fel valami geniális gazember, felkapott a bakra és szépen tovahajtott, hogy még most Bem értek nyomába.-üj kövezet készül a „Kőkép“ utczá- ban. Az ott dolgozó munkások a napokban özv. Varga Ferenczné háza előtt, alig egy lábnyira a földben, egy aránylag kis üregben 30 font ember­csontot találtak, mi arról tesz tanúságot, hogy oda valamikor elesettek tetemei lettek egy üregbe, el­temetve. — Hamis pénzt, úgynevezett játék-ara­nyat akart a tegnapi hetivásár alkalmával forga­lomba hozni két pulai asszony, a rendőrség azon­ban nyakon csipte ő kegyelmeiket, és az illetékes hatósághoz, a kir. jbirósághoz kisértettek át. — Trézsi néni. A hajdani boldog időben fütő volt a kegyesrendüek helyi gymnásiumában, a honvéd kaszárnyában pedig a tiszt urak szobáit szokta súrolni. El is dicsekedett néha kartársnéi előtt, hogy ö mind a gymnasiumbao, mind a ka­szárnyában egyaránt használható.— Azonbanvala egy nagy hibája a mi Trézsi nénénknek, és ez az volt, hogy kebelbeli hajlamai leküzdhetlenek vol­tak a sligovicza iránt. Történt, hogy e hajlamai következtében elvesztette mind a két hivatalát és szomorúságban élé vala napjait. Hogy azoubau megvigasztalódjék, most is benézett néha-néha a pálinkás boltba, mikor is azután leike búfellegeit eloszlatá a piros pálinka ragyogása. — Úgy tőn e hét szerdáján is, ivott mig ihatott, azután azt mondta, bogy „aufsreiben“ és elindult haza. — Otthon a „kohos“ fazekat igénybevette. Hanem úgy járt a szerencsétlen, hogy az elfogyasztott pálinkák sokasága következtében elaludt, a tüzes fazék explodált, a pi-pi-piros szoknya meggyuladt és Trézsi néni most égési sebei következtében veszélyes beteg. Legjobban bántja azonban az, hogy most már az emberiség iszonyú kárára tán még a fűtésre is hasznavehetetlenné vált. — Várpalotán, mint bennünket értesi fenek, a himlő-járvány igen nagy mérvben uralg. Többen, mint százan feküsznek e ragályos nya- valában. — Tűz. Felső-Őrsön folyó hó 11-én este '/,8 órakor Korpády Sándornál tűz ütött ki, mely két nagy kazal takarmányt elhamvasztott. A köz­ségben az a hir terjedt el, hogy a tűz boszu műve. Csak a szélcsendnek köszönhető, hogy a kárté­kony elem tova nem terjedt. Az elégett takarmány biztosítva volt. — Szerencsétlenség;. Vilonyán Nagy József molnármester malmában, — mint bennün­ket értesítenek, — borzasztó szereucsétlenség történt. Csernyik Pál, csernyei születésű, 50 éves molnársegéd, ki a nevezett malom tulajdonosánál már 12 éve segédkedik, a múlt vasárnap a malom kerekei közé esett. Miután a kerekek borzasztó módon szétmarczangolták testét, rövid, de kin- teljes szenvedés után meghalt. — Az árak emelkedése. Teljesen megbízható forrásból nyert értesítés folytáD, mint bizonyost közölhetjük, hogy a zab, rozs és sertés ára, mennyiben ezen gazdasági czikkek a katona­ság élelmezésénél a főszerepet játszák, úgy a már létesített, mint a folyamatban levő, s ezután léte­sítendő mozgósítás miatt — a lehető legnagyobb lendületet fogják nyerni, és biztosan várható ezen czikkeknek gyors és rendkívüli áremelkedése, a mit a kilátásban levő komoly keleti bonyodalmak — fájdalom — egészen valószínűvé tesznek, és az árak tartós magasságát biztosítják. A magas kormány e czélból már titkos utasítással is ellátta és bízta meg ügynökeit, hogy ezek mielőbb igen nagy mérvű bevásárlásokat eszközöljenek. — Magyar király Afrikában. Bihé (Dél-Afrika) királya és szomszédja Kuenza király közt harezra került a sok évig folyt viszálkodás. Ránk, magyarokra nézve annyiban érdekes e há­ború, mert Bihé királya egy magyar embernek a fia. Magyar László, hires afrikai utazó tudvalevő­leg nőül vette a volt bihei király leányát. Ez egy fiúgyermekkel ajándékozta meg őt, a kit nagyapja mint trónkövetelőt, adoptált is. Néhány évvel az­után meghalt a vén király 8 helyébe unokája emel­kedett a trónra. Ez jelenleg birodalmát, melynek 50.000 lakója van, egy aikirálylyal