Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-07-08 / 27. szám

a neveletlenség és müveletlenségnek bélyegét hordozza magán. Hangoztatjuk, egetverő szavakban hirdetjük magas műveltségünk és szellemi fejlettségünket; s azt szeretjük hinni és gondolni, hogy korunk a morál és hnmanisnmsnak legmagasabb, legtökéletesebb magaslatát, — mit ember megközelíthet — érte el. A műveltség. szellemesség, morál és humanismus korában, épen akkor, midőn minden ember műveltnek szereti magát képzelni; akkor történt, akkor kellett történni azon

■ megbotránkoztató, a lelket felháborító, s nem eléggé qualifikálható esetnek, mely lealacsonyitása, semmibe sem vevése. a legszentebb helynek: az iskolának. —

1 Az iskola — mint tudjuk — az emberiség boldogságá• nak bölcsője. Az iskola azon szent hely, melyet még a 1 koronás főknek is tisztelni kell, mert onnét kerülnek

ki az emberiség legnagyobb harczosai, — a nemzetek I vezérférfiai, a községek tett-képes polgárai és a családoknak fenntartói. — Az iskola neveli a gyermeket szilárd és jellemes emberré, erényes és hazáját hiven ' szerető honpolgárrá, buzgó és vallásos kereszténynvé,

• és a sors minden csapásait elviselni tudó férfiúvá. Az

! iskola adja az alapot arra : hogy valaki nagygyá lehes- ! sen, s a tanító az a személy, kinek az emberiség fejlö1 dése processusában az a szép szerep jutott, hogy a nevelést vezethesse, pedig a mint Ditter mondja: ,Az emberiség jólléte csak nevelés által állapítható meg szilárdan,“ ahol pedig a tanító kedvét vesztve, a nevelést és tanítást, mint bérencz munkát végzi „ott a legnemesebb nemzet is veszti életerejét, a leghatalmasabb birodalom fennállási képességét.“ — És mégis sok hívatlan, sok meggondolatlan és műveltnek feltűnni szerető egyén feltolakodik, okot keres és jogot formál arra, hogy a tanitót az iskolában az emberiség leszen1 tebb helyén — gyáván megtámadhassa s kérhessen attól a szegéy tanítótól elégtételt, ki a legnagyobb szolgálatok meghozására van a nemzetek és felekezetek által hivatva; megtámadni az Iskolában, ahol a szeretet-, emberbecsülés-, egyetértés-, morálnak, — szóval minden, de minden nemes emberi érzésnek magvait kell elhinteni, ott, a hol az emberi tehetségek össz- lnangző képzését kell fejleszteni; — ahol a gyermeket 1 úgy kell nevelni és oktatni, hogy egykor emberi és polgári rendeltetését betölthesse, ott megtámadni a tanitót — utálatosság.

A tanitót gyermekei előtt tanítás közben provokálni s vele ott pörölni, több mint utálatosság, az már — bűn.

*

Ezeknek előrebocsátása s annak kijelentése után,

' hogy én ezen botránynak nyilvánosság elé való hozá• sát semmiféle személyes ellenszenv-, vagy gyűlöletből nem tettem; de tettem igenis az emberiség, a nemzet, a felekezet, az iskola és tanító érdekeben; tettem azon

l! j fontos oknál fogva, hogy reá mutathassak a zsidó tanítók helyzetére s arra a szánalomra méltó állapotra,

‘ melyben a zsidó hitközségek legjobb tanítóikat is részesítik.

De téjiink a tárgyra.

Az Ajkán s vidékén lakó zsidó családoknak közös 1 iskolájuk Ajkán van. Az itteni zsidók nagyrésze neolog f igy iskolájuk is neolog jelleggel bir. —- Tanitójuk egy

• év óta Veisz Sámuel oki. néptanító, — (Veszprémme- : gyében a 20 oki. zsidó tanitók egyike, a többi iskolák- ' nál, melyek zúgiskola néven ismeretesek, mely iskolák

száma a nyolczvanat meghaladja nem oklevéllel biró egyének terjesztik ám tudományt, hanem holmi sakter- inasokból lett paedagogusok) — ki tanítójául a hires Lederer Abrahámot tarthatja, ki jeles szakképzettsége és szakavatott tanítói ügyességének már eddig is több jelét adta; ki honpolgári kötelességénél és a törvény- 1 szigoránál fogva a magyarosodásnak és a magyar nyelv terjesztésének buzgó apostola; ki megértette a törvény kívánalmait, melynél fogva egész erejével törekszik a zsidóságot magyarositani.

