Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-11-04 / 44. szám
■ Íti'ílí. ii; j J: *. K jF fi1 * Nrj! V Üii fí i . rt '!; (I 7.‘ íjíJSi i?l| tf;i í:« 151 fi ,íf!' fi: l ‘ Nagy emberek halálával számláiul szoktuk azon nagyokat, a kik élnek és ilyenkor jól esik szivünknek látni, hogy még sem vagyunk olyan szegények, csakhogy vagy nem igen fitogtatjuk gazdagságunkat, vagy pedig — a mi elég sajnos — nem ismerjük, vagy legalább valójukban nem ismerjük gyémántjaikat, másrészt meg ellenségeink is szeretnek bennünk a megillető helyről hátrább tolni és igy nem csekély örömöt vélek a kedves olvasónak szerezni azzal, hogy egy külföldi utazónak, ki európai kőrútjában a mi kedves fővárosunkat is meglátogatta, fővárosunkról tett megjegyzéseivel megismertetem. Lehetőleg megnéztünk minden látni valót. A műcsarnokban, hol most az őszi kiállítás van hosszasabban időzött és nézte a magyar festészet és szobrászat haladását. A mostani kiállítás nem múlja ugyan felül a legutolsót, mindazonáltal találkozunk szép táj és genre fesményekkel. Negyvenhét magyar művész, részint uj részint már ismert emberek képvi seltetik magukat. Külföldről is számosán küldtek be müveket, melyek közt sok vonzó mü van, de leginkább csak eladási szándékból küldettek. Nagyobb- szerü müvek még nem igen kerülnek hozzánk, messze állunk még a párisi salontól, de azért ez a kiállítás is meglehetős jó benyomást gyakorol a szemlélőre. Legtöbbet időzött Feledi „huszárjai,“ Brodszky Sándor „balatoni tájképe“, Kohler „rabnője“, Tortez „Évája“, Vágó Pál „proletárja“, Margittay Tihamér „megtérése“!? Mesterházy „Székely Kornéliája“; továbbá a szobormüvek közül Zala György „fél baba,“ Strobl „Jezsuitája“, Brozorád „Tragadiája“, és Kis György „a gyilkos“ czimü müve előtt . . . Az idegen bámult, midőn a gyönyörű Sugár- utat megnézte. „Kétségtelen a legszebb utczák közé tartozik, melyek eddig-épültek — szólt — most látom csak mily hamis fogalmaim voltak szép fővárosukról.“ Majd aztán megmutattam neki a szebbnél szebb szobrokat, melyek közül leginkább Széchényi és Petőfi szobráról nem birt eléggé dicsérőleg nyilatkozni. A múzeumban rendkivül lelkesedve nyilatkozott a történelmi képekről, melyek képtárunk legszebb díszét képezik ..................... Es te aztán színházba mentünk, hogy a hires Tua Teresina hegediimüvésznö játékában gyönyörködjünk. Szombaton este volt első fellépése, a „Szélháziakat“ Rákosi Jenő rendkivül mulatságos bohóságát adták Pálmai Ilkával a főszerepben. A heged ü- müvésznő az első és második, továbbá a harmadik és negyedik felvonás közt lépett fel. Már külső megjelenése, a kecses hajlongások megnyerték a közönség rokonszenvét. A fiatal 16 éves leányka oly otthonos művészetében, hogy sok öreg művésznél sem találunk kifejlettebb technikát. Nem szenvedélylyel, hanem lágy érzelemmel játszik és bár játéka nem oly erős mint Joachim vagy Reményié, de a hangok oly tiszták, oly csengők, hegedűjéből oly hangokat csal ki, minőt nő még soha. A publikum minden egyes részlete után zajosan tapsolt és éljenzett, de leginkább elbűvölt mindenkit a fuvolaszerü dallam, melyet oly kitünően játszott a legmagasabb üveg hangokon. A hálás közönség azzal jutalmazta a kis olasz művésznőt, hogy folyton tapsolt és éljenzett, az igazgatóság pedig csinos virágbokrétát nyujtatott át a „szoknyás hegedű királynak“ mint azt Joachim mondá ............. De nem feledteti azért a kis művésznő