Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-06-03 / 22. szám

Veszprém, 1882.

II. évfolyam. — 22-ik szám.

Szombat, junius 3.

MEGYEI- S HELYI ÉRDÉKÉ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

epi

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre.................................................6 frt — kr.

Fél évre.................................................3 frt — kr.

Negyedévre............................................1 frt 50 kr.

Egj-es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban.

MEG JELEN MINDEN SZOMBATON.

Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők.

33ird.etésels:

a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek.

A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között.

SZERKESZTŐSÉG:

Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

ICéziratolv vissza neia a,d.a,tn.als:.

Mire jó az a „megyei kör“?

Veszprém, jun. 3.

Körülbelül egy éve, hogy ezen a czi- men megszületett egy illetlenség. Nem volt egészséges sem teste, sem lelke, de mert nagy buksi feje volt, hát valami nagy — sok jövőt kossannáztak neki a fizetéses megyei bábák

___

Ré

szünkről eleve tisztában voltunk a szörnyszülöttei. Fölismertük benne, ha megél, hogy g arab o néz ás lesz belőle, de vigasztalt a tudat, hogy a sok bába közt elvész ez is, mint a hogy ez már történni szokott.

Még nem veszett el egészen. Mert fél- •évenkint olykor-olykor kurrenst közöl róla egy-egy megyebeli újság — aztán megint nem kisért másik féléven át. Se levegőt, se vizet nem zavar — ettől bizony tovább is nyugodtan alhatik a megye.

Mikor ez a „megyei kör“ megalakult, akkor a bábák mindjárt meg is csinálták az élete programmját. Főelvül és czélul azt tűzték ki, hogy a stabilitás a megyei köz- igazgatásban minden körülmények közt fen- tartassék, s a mig vannak alkalmas tisztviselőink, addig újakat nem hozunk a megyére.

Ha azt az elvet nem a „megyei kör“ mondta volna ki, akkor'ennek csak örültünk volna; mert minden józanul s tisztviselőink érdekében jól gondolkozó embernek csak az lehet az elve. De mert ott mondták ki, — hát el lehettünk rá készülve, hogy — a legelső alkalommal szegre akasztják.

S úgy is történt — mindjárt az első esetben.

Pár hét előtt halálozás fol}rtán meg- üresült a megyei pénztári ellenőri állás. Több megyei tisztviselőnk, kik e szakmában jártasak, s joggal igényt tarthattak reá, folyamodtak ez állásra. S mi történt? ügy beszélik, hogy még csak kinevezésre föl sem terjesztettek, s lön, hogy egy öreg urat neveztek ki, ki a megyei dolgokhoz sohse őr-,

tett, s főérdeme, hogy vagy' három uradalmat végig szolgált hüségeseu. 0 ellenében i azonban semmi kifogásunk; derék, jóravaló! öreg urnák ismerjük, s úgy lehet, hogy a kapott hivatalhoz mielőbb szakismeretre is tett szert.

Hanem hát a megyei kör? S az a stabilitás? Avagy van-e kifogásuk a pályázatok ellen. Vájjon nem-e lett volna illő és méltányos, ez esetben kipróbált hüségü s dolgos tisztviselőink közül a legjobbat előléptetni. S micsoda eljárás az, hogy a megye tisztviselőiül elfogadja a kereskedői s iparososztályból az ifjakat, s mikor azok jó hivatalnokokká serdülnek, akkor a jobb állomásokat betöltik az orruk előtt grácziában lévő egyéb urakkal?

No ez az eljárás, hogy keveset mondjunk, — legalább is méltánytalan, s épen alkalmas arra, hogy tisztviselőink amúgy is nyomott helyzetét még jobban elkeserítse.

Mindenesetre gratulálunk a „megyei kör“-nek. Hogy első alkalommal is ily pompás stiklivel vetette magát latba a s t a b i- 1 i t á s elve mellett.

S hinni akarjuk, hogy lépes vesszőjükre s a kivájt tökre ezután még vajmi kevesebb tagsági czinkét fognak.

T a n ü g y.

A somlyóvidéki evang. tanító-egyletnek tavaszi gyűlése folyó évi május 24-éu Nagy-Alázsonyban tartatott meg.

A gyűlést nagyt. Szalay Sándor n.-szőllősi evang. lelkész ur mint elnök nagyhatású és szépen körvonalo- zott beszéddel nyitotta meg, melyben a tanitó gyűlések czélja és feladatáról és az időnek értékéről elmélkedett.

A gyűlés nevezetesebb tárgyainál élénk eszme- cserék és vitatkozások fejlődtek ki, melyek a gyűlést annyira érdekessé tették, hogy senki azt el nem hagyta, hanem békésen bevárta annak végét.