I 0 vele történt a múlt év deczemberjében az a

botrány, melyet a következőkben adok elő. 0 ugyanis tanítványait magyarul szavalni tanitotta; az egyik leány — Grünfeld, helyesebben Grünvald sebész körorvosnak leánya — folytonosan társait nevette, a tanító atyai szigorral párosult szeretettel figyelmeztette a kis leányt, hogy viselje magát illendően, hát ha ő sem fogja tudni a kivánt verset; de a lányka tovább nevetett; a sor végre ő reá került, ki azonban a költeményt nem tudta, ezért a tanító — nem szenvedéllyel, se nem boszuval — a leányt tani tói jogánál fogva először mint rendetlenkedöt, másodszor mint hanyagot I megbüntette.

A leány haza ment, atyja és anyjának elmondja az esetet. Az anya fogja magát, elmegy a zsidóhitközség elnökéhez, s ott a tanitót bepanaszolja, s előadta, hogy az ő lányukat a tanító annyira megverte, hogy beteg. — Jól van. — Az elnök elmegy az iskolába,

: vagy 10 perczig hallgat, azután kérdőre veszi a tanitót, hogy miért bántotta az említett leányt ? A tanító iga- [ zolta magát. A zsidó hitközség elnökének — az autonómiánál fogva — joga van az iskolába bemenni; de I ott a tanitót egyes dolgokért kérdőre vonni — a pae- dagogia elveinél fogva — nem szabad. Az elnök emli- j tette, hogy a bántalmazott leánynak anyja egyenesen ; fel akart jönni. A tanító feleletül azt adta, hogy la- I kásomon igen szívesen adtam volna felvilágosítást, de j iskolámban — a gyermekek előtt — a felvilágosítást I megtagadtam volna, sőt, ha perelni akart volna velem,

; kiutasítottam, legvégső esetben kidobtam volna. — Az elnök elment a gyermekek haza mentek, —- a kis lány megmondja a mamának, a mama a papának, hogy mit

■ mondott a tanító.

Erre fogja magát tisztelt Grünfeld sebészkörorvos uram, elmegy az elnökhöz, kit felszólított arra, hogy a tanitót hivassa magához, de az elnök ezt megtagadta; megtagadta továbbá a vele való elmenést, mert tudta, vagy legalább gondvlta az elnök, hogy e dolognak veszekedés lesz a vége. Grünfebl uram felkeresi ez után a tanácsbelieket s megkéri a község biráját, hogy ő neki hivatalos rendelete van. melynél fogva az iskolákat megvizsgálja; menjen tehát vele a zsidó iskolába. — Községünk volt bírája, ki igen jó lelkű ember, nem tudta sebész uram szándékát : elment vele.

A zsidó tanitót oktatás közben találják. A sebész ur szaglál futkos a szobába, s valamit a kályháról összevissza mokog, mely után áttér a „privát* ügyre.

— Elmondja, hogy mi járatban van ő tulajdonképpen, melyre szorul szóra összeveszett a szegény tanítóval, hogy a tanító jóllehet a tettleges bántalmazás kikerülése végatt az iskolából kiment, s a veszekedni odament sebész uram pedig látván, hogy nincs tanító, szintén elodallott.

Ha az ember végig gondol ezen utálni való tetten, ha elfogultság nélkül ítéletet akar mondani, lehetetlenség, hogy jobb érzelme fel ne háborodna Grünfeld sebész urnák ezen csúnya tettén. — Grünfeld uram megszentsegtelenitette az iskolát, megbántotta a tanítót, s végre a hivatalosság köpenye alatt „privát“ boszuját akarta a tanítón kitölteni.

Ez szép ? ez nemes ? ez müveit tett ?

Hol itt a műveltség ? Hol itt az orvosnál megki- vántató udvariasság ? Hol itt a törvény tisztelete ?

Vagy azt gondolja a sebész körorvos ur, hogy ha már az ő orvosi reputatioja nincs meg többé, annak a buzgó tanítónak is minek a becsület ? Annák, kit ön kérdőre vont azért, hogy miért nem tudnak a gyermekek németül jobban ! Magyarországban élünk és lakunk

— a törvényesen bevett nyelv: a magyar. — Miért kellen tehát a német nyelvet a magyar elébe tolni ? — Nem germanismusra mutat ezen tette is ? ?

