Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-12-23 / 51. szám

te.

•dl

iZ€

5g

:e

Jk

ir(

,z

lé:

el

sz

• e:

)

l * tb|

Veszprémi iparügy.

Veszprém, decz. 20.

A veszprémi iparos tanulók iskolájának fe állítgatása czéljából, a f. év decz. 11-diki városi kő; gyűlésen az ipartanodái bizottság tagjaiul: Léva Imre, Szűcs Dániel, Hochmuth Abrahám, Eőss Dezső, Kovács Imre, Csolnoky László, Balogh Káról; Brenner Lörincz, Dukavics Sámuel, Benkő Istvá] Szilágyi Mihály, Husvéth János, Ruttner Sándo Eszterhay Ferencz, Megyesi József, Pongrácz Dánie Katona Sándor, Androvicz Imre, Fejérváry Józse Véghely Dezső, Szabó Imre, Rák János, Pápai Vik tor, Rosenthal Nándor és Schön Lipót urak meg választattak, az iparos tanulók iskolai szervezete ki adásával pedig Kovács Imre h. polgármester felhiva tott, hogy a most választott ipartanodái bizottságo mielőbbi megalakulásra hívja össze, s az alakulás jegyzőkönyvet Jágocsi Péterffy József minisztei biztosnak küldje meg. Továbbá felkéretett az ipar ianodai bizottság, miszerint az ipariskola ügyét tanács sózásának tárgyává tevén, tanoda helyiségéről, tan nőkről s egvébb szükségletekről gondoskodjék s i ;ervezetet, valamint a tanoda költségvetését ide le íetőleg még ez év folyamán beterjessze.

A. takarékpénztári betétek kamatainál Megadóztatásáról szóló uj törvényjavas latról.

Devecser, nov. 17.

Azon törvényjavaslat, mely a takarékpénztá- akba helyezett tőkék kamatai újabb jövedelmi adc Iá vonására vonatkozik, ismét egy neme azon fináncz- ormányzásnak, melynek összes tudománya csupái z adóztatási czimek kikutatásában eulminál, — liután pedig a törvényjavaslat még szószerint közre- ocsátva nincs, s igy ahhoz részletesen hozzászóln: em is lehet; nézzük tehát azt csak általánosságban csak elvi körvonalaiban s látni fogjuk, hogy: elő- sör is az semmi erkölcsi alappal nem bir, pedig megán írva, hogy minden ország támasza talpköve a szta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s rabiába görbéd.

Hanem persze úgy látszik, hogy az államfináncz idomány a modern felfogás szerint a morális te- inteteknek nincs alávetve, mert már maga azon irvényjavaslat nyílt megtámadása a tulajdon szent- igének, midőn az én véres verittékkel szerzett tőim kamatjának 10%-át el akarja kobozni, mert ezen lütéttől azon másik finánczoperáczió, mely esetleg s én tárczámat is confiscálni fogja, csak egy lépés- yire van, mint a Capitolium a tarpéji szikláig, mert kinek joga van az egyikhez, joga van a másikhoz , vagy egyikhez sincs, — mert annak megszerzésé- iz az állam sem közvetve, sem közvetlenül semmile befolyással vagy segédkezéssel nem szolgált. — gészen más tekintet alá esik az, midőn a kormány ■ökösödési, telekkönyvi, vagy bármi néven nevez- itő ügyletekben a felekre bizonyos illetéket szab, ért azoknak törvényes rendbehozatalához fizetéses lamközegek működnek közre, de hogy az állam- dgár magánszorgalma, s meglehet sanyarú né’lkü- zése eredményét a kormány confiscálja, annak sem gi, sem erkölcsi alapja nincs.

