Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-12-09 / 49. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 49-ik szám. Szombat, deczember 9. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre.................................................6 frt — kr. Fél évre ................................................3 frt — kr. Ne gyedévre............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. üird.etéselr a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTOSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részé' illető közlemények küldendők. ICézirsitoIs vissza nem. a,ctatn.alc. Tisztelet a vármegyének! Kossuth Lajos nagy hazánkfia nyolcz- vanadik születésnapi ünnepe alkalmából, előző lapunkban fölhívtuk a vármegye közönségét, fejezze ki üdvözletét táviratilag számkivetett nagy hazánkfiának, mint tette azt Pestmegye, az ország első megyéje! Felhívásunk viszhangra talált. A hazafias indítványt Hal assy Vilmos megyebizottsági tag tette s az indítványt a megye egyhangúlag magáévá tette! Hazafias, kegyeletes tettéért tiszteljük ,a vármegye férfiait, kik ezúttal jelét adták annak, hogy midőn Kossuthról, mint Magyarország egy dicső korszakáuak megteremtőjéről, egy nagy, elenyészhetlen nemzeti irány útmutatójáról van szó, tisztelik benne önzetlenül a nemzet egyik Nemtőjét, mint tisztelik őt e nemzet milliói s e szűk haza határain kívül a világ minden szabadságra törő népei. Bíztunk abban, hogy megyénk elei ezúttal, midőn a hazafias kegyelet, a nemzeti hála egy porszemnyi lerovásáról, a magyar ősjogérti nagy küzdelem úttörője iránti tiszteletadásról tétetik indítvány, elhallgattatják sziveikben a pártszenvedély indulatát s együttérzendik velünk ama hálát, melylyel Kossuth Lajosnak minden magyar tartozik. Úgy lön. Veszprémmegye megtette száműzött szabadságvezére iránti erkölcsi kötelességét, s egy szivvel-lélekkel üdvözli őt. Az élet alkonyán, a válut végén áll az ősz vezér, s mig lángoló tekintetével éberül őrködve tekint vissza örökre elveszített édes honára; léptei előtt mind porhanyóbbá vál az idegen föld, mig egyszer megnyílik - s a szabadság egéről sírba hunyt egy világ- gyújtó meteor! Az élet alkonyán, a válluton éri őt im a nemzet kegyeletes elismerése, jeléül annak, hogy soha nem szűnő hálája tudatában van. r Érje nagy hazánkfiát ez elismerés egészségben, s vidítsa föl szomorú remetelakát a nemzet őszinte szívörömének viszhangja, melylyel im ezt az örömünnepét megüli. r Es adja a magyarok Istene, hogy lássa Kossuth Lajos egykoron nemzetét még olyan boldogan, a milyenné ő óhajtotta tenni, s ragyogjon lángszelleme őrködőleg nemzete fölött még soká számos éveken!! A fillokszera és Széchenyi Pál. Azon kérdés, bogy a magyar kormány a fillokszera elterjedésének megakadályozására minő rendszabályokhoz nyúljon, napról- napra élesebbé válik s kiváltképen pénzügyi szempontból nehezen dönthető el. A franczia kormány közleményei a szőlőrovarnak Francziaországban való elterjedésére vonatkozólag, a pusztítás ijesztő képét tüntetik fel. A szőlőrovar fellépése előtt Francziaországban 2.328,072 hektár terület volt szőlővel mi- velve, s már csak egy évvel azután, hogy a fillokszera létezése megállapittatott, csupán 2.007,000 hektár szőlő állott mivelés alatt. — 1881-ig 671.803 hektár tökéletesen tönkrement és elpusztult, 582.604 hektár pedig erősen fertőztetve volt, vagyis az előbb szőlővel miveit terület felénél nagyobb része t. i. 1.254,406 hektár, áldozatul esett a fillokszerának. — Daczára a kezdetben igen szigorú rendszabályoknak, melyeket a franczia kormány alkalmazott, összesen mégis csak 35,841 hektár kezeltetett okszerűen, hogy megvédessék, még