Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-03-11 / 10. szám
Veszprém, 1882. V.. év'ijíyam. — 10-ik szám. Szombat, márczius II. FÜGGETLEN HÍRLAP M3GYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : , Egész évre ...........................................3 pt.___kr. Fé l évre...............................................íj frt. — ki. Negyed évre.......................................1 frt. 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr. s kaphat^ a kiadóhivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el ás jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra közt. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-uteza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. :y;a el hívéről Annak <* «froly, S* jegyzó. jí ihäat. or tolt idei bet ez 9 ra Ízlett* ■i lofcKouv n Etrnt Veszprémmegye évnegyedes közgyűlése. (T® ár ez ins 6. 7. 8. napjain.) Elnöklő főispán, Fiáth Ferencz báró ö exllja üdvözölvén a megjelent tagokat, d. e. 9'/a órakor megnyitja, a közgyűlést s fájdalommal jelenti Feste ti eh Ágost gróf biz. tag elhunytát. A napirendet megelőzőleg tárgy altatott H e- . t e s s y Dániel biz. tag indítványa, mely föliratot .javasol intéztetni a kormány- és országgyűléshez . uz államjavak eladása iránt tiltakozólag s e felirat • pártolás végett a többi tvhatóságnak is megkül- aessék. Hetessy hosszabb s valóban átgondolt szónoki I beszédben indokolta indítványát; kifejti, hogy ez az első lépés az anyagi tönk felé s irányzata veszélyes annyiból is, hogy a papi javak ellen irá- ■ nyúl. Beszédét megéljenezte a hallgatóság. Eközben lépett a terembe Eötvös Károly s a biz. tagok részéről éljenzéssel üdvözöltetett. Mikor Hetessy elvégezte indokolását, fölkelt Eötvös Károly s rövidben összefoglalva tartalmas beszédét, i ezeket mondta: * „Tisztelt Közgyűlés! É11 az előttem szóllott Hetessy barátunk indítványát magamévá teszem; le ne csak azt mondjuk, hogy nem kell eladni az államjavakat, hanem azt is, hogy hát mi történjen vélük. En nem vádolom — mint előttem szóllott — e kerület t. orsz. képviselőjét, hogy ez ellen az országgyűlésen nem szóllalt föl; nem vádolom I pedig, mert nem illette öt a felszóllalás első soriban. Az államjavak javarésze nem a mi megyénk- ben, néni is a Dunántúl, de a Duna és T'«za vannak; mintegy fél milliónyi hold szántóföldből állanak, 55—60 miiló frt becsért«/^®11; erdőség ris van; de ennek eladása nem szándékoltatok. És nem áll ám egészen, hogy őseink azt valami nehe- * zen keresték össze a később kor javára. Ellenkezőleg. Őseink bizony nem azért gyűjtögették azo kát, hogy majd deficzitet fizessünk vélük s az ilyen kormányoknak legyen mit elpocsékolni. Őseink bizonyosan nem is álmodták, hogy ilyen rósz kormány is lószen. (Nevetés) Az államjavak nagyobb- része örökösödés, meg elkobzás utján jött össze s aztán az udvar, meg a kormány arra használta, hogy idegen konczlesőket boldogított vélük, s az érdemes magyar hazafiakat kifeledte mindig. Rájuk telepitett szerbeket, ei-ábuhat, tótokat akkor, m.kor a pusztuló magyarság tízezrével vándorolt ki a határokon. A nemzetnek sohse számoltak a kormányok e javakról; elköltötték a jövedelmet hadra, udvarra s a mire kellett, most persze erre az adó jó, hát a deficzitet akarják vélük fedezni. De hát hogy lesz az? Hisz ha minden államjószág egyszerre adatik is el; ez csak egy évi deficzitet fedez s 120 millió frt leven az egy évi államadóssági kamat; összes javaink csak egy félévi kamatot fedeznének. En már csak azért nem pártolom ezek eladasat most, mert erre az idő nem alkalmas; mikor a nép az államterhek súlya alatt maga kényre en eladni az ö jószágát, akkor annyi államjószág Magyarország is kap 5 — 6-os kamatra, mikor tehát kölcsönözni könnyű s valamit jól eladni nehéz, akkor csak rósz 'gazda árusítja el jószágát. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy hát mert könnyű,) hát tessék adósságot csinálni. Nem. Csak az a vó- j lemónyem,;hogy az állam rendes utón fedezze szűk- j ségletet. Ám mondják, hogy évenként csak 5—5 ! milliónyi birtok adatik el; de hát ha igy az 55' millió dezczitböl 5 millió fedeztetik is, ugyan hová jutunk. Igaz, hogy az adóért a szegény embert kidobják a birtokból, de az államadósságért az államot már nem lehet kidobni az államból. Sőt inkább az, adósságcsináló rósz kormányokat kell kidobni. (Éljenzés.) De ez nem ide való — erről ne beszéljünk. Különösnek tetszik sokak előtt, hogy épen az államjavakon foly leginkább a magyarság elleni izgatás; de hát az épen nem különös, mert ép oda telepítettek a szerbek, románok, tótok, svábok; ezek gyűjtik most a pénzt a lázadóknak; ezek agitálnak ellenünk s a muszka, meg a német mellett. Ha már tehát el kell adni gazdászati szempontból az államjavakat; adassanak el akkor, mikor jó aruk lesz s jussanak azok magyar kézbe, sf kik védőink legyenek az ország határain. Alap: tassék pl. Olaszország példájára egy hitelbank, me az eladást a kormány s a vevők közt közvetíts ez intézet ott kitűnőnek bizonyult s hiszem, nálui is hasonló eredménynyel működnék. Én ebb( módosító pótinditványommal elfogadom H e t e s s Dániel b. tag indítványát. (Hosszas éljenzés.) Eötvös K. után föláll Antal Gábor s á talános derültség közt azt igyekezett bebizonyítai hogy az államjószágok eladása gazdálkodásra mi tat s ha nem, mórt nem opponált ellene az ellei zók az országgyűlésen. Ami az Eötvös ur áltí indítványozott magyar telepítést és olasz mintái szervezendő hitelbankot illeti, ö ugyan nem ói hozzá, de ha Olaszországban ez sikerült, nálun nem fog sikerülni, mert mi magyarok s nem óla szók vagyunk; egyébkint nem a mi feladatún efölött okoskodni; bízzuk az akadémiára és a kői mányra, — az majd elvégzi helyettünk. Eötvös Károly: Amit az előttem szóllot Antal barátunk mondott, az kicsiben mind meg van a Kautz, meg a Karvassy gazdászati kátéjá ban, de hát Antal barátunk forgathatta ugyan < könyveket, de nem ért hozzá. De még deficite: államgazdaságról szó sincs azokban. Azt nem könyvből, de Tisza Kálmántól tanuljuk (nevetés.) Azt mondja az előttem szóllott, hogy mikor a pénz olcsó, a birtok drága. Nos az első hazai tavaly 4"j,-ot fizetett s a birtokárak még mindig sülyed- nek. Azt úgy kellett volna mondania: mikor a kamat drága, a pénz olcsó és fordítva. Azzal is vádolja az ellenzéket, hogy nem opponált eleget az eladás ellen. Nos ennyi okosságra már szert tett az ellenzék, hogy mikor hiába beszélne, inkább hallgat — inkább alszik egyet; hiszen olyan a többség, bogy a miniszter csak int s megered az igen-szavazó masina. Azt is mondja, hogy bízzuk ez ügyet a kormányra, minket ez nem Hl«t. megyének, liá’ nein’’Éerufe“ Hát ^á)vÉorphmínek vagyunk mi itt? Hozassunk ide ágyakat s aludjunk inkább egyet vagy szögeztessük be ezt a teremajtót. S hát ö mért jött ide Pápáról, mikor ott jobb dolga akadhat a katedrán? (Nevetés.) Azt mondja, bolond gazda az, kit a kamat kihajt a birtokából. . . . Nos hazánkból 50.000 gazdát hajt ki máma ez a józan gazdálkodási elv, melynek csak az adóvégrehajtók örülnek, de melyet még a kormány sem köszönne meg Antal úrnak. Ha a nép egyszer megszabadul a birtokától, akkor a hon is megszabadúl, a történelmétől . ... s nem az akadémiának kell a kormányt józan gazdá- szatra figyelmeztetni, de a törvényhatóságoknak s vigyázzon rá Antal b. tag úr, ha azt meg is cselekesszük lelkiismeretesen, attól bizony ez a jó kormány még nem esik ám hányát. (Hoszan tartó lelkes éljenzés.) Eötvös K. módositványát a közgyűlés éljenzéssel egyhangúlag elfogadja. Azután tárgyaltatott a m. kir. belügyminiszternek 10189/8S. számú azon leirata, melyben a 707/871. szám. a. kelt, 1882. évre előirányzott költségvetésre észrevételeket tesz. — ÁltalánosTARCZA. :ahb — Költői Wz%- — Hires Rátét ftlnjá<an, Mátyás alatt, Katlanában, ügy mondja hstória, Hogy megtoriflt szdrul-szóra, A mit itt mit fámr r»c^ V-* v * - ^ ^ ^ Vala az nap épen péntek. «irt r, Biró uram a tanácsot Össz’hivatja a mint illik, MeH egy maga, A mint mondja, Elvégezni a nagy dolgot Nem akarja, S nem is tudja. Ez a nagy dolog pediglen Abból és csak abból álla, Hogy ott az utcza ment Ten, Biró uram előtt épen, Elkészült a falu kútja. No de ezt mindenki tudjál S nem is ezért l.esz a gyűlés; Hanem hát a kutból vizet Tudjuk, hogy kőtéllel mernek, Kötél pedig hozzá nincsen, S minthogy nem is adnak i'-gyen, Venni kell hát drága pénzen Vem- ' Hogy potyára ne költsenek < _ Ép ez lesz a gyűlés dolga S hisszük, hogy meg is mutatja Az érdemes tanács bölcsen. Biró uram nagy léptekkel A szobiban föl s le lépdel, Mondogatja: „He aeui jőuek! Pedig való A kisbiró Kétszer is eljárta őket!