kormányoz- tatja, mig ő maga L^oando kikötő városban nagy­ban űzi a rabszoigakereskedést. Apja csak egyné­hány év előtt halt meg, anyja még most is ól, de mind a két szemére megvakult. — Ezt csak azért említjük fel, mert lapunk bel- munkatársa, Magyar Gyula ur, Bihé királya ő felségének igen közeli ro­kona és Bihé király nejének, a felsé­ges király asszony nak magtalansága esetén Bihé trónjának örököse. (Ad­dig is ajánljuk, hogy folyamodjon magas rokoná­hoz a pénzügyi tárczáért. Szerk.) — Kossuth Lajos nyolezvanadik évébe lépett, és ennek daczára^meunyire megőrizte lelke ruganyosságát, mutatja az a levél, melyet köze- lébb Helfy Iguácz orsz. képviselőhöz intézett. A hosszú levél egyik lapján igy ir Kossuth: „Soha nem hittem volna, hogy a folytonos nyavalygás, mikor az ember nem épeu beteg, de magát soha egy perczig sem érzi jól, oly átkozottan zsibbasz- tólag hathasson az agy funkezióira s a munkaké­pességre. Igaz, hogy eddig még egész életemen át sohasem voltam nyolezvan esztendős. Ez egészen uj szituáczió. Nehéz bele szokni.“ — Nem oly nehéz, nem oly sötét az öregség sem, ha ilyen ke­dély könnyíti, ha ilyen szellem világosítja meg! — Az okos kisbiró. A megyei alispáni hivatal egy szolgai állásra pályázatot hirdetett, melylyel 200 frt. évi fizetés és ruházat jár. E pá­lyázat a községekben közhírré tétetni rendeltetett. T. Dörögdön a kisbiró ezt igy hirdette ki dobszó mellett: „Közhírré tétetik mindenkinek — a ki alispáu akar lenni, a folyamodványát jan. 31-ig adja be a viceispánhoz — fizetése lesz 200 frt. és mindenféle ruha elegendő.“ — Bukás. Sümegen Popper Jakab rőfös kereskedő megbukott. Csak ismételte azt, a mit ezelőtt három évvel tett. — A keszthelyi önkéntes tűzoltó-egy­let működő tagjai áltál folyó hó 4-én, a Gyarmati- féle vendéglőben rendezett tánczvigaloin a vára­kozáson felül sikerült. A tüzoltó-egyleti tisztikar teljes díszben vett részt a tánczestólyen. A terem díszítése meglepő látványt nyújtott. — Az estély tiszta jövedelme 57 frt. 10 krt. tesz. — Dühös eh járt a múlt napokban Keszt- hely-Polgárvároson s egy Deák Lajos nevű 7 éves fiút meg is mart. A dühös eb lelövetett. Az általa megmart ebek 21 napig lánczon tartatnak s a já­rási állatorvos ügyel fel rájuk. — Furcsa hir. Táczon és környékén az a hir, hogy Hoszterért, a várpalotai mészárlás elitéit hőséért a muszka kormány 100.000 rubelt ígért, ha neki adják, miután nagyon alkalmas volna Szentpétervárra csendőrbiztosnak, avagy tán nagyobb állásra is, azok ellen, kik a zsarnoki uralomtól szabadulni óhajtanak s szabadságra tö- rekesznek. — Várpalotán egy lisztes kocsiról a ko­csis lezuhant es úgy esett a terhes szekér alá, hogy félhalva húzták ki; össze van törve zúzva, és eletbenmaradásához kevés a remény. — Száz szivart ne vegyünk. A teg­napelőtt életbe lépett szabály szerint, többé nem érdemes 100 szivart venni egyszerre, mert annak százát csak darab szerinti árban fizetheti a magán fogyasztó. Mindazok, kik az eddig folyamatban volt árkedvezményben akarnak részesülni, minden vásárlás alkalmával kötelesek az eladási engedélyt illetve könyvet felmutatni. Ily könyv váltása évról- évre kerül annyi pénzbe, mint a mennyit nyer valaki az árleengedéssel vásárolt szivaron. A mel­lett nincs meg amaz elégtétele sem, hogy a sziva­rokban válogathasson. Ez a rendelkezés az apróbb szivaros boltok állapotán fog sokat segíteni. — Lopás. F. hó 16-án virradóra, bizonyo­san több zsákmány után leselkedő jó madár sze­melte ki rögtöni meglátogatására Hirschler József pápai lakos, vendéglős, éléskamráját Daczára an­nak, hogy korcsmával volt dolguk a tolvajoknak, mégis eleg vakmerők valának létra segítségével az udvarba jutni és innen az éléskamrába hatolni, honnan mintegy 30 kilo ludzsirt tartalmazó edényt vittek el ugyanazon az utón a melyiken bejöttek. Reggel csakhamar észrevették a zsir eltűnését,

Next

/
Oldalképek
Tartalom