A múlt gyűlés jegyzőkönyvének némely pontjai heves, de érdekes vitára adtak alkalmat, különösen a tankönyvekre vonatkozó pontnál általános érdeklődés

mutatkozott. A könyvvitában különösen Egyed Dávid Ifiatal szép képzettségű és alapos paedagogiai ismeret- | tel bíró m.-szöllösi osztálytanító tűnt ki, ki nemcsak helyesen, de meggyözőleg is tudott állításai mellett érvelni. Ezen fiatal tanitó szép reményekre hagy következtetést vonni. A vitában továbbá resztvettek: László János k.-kamondi, Kiss Ferencz n.-szőllősi, Buthy Márton n.-alásonyi, Plevnitzky dobronyi és Nagy Lajos tanítók. Az alapszabály megnemerősitése s annak felülvizsgálás végett való kiadása az Esperesség által — rósz vért szült. — Az érdekes vitában Kalmár Pál lelkész, Buthy Márton, László János, Egyed Dávid, Nagy és még többen vettek részt. Az Eötvös-alap át-, vagy át nem adása a kormánynak igen szép megoldást nyert, a mennyiben a gyűlés egyhangúlag elhatározta azt, hogy az Eötvös-alap ne adassék át az országos képviseleti (hivatalos) tanitó gyűlésnek, hanem tartsák meg a tanítók maguknak. Maga az Eötvös-alap dicső megteremtője Péterffy ur is azt mondja: „A gyermek, a ki fölött czivódunk, a mienk tanítóké; mi hívtuk életbe, mi neveltük eddig ennyire, nem lehet, hogy abban teljék gyönyörűségünk, hogy most, a midőn már ennyire fejlődött, azon kérdés miatt, hogy miként kezeljük, el- lmgyjuk veszni.“ — Ha a gyermek csakugyan a mienk, minek adnánk ki azt kezünkből oly kezekbe, kiknek Trefort miniszter és Gönczy urak diktálnak ; ha mi hívtuk életbe és mi neveltük eddig, ennyire; kérdem: miért taszítanánk el most tőlünk, épen akkor, midőn legnagyobb szüksége van neki reánk; nem tellik gyönyörűségünk, de sőt fájdalmasan hat reánk azaz erőszakoskodás, mely azt czélozza, hogy tulajdonunkat, — az Eötvös-alapot — elveszítsük ; s átadjuk annak a protekeziók segítségével felemelkedett, s a kormány által vezérelt képviseleti tanitó gyűlésnek, kinek a szabadszólás — bármennyire érdekelné is az ügy szentsége — szigorúan tiltva van, kik nem úgy tesznek mint meggyőződésük sugallja, ha nem úgy amint azt az ukáz parancsolja. — Ha már mi, tanítók teremtettük az alapot, bűnt követnénk el, ha azt önként, minden meggondolás nélkül átadnánk annak a testületnek, a kiben az ország szabadszellemü tanítóinak egy csepp bizalma sincs ! — Tegyünk meg az Eötvös- alap megtartásának érdekében mindent és semmi körülmények között át ne adjuk; mert ha az átadást megtudnék tenni, az utókor által elítéltetnénk, a kérdés: nem vonatnék-e kétségbe még az is, hogy az Eötvös alapot a tanítók teremtették!? — Tanítói kar ! az Eötvös-alapot kezeid közül, ha azt akarod, hogy meg ne semmisüljön és ha akarod látni tovább fejlődését — ki ne add ! ! !

Buthi Márton n. alásonyi tanitó igen sikerült

felolvasást tartott az iskolavizsgálatok alkalmával szei zett tapasztalatairól. A munka azt hagyja következtél níink, hogy Buthy ur igen jeles tanitó, ki iskoláii kát a modern népiskolák között szeretné látni. - Munkájában állított némely dolgokban nem vágyó egy véleményben, amennyiben annak egyes rész« meghaladták tanügyi álláspontunkat.

Végül ugyan Buthy tanitó ur által inditványos tatott egy tantervkészítő s egyúttal könyvajánló bi zottság választása; mely bizottság hivatva lenne eg« iskoláink és körülményeinknek megfelelő tantervet miniszteri tanterv figyelembe vételével szerkesztei és a használatra alkalmas tankönyveket ajánlani. - Az indítvány ellen akkor azonnal többen felszólalta s hangoztatták annak czélhoz nem vezető voltát, kifejtették, hogy azzal tanügyünkön, iskoláinkon é tanítóink szorgalmán semmit, de semmit változtatn nem fogunk. Ellene egy oly indítvány, illetőleg véle mény adatott be Nagy Lajos tanitó által, „hog minden tanitó köteleztessék az elvégzendő tananya jegyzéket — a miniszteri tanterv alapján — úgy ösí szeállitani, hogy minden osztály tananyaga külön k, kerittessék, és a tárgynál használt tankönyv megnt vezve legyen.“ Ezen indítvány a másik ellenében ner lett elfogadva, pedig, ha elfogadtatik, akkor iskoláin viszonyai — a használt tankönyvek — és a végzet tananyagról egy perez alatt tudomást szerezhettük volna, de nyertük volna azt is, hogy a kör tagja önmunkásság és szorgalomra lettek volna serkentví Az idő majd mindent megérlel! Az élénk vitában Buthy Márton, Egyed Dávid. Plevnitzky, Nagy Lajo s még többen vettek részt.