“ S már türelme van fogyóban, De int neszt hall az ajtóban. — „Valahára hát itt vannak!“ (Mert csakugyan ők kopognak.) És belépnek a szobába, És a kucsmát Felakasztják A nagy mestergerendára. Azután a gyűlés legitt Szokás szerint megkezdetik. Előbb ugyan egyrül-másrul, Legfőkép a gazdaságrul, Egy pár rövid szót ejtenek S dologhoz csak úgy kezdenek. Biró uram fontos képpel Az asztalnál, A mint dukál, A tanácson végig nézdel. És azután előadja A mint következik sorba’; Ez, meg ez a baj, rámutat: Hogyan mérjék meg a kutat? — Az érdemes tanácsosok E nagy fontosságú dolgon Gondolkoznak szörnyű módon, Addig-addig, Nagysokáig, A mig végre, utoljára A gyűlés méltó voltára, Néznek szemre, néznek fejre, Semmi módot ki nem sütve. — De hátra van még a kántor! (Nótárius is ámbátor.) Tanult ember, ő kifejti, Felé is néz valamennyi. És a káutor méltósággal, S a második annak lábát tízembe az egész tanácscsal, Két kezével Kezét haján végig huzva, Jó erősen, Önérzettel imigy szóla: Mint a marka „Uraim! az egész ügynek, Csak kibirja, Ne keritsiiuk nagy feneket. Átszoritja. Én azt tartom S igy a harmadik s a többi, S ki is mondom Ki csak részt akar benn venni, Egész bátran, Egymást követi, mig végre Mivel zsákban, Leérnek a viz színére. A mint tudják, — így tudjuk meg, hogy kötelet Soha macskát Mennyit vegyünk s hány öleset: Eddigelé nem árultam, Mert egy ember egy ölet ér Hogy . . .“ De itt megakadt nyelve, S a hány ember, Hanem nagyon erőlködve,| Annyi öles lesz a kötél.“ A szót mégis tovább nyögte: „Nem állítok rólam nagyot, „Igaz! úgy van! nagyon jeles! De egy öles ember vagyok A mi még jobb, nem is helyes 1“ S biró uram, komám uram, Kiálta föl Ökrös Péter Ökrös Péter öcsém uram, S nem is egyszer, hanem kétszer, Szomszéd uram, kereszt komám, A mi nagyon természetes. S a ezéhmester, Varga bátyám; Biró uram egyet köhint, Na meg Palcsi, a kis biró, Régi magyar szokás szerint, Hasonlókép Hosszi Ferkó S végre ő is oda szavaz: És ezekkel „Kántor koma szava igazi“ Egyetemben Megköszönné asszonyom is, A kurátor, meg a dékány Ki ép a konyhából jőve, S találkozik még akárhány! Ezt a módot helyeselte. A kik biztosan megvannak Azaz helyeselte volna, Ölesek, ha nem nagyobbak. Hogyha biró uram nyomba’ (S nagyobb biztonság okáért Őt imilyen komoly szókkal: Össze is mérik magokat.) „Asszonynak itt semmi jussa!“ Idáig ez jól van, tehát Rendre ha nem utasítja. Halljuk a beszédet tovább! A többiek is igy aztán — Elég erős a kutkáva, Kántor uramnak helyt adván, Száraz cserből van a fája, S rögtön rája ki is mennek, Tehát ezen keresztül, át Hogy valósítsák a tervet. Fektessünk egy gömbölyű fát, Erőset, mint holmi durung, — Legelsőnek megy a kántor, Hogy le ne törjék alattunk. (Ily esetben ritka bátor!) S valamelyőnk majdan ebbe A dorongot átmarkolja, Kapaszkodik bátran bele, S lógatja magát a kútba. Utánna száll biró uram, Mint legelső a faluban, És ezután még egy másik Harmadiknak alámászik. „Leér-e már?“ szól a kántor Hangosabban miként máskor. „Még vagy kettő bátran jöhet!“ Hangzik alól a felelet. S a kurátor kapja magát, Hogy ő is kivegye jussát, Lassan csúszik alá felé, De a kántor szóla: „Izé . . . Kurátor ur! — halt! . . . megálljunk! Megálljunk csak egy keveset! Czudar síkos ez a dorong, Megpöközöm a kezemet!“ S be sem várva mit felelnek, Hanem legott A dorongot, Hogy a kezét megpöközze, Elereszté ő kegyelme. . . . Minek folytán, Kik ott lógván: Biró, kántor és a dékán: Egyetemben A mesterrel, A miként a História Följegyezte, És fölirta, Bepotytyantanak a vízbe. így mérték meg a kutjokat A rátóti bölcs férfiak, És a kántort a gyűlésbe Ez időtől nem veszik be. Réilcy István.