Egy orvostól — legyen az bár sebész — mi udvariasságot, műveltséget kívánunk, de ezen botrányos tette azt hagyja velünk következtetni, hogy Grünfeld urnái ez hiányzik.

Az ügy a járásbíróság előtt van, be akartuk várni az ítélet meghozását, de már meguntuk a sok várakozást.

Mi azonban erősen hisszük és reméljük, hogy közbecsülésben álló, igen derék járásbiró urunk ez ügyben jól átgondolt ítéletet fog hozni és iparkodik, hogy az iskola jó hírnevét és a tanító becsületét és tekintélyét helyre állítsa és Grünfeld sebész körorvos urat pedig ezen botrányos tettéért a legszigoruabban kérdőre vonja és a legkomolyabb szavakban tudtára adja, hogy az iskola szent hely, inelyet tisztelni mindén embernek szent kötelessége! Paeilagogus.

Újdonságok.

— Mindazon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik még előfizetési összegeiket nem küldték be — kérjük előfizetésük szives megújítására — nehogy a szétküldésben akadályozva legyünk.

— Közgyűlés. A „Zala szabályozó társulat“ folyó hó 18-án cl. e. 10 órakor Zala- apáthiban a vendéglő nagytermében közgyűlést tart.

— (írót* Fesztetich Taszilo a keszthelyi és zsidi plébániák kegyura keszthelyi plébánossá, — melylyel a szent Margiról czimzett hahóti apátság is jár, — Söve.g- jártó Eerecz zsidi plébánost s kerületi esperest, — zsidi plébánossá pedig Fekete G e r g 1 y keszthelyi káplánt nevezte ki.

— YIllálllÜtéS. Junius 80-án Pénteken Berénden a vilám egy házba beütött, s azt minden hozzátartozó gazdasági épületeivel együtt a nag}r eső daczára is porrá égett.— Emberélet nem esett áldozatul. A tűzoltáshoz a vidéki falukból különösen Tótok- és Ajkáról többen jöttek segítségül.

— Egy rejtélyes eset. Levelezőnk Írja, hogy a közbeszéd tárgyát képezi egy nem rég történt eset, mely B e r h i d á n fordult elő. Egy előkelő családtaghoz tartozó özvegy asszony hirtelen meghalt s vagyona legnagyobb részét egy ismeretlen urra hagyta. — Később a rokonok nyomozása folytán kisült, hogy az özvegy titokban halottat szült és maga is a szerencsétlen szülés következtében halt meg. Kiderült az is, hogy az özvegynek a 15,000 frt örökösével volt viszonya. — A rokonok mindezt följelentvén a rendőrségnél, az kutatást rendelt el s többek közt már a hirtelen elhalt özvegy holttestét is fölásatta s megvizsgáltatta.

— Hév vizen az első rögtönzött táncz- mulatság a múlt napokban volt. A kedélyes mulatságban részt vettek: Merode Jolántha Barones Várgedéről, Königmayer Vilma Veszélyéről, Skublics Erzse és Rafael Szent- Mihályról, Szűcs Vilma Dergecsről, Koller Vilma Keszthelyről, Kubinyi Anna Várgndé- ről, Horváth Vilma Szt.-Mihályról, Clement Lipótné Palinból, Zathureczkyné Palinból stb.

— Vizbefult gyermekek. Pápai levelezőnk írja, hogy múlt hó 30-ikán este két egymást átkarolva tartó gyermek hulláját fogták ki a Tapolcza vizéből a vérosi malom közelében. A szerencsétlen kicsikék a parton játszás közben estek a vízbe. Az egyik Vagy József 4 és fél éves fia, a másik pedig Antal Mihály 5 éves leánykája. — Szolgáljon intő például a szülőknek!