az est többi hőseit sem. A darabot ma elevenebben adták, mint először, a közönség folyton kaczagott a bohóságon és élvezte Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, Nagy Ibolyka és Solymosi Elek gyönyörű játékát............... De nem akarom egyedüli véleményemet elmondani, hanem idézni fogom, miként nyilatkozott az idegen ur, ki egy berlini zenészeti lapnak munkatársa. . . . „Midőn ön engem először vezetett szép színházukba az önök nemzeti csalogánya játszott, ki a maga nemében egyedül áll, róla senki sem nyilatkozhatnék rosszul, de midőn a „Nap és hold“ és „Szép Helena“ operetteket végig hallgattam megismerkedtem egy művésznővel, ki szintén váratlanul áll a maga terén és ez Pálmai Ilka asszony. Valamennyi hires operette művésznőt láttam, de tetszésemet egy sem nyerte meg úgy sem Parisban sem Bécsben, mint ez a kedves, bájos alak. Midőn a „Nap és Holdban“ a fülemüle és csizdalát utánozta, azt hivém, hogy a természet valamennyi dalnokát hallom a kik elől ő nyeri el a koronát. Midőn a holdhoz énekel és a hold sugarai bocsátották be fényüket, úgy látszott mintha megállott volna a hold és a csillagok, hogy a nagy művésznőt hallgathassák .... Eleven, plasztikus, vigjátéka, csengő hangja, bájos deli alakja a legközönyösebb bírálót elbűvölik és ha összehasonlítom ama nagy operette művésznőkkel, kiket eddig szerencsém volt látni, úgy tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy Pálmay Ilka az operette művésznők királynője.“ Itt van a hallottak napja; kötik a koszorúkat a porhanyó sirdombokra. Erről majd a jövő héten fogok többet írni. . . . Kárpáti Manó. Egy újabb iskolai botrány. (A Hr. tanfelügyelő figyelmébe.) Ajka 1882. nov. 1. Mindannyiszor szomorú kötelességet kell telje-1 sitenem, valahányszor iskolai botrányról kell irnoin! j Az iskolai botrányok nálunk, Ajkán igen gyakoriak;! gyakoriak annyira, hogy évenként háromszor-négy-! szer majdnem csatatérré válik az iskola-terem. Harcz, keserű harcz folyik ilyenkor a tanító, s egyik másik iskola fentartó között. A szóvali bántalmazások, és j sértegetéseknek ilyenkor alig szakadt vége ! Bárkon- nét származzék a botrány oka, bár mennyire gyűlölje is a tanítót egyik másik iskola fentartó, az ilyen dolgoknak, a gyakori botrányok nem szabadna, legalább az iskolában, a gyermekek előtt megtörténnie. És mégis megtörténik! Az okokról, melyek miatt az ilyen botrányos esetek történnek, írni jelenleg nincs czélom, annyit azonban mégis megemlítek, hogyha a hatóságok az ilyen botrányt csináló embereket csak néhányszor büntetnék is meg szigorúan csak néhányszor ám; én erősen hiszem többé nem fordulna elő pz eset, hogy a tanító az iskolában, tanítványai között éppen akkor, midőn azokat oktatja : megtámadtatnék! Továbbá, ha a kir. tanfelügyelő elmenne a községbe, a hol a botrány megtörtént, s ott az iskola fentartókat összehívná, s megparancsolná, illetőleg megtiltaná nekik azt, hogy az iskolában, csak is az iskolaszéki tagoknak, vagy iskola felügyelőknek van jogok menni, azoknak is csak azért, hogy ott a tanítást meghallgassák és az eredményről tudomást szerezzenek, de az iskolába perelni, ezivakodni, s a tanítót minden ok és alap nélkül megtámadni a minisztertől lefelé, a legutolsó iskola fentartóig; senkinek sem szabad! Hatna továbbá a kir. tanfelügyelő oda, hogy a botrányt csináló büntetése meghatványozódnék! Ha minden közeg, úgy teljesítené kötelességét, oly hiven