Molnár Aladár szobrára a gyűlés folyama alat gyűjtést rendeztek, mely száz forintot jövedelmezett

A közgyűlésen a hivatalnokok és a teljes számi tagokon kívül, mint vendégek jelen voltak: Bánf; János polg. iskolai igazgató, Kiss Lajos n. alásonyi- és Kalmár Pál kertai evang. lelkész urak.

Az elnök urnák a tagok — a gyűlés bölcs és tapin tatos vezetéséért — egyhangúlag köszönetét szavazott

A gyűlés után közös ebéd volt, mely kedélyesei folyt le. Felköszöntő „quantum satis“ volt; melyet közül legsikerültebbeket: Kiss Lajos, Kiss Ferencz Kalmár Pál, Bánfy János, László János és Kovácsiéi Gyula mondották.

A sornlyóvidéki evang. tanitó-egyletnek mái régtől fogva nem volt ily élvezetes gyűlése; de adja az Isten, hogy ezentúl még sokkal élvezetesebb és tanulságosabb gyűléseket tarthassanak, és a tagok soha se felejtsék el azt, mit elnök ur is hangsúlyozott elnöki beszédében, hogy: „Az idő pénz!“

TARCZA.

Szabadban.

Szent zsolozsmát zeng a berek csattogánya, Szerelmet susognak a Mis árnyu lombok,

At karolja lelkem — mint egy édes álom A tavasz fia-alma, midőn itt bolyongok. ' Kanyargó pataknak pázsit szegte partján Harmat gyöngyöt ringat a virág szűz kelyhe, Szomorú füzágon mely a vízre hajlik,

Zokog a bús gerle.

Amodább a réten —fontos komolysággal Párja után lépdel a vándorló gólya,

Kis méhecske zümmög — tarka barka színben Köpköd a viránynak ezer pillangója.

Gyors fecskék suhannak át a tiszta légen, Hangot kap a szellő a juh nyáj kolompján; Amint a vén pásztor uszítja kutyáit, Támaszkodva botján.

Barna fürtű lányka korsóved kezében Keskeny gyalog útról, siet a patakra;

Majd partjához érve,— foeloros szoknyáját Csintalan bokorka vissza, vissza kapja. Hófehér bokáját, gömbölyű szép karját Egész a könyékig, le a vízbe mártja —

Úgy piheg a keble,— hogy vajon mit érez (!) Csak az isten látja.

Csak az isten látja,— meg a juház bojtár Ki ott a füvön elnyújt ózva sü tkér ez,

Mért piheg a kebel félig takart halma,

Az a dobogó szív, ott belől mit érez.

Tudja ö már jól azt, ismeri már régen Ha nem mondja is, de megesküdne rája;

Azt kesergi, csendes, hold világos estén Síró furulyája.

Nem is késik tovább, — megsimiiva bajszát, Tuiipántos szűrét nyakába teríti:

A nélkül, hogy szólna — oda lép d lányhoz, S a bugyogó korsót gyorsan meg meríti. Derékon karolja, csókot, nyom ajkára — Elpirul a kis lány, mintha bizony lesnék; Vállára boridra, azt suttogja, kérdi:

„ Ugy-e hogy — szeretsz még ?"

Megindulnak együtt, majd szét válik utjok.

Az egyik erre visz — amarra a másik.

Ki — szolgált komondor kullog a bojtárral, Mintha unná magát, akkorákat ásít.

Megtörik a napnak aranyos sugara,

Távol — setét felhők dagadnak az égen.

„Térítsd meg a nyájat /* Kiált a véi^iásztor Ott, a dűlő végen.

S nézem a felhőket, amint emelkednek Meredek homlokán a forró azúrnak.

Túl a láthatáron— tévelygő villámok Tüzes ostorai czikázva kigyulnak.

A levél se mozdul, itt még csend a tájon, Odébb a szél, a port kavarogva hordja,

S el-el kap egy hangot; — ez a menydörgésnek Fenséges akkordja.

Lebilincsel képed, gyönyörű természet,

Bámulva templomod változó csodáit:

Lelkem — elfordulva a világ zajától,

Kebleden pihen meg — s csupán téged áliit.