— Nagy jégesők. Szombaton oly iszonyú jégeső és vihar volt városunkban és a vidéken, hogy 60—70 éves emberek sem emlékeznek hasonlóra. A kár roppant nagy, mert ki már learatott, annak kepéjét hányta széjjel a zivatar, ki pedig nem, annak leverte ez eleségét. Minálunk azonban még istenáldása, de Somogybán, mint szemtanuk beszélik, a szó szoros értelmében valóságos felhő- szakadás volt. Több háznak födelét a borzasztó szélvész elvitte */4 óra járásra s a viz csak úgy ömlött, mintha kis patak lett volna. Es igy vége lett gazdáink szép reményének. Ugyan e nap Segesvárt és vidékén is óriási jégeső hullott, mely a vetéseket egészen tönkre tette. Délután 4 órakor kezdett a jég hullani, s mintegy tiz perczig hullottak a dió nagyságú darabok, s a végén esővel vegyesen annyira összerontott a jégzápor minden vetést, hogy a kijavuláshoz semmi remény.

Tapolczáról írják, hogy a legszebb és legrózsásabb reményekre jogosít ott a a szőlőtőkék állása. — A borárak igen alacsonyak. Fehér bor 7.25—7.50. — Jó asztali bor 0—10 krral literje olcsóbban.

— Érdekes ünnep lesz vasárnap Pápán. E napon fogják a városház nagytermében Z i m m e r m a n n János lovagnak, a város szülöttének, ki gazdag alapit-váuynyal tette nevét Pápára nézve emlékezetessé, arczképét leleplezni. Az ünnepélyt diszebéd fogja befejezni.

— Izraelita honfitársaink komolyan foglalkoznak vallásuk reformálásával. Nem mulaszthatjuk el, hogy mi is örvendetes tudomásul ne vegyük ezen az egész hazai zsidóságra nézve minden tekintetben, már a kezdeményezés által is lényeges kihatással biró tényt.

U. i. Szatmárit Debreczenhen és más városokban értekezletet tartottak a reformpárti zsidók, tehát oly vidékeken a hol a legbizottabh orthodox zsidók laknak. Köztudomású, hogy ezek ragaszkodnak leginkább a thalmud, de különösen a zsidószertartásokat magában foglaló és sok tekintetben még a zsidó vallás alapját képező Mózes öt könyvétől is eltérő „Schulchan aruch“ betűihez. Tér hiánya miatt ez alkalommal sajnálatunkra nem foglalkozhatunk oly tüzetesen ezen lényeges tárgy- gyal, de legközelebb vissza térendilnk reá. Most nem tartjuk érdektelennek egy az „E—s“ által közlött reformtervezet közlését. E szerint a zsidóvallás reformja a következő alapelvek szerint vezettetnék keresztül: I. Az alkotandó reformtörvények s a módosított imádságok magyar nyelven szerkesztetnek s kizárólag ezen a nyelven végeztetnek el. II. A reformált zsidók naptári éve az eddigi marad, vagyis a világ teremtésétől számított. Hl. A reformált zsidó vallás alapját Mózes tiz parancsolata teszi. IV. Az eddigi szokás szerint nyolez napig tartott húsvéti és sátoros ünnep két napra szállittatik le, úgy, hogy ez ünnepeknek csak két első napja marad érvényben. Tehát úgy a húsvéti, mint a sátoros ünnep 6 napja megszűnik a vallás tárgya lenni.

V. A bizonyos ritusz szerint készített s a húsvéti ünnepek alatt élvezett pászkák helyett ezentúl búzalisztből élesztő és só nélkül sütött „Graham-kenyér“ használ- tatik, kegyeletes emlékéül a zsidók egyiptomból való kivándorlásának. Ezt a kenyeret az oroszok is egészségesnek és könnyen emészthetőnek vallják. VI. Az ezentúl két napig tartó újévi, sátoros, húsvéti és pünkösdi ünnepeken csak reggel 8-tól 10 óráig lesz istentisztelet. VII. A kiengesztelődés napján (jomkipur) szintén csak reggeli 6 és 10 óra közt lesz istentisztelet. Az eddig szokásban volt böjtölés elmarad. VIII. Szombati napokon is csak reggel 6—-7 óráig végeztetnek az imádságok. IX. Az itt meg nem említett s eddig fennállott bojt-, gyász és örömnapok megszűnnek. X. Az eddig érvényben volt törvény, hogy 8 nap múltán az újszülött figyermekek körülmetélendők, érvényen kívül he- lyezendők; a reformált zsidók nem metélik körül figyer- mekeiket mert egyrészt egészségügyi szempontból sehol és soha se mutatták még ki, hogy a körülmetélés, — mint igen sok zsidó tévesen állítja, — megmenti az illetőt nem egy betegségtől; inig ellenben más oldalról már igen gyakran volt alkalom ama szomorú tapasztalásra, hogy a gyenge testalkatú gyermekek részint az ügyetlen operáczió, részint a beálló vérzés következtéiében, melyet elállitani nem tudtak, sőt mi több, az ártatlan teremtések az operálóktól rájuk ragadt szifili- tikus betegségek következtében, a körülmetélés áldozatai lettek és a jövőben is lennének. XI. Az ételre és italra eddig fennállott megkülönböztetés, hogy „kóser.“ „tréfi,“ „nészách“ nem lesz többé vallás tétele; a reformált zsidó megeszik, megiszik mindent, a mi egészségének nem árt. XII. A reformált zsidóknál az esketés csak akkor törvényes, ha az a királyi közjegyző vagy más törvényszéki hatóság által is teíjesittetik.