megfelelne czéljainak, mint megfelelnek a hírlapok, akkor távolról sem kellene soha iskolai botránytól tartani! E lapok becses hasábjai ismertetve volt már egy iskolai botrány, melynek szintere ugyan az az iskola volt, a mely a jelenlegi botrányé, csak azon külömbséggel, hogy a támadó fél változott, de a megtámadott ugyan az maradt. Az első támadó, büntetlenül maradt, ő a törvény szigorát szerencsésen kikerülte, hogy vájjon az uj támadóval mi fog történni; meg fog-e büntettetni ? nem tudjuk! De térjünk a botrányos esetre. , Az ajkai zsidó tanító neve: Weisz Sámuel, ki jeles képzettségének, a magyar nyelv terjesztése körül, már többször szép jelét adta, szorgalmas és ügybuzgó tanító, önérzetes ember, ki kötelességének tiszta tudatában van, ki a népiskolai törvények, és miniszteri rendeletek intentiójának mindenben törekszik eleget tenni. Oki. ember, ki oklevelét a bires Lederer Ábrahámtól, a jeles paedagogtól nyerte! Jeles iskolájához, hol a leghelyesebb nevelési és módszertani elvek nyernek megoldást, semmi szó sem fér. Az eredmény előtt, melyet ő felmutat, még az ellenségnek is meg kell hajolni. Ez az ember lett most már másodszor a legkíméletlenebbül megtámadva! De ki volt a támadó!? Löbli Benjamin a zsidó hitközség elnöke. Ismerkedjünk meg ezen emberrel közelebbről. Szülei iskola szolgák voltak, kik nyomorban éltek, s mint koldusok halltak el. Benjamin fiú sakter tanítóvá lett Noszlopon. Hogy kik és mik ezen sakter paedagogok, mindenki tudja! A tanítóságot, igen valószinü a roszbánás miatt, odahagyta, s Ajka- Rendekre ment, a hol élt és nyomorgott. Később az ajkai Lázár család megszánta, mint nyomorult embert, felfogadta csaposának! Ekkor kezdődött jobb sorsa, akkor kezdett el uzsoráskodni. Mint vendéglős (csapos) az utazókkal igen durván s neveletlenül bánt, a miért ez állásától az italmérési jog bérlője által elcsapatott. Ekkor Ajkán szatócs boltot nyitott s egyúttal a már régebben elkezdett 100%-re való uzsoráskodást, ujjolag folytatni kezdette. Folytatta is sikerrel, a miről az ajka-rendeki és börendi lakosok sokat tudnának beszélni. Az antisemita mozgalomnak egyedüli okot — Ajkán —■ igen valószinü ő volt. Kiálhatatlan természete, minden becsületes embert lenéző, senkit sem tisztelő modora miatt, az egész vidék által le van| nézve, de több által gyülöltetik! Az antisemita mozgalom után nem sokára, egy ismerőse, kit mindenétől kifosztott, fényes nappal elment hozzá; elégtételt akart tőle kérni, és megöléssel fenyegette. De többek közbejöttének köszönheti, hogy e kellemetlen vendégtől szerencsésen, minden hántás nélkül megmenekült. 0 volt az a bátor személy, ki az egyik tanitót, ki igen jóra való, becsületes ember a tanfelügyelőségnek feljelentett, mint antisemitát, ő volt az az ember, ki Weisznek a zsidó tanítónak azt mondta, hogy „ő zsidó tanítónak a minisztere “ ! De menjünk át a botrányra. Löbli, mint szatócs üzlet tulajdonos az akarta, hogy a zsidó “tanító mindent tőle vásároljon úgy, hogy hónap végén ne ő fizessen a tanítónak; hanem a tanító fizessen ő neki! (A fizetést ő tőle kapja a tanító.) A zsidó tanító azonban Lőbliben, hamar felismerte az embert, tehát mindig kerülte. Mi következett ebből ? Az, hogy Löbli a tanítónak halálos ellenségé lett, és a tanitót a hol csak tudta bántalmazta. Végre a múlt hónap, igen kedvére szolgált Lőblinek, annyira, hogy gyűlöletének a rossz akarat és irigységének szabad