Valamint abban sincs semmi igazság, semmi azságos és egyenlő teherviselési arány — pedig y magát szabadelvűnek nevező kormánynak kell, így ez legyen vezérelve, — hogy egy fizetéses hi- talnok, kinek fizetése biztos — állítólag csak azért, srt fizetését mint adóalapot sem el nem tagadhatja, m el nem titkolhatja, csak l°/0 jövedelmi adót et, vagy ha nem ez a valódi indok, akkor az a rdés, mi tehát az a más igazságos alapos indok, ilyen az alapszik ? ellenben a betét kamat után, ily szinte el nem titkolható, sőt sokszor praecarius veszendő is, nem elég az elébbi 3°/0, hanem 10°/o ettessék; — ezen eljárás, mint minden igazság- anság, már politikailag is helytelen és téves, mert egy állam polgárai közt is éles ellentétet képez, dőn a producens osztály rovására a consummens stály amannak fölém-jóbe helyeztetik; holott nem let tagadni, hogy amaz mégis az államfentartó, lez pedig mindenesetre az államot terhelő elemet pezi, — készségesen elismertetik, hogy egy állam- pcsolatban mind a két elem szükséges, s egyiránt zteletre méltó, de nem képes belátni az ember, gy egyik polgár a másikkal szemben 10-szeres óval sujtassék, és ezen castszerü exclusivitás egy érzetes s hazafias érzelmű hivatalnokra is alig lehet lemes.

De ha tovább vizsgáljuk ezen születendő infáns ribilis-féle uj törvényjavaslatot, az államgazdászati financziális szempontból is elhibázottnak kell taráink, mert újonnan keletkezett és kisebb takaréktáraknál, például: melyeknél a betétek is kiseb- r, a részvények ára is alpárin áll, az évi osztalék lig a befizetett alaptőkének vagyis részvény árá- c legfeljebb 6—7 százalékát képezi; ha most már knél a betétek kamatai 10°/0 adóval sujtatnak, a étek azonnal kivándorolnak ezen takarékpénztá- :ból, jobb elhelyezést keresendők, s ez által ezen izintézetek létalapjai támadtatnak meg, minek etkeztében ezek valószínűleg meg fognak szűnni, lek folytán nemcsak a tervezett betét-kamat-adó fába dűl, de maga azon roppant évi adó is, mely Ldig biztosan befolyt s melyekkel a takarékpénz- ik évről-évre súlyosabb mérvben megrovattak, íyészik, úgy nemkülönben azon kincstári jövede- is, mely a posta- és váltóbélyegekből befolyt, yek az említett évi adóval legalább két akkora; :egre rúgnak, mint a reménylett betét-kamat-adó,! ry a kincstár kétszeresen elvesztendi azt a réven,:

. í J

íl't

. í

(

<11 <

I mit a vámon nyerni remélt, s igy ezen törvény javaslat alkotóját azon szánandó politikai bábasági degradálta, mely a fürdővízzel együtt a gyermeket: " kiönti.

" Tovább vizsgálva ezen törvényjavaslat hord

J erejét, ki hinné, hogy az közvetve még az uzsorás e kodásnak is kezére játszik, s azt előmozdítja, mei r> mint felebb mondatott, a betétek a 10% kamai l> adótól megriadva, a takarékpénztárakból kivándorol nak, s nagyobb kamat mellett oly elhelyezést ke ^ resnek, melyek a kamattöbblettel a 10% jövedeln adót is fedezik, miáltal nem csak a hitel megnehe zitése, megdrágítása s igy az uzsoráskodás mozditta tik elő, — mire hogy legújabban szükségünk voln:

■ valóban nem lehet állítani.

Ezen törvényjavaslat továbbá sújtja, bünteti I" szorgalmat, takarékosságot, mi minden ésszerű adóz | tatási törvény intentiójával, szellemével kell, hog 1 ellenkezzek, s a mellett a legszegényebb munká néposztályt, a cseléd és napszámos népet nyomoritj " meg, mely úgyszólván fillérenként kuczorogva rakj;

össze öregségére vagy némi kis földbirtokvételr ‘ csekély tőkéjét. — Miután pedig nyilvánvaló dolog hogy a szorgalom és takarékosság a legbiztosahl alapja mind a magán, mind az államgazdászatnak s igy valóban igen sajnos, hogy ezen erények nálunl ' nemcsak, hogy igen kivételesen cultiváltatnak, ha

■ nem még az állam finánczpolitikája által is sujtat nak; és ez Magyarországban kétszeresen veszélyes mert ennek polgárai úgyis a nagyzás, pazarlás é könnyelműség sorvasztó lázában tévelyegnek.

