Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-11-25 / 47. szám

! ir

I HÍ1’'

•if:, \

kai oly izgalmat kelteni, ha azok a közgazdászati és társadalmi bajok a tömegeket fogékonnyá nem teszik az izgalomra. A nép érzi a nyomort, de nem tud magának okairól számot adni s malaisere spe- eulálva, a középkori zsidógyülölet előáll s azt mondja: te szegény nyomorgó nép, megmondom én neked, mi a te nyomorod oka: a zsidó. S természetesen az a viszkang kél: Üssük a zsidót!

A dolog igy áll. A gyakorlatias politikának ezt nem szabad ignorálni.

Hát mi az önök pártjának hivatása ?

Határozottan állást foglalni a jogegyenlőség sérthetetlensége mellett, faj-, nyelv-, valláskülömbség nélkül az ország polgárai közt. Nemzetiségi és közgazdászati tekintetek tanácsolhatják, tanácsolják is, hogy Magyarország ne tárjon kaput semmi jött-ment söpredéknek. Azt az önfentartás kötelessége paran- jsolja, hogy idegen zsidóknak, ép úgy mint idegen oanszláv, vagy panromán elemeknek Magyarországba isoportosulása meg ne engedtessék, de hogy azok rözül, kiket a democraticus iránynak hódoló igazság íz ország polgárai közé sorozott, csak egy teremtett éleknek is jogegyenlősége megcsonkittassék, azt a ‘iiggetlenségi párt meg nem engedheti.

Hivatása minden erélylyel rajta lenni, hogy a ’.sidóság a magyar nemzetbe beolvadjon, vele assimi- álódjék. Ezért küzdeni a törvényhozásban (polgári íázasság) s valósítása körül tettel, példával, elől árni tartozik. Ha ezt megteszi, azon auctoritással, nelyet a haza érdekeit szivén viselő igazi szabad- dvüség nyújt, megkövetelendhéti a párt a zsidóktól, rogy ük is lássanak hozzá, azon antidiluviánus szagu ■álasztófalak ledöntéséhez, melyek őket a keresztény tolgártársaikkal egy nemzettestté összeforrásban aka- lályozzák, s az assimilátiót maguk részéröl is buz- /óan előmozdítsák; s kivetkőzve a felekezetesség izükkeblü kötelékeiből, maguk legyenek legsujtóbb >storai azoknak, a kik a saját felekezetökbeliek közül ;z összeforrást nehezíteni törekszenek s az assimilá- ;iót akadályozzák.“

Ej Ü

W

l)í;

ti

Ifjúságunk érdekében.

Veszprém, nov. 24.

A mai kor egyik kinövése a számtalan kurta- (:orcsmák és az abban véghez vitt dorbézolások. Ezek , dien irányozzuk ma fegyverünket, de nem azért, nert a korcsmákat végkép eltörölni óhajtjuk, hanem sgyedül azért, mert ebben látjuk fiatalságunk elkor- , :sosodását.

Szent kötelességünknek tartjuk a sajtó utján j dsérletet tenni, a fiatalságot a tévutról leterelni és tála a takarékosság eszméjét meghonosítani és . .áplálni.

(! Ha látjuk, mint viszi a fiatalság a nehéz mun- :ával megkeresett filléreket a korcsmákba, és ott a ! egundokabb dorbézolás véghezvitele mellett egy gyetlen vasárnap este (az általa használt kifejezés zerint) elmulatja, őszinte sajnálkozásunkat kelti fel zivünkben, mert látjuk, hogy ezen mulatás a testi s lelki nyugalomra szükséges társalgási mulatás ; atárait átlépve, pazarlássá fejlődik,, mely természe- , esen a csekély jövedelmet oly annyira fölemészti, iogy a szegény sorsú munkás homlokának verejté- :ével keresett összegéből alig marad annyi, hogy lusztán kenyérrel és vízzel tengethesse nyomorult letét hétfőtől kezdve szombatig!