pedig 8195 hektár viz alá borítás, 15,933 hektár kénszéneny és 2809 hektár szénsavas kénnatrium alkalmazása által, továbbá 8904 hektár amerikai ellentállásképesebb szőlőfajok behozatala és meghonosítása utján. — A franczia kormány azon községeknek, melyek megferfcőztetett szőlők kölcsönös kisajátítására szindikátust alakítottak, 1.064,00 frank segélyt áldott; ez utón 6414 birtokostól összesen 17,125 hektár váltatott meg, úgy, hogy csak az állam maga 67 frankkal járult hektáronként a kisajátításhoz. Ily körülmények közt nagy felelősséggel jár a fillokszera ellen teendő intézkedések tekintetében végleges határozatot hozni akkor, midőn mi Magyarországon 360,000 hektárnyi szőlővel miveit területtel bírunk. — Gr. Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter tehát, hogy e tekintetben minden hivatott tényező beható tanácskozása alapján határozat hozathassák — a mint értesülünk — f. hó 17-dikére nagy ánket-ét hivott egybe, melyben számos gazdasági egylet szakértői és szőlőbirtokosok részt fognak venni. Az ánkét tárgyalásain maga a miniszter fog elnökölni. Vármegyénk vízviszonyai. Veszprémvármegyealispánaa megye múlt évi állapotáról szóló, a hét folyamán kiadott jelentésében behatóan foglalkozik a megye vízviszonyaival. A nagyérdekü jelentésből a bennünket közelebbről érdekő részleteket a következőkben adjuk: A Nádor-csatorna ügye. Ezen társulat működése vármegyénket Vár- Palota és Ősi községeknél érinti. A múlt időkben érdekes tervek voltak e csatornához kötve. Szó volt még arról is, hogy a „ kimeri thetlen forrású Kikiri nevű vagy Kékerii (kőkeritett tó, római munka lehet) kővel kirakott késztöltésü tó, t. Veszprémmegyében palotai határban vízzel ismét megtöltetvén s ebben a Pét patak fölemeltetvén, akkor ezen gazdagvizü tárból nagyszerű csatornát lehet Palota, Inota, Csór alatt Fehérvárra, innen a Velenczei-tó akármelyik szélén Agg-Szent-Péter és Iváncsa pusztákon át Adony- nál a Dunába vezetni, egyszersmind ezen tóból éltetni lehet Ősitől kezdve alá a sárvizi nyugati cs tornát is a hajozat végett.“ A sárviz-csatorna kiválóan malmok fölállítása volt czélozva; azonban jelentékeny befolyással b arra is, hogy a körülötte elterülő mocsárok kiss rittassanak s a vízzel elöntött területek mentesitti senek. Annyi bizonyos, hogy e társulat egészség működése szép eredményeket mutat föl. Ezen társulat is az 1871: XXXIX. és az 187 XXXIV. t.-czikkek alapján alapszabályait elkészítet de ezek, a társulat 1881. évi október hó 23- Székes-Fehérvárott tartott közgyűlésének 5. szál határozata szerint, még vissza nem érkeztek. 1881. évi működéséből kiemelem, hogy a Ba ton szabályozási ügyben, a fentjelzett értekezlet : kaiméval, a társulat érdekeiről gondoskodott és ho a Nádor-csatorna ártereinek kimutatásait, azok ti képeivel együtt, a kerületi kataszteri igazgatóságc tói megszerezni rendelte s végül, hogy a fentem tett közgyűlés alkalmával az elnök és tisztikar nn választattak. A Séd-ügyek. A Séd folyó rendezésére s az ezzel kapcsola intézkedésekre vonatkozó ügyek vármegyénk részé már a rég múlt időkben is igen gyakran és moi hatnám figyelmes ellenőrzéssel tárgyaltattak. E föl; nak Veszprém városánál, továbbá Szent-István, 1 lonya, Litér és Papkeszi községek határainál id< ként fölmerülő áradásai nagyon óvatos eljárást j veteltek is. Nem tartozhatik ugyan e jelentésem kereté ezen ügyek tüzetes ismertetése s igy e pontnál 1 zamosabban nem is időzöm; annyit azonban jel nem kell, hogy az ősök útmutatásait követve e! ügyek újabb tárgyalása a napi rendről nem mar; hat el. A Veszprém város területén kígyózó alaki átfolyó Séd vize (a régi levelekben: Veszprémé név alatt is szerepel) ezen