— Az iskolai jutalmakról. Valóban időszerű azon régi hibával foglalkozni, hogy minő visszatetszéseket szokott szülni az iskolákban azon körülmény, hogy az iskolai jutalmak, majd szükkeblüség, majd pedig a jutalmak elégtelensége okából, minő igazságtalanul osztatnak ki. Dgyanis a legtöbb iskolában nincsen e czélra külön alap s az iskolaszéki tagok a jutalmakat részint saját költségeikből, részint a magánadományokból szokták beszerezni. Természetes, hogy ez a nagyobb iskolákban sohasem hozza meg a kellő eredményt és néha igen jó tanulók elesnek a jutalomtól. Ez aztán nemcsak a tanulók önérzetét bántja, hanem igen sok esetben az illető szülők haragját s bosszantó zaklatását vonja maga után. Ez irányban az elő- mozgalmat már megindította a budapesti józsefvárosi iskolaszék és e kellemetlen állapotok megszüntetésére elhatározta megkeresni a fővárosi tanácsot, miszerint a jutalmakat tiltsa be és helyettük dicsérő okmányokat osztasson szét, a mennyiben ezek beszerzése kevesebb költséggel járván, abban minden méltó tanuló részesülhet.

— Gyújtogatok passzióból. Pápán a múlt év julius és augusztus havában gyújtogatás következtében több rendbeli tüzeset fordult elő s az összes megbecsült kár

9 — Ifi.000 frtra tehető. A tetteseket még csak nem is gyanították s Horváth Mihály városi rendőr-tizedes minden alap nélkül, csupán gyanúra kezdte meg a nyomozást; erélyes eljárása - folytán mégis sikerült rövid idő alatt a tetteseket odavaló Jósza Borbála IS éves leány és Horváth Pista 14 éves Hu személyében kikutatni. A fiatal tettesek a bíróság előtt az vallották, hogy a gyújtogatásokat csupán passzióból követték el. — A veszprémi törvényszék a leányt 6 évi és a fiút 1 évi fegyházra ítélte. Horváth Mihály rendőr-tizedes pedig — ezen hivatalos buzgalmáért s a többi rendőr buzdítására — a pápai rendőrkapitány felterjesztése s ajánlata folytán, a belügyminiszter 50 frt jutalmat utalványozott.

— Tauitóválasztás. A várpalotai kán- tortanitó állás — a mint nekünk onnan Írják — múlt kedden, jun. 27-én töltetett be. — Üösszesen 21 pályázó volt. Ezek közül Péter József vágsellyei tanító választatott meg. Itt biz megtörtént ama furcsa eset, hogy minden jelenlevőt és pedig nem a megválasztott érdekében — leszavaztattak. E szavazás eredménye volt, hogy 08 jelenvolt közül 59 Péterre szavazott. Látva ezt, ekkor jutott még csak az illetők eszébe, miszerint a törvény értelmében csak az isk. szék választja a tanitót. Erre csak az isk. szék szavazott, s az eredmény az lett, hogy 11 isk. széki tag közül 8 Péter Józsefre szavazott; igy tehát mégis csak ő lett a várpalotai kántortanitó.

— Ne aludjál nyitott ablak mellett.