Számtalan felhívások intéztettek már a sajtó jdtal polgárságunk iparos osztályához is, hogy ezen >ajok orvoslásához segédkezet nyújtsanak, de mind fiába, a felhívások elhangzanak, mint a sivatagban

" *

Midőn Emma felébredt már világos nappal olt, Béla ágya üresen állt, s Béla elment hrvata- ába. Sóhajtva gondolá magába a szegény nő, hogy érje sem jövet, sem menet egy csókra sem mél- atá . . . kissé lehangolt volt egész délelőtt, de a lázi teendők és a kis Ottó visszavarázsolták derültégét, s mire Béla ebéd idején megérkezett még csak gy bárány felhő sem hirdette Emma homlokán, logy „rovása“ van. Annál borusabb volt Béla hom- oka. Neje enyelgéseit kedvetlenül visszautasitá, öle- éseit nem viszonozta és az egész ebéd alatt egy zót sem szólt . . . Csak mikor a sültet hozták be egyezte meg neheztelő hangon:

— „És nincs saláta ?*

— Kedvesem — viszoazá Emma — kissé elkéstem ma reggel, s mire kimentem már nem találjam kedvemre valót a piaczon . . . különben is azt gondoltam, hogy nem igen szoktál salátát enni . . ,

— Ejh dehogy nem, dehogy nem — kiállta fel

)Osszus hangon Béla — és épen ma, midőn valami savanyu oly annyira jól esnék!

.............Hjah, de

tp

ersze! . . . hogy ha a házi asszony délig alszik, . .

A szerető hitves a ki feláldozta éjjelét, hogy érjét megölelhesse, a midőn tivornyáiból hazajön ■ . . de ezt nem tette gyengédségből, hogy ne kellen annak pirulnia .... aki elfojtá lehangoltságát, iki mentegető férje figyelmetlenségét, zokogásba tört i :i e méltatlan szavakra és a férj a helyett, hogy ez ' mgyal lábaihoz borulva kérné bocsánatát, felugrott f ,z asztaltól, olyat csapva öklével arra, hogy az evő- zerek tánczolni kezdtek és a kis Ottó ijedtében fel- ajdult . . . s kalapját véve a körbe rohant, honnan sak a késő éj vetette vissza családi tűzhelyéhez.

Ez egy nap története g ehhez hasonló napokban ,h be gazdag egy házaspár élete ... ki csodálkozik ,zon, ha nem minden nő csupán könnyeiben keres igaszt mint Emma ? s ki ad jogot ily férjnek, hogy ilje meg a nőt, vagy a férfit . . . vagy mindkettőt?

Kürthy Emil.

kiáltott jajveszéklések, némán, mozdulatlanul, összetett kézzel állanak mindazok, kik egy életrevaló eszmét elősegíteni hivatva volnának, és inkább az északi széltől várják a jó szerencsét!

Már pedig anarchia, socialismus, anti- semitismus és több ily elnevezés alatt létező szabadrablás eszmék általában rajtunk segíteni nem fognak, önmagunkra vagyunk utalva jólétünket csak is haladás iparunkban és a takarékosság mozdíthatják elő.

Tudjuk azt, hogy sok iparos segédnek jövedelme vajmi csekély, de tudjuk azt is, hogy ha hetenként 1 liter borral kevesebbet iszik, megtakarított már 24 krt, és igy ha krajczárt krajczárra, forintot forintra halmoz, legalább önállósága idejére egy kis tőkét szerezhet magának.

Czélszerü intézményeink egygyel gazdagabbak lettek, ugyanis a magyar általános takarékpénztár részvény-társaság takarékjegyekkel betéteket létesített. Franczia- és Németországban ez különösen a munkás osztálynál igen elterjedett, tehát remélhető, hogy nálunk is sikerrel fog vezettetni. — A takarékjegyek alakjukra nézve postabélyegekhez hasonlítanak, melyeknek darabja 10 krba kerül, ezen jegyek levelező-lap alakú kártyákra ragasztatnak és 10 drb jegygyei ellátott kártya már 1 frtot kamatozóvá tesz. Ezen jegyek minden városban kaphatók, tehát bárhova utazik valaki, takarékjegyeket tovább vehet, betéteit pedig bárhol értékesítheti.

Nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy minden egyes iparos segéd hetenként 10—20 krt megtakaríthat, és könnyű, alig érezhető módon néhány év múlva, t. i. mire önállandósitásra gondol, már egy kis tőkével rendelkezik.

Habár eddig, mint iparbarát, iparosainkhoz szóltunk, nem mulaszthatjuk el egyúttal minden emberbarátot is felhívni, hogy ébresszék fel alárendeltjeikben a takarékosság érzését, — tudassák velők a takarékosság jó oldalait és annak szükségét. Gondolják meg gazdaasszonyaink, hogy mily jól esik, ha a cseléd jóakaró asszonyának szavára hallgatva, férjhezmenetele alkalmával őszinte hála érzelmek közt veszi fel összerakott kis tőkéjét; mily jól esik különösen szegény sorsú szülőknek, ha gyermekeik részére 10 kronként kis tőkét szereztek, — de újból hangoztatjuk, hogy első sorban is iparos főnökök, gyár igazgatók stb. erkölcsi kötelességüknek tartsák az iparosság jólétének előmozdítása czéljából segédeiket ösztönözni, hogy takarékbélyegeket vegyenek. Adják elő nekik azon ismert tényt, hogy a jelen korban tőke nélkül mitsem lehet kezdeni, és hogy az ifjúkorban pazarló egyén megőszüléséig gondteljes életben tengődik, és haláláig munkásként másnak kénytelen dolgozni.

Ily felvilágosítás bizonyára hatni fog az ifjúságra s sikerre vezetend!

A „Devecser-vidéki gazdakör“

folyó hó 9-én tartotta Devecserben választmányi gyűlését. Jelen voltak: Ihász Lajos elnök, Zalat- kay István alelnök, Reé Jenő titkár, Adrigán

Dezső jegyző, Gulden György, Noszlopy Gyula, Bohn Gyida, Boday Mihály, Barcza N. stb. stb. választmányi tagok.

A gyűlést Ihász Lajos elnök ur a megjelent tagok üdvözlése után megnyitotta!

A szakosztályok megalakítására vonatkozólag elhatároztatott, hogy elnök ur a szakosztályok végleges megalakítása czéljából folyó hó 23-ára közgyűlést hívjon egybe; a melyre a gazda kör összes tagjai meghivassanak, a mikor az egyes szakosztályok saját tisztviselőiket megválasztják, mely után azok munkába kezdhetnek! Tehát mindazok, a kik még eddig sem egyik, sem másik szakosztályban nem iratkoztak be; iparkodjanak beiratkozni! Tájékozás végett megemlítjük, hogy a következő szakosztályok vannak: I. Földmivelési; H. Állattenyésztési; III. Kertészet és méhészeti (Ezen szakosztály Gulden György ur indítványára még a „Fatenyésztéssel“ bővíttetett ki); IY. Szőlőszeti s borászati és V. Ipari szakosztály.

Ezután Reé Jenő titkár ur több miniszteri leiratot olvasott fel, melyek közül a tűzbiztonságra, illetőleg a gyakori tüzesetek meggátlása czéljából, mely legtöbbször a magas biztosítási összeg miatt, történik, az határoztatott, hogy a gazda kör hasson oda, hogy minden községben a biztosítandó tárgy előbb a községi elöljáróság ' által megbecsültessék, és az az azok által megállapított érték legyen csak biztosítható. így elejét gondolják venni a magas biztosítási összegekkel együtt, a gyakori tűz eseteknek is.

Gulden György ur indítványa, hogy a községi faiskolák ügye a gazdakör által karoltassék fel, elfogadtatott. A gazdakörnek ugyanis az lenne teendője, hogy a községi elöljáróságra erkölcsi hatást gyakoroljon, hogy faiskolájukat jobb karba helyezzék ! Továbbá, ha ez siker nélkül maradna a köz- igazgatási bizottságnál sürgetnék a faiskolák árva ügyét! Mind igen szép theoria, melyben kevés a praxis! Gulden ur a tanítókat vádolja, hogy azok használják a faiskolát, és azt czélozza, hogy mesterek onnét kizárassanak! Én erre azt mondom, a faiskolák ügye a néptanítók nélkül felvirágozni soha sem fog! Ezt még a miniszter is elismeri. De, ha a devecser-vidéki gazdakör, csakugyan lelkén hordja a faiskolák ügyét, iparkodjék elsőben is a néptanítókat az ügynek megnyerni, másodszor, készítsen egy memorandumot, melyben fejtse ki azt, hogyan, és miként gondolná a faiskolák ügyét felvirágozhatónak.