folyást engedett. A tanító ugyanis a nyugtáról, melyen fizetését szokta felvenni az „ur“ szót kihagyta, azonban zárjel között oda irta, erre Löbli (ki nem méltó ám az ur szóra) minden illetlenséget, nem emberhez méltó dolgokat izengetett az iskola szolgától neki és meghagyta a szolgának azt, hogy az izenetet mindig az iskolában a tanítványok előtt mondja el a tanítónak! Weiszet ezen méltatlan és érdemetlen bántalmazás igen sértette, és irt Lőblinek egy levelet, melyben szépen megírja, hogy őt ne bántálmaztassa az iskola szolga által. Löbli, erre dühösen, félrohant az iskolába, s a tanitót iszonyúan megtámadta, és követelte, hogy magyarázza meg neki a levél tar-! talmát. A zsidó tanitó azt válaszolta, hogy ha nein érti, nem tehet róla, de ideje nincs arra, hogy most a levél magyarázásához fogjon. Következett erre; haddel hadd; Szórta Löbli az illetlen, a műveltség hiánya által sugallt szavakat, szidta piszkolta azt a szegény tanitót, ha tanítványok előtt, előhozta apját, anyját és minden rokonát, nejét stb., szóval nem talált már szót bosszúja kielégítésére, ekkor kezét emelte fel a tanítóra, hogy tettleg bántalmazza, azonban szerencséjére a tanítónak, épen jelen volt egy tisztességes becsületes zsidó ember, ki közbe lépett és a veszekedni oda ment Lőblit rendre utasította ! Löbli elhallgatott! Történt ez esett okt. 24-én ! Szombaton, oct. 28-án, a zsidó hitközség iskolai gyűlést tartott, melyben a jobbérzésü, becsületesebb hitközségi tagok Löblit megtámadták, szemrehányást tettek neki és lcényszeritették a hitközségi elnökségről lemondani; azonban ő nem mondott le, azt mondotta: „aztnem teheti!“ A gyűlés Weisz tanítónak szigorúan meghagyta, hogy Löbli előtt, ki a hitközségi elnökségnek jogtalan bitorlója, mindenkor csukja be az iskola ajtaját és ne eressze be. Á hitközségi tagok ezen szép tette nem szorul dicséretre. Iparkodjanak a jobb érzésű zsidó családok, hitközségüket a Löbli-féle emberektől megtisztittani. A tanitó mind a kir. tanfelügyelőségnek, mind a devecseri járásbíróságnak azonnal jelentést tett, kiváncsiak vagyunk a basáskodó Löbli megbüntetésére, és arra, vájjon minő elégtételt fog nyerni a becsületében vérig megsértett tanitó. E dologban fenntartjuk magunknak a jogot, még egyet és mást Írni! Löbli pedig, ki az uzsoráskodásnak annyira barátja, legyen meggyőződve arról, hogy sem eddig, sem ezután nem fogják a becsületes emberek az „ur“ szóra méltóvá tenni. E u s t a c h. Ä VIDÉKRŐL. Pápa. 1882. nov. 2. A „Veszpr. Függ. Hirl.“ tek. szerkesztőjéhez. A győri színtársulat már kétszer ültette fel átrándulásával közönségünket, mely csakugyan lelkesül a művészetért. Nem tudjuk elgondolni, hogy mi és hányféle akadály tartja távol kedvelt színészeinket, de annyi tény, hogy árva Tháliánk egyrészről és mi ájtatos hívek, másrészről fölöttén örülnénk, ha Mándokyék nem ismételnék a felültetést, hanem jönnének azon körbe, ahol édes gyermekekként fogadják őket. Vajha elmondhatnék már az „Isten hozott benneteket !