Te ragadsz el engem! mosolygó szépséged Es nagy haragodnak fenségében, újra.

Minden kis fűszálban—tégedet imádni Int, az isten ujja.

Soos Lajos.

A pünkösd Budapesten.

Budapest, május 30.

Nálunk nem vágtatnak versenyt a lovas legények, hogy az első elnyerhesse a pünkösdi királyságot, pedig nagy hivatal ám az; egy álló esztendeig ingyen

rovása van a csárdában, amit elfogyasztott, fizeti a község, egy álló esztendeig minden mulatságra, lakodalomra hivatalos, még nagyobb ur, mint a „legények gazdája“, mert az csak zöld farsangtól húshagyó keddig rendezi a mulatságokat! Nálunk Budapesten ez nem szokás, de még a pünkösdi királynőt sem koszoruzzák meg a templom előtt, sőt már sok falun is kiment a divatból ez a szép népszokás!

Azért mégis nagy nap ez a piros pünkösd napja! Még alig pitymallott, már vonul a népség Pestről Budára, föl a svábhegyre búcsúra!— Az utczák feketék hajnaltól egész 10 óráig, azt gondolná az ember, hova fér ez a sok nép a svábhegyen ? Pedig elfér az ott, elég tágas a hely addig, amig föl nem öntöttek nagyon a garatra, de bizony úgy délután tájba, mikor már el- kábitotta őket a muzsika, elaltatta a madárdal, erős álmot mért rájuk az erdő lombos fája, aztán mikor igy becsodálkozva felébrednek, bámulva néznek szét, álomnak tűnik előttük az egész táj, amit a völgyben látnak nem akarják elhinni, hogy ma svábhegyi búcsú van!

Az idén nagy volt a hőség nálunk, majdnem minden esztendőben esni szokott ilyenkor, de az idén rendkívüli nyomasztó melegség volt! A piros pünkösd napja Vidor Palinak is meghozta szerencséjét a „Vörös Sapká“-jával, eleget trémázott szegény még néhány hét előtt, hogy — aszongya — úristen, tetszik-e majd a publikumnak, és megdagadt a keble most az örömtől, mert bizony nem esett porba a pecsenyéje !

A budai színkör piros pünkösd napjára teljesen elkészült, akár megkezdődhettek volna az előadások benne, de Bogyó az idén rendkívüli dolgokra készül, és meg akarja lepni a publikumot a nem mindennapi darabok előadásával! Adja isten, hogy már egyszer a budai színkörre is vesse a nap sugarait, még eddig úgyis minden színigazgató megsiratta, hogy ide jött! A népszínház is piros pünkösd napján kezdte Zola

Emil „N aná“-jának a próbáit, utánna jön a „Pálinka“ és ezt követi „Strogoff Mihály útja“ czimü látványosság, ezután a színház néhány hétre zárva lesz, hogy a tervezett javításokat eszközölhessék benne ; amint biztos kutforrásból tudom, jövő idényre a népszínház igazgatója vette ki a budai színkört, sőt már az idén is szerette volna, de elkésett.

Piros pünkösd napján az akadémia termében egy érdemes paedagógus 25 éves jubileumát ünnepelte magyarországi tanítóságának, az ország minden részéről láttunk ott küldöttségeket és vendégeket, kik Lederer A b r a h á m képezdei tiszteletbeli igazgató és rendes tanárnak tiszteletet, üdvözletét hoztak, és ha van a jelenkorban a nevelésügy terén egy ember, akiről elmondhatjuk, hogy önfeláldozással, teljes odaadással működik és működött eddig is a tanítói téren, úgy bizonyosan Léderer Abrahám az, aki Csehországból jött hozzánk a Bach korszakban, akinek a zsidó tanítóság magyaros szellemét, paedagógusa műveltségét, köszönheti, mert Léderer tanítási módjával egészen eltér a ■ többi tanárokétól, tudni való, hogy a tanárok legnagyobb része száraz utón, egyszerűen előadja a tárgyat, csak azért, hogy előadta légyen, de Léderer tanítványaival megszeretteti a tárgyat, baráti módon, eszmecsere utján közli velők a tudni valókat, úgy hogy mindenki édes örömmel ragaszkodik hozzá, és volt ta- nitványai, ha minden tanárjukról megfeledkeztek, de Léderert mindig emlékezetükben tartják, mert ő mint i paedagógus, mint tanár páratlan a maga nemében !—

| Sokszor hivtákNémetországba, kínáltak neki fényes állásokat, de ő egyszerűen kijelentette, hogy mikor hozzánk jött, szent czélul tűzte ki magának Magyar- országban magy szellemben a magyar tanügynek élni! És ezt híven mégis tartja. Darvas.