E dologban csak azt vagyunk bátrak mondani: minden a felügyelet és kezeléstől függ!

Egy gazdasági értesítő eszméje is előfordult, mely eszme mikénti megvalósítása végett, egy négy tagú bizottság lett kiküldve, melynek kötelességévé tétetett, az „Értesítőt* illető javaslattal a jövő gyűlésen fellépni. A bizottság tagjai: Reé Jenő, Zalat- kay István, Bohn Gyula és Herczog urak lettek !

A múlt gyűlés jegyzőkönyve felolvasás után hitelesíttetett.

Elhatároztatott, hogy a devecser-vidéki gazdakör az uj földmivelési miniszter ő nagyméltóságát feliratilag üdvözli.

*

* *

A „Devecser-vidéki gazdakör“, mely önállóságának eddig is a legszebb jelét adta, szép jövőnek néz elibe, és mégis vannak sokan, akik czéljai és törekvései elé, gátot akarnak vetni. És miért ? Hogy ne működhessék szabadon és függetlenül! Kár a gyakorlati gazdáknak kedvét az ügytől elvenni! A devecser-vidéki gazdakör élén gyakorlati gazdák állanak, kik gyakorlati gazdálkodási nézeteket, a világ összes elméletéért sem fogják feláldozni. A devecser-vidéki gazdakör első Veszprémmegyében, a mely a gazdálkodás érdekében tett valamit, ha pedig a múltban tudott már valamit cselekedni, meglehetünk győződve arról, hogy a jövőben sokkal többet fog tenni! A g r i c o 1.

Kiss Jancsiék a külföldön.

(Külföldi lapok nyomán.)

. . . Senki sem lesz próféta saját hazájában.

Találkoztak-e már olvasóink czigányzene kritikával a lapokban ? Hazai lapban bizonyára nem, pedig nemzeti zenénket ismertetni és fejleszteni ezek által lehetne legsikeresebben.

A jó czigányt kirakják bankóval, a roszat — bunkóval.

Ennyiből áll a magyar vidéken a czigány- kritika.

v *

*

A nyár elején Kiss Jancsi is megmutatta, hogy van annyi bátorsága, mint Berkesnek, Balázsnak s elhatározta, hogy elmegy a bandájával külföldre pénzt s ha azt nem lehet — hirt szerezni.

Aranysujtásos magyar egyenruhába bujtatta a fiukat s magának a művészi rang felismerése végett a gallérra aranypaszomántot varratott.

Szintén ilyen distinktióval odaállította a zenekar élére a kis Kiss Jancsit, s minekutánna itthon masukat kiverekedék vala, neki indulának a nagy világnak s meg sem álltak G r á c z i g.

Művészi életükben és utjokban is ez volt az első stáció, a hol egy szépsikerii hangversenyt rendeztek.

Egy-egy napot töltöttek: Ausee-ban, Ischl, Gmunden, Salzburg, Reichenhai, Trauntein és Eibling városokban, ahonnan Münchenbe mentek.

Itt már az első estén is szorongásig telt meg a színház és különösen a csárdásokat szűnni nem akaró tapssal ismételtették. Az udvari operaház igazgatója Hieber a polgármesterrel hitelesített bizonyítványt állított ki a zenekarnak, melyben excellens összevágó előadásukat megdicsérve, hogy részökre a szállítás körül előnyöket biztosítson, kijelenti, miszerint elhiszi, hogy a zene-társulat útjában magasabb (?) művészi érdeket tart szem előtt.