“-et. Múlt hó 29-kén volt szerencsénk láthatni gróf urunk bel- és külföldi kutya-gyűjteményét. Örömmel konstatálhatom, miszerint a négylábú boldog halandók kitűnő egészségnek és étvágynak örvendenek, nemkülönben oly vitézek, hogy még csak a minap mutatta be egy külföldi példány hadtudományi képzettségét, azaz: szétszaggatott egy beföldi mostoha testvért. Századunk felmagasztalt humanismusa ! Ló és kutya extra menázsit kap — az emberek százezrei pedig koplalnak! Fölöttén szomorú társadalmi fillaxeráról is kell referálnom: a nőnem erkölcsi bukásáról, mely napjainkban oly vészes mérveket ölt, hogy az igazi ember majdnem kétségbe esik a demoralizaczio e neme felett. Tisztelet a mindenésetre nagyszámú kivételnek, de valóságos szülési saisont teremtenek a ha- jadonok. Rövid pár nap alatt mintegy 10 törvénytelen magzattal gazdagodott meg városunk. Minden irányban törvénytelenség. 0 divat, be quodlibetes ágazatod van! Részemről kétségbe vonom, de egy pápai asz- szony azt állítja, hogy múlt hó 30-án Savanyu Józsi — kinek ez alkalommal mesterlegény külseje volt — bekopogott hozzá és éppen nem haragudott, hogy ebédet is kapott. Mint mondám: e forrás — noha az illető asszony, saját szavai szerint nem hazudik — nem authentikus, de mégis hallom többektől, hogy Savanyu Józsi itt járt. Hahogy e sorokat irom, éjfél után kettőre és november 3-ra jár az idő, — nem tudom hány ablak érzi és hány fül hallja valami antiszemikus ökölnek erejét. Korán reggel mondja majd a Hásli üveges bácsi :-eine Scheib’ 20 krajezer. Számos tagú majom-családot mutogatnak Pápán. Jól mehet az üzlet; mert a majomidomitó és mutogató urak már 6 napja tartózkodnak városunkban. Sárgarépa van hála Isten annyi, hogy a majmoknak is jut belőle pukkadásig. H. J. Pápa, 1882. nov. 3. — A „V. F. Hirlap“ szerkesztőségéhez. — Városunk költségvetésében 200 írttal több van előirányozva az utczai világításra mint eddig, — lmnem azért most is egyptomi sötétség uralkodik mindenütt, — lámpát egy kilométernyire sem lehet találni. Sokáig tűnődtem, hogy mi lehet ennek az oka, de nem tudtam reá jönni. A napokban azonban amint egyik kávéházból kimentem, alig megyek pár lépésre, a vastag sötétség miatt úgy meg ütöttem a fejemet egy szemközt jövő fejébe, hogy a görög kalendárium minden szentjét egyszerre tánczolni láttam az égen. Itt van hát a dolog bibéje! Most jut csak eszembe, hogy a város atyái a legutóbbi óvoda vezető választáskor tapasztalták, hogy sok igen ke- ményfejü kálomista ember — talán pápista létemre engem is hozzájuk számítanak — sehogy sem akart hajolni a szép szóra, meg kell tehát a fejeiket puhítani. De hogyan. Ekkor aztán kitalálták, hogy erre legjobb alkalom nyílik, ha nem világítunk, mert ekkor annyian és annyiszor összeverik fejeiket, hogy az végre is puhábbá lesz. No most mondja még valaki, hogy nem haladunk. Néhány századdal ezelőtt a keményfejü emberek fejét leüttették most pedig csak megüttetik. A városi óvoda vezetőjévé az október 28-kán tartott gyűlésen Újvári Gizella k. a. (Székesfehérvárról) választatott meg 50 szavazattal. Üdvözöljük. A vasúti állomáson október 29-én estefelé egyik épület meggyulladt. De idejekorán észrevették s az ott levő munkásoknak sikerült eloltani. Arany János koszorús költőnk szobrára váro- sénkban is megkezdték a gyűjtést. Az ügy a városi közgyűlésen is szőnyegre került, s elhatározták, hogy jegyzőkönyvileg fejezi ki a város részvétét Arany családjának, a szoborra azonban egy árva fillért sem szavaztak meg. Néhány csizmadia-legény október 29-dikén egy korcsmában mulatott. A hegy leve azonban hamar megártott nekik, s ily állapotban amint az utczán mentek, danoltak. Ekkor egy boltőr ment közéjük, hogy őket csendre inlse, de egyikük a jámbor boltőrt késével úgy megszurta, hogy az rögtön összerogyott. A rendőrségnek hire sem volt, mert ezek