Tekintve továbbá ezen törvényjavaslatot ezze úgy látszik a tisztelt pénzügyminiszter ur úgy tesz mint a sanda mészáros, nem oda vág, a hová néz mert a tények megczáfolják Szavait; ugyanis: i miniszteri expoze nagy beszédében ezen törvény- javaslat melletti érvelésében azt mondja: hogy azoi takarékpénztárakat akarja ezen uj adóval megróni melyek, úgymond, nagy üzleteket csinálnak, mellyek- ben több százezerre menő tiszta jövedelem van, azonfelül oly évi osztalékot adnak, mely túlhaladja a; eredetileg befizetett tőkét s a mellett még rendszeres uzsoráskodást is folytatnak — és most még is ily praemissákból oly conclusiót kihozni: hogy még is nem ezen elmondott Igok, hanem a betét-kamatol adóztatnak meg, no :,ír ezt a logikát meglehet hogy a bársonyszékeken értik, a többségnél is értik mert mégis tapsolták, — de egyszerű józan észjárással azt megérteni csakugyan nem lehet.

Miután most már egy hires kormánypárti képviselő, ki államgazdászati capacitásnak tartatik és e szakban tanár is, megírta, hogy: „gazdagodunk* és ezt azzul is indokolta, hogy a magyar birtokokon sok a telekkönyvi tartozás, igy tehát gazdagodásunk boldog állapotában most már csakugyan oda jutottunk, hogy magánkézből a birtokok túlterheltsége miatt birtokot venni nem lehet, hanem veszély nél- Ikül csak bírói árveréseken lehet az, ilyenkor pedig azt tapasztalhatni, hogy az árverezők közül egyiknek sincs több pénzkészlete a leteendő 10% bánatpénznél és mégis bir bátorsággal az árverésen birtokot venni s miért? mert a birtok árát a szomszédos takarékpénztárban könnyű módon megkapja és azután a törlesztést és kamatot egy, vagy félévenként nehezen összezsugorgatja, és 2—3 év múlva letelvén az adósság, megmarad a birtok, és a ki a provinciákon széttekint, meggyőződhetik, hogy a birtokvételek 99 századrésze a vidéki takarékpénztárak könnyű hitelének igénybevétele mellett történik ; — ha már most a behozandó uj adó folytán sok takarékpénztár megszűnik, ezzel a fent említett takarékpénztári hitel s ezzel a birtokvevők concur- rentiája is megszűnik, s ennek folytán a birtok ára is csökkenni fog; pedig ellehet hinni, hogy ezen csa- I pást jelen törvényjavaslat által előidézni a kormánynak csakugyan nem lehetett szándékában, mert épen megfordítva, azt hitte általa elérhetni, hogy a takarékpénztári betétek onnan majd kivétetnek s vásárlásra fordittatnak: hanem ez bizony nem lesz más, mint ismét egy nagy politikai fallabia vagy illusio; mert a kiveendő betétek nem birtokvételbe, hanem nagyobb kamatú kölcsönökbe fognak fordit- tatni, mért hiszen a ki pénzen birtokot akart venni eddig is, azt az úgy sem szokta a takarékpénztárba tenni. így tehát ágrár szempontból .is, melynek tán szolgálni akart, teljesen kénytelen ezen törvény javaslat.