Miután a társulat egy hetet Karls- és Mari enb a d fürdőkben játszott szintén jó sikerrel és tetszés mellett, legközelebbi megállapodásuk H o f- ban volt, hol 2 hangversenyt rendeztek. Már az első után ezeket írja a „Vogtländischer Anzeiger* : „Hof, jul. 27-én. Kiss Jancsi magyar nemzeti zenekara egy a Hüttel termében ma rendezendő második hangversenyre határozta el magát, melyre tegnap hallott kitűnő játék után bátran felhívjuk a közönség figyelmét. Nem nagyítunk, ha azt mondjuk, hogy a tegnapi közönség az oly sajátságosán (??) tökéletes és igazi magyar tűz- és érzéssel előadott darabok által elbájolva volt. Különösen Bihari nemzeti csárdása alatt a csodálatraméltó hegedüsolo után a tetszésnyilatkozatok és tapsok valóságos vihara keletkezett. A „furcsa háborúból“ a csók keringőt oly kitűnő előadásban mutatta be a zenekar, hogy azt csak átérezni, de leírni képesek nem vagyunk. A programm valamennyi száma hangjegyek nélkül lett eljátszva. Bajos dolog a zenekarból egyeseket különösen kiemelni, de mégis tartozunk ezzel az ifjú primásnak, ki a hegedűt mesterileg kezeli és a czimbalmosnak. Elismerést érdemel a zenekar szives készsége, mely- lyel a da capo felhívásoknak engedett . . .

Hogy pedig a magyar zene ezen rendkívüli hatása való és a fentebbiek nem puszta bók akarnak lenni, azt nehány évvel ezelőtt magam tapasztaltam egy házi estélyen Berlinben, hol a házi asszony felszólítására nehány magyar dalt játsztam el hegedűn. Sóhajtozva mondta, hogy hangjegyei közt vannak magyar darabok is, de minden képessége mellett sem tugná azokat igy előadni. Hát ha még a kis Kiss Jancsit hallaná . . .

Hasonló elismeréssel és elragadtatással írnak a többi lapok Höhreinfurt, Mornek, Frankfurt, Offen- burg, és Zürichben. Sok lap a szomszéd városban rendezett hangverseny magasztaló kritikáját kiollózta és igy Kiss Jancsi jó hire megelőzte őt magát.

Majd mindenütt legnagyobb bámulat tárgya volt a czimbalom, melyet a sógorok még hírből sem ösmertek. „Hangját és hatását tekintve — úgy Írja az egyik lap — a zongora, czithera és hárfából egyesítettnek tetszik,“ — és elismerik, hogy a nemzeti darabokban sok helyütt épen a czimbalom emeli ki különösen a dallam bájait . . .

Kiss Jancsi ez első útja is már valóságos dia- dalut volt, mire utána mi magunk és büszkék lehetünk s épen azért nem eléggé figyelmeztethetem a társulat egyes tagjait, hogy egymásközt szépen megférve jövőre is, mint a művészet apostolai és nem mint tűrt házalók jelenhessenek meg a külföldön.

Itthon pedig játszanak mindig úgy, mintha kitűnőségek hallgatnák s arany eső hullana, mert csak igy lesznek képesek előadásaikat egyöntetű szabatossággal tökélyre vinni.

A zenekarnak karmestere Szommer ur, egy bécsi conservatoriumból szakképzetten kikerült fiatal ember. Neki a zenekar diadalából oroszlánrész jut. Óhajtandó volna, hogy minél tovább maradhatna meg városunkban. Kompolthy Gusztáv.

Ä VIDÉKRŐL.

Pápa, 1882. nov. 23.

— A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez. —

Nálunk csak nem múlhat hét, melyben valami olyas nem történnék, a miben a józan gondolkodásunknak meg kell botránkozniok.

E hét elején városunkat egy Schwindler járta be, a ki alávaló üzelmeit egy kegyelet szülte nemzeti mozgalom mezébe öltözteté. Az amice ugyanis az emelendő Szt.-István szobor alaptőkéjének gyarapítására kegyelet-filléreket gyűjtögetett, és sajnálattal kell megjegyeznünk, miszerint az aláírási ivén igen sok tisztességes jó indulatu és tekintélyes polgárt láttunk ilyen formán rászedve. Volt aki átlátott a szitán s kérdőre vonta a komát, hogy ki által van ő feljogosítva a gyűjtésre, erre ez hamar bundát fordított s a hóna alól egy papír tekercset vett elő s mint kép árus áru-czikkeinek magasztalásához fogott. Persze az igy kisült turpisság, lelohasztá az illusiót s a sógor az ajtón kívül állíttatott. Hanem azt kérdezzük, hogy lehet ilyesmire hatóságilag engedélyt nyerni? Mi több a sógor mellé még kísérőt is rendeltek — hivatalból.