város csatornázási int kedéseivel kapcsolatos összefüggésben van. A BaL mellett és a kasza-völgyből lerohanó vizek elve; tésére készített csatornák és általában a városi c TARCZA. Bem sírja. Messze — hol a tenger mormolása Laliik, Cziprus lombok között „bülbül* szava csattog Áll a szent sír — s rajta mosolygó virágok; Bem apó alussza hős álmát alattok. Lágyan ringasd őt el Aleppó viránya, Ne hallja meg — ha vad kozák lova tombol... Legyen álma csendes — ki tán a szabadság Harczairól, s most is — diadalra gondol P! És te esti szellő, a rezgő lombokról, Melyek a nagy bajnok poraiból nőtek Csókold le a harmat fényes gyöngyeit, s majd Szárnyaidra véve hozd el i d e őket. Lehelld homlokára a küzdő magyarnak, Honnét vad kezekkel letépve a pálma . . . Hervadt a babér ... és győzelmi borostyán Koszorúja helyett szúró tövis áll ma. Mint balzsam a sebre uj erőt hogy adjon Szembe szállni, a mely ránk tör a — viharral.., És hogy tartson ébren, eme hosszú éjben Bátran, tettre készen ha közéig a hajnal. Mert eljön e nagy nap, megmozdul e vén föld, Száguldó paripák dübörögnek: rajta... Önérzetre támad az ember — hogy legyen Szabad ! és nem szolga, — némán fejet hajtva Kard lesz a bilincsből. Menydörgést túl kiállt Az élet-balál harcz nagy tárogatója: A világ szabadság angyala kitámad Sírjából — s büszkén leng véres lobogója . . A föld kerekségén két hatalmas tábor Milyent még nem látott az idők folyása All egymással szembe, — s hegyeket rendit mej Völgyeket temet be, bősztilt rohanása. És győzni fog a jobb. Trónok dőlnek össze, Koronák omolnak — se vér tenger árján: Ragyogva kell fel az ember egyenlőség Szent szalagja, mint egy bűbájos szivárvány. S nép miijók ajkáról zeng győzelmi ének, Sírodhoz a hála őket oda vonja . . Nagy neved ragyog rajt ha majdan fel épül A világ szabadság fényes p a hit h e o nja! S o ó sJl a j o s. Le a férfiakkal! — Egy nőtől. — „Kezdetben semmi sem volt!“ Ezen „semmisem* után teremtette isten az állatokat és az állatok után következett az első férfiú. így beszéli ezt a biblia, a férfiak azonban ritkán hisznek az utolsóban. „Én nem hiszek isten létében* kiálta fel egy ízben egy fiatal ember, „mert még sohasem láttam egyet.“ Mire egy nő hirtelen a következő választ adta neki: „Akkor az ön eszének léteiét is kétségbe kell vonnom, miután én sem láttam még azt.“ íme ezzel ki lenne emelve a nők hitereje. A férfiak azonban azt mondják: „Hinni annyi, mint semmit sem tudni!“ Igen; hát a férfiak mindent tudnak ? Egyik közölük azt Írja: „Az emberek semmit sem tudnak; még azt sem tudják, hogy semmit sem tudnak.“ De a férfiak azon hiszemben vannak, hogy ők valamennyi jó tulajdonság és szép erény birtokában vannak, ami csak díszére szolgálhat az emberi nemnek. Ök állhatatosak, békések, csókolnivalók, edzettek, elégedettek, engedelmesek, féltékenyek, férfiasak, hűk, igazak, jószivüek, őszinték, rendesek, szánako- zók, szeretetreméltók, szolgálatkészek és udvariasak, — már t. i. az ő véleményük szerint. Ami az elsőt illeti, meg kell vallanom, hogy a férfiaknak nagyobb része bir eme szép tulajdonsággal ; a férfiak állhatatosak, mert mindig csak egyet szeretnek; már t. i. egyet a másik után. S milyen békeszeretők! „Én feleségemet csak j ó szavakkal büntetem!“ mondta tudvalevőleg a férj, midőn egyizben nejének fejéhez vágta a bibliát. Hát még minő csókolnivalók! A. ur ugyan a „hegy levének* túlságos élvezésétől olyan bibircsos, veres orrot kapott, hogy egy vele való arcbéli érintkezés a „tűzveszély miatt* jogosan eltiltott cselekmények közé tartozik; B. ur szájából egy „odeur de nicotin“ ömlik ki, melyet legfeljebb C. urnák „snupftabak-parfümje* múlhatna fölül; D. nr — igazi „stuccer“! — az őt megcsóko- lásra ítélt szerencsétlent „kivikszolt“ bajuszával be- pomádézott orcák mutogatásának veszélyébe döntheti, — no de az mindegy; csókolnivalónak tartja magát azért A. meg B. meg C. meg D. — Brr! „Gyengeség, a te neved asszony!