Bismarck, államgazdászati s ágrár politikájában már annyira ment, hogy javaslatba hozta: miszerint még az elaggott s munkaképtelenné vált paraszt is nyugdíjra számíthasson az állampénztárból, a magyar pénzügyminiszter ellenben a helyett, hogy a szorgalmat és takarékosságot, mint legbiztosabb alapjait a polgárok s igy az állam jólétének — támogatná, még azon tiszteletre méltó elaggott állampolgároktól is, kik sem az állam javain, sem polgártársaik kegyelemmorzsáin élősködni nem akarnak, hanem becsületes munkával s többnyire szigorú nélkülözéssel öregségükre némi kis tőkét azért nem fordítottak birtokvételre, mert annak megmivelésóre az öregség is képtelen, hanem annak inkább csak kamatjára, mint jól megérdemlett önnyugdijazásra bízták tehetetlen öregségüket és most még ezen sovány falatból is nem restel a kormány uj törvényjavaslata által osztályrészt és pedig 10% osztályrészt követelni, és ez által az úgy is ijesztő mérvben elszaporodott házankénti koldulok, proletárok, sőt öngyilkosok számát szaporítani.

Ezen kormányzási elv pedig nálunk igen veszedelmes, mert most már a köznép is a koldulást nem tartja valami tisztességtelen kenyérkeresetnek s miután — valljuk meg az igazat — sem a paraszt

a munkásságot valami nagyon úgy se kedveli, igen sokan vannak, kik még irigylésre méltónak is tartják a házaló koldus életét, a miért nem dolgozik s még is megél.

Végre nem hagyható megjegyzés nélkül, hogy a koldusok, proletárok s öngyilkosságok szaporodása, korán sem az állam jólétének, hanem a rothadó állampolitikának szomorú bizonyítékai s egyszersmind vészterhes előjelei egy a társadalmat fenyegető socia- listica, communistika zivatarnak, melyben nemcsak az élő és öngyilkosságra is kész proletárok, hanem — mint a hunnok harczában, még azok boszuló szellemei is légben fognak harczolni a vétkes társadalom ellen, mely őket az öngyilkosság-, vagy a harczra kényszerité. — Mindezt erővel, hatalommal egyideig elnyomni lehet ugyan, de jól kormányozni ezekkel nem lehet.

Miután tehát ezen törvényjavaslat semmi helyes politikai szempontnak meg nem felel, elvetendő, s az ellen való közreműködésre az összes hazai pénzintézetek s általuk a területeiken levő országos képviselőik felhivandók.

A devecser-veszprénnnegyei takarékpénztár igazgató választmánynak 1882: évi nov. hó 16-án tartott üléséből

Auerhammer Ferencz, elnök.

B a r c z a Kálmán, titkár.

A VIDÉKRŐL.

Vámos, decz. 21.

(A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.)

Az elmúlt éjjelen községünkben vérlázitó férj gyilkosság követtetett el, mely az összes lakosságot lázas izgalomba hozta!

Az eset a következő:

Varga Lőrincz helyi birtokos már régóta viszálkodásban élt nejével, ő maga — úgy beszélik — kicsapongó volt, mi miatt nejével nem egy össze- koczczanása volt már. A viszálkodásnak tegnap este szomorú vége lett. V a r g a Lőrinczné ugyanis esti 9 órakor heves szóváltással megtámadta férjét, mire ez természetesen visszafelelgetett. A szerelmi féltékenységében örjöngövé vált nő dühében erre fölkapott egy az asztalon heverő női ollót s azt hegyével férjébe döfte úgy, hogy az olló a fogantyúig behatolt a mellközép s a szív közt a testbe. A szeren csétlen férj eszméletlenül rogyott össze; sebe életveszélyes s életben maradásához kevés a remény.

Ma reggel dr. Sándorffy járási orvos már itt volt s első ápolásban részesítő a beteget.

Az ügy most a kir. ügyészség előtt van. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. H—th.

A megye nyugati széléről.

— A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez. —

Decz. 20. 1882.

Ritkán veszem kezembe a tollat, hogy soraimmal becses lapját felkereshessem, de ezen a vidéken olyan monoton élet van, hogy abból a közönséget érdeklő nevezetesebb mozzanatot kihalászni — gygasi munka.