A műkedvelők — dicitur — a „Jótékony czélra“ czimü vígjátékot elejtették s e helyett Kis- faludytól akarnak valami classicus darabot színre hozni. Ez már mint indítvány is dicséretet érdemel. A közreműködésre a következők kérettek fel, a szép nem részéről: Ács Ilona és Fürdős Ilona kisasszonyok, Fehér Dánielné úrnő, Kovács Vilma, Szily Janka és Gizella végre a kis Pollák Ninuska kisasszonyok. Az urak részéről: Grosz István, Nagy Antal, Neuhauser Imre, Rada Gyula, mint súgó: Szeglethy György és Sándl Gusztáv urak.

A múlt héten városunkban időzött Hollán Ernő dandár parancsnok, s szemlét tartván a legénység felett, megelégedésének adott kifejezést.

Városunkban időzik pár nap óta Gierke F. R. mechanikai színházával s a közönséget, mely oly számban látogatja előadásait, hogy akár Mándoky ur is megirigyelhetné, érdekes látványosságokkal mulattatja.

A zár-óra felsőbb jóváhagyással a legközelebb életbe fog lépni. Botrány, hogy mai napság a polgárságot gyermek módjára lehet esti 9 órakor ágyba kergetni.

Folyó hó 21-ikén Szűkíts Sándor egyszerre ülte 25 éves pinczéri joubileumát és menyegzőjét Adonyi Rózsával ki szintén már 43 évi nyílása után kifeslett a pártából.

Fogadja tek. szerkesztő ur, stb. N. J.

Ugort, nov. 24.

(A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.)

A községünkben működő adóvégrehajtót Freund Ferenczet áldásos (!???!) működésében nehány ember f. hó 7-én megakadályozta. Nevezett végrehajtó az irt időben reggel 8 órakor a községházához ment, hogy ott a község elöljáróit bevárja, s velők együtt induljon a zálogolásra. De néhány józan gondolkodású ember, kik a végrehajtó ur üdvös, s a hon bol- dogitását előmozdító (!???!) szándékát megtudták, őt a községházánál megtámadták, majd később — midőn látták a nyulszivü vörös fejű végrehajtót ijedtében kékülni, megdobálták, s készültek a végfehajtó hátát — ha már a szivét nem lehet — egy kicsit meglágyitani. De mielőtt eme nemes tettüket végrehajthatták volna, lépett be a községi biró néhány elöljáróval a szobába, kiknek aztán sikerült a zavargókat lecsillapítani, s a tisztelt végrehajtó urat a rég megérdemlett ütlegektől megmenteni.

Fogadja tek. szerk. ur, stb. N.

Nyárárt, nov. 24.

— A „Veszpi-. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez. —

Véres verekedés színhelye volt községünk f. hó 15-én. Ekkor ugyanis egy eladósodott embernek árverezték el ingatlanait, s vevőkül többek közt N. J. és testvérje ide való lakosok is jelentkeztek, kik is az 50 frt bánatpénzt a bírói kiküldött kezébe letették, s mivel a birtokra legtöbbet ígértek, azt a végrehajtó javukra leüttette. Ekkor jött oda E. K. és E. J. itteni két birtokos, kik szintén árverezni akartak, de midőn megtudták, hogy a birtokot N. J. és testvérje már megtartotta, neki mentek N. J.-nek és elkezdték ütni. N. J. ki látva, hogy bátyját ütik futásnak eredt, de E. K. utánna lőtt, majd utánna futott, s őt elérve a földre teperte, s késével néhányszor megszurta. A községi bírónak csak nagy nehezen sikerült a rendet helyre állítani.

Fogadja tek. szerk. ur, stb. R.---------------------------------------------------- ------------------------------------------.