“ mondja Hamlet. No, ennek se volt ám szerencséje látni a mi modern férfiainkat. Tegyen csak látogatást a mai férjeknél, akkor talán kipótolhatja az elmulasztottat. Amott ül egy „házas-invalid“ a podagra-kar- székben és keserű panaszokra fakad az „óriási fájdalmak“ felett. „Úgy fáj mindene!“ Neki! ki egykor olyan „edzett“ volt. S milyen elégedettek azok a kedves férfiak „Ugy-e hogy jó férj vagyok én! Képzelje csak, három nap óta ma csak negyedszer vertem meg a feleségemet !* Hogy a mi férfiaink milyen engedelmesek, azt a követkő példa bizonyítja. Részegen tért haza a lump fráter a kocsmából. „Nem bújsz a föld alá mindjárt szégyenletedben!“ riadt rá kikelt arccal a jámbor feleség. „No hát add ide a pincekulcsot“ lön a felelet az engedelmes férj részéről. „Mikor fog kedves neje lebetegedni ?“ kérdé XIY. Lajos egyik udvatoncát. „Quand il praira á votre Majesté!“ Bizonyítéka annak, hogy a férfiak mennyire féltékenyek nejökre és családi becsületükre. Hogy a férfiak „férfiasak* azt csak az „erős nemnek“ azon tagjai állíthatnák, kik nem ismerik Mirabeaunak XVI. Lajos udvaráról mondott szavait: „A királynak csak egyetlen férfiú van egész környezetében és ez neje!“ Hogy hűségűk bizonyítására példát idézzek, eszembe jut az adoma azon nőről, ki hogy férjének ballépését a megillető szavakkal tolmácsolhassa, ily szavakkal fordult egy ízben annak kedveséhez: „Lássa csak, milyen hü marad ő hozzánk!* A férfiak igazak! Lám, lám! „Hány darabot méltóztatik parancsolni, s kisasszony ? Hetven darabot ? Szép! 1, 2, 3, 4, 5! Kisasszony, bocsásson meg, ha azt állítom, keg; nem lehet több 18 évesnél. Hogyan ? Már 20 ? \ 20, 21, 22, 23, 24. És a kedves mamácska? Bizony nem látszik olyan idősnek! 56, 57, 58 édes papa 66! Ki gondolta volna! Egy oly életvi ember s már 66! 67, 68, 69, 70. Úgy! kedves 1 asszony; máskor is legyen szerencsém!“ Es a férfiak mégis igazak, sőt jószivüek „Lássa csak, ón mindig kész vagyok segiten szegényeknek!“ mondá egy széles körben fukar] ismert férfiú egy társaságban. Általános csodálko: „Ön kész a szegényeknek segíteni, ön?“ „Ige: lön a felelet, „már t. i. koldulni!“ A férfiak őszinteségökkel legjobban ^ retnek kérkedni. S valóban, nem ok nélkül. „Mondd csak, édesem, mindig a te „egyel ned* és „mindened“ fogok maradni?“ kérdé ti fiatal asszony férjétől. „Természetesen; amigegy lenem leszel, addig mindenem is fogsz íj radni!“ lön az őszinte felelet. Hogy rendeseknek is tartják a férfiák íj' gukat, mondanom sem kellene. Im a példa rá: „Hát te részeges semmiség, már nem fogsz egyszer egy rendes életet követu formed a „támolygós állapotban“ hazatért férjri boszus feleség. „Rendes életet követni! Hát r elég rendes az, amit én követek! Nem megyek minden áldott este rendesen a kocsmába? h iszom ott meg rendesen két litert a javából? Nem megyek át innen rendesen a „kék mi kába“? És nem hagyok ott is rendesen 3 per forintot és nem jövök onnan rendesen éji haza, hé? Lehet-e ennél rendesebb élet, mi?* No, no! fogják sokan mondani, ez csak m J olyan „faux-pas“ volt és az illetők nem voltak t tán azzal, amit cselekedtek. Egy férfiú senkit bánt meg akaratosan. Hiszen olyan s z á n a k o 2 azok a férfiak ? Ezt tanúsítja az adoma azon ux kihez egy koldus ilyen szavakkal közeledett: „T, vér! adj valamit!“ Mire ama ur kérdezé: „flog; testvér ?“ „Ádámtól !* lön a helyes válasz. S va mit cselekedett azon ur ? Hozatott a koldussal