Az őszi agarászati versenynek meg volt az a pikánssága, hogy Hertelendy I. és Csérnél A. összevesztek. A következmény kardpárbaj s az eredmény, hogy Hertelendy jól össze vagdalva nehány hétig őrizte az ágyat. Volt pár hétig tárgy a suttogásra, de Hertelendy felgyógyult s azóta — elfelejtették — csak a leányok sóhajtoznak a hős után magányukban. Kis-Czell nem hiába góczpontja egy vidéknek, de rohamosan is emelkedik. A „korona“ vendéglő felvette a néhai nevet, mert a kis-czelli takarék- pénztár megvette s 60 ezer forinton átalakíttatta hivatalos helyiséggé, már is beköltözött a járás- és szolgabiróság, abban az épületben van a telekkönyv, a takai ékpénztár, de a földszint mind bolt s az udvaron hivatalnokok számára kényelmes magán lakások. Az épület kívülről is igazi fényűzéssel és nemes ízléssel díszes.

Az eszéki hid katasztrófa úgy látszik a magy. nyug. vasút igazgatóságát is megijesztette, mert valamennyi vasúti hidat inegduczoltatott, úgy hogy némely helyen a közlekedés is el van miatta zárva.

A Marczal-vídék az ősz óta valóságos tenger. A múlt nyárban és őszön több 1000 embernél dolgozott a szabályozáson, a jobbik oldal csatornát 1 öllel szélesítették, az ártér birtokosok ismét fizettek munkálatokért holdanként 1 frt 20 krt s mi az eredmény ? A viz nem képes lefolyni, mert a Rába nem veszi föl, s árterünk ép oly nagy, mint volt ezelőtt 30 évvel, mikor még szabályozásról nem is álmodtunk s nem is csoda, ha a nép csüggedt s kevés reménnyel biztatgatja magát.

Időjárásunk? nem is járhat az ember ebben a hétszámra ide-oda hömpölygő ködben, ha Novaja- Semlja szigetén vagy Angliában van ilyen időjárás, tönnyü nekik, mert megszokták, de nem a mi veréseink. Sürüek az enyhe ősztől buja növésüek s most? csüggedve nézi a gazda mint sárgul napról- napra jobban s a rozsda is kezd már hellyel közel mutatkozni.

Fájdalmas érzet fogja el az ember szivét s nem tudja boszankodjék-e a csalás rafinirozottsága vagy a rászedett egyén butasága felett. A minap behajt egy vidéki gazda egy tehenet a pápai heti vásárra, mégis alkuszik egy vevővel 80 írtban, midőn fizetésre került a dolog elővett az uj tízesek közül négyet s elkezdi az egyiket mutatva:

— Ugy-e innen ez tiz forint?

— Az hát. •

Megfordítja a pénzt s mondja: — Ugy-e innen is tiz forint — tehát 20 frt. IIusz meg húsz negyven meg húsz stb.

A szegény ember csak akkor vette észre, hogy csuful rászedett midőn a csalónak már se hire se nyoma.

Egy másik csalás is fordult elő a minap Süt Miklós takácsi-i takács-mester az áldozat. A mint a vásárban álldogált, egy tisztességesen öltözött úri ember ijjedt arcczal kérdi tőle:

— Barátom! nem talált egy tárezát 20 arany volt benne — elvesztettem.

— Nem én édes uram!

Nehány perez múlva egy másik ember oda sompolyog hozzá s titkon suttogja neki:

— Én megtaláltam az aranyakat, de ilyen szegény forma ember hamar gyanúba esik, maga köny- nyen túladhatna rajtok, vegye meg,olcsón odaadom.

Megalkudtak s 17 darab aranyat megvett 50 írtért. Egy hét múlva be akar közülök egyet váltani, s akkor vette észre, hogy az biz csak talmi arany s hogy ő csúfosan rászedődött.

Somlyói bornak az idén a mi kevés lett, jó híréhez méltó — kellemes izü — nagy baj, hogy se vevő se ára.

Egy veszteségnek is nézünk elébe, de melyhez őszinte üdvkivánatunkat csatolhatjuk csak Somlyó gyöngye S z a 1 a y Gizella kisasszony menyasszony, férjhez menni készül, a boldog vőlegény Németh Pál vései (Somogymegye) evang lelkész. A megkötendő frigy legyen sok boldog örömnek kiapadhatatlan forrása!