szokásuk szerint a kávéházakat lesték, hogy nem zenélnek-e záróra után; miattuk a békés polgárt üthetik, verhetik az utczán, ők azzal nem gondolnak, — mert mindezeknél többre való a kávéházakat lesni, s az ott talált egyének neveit másnap „bizonyos helyen“ besúgni. A pápai ref. főiskolai tanuló-iíjuság önképzőköre e hó folyamán Petőfi-ünnepélyt rendez. — Az ünnepély programinját legközelebb fogják megállapítani. GAIUS. Közgazdaság*. Veszprémi piacz. Veszprém, nov. 3-án 1882. Azon nézetet, melynek a múlt heti jelentésben adtam kifejezést, hogy szilárdabb üzletre lesz kilátás, igazolta ma napi hetivásárunk, melynek az idő is kedvezvén, s melyre nem csak a közel eső falvakból, de távolabb vidékről is számosán seregeitek elárusítandó tárgyaikkal piaczunkra. Mondhatni, hogy mai hetivásárunk igen népes és élénk volt, a gabona, habár áremelkedést nem tüntet is fel, mindazonáltal a bevásárlás tekintélyes mennyiséget képvisel, élénken vásároltatott az á r p a és különösen a jó minőségű búza, rozsra vételkedv nem mutatkozik; — ezen czikkből csak a heti szükségletre történt bevásárlás. Kukoricza morzsolt még igen kevés, annál több csöves állíttatott fel zsákokban eladásra, melyből zsákját 90 krtól 1 frt 30 krig lehetett venni, a gabona pedig a következő árak szerint kelt: Búza 80 klg. 9 frt 30 kr. V 79 „ 8 frt 80 kr. V • 76 „ 8 frt 50 kr. Rozs 72 „ 6 frt 70 kr. n 71 „ 6 frt 40 kr. 7) 70 „ 6 frt — kr. Árpa 65 „ 7 frt 90 kr. 55 63 „ 7 frt 40 kr. n 62 „ 6 frt 50 kr. Zab 6 írt 4C • kr, 6 frt 20 kr, 6 frt. Kukoricza 6 frt 20 kr, 5 frt 50 kr. Ez alkalomból megemlítem, hogy piaczunk minden részét a kocsik és azokon eladásra felállított tárgyak annyire igénybe vették, hogy a gabna-pia- ezon a kocsivali közlekedés egy időre fennakadt. — A sertés-piacz is élénkséget tanúsított, hízott sertés meglehetős mennyiségben, hizlalásra használandó pedig több falkában állíttatott ki, hízott sertést klgrammra 56 krért lehetett venni, mely még ezidő szerint nem annyira zsiros, mint húsos. — Széna, káposzta, burgonya rendkívüli sok. Széna az árát tartja, métermázsája 3 frt, 3 frt 50 kr. Káposztának száza 1 frt 50 kr, 3 frt. Burgonyának zsákja 45 krtól 80 krig. Zöldség rendkívüli sok. Zellernek száza 60 krtól 2 írtig, petrezselemnek klgrammja 6 kr, sárgarépának ugyanannyi, fojós számra vereshagyma 10—20 krig, fokhagyma 1 fojás 8—16 krig. Belpiaczon a szárnyasok, csirke, pulyka, hízott-, sovány lúd nagy mennyiségben volt. Mai a ez bőségesen, ezenkivül a vadakból nyúl és ő z is árat tartott, — gyümölcs a heti ssükségletnek fedezésére elégséges; csuka, süllő és egyéb közönséges hal elegendő, ára 28 krtól 48 krig klgrammon- kint; túró, tej, tejfel bőségeseu, annál kevesebb vaj. A kereskedésekben és üzletben is észrevehető volt az élénkség, a boltokban, festő és ruhás sátoroknál vevő nagy számmal mutatkozott, hogy azonban az illetők milyen üzletet csináltak, csak a vásár megszűntével tudható meg, mindazonáltal előre is bemondhatni, hogy a múlt hetinél kedvezőbb lehetett. Bor, illetőleg must kevés, hat-hét kocsin volt kiállítva, azokat is helybeli borkereskedő vette meg literjét 5 krtól 7 krig. Midőn tudósításomat ezúttal bezárom, ígéretem szerint a jövő heti vásárról is megteszem észrevételemet, addig is fogadja stb. Kohn Ignácz. Újdonságok. — Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására; oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére.