Kedves olvasóm meg ne ijedj, hogy tán valami hosszas értekezéssel akarlak untatni, ezt nem teszem, — elmondom egyszerű történetét annak, mikép került szomorú sorsra Flórián uram ujdonat uj ruhája. — Hát az eset igy esett; Flórián uram olvasta nemrégiben, hogy mily egészséges nyitott ablak mellett aludni, föltette magában, hogy ő is igy fog cselekedni. Szándékát nemsokára tett követte. - Neki vetkőzött Flórián uram, hogy fáradt testét átadja az édes nyugalomnak. Ruháját szépen tempóra lerakta az ágya mellett levő székre. — De hát Flórián uram tisztességes korcsmáros ember létére nem utálja Gambri- nus sárga italát, s ettől-e, vagy mi a kőtől, de oly melegje volt, hogy ingét is levetette. Nemsokára elaludt s csak néha-néha félben szakított horkolása árulta el, hogy még él. Nemsokára ez is elmaradt s a nyugott lelkiismeret boldog öntudatával oly szépen aludt, mint a tej. Eddig még csak jó volt minden, hanem most jön a java. A nyitva levő kapun bement az udvarba valaki, — ki úgy látszik nem szokott különbséget tenni az enyém s tied között. Macska óvatossággal kúszott az ablakon át a szobába s Flórián uramnak a czipőtől a házi sapkáig minden ezók-mókját összeszedve, tovább állott. Flórián uram ez alatt aludta az igazak álmát, mert régi dolog az, hogy a sörtől nem lehet bikákkal álmodni, attól elalszik az ember. Csak reggel vette észre, midőn az ágyból kiugrott s eg}r szál gatyában találta magát, a többi öltönydaraboknak hülyt helye! így esett meg a szomorú eset az ur születésének 1882. évében, junius hónap 29. napjának éjszakáján.

— Meggyilkoltak! Jellemző eset egy némely úri ember ijedősségére az a jelenet, mely egyik megyei szolgabiróságunk előtt folyt le. Korcsma verekedés volt, mindenféle párt vagy társadalmi színezet nélkül. A verekedés elmaradhatlan következménye, hogy a gyöngébb felet elverték. A megvert szalad a szolgabiróhoz. — Tekintetes uram, meggyilkoltak ! — Kit ? — Engem! — Hát akkor hogyan áll itt előtteni ? — Az mindegy, mégis meggyilkoltak! — Es csak hosszas magya- rázgatások után hitték el az illetővel, hogy egyszerűen csak megverték, a miért kap igazságot. — Hanem azért nem győződött meg, hogy a tulérzékenykedés nevetségessé tesz.

— Tűz. Kenese községben folyó hó 1-én délelőtt az urasági istállóban tűz ütött ki, mely az épületet az istállóban lévő egy lóval s lószerszámokkal együtt alhamvasztotta. A tűz belülről származott, hogy mikép, nem tudatik. Az oltásnak még délelőtt vége volt s ezzel a catastropha a szörnyű házi ijedelmen kivid mi kárt sem okozott. — De hogy délután iszonyatos orkán keletkezett, a még ki nem aludt üszköket a levegőbe kapta s a falu fölé szikra-záport borított. Volt zaj, lárma és szörnyű ijedtség! Az uraság neje mindent kihordatott a pinezékbe, de mind e gondos- godás hiába volt, mert a vihar múltával a tüzzápor is megszűnt. A kihordott ruhane- müek közül többféle elveszett s a tetteseket hiába keresik.

— Táborszky és Parsch nemzeti zenemii kereskedésében Budapesten megjelent: „A vörös sapka.“ Vidor Pál eredeti népszínművének közkedveltségü dalai. 1. Felszántottam kertem alatt (Nicolich Sándortól). 2. Ugyan rózsám. 3. Sokszor nézek fél az égre. 4. Galagonya' bojtorján. 5. De nehéz igaz szivet találni (Szentirmay Elemértől). 0. Ha bemegyek a csárdába (Barna szeretőmnek). 7. Az én kedvem olyan, mint a csalfa szellő (Nicolich Sándortól). 8. Hallja-e kis violám (Révay Arnoldtól). 9. Jula, jula, héjé, lmja. 10. Lakodalom, arany lakodalom. lí. Szeretni, szeretni (Szentirmay Elemértől). 12. De fáin (Szentirmay Elemértől). Enekhangra zongorakisérettel (vagy zongorára külön) szerzé Erkel Elek. Ára 1 frt 50 kr.