Kitűnő tisztelettel stb. Játfi Benő.

Pápa, 1882. decz. 22.

(A „V. F. H.“ szerkesztőjéhez.)

Derék műkedvelőink f. hó 16-án adták elő Kisfaludy Károly egyik örökbecsű vigjátékát a „Csalódások* -at, a helybeli önkénytes tűzoltó-egylet beteg- segélyző alapja javára. E vígjáték szinrehozatala kedélyes estét adott a színházlátogató közönségnek. Az ügyes bonyolítások, az egymást követő komikus jelenetek folyton derült hangulatban tárták a szép számú közönséget.

Az előadás kerekded, összevágó, sikerültnek mondható. G r ó s z István (Lombai) élethűen és nagy gonddal játszá a valóban nehéz szerepét. Fehér Dánielné úrnő (Kőröndy Lina) ügyes játékával méltán kiérdemelte a nyert tapsokat. Szeglethy (Gróf Elemér) helyes felfogással alakitá a magát megcsalva hitt szerelmest, valamint Neuhauser (Báró Kényesi) a minden mélyebb érzés nélküli hóbortos bárót. S z i 1 y Gizella k. a. (Lidi) bizonyítékát adá művészi tehetségének, különösen természethü volt Szily Janka k. a.-.(Lucza) játéka, mellyel a nagy urak után vágyó agg szüzet alakitá. Kovács Vilma k. a. (Vilma társalkodónő) játéka kifogástalan volt. Bakó József (Mokány) kitünően alakitá a falusi földbirtokost. Kalmár Károly (Tamás kertész) oly természethüen játszá a goromba kertészt, hogy egy pillanatig abban a tévhitben voltunk, hogy a pápai grófi kertész áll előttünk. A többi szereplők is, P a k r ó c z Károly (Antal) Beck Arnold (Elek) dicsérettel betölték helyüket, s igy ezt az előadást a legsikerültebbek közé soroljuk.

Másnap ugyanezt ismételték, de nagyon kevés számú közönség előtt. Ezen előadás alatt történt az a furcsa kis história, hogy az egyik szereplőnek Lomháinak) valaki a mellére egy óriási retket akasztott, mit ő nem vett észre, s mikor is feléke- sitve kilépett a színpadra, a közönség a szereplőkkel együtt jót nevetett a furcsa rendjelen.

A két előadás tiszta jövedelme 167 frt 91 kr.

A világhirü kis czimbalom művész, a kis Ba- ogli Jóska f. hó 17-én érkezett városunkba, s ekkor este a színházban, másnap pedig a „Griff“ vendéglőben, f. hó 19-én pedig a „Mádai“-féle kávéházban íangversenyezett, nem a legnagyobb anyagi si- rerrel.

Szánthó Péter magy. kir. adóhivatali ellenőr neje folyó hó 15-én 42 éves korában meghalt, léke hamvaira.

A pápai jogakadémia polgárai saját segély- egyletük javára január 20-án a „Griff“ vendéglő nagytermében zártkörű tánczvigalmat rendeznek. Beléptidij személyenként 2 frt.

Folyó hó 17-én este nehány részeg mester- egény a hosszu-utezán egy földmivest megtámadtak, állítólag azért, mert nem tért ki előlük, s őt agybafőbe verték.

Ismét egy párbajról susog a fáma, mely f. hó 18-án a „Fehérló“ vendéglő egyik termében folyt volna le F. L. és T. K. közt. A párbajra — mint mondják — valami kártya-história szolgáltatott okot.

M a g n u s.*)

*) Zárjel közt való utóiratul figyelmeztetem ama helybeli henczegő fityfirity-urat, ki a minap e becses lap munkatársairól oly hányivetiséggel beszelt — szíveskedjék kissé hátrább vonulni az agarakkal, melyek közé különben is tartozik; nehogy ismét olyasmi érje mint 4—5 év előtt, amikoron egy páros viaskodás elől oly emlékezetes hősiességgel megszökött. Ceterum censeo . . . Magnus.

_______________-